HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Verseghy Ferenc művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
XI. Zsoltár.
Versio correcta. 1
Versio Káldiana.

1. Végig a’ nyoltzadra, Dávidnak Zsoltára.
2. Szabadíts-meg engem Uram, mert el-fogyott a’ Szent: mert meg-kevesedtek az igaz-mondások az emberek fiainál.
3. Hiúságokat szóllott ki-ki az ö felebaráttyának: az álnok ajakok kettős szívvel szóllottak.
4. Vezesse-el Isten mind az álnok ajakokat, és a’ kérkedő nyelvet.
5. Kik mondanak: Nyelvünket felmagasztallyuk, az ajakink velünk vannak, kitsoda a’ mi Urunk?
6. A’ szükölködök nyomorúságért, és a’ szegények fohászkodásáért, majd felkelek, úgy-mond az Úr. Meg-szabaditom: bizvást tselekszem véle.
7. Az Úr beszédi, tiszta beszédek: tüzzel meg-próbáltatott ezüst, a’ földtöl el-választatott, hétszer meg-tisztíttatott.
8. Te Uram meg-tartasz minket: és meg-örizsz minket e’ nemzetségtöl örökké.
9. Az istentelenek kerengenek: a’ te magasságod szerént meg-sokasitottad az emberek fiait.


1. A’ Musikamesternek, nyolcz húrú
hangeszközre, Dávid’ Zsoltára.
2. Segíts Jehovah! mert fogynak a’ jámborok:*
Zsk8, 158a: arczai <a’> szemmel tartyák a’ jámbort.
enyészik az emberekbűl a’ hűség.*
Zsk8, 158b: <elfogynak a’ hű emberek> enyészik az emberekbűl a’ hűség.
3. Hiúságokot beszéll társával kiki;
hízelkedő ajakkal ’s kétszínű szívvel szóllanak
egymáshoz.
4. De mind kiirtya Jehovah a’ hízelkedő
ajakokot,
és a’ nyelveket, mellyek nagy dolgokkal
kérkednek.
5. Kik azt mondgyák: győzedelmeskedünk
mink nyelveinkkel;
mellettünk fognak ajakink;
ki bir velünk?
6. „Minthogy az ügyetlenek nyomorognak,
a’ szenvedők zokognak,
csak felemelkedek már, úgymond Jehovah,
megmentem, azokot, kik szétleheltetnek.
7. Tiszták Jehovának a’ szavai,
mint az ezüst, melly azonnkivűl, hogy a’
földnek műhelyében
megtisztúl, még hétszer felolvasztatik.
8. Te ezeket Jehovah betellyesíted,
’s megósz örökké minket e’ fajzattúl.
9. Pözsögnek körűlötte az istentelenek,
mihelyt az emberségnek allya polczra jut.