HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Idősbb Gróf Ráday Gedeon’ LEVELEI hozzám, Kazinczy Ferenczhez. // 1786–1791.


Ráday I. Gedeon – Kazinczy Ferencnek
Pécel, 1786. január 3.

Egész bízodalommal való Jó Uram!

Különösen kedvesen vettem, hogy az Ur velem közleni méltóztatott Gesszner Munkáinak valósággal szép fordítását, melly eránt minden hízelkedés nélkűl írhatom, hogy még felette kevés fordításaink vannak, a’ mellyeket ehhez hasonlíthatnék. Ugyan is sok helyeken fordításnak sem vélné az Olvasó, hanem eredeti munkának tarthatná, mint ezt nevezetesebben a’ második Könyvről mondhatom. Nagyra becsűlöm azonban hogy az Ur arra alkalmatosnak ítélt engem lenni, hogy fordítását megvizsgálván, arról ítéletemet is adjam; sőt a’ mi nagyobb, még az a’ szabadságom is légyen, hogy ha úgy ítélem, néhol változtathassam is a’ kimondásnak módját. Az Urnak ezen hozzám való bizodalma (ha magamat nem ismerném) felfuvalkodást is okozhatna bennem, holott meg kell vallanom, hogy magam is nehezen tudtam volna ezen fordítást illyen jól végben vinni. Mindazonáltal csakugyan élni kívánván azon szabadsággal, a’ mellyre az Ur engemet méltóztatott, ezen okból nem csak elolvastam az Ur fordítását: de még eddig, a’ hol valamelly változást szükségesnek tarthatnék, kettőnél többet nem vettem észre. Eggyet a’ Gesszner előljáró beszédében, a’ hol ámbár semmi hiba nincs, sem a’ kimondásnak módjában, sem az Olvasóra nézve az értelemben, de talán az Idyllium-szerző czéljához közelébb járúlna, ha abban kevés változás tetetődne; vagyon pedig ez azon a’ helyen, a’ hol Theocrítust legméltóbbnak ítéli az illy vers nemében való követésre. Az második hely, az hol a’ változást még az mostan előhozottnál is szükségesebbnek gondolnám, vagyon az első Könyvnek azon Idylliumában, melly Szerencsétlen Szerelemnek neveztetik. Itt is ha csak a’ szóknak egymás után való folyamatját tekintem, semmi hibát nem találok; hanem már itt Gessznernek czélja ellen talán még az Olvasó is bal és idegen magyarázatra vehetne magának alkalmatosságot, mint ezt levelem végzésével világosabban fogom előadni. A’ mi az Ur levelének azon részét illeti, mellyben könyvének jó moddal való vissza küldését kívánja, minthogy még eddig arra alkalmatosságom nem volt, azt nem is tellyesíthettem; hanem itt legjobbnak vélném, ha az Ur annak visszavitelét első adandó alkalmatossággal ottan a’ tájon*
tájón [Ékezet törölve.]
lakók közzűl valakire bízná, a’ kinek bízvást kezibe adhatnám. Akkor a’ könyvhöz ragasztandó újabb levelemben (ha reá érkezem) talán az eránt is bővebben elő adnám gondolatimat, miben kellessék valamelly könyvnek idegen nyelvből magyar nyelvre való fordításában, hogy az jól menjen véghez, vígyázással lenni, és mit kellessék abban elkerűlni. Ez eránt való gondolatim ámbár Irásaim töredékei köztt már megvagynak: de még eddig azokat nem érkeztem*
erkeztem [Emendálva.]
rendbe szedni; és így nem is merem egész teljességgel az Urat eránta bíztatni, hogy akkor is mikor a’ könyvet vissza küldöm, eztet is hozzá tehessem. Azonban boldog új esztdőnek szíves kívánása mellett állhatatosan maradok
Az Úrnak
Péczel 3. Jan. 1786.
Igaz köteles szolgája
B. Idősbb Ráday Gedeon.
m. k.



P. S. Gesszner az ítéletem szerint változandó Tzikkelyt így fordítja: Wüstest du, wie süss es ist einen jungen Gatten zu haben. Ennek csupa ártatlan értelme vagyon. Ugyan is Gatte a’ Németeknél egyebet nem teszen, hanem társat, párt; sőt gyakran, ha mindjárt hozzá nincs téve Ehegatte Házastársat is; mint itt is ezen utolsó értelemben veszi az Autor. Ezt a’ szót Gatte az Ur fordította*
Ur <igy> fordította
HÍMnek, melly (kívált minthogy leányzóról beszéll,) idegen magyarázatot okozhatna az Olvasóban, mintha azt mondaná: Melly boldog leány az, a’ ki fiatal hímre tehet szert. Azért is én ezt így fordítanám: O ha tudnád, melly gyönyörűség legyen az, a’ kinek magához hasonló fiatal házas társa van. – Én itt is a magához hasonlót azért tettem hozzá, hogy valamelly fajtalan gondolatú a’ fiatal házas társat vénnek ellenébe*
ellenebe [Emendálva.]
ne tégye, hanem legyen értelme: Par pari gaudet.




–––
[Kazinczy levélre írt megjegyzése:]

Az Originalist cserébe adtam Nagy Gábor Urnak Debreczenbe.
Ér-Semlyén, 1803.
Jan. 24d.

–––

[Kazinczy autográf kivonata a levél után található külön lapon, ennek szövege:]

ELSŐ LEVÉL.
Péczel, Január 3d. 1786.

Meg van elégedve a’ Gessner’ Idylliumainak fordításával, mellynek Manuscriptumát hozzá a’ végig-tekintés, sőt megigazítás végett hozzá leküldöttem.
Két helyet mutat-ki, hol igazítani*
igazítáni [Az ékezet törölve.]
lehetne: 1) a’ Gessner’ Praefatiojában, hol Theocrítusz felől van szó; 2) azon Idylliumban, mellynek czímje: A’ Szerencsétlen Szerelem.
Legjobb lesz, ha Kassáról valaki Pestre mégyen, ’s arra bízom a’ Kézírás’ általvételét. – Irásai köztt meg van a’ maga ideája a’ fordítás’ törvényei felől.
Utól-írás. Nem hím (Gatte) hanem házas-társ – hogy valamelly fajtalan gondolatú a’ fiatal házas-társat ellenébe ne tegye a’ vénnek.

–––





Ráday I. Gedeon – Kazinczy Ferencnek
Pest, 1786. február 28.
percepi d. 7a Mart. 1786.*
[A kézhezvétel dátuma Kazinczy kézírásával.]
Egész bizodalommal valo Jó Uram!
Vettem az Urnak Levelemre valo válaszszát, melyben méltóztatik irni, hogy az tudva lévő Manuscriptumot Weingand Uram által szolgáltatnám Kassára. Én magam részéről, majd még jobnak tartanám, ha azt Landerer Uram kezében adnám; ugyanis ugy reménylem, hogy talám ugyan Landerer Uramis fogja aztat ki nyomtattatni Kassai Typographiájába: De már akar mellyikétűl küldgyem a’ kettő közül, az iránt bizonyossá tehetem az Urat, hogy az jövő Pesti Jósef vásárakor, kézben adom közülök valamelyikének; ha pedig az alatt azon Vásári alkalmatossággal, igenessen Kassárúl jőnne ide valaki, a kire az Ur még bizonyossabban reá bizhatná, és az magát előttem jelentené, leg jobban szeretném attúl megkűldeni; mert magamis bánnám, ha ezen szép Manuscriptum vagy el tevelyedne, vagy az Ur kezéhez későn jutna.
Én már most másodszor olvasom által ezen munkát, és mostis ollyannak találom, amint első Levelemben irtam; aminthogy ezen második olvasásomban nemis folyamodtam az Originalishoz egyebkor, hanem egyedűl akkor, az midőn vagy az Sensust nem egészszen értettem, vagy pedig gondolhattam, hogy talám az Originálisba, másféle kimondás modgyával van kitéve a dolog. De felette keveset találtam, amelly valóságos változást érdemlene; az minthogy ottis a hol én talám más szókkal éltem vólna, minthogy az Úrét szintén ollyan jónak itéltem, tsak megis hagytam: eszerint tsak egyedűl azok iránt tettem fel jedgyéseimet, az mellyeket, más olvasok kedvéért, nagyobb világosságra gondoltam hozni; és ezek, mindöszveis nem sokból állanak; mellyeketis különös Papiroson (az paginákat, és Lineákat notázván) meg fogok az Urnak a Manuscriptummal edgyütt küldeni. Bátorkodom azomban az Urnak egy kérésemmel alkalmatlankodni, melly ebbűl áll; még boldogult feleségem életében ajándékozta nékünk bizonyos Kassán nyomtattatott versekben lévő munkátskáját Erdődy Lajos Uram, mellybenis bizonyos Szepes Vármegyei kertet (ha jól jut eszembe) vagy talám Abauj Vármegyeit írt le: Ezen munkátska tűlem el idegenedett, vagy költsön adás által, nem jutván azután eszemben kinek adtam, vagy talám még illetlenebb elidegenittetés által: Kérem azért az Urat, méltóztassék azt számomra meg szerzeni vagy az Kassai Typographiában minthogy ott nyomtattatott; vagy ha már ott elfogytanak volna az Exemplárok, talám másoktúlis (kik az illyeneken nem annyira kapnak) meg lehetne szerzeni; akar mellyik uton szerződgyön meg, én ha többetsket kelleneis érte adnom, az árát örömest meg kűldöm. Jött még ezen kivűl Kassán ki valamely Magyar munkája Pater Kaprinai[na]kis*
Kaprinaikis [Emendálva.]
in 8o, mellyben az Ur Vatsorája dolgában az Vallásuk bélieket kivánnya meg tzáfolni. A munkátska szép Magyarsággal, és Chatolikusoknál nem szokott moderatióval van irva: már én ezt kétszer szerzettem meg Kassán, de mind a kétszer az szerint tevelyedett el, valamint az Erdődy Uram munkája: ezen Könyvetskénekis meg szerzését bizodalmassan merészlem ajánlani az Urnak: azomban ki kérem aztis, sőtt igen kedvessen veszem, ha az Ur a Kassai Typographiában ki jött Könyveknek Catalogussát nem terheltetik adandó alkalmatosság által számomra meg küldeni, ha mindgyárt az, mint az előtt szokásban vólt, Kalendáriumban vólnais ki nyomtatva. Az kivánt Könyveknek árait meg tudván, ha azok meg szerződhetnek, az jövő Vásári alkalmatossággal köszönettel meg fogom küldeni. Azomban egész Tisztelettel maradok
Az Urnak*
[Eddig azonosítatlan kéz írása, innentől Rádayé.]
Pesth. 28. Febr. 1786.
Igaz Köteles Szolgája
B. Id. Ráday Gedeon m. k.
P. S. Mint hogy levelemben, némelly könyvek iránt alkalmatlankodni bátorkodtam, még egy iránt kérem ki, ebben hozzám mutatando Joakarattyát: Ez Jesuita Spangár Munkaja: jött ki Kassán 1738ban in*
1738ban <Sub> in
4to magyarul, sub Titulo: Magyar Bibliotheca.


–––

[Kazinczy autográf kivonata a levél után található külön lapon, ennek szövege:]

II. LEVÉL.
Pest, Febr. 28d. 1786.
Jobbnak látná, ha Gessnerem’ MSát nem Weingandnak, hanem Landerernek adná-által, ki hihetőleg azt Kassán nyomtatni fogja; még jobbnak, ha valaki a’ Pesti Józsefnapi vásárra egyenesen Kassáról menne Pestre ’s általvenné.
Erdődy Lajos valamelly Szepes, vagy talán Abaujvári kertet Versekben írt-le. Eggy explárral Rádayt még felesége idejében megajándékozta valaki. Azt kiadta másnak, ’s elveszett, vagy elidegenítették. Igyekezzem megszerzeni.
Úgy a’ Kaprinay Magyar nyelven írt ’s in 8o kiadott Munkáját az Ur vacsorája eránt való értelem’ dolgában, ’s a’ Kassai Typogr. Catalogusát.
’S a’ Spangár Munkáját: Magyar Bibliotheca. Kassán 1738.

–––






Ráday I. Gedeon – Kazinczy Ferencnek
Pest, 1786. március 21.
Egész bizodalommal valo Jó Uram!
Űzenvén hozzám Jósa Uram azon Manuscriptum iránt, hogy az Ur, annak viszsza-vitelét réá bizta volna: mellyhez képest kivántamis aztat pétsét alatt kezéhez adni. Kevés reflexioimatis, mellyek egy Arkust sem tesznek, még pedig az hozzájok adott okokkal edgyütt, az Manuscriptum mellé adnectaltam. Már az Uron fog állani, mellyiket fogja azok közűl méltonak tartani a’ bé-vételre. Ha Kassán vagy akar hol fog ki-nyomtatódni a’ munka, tanátslom hogy az Ur jó Correctort rendeljen melléje: mert azok a’ németűl fel tett reflexioji az Urnak nem lesznek elegendők, ha azokra tsupán a’ Könyv-nyomtató fog vigyázni, kár volna pedig, ha ezen szép fordittás sok nyomtatásbeli hibákkal jőnne ki. Emlékezem ugyan réá, hogy tettem volt az iránt igéretet, hogy fel fognám tenni az iránt valo gondolatimat mire kellessék főbb képpen a’ jó fordittásban vigyázni, de megvallom, hogy annak rendi szerént való ki munkálódására nem érkeztem. Reménylem, fogta az Ur venni eddig, azon Levelemet, mellyben magam kértem azt ki, hogy még jobban fogom szeretni, ha az Könyvet nem Weigand vagy Landerer Uram által küldöm meg, hanem különössen arra kérettetett Uri ember által; ezen Levelemben bátorkodtam az Urat bizonyos könyvetskéknek meg szerzésére kérni, mellyek vagy Landerer Uram, vagy az Academia Typographiájában találtatnak, és hogy azokat Landerer Uram Auszugelje mellett nékem kezemhez szolgáltatná, és én is itt, ő Kegyelmének a’ pénzt köszönettel meg adom, minthogy úgyis már magánakis itten Pesten szollottam az felől; és igy arra az Ur inkább tsak emlékeztetni fogja Kassán lévő Embereit Landerer Uramnak. Ezek között nevezetesebben, a Spangár Magyar Bibliotekáját, és az Erdődy Lajos Uram bizonyos kertrűl írott, és Kassán kinyomtattatott Verseit recommendalnám. Azomban minden illendőséggel maradok
Az Urnak
Pest 21a Marty
1786.
Igaz*
[Innentől Ráday kézírása. Az Observatió külön lapokon.]
köteles Szolgája
B. Id. Ráday Gedeon m. k.


Observatióim a Forditásban.
Az Előljáró beszédben.

pag. 1. lin. 4. Loco; Kedvessebb Situatioban: Kellemetessebb és meg nyugottabb állapotban bennünket etc.
pag. 2. l. 1. loco; Azoktúl a Jobbagyi kötelességektül: Minden mostani erőltetett kötelességektül.
p. 3. l. 11. loco; Theocritusnak adtam az elsőséget: Theocritust tartottam leg méltóbnak ezen versek nemében az követésre.
ibid. l. 18–usque 21. Ezen Periodust talán az Autor czéllyához képest igy lehetne ki tenni: Festegetéssei nem ollyan képzelődésbül származnak, melly inkábbára a’ visgáláshoz nem szokot szem előttis esméretes környül állásokat szeret egy másra tetézni.
ibid. l. 23. Az Frantziáknál azt az Szót: Naivité: Igy gondolnám emolliálni, és az Magyar olvasóknál érthetőbbé tenni: Pásztorinak azt az természeti artatlansággal egyelitetet nyájas szollásnak modgyát, mellyet a Frantziák Naivité-nek hivnak adta Szájokba: Illyen Naivité van pag. 29. linea 16. egész az Idyllium végéig.
p. 5. l. 11. Minthogy az javallással nem az meg lett, hanem az meg leendő dolgokban szoktunk élni, azért az helyett ezt tenném: Közönséges kéz tsattogtatást nyerhessenek. Ez a Szó ki teszi azt a deák Szót: Applausus és az Német Beyfalt.

Az első Idylliumbúl Daffnéhoz

pag. 2. l. 23. loco; Vig trefarul: Vig nyájaskodásrúl. NB. Ezt az Szót: Schertz nem teszi ki nálúnk ez az szó: Tréfa mindenkor.
p. 4. l. 20. loco; Fejére: Tetejére. NB. Mert ámbár az Németbenis Haupt van, de mégis a Tető nálunk érthetőbb az kősziklánál.
p. 7. l. 3. et 8. loco; Hozott a Szerentse Mycon: Isten hozott, Mycon. Ugyanis ez nálúnk szokottabb. NB. hanem az 47dik pag. lin. 11. meg maradhat*
47dik pag. meg maradhat [Beszúrás a sor felett.]
a Szerentse név, mert oda éppen az illik, történetbül lévén az öszve találkozás.*
a Szerentse név. [A mondat vége sor alá írt pótlás.]
p. 8. l. 20. loco; Szavú sipot; hangú sipot. Ez jobban ki magyarazza az Autor tzéllyát: Mindazáltal az Idyllium végén meg maradhat ez a szó, szavú, minthogy már fellyebb meg van világosítva.
p. 10. l. 16. loco; miként keresztezik fel. NB. Minthogy ez nem elég világossan érthető, én igy tanátslanám tenni: Miként*
tenni: <…> Miként
mennek keresztül a fekete tővisk sövények, a fejérségen.
p. 11. l. 2. loco; Bika: Tulok. Minthogy ezt bé fogni nálunk*
ezt nálunk [Beszúrás a sor felett.]
jobban szokás, és az nemetek eztis Stier-nek hivják.
p. 22. l. 13. Én itten nagyobb meg világositás kedvéért közibe tenném ez Szók után, Erős töltést kezdett, még ezen szókat: Már kész karóbúl a fa töve körűl fonni.
p. 32. l. 14. loco; melly a szájához ért: Melly a szájához legg közelebb vólt: az masodik helyen meg maradhatnak az első szókis.
p. 33. l. 14. Meg vallom hogy ezt a Szót Amorine sem a németbe sem a Magyarba*
magyarba [Átírás.]
nem értem, ugyanis ezek nem a Gratiák a Venus késérői: gondolom azért hogy alkalmasint ki tenné az Autor tzéllyát ha igy iródna: a szelid Delphineken a szerelmetességek nyargaltak.
p. 37. l. 22. loco; karikaiban tűnt el: karikás buborékjaiban el tűnt. Igy meg vilagosítva vilagossabb értelme; ugyanis a[zok] a*
a a [Emendálva.]
Vizben valamit vetnek, az tsinált buborékoktul, az abrázat nem látható.*
[A következő három sor olvashatatlanul törölve.]
p. 47. l. 15. post. Nem késtem vólna: igy gondolnám ki tenni az Autor tzéllyát: Nem késtem vólna oly sokáig az hajlokod körűl lobogó langot venni vezéremnek.
Ibid. lin. 21. Én ezt az periodust igy tenném ki: Egy szép lámpást adok néked, mellyet agyagbúl az én Mesterséges Atyam maga formált ugyanis jobnak tartom ha az agyagrúl nem elől, hanem hátrább lesz emlékezet.
p. 48. l. 26. loco; a legg szerelmessebb Leány: Az legg érzékenyebben szerető Leány: NB. Az első rosz értelembemis vétetődhetne, mellyet méltó el kerűlni.
p. 51. l. 13. loco; foltos: Fóltokkal tarkázott teheneit.
p. 57. l. 2. Ezután;*
2. <…> Ezután;
Fáimtul vegyemé meg: utanna kel tenni: aranyon a gyümöltsöt.
p. 64. l. 18. loco; Nagy bátyámtul: A legg idősb Bátyámtúl: von einem ältesten Bruder.
p. 73. l. 20. loco; Joval azután: Még azután sokkal kesőbre adódott mellejek a Sipis, mert Marsyas vitte bé azt az Erdei Istenek közzé, mellyet Minerva, annak találója, midőn az Isten Asszonyok azért tsúfolnák, haragjaban a homokba le vetett. NB. Ez úgy tartom, az Autornak igaz értelme, melly még az Originalisbanis egy kitsint obscure vagyon*
vagy [..] [Átírás.]
fel téve.
p. 75. l. 6. loco; a fogolyt: A rabot. NB. Hogy ezen madár, valóságos fogolynak ne gondoltassék, ugyanis a fogoly nem énekel, ennek pedig az tulajdoníttatik.*
[Ez után négy sor olvashatatlanul törölve.]
p. 80. l. 4. Ugy tettszik talám vilagosabban volna igy: ’S bámult rajta, mint feküdt gombolyag formán, el dülve felig etc.
p. 81. l. 14. loco; Himje; a kinek magához hasonlo iffjú Parja van. NB. Ezen változtatás okait, már egy levelemben meg írtam; mellyet itt nem repetálok.
p. Ibid. l. 16. loco; Sikolt: Üvölt. Szintegy ugy loco; sikoltottam: Üvöltöttem. NB. A Sikoltás soha sem örömnek jele. A bagolynak pedig ugyis üvöltés tulajdoníttatik.
p. 84. l. 9. talám itt hozza lehetne tenni: Menny útadra. melly még jobban ki teszi az el igazítást: lehetne igyis tenni: Takarodgy.

A Masodik Könyvben: Az Öszi Reggel.
pag. 105. l. 13. loco; Rendes; Kellemetes gyermeket.
p. 116.*
gyermeket // <Erythia> // p. 116.
l. 11. loco; Karpit: mint valamelly ezüst lepel. NB. Ugyanis az Karpit soha sints valaminek felette, hanem mellette.
p. 120.*
mellette. // <Mycon> // p. 120.
l. 4. loco; Fütyegtek; minthogy ez comica Expressio, talám jobb lesz, Függöttenek.
Ibid. l. 6. loco; Koporso Zsamolybul etc. A Forrás egy Sir oszlop Zsámolyábul tsorgot ki, s azt viragos folyoka, súgár Repkény es fel nyulo téli zöld szőtték bé. NB. Az Koporso = Sarg és nem Grabmahl; ugy az Epheu-is nem Komló.
p. 130. lin. 28. loco;*
p. 130. loco; [Beszúrás a sor felett.]
’s ha el mosolyodna s el tuzesedne: ’s gyenge mosolyodassa között el pirúlna.
p. 171. lin. 5. loco; Két száz Pantzélos Vitezis volt köztok: ’S majd két száz*
’S két száz [Beszúrás a sor felett.]
vitéz igen fenyes hadi keszuletben vólt köztök. Rustung nem pántzélt jelent, hanem egész hadikészűletett.
p. 171. lin. 12. loco; Ezeresunk; Vezerünk vagy pedig Fő Kapitányunk
p. 173. l. 22. loco; Igaz: emberséges ember.
p. 176. l. 12. Itt hozza lehetne tenni: Mint az ember gyűlőlő Timon komor homlokán. Ugyanis itten az Autor az Lucianus Timonnyára tzéloz, és nem valamelly tsupa Pásztorra, azért magais a Németben oda tette ezt a Characterét: Menschenfeindliche Stirne.
p. 180. l. 6. loco; Vig tréfa; az vidám nyajaskodás
p. 191. l. 2. loco; nyil forma törsöködöt: Nyil igyenessegű*
igenessegű [Emendálva.]
derekadat. Ugyanis a Törsök az allya a Fanak.
Ibid. l. 5. loco; futsz: tsőrgedezel.
p. 193. l. 21. loco; Hogy néki nem kellene lenni lepkének: Hogy néki töbnek kellene lenni mint lepkének.
p. 194. l. 7. Talám az Hyacinthus helyet mas nevet lehetne tenni, hogy*
hog [Emendálva.]
az olvas a viraggal ne confundallya, úgymint Alexis; Dienes; Demeter; Mopsus;*
Alexis; Mopsus; [A javítás a lap szélére írva, korrektúrajellel beszúrva; a javítás nincs aláhúzva, a kiemelés tehát emendálás.]
Amyntas, etc. valamint alább az Henrietta helyet Amalia tevődöt.*
Amalia. <…> [Egy fél sor törölve.]
p. 200 l. 12. Meg kell vallanom, hogy ezt az Szót Fólnagy nem értem, minthogy soha sem hallottam: Azt tartom mindazonáltal, hogy Gesner azzal az szóval Landman, semmit egyebet nem akart jelenteni hanem Föld Mivelőt, már az, akar a Szántó föld, akar a Szőllő, akar a kert korűl forgolódgyon ugyanis hogy itten Tisztet nem ért, még tettszik abbúl, hogy füstös Kalyibát tulajdonit néki: Meg lehetne ezért ezen szót Föld mivelő tartani.
pag. 199. l. 28. loco; Szaraz Harpax: Szikkatt Harpax; mert ez még jobban ki abrázollya a Fősvény Embert.
pag. 207. l. 7. Szeretném ha nékünk Magyaroknak szónk vólna, mellyel ezt a szót: Freundin értelmessen ki tehetnénk: Itten az Autor, vagy az Szeretőjét vagy talám az Házas Társát érti: minthogy pedig a kedves Baratné, sem edgyikét sem a masikát ki nem fejezi talám az kedves helyet lehetne tenni Szeretetre meltó Baratném: Vagy pedig ha Feleségét értette itt, lehetne tenni: Te pedig Édes Házas Társ. Ugyanis*
Házas Társ. <Ugyanis a mint következik.> Ugyanis [A törlés bizonytalan olvasat.]
valamellyek azután következnek az 10dik rendtül*
az 10 rendtül [Beszúrás a sor felett.]
fogva, majd inkább illenek az Feleségre, mint az Szeretőre:*
az <Hazas> Szeretőre: [A törlés bizonytalan olvasat.]
Nevezetessebben ezen szók: Hogy azt az vidéket a hol lakoztok etc. és Hátra maradott kedvessekhez etc. Nékem azért majd nagyobb kedvem vólna ezen utolsó meg tartássában, mert annak az értelmeis ártatlanabb vólna.



–––

[Kazinczy autográf kivonata a levél után található külön lapon, ennek szövege:]

III. LEVÉL.
Pest, Mart. 21d. 1786.
A’ Gessner Idyll. MSát küldi Józsa által.
Bízzam jó Correctorra a’ Nyomtatás’ gondjait.
Nem érkezett kidolgozni a’ fordítások’ theoriáját.
Megújítja kérését a’ könyvek megszerzése eránt.

–––





Ráday I. Gedeon – Kazinczy Ferencnek
Pest, 1786. április 26.
Egész bizodalommal való Nagy Jó Uram!
Még 26a Marty irott Levelét az Urnak, tsak ma ugymint 26a Aprilis vettem, és azonnal elküldöttem Tratner Uram bóltyába; ott azt mondották, hogy azon Paqetumot, még ez előtt két héttel már elküldötték vólna; az nevét ugyan kinek adták által nem tudgyák, hanem hogy az, Semsey Úr házánál vólt volna szálva. Az mi Geszner fordittását illeti, én azt még Martiusban Jósa Uram kezéhez adtam, kiis emberét hozzám küldvén, azt izente, hogy az Ur reá bízta vólna annak haza vitelét. Bánnám ha egész eddigis az, kezéhez nem jutott vólna az Urnak. Az munkát magát azonokból küldöttem petsét*
küldöttem <meg> petsét
alatt, hogy abban magam reflexioitis különös papiroson hozzá ragasztottam, nem akarván hogy azokat minden ember olvassa; e’ mellett különös Levelemetis adtam melléje. Másik Levelében az Urnak, ollyan rendelését láttam, hogy az fellyebb említett munkát Gróf Barkotzi Ferentz Urtól kűldgyem meg, de már az még az előtt az fellyebb irattak szerént Jósa Ur kezéhez adatott. Puki András Uram igenis kezemhez kűldötte az Spangár es Kaprinai munkáit; hanem kérem az Urat (minthogy az iránt Levelében nem emlékezik) méltoztassék meg irni az Árokat, és azt itt kellesséke le tennem, vagy Kassára kűldenem. Ami Spangár munkáját illeti, nékem az a’ régibb Editiókbol eddigis meg vólt, hanem az Magyar Bibliotécaja hibázott, mellyről ámbár a Titulusában emlékezik, de az mostani megkűldöttek közötis nintsen meg, és a’ mint másoktól hallom, tsupán azon Titulus alatt: Magyar Bibliotheca szokott árultatni; az közönséges Titulussában pedig a’ könyvnek annak az végén, tsak mint toldalék emlittetik: ezen okból énis az Urhoz tett kéresemben tsak Magyar Bibliothéca név alatt adtam elő. Hihető, azért ritkább az többinél, hogy azon inkább kapván, több Vévői vóltanak, magát pedig az Magyar Chronicat ottan hagyták, és így az exemplárok amannak híjával maradtanak. Erdődy Lajos Ur munkája iránt, mellyet bizonyos kertről irt, meg lehet, hogy hibázhattam, és talám az nem Kassán (mint Levelemben irtam) hanem inkább Károllyba nyomtatódott ki. Ujobbanis azért kérem az Urat, hogy mind ezt, mind Spangár Magyar Bibliothécáját ha még található, méltóztassék számomra meg szerzeni. Az kűldött Magyar Chronicatis örömest meg tartom, mivel látom, hogy vagyon benne szaporittás, melly az leg első editióban nints. Azomban minden illendőséggel maradok
Az Urnak
Pesth.*
[Innentől Ráday kézírása.]
26. Apr.
1786.
Igaz köteles Szolgája
B. Id. Ráday Gedeon m. k.

P. S. Spangar az maga Bibliothecáját az Zwittingerével comparállya annyibúl, hogy valamint az, a’ Deák Magyar országot illető Konyvekrul irt; úgy ez az Magyar nyelven ki jőtteket szamlálya elő: Errűl pedig sem az Régi Editióban, sem az mostan meg kűldöttben (ha az egy Titulussának végén valo Emlitest ki veszem) az egész könyvben nintsen szóis; ezen Magyar Bibliothecat bőven recenseallyak, Rotharides in Lineamentis Historiæ Literari Hungariæ, és Wallaszki az mostan legg közelebb ki jött új munkajaban: Sőtt maga maga Spangar, az Magyar Chronicája Titulussának alsó részén igy ir felőle: Magyar bibliothecával, az az: a’ Magyar Sz. Korona alatt lévő Orszagokbúl származando Irokrúl szerzet, és irt Konyveknek Laistromaval ezen Kronicát terjesztette, szaporitotta, és az Magyarok tanúságara ki botsatotta P. Spangár András Jesuita.


–––

[Kazinczy autográf kivonata a levél után található külön lapon, ennek szövege:]

IV. LEVÉL.
Pest, Apríl. 26. 1786.
Trattner bizonyos pakétet elkülde már. Gessneremet Józsának adta, ’s nem adhatá többet Gróf Barkóczy Ferencznek.
Puky András által vette Spangárt és Kaprinait. Spangárnak általam küldött Munkáját már bírta. Magyar Bibliothecája hibázott – (e’ szóval a’ fehlen értelemben él; ezt a’ Nyelvrontás ellen panaszolkodók nem tűrik) –
Az Erdődy Lajos Versei talán nem Kassán nyomtattattak, hanem Károlyban. Ezt és a’ Spangár M. Bibliothecáját ismét ajánlja. – Erről az Utólírásban.

–––





Ráday I. Gedeon – Kazinczy Ferencnek
Pest, 1786. november 23.
Egész bizodalommal [való] Jó*
bizodalommal Jó [Emendálva.]
Uram!
Hogy érdemes Levelére az Urnak későbbetskén válaszolok annak méltoztassék tulajdonittani, hogy az Levél az Fiam kezéhez ment, ’s minthogy mindaketten Gedeonok vagyunk ’s nem lévén az Tituluson meg külömböztetve közzűlünk kinek szólló légyen az, az Fiam a’ magáé helyett fel nyitotta. Az alatt magamnakis Győrre lévén utam, ’s onnan való haza jövetelemmel Pétzelenis mulatván; az Fiamnak részszerent nem vólt modgya az Levelet kezemhez kűldeni, reszszerént annak meg küldését (mikor már Pesten vóltamis) mint maga meg vallotta, el felejtette, és tsak midőn Budán meg látogattam, akkor adta kezemhez.
Allig tudom szóval ki tenni melly kedves vólt előttem azon Levél, és az abban meg küldött Duplás ajandék. Valojában nagy köszönettel tartozom magamis Tisztelendő Szabó Dávid Urnak, hogy az Urat több illyen munkáknak az Deák mérték szerént valo ki munkálodására nógattya és serkengeti; és vétkesnek itélném magamatis, ha én is az Urat ezen tzélnak futásában meg nem erősitteném; de mégis leg vétkessebbnek tartanám magát, ha szavunkat nem fogadná. Ha pedig méltónak itél az Ur, hogy tanátsomat bé vegye, tanátslanám, hogy leg nevezetessebben, az Ódákra, Énekekre, és Pásztori Dallokra adná magát, nem értem ugyan ezt olly szorossan, hogy ollykor ollykor Hatosokat, és Ötösöketis elő ne vegyen.
Hogy ha azért amaz elsőket láttatom különössebben javallani, az tsak azért lett, hogy az Urnak ezekhez tapasztalom nagyobb hajlandoságát. Ámbár esmeretlen vagyok, de igen kedvessen fogom venni, ha az Ur Tisztelendő Szabó Dávid[ot]*
Dávid [Emendálva.]
nevemmel köszönteni nem terheltetik. Kihez hogy valósagos Tisztelettel viseltetem, nem tsak Vaniere fordittása, és egyébb szép munkái, adtak nékem arra alkalmatosságot, hanem hogy sok dolgokban gondolkozásaink módgyábanis meg edgyezünk. Illyen az hogy nevezett Tisztelendő Ur edgyik előljáró beszédgye szerént nem szenvedheti azt, hogy az Hexameterek és Pentaméterek, az Vers közepén és végén, öszve hangoztassanak: Ezen Vers irás modgyának T. Szabo Dávid Ur sem nagyobb ellensége, mint én vagyok: mint ezt maga az Ur tapasztalhatta azon Verseimből, mellyeket az iránt magának Gyöngyösinek irtam, és az Urralis Pesten létében közlöttem. Mostan ezen Verseim Pétzelen vagynak, ’s talám ha itt lettek vólna bátorkodtam vólna azokat, mintegy a’ költsönnek viszsza adása képeben meg kűldeni, ’s történhetik hogy ezentulis meg kűldöm, tsak hogy ezen esetben azon kérem az Urat, hogy az nevem még most el halgattassék, minthogy még Gyöngyösinek magának sem kűldöttem meg azokat: egyébbként nem ellenzem ha Tisztelendő Szabo Dávid Urral közöltetni fognakis; de másokkal tsak az fellyebb jelentett meg határozás mellett. Azomban álhatatossan maradok
Az Urnak
Pesth.*
[Innentől Ráday kézírása.]
23. Nov.
1786.
Igaz Köteles Szolgája
B. Id. Ráday Gedeon m. k.

P. S.*
[Az utóirat újra ismeretlen kézzel.]
Ha azon el kezdett Jambusok egészlen el végeződnek kedvessen veszem ha velem párban közleni méltoztatik.

[A levél külsején:]
A Monsieur
Monsieur Francois de Kazinczy a present
a Caschau.


–––

[Kazinczy autográf kivonata a levél után található külön lapon, ennek szövege:]

V. LEVÉL.
Pesten, Novemb. 23d. 1786.
–––
Válasza késedelmének okai. Győrött volt, ’s levelemet a’ fija, Gedeon, Budán, felnyitotta, nem lévén az adreszen megjegyezve, mellyík Gedeonhoz szóll.
Örömmel fogadta levelembe zárt duplás ajándékomat – a’ mint látszik, a’ Szabó Dávidhoz írt Hendecasyllabusokat: Mint bánthattalak én meg úgy, barátom… és talán még eggy más metricus próbámat)*
[A nyitó zárójel hiányzik.]
– ’s köszöni Szabó Dávidnak, hogy engem illyek írására buzdít. Ráday kívált azt óhajtja, hogy Odákat, Enekeket, Pásztori Dalokat ’s hexametert, ’s distichont merjek.
Köszönti az általa eddig levelekből nem*
eddig nem [Beszúrás a sor felett.]
ismért Szabót, bizonyossá teszi tisztelete felől Vaniérje ’s egyéb dolgozásai miatt. Megeggyeznek ízléseik a’ Leoninus versek utálásában. Midőn Pesten valék, felolvasta nekem Gyöngyösihez írt Verseit, ’s talán megkűldené viszont ajándékul, ha kezénél volnának. Közölhetem Szabóval, de hallgassam-el nevét, mert még nem küldé meg Gyöngyösinek.
–––
Ha elvégzem az elkezdett jámbusokat, küldjem-meg neki. – A’ duplás ajándék tehát a’ Szabóhoz írt hendecasyllabus*
írt <....> hendecasyllabus
volt és fél arkusnyi nyomtatásban minden czímlap nélkül ezen Verseim:
    1.
    2.
    3.

–––





Ráday I. Gedeon – Kazinczy Ferencnek
Pest, 1787. március 2.
Egész bizodalommal való Jó Uram!
Az Magyar Sans Soucit, mellyet az Úr az Oskolák látogatása alkalmatosságával méltóztatott számomra meg szerzeni, különös köszönettel vettem. Hogy mellette írt levelére az Urnak mindgyárt nem válaszoltam ez vólt leg főbb oka, hogy akkor utazván az Ur, nem tudtam levelemet hová igazittani, jobban szerettem azért Kassára való meg térését meg várni. Az levélhez adnectált Verseket gyönyörködve olvastam, és magamis meg erősittem az Urat azon szándékában, hogy minálunk Magyaroknál az illyetén Verseknek nemét nagyobb tökelletességre vinni ne sajnállya, minthogy még illyen Poëtáink, a’ kik nyomtatásba ki-jöttek vólna, majd alig vagynak. Irta az Ur aztis levelében, hogy az Gesner Eclogáinak fordittását, már szándekozna ki nyomtattatni: talám azon ki nyomtatásnak leg jobb helye vólna Kassa, minthogy az Urnak vagy maga szeme előtt vólna, az nyomtatásban eshető hibáknak Árkusonként való meg-igazittása, vagy pedig azt ottan valamelly ősmerőssére bízhatná. Ha pedig az Ur itten Pesten vagy Tratnernél, vagy Landerernél akarná ki nyomtattatni, ittenis arra alkalmatos Correctort fogunk találni. Azomban minden illendőseggel álhatatossan maradok
Az*
[Innentől Ráday kézírása.]
Urnak
Pesth. 2da Martii
1787.
Igaz köteles Szolgája
B. Id. Ráday Gedeon m. k.


–––

[Kazinczy autográf kivonata a levél után található külön lapon, ennek szövege:]

VI. LEVÉL.
Pest, Mart. 2d. 1787.

A’ Magyar Sans soucit köszöni. (Gróf Sztáray Mihály a’ maga szeretőjének Gróf Csáky Istvánné szül. Erdődy nek*
[Hely kihagyva a keresztnévnek.]
Lőcse mellett fekvő ’s Sans souci nevet viselő kertjét franczia nyelven ’s prózában írta-le; németre fordította ;*
[Hely kihagyva a névnek.]
magyarra Erdődy Lajos, ki Fejértón Szabolcsban lakott, s FőSzbírája volt az 1785 előtt Sztáraynak FőIspánsága alatt álló Vgyének. Deákra*
deákra [Emendálva.]
eggy Pap Jut*
[Hely kihagyva a névnek.]
eszembe első sora: Delicias canimus,*
[Hely kihagyva.]
nemorumque quietem....
Gyönyörködve olvasta levelem mellé zárt Verseimet. Buzdít.
Gessnert jónak látná hogy Kassán nyomtassák: de Correctort Pesten is találnak.

–––






Ráday I. Gedeon – Kazinczy Ferencnek
Pest, 1787. december 2.
Tellyes bizodalommal való Jó Uram!
Különös köszönettel vettem azon Verseknek meg küldését, mellyeket érdemes levelében rekeszteni méltóztatott. Mellyek között, ámbár mindeniki jól van ki munkálódva, különössebben az elsőt nagyra betsűllöm, mind válogatott szavaiért, mind pediglen fűben*
[Sic!]
tűnő kedves és könnyen folyó hangjáért. Ami Zrinyi Miklós Syrénáját illeti, igyekeztem ugyan azt meg venni, de minthogy azt éppen 6. fn. 50 xrig verték fel, annyit érette igérni annyival inkább sokallottam, hogy magamnak ezen munkája Zrinyinek két exemplárban vagyon meg, mellyek közül edgyikével, ha kedveskedhetem, szerentsémnek fogom tartani, és ha iránta az Ur, valamely rendelést*
rendelés [Emendálva.]
tesz, annak kezében adom, az kire az kézhez való vétel fog bizattatni. Azomban álhatatossan maradok
Az Urnak
Pesth.*
[Innentől Ráday kézírása.]
1787. 2da Dec.
Igaz köteles Szolgája:
B. Id. Ráday Gedeon m. k.


–––

[Kazinczy autográf kivonata a levél után található külön lapon, ennek szövege:]

VII. LEVÉL.
Pest, Decemb. 2d. 1787.

Meg van elégedve a’ küldött versekkel, mind a’ válogatott szók mind a’ kedves folyamat miatt.
Kértem volt hogy a’ tartandó Auctión vétesse-meg nekem Zrínyit. 6 fra 50 krajcárra verték-fel. Nem vétette-meg tehát. De neki két explban van meg, ’s az eggyikkel kedveskedik.
–––






Ráday I. Gedeon – Kazinczy Ferencnek
Pest, 1788. január 4.
Pest 4a Januar 1788.*
[A keltezés azonosítatlan kézzel, a levél szövegétől eltérő tintával írva; ugyancsak ismeretlen kéztől a megszólítás alatt: „fol. <18.>”.]

Egész bizodalommal való Nagy Jó Uram!
Pétzelre ki rándulván az Ünnepekre, bé hoztam magammal Zrinyi Ádriai Syrenáját, olly véggel, hogy azt Piarista Koros Imre Uram kezéhez szolgáltassam. Irja az Ur, hogy Zrinyi olvasására az én ditséretembűl vágy: nem tagadom én azt, hogy én ezt az Vers-szerzőt felette nagyra betsűlöm, és majd minden Poëtáinknak eleibe teszem: Úgy reménylem, hogy edgyet fog ebben vélem itélni minden, valaki ezen eleve való itélettételektől meg szabadúlhatott, hogy 1o meg ne ütközzön a’ Rythmusokba, mert ezekre kevesebbet vigyázott Zrinyi mintsem az válogatott szókra, és az dolognak eleven ki-rajzolására. 2o Meg ne ütközzön abbanis az olvasó, hogy ő 12. syllabájú verseiben nem tartotta meg az hatodik syllabán az Hemistichiumot mindenkor, hanem azt ollykor az hetedik, sőtt néha más Syllabákrais vitte által: Ugyanis úgy láttzik, hogy ő ezt nem hibábúl tselekedte, hanem szán szándékkal, részszerént, hogy az által az affectust nagyobb mértékben adgya ki, részszerént hogy az verseiben nagyobb Varietas légyen, és igy az Monotoniának el kerülése által, a’ Versnek szépségeis nevekedgyen. Tanátslanám azért, hogy az ki Zrinyit olvassa, azt ne a’ szokott Hemistichiumok szerént, hanem commák szerént olvassa; eleinte ugyan még hozzá nem szokik (eddig másként lévén szoktatva) tsudálatosnak fog láttzani ezen olvasás, de végtére szépséget fog benne találni.
Irja az Úr, hogy hallya, hogy Kónyi János ezen Zrinyi munkájával valamit tsinált vólna, és szánni láttatik az Úr a’ szegény Zrinyit: bizonyos az hogy Zrinyit jobbá nem tette; de ha ezen dologban magam értelmét kell kiadni, én az Kónyi munkáját nem tellyességgel vetem meg; ugyanis sok versei abban valósággal szerentséssek, sőtt némellyekben azok közűl, nem tsak a’ dolgot magát, hanem Zrinyi tűzét és elevenségetis ki-tette. Ezen okból ugy tettzik nékem, hogy Bessenyei Uram rövidtséget tett néki, midőn a’ Filosofussában a’ verseiközűl a’ leg roszszabbakat ki-választotta, és tsúfságképpen hozta elő: noha ezen magam itéleti szeréntis alávaló verseire nézveis ki-menthető vólna Kónyi azért, hogy ő néki azokra a’ mi hires Gyöngyösink adott alkalmatosságot, akinekis szokása vólt a’ szókkal gyakran jádtzani, és igy szegény Kónyi ettűl meg tsalattatván, igen szépnek tartotta ezen szóbeli játékjait; az minthogy többire nem tsak ő, hanem majd minden Poëtáink, a’ kik négy sorú és 12. syllabájú versekben irnak Gyöngyösit inkább hibájiban, mintsem érdemes tökélletességeiben követik: ha én Kónyiról meg gondolom, hogy ő valamit eddig tett, azt mind nem*
azt nem [Beszúrás a sor felett.]
tudománnyának, hanem egyedűl maga szorgalmatosságának, és természeti ajándékinak kell-tulajdonittani, nem tsak könnyen el nézhetem hibáit, de némelly helyeken tsudálhatomis őtet. Munkái között leg természetessebben folyónak tartom a’ Magyar Democritussát, melly nem az Deák Democritusnak fordittása, hanem valóságos Magyar eredetbeli munkája; Vagynak ugyan benne némelly csintalanabb történetekis elő beszélve, ’s még*
beszélve, még [Beszúrás a sor felett.]
tsintalanabbúl elő adva, mellyet ámbár egészlen helybe nem hagyok, de még sem tagadhatom azt, hogy az illyen appro historiátskáknak elő adásában, meg pedig Naive elő adasában, egész addig jobb Elő Beszélőnk nintsen, és ha valamivel többet tanúlt vólna, Magyar Fontainet, vagy Rábenert*
[Kazinczy megjegyzése a szó alatt: „Gellert akara írni Rabener helyett. tolla botlott.”]
várhattunk vólna belőle.
T. Péczeli Uram Henriássát ami illeti, aztat ugyan az originálishoz hasonlittani ámbár nem lehet, de mégis úgy itélném, hogy akar melly én nállam esmeretes fordittáshoz hasonlitható, sőtt az Deák és Német fordittást fellyülis halladgya. Már ami Youngot nézi: nékem Young soha sem vólt Auctorom, és olvasását semmi némű fordittásban nem szerettem; mert ámbár magam sem vagyok igen vig de az ő szomorú és mindenkor az felyhők közt járó homályos epe sárját nem szenvedhetem, és olvasásában egészlen el-faradok; sőtt talám, ha az Angliai nyelvet tudnámis, még aztat sem olvashatnám, ha tsak abban a’ Verseknek ne talám szépsége meg nem békéltetne az Auctorral.
Tudakozza az Úr, mitt tartok az mostani új szó koholokról; igen rövid a’ felelet: semmit sem. Vólt hire hogy valamelly új Magyar Dictionarium, vagyis Igés Könyv akarna ki-jönni; én meg vallom annak mostani Világra való jövetelét nem kivánhatom, valameddig mi Magyarok abbúl a’ mi mostani új szókat tsináló betegségünkből nem gyogyúlunk: Ugyanis mit használtanak eddig? ’s bővitették é nyelvünket azon mostan ki-gondolt új szóknak monstrumjai? Nem vagyok én ugyan azon értelemben hogy új szókat teremteni ne lehessen, ha ujabban folyamatban hozzuk, vagy az ez előtt 200. esztendővel szokásban lévő ’s már feledékenységben ment szollások módgyát, vagy pedig az Magyar nyelvnek Analogiájával meg edgyező új szókat faragunk, vagy ismétt az más nyelvekbűl már bé vetteket és ösmeretesseket meg Magyarosittyuk, vagy pedig még az be nem vetteknek, magyar végző hangot adunk; de mind ezekkel, a’ mostani szó ujittók módgya éppen ellenkező. Ezzel bóldog uj esztendőnek kivánása mellett álhatatossan maradok
Az Urnak
Igaz*
[Innentől Ráday kézírása.]
köteles Szolgája
B. Id. Ráday Gedeon m. k.
P. S. Az Kónyi Zrinyiétis, kezéhez fogom küldeni Koros Uramnak*
[Az utóirat szintén Ráday kézírásával a levél margóján 90o-kal elforgatva.]


–––

[Kazinczy autográf kivonata a levél után található külön lapon, ennek szövege:]

VIII. LEVÉL.
Pest, Január. 4d. 1788.
–––

Zrinyit behozta Péczelről, ’s küldi Piarista Koros Imre Ur által.
Ő Zrínyit majdnem minden Poetáinknak elébe teszi. Zr. kevesebbet vigyázott a’ rímekre mint a’ válogatott szókra és a’ dolog eleven kirajzolására. A’ Caesurát nem őrzötte majd az indúlat heve, majd a’ Monotonia elkerűlése miatt. Zrinyit nem a’ hemistichiumok, hanem commák szerint kell olvasni.
Ráday nem egészen gáncsolja Kónyit azért a’ mit Zrinyivel csinált. Némelly versei szerencsések, ’s a’ dolgot ’s a’ Zr. tüzét és elevenségét kitették. Bessenyei a’ maga Filozofusában Kónyinak legrosszabb Verseit hordja-fel. A’ szójátékra Kónyit a’ Gyöngyösi példája csábította, mint majd nem minden négysoros strophistáinkat, kik őtet hibájiban követik inkább mint tökéletességeiben. Kónyinak, ki mindent szorgalmának köszönhet, nem tanúlásának, könnyen el lehet nézni hibájit, sőt csudálnunk is lehet. Legjobb munkája a’ Democritus. Jobb Előbeszélőnk mindeddig nincs.
A’ Péczeli Henriása jobb mint a’ Henriás német és deák fordítasai. Young nekem (ugymond) soha sem volt olvasásom. Kifáraszt. Talán úgy sem olvashatnám, ha tudnék Ánglusúl.
Az új szók’ koholásáról semmit sem tart. (Már akkor Barczafalvi Szabó űzte a’ maga dolgait.)
–––






Ráday I. Gedeon – Kazinczy Ferencnek
Pest, 1788. február 15.
Pest d. 15a Febr. 1788.*
[A keltezés azonosítatlan kézzel, a levél szövegétől eltérő tintával írva; ugyancsak ismeretlen kéztől e keltezés alatt: „fol. <20.>”.]

Egész bizodalommal való Nagy Jó Uram!
Nagy örömmel vettem az Úr leg közelebb irott levelét, mellyből még nagyobb örömmel értettem, hogy a’ Magyar nyelv előmenetelére valamelly Tudós*
Túdos [Emendálva.]
Társaságot kivánnának az Urak fel állittani, kik közé, hogy énis magamat adnám, méltoztatik az Úr ösztönözni. Én valamint ezen hozzám való bizodalmokat különössen nagyra bötsűlöm, úgy ha érdemesnek tartatom, nemis kivánom magamat szűkségtelenűl vonogatni, mellyet annál szivessebben tselekedhetem, minthogy ha az Úrnak ezen levelét nem vettem vólna, mégis magam szándékoztam valamelly tsak nem hasonló Gyüjtemény iránt mostan jövő Jósefnapi vásárkor Posonyi Typographus Landerer Urammal végezni; nem tagadhatom ugyan azt, hogy az én Gyűjteményeimnek el-rendelése valamivel az Urakétól külömbözőbb ne lett légyen, de minthogy tsak ugyan az főbb tzélra nézve meg edgyez valójában szeretem, hogy az Uraktól ebben meg előztettem, mert igy az Társaság által az én magános fáradtságom könnyebbedik: Azomban hogy önként való bé állásomot annyival inkább bizonyittsam, az Második darabba magamis fogom valamelly munkátskámat küldeni. Térek az Ur levelének azon részére mellyben a’ ki-nyomtatásnak módgyárúl emlékezik, és azt irja az Úr, hogy azt Cassán (hihető az Académiai munkákra nézve) allig lehetne ki nyomtattatni; és igy láttzik az Ur Pestrűl gondolkozni. Itten én, aki a’ ki nyomtatásra való költséget magára válalná, mást nem reménylhetek a’ Posonyi Landereren és Weigandon kivűl; de úgy tartom, hogy ezekis szeretnék előszször meg próbálni mennyi előre való fizetőjük vólna, de még ennekis az lenne a’ leg nagyobb ösztöne, ha az ebben munkálodó Társaknak száma már még több ösmert, és nevezetes emberekből szaporodhatna. Reménylem, hogy az két Méltóságos Gróff Teleki Urak, Jósef és Ádám, ha igenessen a’ Társaságban nem állanánakis, de munkájikat bé adni nem sajnállanák, szintén ez a’ reménysegem van Méltóságos Báro Ortzy Ur erántis. Leg főbb képpen pedig Méltóságos Fő Cancellárius Urat eö Excellentiáját kellene az első ki adás ajánló levelével meg keresni, és talám abban azonis kérni, hogy ne sajnállaná az Társasság Protectorságát magára válalni: Merem mondani, ha illyen nagy díszszel ditsekedhetne a’ Társaság, mind Typographust, mind elég prænumeránsokat lehetne találni, az költséget magára vállalónak. Ha ugyan tsak a’ ki-nyomtatás Pesten találna lenni, tudok itt egy érdemes Medicinát tanuló Ifjat, Földi János Uramat, aki örömest magára fogná válalni a’ nyomtatásban szükséges correctiot.
Már izentem Koros Imre Uramnak, hogy ha Cassára alkalmatossága lészen kezéhez küldöm az Zrinyi Syrénáját, még melléje adván a’ Konyi talám az Urnál még meg nem lévő munkáját is. Mostan pedig ezen levelembe viszsza küldöm az Ur igen helyes præfatióját. Azomban álhatatossan maradok
Az Urnak
Igaz*
[Innentől Ráday kézírása.]
köteles Szolgája
B. Id. Ráday Gedeon m. k.

P. S.*
[A „P. S.” Ráday kézírása, az utóirat szövege diktátum.]
Azon levelemhez, mellyet az meg küldendő Zrinyihez fogok ragasztani, hozzá teszem az már levelemben említett Gyüjteményeimnek egész plánumátis: és ámbár már (miolta az Ur levelét vettem) ezen szándékomrúl le tettem, de talám tsak ugyan ezentúlis lehet valami hasznát venni azon Plánumomnak, az munkátskák el rendelésében. A’ Posonyi Landererrel a’ jövő Vásárkor, Weigandal pedig addigis fogok szolloni; ha ezek fel nem válalnák a’ költséget lehetne meg próbálni ide való Typographust Lethnertis; sőtt a’ Bétsi Tratnernekis vagyon itten Typographiája.

[A levél utolsó oldalának az alján 180o-kal elforgatva – tehát eredetileg az oldal tetején – a következő sorok olvashatók:]

Ezen*
<Ezen nevezetet, melly <<nem tsak>> a’ Poézison kívűl a’ tudományoknak minden nemeire ki terjed> Ezen
nevezetet azért fogadtuk bé, mivel a Poesison kivűl több féle*
mivel több féle [Beszúrás a sor felett.]
tudomanyokra vagyon ki terjedése, ’s más hires nemzetektől is az illyféle munkákban*
munkák<nak> [Javítás a törlés felett.]
homlokirásúl vétetett fel.*
[E bekezdés Baróti Szabó Dávid kézírása, a következő Kazinczy kézírása.]
Ez a’ harmadfél sor írás Baróti Szabó Dávid Exjesuita ’s Kassai Professzor barátomnak kezével van írva. Tisztelje a’ háládatos maradék emlékezetét, ha ezt itt meglátni fogja. – Irtam ezt Ér-Semjénben 12. Júl. 1802.
Kazinczy Ferencz.


–––

[Kazinczy autográf kivonata a levél után található külön lapon, ennek szövege:]

IX. LEVÉL.
Pest, Február. 15d. 1788.
–––
Örvend a’ hírnek hogy quasi Tudós Társaság áll-fel Kassán, és hogy ahhoz ő is meghívattatik. Annál örömestebb fogadja-el a’ meghívást, minthogy maga szándékozott a’ közelítő József napi vásárkor végezni Landererrel eggy hasonló Gyűjtemény kiadása eránt. Az övé külömbözött volna ugyan valamiben ettől a’ miénktől, de szereti hogy általunk megelőztetett. A’ 2dik Darabba maga is küld valamit. Ha a’ miénknek Pesten kellene nyomtattatni, ő Landereren és Weigandon kivül nem ismer egyebet, a’ ki ennek kiadását magára vállalná. Ezek meg szeretnék próbálni, kapnak e előre való fizetőket. Segélené a’ dolgot, ha több és nevezetes emberek állanának a’ mostani társakhoz. Jó volna ha Gróf Teleki József és Ádám ha a’ Társaságba nem állanának is, munkájikat el nem vonnák. Generalis Orczy eránt is reményli ezt. Legjobb volna Gróf Pállfy Károly Cancelláriust megkérni, hogy fogadja-el a’ Társaság*
fogadja-el <az Ajánlást> a’ Társaság
Protectorságát. Ha ezt megnyerhetnénk, inkább találnánk Typographust és Előfizetőt. Ha Pesten nyomtattatnék, Dr. Földi János kész lesz megtenni a’ Correctori szolgálatokat.
Vissza küldi az én igen helyes Praefatiómat.
Küldi az ő szándékozott Gyűjteménye’ Plánumát, talán vehetjük valami hasznát. Landererrel és Weiganddal szóllani fog. Meg lehetne próbálni Lethnertet is, és a’ Bécsi Trattnert, kiknek itt van typographiájok.
–––






Ráday I. Gedeon – Kazinczy Ferencnek
Pest, 1788. június 2.
Bizodalmas Nagy Jó Uram!
Örömmel értettem hogy már tsak ugyan ki-jöttek nyomtatásban a’ Gesner magyarra fordított munkátskáji, ’s minthogy mentül elébb szerettem vólna látni, mindgyárt tudakozódtam iránta a’ Landerer Pesti Typographiájában, ha már kűldettek é kezéhez exemplárok, de még ő nála nem találtattanak.
Adolf Levelei még eddig előttem esmeretlenek vóltak, hanem most itt meg vettem a’ Német Originálist: felőle valo Judiciumomat más levelemre hallasztom.
A’ szándékban lévő Gyűjteményeknek új neve, melly szerént Museumnak neveztetik itiletem szerént meg maradhat: ugyanis Német Országbanis, hasonló Museum név alatt jő ki egy bizonyos kedves és érdemes Gyűjteményes munka, melly már alkalmas Tomusokból áll, és a’ tzéllyára nézve az Urak tzellyához nagyon hasonlitt. Wiellandis hasonló Gyűjteményeket ád ki Teutsche Mercur név alatt, mellyis már, ha jól jut eszembe, 50. kötésnélis töbre szaporodott, minthogy minden holnapban 12. kötéske jön ki, a’ melly négy különös titulus alatt négy rendes kötetben szokott köttettetni. Én mind a’ két munkát hordatom magamnak, és mondhatom, hogy a’ munkátskák ki válogatására való nézve*
ki válogatására nézve [Beszúrás.]
præferálni lehet mind a’ Múseumot, mind a’ Mercuriust az Bremai Beytragoknak. Eszerént méltónak ítélném az kezemhez küldetett Bevezetésben felölök emlékezetett tenni, ottan az hol a’ Bremai Beytragok emlittetnek.
Hogy Koros Uram az Urnak az Zrínyi munkáját meg nem küldötte, annak talám valamennyire magamis oka vagyok: mert meg izentem ugyan Koros Uramnak, hogy mivel bizonyos kis Pacetumotskát, ’s nevezetessen Zrinyit kivánnám az Urnak meg kűldeni, kedvessen venném azért, hogy ha alkalmatossága adattatik, engemet az iránt tudosittani ne sajnálna; de tsak ugyan Zrínyit magát akkor kezéhez nem küldöttem. Azt az edgyet bánom, hogy a’ mikor Pál fiam*
[Kazinczy sor felé írt jegyzete: „nem fija, hanem unokája,”.]
Eperjesre ment, akkor Zrinyit kezében adni el-felejtettem melly mindennél leg jobb alkalmatosság lett vólna. Most már a’ mostani Vásár alkalmatosságával, mind újra izenek Koros Uramnak mind magam Kassára menő alkalmatosságot kerestetek, és ha találtatik nem tsak Zrinyit, magát, hanem a’ Konyi majmozásátis meg fogom küldeni. Magam munkájiból most semmitsem küldhetek, mert már több hat hetinél, hogy szűntelen az ágyát nyomom, és nintsen módom, hogy valamit azok közűl ki-kereshessek: meddig kell még így nyomorganom egyedűl az Isten tudgya.

Batsányy*
Batsányi [Átírás.]
Uramnak válaszoltam ugyan már két levelére, de igéretem szerént még egy válaszszal tartozom; most útolsó*
últolsó [Emendálva.]
levelének némelly czikkelyei közűl edgyikre tsak azt válaszolom: Hogy a’ Prussiai Király éppen Mallherbe iránt való itélettételében hibázott, Boileau-nak Mallherbe iránt való értelmét nem elég világossan adván elő: mert ha a’ versificateuron tsak vers koholót, vagy vers kovátsot ért, ugy az Judiciumában felette hibáz: ha pedig azt érti rajta, hogy Mallherbe vólt az leg első a’ ki a’ Frantziákat, nem tsak jó, hanem szép és ékes hangú verseket irni tanitotta, úgy az ő itélet tétele az Boileau-val meg edgyez: melly utólsó (noha Mallherbe 100. esztendővel élt előtte),*
előtte, [A záró idézőjel általunk pótolva.]
tsudálkozik azon, hogy nem hogy híre Malherbének valamennyire meg tsökkenne, sött inkább naprol napra nevekedne: a’ mostani élők*
elők [Emendálva.]
Frantzia Országban hasonló értelemben vagynak Malherbe iránt, kik még mostis (az egyetlen egy Jean Baptiste*
Babtiste [Emendálva.]
Rousseaut ki-vévén) az Ódákra nézve Malherbénél jobb Poëtát nem tartanak, kinek is Elegiumat, egy leg közelebb ki jött Frantzia Auctorból ide adnectálom. Azomban álhatatossan maradok
Az Urnak
Pest d. 2a Juny
1778.
Igaz*
[Innentől Ráday kézírása.]
köteles Szolgája
B. Id. Ráday Gedeon m. k.

Malherbe.*
Malhere. [Emendálva. A melléklet újra a levél leírójának kézírása, külön lapon.]

Malherbe est le premier de nos Poëtes, qui ait fait sentir que la langve francoise pouvoit s’élever à la majesté de l’Ode. La netteté de ses idées, le tour heureux de ses phrases, la vérité de ses descriptions, la justesse et le choix de ses comparaisons, l’ingenieux emploi qu’ il fait de la Fable, la varieté de ses figures, et sur-tout ces suspensions nombreuses qui font le principal mérite de notre Poëte lyrique, loui ont acquis une place distingvée sur notre Parnasse.

Ezen Malherbé iránt való jegyzéseimet, kérem méltoztassék Batsányy*
Batsányi [Átírás.]
Urammal válaszom gyanánt kőzleni. A Franczia citatiot vettem egy könyvből melynek neve: Nouvelle Bibliotheque D’un Homme de Gout. De még ennél nagyobb ditséretekkel emlékezik Malherbérűl Boileau az l’Art Poetiquebe; sőtt minden Auctorok a’ kiket én olvastam, és az Frantzia Poëtákrúl irtanak mind egyiránt meg edgyeznek Malherbe ditséretiben. Énnékem magamnakis meg vagynak munkai, és az Odákra nézve magamis igen betsüllöm mellyekben igen nagy Spiritus és Enthusiasmus van.
Már levelem végzése után küldöttem ujra Koros Uramhoz, kiis azzal mentette magát, hogy eddig Zrinyi iránt azért nem izent hozzám, hogy alkalmatossága az Cassára való küldésre nem adattott: hanem ugy reményli, hogy az mostani Vásár alatt fog kaphatni, sött váris, minthogy az Urtol aziránt magais vett levelet. Én egyébbként magamis el nem mulatom, hogy alkalmatossagot ne kerestessek.

–––

[Az oldal üresen maradt alsó felén Kazinczy kézírásával:]

Az előbbi Frantzia sorok ezt tészik:

Malherbe a’ leg első a’ mi Poétáink között,*
közzt, [Átírás.]
a’ ki meg mutatta azt,*
a[.]t, [Átírás.]
hogy a’ Frantzia nyelv alkalmatos arra hogy az Oda sublimitásáig emelkedhessék. Ideáinak tsinos tisztasága, phrásisainak szerentsés fordúlásai, descriptióinak*
fordúlásai, <’s hasonlatosságainak> descriptióinak
igaz vólta, hasonlatosságainak ki-választása és accomodatiója, a’ Fabulákkal való ingeniosa élés, és azok a’ számos suspensiók, a’ mellyek a’ leg nagyobb érdemei a’ mi (t. i.: ennek) Poétánknak, néki eggy magos helyt szerzettek a’ mi Parnasszusunkon.
–––


–––

[Kazinczy autográf kivonata a levél után található külön lapon, ennek szövege:]

X. LEVÉL.
Pest, 1788. Június 2dikán.

Örömmel értette hogy a’ Gessner Idylljei megjelentek. Még Landerernél Pesten nem lehete kapni.
Adolf’ Leveleit (ezekből van fordítva Bacsmegyeim) nem ismerte. Megvette, ’s adni fogja róla értelmét.
Időszaki Irásunk’ neve az én tanácsom szerint Kassai Parnasszus lett volna. Batsányi azt javaslá, hogy nevezzük Magyar Museumnak. Ráday javalja ezt, mert ez emlékeztet a’ Német Muséumra. Wieland Német Mercuriust ád. Ráday mind ezt mind azt hordatja. Ezek többek mint a’ Brémai Beytrágok. Említetni óhajtja tehát Præfatiónkban.
Zrinyit még sem vettem volt. Bánja, hogy Pál unokájának nem adta által, mikor ez Eperjesre ment, mint Assessora a’ District. Táblának.
Hat hét olta az ágyat nyomja.
Batsányinak válaszolt két levelére, de most csak azt jegyzi-meg leveleinek eggyik czikkelyére,*
czikkely […], [Bizonytalan olvasat a törölt és a javított toldalék is.]
hogy a’ Prussziai Király vétett midőn a’ Boileau ítéletét Malherbe felől hibásan adta-elő.
–––
Batsányi még ekkor nem olvasott francziáúl; de ő azért mindent tudott. Itt azt jegyzem-meg, hogy anglusúl kezdvén tanúlni, ő akarta tanítani anglus Nyelvmesterét. Ez is vette a’ sátorfát, ’s ott hagyta a’ tanítót.
–––






Ráday I. Gedeon – Kazinczy Ferencnek
Pest, 1788. június 12.
Bizodalmas Nagy Jó Uram!
Reménylem előbbeni leveleimet fogta venni az Ur; már most kezéhez küldöttem Koros Uramnak mind Zrínyi munkáját magát,*
mágát, [Emendálva.]
mind az Konyi uj Zrinyijét: ezt fordittásnak mondani nem lehet, mert Zrinyinek minden Poëtica inventioit ki hadgya, azon kivül egyebeketis sokat ki hágy; néhol pedig ollyanokat told hozzá, mellyek Zrinyibe nintsenek. Ezen őnként*
őként [Az „n” utólag beszúrva.]
való változásokat tsak a’ Könyvek kevesebb számais az uj Zrínyibe meg bizonyittya: kivált a’ Kónyi utolsó könyve ugy láttzik hogy tsupán maga munkája, és alább valois a’ többinél. Ezen két darab Könyveket, Koros Uram amint nékem izené, igenessen a’ Tekintetes Aszszony az Ur édes Aszszony Annya kezéhez küldötte, és igy reménylem, hogy az kézhez küldésben nem lészen hiba.
Nagy örömöt hozott nékem Berzeviczy Ur, midőn Gesner Idyliumit az Ur fordittásábul kezemben adta. Már az olta egészen által olvastam: hanem nem tudom hibázok é benne, vagy tsak nem jut jól eszemben mintha az Első Könyvben vólnának némelly ujonnan fordított Idylliumok az mellyek az akkor kezemhez küldött Manuscriptumban nem voltanak. Magam munkátskájiból most semmitsem küldhettem, hanem ha az Isten meg szabaditt, hogy Ágyamat*
Agyamat [Emendálva.]
el hagyhatom némely Verseimet meg fogom küldhetni: Azok között leszen az, mellyet az Rythmusos distichonok*
Rithmusos disticonok [Az „i” átírás, a „h” hiánya emendálva.]
ellen írtam; úgy Virgiliusból bizonyos fordittás Hexameterekkel, mind az Ecclogaibol mind az Aeneissébűl, nem külömben bizonyos rövid Epicum Poëma, a Virgilius Culexenek nagyságában; talám akkor még többetis küldhetek részszerént fordittásokat, részszerént magam munkátskáit: mert egesz Juliust és Augustust Pétzelen fogom tölteni, az hol ezekhez több időm lesz.
Amirűl leg főbbképpen kellett vólna irnom arról majd el felejtkeztem. Tratner betüinek egy része már el érkezett, a többiis amint reményli még*
meg [Emendálva.]
ez héten el fog érkezni; és igy igéri, hogy annak érkezése után mingyárt hozzá fog a’ nyomtatáshoz: Egyebekre nézve amik még ezen dolgot illethetik, provocalom magamat Batsányi Uramnak írott leveleimre; és tsak azt az edgyet teszem még hozzá, hogy Földi Uram (kit Batsányi Uramis ösmér) továbbis magára válalja a’ nyomtatásbeli correctorságot, de tsak ugyan ezen kivül magamis minden Arkust meg visgálok. Ugyan Földy Uram hozta hirűl aztis nékem, hogy általa lett izenetemre Tratner az Adolf leveleinek ki-nyomtatásatis magára válalja, az Ur által tett conditiok mellett, az minthogy e’ szerént azt könnyenis magára válalhattya. Midőn ezekről tudósittani az Urat kötelességemnek tartottam álhatatossan maradok
Az Urnak
Pesten die 12a Juny
778.
Igaz*
[Innentől Ráday kézírása.]
köteles Szolgája
B. Id. Ráday Gedeon m. k.



–––

[Kazinczy autográf kivonata a levél után található külön lapon, ennek szövege:]

XI. LEVÉL.
Pesten, 1788. Június 12d.
–––
Végre Zrínyi útban van. Ítéletei a’ Kónyi Zrínyije felől.
Berzeviczy Gergely által vette Gesznert. Ugy hiszi hogy az első Könyvben újra dolgoztam volna némelly Idylleket.
Ha ágyát elhagyhatja, felkűldi
    1. Verseit a’ Leoninusok ellen.
    2. Virgilnek némelly fordításait hexameterekben.
    3. Bizonyos Epicumot a’ Virgil Culexe nagyságában. etc.
Juliust és Augustust Péczelen fogja tölteni. Ott több ideje lesz az illyekhez.
Trattnerhez már érkeztek betűk, ’s még fognak. Földi magára vállalta a’ Correctorság terheit. Ráday is minden árkust meg fog tekinteni.
Trattner az Adolf leveleit nyomtatni kész.
–––






Ráday I. Gedeon – Kazinczy Ferencnek
Pest, 1788. július 8.
Bizodalmas Nagy Jó Uram!
Kivánván két rendbeli Uri leveleire válaszolnom, leg elsőbenis azt kivántam az Urnak tudtára adnom, hogy nem tsak az Museumban való be vezetés, hanem az Museum első darabjának egész részeis el érkezett; sött az Be vezetésnek nyomtatásához igéreti szerént éppen mai napon fogott Tratner Uram: Hanem abban vagyon scrupulussa, hogy ő magát arra nem ajánlotta, hogy azon Museumhoz tartozandó Elöljaró beszédet két titulus, ugymint Tudosittás és Bevezetés neve alatt adgya ki; ugyanis úgymond, ha az Túdósittás Bacsányi Uram levele szerént, tsak el fog osztogatódni, abban ő kárt fog vallani, minthogy arra tett költsége, papirossa és a’ nyomtatásban el tölt ideje mind el fogna veszni, minthogy ezen túdósittások, az nyomtatott exemplárokkal edgyütt el nem fognak adódhatni: Hogy azért az munka ki-nyomtatásában hátramaradás ne légyen, addig is, mig ezen scrupulussaira az Urak felelhetnek, azt izentem Földi Uramtul Tratner Uramnak, hogy azon Museum elöl járó beszédgyét tsak a’ Bevezetés neve alat nyomtassa-ki mostan, minthogy az, ugyan tsak ezen név alatt fog az Museumhoz ragasztatódni. Ha ezen dologban tulajdon magam opinioját ki kell adnom, meg kell vallanom hogy tudósittás képében az egész Bevezetést (melly egy nehány Árkusból áll) ki nyomtattatni magamis sokallom: ugyanis az illyetén ki adandó munkákról való tudosittások többire tsak egy negyedrész ’s leg fellyebb fél Árkusból szoktak állani, és igen ritkán esik meg, hogy azok egy egész Árkusra terjedgyenek. Ha az illyen tudósittás tsak egy negyedrész vagy fél árkusból fog állani, azt a’ Magyar Novellisták általis el lehet osztogattatni, és igy az által jobbanis el-hiresedik a’ munkátska, ha Novellákban accludáltatik, mellyet akar a’ Budai, akar a’ Pesti Novellistáknál el-lehetne érni, ha a’ Bétsit vagy Posonyit meszszellenék az Urak: Ezt a’*
Urak: <és> ezt az [Törlés, átírás, emendálás.]
rövid Túdósittást úgy tartom Tratneris örömest ki-nyomtatná, minthogy az által több vevőket reménylene, hogy ha azért ezen projectumom fog az Uraknak tettzeni, méltoztassanak azon rövid Túdósittáskának stilussát meg küldeni, mellyben tsak a’ szükségessebbeknek, és múlhatatlanabbaknak, a’ Museum tzéljához képest, minden hoszszas deductio nélkül kellene be tétetődni.
A Szemida és Csidli fordittásátis vettem négy Árkúsokban: de nem tudom hogy eshetet ezen négy árkusnak öszve-zavarodása, mert az két utolsó árkus Sigvártból való és az Custosokis, ha az két első árkust ki-veszem egymással meg nem edgyeznek, hanem közikbe még valamelly árkusoknak kellett vólna jönni. Ezt tsak azért jelentem levelemben, hogy nem tudhatom, hogy ha ez történetből esett é vagy kész akartva; még eddig időm el-olvasásához nem vólt, mint hogy sok levél irásaimis vóltanak, és Pétzelreis szándékozom.
Nagyon örvendek mind Báro Pronay, mind Szepesi Cánonok Molnár Ur applaususain a’ Gesner fordittása iránt.
Még levelemnek első Punctumában kellett vólna meg irnom, hogy az Adolf, vagyis inkább Bátsmegyei leveleiis edgyütt fognak mindgyárt most a’ Museummal edgyütt ki-nyomtatodni; aztis meg izentem Földi Uramtol Tratner Uramnak, hogy mind az Museumnak, mind az Ádolfnak elsö egy Árkussait küldené fel az Urhoz.
A’ Robinson recensioját olvastam ugyan, és azon olvasásbol a’ Reflexiokatis helyben hagyom, de mivel időm nem vólt az munkával magával öszve vetni valóságos itéletemet iránta*
irántu<k> [Átírás és törlés.]
nem adhatom.
Faludi versei az Authornak magának megjobbittásábol valamennyire jobbatskán jöttenek ki a’ masodik editioban, kivált az éneketskéivel, most inkább vagyok contentus. A’ Tragediája itéletem szerént el-maradhatott vólna, ha azt mint remek munkát úgy adták ki.
A’ Dugonits Etelkájában magam részéről azt tartom leg nagyobb hibának, hogy sok helyeken sok igen culinaris beszédnek módgyai, sött ollykor culinaris szitkokis mentenek belé; holott némelly helyeken stilusában,*
stilususában, [Emendálva.]
tsak nem a’ Poëtica Prosáig fel emelkedik, és elő adásában majd nem az Carmen Epicumnak módgyát kivánnya olykor követni.*
kivánnya követni. [Az „olykor” beszúrás a sor előtt, feltehetően Ráday kézírása.]
Ezen egyenetlen stylus akar mitsoda munkánakis igen nagy kárára szokott esni: tűrhető vólna, ha ezen Culinaris szók tsak közönséges embereknek adatnának szájokba, és ugyan közönséges embereknek*
emberekneknek [Emendálva.]
mondatnának. Ezekhez képest azért az az itéletem, hogy Etelkát alkalmasint meg lehetne azzal javittani, ha ahoz semmi sem adattatnék ugyan, de belőle vagy harmada el vétettetnék, és a’ dolgok úgy köttetnének azután öszve*
köttetnének öszve [Beszúrás a sor felett.]
egymással. Nem tagadhatom, hogy az végével sem elégszem meg egészszen, és jobban szerettem vólna, ha Etelka valóságos sebet noha nem halálost kapot vólna, mert a’ mint most van, a’ sok hoszszas szánakozások után, (nékem úgy tettzik;) hogy az mikor meg tudatik hogy semmi sebet nem kapott, és az tsak ollyan*
az ollyan [Beszúrás a sor felett.]
későn tudatik meg, végtére Burlesque*
Burles[…] [Átírás.]
válik belőle. Én ezen itélet tételemet tsak az Urnak irom, mert senkivel sem akarok öszve háborodni, énis.
Az Ur levelének azon része, mindenek felett leg jobban meg örvendeztetett, mellyben ajánlya magát, hogy az jövő Augustusban Pétzelen engemet meg látogatni méltoztatna, melly igéretit az Urnak nem tsak különös örömmel vettem hanem edgyszersmind kiis kérem magamnak, hogy az Ur én nálam nem tsak egy hetet mulatni, hanem még azt megis tóldani ne sajnálja. Azomban álhatatossan maradok
Az Urnak
Pesth.*
[Innentől Ráday kézírása.]
8. Julii. 1788.
Igaz köteles Szolgája
B. Id. Ráday Gedeon m. p.

P. S. Ha az Pétzelre való jövetellel nem biztatott vólna az Ur talán ezen levelemet el sem*
levelemet <talán> el sem
végezhettem vólna: annyit akartam belé írni, de már most mind azokat azon reménység alatt tsak Pétzelre hagyom.
Azt irtam az Levelemben, hogy Tratner ma hozzá kezd a’ tudva lévő nyomtatáshoz, de a’ mint azután Földi Uramtól relatiot kaptam, igéri ugyan, hogy még ez héten hozzá fog kezdeni, de aztis tsak immel ámmal: Félek rajta, hogy mind ezt az levelemben fellyebb meg irt scrupulussa ne okozza.
Azon levelemben tanátslott Új Túdósittáskát még jobb vólna az Posonyi és Bétsi Novellisták által el hiresittetni, minthogy az Magyar Novellákat több magyarok hordattyák, Budán pedig és Pesten tsak Német novellák jönnek ki.


–––

[Kazinczy autográf kivonata a levél után található külön lapon, ennek szövege:]

XII. LEVÉL.
Pest 1788. Jul. 8d.

A’ Muséum MSa elérkezett, sőt Trattner ma hozzá fogott*
Trattner hozzá fogott [Beszúrás a sor felett.]
nyomtatásához. A’ Tudósítást sokalja Trattner. Vélekedése mit kellene tenni vele.
Szemidát és Csidlit vette. De hibás a’ küldés. Siegwartból vala köztte holmi.
Örvend hogy Báró Prónay és Kánonok Molnár javalják a’ Gesszner fordítását.
Trattner Adolfot v. Bacsmegyeit eggyütt akarja kiadni a’ Muzeummal.
Robinson Recensiója.
Faludi Versei jobban jöttek ki masodszor magának Faludinak igazításai után. Most inkább van megelégedve Ráday az Énekeivel. A’ Traged. elmaradhatott volna.
Itélete Etelka felől.
Vár magához Augustusban ’s ne csak eggy hétig múlassak ott.
–––
Trattner nem fogott hozzá a’ Museumhoz. Csak bíztatja Földit.
–––






Ráday I. Gedeon – Kazinczy Ferencnek
Pest, 1788. július 28.
Egesz bizodalommal való Nagy Jó Uram!
Az Úr 30a Juny dátált, Regmetzrűl irt, ’s Tokai Postára adott levelét hiba nélkűl vettem; de abbúl észre veszem, hogy az Urnak még akkor Pestről írt ’s Kassára igazított levelemet nem kellett venni, minthogy az Ur abban tett némelly kérdéseimre nem felelt: Minek előtte azért az Ur mostan említett levelére válaszolnék, fellyebb emlitett levelemben irt tsak azon leg sietőbb kérdésemet reiterálom; hogy tudniillik Tratner az Magyar Museum elöljáro beszédének kettős Tittulusában scrupulisal, hogy az némelly Exemplárokban Tudosittásnak, némellyekben pedig Bevezetésnek neveztessék; mivel ő ugymond olly hoszszu tudosittásra nem alkudott, és azon költsége ’s munkája, ha az el osztattatik és nem bonificáltatik, el vész. Én ezen esetben, hogy az nyomtatás hátra maradást ne szenvedgyen azt izentem néki Földi Uramtul, hogy addigis (még az Uraktúl ez iránt informatiót vennék) az Elöljáró Beszédet, tsak Bevezetés neve alatt nyomtatná, minthogy azon név fog az valóságos exemplárokbanis meg maradni. Egyebeket a’ mellyekrűl azon Pesti levelemben irtam reiteralni szükségesnek nem tartom, mint hogy olly reménységgel vagyok, hogy azon levelem nem fogott el veszni.
Vagyon még más kérdéseis Tratnernek, (mellyrül azon levelemben emlékezni el felejtettem) hogy tudniillik azon fordittásnak, mellyet az Ur Klopstockbol fordított, a’ Német textussátis hozzá nyomtassa é vagy nem: Mert nékem az Ur Társai azt irták (hogy ha az Urnakis meg edgyezett akarattyával fog eshetni) azon német textus ki maradna az nyomtatásból, mivel úgymond tsak szűkségtelenűl bővittené a’ Könyvet: sött azon bizodalmokból, hogy az Uris az én ez iránt való opiniomat hellyben fogja hagyni, engemet biráltak meg annak ki-maradása, vagy ben-maradása iránt; de én ebben magamat az Ur meg edgyezése nélkűl avatni nem akartam:*
akar[…]: [Átírás, az átírt szó bizonytalan olvasat.]
kérem azért méltoztassék mind ezen kérdés iránt, mind az fellyebb irt előbbeni iránt, engemet mentül hamarébb túdósittani, minthogy Tratner mind a’ két kérdést Földi Uram által igen sürgetteti, amint leg közelebb is, kivált az utolsó iránt, hozzám Pétzelre ki izent.
Térek már az Úr útolsó levelére való válasz adásra: Örvendek rajta, hogy az én Zrinyim az Ur előttis kedves; azt pedig köszönöm, hogy azon versetskéit, mellyekre Zrinyi alkalmatosságot adott nékem meg kűldeni méltóztatott, és az iránt való itéletemet kérdezi. Az versek az Urnak szokása szerént, elég elevenek, és valamint Zrinyiben azon Mechmet Basa éneke, ugy ezek a’ szivnek sorsán*
éneke, szi[..]nek sorsán [Beszúrás a sor fölött; átírás.]
és boldogságán való meg nyugovását elegendőképpen ki teszik, és igy a’ tzélnak, a’ miért irattattak meg felelnek. Az versekben magokban azért, úgy az gondolatokban semmi változtatni valot nem találok, hanem az mi az illyen forma versek tsinállásának módgyát, és fábrikáját illeti, az iránt opiniomat és tanátsomat akkor fogom ki adhatni bővebben, ha az Urat igéreti szerént Pétzeli házamnál tisztelhetem, az minthogy mostanis újra ki kérem magamnak hogy az iránt Augustusban az Úr leveléhez képest, reménységem meg ne tsaljon.
Hogy azomban énis ezen levelemet az Urhoz üressen ne botsássam, imé adnectálom ahoz, ugyan azom Mechmet Basa’ énekének általam lett más formában való öntését, úgymint az melly a’ szokott énekekhez jobban hasonlítt. Ezen most meg küldött Ének inseráltatni fog azon munkámban, amellyben Zrinyi verseit Prosában öltöztetem. Azomban álhatatossan maradok
Az Urnak
Igaz*
[Innentől Ráday kézírása.]
Köteles Szolgája
B. Id. Ráday Gedeon m. p.
Petzel die 28a July 788.

P. S. Ezen levelemet itten Pétzelen irtam ugyan, de minthogy ma estvére Pestre szándékozom tsak ottan fogom holnap Postára adatni.*
[Az utóirat e bekezdése diktálás után írva, a következő bekezdés ismét Ráday kézírása.]
Hogy Pestre be-jöttem, tudakozodtam a’ nyomtatásrol, de még nints több ki-nyomtatva két árkusnál, azok közzűlis a’ második még tsak most van az Correcturán. Illyen kesedelmes Tratner a’ nyomtatásban, ne talám az levelemben irt okokra nézve.

Mechmet Éneke.*
[A versek a levél leírójának kézírásával új lapon kezdődnek.]

1.o Valál szerencse mindég hivem,
Miért tennék panaszt reád?
Te mivedd az, hogy nem bús szivem,
’S hogy mindennap, vidámb mát ád:
Ha mindég igy lesz, mint igired,
Hazuggá tészed azt az hired,*
[Ez a sor a kéziratban be van húzva: emendáltuk.]
A’ mellyel tsúfol e’ világ,
Hogy kedved álhatatlanság.

2.o Tavaszkor viditsz zőld erdővel,
Holott a’ vig fülemülék
Változtatott reszkettetővel
Süvítik, hogy társok övék:
A’ völgyek közt a’ szép források,
Majd halkan tsörgők, majd lármássok
Zörgő követtsel; s ha fel kél
Nem zúg, tsak lengedez a’ szél.

3 Te tőlem meg nem irigyletted
Az én szerelmes Edgyemet;
Sött szivét érzékenybé tetted
Mint voltis hozzám: Innen lett,
Hogy mig szeretni meg nem szűnik,
A’ jó kedv tőlem el nem tűnik;
’S mind addig az, bővülni fog:
Amíg erembe vér mozog.

4. Cyprus árnyék közt nyugtatsz nyárba,
’S ollykor, szellős helyt fel-vonom,
(Magam meg unván bent a’ várba)
Szép kéztől tőzzött*
t[…] [Elmosódott tintájú átírás.]
sátorom:
Vár már ott készen főtt ebédem,
Szomjuság óltót nyújt tselédem,
Van Serbét, friss tej, Ráspia,
Van fagylalt, van megy-kotsonya.

5. Midőn az Ősz borzatt szárnyával,
Dér tsípetten hozzánk bé jő,
Citrom, ’s Narants, ’s Gránát almával,
Jó vóltodbúl szép kertem bő
’S az erdőn ollykor ha vadászok,
Vagy kedvem tőltvén, madarászok
Konyhámra prédát annyit adsz,
Hogy magnakis majd allig hagysz.

6. De még a’ leg kegyetlenb Télbe,
Midőn ki ki panaszra kél,
Vig kedvem én, nem mettzem félbe,
’S nem rémitt fergeteg, se szél:
Most jó barátimmal beszéllek
Nyert hartzokrúl; most ismét vélek
Szám tsak enyelgő tréfát űz;
Azomba süt ránk nyájas tűz.

7. Sokak felett szeret Sultánom,
A’ nép közt minden rend betsűl:
Én senki kintsét nem kivánom,
Mert nagy értékem gyűltőn gyűl:
A’ szépek kőzt, (bár irigy*
i[.]igy [Átírás.]
lássa)
Nints szép szerelmesemnek mássa.
Van hartzhoz készűlt jó lovam,
’S Éles kard őrzi oldalam.

8. De békóval vagy hozzám zárva
Szerentse! másként eddig te
El szöktél vólna szárnyon járva,
’S föld színig nyomtál vólna le.
De mint madár, melly tsügg a’ lépen,
Nem fejtődzhettsz ki semmiképpen,
’S nem félthetlek, hogy el szalagy,
Mert lábamhoz békózva vagy.

Igy énekle a’ Gyermek: De amaz Nagy Szigeti Bán meg halván a’ Póroktól Mehmet jövetelét, nem kérkedik e’ világnak könnyen el tűnhető javaival: Nagy elméjét annál fontosb gondok foglalták el. etc. etc.
Az Munkámnak Kezdete pedig, mellyet még ama’ Nagy Maria Theresia idejében kezdettem ugyan, de foglalatosságim miatt tsak az három első Részt végezhettem el; E szerint vagyon.*
[Ez a bekezdés Ráday kézírásával az oldal alján olvasható, feltehetően utólagos beírás az üresen maradt helyre; utána új oldalon ismét a levél leírójának kézírásával folytatódik a szöveg.]
Elöl Járo Versek

Én ki jádzodozám iffjantan a’ szerelemnek
Édes verseivel; ’s könyörűletlen Violámnak
Büszke keménységét ostromlám énekeimbe:
Hartzokat éneklek most már hangosb hadi versel,
’S olly maga szánta vitézt, ki az ellene gyült Törököknek
Roppant táborait bé merte várni Szigethez,
’S nem rémité meg nagy hire amaz Sulimánnak,
Az kinek Europa hadait rettegve tsudálta.
Éneked így kezdéd Zrinyi! mellyben nagy Ösödnek
Nagy emlékezetét örökös versekbe le festéd:
Hajdani nagy Bajnok! ne neheztely érte, ha mostan
Mérészlem Rythmusaitúl meg fosztani munkád;
Sött inkább, ha talám szép gondolatid kifejezni
Annak kelleteként nem tudnám, engedelemmel
Légy hozzám kérlek, ’s nézd el könyörülve hibáim.
Oh Thrésa!*
Th[…] [Elmosódott tintájú javítás.]
TE kinek nem ővedzi köz erdei Laurus
Homlokodat; mert az hervadni szokott; hanem a’ Te
Fogytig zöld koszorúd van kötve nagy Érdemeidből:
Nagy Thrésa! TE legyél kezdett munkámba vezérlőm,
’S azt jól alkotnom TE*
te [Átírás.]
segíts; ’s ha szunnyadoz elmém,
Éleszd fel alúvó tűzemet nagy Tetteid által,
’S Addig is énekeim meg halgatni TE ne sajnáld.


Első Ének

Az Nagy Mindenhato az földre tekintvén, annak minden lakossait egy szem fordulásbol meg visgálá etc. etc.


–––

[Kazinczy autográf kivonata a levél után található külön lapon, ennek szövege:]

XIII. LEVÉL.
Péczel, 1788. Jul. 28d. –

Ismét a’ Museum Bevezetése felől.
A’ Klopstocki darab forditása mellé tegyék e az Originált?
Örvend hogy tetszik Zrínyi. Köszöni hogy közlém vele azon dalomat mellyre a’ Zrinyi Mechmete buzdíta. Az én verseim SZOKÁSOM szerint elég elevenek. Az illy forma versek csinálásának módjáról technicájáról, Péczelen fog velem szóllani. Itt küldi a’ Mechmet énekét a’ hogy azt maga dolgozta újra.
Az volt szándéka hogy a’ Zriniászt prózába önti által.
A’ Muséumból még csak 2 árkus jelent meg.
–––

[A jelenlegi lelőhelyen e kijegyzés után található bekötve egy boríték, amelyről nem eldönthető, hogy eredetileg ehhez a levélhez, vagy a következő, 1788. szeptember 22-ihez tartozott-e. Címzése: „De Pesth / Monsieur / Monsieur François / de Kazinczy / a / Caschau”. A borítékon tört fekete viaszpecsét.]






Ráday I. Gedeon – Kazinczy Ferencnek
Pest, 1788. szeptember 22.
Bizodalmas Nagy Jó Uram!
Amint Pétzelről Pestre lett bé érkezésemmel Földi Uramtól értettem, az tudvalévő Gyűjteménynek két Árkusa, már újonnan ki-nyomtattatott, a’ kívánt változásokkal; hanem egy citatio az én tanátsomból mostis ki-maradott. Azon citátio pedig ebből áll (mert a citált Könyv Auctora mostan eszemben nem jut) az hol az mondatik, hogy az Német nyelv sokat köszönhet az Bremai Beitragoknak: itten az dolog maga, úgymint a’ Beitragrúl való emlékezés meg maradott, hanem egyedűl a citált Auctor nevét hagyattam ki, még az előbbeni árkusban két okokból. 1.o Mivel szégyen vólna minékünk tsak 1788. ki jött Könyvből aztat ki-tanúlnunk, minémü nagy hasznot tettek a’ Brémai Beitragok Német Országban. 2.o Azon citált könyvetske nem vólt méltó a’ citáltatásra, ugyanis mindenütt majd nem hemseg a’ sok hiba benne, mellyet példákkalis meg tudnék mutatni. Ezen Könyvnek a’ titulussa engemetis meg tsalt, de minekutánna forgatni kezdettem, láttam az Auctornak gyengeségét az Német Litteraturában, és abban ejtett sok hibáit: A’ második részetskéje a’ Könyvnek, mégis valamennyire haszonvehetőbb az elsőnél, mert itt az Német Auctoroknak,*
Auctor[…]k, [Elmosódott tintájú átírás; a „-nak” toldalék ligatúrajellel.]
egy tsuportban lehet szemlélni munkáiknak titulussait; de ittis sok munka nem az igaz Auctorának, hanem idegennek tulajdonittatik: egy szóval ezen munkátska igen alá való. Ha kellett vólna citálnunk, valamelly hiressebb nevet citálhattunk vólna, úgymint Eschenburgot, kiis az Németek úgy neveztetett kies-Tudományairol, leg jobban irt egy kis compendiumotskát, és őis emlékezik abban a’ Brémai Beitragokrol. Az több változásokat az újonnan ki-nyomtatott Árkusokban magamis helyben hagyom, még aztatis, az hol magam, midőn az Nótában*
nótában [Átírás.]
a’ Német Mercuriusrol, és Museumrol emlékeztem deák szót találtam elegyiteni, noha azt Magyarúlis ki-tehettem vólna; de meg vallom az ezen hibából esett, hogy tsak az dolgot magát tettem ki hirtelen, és mikor azt nyomtatásra adtam el-felejtkeztem azután azon deák-szót magyarúl ki-tenni.
Tisztelendő Szabó David Urat (kinekis még válaszszal tartozom) ne sajnállya az Ur nevemmel tisztelni, és meg mondani, hogy az midőn némely verseimet az jövendő Gyüjteményben meg küldöm, akkor azokhoz válaszomatis adnectálom, de ezen utolsót, nem olly véggel, hogy azis ki-nyomtattassék.
Midőn az Úr Bétsből való haza jövetele alkalmatosságával Pesten meg látogatott, és az Bétsben lévő Dürrer Képei iránt szóllott, akkor tudakozódásomra, meg mondotta ugyan az Ur azon Kép ironak nevét, ki Pétzelenis vólt, de minthogy mind vezeték, mind kereszt nevéről el-felejtkeztem kedvessen veszem, ha az iránt engemet túdósittani méltoztatik, minthogy némelly Képeknek le copiáztatása*
le copiáztasa [Emendálva.]
iránt kivánnék néki irni. Azomban minden illendöséggel maradok
Az Urnak
Pest die 22a Sept. 788.
Igaz*
[Innentől Ráday kézírása.]
köteles Szolgája
B. Id. Ráday Gedeon m. p.


–––

Kazinczy autográf kivonata az 1788. december 11-i levél utáni kijegyzéssel egy lapon található, ennek szövege:]

XIV. LEVÉL.
Pest, 1788. Sept. 22d.
–––
A’ Muséum 2 árkusa újra ki van nyomtatva a’ kívánt változásokkal. Kihagyata Ráday eggy Citatiót, mert szégyen volna nekünk eggy 1788ban kijött könyvből tudnunk, melly haszna volt a’ Brémai Beytragoknak. 2. Ez a’ citált könyv tele van hibával, ’s nem méltó citáltatni. – Az egyéb változtatásokat Ráday is javalja, igen azt is, hogy a’ mit ő eggy Nótában deák szóval tett-ki, mi magyarúl tevénk-ki.
Szabó Dávidnak válaszolni fog.
Mi a’ neve azon Képírónak a’ kivel Péczelen nála valék?
Klímesch Tamás
Ez festette-le Rádayt, veres crayonban, mellyet osztán rézbe metszettettem.






Ráday I. Gedeon – Kazinczy Ferencnek
Pest, 1788. december 11.
Egész bizodalommal való Jó Uram!
Reménylem hogy eddig vette az Úr levelemet, az hozzája adott acclusákkal edgyütt: ugyanis Földi Uram maga adta Berzevitzy Úr kezéhez, és azis kézhez adattatását ajánlotta. Az akkor meg küldött Versekhez vagyis inkább az közöttök lévő mesékhez tartozott vólna ezen kis mesétskéjeis Gellertnek, melly akkor feledékenységből ki maradott; annyival inkább oda tartozik pedig, minthogy az akkor meg küldettek között ugyan ezen mese Hexameterekbe van ki tsinálva, mostan pedig Gellert tulajdon rhythmusainak módgyára: következésképpen ezis a’ többivel edgyütt most nyomtatódhatik ki.
Midőn előbbeni levelemet irtam, akkor a’ sietés miatt nem irhattam mindenről amiről akartam vólna. Mostan azért leg elsőbenis köszönöm az Urnak, hogy leveleiben mostis méltóztatott velem némelly munkátskáit közleni: mellyek között különösebben tettzettek: az Secundusból való fordittás, es Catullus edgyik versének szabados követése; hanem talán kivált az utolsó igen meg van fosztva fedező ruhájátol, és nagyon ki mutattya mezitelenséget, egyébként ugy tartom, hogy azt maga Catullusis ugy irta vólna magyarúl, ki magais némelly szabados verseiről Aurelius et Furiushoz irott Epigrammájaba menti magát.
Batsányi Uramnakis irtam már levelet, mellyet vehetetté, nem tudom, minthogy itt azt mondották vólt felőle, hogy ez napokban Pesten vólt vólna, mellyet azon okbol nehezen hihetek, minthogy az Typographusis semmit nem tud felőle, és nállam sem vólt, ha pedig itt vólt Pesten siető dolgának kellett lenni, hogy tsak által ment. Ezek mellett állandoképpen maradok
Az Urnak
Pest die 11. Decemb.
1788.
Igaz*
[Innentől Ráday kézírása.]
köteles Szolgaja:
B. Id. Ráday Gedeon m. p.


–––

[Kazinczy autográf kivonata az 1788. szeptember 22-i levél kijegyzésével egy lapon található, ennek szövege:]

XV. LEVÉL.
Pest, Decemb. 11d. 1788.
Reményli vettem azon levelét, mellyet Dr. Földi nekem Berzeviczy által külde-meg. – A’ hexameterben írt Meséhez való ez a’ másik is etc.
Secundus és Catullus után fordított darabom különösebben tetszik. De igen meztelen etc.
Batsányi felől az a’ hír volt e’ napokban Pesten, hogy ott ment keresztül. Nem hiszi, mert sem nála nem volt, sem Trattnernél.
–––






Ráday I. Gedeon – Kazinczy Ferencnek
Pest, 1789. január 20.
Bizodalmas Nagy Jó Uram!
Az Úr levelét az ki-nyomtattatni küldött második Negyeddel edgyütt vettem; hanem minthogy Földi Uram már a’ Szathmári Doctorságára el-ment, meg vallom nem tudom feltalálni kire bizhassam a’ nyomtatásban az Correctiot, ugyanis erre ollyan kellene aki magais ezen munkákban gyönyörködnék, én pedig itten magam részérűl ollyat nem esmérek, minthogy én ámbár szűntelen itt lakom, de mégis kevés ösmerettségem van ollyakkal az kiket arra alkalmatosnak itélnék. Járúl ide azis, hogy nintsen az meg kűldőt irás elég tisztán és correcte le írva:*
<m>e<g> írva: [A törölt betűk kikaparva, az „m” átírva.]
mert ha az pure és igen correcte le vólt vólna irva, talám magamis által nézhettem vólna az Árkusokat és Gantsal corrigáltathattam vólna, de igy nem merem ezt az fárádtságot magamra válalni. Reménylem azért mint hogy*
azért hogy [Beszúrás a sor felett.]
Batsányi Uramnak nagyobb ösmerettsége lészen itten, ’s azon*
azön [Emendálva.]
ösmerőssei közt*
ösmerőss[…] [Átírás.]
nagyobb bizodalmais némellyikhez, aki talám az dolgot magára válalná. Ezen okból leg jobbnak itilem, hogy azon meg küldött munkátskákat, addig tsak magamnál tartoztassam, mig Kassárul informatiot vehetek: mert igy bizony a’ Könyv nyomtatónak kezéhez adni nem tanátsos; minthogy néhol magam se tudok rajta*
rajtu<k> [Átírás; a „k” kikaparva.]
el menni; még az alatta való jegyzések sintsenek sok helyen az Textustol sequestrálva, ugy hogy néhol magam vóntam közöttök a’ szükséges köz Lineát; ezen hiba nem tsak a’ nyomtatót, de még a’ vigyázatlan Correctortis confundálhattya.
Hogy az én Kassára meg küldött munkátskáim a’ mostani Negyedbe mind be nem mentenek, azt nem hogy bánnám, sött inkább szeretem, és bizony nemis vólt vólna mostan szándékom éppen annyi darabot meg kűldeni, ha Batsányi Uram edgyik levelében azt nem írta vólna, hogy mentűl többet küldhetek küldgyek, sőtt azon levelében éppen 8. Árkust kivánt, holott én tsak 5. Árkust küldöttem; de az mint fellyebbis irám, hogy most mind bele nem tevődtenek, éppen nintsen ellenemre.
Irja az Ur mind maga, mind társai nevében, hogy kedvessen fognák venni, ha nevemet munkátskáimnak alája tenném. De az én részemről éppen ez, az mit mostanis ujra ki kelletik kérnem, hogy nevemnek oda tételét az Urak tőlem ne kivánnyák; sött arra sem álhatok, hogy nevemnek initialis betüi legyenek jegyek gyanánt; ugyan azért választottam ollyan két jegyeket, amellyek közűl kivált az elsőt, melly A’ es Jből áll, senkiis, ha tsak nem Oedippus meg nem magyarázhattya. Énnékem ebben nem az a czélom, hogy az nevemet örökössen el-titkoljam, hanem egyedűl az, hogy avagy tsak esztendeig experialhassam, mitsoda itélet tételek lésznek versetskéim iránt: ugyanis azt igassággal el-mondhatom magamrúl, hogy soha még magam munkaival úgy nem contentáltattam, hogy azokban meg nyughattam vólna, hanem valamennyiszer által olvasom, mind annyiszor corrigálom: és igy igen szeretném, ha mások itiletét halván azokat meg jobbithatnám, és valójában senki sem fog meg sérteni, ha valakiktől hibáimat halhatom. Ugyanis elég rosz szokásban jött az, az embereknél, hogy ha egyszer az Auctort esmérik szemben még hibáitis ditsérik: ellenben ha-nem esmérik sokszor hibáit maga előttis meg mondgyák, melly ha az igasságon van epűlve az Auctor magát corrigálhattya. Ujobbanis kérem azért az Urakat, hogy azt tülem ne kivánnyák: sött meg vallom, hogy igen szeretném, ha Tisztelendő Szabó Dávid Urnakis az hozzám irott és a’ mostani Negyedben inserált Verse ki-maradhatna, mert azon versbőlis mindgyárt sajdittani fogják, hogy talám nékemis valamelly munkátskám ment a’ Negyedbe. Ez amit én a’ nevem bé nem tételére nézve kivánok éppen nem ujság, hanem Német országban igen nagy szokásban vagyon, és éppen azon okokból az mellyeket én fellyebb fel tettem: Igy igen sok Anonimusoknak versei mentenek bé, az Lipsiai, Gettingai, és Hamburgi ugyneveztetett Almanachokban, az Wiland Mercuriussábanis, ugy az Német Museumban a’ Versekre nezve majd szintén annyi az Anonimus, mint az nevét ki-tevő.
Azt igen kedvessen veszem, hogy az Urak méltoztattak tettzésemre hagyni, mellyik versemet kivánnám most ezen Negyedben iktattatni, igen szeretném azért, ha az két fordittásom Anacreonból mostan ki-maradhatna, mellyek helyett mást fognék választani; én ugyan azt, hogy Anacreonbol darabokat forditottam nem szegyenlem, ugyanis a’ leg ártatlanabbakat igyekeztem választani; de mégis azt, hogy Anacreonbol való fordittásaim mennyenek leg előszszöris belé a’ Gyüjteményben, valósággal szégyenleném, minthogy már illyen idős embertöl akarkiis avagy tsak elöszször másfélét várna:*
várhat: [Átírás; a „t” kikaparva.]
ezen okból amelly verseimmel változtatni fogom, azok ugyan a’ most kezemhez küldött Negyednek numerussai szerént fognak bé mehetni, hogy az Urak több numerussai magok állapottyokban meg maradhassanak. Az mesékröl való gondolataimatis azolta bővebben ki-munkálodtam, és igy szeretném ha az szerént, nyomtatodhatna ki,*
ha az szerént, ha az szerént nyomtatodhatna ki, [Emendálva.]
ha pedig ez az bőveb le irás az mostani Negyedet igen szaporittaná, az helyettis, ugyan azon numerus alatt inkább más munkátskámat fogom a’ Gyüjteménybe adni: mindezek iránt ezen levelemhez adandó és ide adnectált toldalékomban bővebben fogom szándékomat ki-jelenteni.
Azt nem approbálhatom, hogy az Urak azoknak, az kik neveiket nem kivánnyák bé tétetni negativát adtanak, mert ez minden Gyüjteményekben szokatlan dolog; kiváltképpen káros pedig, ha az negativa iffjaknak, és tsak mostan kezdőknek adattatik, mert kivált ezek igen szeretnek, sött szükségesis nékiek egy darabig lappangani, hogy fel-serkentést érdemellyenek. Már most ezen kivűlis igen hoszszúra nőtt levelemet bé zárom és álhatatossan maradok
Az Urnak
Pesth. 20. Januarii
1789.
Igaz*
[Innentől Ráday kézírása.]
köteles Szolgaja
B. Id. Ráday Gedeon m. p.

P. S.*
[Az új lapon kezdődő utóirat újra diktálás, a levél leírójának kézírásával készült.]
Ámbár ezen levelemben meg igirtem vólt, hogy az mostan be teendő verseim felöl bővebben fognék irni, de félvén attol, hogy az Postát el szalasztom, most tsak az leg szükségessebbekröl irok.
1.o Minthogy az Urak ugy kivánnyák, hogy énis az magam nevét ki-jelentsem, arra ajánlom magamat, hogy minden Negyedben egy ollyan munkátskám fog be menni, mellynek alája lesz irva az nevem, és az mellyet magamis fogok mindenkor ki-választani. Az mostani Negyedben az fog be menni nevem alatt, mellyet most sub No XIII. meg küldöttem, az ugyan azon Numerus alatt lévő mesék helyett.
2.o Az mostan kezemhez küldött exemplárban az én Verseim sub Nus 3o – 8o – es 10o vagynak fel téve: és igy mostis ugyan ezen Numerusok alatt más Verseimet fogom az mostani Negyedben iktatni, azok közűl amellyeket már Berzevitzy Ur által meg küldöttem, és ugyan tsak itt is fogom censuráltatni. Most ha azokrol specifice irnék hoszszúra terjedne levelem.
3.o Tegnap Tratner Uram maga nállam vólt, és azt mondotta, hogy lésznek neki Correctorjai: de mégis igen jó vólna, ha az Urak itten valamelly olly embert rendelnének, aki az Inspectiot magára válalná, ex superabundanti magamis inspicialni igyekezem.
4.o Ugyan Tratner Uram nagyon meg örűlt annak, hogy az mostani Negyedben Comediábol valo specimenis fog adattatni, mert az által reményli, hogy nagyobb kelete lesz darabjainak. Meg vallom, hogy ezen opinioját nem tsak helyben hagyom, hanem tanátslanámis, hogy ezentul minden Negyedbe, ha tsak egy Actusis inseraltatnék. Comediábul vagy Tragediabul, ez által nem tsak a’ Tratner reménységét nyernék meg az Urak, hanem az mi Magyarjainkis fel serkentetnének Drámmák irására. Ezen okból igen jonak tartanám,*
tarnám, [Emendálva.]
ha még az mostani negyednek végénél inseraltatnék ez a’ Drámmák felöl való igéret.
5.o Valamint én magamat arra ajánlottam, hogy nem leszek ellenkező abban, hogy minden Negyedben legalább egy darab az én nevemben bé mennyen, ugy ki kérem azt továbbis az Uraktul, hogy az több darabjaim Anonime mehessenek bé. E szerént az Urakis el érik kivánságokat és énis.


–––

[Kazinczy autográf kivonata a levél után található külön lapon, ennek szövege:]

XVI. LEVÉL.
Pest, 1789. Január. 20d.
–––
Vette levelemet a’ Muséum’ 2dik Negyedével. Dr. Földi már a’ Szathmári Doctorságra elment, és így tovább nem viheti a’ Correctorság terheit. Ráday, ámbár szűntelen itt lakik, ollyat nem ismer a’ kire azt bízhatná.
Secretariusa ekkor Gancs Úr*
[A keresztnévnek hely van kihagyva.]
volt.
Batsányinak, a’ ki Pesten lakott, talán lesz olly barátja, a’ kire a’ Correctúrát bízhatja.
Nincs ellenére hogy minden Versei fel nem vétettek.
Nem engedheti-meg, hogy Versei alatt neve megjelenjen. Azért választott két jegyet,*
je[…], [Átírás.]
mellyek közzül az A. J. senki előtt nem lesz kitaláltatható. Legalább esztendeig tapasztalni akarja a’ mások ítéletét versei felől, mellyeket soha sem olvashat úgy hogy rajtok ne igazítson. Szeretné ha Szabó Davidnak hozzá-írt Versei ki nem adatnának, hogy az ő Verseinek Írójok ki ne találtassék.
Anacreonból fordított darabjai még most hadd*
ha[…], [Átírás.]
ne menjenek-be etc.
Nem javallhatja hogy az Anonym. darabokat kitiltjuk etc.
–––






Ráday I. Gedeon – Kazinczy Ferencnek
Pest, 1789. február 19.
Pesth die 19a Febr. 789.

Egész bizodalommal való Jó Uram!
Második napján Februariusnak irott levelét vettem az Urnak, melly miért érkezett valamivel későbbetskén kezemhez okát nem tudhatom, mellyre válaszomat adni mostan kivántam. Már az Museum másadik darabjának első Árkussa már akkor készszen vólt mikor az levelet vettem, sött a’ másodikhozis már hozzá fogtak, ’s reménylem hogy már most az harmadikon dolgoznak: hanem Versegi Uram Corrector benne nem lehetett, rész szerént azért, hogy Budán lévén szállása a’ Duna ugy el zárt bennünket egymástól, hogy tovább egy hétnél a két város között communicatio nem lehetett; rész szerént pedig azért, hogy ha ezen akadály nem vólt vólnais, nagy erőtlenkedésben hallom mostan lenni. De mindezértis semmi hátrálás a’ nyomtatásban nem lett, mert kaptunk helyette egy érdemes ex Paulinus Ifjat kinekis az neve Kindel, ámbár az német névnek láttzik, de szintén ollyan jó Magyar mint akar mellyikünk, és egy emberséges ember: reménylem Batsanyi Uram ösmerniis fogja: én eddig szintén ollyan Contentus vóltam véle, mint Földi Urammal.
Térek már az Ur levelére igenessebb valo válaszadásra. Valamint előbbeni levelemben meg igértem egy Negyed sem fog ki-maradni, mellyben magam munkátskai közül ugyan magam neve alatt edgyet vagy talám kettőtis bé ne adgyak, sött az harmadik Negyedben ollyan munkátskámat igyekezem az Uraknak meg küldeni amelly azon Negyedben, annak nyomtatásbanis két Árkussát, következésképpen tsaknem harmadát el fogja fogni: Egy szóval: lészen az, az Groff Zrinyi Miklós Sziget veszedelme első részének köttettlen Beszédre való fordittása. Az Museumnak több Negyedgyeiben, még több már kész részeitis meg fogom ezen fordittásomnak küldeni, vagy talám az egész fordittást approdonként belé iktatni. Ezt pedig mind a tulajdon magam neve alatt. Tsak ez kettőt kérem ki énis az Uraktol, hogy az hol magam nevét fel tenni nem kivánom, azt 1.o hagyják szabadtságomra. 2.o Engedgyék meg azon verseimet a’ Museumban be tenni, a’ mellyeket magam választok, annyival inkább, hogy ezen szabadtságot a’ természet törvényeis énnékem adgya. És igy a’ mostani Negyedböl ki maradnak ugyan az Anacreonbol való fordittásim, de az harmadik Negyedben nem fogom ellenzeni ha bé mennekis, azok*
mennekis, <… hogy> azok
A. J. jegy alatt; Egyedűl az Anacreon XIXdik ital Dallya maradgyon ki, mivel az már az Ur általis magyarra igen jól van forditva, és igy nem látom szükségét miért menne be kétszer, inkább az helyet az mennyen bé a’ hol Cupidót a’ Méh meg csipte. A mostani Negyedben pedig mik mennek be munkátskáimból azt levelem végzésével egy elenchuskában oda ragasztom. Eztet az edgyet mondhatom felőlök, hogy egy sints közöttök mellyet már az Uraknak meg nem küldöttem vólna; ha még edgy eneketskéjét Gellertnek ki veszem, mellyet az olta tsináltam, és annak az Énekének fordittása, melly igy kezdődik: Gott deine Güte reicht so weit, So weit die Wolken gehen. De hogy ebbenis az regula ellen ne hibázzak ezt az eneketis e’ levelemhez adnectálom.
Már az Ur punctumjaira felelek rendel eszerént:
1.o Igenis Professor Szabó Ur Hexameterjei fognak bé jönni az első Negyedben leg előszszöris, még pedig minden változás nélkül, mint a’ mint most meg küldettenek, úgy hogy az sem maradt ki (Ráday Gedeon társunknak) ugyanis nem hogy én ezt a*
az [Emendálva.]
nevet bánnám, sött inkább ditsekedem és gyönyörködöm benne.
2.o Az én Gellertből való fordittásom második ott nem lehet, részszerént azért, hogy már az első Árkus le vólt nyomtatva, részszerént pedig azért, hogy nem akartam az Numerusokat változtatni, mert az a’ nyomtatónakis tsak confusiot okozott vólna, és igy meg akartam mind azokat a’ Numerusokat tartani, az mellyeket az Urak az én Verseimnek rendeltek: eszerént azért a’ mostani be iktatott verseim ugyan azon numerusok alatt vagynak, a mellyek alatt az előbbeniek vóltak, és az Urak verseiis az manuscriptumban meg küldött numerusok alatt maradtak.
3.o Ezen Punctumra már sub puncto 2o feleltem, hogy mind az én mind az Urak verseinek rendei és Numerussai meg maradtanak: De feleltem már arrais levelem elejin, hogy az mostani Negyedben ámbár nem uj, de más verseket szeretnék a’ magaméi közzűl be tétetni. Ezen szabadtságommal nem tsak azért kivántam élni, hogy igy jobbnak itiltem, de azt mostan szükségesnekis tartottam, ugyanis a’ XIII.dik Numerus alatt az Fabulák eleiben tett irásotskámat jobban meg visgálván, azt ollyan hibásnak találtam, hogy azon elöljáro beszédet jobbatskán és bővebben, következésképpen használatossabban akarom ki munkálódni. De ha ezen munkámat el végezhetnémis, mégis tsak az utolsó Negyedre maradna, minthogy az Urak engedelmével az harmadik Negyedben, az Zrinyi szerént való munkátskámat szeretném az fellyebb irattak szerént bé iktattatni. Vettem Erdélybőlis leveleket a’ Museum felől, de az ezek iránt való Tudosittást más levelemre hagyom: most tsak ezt irhatom, hogy tsak M. Vasárhelyreis 100. exemplárt kérnek a’ Museumbol. Azomban maradok
Az Urnak
Le kotelezett*
[Innentől Ráday kézírása.]
Igaz Szolgája
B. Id. Ráday Gedeon m. p.



[E levélhez volt mellékelve a Ráday-levelek leírójának kezével írva a Gellert-fordítás, és a lap túloldalán található rövid jegyzék Ráday kézírásával:]


Gellertbül való fordittás.*
fordittás.<(a)> [A lábjegyzet indexe törölve és áthelyezve a vers első sora után; a vers szövegéhez csatolt indexek Ráday kézírásának tűnnek, de a jegyzetek szövegei a vers leírójának kezével vannak lejegyezve.]
–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––
1. Jó vóltod Isten! fellyebb ér,(a)
Mint a’ felyhők járása;
Segitni kész vagy, a’ ki kér
’S nints irgalmadnak mássa.
Uram! kőváram, kősziklám,
Értsd meg kérésem, halgass rám;
És add meg a’ mit kérek.(b)

2. Nagy gazdagság nem széditt el,
Világ kintsét nem kérem.
Adgy annyit, mint a’ mennyi kel,
És azzal én bé érem.
Adgy bölts elmét, ’s azt el ne vedd;
Hogy Téged, ’s a’ Te Küldöttedd
’S magam, meg esmérhessem.

3. Nem kérem nagy tiszteletem,
Bár vágygyon*
vagygyon [Emendálva.]
sok sziv arra;
Ha meg marad jó hir nevem,
Nem less szemem amarra.
Elöttem leg főbb betsület,
Ha véghez vittem tisztemet,
És ha a’ Jók szeretnek.

4. Nem kérek hoszszú életet;
Tsak engedgy szódhoz hivet.
Jó sorsban adgy elégedett,
Bal sorsban bizó szivet.
Im! markodban van életem,
Irgalmad adgyad Istenem!
Még itt e’ testben érnem.

–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––
(a) A’ Gellért Éneke igy kezdődik: Gott deine Güte reicht so weit, so weit die Wolken gehen.
(b) Ezen utolso rend Gellertnélis mindenütt Rythmus nélkül maradt.


Sub*
[Innentől Ráday kézírása.]
Numeris
Az nyomtatas ala küldött Manuscriptumba, az en Verseim a meg jedzett Numerusok alatt mentek be abban,*
abban<.>,
melly numerusokat, a confusio el keruléséért, továbbis meg tartottam Verseim szamara
III: Három darabotska a felettebb szokasba jott ortza festes ellen:
    1. Festi magát Dorilis, noha szines ugyis eleggé &c.
    2. O! Dorilis! Dorilis, nem nezéd meg magadat jól
    3. A mint ortzait tukrenél Fulvia festi: Ezek már ki vagynak nyomtatva Sub.
A. J.
VIII: A ki nem jár a gonoszok tanatsán: magam neve alatt B. Id. Raday Gedeon.
X: Hogy ebbenis az Urak kivánságanak kedvezzek, nem ellenzem (ambar levelemben masként irtam) ha az Anacreonbul való fordítassaim bé menekis.
    1. Vagyonnyát a termeszet. &c. A. J.
    2. A’ Rosák közt Cupido. &c.
    3. Nem szeretni vagy szeretni &c. A’ XIX. Odája Anacreonnak, az én forditassom szerint örökössen ki maradhat a’ Museumbul
XIII. Két enek Gellertbul forditva, magam neve alatt.
    1. Jovoltod Isten fellyebb ér. &c. mellyet most kuldék.
    2. Egy nap ismét el tűnt: NB. Ezek a fabulák helyebe mennek bé, az levelemben bővebben meg irt okokbul, mert azokhoz tóldott elől jaro beszedem, nintsen elég jol elaboralva; de rovidtsegetis tettem abban Petzeli Uramnak, kinek Fabulait akkor még tsak a Betsi Musabul ösmertem.


[Talán e levélhez volt mellékelve az alábbi levélmásolat és utóirat: Zilay Sámuel levele a Ráday-levelek leírójának kezével van lemásolva, a lap túloldalán található utóirat Ráday kézírása.]

Copia

Méltóságos L. Báro Ur, Jó Méltóságos Patronusom!

Mult Novembernek 28kán irni méltoztatott válaszára Méltóságos L. Báro Ur Nagyságodnak mostis késötskére lehete választ adnom. Levelem mellé zárt levélnek datumábol*
[Az aláhúzás az utóirat szerint Rádaytól.]
által látja Nagyságod okát mostani kesedelmemnek, ’s bizomis e’ mellett az engedelem meg nyeréséhez.
Azon Uri emberről (kiről minapi levelemben emlékeztem vólt) tettzett azon reflexioit a’ M. Museumot jelentett Tudósíttás iránt*
[Az aláhúzás az utóirat szerint Rádaytól.]
irásban küldeni hozzám! Imé a’ maga keze irásiban elis küldém.*
küld[.]m. [Átírás.]
Alázatossan köszönöm Méltóságos L. Báro Ur Nagyságodnak azon kegyességét, melly szerént a’ Magyar Museum két elsö szülöttyének meg küldését méltoztatott igérni. Azonis igyekezem tellyes erővel lenni Méltóságos Báro Ur, hogy az illyenekben gyönyörűséget találó érdemes személlyek által, másokbanis, mind ezek, mind pedig következendő testverei iránt kivánságot gerjeszthessek, hogy azon munkás, de felette nagy hasznu fáradozását a’ Túdos Társaságnak könnyíthessük. Én Méltóságos Báro Ur nem látok jobb modot a’ Könyveknek ’s egyebeknekis Pestről ide szállitásában, mint a’ Pesti kereskedö Natorp szolgálattyát. Ennek az embernek vagyon Szebenbe nagy correspondentiája. Miis osztán Szebenből leg gyakrabban vehetünk kezünkhöz akar mit. Kellene pedig Szebenbe igazíttani Tiszteletes Benkő Ferentz Uramhoz a’ Méltóságos Fő Consistorium Papjához. Ha masuva Erdelybe distractio vegett eddig elé nem küldetett Typographus által a’ Magyar Museum, én vennék kezemhez vagy százat, hogy a’ bé vett szokás szerent el-adatnám*
el-adnám [Átírás.]
itt helyben, és mindenüve, Hazánk tulsó szeléreis, bizonyos embereimhez el-adás vegett el küldenem. etc. etc.
Zilay*
Zalay [Bizonyosan másolási hiba, emendálva.]
Samuel
m. pr.


P. S. Azon levelet és abban írt Reflexiokat, mellyekrul az itt accludalt levelben, a subducalt lineákban vagyon emlékezet,*
emléket, [Emendálva.]
más alkalmatossaggal*
alkalmatossagg [Emendálva.]
fogom meg kűldeni.
Én az Ur Reflexioit, az Anacreonbúl való forditassa iránt oda adtam ugyan a’ Correctornak;*
Corretornak; [Emendálva.]
De én ha az Urnak volnék, azon Reflexiokat egészlen ki hagyom ezen okokbúl.*
ok[.]kbúl. [Átírás.]
1. Minden Nyomtatások az mellyet meg en láttam, az első*
első<.>
nyomtatast hadgyak meg és Ausat neveznek
2. Ha az Ur masként olvassa, kellett volna az Notában azt az Editiotis citálni, a mellyben az olvasas az Ur fordítassa szerinti. Mert most tsupa conjecturara kevest hajtanak a’ tudosok.
3. Nem hiba az, hogy az Ur Folyoknak forditotta; sőt*
ső [Emendálva.]
inkább még jobban meg edgyez az*
a [Emendálva.]
igazsaggal, mint az Anacreon textussa. Az Autorokat tsak a nyelv tanulasért kell szórúl szora forditani: Imitatioban szabad tőlök el menni.


–––

[Kazinczy autográf kivonata a levél után található külön lapon, ennek szövege:]

XVII. LEVEL
Pest, 1789. Febr. 19d.
–––
A’ Muséum második darabja harmadik árkusát nyomtatják. Verseghi nem lehete Correctorok, mert a’ Duna miatt Budáról, a’ hol lakik, Pestre nehéz volt az által jövetel, ’s betegeskedni hallja őtet Ráday. Eggy Kindel nevű expaulinus tette ezt a’ szolgálatot. Ennek neve német, de szintolly jó magyar mint akármellyikünk, ’s eggy embers. ember.
R. a’ Zrinyi Epopoeájának Első Énekét prósába öntve küldi-meg a’ Muséumnak. Továbbat majd a’ Költemény már kész Énekeit küldi-meg, sőt talán az egész általöntött Munkát is. De ezeket köti-ki: 1. Meg ne nevezzük nevét a’ hol nem akar megneveztetni. 2. Engedjünk helyt azon darabjainak, a’ mellyeket maga választand.
etc. etc. etc.

Maros-Vásárhelyre száz explt kívánnak a’ Kassai Muzeumból.
–––






Ráday I. Gedeon – Kazinczy Ferencnek
Pest, 1789. március 1.
Pest die 1a Marty 789.

Egész bizodalommal való Jó Uram!
Még az el-múlt héten el-küldöttem Regmetz felé az Zrinyi Sziget vára veszedelme első Részének köttetlen beszédre való fordittását, azértis erre való nézve mostan tsak ahoz ragasztott levelemre provocalom magamat; ez edgyet adván még hozzá: hogy én az ő verseit magamébol seholis nem toldottam, sőtt hathatós expressioit mindenütt igyekeztem szórul szóra meg tartani, e’ szerént azért tsak akkor ment egyedűl egy két szótska néhol hozzá, a’ hol azt a’ Numerus, vagyis a’ köttetlen beszédnek harmoniája kivánta.
Most már a’ Museumnak harmadik Arkussát kezdik nyomtatni, mellyben az Uraknak kivánsága szerént, minden magok által kiválasztott és ide meg küldött verseim bele fognak menni, egyedűl az Fabuláim, és az*
a[.] [Átírás.]
azokhoz kötött előljáro beszédem maradnak ki, minthogy (kivált az előljáró beszédet amint két rendbeli levelembenis emlékeztem) mind bővitteni, mind pedig meg jobbitani szándékozom: ezen Fabulák ki-maradásának valamennyire lehető ki-potolására tehát, kéntelen vóltam más verseimet helyettek bé iktatni, de ezekis mind ollyanok, a’ mellyeket már egyszer azon ött árkusban meg küldöttem, ki-vévén egyedűl az mostan ide accludált versetskéimet: nóha ámbár már ezek belé mennek, még sem fogják ki potolhatni azon üreget, a’ mellyet az Fabulák ki maradása hagytak.
Azon Corrector mellyről edgyik levelemben irtam bizonyos nem reménylt uttyára nézve kéntelen vólt innen Pestről el menni, és igy már most fel-szabadulván az alkalmatlanságtol az Dunais, fel válálhatta magára Versegi Uram az Correcturát, kit ugyan még nem esmerek, de ditsiretére irhatom, hogy a’ második Arkusban, még tsak egy hibát se találhattak szemeim. Az elsőbenis tsak egy hiba vagyon nevezetessebb, melly minthogy későbben jött kezemhez egyébbként már nem corigálható, hanemha a’ darabotska végén, az nyomtatásbeli hibák közé tétetődik.
Az melly levelet Copiában ide accludaltam, hogy azt mind az Ur, mind érdemes Társai jobban meg értsék igy adom rövideden elő a’ dolgát: Én hogy az Museumot Erdélybenis jobban el hiresittsem, minek előtte még az első darab ki-nyomtattatott vólna, meg küldöttem a’ bé vezetést Vásárhelyi Professor Zilai Uramnak, kiis azt ottan másokkalis communicalván azt válaszolta levelében, hogy egy érdemes túdós embernek vólnának az iránt valamelly reflexioi; én ezen reflexiokat reálisoknak, ’s nem tsak szótskákat illetőknek gondolván lenni, irtam Zilai Uramnak, hogy kedvessen fogom venni, ha azon reflexiokat nekemis meg küldi; az minthogy megis küldötte azon leveléhez accludálván, mellynek párját már az Urnak edgyik levelemben accludaltam. Most már méltonak itilem, hogy az reflexiokat iró Aranyka Ur levelétis meg küldgyem, annyival inkább, hogy ezen reflexiok semmi gyalázattyárais nintsenek itiletem szerént a’ Museumnak; mert ámbár talám némelly szótskák iránt való correctioit magamis hellyben hagyom; de azután az egész levél inkább ditséretére, mintsem kissebbíttésére szolgál a’ Museumnak, kivált az általam subducalt rendekben, melly valóságos nagy ditséret. Mostan ezen példábul láthattya az Ur, melly jó izűn fogna nékemis esni, ha munkátskáim felöl illyen reszre hajlás nélkül való itiletet fognak tenni, ugyanis ha néhol abban hibákat találnak azokat köszönettel meg Corrigalom; ha pedig meg ditsirnek, azt igaz ditsiretnek fogom tartani, minthogy nevemet nem tudván*
tudnám [Az „n” átírással javítva, az „m” emendálva.]
hizelkedéstől nem tarthatok. Imé! mikor Aranyka Uram a’ reflexioit tette még az Urak neveit akkor nem tudta, mint az levelébőlis ki tettzik, sőtt Professor Zilai Uram sem tudta, minthogy annakis szántszándékkal meg nem irtam, és igy Aranyka Uram későbben tudván meg, mint valamelly újságot ugy közli aztat Zilai Urammal. Térek ujobban az accludált levélre: a’ mit abban Aranyka Ur az Etelka felől ir egészlen meg edgyez*
[Kazinczy lapszéli bejegyzése a sor előtt: „eggyez nem eggyezik.”]
az én gondolatimmalis, mert énis éppen azt tartom benne hibának, azomban a’ könyvet én sem contemnálom. Horváth Ádám Urrolis, ugy tettzik nékem jól itél, hogy azt, noha már kész magyar munkáinkhozis hasonlittani nem lehet, de tsak ugyan érdemeit sem lehet tagadni. Most már bé rekesztem levelemet álhatatossan maradván
Az Urnak
Le kötelezet*
[Innentől Ráday kézírása.]
igaz Szolgája
B. Id. Ráday Gedeon m. p.

P. S. Ez az Aranyka Úr, az előtt az Erdélyi Királyi Táblán Assessor vólt, most minemű Hivatalban légyen nem tudom; hanem azt tudom Gróff Teleki Jóseph Ur ditseretibül, hogy jó Poeta; a’ mint magamnakis vagynak versei.
Felette szeretném, ha az Ur által annak végire mehetnék ha azon Irás a Mindenes Gyujteményrül, mellyet Szatsvai VI.dik Musájában sub Sáros Patak bé iktatott, igazán Patakon vette é szűleményét: Én allig gondolhatnám: Akarhol tojták, én Szátsvait nagyon meg itéltem érette, hogy ki nyomtattatta. Alig ha maga nem irta.

Copia*
[Innentől ismét a levél leírójának kézírása.]
Kedves Tiszteletes Professor Uram!

Midőn kezem és pénnám a’ nyavalyák fogságábol szabadúlnak, leg elsőbenis Tiszteletes Uram szolgálattyára vagynak. Azonkivűl, hogy igen sok okom van a’*
okom a’ [Beszúrás.]
T. Uram Baráttságát meg betsülni: A Magyar Deákság az én igyekezetemnek mindenkor fő tárgya szokott lenni. A Magyar Museum jelentő Levelében igenis meg jegyeztem – a’ mint T. Uramnak jelentettem vólt – némelly szókkal és szóllás formáival való élést. Hibának őket nem mondom, és nemis tartom, azis lehet ugyan némellyik közzűlök, de én meg itélni elégtelen vagyok. Én tsak annyiban jegyeztem meg őket, a’ mennyiben az azokkal való élésben a’ mi szokásunk Erdélybe külőmbözik. Tudgya T. Uram miket hivnak ma Provincialis szóknak, és szóllás módgyainak a’ Németek és Frantziák, – illyenek, mint ugy tettzik azon jelentő levélbenis emlékezet van rólok – sokak vadnak a’ két hazába; de talám leg nagyobb külömbség ezen rendben az, a’ melly a’ székellység, úgy nevezett Erdély és M. Ország között vagyon; és nem tartanám utolsó munkának ezeket a’ Megyebéli szókat, és szóllás módgyait mind az irókbol ki jegyezgetni, mind a’ közönséges életből egybe szedni.
Én ezeket jegyzettem meg:
1.o Ne gondollyunk erre
Ezt nálunk Németesnek tartyuk, és igy mondgyuk: Ne gondollyunk evel vagy véle.
2.o A Poesisba már jó tova mentünk
Mi úgy mondgyuk: jó elé. A Tova bizontalan p. o. vesd tova. Vagy játékos.*
játékos. <…>
3.o Egyébb Magyar irókat
Mi az egyébbel élünk a’ személytelen dolgokba; a’ személlyesekbe mással p. o. mas M.*
m. [Átírás.]
irók.
4. Nem azt állittyuk mintha munkáink minden nagy fogyatkozásoktol mentek vólnának
Talám kissebb fogyatkozásoktól.
5. Melly szók P. Pápaiban fel nem találkoznak
Mi a’ találkozunkal élünk tsak a’ személlyes dolgokba, a’ többit ugy mondgyuk találtatnak.
6. Hazánk környékibe.
Nálunk a’ környék tészi azt a’ mi kivűl van, a’ mi belöl van, a’ van kerületibe, határiba.
7. Az első szakaszban (a’ mellyben négy az esztendőnek végivel egy kötetet fog tenni sat.
Tehát az első szakaszban négy vagyon. Nem* Talám a’ Millyen
8. Ugyan azért fogadtuk fel a’ Museum nevezetet sat.
Mi igy mondgyuk: vettük fel. Több nintsen T. Uram tettzésit és itéletit az én jegyzésemről alig várom, de tsak akkorra tartom mikor a’ házbol ki mehetvén, találkoznom szerentsém lészen. Illyen jelentő Levél után nagy reménységem vagyon a’ Magyar Museumról. Tudgya T. Uram ki a’ Fő szerzője? Egy érdemes Kazinczy nevű Ur. Éppen most tudosittatom róla. Segillő társai közűl egyik P. Szabó Dávid Kassán lakó érdemes Tanito. A fentebb irt Jegyzések közűl a 4diket és 7diket nem kellett vólna T. Uramnak ki-jegyeznem, mert vagy hirtelenségnek, vagy a’ le iró hibájának gondolom, és a’ többi közé nem tartozik: de azért tettem ki, hogy annál fogva aztis meg jelentsem T. Uramnak, hogy más okaimis voltak, de ez a’ kettő kiváltképpen meg erősített benne, hogy azt az érdemes Jelentő levél iróját Ifju Urnak gondollyam, amint valosággalis úgy vagyon. Mind a’ betsületnek kivánása, mind a’ közönségesnek tartozó Tekintet, nehezen és ritkán nyerhetik egy ifjú sebes elmétől a’ Türést. Csak a’ visgáló és fontoló Türedelem tehet pedig menté egy irást azoktol az hibáktól, mellyek ámbár a’ Nemes Tárgy elő adásának böcsit el-nem ronthattyák, de az egész tőkélletességire meg kivántatnak. De mindezek Édes T. Uram előttem annak az nagy érdemü Kazinczy Urnak Tekintetit egy cseppet sem kissebbittik. És meg valhatom T. Uramnak, hogy nyelvünkön maga nemiben akkora irásocskába soha annak párját nem láttam.*
[A kiemelt sorok előtt a lapszélen: *]
Igen meg vagyok elégedve minden részibe véle. A’ vers szerzés vólt minden nemzeteknél, sött minden nagy elméknélis a’ világosodásnak és a’ Tudományok gráditsának első foga.*
[Sic!]
Majd aval és az által meg barátkozván nemzetünk a’ könyvekkel és olvasással, reménységünk lehet többekhezis. Szaporodik mindennap érdemes Iroinknak számok, vadnak mindenféle verseink, Vitézi enekeink, és Romai Költeményeink. Én ugyan meg vallom, hogy ezeket kivált*
kivál[.] [Átírás.]
az ujjakat öszve vetvén a’ Régiekkel és a’ más Nemzetekével leg tökélletessebbeknek nem tarthatom: de azért mindazáltal azokat az Urakat, kik a’ több Tudományoknak mezején, annyi viszontagságok közöttis édes Nemzeteknek utat nyitni ’s ösvént verni nem sajnállottak, tsak nem mintegy Házi Isteneimet ugy tisztelem. Igen szerentsétlen gondolatnak tartom ugyan az Etelka irojában, a’ magyar köz példa beszédeket azon könyvbe kivánni egybe szedni, melly egy Királyi Házbol való nagy méltóságu Kiss-Aszszony ’s több Uri fő rendek történeteit foglallya magába: melly ollyan jeles Tudománnyal ékeskedik: de a’ munka azért előttem mindenkor bötsösnek marad. A’ Balaton mellyéke ollyan nagy világot nem tehet egy Vers szerzőnek az elméjebe, mint régen Roma ’s ma Paris tettek és tehetnek: de azért Horváth Adamat mégis tisztelem: sok fogyatkozás lészen mind addig ezekbe mig valaha Nemzetünk Naggyai és jobb elméji a’ főbb és kivált Anya várasokba meg telepedvén, ’s ottan Társaságokat kötvén, a’ Tudományokat a’ világ piatzára viszik. Ajánlom magam édes K. T. Uram, kérem szerezze meg és részeltessen engemis a’ Museum darabjaiba, a’ költséget örömmel meg fordittom; lévén különös Tiszt[elettel]*
[Bizonytalan feloldású ligatúra.]
T. Professor Uramnak
a Szállásomon*
[A szó felett Kazinczy bejegyzése: „Maros-Vásárhelytt,”]
10a Jan.
789.
alázatos szolgája
Aranka m. p.


–––

[Kazinczy autográf kivonata a levél után található külön lapon, ennek szövege:]

XVIII. LEVÉL.
Pest, 1789. Mart. elsőjén.
–––
Még az elmúlt héten elindítottam Regmecz felé a’ Zrinyias 1. Enekének prózai dolgozását. Nem toldottam hozzá semmit, sőt szóról szóra igyekeztem megtartani hathatós kifejezéseit.
Ismét holmi a’ Museum nyomtatása felől. – Kindel elment, Versegi vette által a’ Correctori*
Correct[…] [Átírás.]
szolgálat kötelességét. Ráday Versegit még nem ismerte ekkor.
Ráday a’ Muséumhoz írt Bévezetést megküldé Prof. Zilai Urnak M. Vásárhelyre, még minekelőtte a’ Muséum első Darabja megjelent, hogy a’ szándék Erdélyben is hírbe jőjön. Zilai azt felelé Rádaynak, hogy eggy érdemes tudós embernek ezen Bevezetésre Megjegyzései vagynak, ’s Ráday kérte Zilait, hogy azokat közölné vele. Ez megleve. Ráday ezen levelet úgy hozza fel mint az Anonymitás hasznának bizonyságát.
(eggyez, nem eggyezik)
Itélet Etelka és Horváth Adámnak Munkáji felől.
(külömbözik, Erdélyben)
–––––––––––––––––––––––
Aranka Levele Prof. Zilaihoz.
Aranka György azt óhajtaná, hogy a’ Székelyek, Erdélyiek ’s Magyar-országiak külömböző szavaik és szóllásaik szedetnének öszve.






Ráday I. Gedeon – Kazinczy Ferencnek
Pest, 1789. március 31.
Pest die 31a Marty 789.

Egész bizodalommal való Jó Uram!
Leg közelebb irott levelét minden illendőséggel vettem az Urnak; leg elsőbenis ami az Anacreon verséhez adandó Nótát illeti, ha az, annak idejében érkezett vólna, mindgyárt az fordittás után tétetődhetett vólna: de minthogy az mostani Negyed nyomtatásában sokkal több hibák estenek, mint az első Negyedben; úgy hogy épen három paginát esik Tratnernek az utolsó Árkusban ujra nyomtatni, hogy az első nyomtatásbeliek ki-mettzettessenek; úgy tartom, hogy kedvetlenül vette vólna, ha még az negyedik paginais újra nyomtatódott vólna: És igy úgy itéltem, hogy elég jó lészen az Ur notáját az utolsó Árkusban toldalék formán bé nyomtatni, fel jegyezvén a’ versetis amellyhez tartozik: ezen nótához egyebet nem tettem hozzá; hanem az Ur leveléhez képest, hogy Harles-is hasonló értelemben vagyon ez-iránt az Urral.
Szeretem, hogy az Ur-is egy értelemben vagyon velem az Aranka Ur levele iránt. Most hol légyen Aranka Ur, egyébbként az Urat nem informálhatom; hanem leg közelebb bizonyos Commissióban Brassoban küldetett; egyébbként amint értettem Maros-Vásárhelyen szokott ordinarie lakni; és igy ha ne talám az Ur levelet kivánna néki irni, tsak per Szeben, oda kellene igazitani. Az Erdelyi szokás szerént a’ Méltóságos Titulust meg adgyák néki.
Méltóságos Báró Pronay László Ur ditsireteinek annyival inkább örvendek magamis, hogy az Urat azok fel-serkentették Geszner minden munkáinak ki-nyomtatására. Kedvessen vettem aztis hogy*
vettem hogy [Beszúrás a sor felett, feltehetően Ráday kézírása.]
méltoztatott az Ur vélem közleni leg közelebb irando versetskéinek kezdetét.
Az Zrinyiből való forditásomat Prosára, Regmetzre azon leánytul küldöttem, a kit talám oda innen Pestről, a’ Német nyelv kedvéért vittenek. Ezt a’ forditásomat, az Museum harmadik Negyedébe szántam magam tulajdon nevének oda való tételével: Batsányi Uram irja, hogy ha még oda valamit kivánnék kűldeni, mostan jó előre küldgyem meg, de mivel az már,*
mivel már, [Beszúrás a sor felett, feltehetően Ráday kézírása.]
az Urnak meg küldettekből még sok nyomtatatlan maradott, nem tartom szükségesnek, hogy most újjakat küldgyek: ehez képest szabad választásokra hagyom az Uraknak, hogy azt iktassák abba a’ mellyikhez kedvek lészen, egyedül az Fabulákat veszem ki, minthogy annak elől-járo beszédgyét nagyobb szorgalmatossággal akarom ki dolgozni. A’ Museumot illető egyébb környül állásokra való nézve Batsányi Uramat fogom tudósittani. Azomban álhatatossan maradok
Az Urnak
Igaz*
[Innentől Ráday kézírása.]
köteles Szolgája
B. Id. Ráday Gedeon m. p.



–––

[Kazinczy autográf kivonata a levél után található külön lapon, az 1789. augusztus 3-i levél kijegyzésével együtt, ennek szövege:]

XIX. LEVÉL
Pest, 1789. Mart. 31d.

A’ Muséum nyomtatása eránt. Sok hibák estek.
Aranka M. Vásárhelytt lakik, most Brassóba küldetett Commissióba.
B. Prónay László Exc. dicséretének örvend, minthogy az*
az<ok>
a’ dícséret arra indít, hogy Gessznernek az Idylleken túl minden egyéb Munkájit is kieresszem.

–––





Ráday I. Gedeon – Kazinczy Ferencnek
Pest, 1789. augusztus 3.
Pest die 3.a Aug. 789.
Egész bizodalommal való Jó Uram!
A múlt napokban egy Fordíttását küldötte hozzám Manuscriptumban Aranka Ur, olly véggel, hogy azt az Urnak kezéhez szolgáltassam; De mivel arra fel szabaditott levelében, hogy énis fel nyithassam, és el olvashassam, ezen adatott szabadtsággal éltemis. Ezt az fordittást valójában a’ jobb fordittásaink közzé számlálhattyuk, ollyan könnyen folyo és minden erőszak nélkül való, ’s az nyomtatást valósággal meg érdemlő. Ezt azért kivántam az Urnak jó idején tudtára adni, hogy kézhez vétele iránt dispositiót tehessen. Batsányi Uramat ugyan még ezen Honapban várom ide Pestre, ha addig azért hamarébbi alkalmatosság nem adódnék,*
ad[..]nék, [Átírás.]
tsak ő Kegyelmétől küldöm meg.
A’ Museumunknak nagy apllaususa kezd lenni Erdélyben, melly iránt onnan már edgy néhány rendbeli levelet vettem, melly itiletek közül edgyet (minthogy nem hoszszu) ezen levelemhez adnectálok.
Az harmadik Negyedis már nyomtatodik, és készszen van belőle már két árkus. Ezekről midőn tudosittani kivántam vólna az Urat álhatatossan maradok
Az Urnak
Igaz*
[Az aláírás Ráday kézírása, a levélmellékletet és az utóiratot a levél leírója írta folytatólagosan.]
köteles Szolgája
B. Id. Ráday Gedeon m. p.

Az meg igirt Erdélyi levélnek párja, a’ mennyiben a’ Museumot illeti

Ami már illeti a’ Második Negyedet: Erre bátorkodom Méltóságos Báró Ur Nagyságodnak meg irni itiletemet, hogy nékem sokkal inkább tettzik a’ második Negyed, mint az első. Itt másokis illyen formán itélnek. És ha az ezután kibotsátando Negyedek annyival halladják fellyül egymást, mint ez a’ második az elsött: nagy reménységünk van hozzá, hogy azon Társaságnak érdemes Tagjai fel tett czéljokat hamar el-érik. Mellyet engedjen az Ur Isten, szivünk szerént kivánnyuk és óhajtyuk! Igy Erdélybenis fognak találtatni segítői. Méltoztassék Nagyságod a’ második Negyedbülis száz exemplárt igenessen hozzám igazitani.
NB. Levelemben el felejtettem vólt az Aranka Ur által kezemhez küldött manuscriptumnak titulussát fel tenni, mellyis ez: A’ Nap négy részei a’ városban. Irta Olaszul Romába PARINI. Németbül magyarra forditotta Aranka György. Ezen Aranka Ur nékem irott levele szerént az Museumunknak első Negyedét különös ditsirettel illeti ugyan egészlenis benne lévő czikkellyeire nézve, de megis leg jobban tettzett nékie a’ Bévezetés; és az Urnak Gesznerből forditott Ejczakája. Az második Negyedetis meg küldöttem ugyan már azon Urnak, de még az iránt feleletét nem vettem; hanem igenis másokét, azon kivül amellyet most meg-küldöttem.

[A borítékon tört fekete viaszpecsét, a címzése:]

De Pest.
Monsieur
Monsieur François
de Kazinczy.
a Caschau


–––

[Kazinczy autográf kivonata a levél után található külön lapon, az 1789. március 31-i levél kijegyzésével együtt, ennek szövege:]

XX. LEVÉL.
Pest, 1789. Aug. 3d.

Aranka Rádayhoz eggy fordítását küldé-ki számomra. (A’ Nap*
számomra. <(Júlia Levelei)> (A’ Nap
négy részei a’ városban.)
Batsányi Pestre váratik.
Erdély tapssal fogadja a’ Muséumot.

–––





Ráday I. Gedeon – Kazinczy Ferencnek
Pest, 1789. szeptember 1.
Pest die 1.a Sept. 789.
Egész bizodalommal való Nagy Jó Uram!
Uri levelét tegnapi Postán vettem: az mi az abban accludalt fordittást illeti, azt valóságos gyönyörüséggel olvastam, és nagyon sajnálom, hogy az a’ harmadik Negyedben már bé nem mehet, mert ezen Negyed nem tsak egészben ki nyomtatódott már, hanem éppen tiz nyomtatott Arkust foglalt el. A valóságos Museumnak Negyedgye, nem foglal ugyan többet el ött árkusnál, de az hozzá adatott Toldalék maga ött árkus. E’ szerént már az Ur fordittásának, tsak a’ Negyedik Negyedbe esik jöni: melly okokbúl azt viszszais küldöttem, edgyüvé accludálván az Aranka Ur által küldött munkátskával; és már kezébenis adtam Kassára Tanáts Urnak resolváltatott Fülep János Uramnak, kiis holnap (tehát hamarébb) indúl Kassára mint Batsányi Uram, aki e’ napokban Báro Orczy Josef Urral Bétsbe ment. Azomban álhatatossan maradok
Az Urnak
Igaz*
[Innentől Ráday kézírása.]
koteles Szolgája
B. Id. Ráday Gedeon m. p.

[A borítékon tört fekete viaszpecsét, a címzés:]

Monsieur
Monsieur François
de Kazinczy
a Caschau


–––

[Kazinczy autográf kivonata a levél után található külön lapon, az 1789. május 18-i, szeptember 13-i és december 12-i kivonata előtt, azonos oldalon; a levél nem a dátum szerinti helyén található a kéziratkötetben, ezt tükrözi a kivonat sorszáma is; a kivonat szövege:]

XXI. LEVÉL.
Pest 1789. Sept. elsőjén.
Fülep*
Fülép [Az ékezet törölve.]
János Ur, ki Senátornak resolváltatott Kassára, holnap indul oda, és így hamarább mint Batsányi, ki e’ napokban B. Orczy Józseffel ment Bécsbe. Fülöp Ur által küldi az Aranka Msát.

–––





Ráday I. Gedeon – Kazinczy Ferencnek
Pest, 1789. május 18.
Pesth 18.a May 789.
Egész bizodalommal való Jó Uram!
Midőn az Ur levelét vettem, ugyan akkor vettem edgyersmind a’ Batsányi Uramétis; kiis azt irja, hogy az Cassára menendő Exemplárokat a’ Museumból, valamely Schindler nevű Casai Livránt által küldenénk meg, de ez az Schindler már az előtt harmadnappal mikor a’ Vendégfogadoba küldöttem el ment. Stromájer Uramhozis izentem a’ Bátsmegyeiek iránt; de a’ mint ő mondgya még az ő kezéhez semmi exemplárok nem érkeztenek, minthogy ugyan ezen Schindler (akire ide való hozattatások vólt bizva) az Exemplárokat Cassán felejtette. Szeretném tudni, hogy hol fog ki jőnni az Vitéz Imre Uram Románnya, és mikorra reménylhettyük, közönségessé való tételét.
Én magam részéről a Museum Harmadik darabjában most semmitsem küldöttem egyebet, hanem tulajdon magam neve alatt, az Zrinyi munkájanak Prosára való változtatásábol az első éneket: Ezen kivűl A és J. jegy alatt Anacreonbol és Horatiusbol való fordittásimat. Ugy tartom hogy ez részemről most elegendőis lesz, had másoknakis maradgyon hely. Kérem azért az Urat ha az meg küldött Zrinyi fordittását még az Ur kézhez nem adta vólna a’ Társaságnak ne sajnallya az Ur oda adni. Én részemröl ha az Bátsmegyeiek el érkeznek fogok ujrais szollani felölök Stromajerrel. Azomban álhatatossan maradok
Az Urnak
Igaz*
[Innentől Ráday kézírása.]
köteles Szolgája
B. Id. Raday Gedeon m. p.


–––

[Kazinczy autográf kivonata a levél után található külön lapon, az 1789. szeptember 1-i levél kivonata után és az 1789. szeptember 13-i és a december 12-i kivonata előtt, azonos oldalon; a levél nem a dátum szerinti helyén található a kéziratkötetben, ezt tükrözi a kivonat sorszáma is; a kivonat szövege:]

XXII. LEVÉL.
Pest 1789. Máj. 18d.
A’ Bácsmegyei expljait Schindler Kassán felejtette. Szeretné tudni R. hol fog megjelenni a’ Vitéz Imre Uram Románja.
Zrínyi Periphrasisa. Anacreon és Horatz darabjai A. J. betűk alatt.

–––





Ráday I. Gedeon – Kazinczy Ferencnek
Pest, 1789. szeptember 13.
Pest die 13.a Sept. 789.
Egész bizodalommal valo Nagy Jó Uram!
Reménylem hogy vette eddig az Ur nem tsak levelemet, hanem a’ viszsza kivánt fordittástis ahoz ragasztott Aranka Ur munkájával edgyütt; melly utolsokat Fülep Uram által küldöttem meg.
E napokban vettem ujra Aranka Ur levelét, mellyben irja, hogy verseinek második Darabját, vagyis inkább azoknak második Gyüjteményét a’ Debreczeni Vásár alkalmatosságával az Ur kezében küldötte vólna olly véggel, hogy azt azután az Ur vélemis közlené; ’s minthogy az oroginalis irást küldötte el, ugy reménylem hogy viszsza fogja kivánni; énnékem egyébbként levelében igen nagy szabadtságot adott, hogy azokat a’ szabadabb tréfáktul meg tisztíthassam;*
tiszthassam; [Emendálva.]
a’ botránkoztato szokat változtathassam; sőtt a’ mi bennek nem tettzik, azokat irgalom nélkül (ezek a’ maga szavai) keresztül vonhassam. Ezekhez képest minthogy magamis igen curiosus vagyok ezen munkátskáit látni, kérem az Urat ne sajnállya adando alkalmatossággal kezemhez küldeni. Azomban álhatatossan maradok
Az Urnak
Igaz*
[Innentől Ráday kézírása.]
köteles Szolgája
B. Id. Ráday Gedeon m. p.

[A borítékon tört fekete viaszpecsét, a címzés:]

Monsieur
Monsieur François
de Kazinczy
a Caschau


–––

[Kazinczy autográf kivonata a levél után található külön lapon, az 1789. szeptember 1-i és a május 18-i levél kivonata után és a december 12-i kivonata előtt, azonos oldalon; a levél nem a dátum szerinti helyén található a kéziratkötetben, ezt tükrözi a kivonat sorszáma is; a kivonat szövege:]

XXIII. LEVÉL.
Pest 1789. Sept. 13d.
Kéri az Aranka Verseinek Második Gyüjteményét, mellyet ez hozzám külde, olly rendeléssel hogy Rádayval közöljem.

–––





Ráday I. Gedeon – Kazinczy Ferencnek
Pécel, 1789. december 12.
Péczel die 12.a Decemb. 789.

Egész bizodalommal való Jó Uram!
Kassárul még eddig sem küldötték meg az utolsó Negyed darabjait; mit gondol iránta Bacsányi*
Bacsány [Emendálva.]
Uram nem tudhatom, és az halladást Tratner se tudgya mire véllye; holott Pesten azt mondotta Bacsányi Uram hogy már az ahoz szánt darabok bőven kezénél vannak. Említette itt ugyan ő Kegyelme, hogy talám Tratner helyett más Typographust választ; de tsak ugyan illendő lett vólna, ha tsak az első Tomustis egy Typographussal ki nyomtattatni, mert ezen változással a Titulusánakis változni kell, ha egyébben nemis, avagy tsak egy szóban, ugymint: Uj Magyar Museum. Ez az változtatás pedig nem fog illeni az Első Tomus utolsó darabjához; annyival inkább nem fog illeni, hogy a’ Museumnak első Tomusa csonkán maradgyon; mert igy a’ Darabokat nem Negyednek, hanem Harmadnak kellett vólna nevezni.
Hogy az Ur uj Gyüjteményeket, új titulus és Czél alatt akar kezdeni, azt annyival inkább helyben hagyom, hogy ez iránt éppen egy gondolatban vagyok Tiszt. Péczeli Urammal, aki azt tartya, hogy mentül több illyen forma Gyűjteményeink lesznek, annyival hasznossabb leszsz az, a’ Nemzetnek: Ugyanis igy, nem tsak azoknak, akik munkaikat, az illyen Gyüjtemenyben be adgyák lészen egy más között æmulatiojok, hanem a’ Gyüjtemény szerző Társaságokis fognak egymás között æmulálódni, hogy tsak a’ leg jobb darabokat vegyék bé. Minthogy azomban az Ur, az én tanatsomatis akarta tudni, mitsoda titulus illenék leg jobban az illyen forma Gyüjteményhez, mellynek czellya valamivel meszebb terjed ki, az mostani Kassai Magyar Museum czellyánál. Ez iránt való opiniómat levelemhez adnectalt Postscriptumban fogom ki adni. Ha még ezenkivűl, ezen czéllyában az Urnak meg nem fog vetődni tanátsom, ez abban állana, hogy az Ur magának ne keressen ebben sok Segéd társokat, akik gyakran az igaz szándekot inkább meg zavarják mint segittik. Ezen nem azt értem, hogy az Ur ez által meg gátollya az Gyüjtemenyében küldendő darabokat, mert azokat éppen be nem akarni venni, az Gyüjteménynek karával esne, mind bé venni*
menni [Emendálva.]
pedig nagyobb kárával; azért itt senki sem veheti azt roszsz végre, ha szoros meg valogatás fog meg tartódni a’ bé vételben. Nevezetessen Horváth Adám Uram munkáiba hármat igen nagyon meg szerettem. Edgyet azon nevezetes Prosáját, mellyet valosággal Joung lelkével és Enthusiasmusával irt; Másikát a’ hol Andrád Samuel Baráttyának, Füred és Balaton vidékét, Kleist*
Kl[..]st [Átírás.]
festő pennájával irja le. Harmadikát, mellyben Istenéhöz való fohászkodásai ugy emelődnek fel, hogy a’ szivet, mentül tovább olvasodnak, nagyobb erzékenységre viszik, és azt az Istenhez*
az Istenhez [Beszúrás a szó végén és a sor felett: „t az”.]
mintegy fel ragadgyák. Ez mind a’ három meg fogja érdemleni, hogy valaha az Ur Gyüjteményébe bé mennyen. Ezenkivül közlötte vélem Horváth Adám Uram Nyári Ejtzakáját, mellyet nagy gyönyörüséggel olvastam által, ’s tsudáltam abban mind versének könnyüségét és elevenségét, mind Astronomiai tudománnyát. Ezis meg érdemlené, hogy szakaszonként az Ur Gyüjteményébe bé menne; mert tsak Egyben*
mert egyben [Beszúrás a sor felett; átírás.]
talám bé nem mehet, minthogy magais egy könyvetskét teszen. Már hogy helyet hagyjak az igért Postscriptumnak, bé zárom levelemet, és álhatatossan maradok
Az Urnak
Igaz*
[Innentől Ráday kézírása, beleértve az utóiratot is.]
köteles Szolgája
B. Id. Ráday Gedeon m. p.

P. S. Gondolkoztam az Úr Uj Gyűjteménnyének legg illendőbb Titulussárúl, melly az Tzélt magában foglalná, és ki meritené. Azután eszemben jutott, az Németeknél az az kedves Titulus Magazin, Almanach, de mint hogy ezek nem magyar nevek fel hagytam rajtok: hanem mégis az elsőt Magyar nyelven akartam vólna ki tenni,*
akartam ki tenni, [Beszúrás a sor felett.]
úgymint: Magyar Tárház; de eztis nagyon Generalénak, és igy az Szándékkal meg nem eggyezőnek tartottam. Azután végre ebben állapodtam meg: Magyar Gyűjtemények Tárháza, leg inkáb az Nyelv nagyobb elő menetelét, es az Haza allapottyat illetők. Már ezen Titulusban, nem tsak az Kies Tudományok, úgy mint Versek és szép Prosák, hanem Magyar Ország Historiai Történetei*
Története[.]<.> [Átírás és törlés.]
s Naturalis Historiájais*
Historiá[…] [Átírás.]
bé vólna foglalva. Melly czélt bővebben lehetne elő adni, az Előljáró beszédben.
NB.*
[Ezt a megjegyzést az utóirat melletti margóra 90o-kal elforgatva írta Ráday, mivel elfogyott a hely.]
Mai napon irtam Batsanyi Uramnakis az Museum Negyedik darabja iránt és emlekeztem (talám nem vétettem benne) az Ur szándékairulis, az Uj Gyujtemeny iránt, és hogy az tzélt hellyben hagyván magamis adok belé darabokat.


–––

[Kazinczy autográf kivonata a levél után található külön lapon, az 1789. szeptember 1-i, a május 18-i és a szeptember 13-i levél kivonata után, azonos oldalon; a kivonat szövege:]

XXIV. LEVÉL.
Péczel 1789. Decemb. 12d.
Batsányi kevés emberrel tuda megférni, ’s vele kevés ember. Más Typographust kerese a’ Muzéumnak. Én őtet és Szabót oda hagytam, ’s más Journalt akartam kezdeni. Ráday annak örvend, Péczeli József óhajtja, mert vetelkedés lesz a’ kettő köztt.
Itélete Horváth Ádámnak némelly dolgozásai felől.

–––





Ráday I. Gedeon – Kazinczy Ferencnek
Pest, 1790. február 1.
Pest die 1.a Febr. 790.
Egész bizodalommal való Jó Uram!
Két rendbéli levelét az Urnak minden illendő tisztelettel vévén, sajnállom, hogy az elsőre (mely még 27a Xbr. iratott) illyen későn válaszolok: de némelly öszve tsuportozott*
[Sic!]
válasz adásaim okozták, hogy az Ur kivánsága szerént, az kezemhez küldött verseket meg nem visgálhattam. Most már azokat levelembe ujra az Urnak meg küldvén, azoknak végén magam irántok való ítelet tételét fel tettem.
Térek már az Ur ujabb levelére, mellyben az Ur magam levelére válaszolt: ebbül látom, hogy már az Orfeus nyomtatódikis: én mostis azon opinioba vagyok, hogy jó lett vólna annak titulussát változtatni; sőtt én elöttem még azon titulisis, mellyet az Urnak akkori levelemben projectáltam már mostan cziffrátskának láttzik; ugy hogy ha én (ámbár látom hogy az már vénségemre soha se leszsz) valamelly Gyüjteményt akarnék kiadni a’ Kiessebb Tudományokba, azt tsak Igyekezők Gyüjteményének nevezném: sött ennél még az abban munkálódó Társaságnakis szebb és alázatossabb nevet adni nem tudnék, mintha azt Igyekezők Társaságának hivnám; ugyanis minket Magyarokat, mint még tsak kezdőket leg inkább illethet az illyen név.
Ha az Ur méltónak itélte, hogy azokat a’ versetskéket, a’ mellyek a’ Palotámba vagynak bé tégye, nem ellenzem ugyan; de ha oda mennek az Orfeusba, ugy itílem, szükség vólna azon materiákrolis emlékezni, mellyeket az Ovidius Metamorphosissából az le festett képekre nézve vettem, és azután versetskéimet alájok irtam; mert enélkül némellyek közülök érthetetlenek lesznek.
Azon verseimet, mellyek igy kezdödnek: Valál szerentse mindég hivem, már az Orpheusba nem adhatom, mivel azt már Kassára az Museum Negyedik darabjába, az Zrínyi harmadik énekének Prosára valo egész fordíttásával edgyütt meg küldöttem, ’s ami nagyobb már actu nyomtatás alattis vagyon itten Pesten; hanem az helyett küldöm egy Anacreonból való fordíttásomat, és a’ David első Soltárának két rendbeli fordittását, de az Anacreon ne mennyen bé az én nevem alatt, hanem tsak az szokott A. J. jegyek alatt. Ezen Anacreonbol való fordíttásotskám juttattya eszemben: hogy az Urnakis a’ Museum Negyedik darabjába egy fordíttása vagyon Anacreonbol, ugymint Anacreonnak az 33dik Odája. Ez ollyan szép fordittás, hogy maga Anacreon, ha Magyarul írt vólna, azt szebben ki tenni nem tudta vólna. Az Urnak az illyen Naiv munkákba különös könnyűsége és tehettsége vagyon. Vajha reménylhettném, hogy Anacreon harmadik Odájátis az Hidegvette Cupidorul, és az kilentzedikét, a’ levél vivö galambrúl*
lévél <hordó> galambrúl [Az ékezet emendálva; a törölt szó ki van kaparva, ezért bizonytalan olvasat, majd át van írva.]
illyen fordíttásban az Urtol láthatnám: Már én vénségemben nehezen fogok valamit Anacreonból fordíttani; ezt a’ két Odáját pedig nevezetessen szeretem. Most már bé zárom levelemet, ’s álhatatossan maradok.
Az Urnak
Le kötelezet*
[Innentől Ráday kézírása, beleértve az utóiratot is.]
Igaz Szolgaja
B. Id. Ráday Gedeon m. p.
P. S. Mikor a Museum leg elsőben kezdődött, akkor az Úr kezéhez, 5 Árkust bé fogó Verseimet kűldöttem; de mindgyárt akkor hozzájok ragasztot levelemben kértem az Urat, hogy azokat ha Kassán le irják, tehát az*
irják, az [Beszúrás a sor felett.]
altalam kűldőtt Exemplart vissza várom: Mert némellyek közűlök sehol sintsenek másszor le irva, leg alabb úgy corrigálva; némellyek pedig még mostis jobbitani valók. És igy ezen keresemet ujrais reiterálom.

–––––––––––––––
Vertatur.*
[Ez a „fordíts” jelentésű szó az oldal alján, egy vonallal elválasztva az utóirattól, a levél leírójának a kezével írva, a túloldalon a vers szintén az ő kézírása.]

Anacreon 45.dik Odája

Vénus Aszszony sánta férje,
A Lemnusi hámorjába
Füstös kézzel kalapála
Tegzet ’s nyilat Cupidonak;
E’ horgokat maga Vénus
Édes mézzel hintegette,
De Cupido mind epével.

Egykor Mársis ütközetrül
Viszsza térvén, tsak be toppan
A mühelybe; ’s mint szokása,
Mord dárdáját villogtattya:
Kezdi osztán egyre másra
A’ nyilakat forgatgatni.
A Szerelem mondgya néki
Úgy é bizony jo sullyoskák!
Ha kételkedsz meg próbálhadd:
E’ szavára Márs közülök
Hirtelen tsak fel kap edgyet
’S azt emelni próbálgattya.
Mosolyogja Vénus Aszszony:
Erre Mars nagyot sohajtva:
Jaj! Be sulyos! viddel! viddel!
Mond Cupido: Már tsak tartsd meg.

A. J.
NB.*
[A jegyzet ismét Ráday kézírása; feltehetően már az „A. J.” betűjegyet is az ő írta be utólag a vers után.]
Az Első Soltárnak két rendbéli fordittását most meg nem találhattam; hanem az helyet az Orpheus Második szakasszában meg fogom küldeni, a meg magyarosított Titirusomat, adandó alkalmatossággal. Az Evirallát nem bánom, ha nevem alat megyenis bé, az első szakaszba, tsak hogy az Anarcreonbul való fordittásom, az alatta lévő jegy mellett maradgyon.


–––

[Kazinczy autográf kivonata a levél után található külön lapon, ennek szövege:]

XXV. LEVÉL.
Pest 1790. Febr. elsőjén.

Szerette volna ha Orfeusom más titulust kapott volna. Ő ha a’ KIESEBB Tudományokban valamelly Gyűjteményt adna, IGYEKEZŐK Gyűjteményének nevezné.
A’ Péczeli Palota Versei felől szót tévén az Orfeusban, el kellett volna mondanom, mit adnak elő.
Versei felől, mellyeket a’ Muzéumnak küldte.
Anacreonnak eggyik Ódája tőlem, neki nagyon tetszik. Óhajtaná*
Óhajtáná [Az ékezet törölve.]
hogy a’ 3dikat*
3diket [Emendálva.]
és 9diket is fordítsam.






Ráday I. Gedeon – Kazinczy Ferencnek
Pest, 1790. február 24.
Pest die 24a Febr. 790.
Tellyes bizodalommal való Jó Uram!
Jut eszemben, hogy a’ midön az Urhoz Pesten szerentsém vólt, szó esvén az iránt közöttünk, minémü itíleteket tegyenek az Erdélyiek a’ Kassai Museum felől, kivántam mindgyárt akkor az ez iránt hozzám botsátott Erdélyi leveleket az Urral közelni; de részszerént azokra hirtelen nem akadhattam, részszerént azután a’ keresés által akkori beszélgetésünket meg akadályoztatni nem akartam: most már ezen levelemhez, Extractussait azon leveleknek szórul szóra párba ragasztani,*
leveleknek <… … …> ragasztani, [A törölt szavak kikaparva, majd átírva.]
annyival inkább méltónak itíltem, hogy ugyan ezen leveleknek párjait Batsányi Uramnakis meg küldöttem noha már az elött ő Kegyelme magamnalis látta és olvasta, de akkoris le pariáltatni nem érkeztem.
Utobbi levelébül az Urnak vettem eszre hogy az maga Gyüjteményébe Aranka Urnakis némelly munkátskáit bé iktatni igyekezne, hogy azért ezen versetskék duplássan, és ugyan azon edgy időbe ne jöjjenek ki, és az, az Museum, és az Ur Gyüjteménye között valamelly collisiora alkalmatosságot ne adgyon, szükségesnek tartottam azon versetskéket (mellyek sub No 3.o fognak a’ Museumba jönni) ezen levelemhez párban adnectálni; hogy az Ur, ha talám magais ezekbül választott vólna, azokat ki hagyhassa, vagy helyettek másokat választhasson, és így a’ fellyebb említett Collisio el kerültessék. Hogy az utolsó versetskékbe a’ Miska és Susika helyett Mykont és Silviát tettem azt az Urtol Aranka Uramtol nékem határozatlanúl adatott szabadtságbul tselekedtem.
Az Ur Gyüjteményének második darabjába magam munkátskájiból, részszerént magam, részszerént költsönözött nevek alatt többet fogok küldhetni mint az mostaniba. Ezen kivül meg fogom küldhetni Consiliarius Darvas Ferencz Urnak bizonyos Moralis*
[..]ralis [Átírás.]
verseitis, mellyek meg érdemlik itiletem szerént, hogy valamely Gyüjteménybe mennyenek, ámbár már a’ Musában egyszer bé mentenek, de minthogy a’ Musának exemplárjai ritka prænumeránsoktol tartatnak meg, hanem többire negligáltatnak, sőtt elis szaggattatnak, ugy vélem mélto lesz ezen verseket valamely Gyüjteménybe bé iktatni, mivel azokat magatol emlitett Consiliarius Urtol szépen le írva kaptam, és kéresemre ki nyomtattatásokra valo szabadtságotis nyertem. Ezek után uri joakarattyába ajánlva álhatatossan maradok
Az Urnak
Igaz*
[Innentől Ráday kézírása.]
Koteles Szolgaja
B. Id. Ráday Gedeon.

P. S.*
[Innentől újra a levél leírójának kézírása.]
Az fellyebb említett Aranka Ur versei még Kassárul küldettenek kezemhez Batsányi Uram álta, és ugyan azon rendel nyomtattatnak ki, mint amint ide küldettenek: magam részéről egyébb változást bennek nem tettem, egyedül azon két Névben mellyekrül fellyebb emlékeztem.

Némelly Erdélyi Tudósoknak Itiletei a’ Magyar Museum darabjairul.

1o Assessor Aranka György Ur első levelébül.
A’ Magyar Museum Uri gondolat, szép kezdet, és a’ jövendöre kellemetes reménységgel biztattya édes Hazánkat. Az egek segittsék erejit igyekezetit a’ Nemes Társaság érdemes Tagjainak, és tartsa meg drága élteket nagy érdemü gyamolainak! Én az elsö darabot kaptam a’ Nagyságod Gratiájabul, és nagy örömmel, ’s meg elégedessel el olvastam mindgyárt, a’ mi nékem ebben a’ többi felett tettzik a’ Bévezetés és a’ Geszner*
[A „Bévezetés” és a „Geszner” szavak aláhúzva ceruzával.]
Ejtzakája.
2.o Aranka György Ur más levelébül.
A’ Magyar Museum harmadik darabjának ki jövetelét igen örvendem. Nékem a’ második Negyede mellyet Nagyságod Gratiájábol vettem, sokkal inkább tettzik mint az első, és sajnállom hogy több Exemplárok nem jöttek, hogy akik az első Negyedet meg vették vólt, evel kedveket nevelhették volna.
3.o Maros Vásárhelyi Professor Zilai Samuel Ur edgyik levelébül.
Ami illeti a’ második Negyedet. Erre bátorkodom Méltóságos Báro Ur Nagyságodnak meg irni itiletemet, hogy nékem sokkal inkább tettzik a’ második Negyed mint az elsö. Itt másokis*
[A „másokis” aláhúzva ceruzával.]
illyen formán itilnek. És ha az ezután ki botsátandó Negyedek annyival halladgyák fellyül egymást, mint az második az elsöt, nagy reménységünk van hozzá, hogy azon Társaságnak érdemes Tagjai fel tett tzéllyokat hamar el érik; mellyet engedjen az Ur Isten szivünk szerént kivánjuk. Igy Erdélybenis fognak segitöi lenni. Méltóztasson Nagyságod a’ második Negyedbülis 100 exemplárt igazittani egyenessen hozzám.
4.o Zilai Samuel Ur utobbi levelébül.
A Magyar Museum első Negyede meg akadott ezen a’ nehányon, ha tsak a’ második nem viszi el magával. Mind hitelbe ki van az ára Méltóságoknál ’s Compactoroknál, azoknakis árok, a’ mellyek el költek.
5.o Az előtt Szebeni Reformatus Predicator, most Enyedi Professor Benkö Ferencz Ur levelébül.
Én itten 30. Exemplarokat hagytam vólt. 10.et küldöttem Enyedre. 10et már el adtam: tsak azt az edgyet bátorkodom irni mások után Nagyságodnak, hogy némellyek a’ 6. árkusbol álló Negyedet drágállyák, a’ midőn Yung két Tomusba 19. garas.
Volt szerentsém az Ur Kazinczi Urnakis levelét, a’ Gesznerit, és Bátsmegyei*
[A „Gesznerit” és a „Bátsmegyei” szavak ceruzával aláhúzva.]
Leveleit tisztelni, gyönyörködve olvassuk szép fordíttásait, bár miis ditsekedhetnénk fordíttókkal és Irókkal.


–––

[Kazinczy autográf kivonata a levél után található külön lapon az 1790. március 8-i levél kivonata felett; szövege:]

XXVI. LEVÉL.
Pest, 1790. Febr. 24d.
Közli az Erdélyi Leveleket a’ Kassai Muzéum dolgában.
Aranka Versei. Consil. Darvas Ur Versei.

–––





Ráday I. Gedeon – Kazinczy Ferencnek
Pécel, 1790. március 8.
Pétzel die 8.a Marty. 790.
Tellyes bizodalommal való Jó Uram!
Utolsó leveléhez képest az Urnak kivántam a’ Tityrusomat meg küldeni, mellyet nem bánom, ha tulajdon nevem alatt mégyenis bé a’ Gyüjteményébe az Urnak. Második darab mellyet küldök az Tavaszi Estvém: ezt még ez előtt 55. esztendőkkel tsináltam, mostan valami keveset jobbítottam ugyan benne, de az a’ jobbíttás leg inkább sok verseknek ki hagyásábúl állott; ugyanis Ifju koromban énis igen Gyöngyösianus vóltam, ’s azt gondoltam, hogy a’ verseknek szépsége főbbképpen a’ bővségből, és valamelly dolognak hoszszabb le írásából áll; de hogy ebbül már akkoris ki fárattam, ki tettzik ezen verseimnek, hirtelen való és még nem*
és nem [A „még” sor fölötti beszúrás, Ráday kézírása.]
reménylt bé zárásábul: Meg vallom hogy ezen utolszor jelentett hibámat mostanis corrigálni restellettem, hanem azt tsak úgy hagytam, mint amint akkoris a’ resttség miatt végeztem. Ezek*
[E mondat előtt a lap szélén azonosíthatatlan kéztől: „NB.”.]
szerént ámbár Ifjuságom munkáit nagyob részént öszve szaggattam, részszerént tőlem elis lopták; tsak ugyan hármat vagy négyet közülök meg tartottam mint Vers miveimnek első sengéjét.
Már edgyik levelemben kértem az Urat, hogy azon verseimnek kevés Gyüjteménykéét, mellyet az Urnak hat arkusokban in folio meg küldöttem, és mindgyárt akkoris kértem, hogy azon meg küldött exemplárt viszsza várom, kértem mondom az Urat az iránt, hogy azt nékem viszsza küldené. Most ujobban azon kérésemet reiterálom, akar az Ur kezénél legyenek azon verseim, akar Batsányi Uramnál: mert azon versek tsak ugy corrigálva sem maradtak meg nálam párba, mint az mint azokat akkor meg küldöttem; most pedig már minden verseimet öszve akarnám szedni, és azokat ujonnan corrigálva úgy le iratni, hogy valaha*
vala [Emendálva.]
nyomtatásba mehessenek.*
[E mondat előtt a lap szélén azonosíthatatlan kéztől: „NB.”.]
Reménylem hogy talám az mostani Pesti Vásári alkalmatossággal lesz mód azoknak le küldésében, ha az Ur azokat*
a[…] [Kikaparva, majd átírva.]
Senátor Fülep Uram kezéhez adgya, kinekis most leg közelebb, Batsányi Uram más hasonlóképpen le küldendő Verseimet kezébe adta.
Szeretnem tudni, ha vette é az Ur azon fordíttásomat Anacreonból, mellyet edgyik levelemben még ezelőt két vagy három hetekkel meg küldöttem. El felejtettem fellyebb meg irni, hogy az Tavaszi Estve, nem az én nevem alatt, hanem azon jegy alatt mennyen bé az Orpheusba, amellyet alája tettem. Ezek után álhatatossan maradok
Az Urnak
Igaz*
[Innentől Ráday kézírása.]
Köteles Szolgaja
B. Id. Raday Gedeon m. p.

P. S.*
[Az utóirat első mondata újra a levél leírójáé, az utolsó mondata pedig ismét Ráday kézírása.]
Ha az Ur az fellyebb emlitett 6. árkusbol állo verseimet Fülep Uram kezihez adgya, azt petsét alatt méltoztassek oda adni. Ezek a versek*
Ezek versek [A névelő pótlása emendálás.]
mindgyart az Museum kezdetevel küldőttek az Urhoz Kassara.


–––

[Kazinczy autográf kivonata a levél után található külön lapon az 1790. február 24-i levél kivonata alatt; szövege:]

XXVII. LEVÉL.
Péczel 1790. Mart. 8d.
Küldi a’ Titirusát, és a’ Tavaszi Estvét. Ezt 55 eszt. előtt csinálta. Akkor ő is Gyöngyösianus volt, az az a’ Vers szépségét a’ bővségben kereste, és a’ hosszas czifra leírásokban.
„Ezek szerint ámbár ifjuságom munkájit nagyobb részint öszve szaggattam, részszerint tőlem el is lopták, csakugyan hármat vagy négyet közűlök megtartottam, mint Versmíveimnek első zsengéjét.”
Vissza kéri azon Verseit, mellyeket in folio 6 árkusokon közlött velem. Most minden verseimet öszve akarnám szedni, corrigalni, ’s úgy leíratni, hogy valaha nyomtatásba mehessenek.*
[E mondat mellett a lap szélén azonosíthatatlan kéztől: „NB.”.]
–––






Ráday I. Gedeon – Kazinczy Ferencnek
Pest, 1790. augusztus 21.
Pest die 21a Aug. 790.
Egész bizodalommal való Jó Uram!
Kedvessen vettem az Ur utolsó levelében zárt fordittásait Anacreonból: Itiletem szerént, az hideg vette Cupidonak éjeli meg jelenése igen jól vagyon a’ fordíttásba elő adva; úgy az Földi Uram versetskéjeis meg érdemli hogy az Gyüjteménybe mennyen. Ami az Anacreon Galambját illeti az a’ darabotska előttem, a’ Francziák szollása modgya szerént igen Naivnak tettzik, kivált ha, azzal az enyelgő edgyügyűséggel adattathatik elő, az mellyel Anacreon irta, a’ fordittásbanis. Én ezt magamis kezdettem még ez előtt régen fordittani, de nem hiszem, hogy el végezzem.
Ha az Virgilius első Ecclogája nevem alatt fogis bé menni az Orpheusban nem bánom; hanem az Metastasioból való fordittásbéli probáim, ha tsak az szokott Jegyem alatt iktatodik bé kedvessen veszem. Az Negyedik darabjában az Orpheusnak az Alexisemet, vagyis inkább a’ Rósi-mat fogom meg küldeni, és ezis ugyan magam neve alatt mehet bé. Emellett, ha ugyan ezen negyedik darabban, azon Ifjuságomban írt Tavaszi estve bé megyenis nem ellenzem, ha annak belé való iktatását méltónak fogja itélni az Ur; tsak hogy már itt, ezen kettőre kérem hogy 1.o Az hozzá tett notáim egészlen el maradgyanak, minthogy azokat inkább az Ur kedvéért ragasztottam oda, mint a’ Közönségért. 2.o Hogy ez alá már, nem az én nevem, sem nem az A. J., hanem ezen két betű N. Y. mennyen.
Ezeken kivül küldöm, Csépány Istvány Uramnak három rendbeli versetskéjit, mellyek (ha az itiletem meg nem tsal) valósággal érdemessek, hogy az Orpheusnak valamellyik darabjába bé mennyenek: kivált az első és utolsó ollyan jó fordittás, hogy senki azt fordittásnak nem vélné, hanem eredeti munkának tarthatná. Grof Teleky Josef Uris ollyan*
Josef […] ollyan [Átírás.]
szép és fontos Oratiót mondott Ugotsa Vármegyében, hogy alig hiszem, hogy ahoz hasonló mondatott volna akarmelly Vármegyébenis: eztis (mivel már ki van nyomtatva) meg küldeni kész leszek ’s úgy tartom, (minthogy nem egészlen tészen másfél árkust) hogy meg fogja érdemleni az Orpheusban való be iktatást. Most már levelemet végezni kivánván, ezt az edgyet szeretném tudni, ha itten Pesten bizhatunk é azon szerentséhez, hogy az Urat itten, avagy tsak a’ Coronatiokor láthassuk: úgy tartom hogy az már nem sokára fog halladni, mivel Ő Felségét le hivo Követek, még ennek az hétnek az elejin Bétsben fel mentenek, ’s mind öszve eppen 49. számot tesznek. Ezek után álhatatossan maradok
Az Urnak
Le kötelezett*
[Innentől Ráday kézírása.]
Igaz Szolgája
B. Id. Ráday Gedeon m. p.

P. S.*
[Az utóirat újra a levél leírójának kézírása.]
Minthogy az illyen magányossan ki nyomtatott darabok, mint az Grof Teleky Jósef beszédgye, igen könnyen el tünők és el enyészők, azért tartanám jónak, hogy valamelly állandobban meg maradando Gyüjteménybe mehetne. Ha az Isten az Urat ide Pestre hozza, akkor egy exemplárral fogok kedveskedhetni, mert az Postát véle terhelni nem kivántam.


–––

[Kazinczy autográf kivonata a levél után található külön lapon, ennek szövege:]

XXVIII. LEVÉL.
Pest, Aug. 21d. 1790.
–––
Rendelései az Orpheusba felveendő darabjai felől. Siglája már most nem csak A. J. – hanem N. Y. is.
Csépány István versei.
Gróf Teleki József Beszéde Ugocsa Vgyében. Mindezeket méltónak tartja a’ felvételre.
Megjelenek e Pesten a’ Coronatiókor legalább?

–––





Ráday I. Gedeon – Kazinczy Ferencnek
Pest, 1790. augusztus 30.
Pest die 30. Aug. 790.
Tellyes bizodalommal való Jó Uram!
Két rendbéli levelét vettem az Urnak, mellyekre még edgyikére sem válaszoltam, mostis nevezetessebben tsak az utolsóra válaszolok, mellybűl olvasom, hogy már a’ negyedik darabjais az Orpheusnak Kassára küldödött, noha én még az harmadik darabot sem láttam; hanem reménylem, hogy Landerernél a’ Pesti mühelyébe meg fogom kaphatni. Az én munkátskáim közül az negyedik darabba be menendőket ami illeti, azok iránt ezekre kérem az Urat. 1.o A’ Tavaszi estve minden ahoz ragasztott notáim nélkül mennyen bé, mivel azokat, mint már más levelembenis írtam, tsak az Ur kedvéért tettem oda; ’s talám némellyek rosz névenis vennék, hogy Német módra akarom őket a’ vers tsinálásban szoktatni. 2.o A Gellert öregjébe nemelly változásokat tettem, kedvessen veszem azért, ha az a’ mostan meg küldött jobbíttás szerént mégyen bé. 3.o Az Pétzeli Palotámnak le irása (minthogy már egyszer be ment) most már nem tsak nem ellenzhetem, de akaromis, hogy újra be mennyen, tsak hogy ittis különössen kérem az Urat, hogy méltoztassék notába tenni, hogy az első bé iktatása annak az Orpheusba, hirem nélkül esett meg, és így magam azután e’ szerént küldöttem, mint*
küldöttem <meg,> mint
amint másodszor be megyen: tsak hogy már itt aztis fogom szeretni, ha az notátskáimis ki nem maradnak.
Hogy Horváth Adám Urnak Youngot imitáló prosájais be megyen, előttem kedves dolog, mert azt valosággal merem állítani, hogy még Youngnak*
Yougnak [Emendálva.]
magyar prosában jobb és hozzá közelebb*
és közelebb [Beszúrás a sor felett.]
járo imitatora nem vólt.
Irja az Ur, hogy már az én munkáim közül egyebb kezénél nem vólna, ha az edgy Demeter névü Ecclogámat ki veszi; én hogy ollyan név alatt adtam vólna ki Ecclogát, arra nem emlékezem; talám azért itten az Ur Rósi nevü Ecclogámat érti, kinek az ő meg vetett*
vett-tett [A sorhatáron elválasztott szó emendálva.]
szeretője Demeter vólt, Virgilius Alexissének ’s Corydonnyának imitatiójára. De ezen Rosi névű Ecclogámatis ujonnan fogom meg küldeni, mert ebbenis tettem változásokat; ezenkivül az Ur kivánsága szerént meg küldöm négy sorú versekben Virgiliusbul*
Virgiliusbül [Emendálva.]
kezdett fordittásomatis, ugy némelly Aesopus modgya szerént ki munkálodott meséimetis: mindezeken kivül Consiliarius Darvas Ferentz Ur verseit, és Grof Teleki Orátioját. Mind ezeket az Ur inviatioja szerént kedves öttsének fogom kezében adni, kiis az Ur utolsó levelét hozta magával. Azomban álhatatossan maradok
Az Urnak
Le kotelezett*
[Innentől Ráday kézírása.]
igaz Szolgaja
B. Id. Ráday Gedeon m. p.
Egy Vén Emberrül, Gellértet követve.*
[Az új lapon található Gellert-szöveg és utóirat ismét a levél leírójának kézírása.]

Nagy történeteket éneklek ’s olly öreg embert
Aki kilenczvenszer ért már aratást: Nosza! készitts
Laurust Calliope készitts koszorukat eszemnek;
Mert ha borostyánt most nem fog érdemleni munkám,
Énekeket ezután elmém nem fog soha szülni.
Irjon más borrúl, irjon más a’ szerelemrül,
Nékiek engedem én a’ bornak ’s a’ szerelemnek
Nyájas énekeit: énnékem Énekem a’ Vén:
Hartzokat irjon más, ’s fel dűlt várak pora hamvát
’S örökittse nevét illy szörnyü versei által
Halgatok illyekrül: lesz nékem énekem a’ Vén.
Oh! Hir, név hass el a’ legg késöbbi idökre
Hass el, hadd vegyenek jó példát masokis ebbül
Hallyátok hát meg ti idők, és ti maradékok*
Hallyátok […] [A sor nagy része átírás, az eredeti szavak olvashatatlanul kikaparva.]
Ezt az nagy hirü Férfit Annya szülte világra
Élt, meg házasodott; lett számos gyermeke, meg hólt.
Már híres munkám végzém: Tapsollyatok, akik
Tükörként tészitek magatoknak érdemes éltét
Rólatokis, ha élni fogok, illy verseket irok.

A. J.


Vertatur.*
[Ez a „fordíts” jelentésű szó az oldal alján.]

P. S. Levelembül ki felejtettem azt, hogy az abban említett munkátskáim mitsoda jel alatt mennyenek bé, mostan azért sorban*
azért <…> sorban
ide tészem.
1o A’ Tavaszi estve sub signo N. Y.
2o A’ Gellert örege sub signo*
[A „signo” szó egy „–” jellel helyettesítve.]
A. J.
3o Petzeli Palota, minthogy már edgyszer publicaltatott, nem banom ha az magam neve alatt fogis bé menni. Az ezután küldendőkből pedig, ugymint
4o A Rósi, vagyis Alexis magam neve alattis be mehet, minthogy már az Virgilius első Ecclogája ugy ment bé.
5. A Virgiliusbol való fordittásom N. Y. alatt mennyen be.
6. Az Aesopus Fabulaji szerént való meséimnek nem bánom ha az magam neve iratikis alájok. Mind ezeket az utolszor emlitetteket mentül hamarébb meg fogom küldeni.
Már levelem végzése után jutott eszemben hogy az Ur első levelére válaszoltam és most itt nemellyeket tsak reiteráltam. Azon alkalmatossággal meg küldöttem Csépány Uram nemelly versetskéitis. De amint az Ur utolso leveléből lattom, meg akkor nem kellett azon levelemet venni, minthogy arrul éppen nem emlékezik, ’s ugyan ez adott nékem okot az feledékenységre.


–––

[Kazinczy autográf kivonata a levél után található külön lapon, ennek szövege:]

XXIX. LEVÉL.
Pest, Aug. 30d. 1790.
Rendelések.

–––






Ráday I. Gedeon – Kazinczy Ferencnek
Pécel, 1790. április 9.
Péczel die 9a Apr. 790.
Tellyes bizodalommal való Jó Uram!
Köszönettel vettem az Orpheusnak első Negyedgyét, a’ második Negyednek két árkussával edgyütt. Az első Negyedben a’ versek között, nékem leg különössebben tettzenek, a’ Földi, Horatiusbol való fordíttása, és az Aranka, Verebe. Ami pedig az Ur Metastasiobol valo fordíttását nézi, mind az fordíttás, mind az Metastasio ámbár igen meszsze ment gondolattya, nékem annyira meg tettzett, hogy meg nem álhattam, hogy énis azt, még pedig két fordításba ki ne tegyem, sőtt az edgyikét szaporítottamis magam gondolatival. Mind a’ kettőt ezen levelemhez ragasztom. Ezeken kivűl (ámbár Prosában van) meg tettzett az Aszalai, Öreg és Fiok galambja: úgy tettzik ezen Urnak nagy hajlandósága van, jó Fabulákat írni.
A’ második Negyedben igen sok hibákat tapasztaltam (noha már corigált árkusok küldettettek kezemhez) az Evirallámba, melly hibákat fel fogok tenni, hogy ha most nem corrigáltathatnakis, leg alább az Orpheus első köttettyének végén, fel jegyeztethessenek.
Térek ismét az első Negyedre, igen bántam, hogy abban bé mentenek, az Palotámban lévő verseim. Mert nóha az Ur tudósított felőle, de reménylettem, hogy ara tett feleletemhez képest, vagy éppen ki maradnak, vagy leg alább velem közöltetni fog, miképpen mennyenek bé. Ugyanis amint most bé mentek, czélozások majd érthetetlen; melly érthetetlenséget szaporítt az, hogy az Ur notájában, ollyan matériákis vagynak fel téve, mellyekre nékem tzélozni gondolatomban sem vólt; illyen Mydás és a’ Vas idő: ezeknek ki ábrázolások*
ki ábrázolás[..] [Átírás.]
sehol sintsen a’ Patotámba. Hogy azért mind ezeket orvosolhassam, inkább már most magam kivánom meg küldeni, miképpen mennyen még bé egyszer, valamellyik Negyedbe; ezen okbul, kivántam azt accludálva meg küldenem. Vólna meg ezen kivül kedvem, valami iránt az Urral veszekedni; de ezt tsak magam írom bé a Postscriptumba.*
Postscriptomba. [Emendálva.]
Ezzel maradok
Az Urnak
Igaz*
[Innentől Ráday kézírása, beleértve az utóiratot is.]
köteles Szolgaja
B. Id. Ráday Gedeon m. p.

P. S. Az subducált lineákban értem, azt az mesterséges fortéllyal végben vitt le rajzoltatásomat, mintha azt, tsak a’ Kép-iró kivánta vólna, az már most végben ment Szándéknak, el halgatassával.


[Kazinczy autográf megjegyzése Ráday utóirata alatt, az oldal alján:]

Tudnillik azt mondottam Rádaynak Péczelen 1788. hogy a’ velem Kassáról Bécsbe visszamenő Képfestő Klímesch vágy az ő fejét crayonban festhetni.


A*
[Innentől újra a levél leírójának kézírása; ez a rész új lapon kezdődik.]
Péczeli Palotában festett Képeknek Rendi, és azoknak egymástól való függések.*
függések. <(a.)> [Az ehhez kapcsolódó lábjegyzet a lap alján a levél leírójának kézírásával írva, majd áthúzva: „<(a.) Ámbár ezen Versetskéim, mellyek az Orpheusnak Első Negyedgyében bé iktatódtak, alig érdemlették hogy világ eleibe jöjjenek, de mivel már egyszer akaratom nélkül ki nyomtatódtak, kedvessen veszem, ha leg aláb úgy mennek bé valamelly más Negyedbe: hogy az olvasó meg érthesse tzéllyaikat, és tudhassa, mellyik vers, mellyik kép alá tartozik, és a’ képeknek minemü öszve kötések lesz egymással.>”]
–––––
Leg inkább Pháéton esetére vólt ezen Képekben a’ czélozás, és némelly erköltsi tanátsadásokra. Ezen oldal falakon lévő festések (amellyek alatt tudniillik Alúl-irások vagynak) tizenötbül állanak, azonkivűl amelly a’ Palota Tetőn van festve: Ez tizenhatodik vólna.
Elöszször is a’ Palota Tetőn festett kép írás Pháéton szekerét adgya elő, az hol ő éppen le eső formában van, már a’ gyeplőis ki-esvén kezébül: Ezen Kép két Inscriptio közé van helyheztetve.
Az Első:
Nem szül jót a’ maga hittség.
a’ Második:
Vesztét köszönnye magának.

Következnek a’ fal oldalaira festett képek.

1o Az edgyik ajtó felett: Phaeton térdepelve kéri az Attyát, hogy engedgye néki az Lovait, kiis így felel
Többet kérsz Phaeton mint sem próbátlan erőd bir.

2dik Az által ellenben való Ajtó felett; már halála után a’ Monumentumja körül sirnak a’ Húgai, melly kép alá ez van írva.
Itt igazán bé tölt, hogy bújárása bolondnak (b.)
3.dik Az harmadik Ajtó felett: Sylenus ballag szamáron a’ tsudálkozó sokaság között, egy nagy fazekat tartván a’ kezibe teli borral: Alúl-Irás.
Ha bora van, nem vágy Pháéton szekerére Sylénus.
4.dik Az ablakok felé valo oldal falon, felül: az Oriások vannak le festve, az mint hegyeket hegyekre rakván az eget viják, illyen Inscriptioval.
Vallani ha kivánsz szégyent, vágy nagyra ’s el éred.
5dik Ugyan az ablakok felé való másik részen, felül: Enceladus már egy hegygyel van bé borítva, úgy hogy tsak az feje láttzik ki. Alúl-irás.
Meny most az hegy alól ostromnak; nem lehet úgy e?
6.dik Ugyan az ablakok felé való oldalon alúl: Philemon és Baucis vendéglik Jupitert és Mercuriust, igen eggyügyü, ’s leg inkább kerti eledelekkel. Alúl ez van irva.
Philemon ’s Baucis tud gazdálkodni kevésbül. (c.)
7.dik A’ nevezett oldalnak másik részén, alúl: Tantalus van le festve, amint torkig vizben lévén, az fán függő almákhoz kapdos. Alul-irás.
A’ fösvényeknek nem övék még a’ mi övék is.
8.dik Által ellenben a’ Palota külsőbb ajtaja felé valo oldalon, felül: az Arany idő van le képzelve, mellyben minden, (a’ régiek tartása szerént) minden munka nélkül önként termett, és az emberek szerte széllyel kedvekre heverésztek, vagy*
vágy [Emendálva.]
a’ fákrúl kész érett gyümöltsöket ettek, illyen Alul-iras mellett
Már az arany ártatlan idő tsak hiribe van fel.
9.dik Ugyan azon oldalnak másik részén, hasonloképpen felül az Ezüst idö adatik elő. Itt már ki-ki dologhoz lát, az edgyik szánt, a’ másik fon, a’ harmadik a’ csirkéknek ád enni, a’ többi más figurák pedig, mind mást, mást tsinálnak; de tsak ugyan akkor még, semmi viszsza vonás, és háboruság nem vólt az emberek között. Az Alul-irás ez.
Nints ingyen semmi jár minden már ma dologgal.
10.dik Ugyan azon ajtó mellett való elsőbb oldalon, alúl: Az Deucalion özön vize van le festve, és igen irtoztatoan elő adva, illyen Inscriptioval.
Rettenetesség még tsak nézniis, hát így veszni!
11.dik Az második oldalon alúl, Az özön viztül való felszabadulás van le rajzolva. Alul-irás.
Nap fény váltya fel a’ felhöket és öröm a bút.
12.dik Az oldal házak felé való edgyik oldalon, felül: Narcissus van ki-festve, a’ mint a’ maga képét nézi a’ vizbe. Alul-irás.
A’ ki magát szereti, az nem jól nézte magát meg.
13.dik Mindgyárt az most le irt kép alatt alúl: Ülisses örzi a’ füleit, hogy a’ Syrenák énekét meg ne hallya. Alul-irás.
Dugd bé jól füledet, mert szép hangú szavok ámitt. (d.)
14.dik A’ tulsó által ellenbe való oldalon: Ikarus repül, már szárnyának tollai minden felé hullongván. Alul-irás.
Igy jár aki tanáts nélkül jár tsak maga kénnyén.
15.dik Ezen képnek éppen alatta: Deucalion és Pyrrha vagynak elö adva, a’ mint magok után hánnyák a’ köveket: Ezen Alul-irással.
Ez noha tsak költmény, de jelentő czéllya valoság. (e.)

B. Id. Ráday Gedeon.*
[Az aláírás Rádaytól; alatta, a lap alján található jegyzetek (d., e., NB.) a levél leírójának kezétől; alatta, a lap utolsó sora ismét Rádaytól: „Az lineával alá vont szókat […].” Az új lapon következő versek újra a levél leírójának kezével.]
––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––
(b) Van czélozás arra példa beszédre: Bolondnak bújárása.
(c) Ollykor ebédlőházis lévén ezen Palota: ezen versekben azon régi szokott kinálás módgyát akartam kitenni. Tessék kevésbül sokat.
(d) Ez az Ifjaknak szól, hogy a’ földi Syrenáktul ójják magokat.
(e.) Et documenta damus, qua simus origine nati.
NB. Ezen képek amaz hires Pikárt, Réz mettzéseibül vagynak költsönözve: ugymint az 1732.ben Amsterdámban in folio ki jött deák és Franczia Ovidiusbúl, és az ugyan ott 1733.ban in Folio ki adott le Temple des Muses nevű könyvbül; ’s hogy inkább hasonlíttsanak a’ réz mettzéshez tsak feketén irattak. A*
feketén A [Beszúrás a sor felett.]
verseket a’ mi illeti azok a’ magaméi.
Az lineával alá vont szókat, cursiv betűkkel lehetne ki nyomtatni.

I.
Az Orpheus elsö Negyedének 48.dik levelén elö jövö Eneketskének folytatása. De mivel Metastasio akkor kezem között nem vólt, azon két utolso Stropha tsak magam gondolattya.
––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––
Kis bujdosó szeletske!
Keresd Laurámat fel,
’S mondgyad: vóltál sohajtás;
De halgasd el, kié?

Gyors tsergeteg, ha benned
Mosná talám kezét:
Vald meg: hogy Könnytül nőttél:
De meg ne mond, ki sírt.

Nemis szükség: Ez úgy is
Elötte nem titok;
’S hogy mind ketten ti tőlem
Eredtek, tudgya Ö:

Ah! tudgya jól; ’s im! mégis
Irgalmatlankodik:
Mert nála a’ Sóhajtás,
Tsak pára, ’s viz a’ Könny.

A. J.
––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––
NB. Ezen versekben a’ Jambus uralkodik, mind az által, mind a’ deák, mind a’ Német szabadtság szerént, olykor-olykor Spondæusokis jönnek elö.
II.
Ugyan azon Dal, az Metastasio Syllabáihoz szorossan szabva, folytatás nélkül.
–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––
Szállongozó Zephir-ke (a)
Ha kérdez Laura: Honnan?
Súgd meg: valál Sóhajtás:
De meg ne mond, kié?

Kis tsergeteg ha téged
Illy nagy, mért vagy, tsudál,
Mond azt: Sirás nevelt;
De már azt, melly szem nedve (b)
Nagyított, meg ne mond. (c)

A. J.
––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––
(a) A napnyugoti szellö Zephir, leg kellemetessebb szellönek tartatik.
(b) Az Originálisba Ciglio van, ezt én hibásnak tartom, mert a’ szemöldök könnyet nem hullat.
(c) Ugy tartom, hogy hasonlóbb valami keveset az igazhoz, ha azt mondom, hogy a patakotska könnytül áradott meg, mintha azt mondom, hogy a’ forrása könytül eredett, mellyet Metastasio allíttani láttatik: Én ettül mind a’ két fordittásomba el mentem.
NB: Ezen fordittásba, azért tartottam meg minden Syllabait Metastasionak, hogy azt, az Olasz szerintis el lehessen énekelni.


[Kazinczy megjegyzése a következő kéziratlap tetején oldalt: „Aranka’ Versei”; a többi szöveg a levél leírójának kezétől:]

Sub No III.tio A Museumba.
1o Koporsó köre.
Ki itt fekszik Ember! mint Te, egy ember vólt:
Tegnap élt, ’s a’ mint Te holnap jársz, ma meg hólt.

2o Lesbiához
Lesbia mindenütt szid, motskol engemet:
Veszszek el ha engem Lesbia nem szeret,
Miért? mert örökké énis azt mivelem
Övéle; ’s veszszek el! azért hogy szeretem.

3o Gondolatotska.
Nap ha akar fel öltözni
’S fénnyével Hold fénnyét győzni,
Tüzét kéri szép szomszédtol
Szinét veszi hó színedtöl,
Ha azt tőlled költsön nem kér
Kivánt pálmát másként nem nyér.

4o*
3o [Emendálva.]
Thirzis Mykonhoz.
Azt hallom ujságban Mykon hogy egy Angyal
Múlt éjjel ki maradt, nem tudgyák mi okkal
Ki jöttek Társai, hogy nyomát fel vegyék
És Méltóságába ismét helyre tegyék.
Vigyázz! ha találnak a’ szép Silviara
Tekintvén Angyali szives formájára:
Midön a’ tanátsot tsak szemektöl kérik
Hamarjában ötet azzal fel tserélik
Azután a’ száraz kortyokat nyelheted,
’S sűrű sohajtással utánna küldheted.

Aranka György.


–––

[Kazinczy autográf kivonata a levél után található külön lapon, a sorszámot a kéziratkötetbeli helye és nem az időrend alapján kapta a levélkivonat, amelynek szövege:]

XXX. LEVÉL.
Pest, April. 9d. 1790.

Orpheus első Negyedét és a’ 2diknak két arkusát vette. Tetszik a’ Foldi által fordított Horatiusi darab, az Aranka Verebe, és a’ mit én fordítottam Metastasio után. Ez Rádayt arra bírta, hogy ő is fordítsa.
Evirallában sok typographiai hibákat talált.
Volna kedve velem veszekedni; hogy mesterséges fortéllyal reá vettem, hogy engedje magát Klimesch által rajzoltatni, elhallgatván szándékomat, hogy a’ képet rézbe fogom metszetni.
–––






Ráday I. Gedeon – Kazinczy Ferencnek
Pest, 1791. január 26.
Pest die 26a January 791.
Egész bizodalommal való Jó Uram!
Midőn az Ur még itten Pesten vólna, némellyeket, részszerént magam munkáit, részszerént másokét magának kezében adtam az Urnak, hogy azok az Orpheusban bé iktattassanak, minthogy pedig reménylem, hogy már azok eddig kiis nyomtatódtak; mostan újobban kűldök némelly darabokat, hogy azokis idővel az Orpheusban bé mehessenek.
Ezek között vagyon valamely Látzai Jósef nevünek egy Meséje, mellyet Gellert Tánczos Medvéjébül forditott: ez a’ Mese ki jött ugyan már az Szatsvay Magyar Musájábanis; de aztat ollyan elevenséggel irotnak tartom, hogy meg fogja érdemleni, természeti és igen könnyü elö adásának módgya, hogy az Orpheusbais bé mennyen: ezen okokbúl szeretném tudni vallyon ki lehet az a’ Látzai Josef.
Ezek mellett kivánom aztis jelenteni, hogy én az Orpheusnak minden Negyedgyébül, az elsőtül fogva az eddig ki jött darabokig, 15 exemplárt szeretnék magam számára meg szerzeni. Ennek meg hozását mostan Stromajer Uramra biztam: kérem azért az Urat méltoztassék ollyan dispositiot tenni, hogy minden Negyedbül azon 15. exemplárok nevezett Stromájer Uramnak Kassai boltyába kezhez adattassanak, hogy onnét azután kezemhez szolgáltathassanak. Ezentúl pedig, különössen kérem az Urat, hogy az ezután ki nyomtatando Negyedekbülis, mindenkor 15. exemplár számomra meg tartassék, mellyeknek árát, akar igenessen Kassára küldöm Bancoczedulában, akar pedig itten Pesten Stromajer Uram kezéhez adom. Ezzel álhatatossan maradok
Az Urnak
Igaz Köteles Szolgája
Gr. Id. Ráday Gedeon m. p.*
[Ez a sor, az aláírás Rádaytól.]

P. S. Bizonyossan nem jut eszemben, de úgy tettzik, mintha már a’ Két-Vénusrol irott versemet meg küldöttem vólna, melly ha ugy találna lenni, és ha még ki nem nyomtatodott vólna: kérem hogy az mostani meg küldés és meg jobbítás szerént nyomtatodgyon ki.


–––

[Kazinczy autográf kivonata a levél után található külön lapon az 1791. február 28-i levél kijegyzése felett, ennek szövege:]

XXXI. LEVÉL.
Pest, 1791. Január. 26d.
Láczai József Tánczoló Meséje Gellert után neki nagyon megtetszett a’ Magyar Muzsában.*
Muzsábán. [Az ékezet törölve.]
Méltónak*
[Innentől Kazinczy kézírása sötétebb tintával van. Ugyanezen az oldalon következő 1791. febr. 28-i kijegyzés viszont a világosabb tintával írva. Ebből az következik, hogy a kijegyzés utolsó 4 sötét tintás mondatát utólag, „Most 1821”-ben, jegyezte le.]
ítéli hogy az Orpheusban is helyt fogjon. Ki lehet az a’ Láczai József?
(Most 1821. Pataki, elébb Pápai Professor.)
15 exemplárt parancsol az Orpheusból.

–––





Ráday I. Gedeon – Kazinczy Ferencnek
Pest, 1791. február 28.
Pest die 28.a Febr. 791.
Egész bizodalommal való Jó Uram!
Nem tudom hogy esett, hogy az ki a’ Titulusokat, történetböl éppen meg sokasodott leveleimre fel irta, azokat el hibázni találta: ugy hogy az Urnak irott levelemet a’ Fiamnak accludálta, a’ Fiamét ellenben hihető az Urnak fogta accludálni. Mindezeket magamis tsak ma vettem eszre, minthogy ugyan ma vettem az Fiam levelét az mellyben az Urnak szollót viszsza küldi; énis magam részéről ugyan azon el tévesztett levelet az Urnak ezen levelemhez accludálom. Ezekhez képest kérem az Urat, hogy azon Fiamnak szolló levelemet az Uris ne sajnállya reaccludálni hozza ragasztott acclusájával edgyűtt. Azomban álhatatossan maradok
Az Urnak
Igaz köteles Szolgája
G. Id. Ráday Gedeon m. p.*
[Ez a sor, az aláírás Rádaytól.]


–––

[Kazinczy autográf kivonata a levél után található az 1791. jan. 26-i levél kijegyzésével közös lapon, ennek szövege:]

XXXII. LEVÉL.
Pest, 1791. Febr. 28.
Secretariusa a’ nekem írt levelet az ifjabb Gróf Ráday Gedeon Convertjébe pecsételte etc.
–––






Ráday I. Gedeon – Kazinczy Ferencnek
Pest, 1791. február 14.
Pest die 14a Febr. 791.
Egész bizodalommal való Jó Uram!
Értem az Ur Levelébül, hogy az 7.dik darabján szakadott félben az Orpheus nyomtatása, még pedig az tőlem küldetett Aeneis fordításán: ha azért még ez ki nem nyomtatodott vólna, kedvessen fogom venni, hogy abban egy Rend meg fog változtatódni, melly iránt levelem végen bövebben fogok irni. Leg közelebb irott levelembenis irtam illyen szükséges Változtatásokrul, nevezetessen a’ Telemachus kezdete Hexameterekben tsinált forditásomban, és az két Vénus felől irt verseimben.
Irja az Ur, hogy az Orpheusnak minden Heftyeit vagyis darabjait könnyebben fogom kaphatni Landerernek Pesti boltyában; de én leg elöszszöris ott kerestetvén, nálla az első két darabnál egyebet nem kaphattam, és aztis akkor tsak edgyet-edgyet vettem tüle; aminthogy mostis sints nállam több az Orpheus darabjaibul, hanem tsak az 1, 2dik és 4dik darab: és így nem tsak az 5dik és 6.dik, hanem még az harmadikis hibázik: Ezen okokbul ujra küldöttem Landerer könyv nyomtatójába, de mostanis azzal mentette magát ott lévő embere, hogy egész eddigis a’ több darabokbol semmitis kezéhez nem küldöttek. Stromajer azomban önként ajánlotta magát, (mivel neki Kassánis boltya van) hogy számomra minden darabokbol 15. exemplárt meg hozat: és ez vólt már az oka, hogy az ő szavaihoz képest alkalmaztattam az Urhoz irott levelemet. Ujrais kérem azért az Urat, hogy az elsőtül fogva az 7.dik darabig, mindenikébül 15. exemplárt Pestre a’ Landerer boltyába küldeni ne terheltessék, olly rendelés mellett, hogy azok az én számomra küldettettek, mellyért a’ pinzt, akar itten a’ nevezett boltban le teszem, akar pedig (ha az Ur jobbnak ítéli) banco tzedulában Kassára meg küldöm.
Pál fiamnak meg mondottam, hogy az Urnak egy levelére válaszszal adós, kiis minek előtte ebben kötelességének eleget tenne, addigis azt jelenthetem az Urnak az Theatrumot illető állapotban: hogy az Igazházi nagy applausussal játtzattatott mind Pesten, mind Budán, ugy hogy még az Judex Curiæ magais tsattogtatott applausust a’ Játtzoknak. Nevezetessebben jol viselték magokat a’ két Leányok, kik abban az Anyát és az Leányt játtzották; a’ Férfiak közül pedig jól játtzott a’ Polgár mester, a’ Notárius és a’ Káplár, még a’ többitis el lehetett nézni kivált Igazházi szolgáját, de mind ezekrül bővebben fogja az Urat tudósíttani Pál Fiam. Az Igazházin kivül többet nem játtzhattak, mert mind egesz eddig akadályoskodott Grof Unverth, ámbár ezen Magyar Theatrum dolgában, nem tsak az Nemes Vármegye, hanem még a’ Consiliumis bele avatta magát. Hamletről azt irhatom, hogy ezen akadalyoztatásra is nem tekintve már az Hamlettel edgyütt 12 Comedia*
már 12 Comedia [A javítás a lap szélére írva 90o-kal elforgatva, korrektúrajellel beszúrva; a beszúrásban is szerepel a „már” szó, ezt emendáltuk.]
vagyok köztök szemellyekre ki osztva; de igy is nem hiszem hogy az Hamlet első legyen a’ productioba, mert azt az Actorok nehéz darabnak tartyák, és igy elöszször könnyebb darabok által akarják magokat amennyire lehet meg tökelletesiteni.*
tökellesiteni. [Emendálva.]
Midőn ezek iránt kivántam volna az Urat tudosittani álhatatossan maradok
Az Urnak
Igaz köteles Szolgája
G. Id. Ráday Gedeon m. p.*
[Ez a sor, az aláírás Rádaytól.]

Vertatur.*
[Ez a „fordíts” jelentésű szó az oldal alján.]

Az Aeneis forditásában való meg jobbitás
NB. Ezen strofának az utolsó rendgyét igy kell jobbitani.

Mond meg Musám e’ jó Ember mit véthete?
Hogy uttyának Junó annyi gátlást vete.
’S mért forgott ollyan sok veszély közt élete?
A mennyei lelkek illy boszus lelkek e?
NB. Ezen utolso rendet igy kell corrigálni, hogy az Rythmus jobban meg edgyezzen.

Egy mennyei lélek illy bosszús lehet e?

P. S. A Magyar Comedia iránt valo nyomtatott Tudosittástis, jónak tartottam az Urnak párban meg küldeni. Pál Fiam ugy tartom hogy az maga leveléhez fogja az Igazházi Comedia nyomtatott tzedulájatis ragasztani.


[Az utóiratban említett Tudósítás a levél leírójának kézírásával:]

Tudositas

Felséges Uralkodonknak Nemzeti Magyar Nyelvünk iránt közönségessé tétetett Kegyelmes Tettzése szerént, Nemes Magyar Hazánk Fölsőségének Kegyelmes jová-hagyása, és némelly Nagy érdemü Fő Méltosagoknak, örök emlékezet oszlopára méltó hathatos közben járások mellett, nemes Magyar Hazánkban, ami édes Anya nyelvünkön tartandó Teatrumi epületes Játék mulattságok fel állittattak. Melly Nemzeti Magyar Teatromnak meg nyilására, mint édes Hazánknak illyetén nemü szolgláttyára,*
illyetén szolgláttyára, [Beszúrás a sor felett.]
mind a’ két Nemböl álló Nemes Magyar Hazánk édes szülöttei közül bizonyos számu Ifjuság ezen Nemzeti Magyar Társaságunkat kötötte öszve, melly Szabad Királyi Anya Városunkban Budán, az annak idejében ez iránt közre botsátando Játék tzedula szerént, e’ folyo Mindszent havának 25.dik napján hétfön, az esmeretes Várbeli Teatromban kezdi Teatromi Játékit.
Eszerént a’ Nemes Magyar Hazának, Fő Méltóságu, és Nemes Hazafiaknak, F. Tsászári Királyi Vitézlö Nemes Magyar Hadi Rendnek, és az egesz érdemes Magyar Közönségnek Haza szereteti hajlandóságába, kegyességébe, és hathatos partfogásába ajánlja ezen tsupa Hazafiságbol magára vett munkáját, és magát kisdes Társaságunk. Melly, minthogy amennyire lehet, Nemzeti Teatromán Nemzeti Történet-darabokat kiván jádzani, nem lészen szükség a’ Teatromi mesterségnek az egesz Nemzeti tulajdonságokba való folyamattyárol ’s erejéről itten hoszszas emlékeztetést tenni. Mert valamint érzik azt más vidék Nemzetek, szintugy fogják idővel érezni édes Hazánk fiaiis. Mind azonáltal egy ez irántis rövid idö alatt egesz Nemes Hazánkban közönségesse tétendö rövid tanuság levélböl az is bővebben lészen elejébe terjesztve az érdemes Nemes Magyar Közönségnek.
Azomban, amit az érdemes Nemes Közönségnek fel tett tzélunk iránt támadott akar minemü várakozása Társaságunktol kivánánd, annak nevendék Társaságunk maga részérül olly igyekezettel kiván eleget tenni, melly által lassanként és idővel nyilvánságossá tegye azt; hogy hires Magyar Nemzetünk, valamint egyébb akarminémű ditsőitő Nemzeti tulajdonságokban, ugy e’ részben sem fog alább való lenni akar melly Europai Nemzetnélis.

[A szöveg alatt Kazinczy kézírásával:]
(Carl Gruber v. Grubenfels)


–––

[Kazinczy autográf kivonata a levél után található külön lapon, ennek szövege:]

XXXIII. LEVÉL.
Pest 1791. Febr. 14.
Ismét Rendelések Verseinek kiadása eránt Orpheusban. Explt az Orpheusból nem kapnak Pesten Landerernél.
Theatrumi hírek. A’ Judex Curiae maga is csattoga applausust az Igazházi játszásakor.
Igazházin kivül egyebet nem játszhattak. Gróf Unwerth akadályoskodott, noha a’ Magyar Theatrumnak pártját fogta mind Pest Vgye mind a’ Consilium.
Hamlet nehezebb mint hogy először is azt adhaták vala.

–––






Ráday I. Gedeon – Kazinczy Ferencnek
Pest, 1791. december 9.
Pest die 9a Xbr. 791.
Egész bizodalommal való Jó Uram!
Az Ur levelét már régen nem vévén, szeretném tudni, ha az Orpheusnak második köttettyének második darabja ki jötté*
jotté [Emendálva.]
már, vagyis kezdetétől számlálván annak 6dik darabja, melly ha ki jött vólna, ebbülis tiz darabot szeretnék magam számára meg tartani, és azokért a pénzt vagy igenessen Kassára küldeném, vagy akihez ide Pestre fognak netalám küldodni annak keziben adnám. Nem álhatom meg, hogy az irántis az Urtol ne tudakozodjam, hogy talám*
hogy <az> talám
vagy le tette az Iskolák igazgatásához való hivatalát, vagy talám más környül állások változtatták annak folytatását: minthogy az Novellákban tsudálkozással olvastam, hogy ehez hasonlo Iskolák igazgatásabeli kötelessegre bizonyos Jablonszky[a] Ur neveztetett vólna, és így nem tudhattam ez az Ur M. Grof Török Lajos Urnak hivataljában következetté? vagy az Uréban?: mellyet annyival inkább nem tudtam elmémben eligazittani, hogy annak fizetese eppen 1200. ft. irattatott lenni; tuttomra pedig az elött az első Directoroknak sem vólt töb, mint Grof Teleky Josefis Directorságában tsak annyit percipiált, kedvessen veszem azért ha ezen Scrupulussaim irántis az Ur engemet tudositt, minthogy mindazok engemet, valamellyek az Ur személyét illetik interessálnak. Az levelem elején irottak szerént, ha már az Orpheusnak hatodik darabja ki jőtt, és abban az én meg küldött kevés munkátskáim ne talám ugy mentenek vólna már mind belé, hogy az Urnál már semmi darab azokbol nem maradott vólna, ezen esetben ujabb*
ujabb<..>
munkátskáimat fogom küldeni.
Wéber Uramtul meg vettem az Urnak azon ujabb Gyüjteményét, mellyet Helicon virágjainak nevez. Ebben igen ditsirem azon Selectust, és jó ki választást, mellyet az Ur az bele iktatott darabotskákba tett, ’s továbbis tanátslanám, hogy ebbe ezen tulis a leg válogatottabb munkák mennyenek, és a’ követésre idővel Példák és Mustrák lehessenek.
Ezen alkalmatosság ád okot reá énnékem, hogy az Urnak ki jelentsem sub rosa, hogy most leg közelebb meg vettem Póts András Ur verseitis,*
[A kéziratban e sorok mellett a lap szélén Kazinczy bejegyzése: „NB.”]
de ha igazán meg kell vallanom, énnékem bizony azok között tsak edgyetlen egy darabis nem tettzik, sőtt nem győzök eléggé tsudálkozni rajta hogy hogy lehetett ezen embernek, minek előtte Versei ki jöttek vólna ollyan nagy hire. Azt látom belöle, hogy az mostani Auctorok, és a’ mostani gustus egeszlen ösmeretlenek nála: egyedül az edgy Gyöngyösit láttatik követni, de aztis tsak hibáiba, az az szükségtelen ki terjeszkedéseibe, elevenségeiben ellenben, és nyájasságaiban, ugy Verseinek hármoniájában koránt sem. Ezeket tsak az Urnak magának in confidentia irtam, mert senkivelis öszve veszni, annyival inkább senkit rágalmazni*
inkább rágalmazni [A „senkit” elmosódott tintájú beszúrás a sor felett.]
nem kivánok. Ezzel álhatatossan maradok
Az Urnak
Le kötelezet*
[Innentől Ráday kézírása.]
Igaz Szolgája
G. Id. Ráday Gedeon m. p.

[A téves „Jablonszky” nevet Kazinczy kiigazította, a helyes nevet az oldal aljára írta és egy vonallal a levél névalakjával összekötötte:]

[a] Jábroczky Gábor.


–––

[Kazinczy autográf kivonata a levél után található külön lapon, ennek szövege:]

XXXIV. LEVÉL.
Pest, 1791. Xbr. 9d.
–––
Kijött e az Orpheus 6dik darabja.
Az Ujságban csudálkozással olvasta hogy Jabroczky*
hogy <helyettem>> Jabroczky
Gábor neveztetett-ki a’ Kassai Tudombeli Kerűlet Iskolájinak igazgatására éppen 1200 fnttal. Szeretné tudni, letettem e hívatalomat, vagy a’ változást valami egyéb környülállás okozta.
Helikoni Virágimban dicséri a’ megválogatást.
Poocs felől mit ítél. NB. NB. NB.
–––






Ráday I. Gedeon – Kazinczy Ferencnek
Pest, 1791. február 6.
Pest die 6a Febr. 791.
Egész bizodalommal való Jó Uram!
Reménylem, hogy azon kivül, mellyeket magának az Urnak az Orpheusban valo bé iktatásra adtam, fogta az Ur azon kis paquetumotskátis venni, mellyet most leg közelebb, ugyan azon okbúl, az Kassai Postán franco küldöttem. De minthogy az mostan utollyára meg küldetetben, el felejtettem azon igiretemet bé tellyesítteni, mellyet tettem; hogy minden darabban valamelly régi ritka Könyvet fognek meg ösmertetni Magyar olvasoinkkal; tehát mostani Pestre valo be jövetelemmel kivántam vólna ki potolni azon hibámat, mellyet akkor leg közelebb meg küldeni el felejtettem: de minthogy, részszerént az egy húzomban sokátskább tartó Nemes Vármegye Gyülése el vonta időmet; részszerént más foglalatosságaimis vóltanak, mostanis igiretemet nem tellyesíthettem; hanem inkább az ezentúl következendő Darabban két vagy három ritkább Magyar könyveketis fogok ösmeretessé tenni; sött ha úgy fogom látni, hogy ez az olvasok előtt kedves leszsz, ezentúl ha tsak Titulussaikatis az több ritkább*
az ritkább [Beszúrás a sor felett.]
könyveknek, rövid jegyzések és itilet tételek mellet az Orpheusba fogom iktatni.
Már minek utánna el küldöttem vólna, az mint fellyebbis említtém az Orpheusba be menendő Darabotskáimat Postán, vettem észre, hogy némelly Irásbeli, sőtt némelly Megigazításbeli hibák vannak benne, mellyeketis ezen levelem vegéhez ragasztok, kérvén az Urat, hogy mostani meg jobbításom szerént mennyenek bé. Ezzel álhatatossan maradok
Az Urnak
Igaz köteles Szolgája
G. Id. Ráday Gedeon m. p.*
[Ez a sor, az aláírás Rádaytól.]

Hibák az Orpheusban menendő leg közelebb meg küldött darabokban.
–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––
1.o A’ Harmadik Példában melly Telemachusbul Hexameterben van foglalva: ez helyett,
a’ vers helyett
E’ gyönyörü helyek félbe hagyatták vólna keservét
Ezt kell irni.
E’ gyönyörü helyek abba hagyatták vólna keservét.
NB. Itt magam inanimadvertentiájából első mód szerént a’ Prosodia ellen vólt a’ hiba.
2.o Ugyan ezen 3.dik Példának a’ végen, annak utolso szavában: Az helyett: régen irni kell hajdan.
3.o A’ Két Vénusrol valo Versemben tsak irásbeli hiba tsuszott bé, mint azt az nálam*
nalám [Emendálva.]
meg maradott párbul observáltam:
ugymint: ezen versben, leg utol
’S azzal, hogy sokban különözzenek azt ki-jelenték
igy kell irni:
’S azzal, hogy sokban különözzenek azt ki-jelenténk.


–––

[Kazinczy autográf kivonata a levél után található külön lapon, ennek szövege:]

XXXV. LEVÉL.
Pest, 1791. Febr. 6d.

a’ Vgye Gyűlése elvonta idejét etc. és így etc. … Tehát némelly regi*
regi< bb>
ismeretlen Magyar Könyvek felől kuld tudós írásokat.

–––