HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Verseghy Ferenc művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
XIII. Zsoltár.
Versio correcta.1
Versio Káldiana.

1. Végig, Dávid Zsoltára. Monda az esztelen a’ szívében: Nints Isten. Megvesztek, és útálatosakká löttek az ö igyekezetekben: nints a’ ki jót tselekedgyék, nints tsak egy-is.
2. Az Úr menyböl nézett az emberek fiaira: hogy lássa ha vagyon-e értelmes, vagy Isten-kereső.
3. Minnyájan el-hajlottak, mind együtt haszontalanokká löttek: nints a’ ki jót tselekedgyék, nints tsak egy-is. Meg-nyilt koporsó a’ torkok: az ö nyelvekkel álnokul tselekedtek, áspisok mérge az ö ajakok-alatt. Kiknek szájok átokkal és keserüséggel rakva: gyorsak az ö lábok a’ vér-ontásra. Romlás, és szerentsétlenség az ö útokon, és a’ békeség útát nem ismérték: nints az Isten félelme szemök-elött.
4. Nem ismérik-e meg minynyájan, a’ kik hamisságot tselekesznek, a’ kik meg-észik az én népemet mint a’ kenyér eleségét?
5. Az Urat segétségül nem hitták, ott rettegtek félelemmel, a’ hol nem vólt félelem.
6. Mert az Úr az igaz nemzetség között vagyon, a’ szükölködö tanátsát meg-szégyenitettétek; mivel az Úr az ö reménsége.
7. Ki ád Israelnek Sionból szabadulást? mikor meg-tériti az Úr az ö népe fogságát, örvendez Jákob, és vígad Israel.



1. A’ Musikamesternek. Dávid’ Zsoltára.
Azt mondgya szívében az esztelen: nincs Isten!
Romlottak és útálatosak lettek ügyekezeteikben.
Nincs, a’ ki jót cselekedgyen.*
Zsk8, 158b: Nincs <senki,> a’ ki jót cselekedgyen.
2. Lenéz az égbűl az emberekre Jehovah,
hogy lássa, ha találkozikë bölcs, ki az Istent tiszteli?*
Zsk8, 158b: <ha vannakë okosak, kik az Istent tisztelik vanë értelmes még ember> találkozikë bölcs, ki az Istent tiszteli?
3. Mindnyájan elfajúltak;
egyszersmind megromlottak; nincs a’ ki*
Zsk8, 158b: <egyszer> egyszersmind megromlottak; <senki sincs> nincs a’ ki
jót cselekedgyen; nincs csak eggy is.
Tátott sír a’ torkok;
nyelveikkel csalárdúl hízelkednek;
kígyóméreg van ajakok alatt.
Átokkal és epével tellyes a’ szájok.
gyorsak a’ vérontásra lábaik.
Pusztúlás és nyomorúság van nyomaikban;
a’ békességnek úttyait nem ösmerik;
az isteni félelem semmi sem előttök.
4. Mindnyájan tehát e’ gonosztévők,
kik népemet kenyér gyanánt emésztik,
ne ösmerjékë meg Jehovát,
5. kit nem tisztelnek? –
Reszketni fognak ők ott félelmekben;
6. mert az Isten a’ jámboroknak nemzetségét megoltalmazza.–
Vessétek bár meg az ügyetlennek tanáccsát,
Jehovah még is az ő reménnye.
7. Ki ád Szionbúl Izraelnek segedelmet?
Ha Jehovah megmenti a’ fogságtúl népét,
örvendez Jákob, vígad Izrael.