Versio correcta. 1[a kéthasábos kézirat bal hasábjában a következő szerepel:]
Versio Káldiana.
1. Végig, fia titkaiért, Dávid Zsoltára.
2. Hálát adok néked Uram tellyes szivemböl:
ki-hirdetem minden tsodáidat.
3. Vigadok, és örvendezek te-benned:
ditséretet mondok a’ te nevednek o Fölséges.
4. Az ellenségem hátra téritésésében: meg-
erötlenülnek, és el-vesznek szined-elöl.
5. Mert végbe vitted itéletemet, és ügyemet: a’
királyi-széken ültél, a’ ki igazságot itélsz.
6. Meg-dorgáltad a’ Pogányokat, és elveszett
az istentelen: az ö nevüket el-törlötted örökké,
és örökkön örökké.
7. Az ellenség kardgyai végig el-fogytak: és az
ö várasokat elrontottad.
8. Zörgéssel veszett-el az ö emlékezete, és az
Úr örökké meg-marad.
9. El-készitette az ö királyi székét: és ö itéli-
meg a’ föld kerekségét igazán, meg-itéli a’
népeket igazsággal.
10. És az Úr óltalma lön a’ szegénynek:
segétöje az alkalmatosságokban, a’
háboruságban.
11. És bizzanak benned, a’ kik ismérik a’ te
nevedet: mert nem hattad-el a’ te keresöidet
Uram.
12. Énekellyetek az Úrnak, ki Sionban lakik:
hirdessétek a’ Pogányok-között az ö
igyekezetit.
13. Mert fel-keresvén a’ vért meg-emlékezett
azokról: el nem felejtette a’ szegények
kiáltását:
14. Könyörülly rajtam Uram: lássad
ellenségimtől való meg-alázásomat.
15. Ki fel-magasztalsz engem a’ halál
kapuiból, hogy hirdessem minden
ditséretidet a’ Sion leányi kapuiban.
16. Örvendezek a’ te szabadításodon: meg-
akadtak a’ Pogányok a’
veszedelemben, mellyet készítettek.
E’ törben, mellvet el-rejtettek, fogattatott-meg
az ö lábok.
17. Meg-ismértetik az Úr itéletet tévén:
kezeinek tselekedetiben fogattatott-
meg a’ bünös.
18. Pokolba térjenek a’ bünösök, minden
Pogányok kik el-felejtik az Istent.
19. Mert nem mind végig lészen el-felejtve a’
szegény: a’ szegények türése nem
vész-el mind végig.
20. Kelly-fel Uram, ne erössödgyék-meg az
ember: itéltessenek-meg a’ Pogányok
szined-elött.
21. Rendelly Uram törvény-adót reájok: hogy
tudgyák-meg a’ nemzetségek,
hogy ök emberek.
1. A’ Musikamesternek Muthlabbenre, Dávid’
Zsoltára.
2. Tellyes szívembűl dücsőítlek téged’ Jehovah!
csudatetteidet mind elbeszéllem;
3. Tebenned örvendezvén és vígadván;
’s nevednek, legfőbb Való! dicséretet
énekelvén;
*Zsk8, 157a: ’s nevednek, legfőbb <Úr!< Való! dicséretet énekelvén;
4. azért, hogy hátat fordítottak ellenségim;
*Zsk8, 157a: Azért, hogy <háttal fordúltak< hátat fordítottak ellenségim;
öszveomlottak, elvesztek tekínteted elől.
5. Megválasztottad jusomot és ügyemet,
székedre ülvén, mint bírója az igaznak.
6. Megfeddetted a’ hitetlen népeket;
megrontottad az istentelent,
mindenkorra, örökre eltörlötted neveket.
7. Örökre vége van, Ellenség! pusztításidnak.
A’ tőlled feldúltt várasok
hirekkel eggyütt, elenyésztek:
8. De Jehovah örökké fenn marad.
Elkészítette az itéletre székét:
9. Maga itéli meg igazság szerint a’ föld
környékét;
a’ népekre egyenes itéletet ejt.
*Zsk8, 157b: a’ népekre egyenes itélete<ke<t ejt.
10. Oltalma lessz Jehovah az eltiporttnak:
fokhelye a’ szorongatásnak üdejénn.
11. Azért bíznak is benned, a’ kik nevedet
ösmerik:
mert senkit sem hagysz el Jehovah! a’ ki
tehozzád folyamodik.
12. Énekellyetek Jehovának, ki Sziont lakja:
hirdessétek a’ nemzetek között tetteit!
13. Mert ő, a’ kiontott vérnek bosszúlója,
megemlékezik róllok: az ügyetlenek
*Zsk8, 157b: megemlékezik róllok: <a’ szent< az ügyetleneknek
kiáltásit el nem felejti:
14. Könyörűlly rajtam Jehovah!
nézd, mint faggatnak gyűlölőim.
Emelly fel a’ halálnak torkolatibúl,
*Zsk8, 157b: Emelly fel a’ halálnak <kapuibúl< torkolatibúl,
15. hogy dicséretidet Szion’ kapuiban hirdetvén,
segedelmedenn örvendezhessek. –
16. Bele süllyedtek a’ népek a’ verembe, mellyet
ástak:
megfogódott lábok a’ tőrben, mellyet elrejtettek.
17. Megösmertette Jehovah magát az itélet által,
mellyet ejtett:
saját kezének müve által jutott kelepcébe az
istentelen.
*Zsk8, 157b: saját kezének müve által <ejtetett< jutott kelepcébe az istentelen.
18. A’ gonosztévők visszatérnek a’ pokolba
valamennyi népekkel együtt, kik az Istent
elfelejtik.
19. Mert nem örökre felejtetik el az ügyetlen:
nem mindenkorra tünik el a’ nyomorúlttnak
reménnye.
20. Emelkedgy fel Jehovah! hogy hatalmában
magát az ember el ne bízza: itéltessenek meg
*Zsk8, 157b: magát az ember el ne bízza: <hadd< itéltessenek meg
színed előtt a’ nemzetek.
21. Urat rendelly nékik, Jehovah!
hadd ösmerjék meg a’ népek, hogy emberek.