Versio correcta.1
Versio Káldiana.
1. Végig, a’ Kóre fiai Zsóltára.
2. Hallyátok ezeket minden Pogányok: vegyétek füleitekbe minnyájan kik a’ föld kerekségén laktok.
3. Minnyájan a’ föld lakói, és az emberek fiai: mind-együtt a’ gazdag, ’s a’ szegény.
4. Az én szám böltsességet szóll: és a’ szívem elmélkedése okosságot.
5. A’ fülemet példa-beszédre hajtom: meg-nyilatkoztatom az orgonán bölts mondásomat.
6. Miért féllyek a’ gonosz napon? az én sarkam hamissága környül vészen engem.
7. A’ kik erejekben biznak: és gazdagságok sokaságában ditsekednek.
8. Az atyafi meg nem váltya: meg nem váltya az ember: nem adgya-meg az Istennek az ő váltságát.
9. És az ö lelke váltságának árrát: és örökké munkálkodik.
10. És még is végig él.
11. Nem láttya a’ halált, midön láttya a’ böltseket meg-halni: együtt vesznek-el az esztelen, és a’ bolond.
12. És idegeneknek hadgyák az ö gazdagságokat: és az ö koporsójok az ö házok örökké.
Az ö hajlékok nemzetségről nemzetségre: az ö nevekröl nevezték az ö földöket.
13. És az ember, midön tiszteletben vólna, nem értette: hasonlittatott az esztelen barmokhoz, és hasonló lött azokhoz.
14. És az ö útok botránkozás nékik: és az-után kérkednek a’ szájokkal.
15. Mint a’ juhok pokolba helyheztettek: a’ halál el-rágja öket. És uralkodnak rajtok az igazak jó reggel: és az ö ditsöségektöl-való segétségek el-fogy a’ pokolban.
16. Mindaz-által az Isten meg-szabadittya lelkemet a’ pokol kezéböl, midön el-vészen engem:
17. Ne félly, mikor gazdaggá lészen az ember: és mikor meg-sokasodik az ö házának ditsösége.
18. Mert mikor el-vész, semmit el nem viszen, sem alá nem száll véle az ö ditsösége.
19. Mert az ö lelke éltében áldattatik: hálát ad néked, mikor jól tselekeszel véle.
20. Bé-mégyen az atyáink nemzetségéhez: és örökké nem lát világosságot.
21. Az ember, midön tiszteletben vólna, nem értette: hasonlittatott az esztelen barmokhoz, és hasonló lött azokhoz.
1. A’ Musikamesternek, Koré’ fiainak Zsoltára.
2. Hallyátok ezt, valamennyi népek:
figyelemmel vegyétek mindnyájan a’ világ’
lakosi!
3. Al rendűek és nagyok,
*Zsk8, 160b: <Valamint az al> / Al rendűek és nagyok
szegények, és tik gazdagok!
4. Szám bölcsességet beszéll;
okos tanítást forral szívem.
5. Felséges ének tűnik fülembe;
hárfámonn nyilatkoztatom ki titkomot.
6. Mit féllyek én a’ mostoha üdőkben,
ha tán ellenségeimnek gonoszsága körűl vesz
engemet?
7. Azoktúlë, kik kincseikben bíznak,
’s gazdagságaiknak sokaságával dücsekednek?
8. Senki sem mentheti meg attyafiát a’ haláltúl;
váltságot az Istennek érte nem fizethet.
9. (az életnek nagyobb az ára;
hogysem azt valaha megszerezhesse:)
10. hogy éllyen mind örökké,
és sírját ne lássa.
11. De látni fogja! szintúgy elhalnak a’ bölcsek,
valamint az esztelen az ostobával elvesz:
másoknak hagyván kincseket mindnyájan.
12. Kívánnyák ugyan ők magokban, hogy házaik
örökké tartsanak,
nemzetségrűl nemzetségre lakásaik,
’s hogy neveket híres helységek visellyék.
*Zsk8, 160b: és hogy neveket híres helységek visellyék.
13. De dücsősségében fenn nem maradhat az
ember,
hasonló lévén a’ baromhoz, melly levágatik.
14. Ez az ő sorsok;
és még sem haggynak fel reménnyekkel;
sőt maradékaik is szinte azt hordozzák szájokban.
*Zsk8, 160b: sőt maradékaik is <szintarra vágyakodnak> szinte azt hordozzák szájokban.
15. Pedig juhok gyanánt tétenek a’ sírba,
hol őköt a’ halál felemészti.
*Zsk8, 160b: <hol a’ halál őköt felemészi legelteti> hol őköt a’ halál felemészti.
Uralkodnak rajtok reggel a’ jámborok;
*Zsk8, 160b: <Sírhalm> Uralkodnak rajtok reggel a’ jámborok;
elenyészik fénnyek; gödör a’ lakások.
*Zsk8, 160b: elenyészik fénnyek; <sír> gödör a’ lakások.
16. De lelkemet megmenti az Isten a’ sírnak
hatalmátúl,
mikor engemet magához veend.
17. Ne félly tehát, ha valaki gazdagodik,
’s házának dücsősségét gyarapíttya.
18. Mert semmit ő, ha meghal, el nem visz magával;
a’ sírba fénnye le nem száll utánna.
19. Bármelly boldognak tartsa ő magát, még él;
bár mikint dicsérjék, hogy magának kedvez;
20. csak el kell még is őseinek lakásába mennie,
*Zsk8, 160b: csak el kell még is őseinek <sorá> lakásába
kik napfényt nem látnak mindörökké.
21. Ki fénnyel bir, és bölcsen élni nem tud,
hasonló a’ baromhoz, melly levágatik.