Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

percepi d. 7a Mart. 1786.^*

Vettem az Urnak Levelemre valo válaszszát, melyben méltóztatik irni, hogy az tudva lévő Manuscriptumot Weingand Uram által szolgáltatnám Kassára. Én magam részéről, majd még jobnak tartanám, ha azt Landerer Uram kezében adnám; ugyanis ugy reménylem, hogy talám ugyan Landerer Uramis fogja aztat ki nyomtattatni Kassai Typographiájába: De már akar mellyikétűl küldgyem a’ kettő közül, az iránt bizonyossá tehetem az Urat, hogy az jövő Pesti Jósef vásárakor, kézben adom közülök valamelyikének; ha pedig az alatt azon Vásári alkalmatossággal, igenessen Kassárúl jőnne ide valaki, a kire az Ur még bizonyossabban reá bizhatná, és az magát előttem jelentené, leg jobban szeretném attúl megkűldeni; mert magamis bánnám, ha ezen szép Manuscriptum vagy el tevelyedne, vagy az Ur kezéhez későn jutna.

Én már most másodszor olvasom által ezen munkát, és mostis ollyannak találom, amint első Levelemben irtam; aminthogy ezen második olvasásomban nemis folyamodtam az Originalishoz egyebkor, hanem egyedűl akkor, az midőn vagy az Sensust nem egészszen értettem, vagy pedig gondolhattam, hogy talám az Originálisba, másféle kimondás modgyával van kitéve a dolog. De felette keveset találtam, amelly valóságos változást érdemlene; az minthogy ottis a hol én talám más szókkal éltem vólna, minthogy az Úrét szintén ollyan jónak itéltem, tsak megis hagytam: eszerint tsak egyedűl azok iránt tettem fel jedgyéseimet, az mellyeket, más olvasok kedvéért, nagyobb világosságra gondoltam hozni; és ezek, mindöszveis nem sokból állanak; mellyeketis különös Papiroson (az paginákat, és Lineákat notázván) meg fogok az Urnak a Manuscriptummal edgyütt küldeni. Bátorkodom azomban az Urnak egy kérésemmel alkalmatlankodni, melly ebbűl áll; még boldogult feleségem életében ajándékozta nékünk bizonyos Kassán nyomtattatott versekben lévő munkátskáját Erdődy Lajos Uram, mellybenis bizonyos Szepes Vármegyei kertet (ha jól jut eszembe) vagy talám Abauj Vármegyeit írt le: Ezen munkátska tűlem el idegenedett, vagy költsön adás által, nem jutván azután eszemben kinek adtam, vagy talám még illetlenebb elidegenittetés által: Kérem azért az Urat, méltóztassék azt számomra meg szerzeni vagy az Kassai Typographiában minthogy ott nyomtattatott; vagy ha már ott elfogytanak volna az Exemplárok, talám másoktúlis (kik az illyeneken nem annyira kapnak) meg lehetne szerzeni; akar mellyik uton szerződgyön meg, én ha többetsket kelleneis érte adnom, az árát örömest meg kűldöm. Jött még ezen kivűl Kassán ki valamely Magyar munkája Pater Kaprinai[na]kis^* in 8^o, mellyben az Ur Vatsorája dolgában az Vallásuk bélieket kivánnya meg tzáfolni. A munkátska szép Magyarsággal, és Chatolikusoknál nem szokott moderatióval van irva: már én ezt kétszer szerzettem meg Kassán, de mind a kétszer az szerint tevelyedett el, valamint az Erdődy Uram munkája: ezen Könyvetskénekis meg szerzését bizodalmassan merészlem ajánlani az Urnak: azomban ki kérem aztis, sőtt igen kedvessen veszem, ha az Ur a Kassai Typographiában ki jött Könyveknek Catalogussát nem terheltetik adandó alkalmatosság által számomra meg küldeni, ha mindgyárt az, mint az előtt szokásban vólt, Kalendáriumban vólnais ki nyomtatva. Az kivánt Könyveknek árait meg tudván, ha azok meg szerződhetnek, az jövő Vásári alkalmatossággal köszönettel meg fogom küldeni. Azomban egész Tisztelettel maradok

P. S. Mint hogy levelemben, némelly könyvek iránt alkalmatlankodni bátorkodtam, még egy iránt kérem ki, ebben hozzám mutatando Joakarattyát: Ez Jesuita Spangár Munkaja: jött ki Kassán 1738^ban in^* 4^to magyarul, sub Titulo: Magyar Bibliotheca.