Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Nagy örömmel vettem az Úr leg közelebb irott levelét, mellyből még nagyobb örömmel értettem, hogy a’ Magyar nyelv előmenetelére valamelly Tudós^* Társaságot kivánnának az Urak fel állittani, kik közé, hogy énis magamat adnám, méltoztatik az Úr ösztönözni. Én valamint ezen hozzám való bizodalmokat különössen nagyra bötsűlöm, úgy ha érdemesnek tartatom, nemis kivánom magamat szűkségtelenűl vonogatni, mellyet annál szivessebben tselekedhetem, minthogy ha az Úrnak ezen levelét nem vettem vólna, mégis magam szándékoztam valamelly tsak nem hasonló Gyüjtemény iránt mostan jövő Jósefnapi vásárkor Posonyi Typographus Landerer Urammal végezni; nem tagadhatom ugyan azt, hogy az én Gyűjteményeimnek el-rendelése valamivel az Urakétól külömbözőbb ne lett légyen, de minthogy tsak ugyan az főbb tzélra nézve meg edgyez valójában szeretem, hogy az Uraktól ebben meg előztettem, mert igy az Társaság által az én magános fáradtságom könnyebbedik: Azomban hogy önként való bé állásomot annyival inkább bizonyittsam, az Második darabba magamis fogom valamelly munkátskámat küldeni. Térek az Ur levelének azon részére mellyben a’ ki-nyomtatásnak módgyárúl emlékezik, és azt irja az Úr, hogy azt Cassán (hihető az Académiai munkákra nézve) allig lehetne ki nyomtattatni; és igy láttzik az Ur Pestrűl gondolkozni. Itten én, aki a’ ki nyomtatásra való költséget magára válalná, mást nem reménylhetek a’ Posonyi Landereren és Weigandon kivűl; de úgy tartom, hogy ezekis szeretnék előszször meg próbálni mennyi előre való fizetőjük vólna, de még ennekis az lenne a’ leg nagyobb ösztöne, ha az ebben munkálodó Társaknak száma már még több ösmert, és nevezetes emberekből szaporodhatna. Reménylem, hogy az két Méltóságos Gróff Teleki Urak, Jósef és Ádám, ha igenessen a’ Társaságban nem állanánakis, de munkájikat bé adni nem sajnállanák, szintén ez a’ reménysegem van Méltóságos Báro Ortzy Ur erántis. Leg főbb képpen pedig Méltóságos Fő Cancellárius Urat eö Excellentiáját kellene az első ki adás ajánló levelével meg keresni, és talám abban azonis kérni, hogy ne sajnállaná az Társasság Protectorságát magára válalni: Merem mondani, ha illyen nagy díszszel ditsekedhetne a’ Társaság, mind Typographust, mind elég prænumeránsokat lehetne találni, az költséget magára vállalónak. Ha ugyan tsak a’ ki-nyomtatás Pesten találna lenni, tudok itt egy érdemes Medicinát tanuló Ifjat, Földi János Uramat, aki örömest magára fogná válalni a’ nyomtatásban szükséges correctiot.

Már izentem Koros Imre Uramnak, hogy ha Cassára alkalmatossága lészen kezéhez küldöm az Zrinyi Syrénáját, még melléje adván a’ Konyi talám az Urnál még meg nem lévő munkáját is. Mostan pedig ezen levelembe viszsza küldöm az Ur igen helyes præfatióját. Azomban álhatatossan maradok

P. S.^* Azon levelemhez, mellyet az meg küldendő Zrinyihez fogok ragasztani, hozzá teszem az már levelemben említett Gyüjteményeimnek egész plánumátis: és ámbár már (miolta az Ur levelét vettem) ezen szándékomrúl le tettem, de talám tsak ugyan ezentúlis lehet valami hasznát venni azon Plánumomnak, az munkátskák el rendelésében. A’ Posonyi Landererrel a’ jövő Vásárkor, Weigandal pedig addigis fogok szolloni; ha ezek fel nem válalnák a’ költséget lehetne meg próbálni ide való Typographust Lethnertis; sőtt a’ Bétsi Tratnernekis vagyon itten Typographiája.

[A levél utolsó oldalának az alján 180^o-kal elforgatva – tehát eredetileg az oldal tetején – a következő sorok olvashatók:]

Ezen^* nevezetet azért fogadtuk bé, mivel a Poesison kivűl több féle^* tudomanyokra vagyon ki terjedése, ’s más hires nemzetektől is az illyféle munkákban^* homlokirásúl vétetett fel.^*

Ez a’ harmadfél sor írás Baróti Szabó Dávid Exjesuita ’s Kassai Professzor barátomnak kezével van írva. Tisztelje a’ háládatos maradék emlékezetét, ha ezt itt meglátni fogja. – Irtam ezt Ér-Semjénben 12. Júl. 1802.