HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Verseghy Ferenc művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
V. Zsoltár.
Versio correcta. 1
[a kéthasábos kézirat bal hasábjában a következő szerepel:]

Versio Káldiana.

1. Végig, azért, a’ ki örökséget vészen: Dávid
Zsoltára.
2. Igéimet vedd, füleidbe Uram, értsd-meg
kiáltásomat.
3. Figyelmezz az én imádságom szavára, én
Királyom, és én Istenem.
4. Mert néked könyörgök: Uram reggel meg-
halgatod az én szómat.
5. Reggel elődbe állok, és nézek: mert nem
hamisság-akaró Isten vagy te.
6. Sem nem lakik melletted gonosz-tévő: sem
meg nem maradnak a’ hamissak szemeid-elött.
7. Gyülölöd mind, a’ kik hamisságot
tselekesznek: el-veszted mind, a’ kik hazugságot szólnak.
A’ vér-szopó, és az álnok férfiat útállya az Úr:
8. Én pedig a’ te írgalmasságod sokaságában;
Bé-megyek a’ te házadba: imádkozom a’ te szent
templomodnál a’ te félelmeddel.
9. Uram vezérelly engem igazságodban: az
ellenségimért igazgasd útamat szined-elött.
10. Mert nints igazság a’ szájokban: hiuságos az ö
szivök.
11. Megnyilt koporsó az ö torkok, az ö
nyelvekkel álnokúl tselekednek vala, itéld-
meg öket Isten.
Essenek-el gondolattyoktól, az ö
istentelenségeknek sokasága-szerént üzd-
ki őket, mert boszszantottak Uram téged.
12. És örüllyenek minnyájan, a’ kik benned
biznak, örökké vigadnak: és bennek lakol.
13. És ditsekednek benned minnyájan a’
kik szeretik a’ te nevedet, mert te
megáldod az igazat.
Uram, mint a’ te jó akaratod paizsával
környékeztél-meg minket.


1. A’ Musikamesternek fúvó hangeszközre,
Dávid’ Zsoltára.
2. Figyelmezz szavaimra Jehovah!
fogadd el buzgó könyörgésemet.
3. Hallgasd meg hangos kiáltásomot,
én Királyom és Istenem!*
Zsk8, 156a: Királyom és Istenem
4. mikor hozzád imádkozok. – –*
Zsk8, 156a: <4. mikor imádságommal hozzád hozzád folyamodok> / 4. mikor hozzád imádkozok.
Jókor figyelmezz Jehovah! szavamra;*
Zsk8, 156a: <Korán> Jókor figyelmezz Jehovah! szavamra;
5. jókor járúlok hozzád, és várakozok. –*
Zsk8, 156a: <Korán> jókor járúlok hozzád, és várakozok.
Mert nem vagy te gonoszságkedvellő Isten;
6. nállad az istentelennek maradása nincsen;
az esztelenek tekíntetedet ki nem állyák.
7. Gyűlölöd mind a’ gonosztévőköt. –
Megrontod mindnyájokot, kik hazugságot
szóllanak.
A’ vérszopót és az álnokot útállya Jehovah.
8. Én pedig irgalmasságodnak bőségébűl,*
Zsk8, 156a: Én pedig <a’ te> irgalmasságodnak bőségébűl,
Dk, 163 és Dissertatione, 125: Én pedig irgalmasságod’ bőségébűl
bemegyek a’ te házadba: tisztelettel
borúlok arczra szentségednek temploma előtt.
9. Vezérelly engemet igazságodban Jehovah!
’s egyengesd meg előttem ellenségeim miatt
ösvényedet.*
Dk, 163 és Dissertatione, 126: ’s ellenségeim miatt / egyengesd meg előttem ösvényedet.
10. Mert szájokban nincs egyenesség:
szíveikben veszélyeket forralnak.
11. Tátott sír a’ torkok;
nyelveikkel csalárdúl hízelkednek. –
Kárhoztasd meg őköt Isten!
hadd vesztekre válni tanáccsaikot;
gonoszságaiknak sokasága miatt űzd szét azokot,*
Zsk8, 156a: gonoszságaiknak sokasága <által> miatt űzd szét <őköt> azokot,
kik ellened fellázúlnak.*
Zsk8, 156a: <mert> kik ellened fellázúl<tak>nak.
12. Örvendezzenek ellenben mindnyájan, kik
benned bíznak;
’s örök hálákot énekellyenek.
Oltalmazd őköt, hogy tebenned mindnyájan
dücsekedhessenek,*
Dk, 163 és Dissertatione, 126: ’s örök hálákot énekellyenek oltalmadért: / hogy Tebenned mindnyájan dücsekedhessenek,
kik nevedet szeretik.
13. Megáldod te Jehova! az igazat,
’s pajzs gyanánt veszed őtet körűl jóvoltoddal.