Pesth die 19a Febr. 789.
Egész bizodalommal való Jó Uram!
Második napján Februariusnak irott levelét vettem az Urnak, melly miért érkezett valamivel későbbetskén kezemhez okát nem tudhatom, mellyre válaszomat adni mostan kivántam. Már az Museum másadik darabjának első Árkussa már akkor készszen vólt mikor az levelet vettem, sött a’ másodikhozis már hozzá fogtak, ’s reménylem hogy már most az harmadikon dolgoznak: hanem Versegi Uram Corrector benne nem lehetett, rész szerént azért, hogy Budán lévén szállása a’ Duna ugy el zárt bennünket egymástól, hogy tovább egy hétnél a két város között communicatio nem lehetett; rész szerént pedig azért, hogy ha ezen akadály nem vólt vólnais, nagy erőtlenkedésben hallom mostan lenni. De mindezértis semmi hátrálás a’ nyomtatásban nem lett, mert kaptunk helyette egy érdemes ex Paulinus Ifjat kinekis az neve Kindel, ámbár az német névnek láttzik, de szintén ollyan jó Magyar mint akar mellyikünk, és egy emberséges ember: reménylem Batsanyi Uram ösmerniis fogja: én eddig szintén ollyan Contentus vóltam véle, mint Földi Urammal.
Térek már az Ur levelére igenessebb valo válaszadásra. Valamint előbbeni levelemben meg igértem egy Negyed sem fog ki-maradni, mellyben magam munkátskai közül ugyan magam neve alatt edgyet vagy talám kettőtis bé ne adgyak, sött az harmadik Negyedben ollyan munkátskámat igyekezem az Uraknak meg küldeni amelly azon Negyedben, annak nyomtatásbanis két Árkussát, következésképpen tsaknem harmadát el fogja fogni: Egy szóval: lészen az, az Groff Zrinyi Miklós Sziget veszedelme első részének köttettlen Beszédre való fordittása. Az Museumnak több Negyedgyeiben, még több már kész részeitis meg fogom ezen fordittásomnak küldeni, vagy talám az egész fordittást approdonként belé iktatni. Ezt pedig mind a tulajdon magam neve alatt. Tsak ez kettőt kérem ki énis az Uraktol, hogy az hol magam nevét fel tenni nem kivánom, azt 1.
o hagyják szabadtságomra. 2.
o Engedgyék meg azon verseimet a’ Museumban be tenni, a’ mellyeket magam választok, annyival inkább, hogy ezen szabadtságot a’ természet törvényeis énnékem adgya. És igy a’ mostani Negyedböl ki maradnak ugyan az Anacreonbol való fordittásim, de az harmadik Negyedben nem fogom ellenzeni ha bé mennekis, azok
*mennekis, <… hogy> azok
A. J. jegy alatt; Egyedűl az Anacreon XIXdik ital Dallya maradgyon ki, mivel az már az Ur általis magyarra igen jól van forditva, és igy nem látom szükségét miért menne be kétszer, inkább az helyet az mennyen bé a’ hol Cupidót a’ Méh meg csipte. A mostani Negyedben pedig mik mennek be munkátskáimból azt levelem végzésével egy elenchuskában oda ragasztom. Eztet az edgyet mondhatom felőlök, hogy egy sints közöttök mellyet már az Uraknak meg nem küldöttem vólna; ha még edgy eneketskéjét Gellertnek ki veszem, mellyet az olta tsináltam, és annak az Énekének fordittása, melly igy kezdődik:
Gott deine Güte reicht so weit, So weit die Wolken gehen. De hogy ebbenis az regula ellen ne hibázzak ezt az eneketis e’ levelemhez adnectálom.
Már az Ur punctumjaira felelek rendel eszerént:
1.
o Igenis Professor Szabó Ur Hexameterjei fognak bé jönni az első Negyedben leg előszszöris, még pedig minden változás nélkül, mint a’ mint most meg küldettenek, úgy hogy az sem maradt ki (Ráday Gedeon társunknak) ugyanis nem hogy én ezt a
*az [Emendálva.]
nevet bánnám, sött inkább ditsekedem és gyönyörködöm benne.
2.o Az én Gellertből való fordittásom második ott nem lehet, részszerént azért, hogy már az első Árkus le vólt nyomtatva, részszerént pedig azért, hogy nem akartam az Numerusokat változtatni, mert az a’ nyomtatónakis tsak confusiot okozott vólna, és igy meg akartam mind azokat a’ Numerusokat tartani, az mellyeket az Urak az én Verseimnek rendeltek: eszerént azért a’ mostani be iktatott verseim ugyan azon numerusok alatt vagynak, a mellyek alatt az előbbeniek vóltak, és az Urak verseiis az manuscriptumban meg küldött numerusok alatt maradtak.
3.o Ezen Punctumra már sub puncto 2o feleltem, hogy mind az én mind az Urak verseinek rendei és Numerussai meg maradtanak: De feleltem már arrais levelem elejin, hogy az mostani Negyedben ámbár nem uj, de más verseket szeretnék a’ magaméi közzűl be tétetni. Ezen szabadtságommal nem tsak azért kivántam élni, hogy igy jobbnak itiltem, de azt mostan szükségesnekis tartottam, ugyanis a’ XIII.dik Numerus alatt az Fabulák eleiben tett irásotskámat jobban meg visgálván, azt ollyan hibásnak találtam, hogy azon elöljáro beszédet jobbatskán és bővebben, következésképpen használatossabban akarom ki munkálódni. De ha ezen munkámat el végezhetnémis, mégis tsak az utolsó Negyedre maradna, minthogy az Urak engedelmével az harmadik Negyedben, az Zrinyi szerént való munkátskámat szeretném az fellyebb irattak szerént bé iktattatni. Vettem Erdélybőlis leveleket a’ Museum felől, de az ezek iránt való Tudosittást más levelemre hagyom: most tsak ezt irhatom, hogy tsak M. Vasárhelyreis 100. exemplárt kérnek a’ Museumbol. Azomban maradok
Az Urnak
Le kotelezett
*[Innentől Ráday kézírása.]
Igaz Szolgája
B. Id. Ráday Gedeon m. p.
[E levélhez volt mellékelve a Ráday-levelek leírójának kezével írva a Gellert-fordítás, és a lap túloldalán található rövid jegyzék Ráday kézírásával:]
Gellertbül való fordittás.
*
fordittás.<(a)> [A lábjegyzet indexe törölve és áthelyezve a vers első sora után; a vers szövegéhez csatolt indexek Ráday kézírásának tűnnek, de a jegyzetek szövegei a vers leírójának kezével vannak lejegyezve.]
–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––
1. Jó vóltod Isten! fellyebb ér,(a)
Mint a’ felyhők járása;
Segitni kész vagy, a’ ki kér
’S nints irgalmadnak mássa.
Uram! kőváram, kősziklám,
Értsd meg kérésem, halgass rám;
És add meg a’ mit kérek.(b)
2. Nagy gazdagság nem széditt el,
Világ kintsét nem kérem.
Adgy annyit, mint a’ mennyi kel,
És azzal én bé érem.
Adgy bölts elmét, ’s azt el ne vedd;
Hogy Téged, ’s a’ Te Küldöttedd
’S magam, meg esmérhessem.
3. Nem kérem nagy tiszteletem,
Bár vágygyon
*vagygyon [Emendálva.]
sok sziv arra;
Ha meg marad jó hir nevem,
Nem less szemem amarra.
Elöttem leg főbb betsület,
Ha véghez vittem tisztemet,
És ha a’ Jók szeretnek.
4. Nem kérek hoszszú életet;
Tsak engedgy szódhoz hivet.
Jó sorsban adgy elégedett,
Bal sorsban bizó szivet.
Im! markodban van életem,
Irgalmad adgyad Istenem!
Még itt e’ testben érnem.
–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––
(a) A’ Gellért Éneke igy kezdődik: Gott deine Güte reicht so weit, so weit die Wolken gehen.
(b) Ezen utolso rend Gellertnélis mindenütt Rythmus nélkül maradt.
Sub* [Innentől Ráday kézírása.] Numeris |
Az nyomtatas ala küldött Manuscriptumba, az en Verseim a meg jedzett Numerusok alatt mentek be abban,* abban<.>, melly numerusokat, a confusio el keruléséért, továbbis meg tartottam Verseim szamara |
III: |
Három darabotska a felettebb szokasba jott ortza festes ellen: 1. Festi magát Dorilis, noha szines ugyis eleggé &c.
2. O! Dorilis! Dorilis, nem nezéd meg magadat jól
3. A mint ortzait tukrenél Fulvia festi: Ezek már ki vagynak nyomtatva Sub. A. J.
|
VIII: |
A ki nem jár a gonoszok tanatsán: magam neve alatt |
B. Id. Raday Gedeon. |
X: |
Hogy ebbenis az Urak kivánságanak kedvezzek, nem ellenzem (ambar levelemben masként irtam) ha az Anacreonbul való fordítassaim bé menekis.
1. Vagyonnyát a termeszet. &c. A. J.
2. A’ Rosák közt Cupido. &c.
3. Nem szeretni vagy szeretni &c. A’ XIX. Odája Anacreonnak, az én forditassom szerint örökössen ki maradhat a’ Museumbul
|
XIII. |
Két enek Gellertbul forditva, magam neve alatt. 1. Jovoltod Isten fellyebb ér. &c. mellyet most kuldék.
2. Egy nap ismét el tűnt: NB. Ezek a fabulák helyebe mennek bé, az levelemben bővebben meg irt okokbul, mert azokhoz tóldott elől jaro beszedem, nintsen elég jol elaboralva; de rovidtsegetis tettem abban Petzeli Uramnak, kinek Fabulait akkor még tsak a Betsi Musabul ösmertem.
|
[Talán e levélhez volt mellékelve az alábbi levélmásolat és utóirat: Zilay Sámuel levele a Ráday-levelek leírójának kezével van lemásolva, a lap túloldalán található utóirat Ráday kézírása.]
Copia
Méltóságos L. Báro Ur, Jó Méltóságos Patronusom!
Mult Novembernek 28
kán irni méltoztatott válaszára Méltóságos L. Báro Ur Nagyságodnak mostis késötskére lehete választ adnom.
Levelem mellé zárt levélnek datumábol*[Az aláhúzás az utóirat szerint Rádaytól.]
által látja Nagyságod okát mostani kesedelmemnek, ’s bizomis e’ mellett az engedelem meg nyeréséhez.
Azon Uri emberről (kiről minapi levelemben emlékeztem vólt) tettzett azon
reflexioit a’ M. Museumot jelentett Tudósíttás iránt*[Az aláhúzás az utóirat szerint Rádaytól.]
irásban küldeni hozzám! Imé a’ maga keze irásiban elis küldém.
*küld[.]m. [Átírás.]
Alázatossan köszönöm Méltóságos L. Báro Ur Nagyságodnak azon kegyességét, melly szerént a’ Magyar
Museum két elsö szülöttyének meg küldését méltoztatott igérni. Azonis igyekezem tellyes erővel lenni Méltóságos Báro Ur, hogy az illyenekben gyönyörűséget találó érdemes személlyek által, másokbanis, mind ezek, mind pedig következendő testverei iránt kivánságot gerjeszthessek, hogy azon munkás, de felette nagy hasznu fáradozását a’ Túdos Társaságnak könnyíthessük. Én Méltóságos Báro Ur nem látok jobb modot a’ Könyveknek ’s egyebeknekis Pestről ide szállitásában, mint a’ Pesti kereskedö
Natorp szolgálattyát. Ennek az embernek vagyon Szebenbe nagy correspondentiája. Miis osztán Szebenből leg gyakrabban vehetünk kezünkhöz akar mit. Kellene pedig Szebenbe igazíttani Tiszteletes Benkő Ferentz Uramhoz a’ Méltóságos Fő Consistorium Papjához. Ha masuva Erdelybe distractio vegett eddig elé nem küldetett Typographus által a’ Magyar Museum, én vennék kezemhez vagy százat, hogy a’ bé vett szokás szerent el-adatnám
*el-adnám [Átírás.]
itt helyben, és mindenüve, Hazánk tulsó szeléreis, bizonyos embereimhez el-adás vegett el küldenem. etc. etc.
Zilay
*Zalay [Bizonyosan másolási hiba, emendálva.]
Samuel
m. pr.
P. S. Azon levelet és abban írt Reflexiokat, mellyekrul az itt accludalt levelben,
a subducalt lineákban vagyon emlékezet,
*emléket, [Emendálva.]
más alkalmatossaggal
*alkalmatossagg [Emendálva.]
fogom meg kűldeni.
Én az Ur Reflexioit, az Anacreonbúl való forditassa iránt oda adtam ugyan a’ Correctornak;
*Corretornak; [Emendálva.]
De én ha az Urnak volnék, azon Reflexiokat egészlen ki hagyom ezen okokbúl.
*ok[.]kbúl. [Átírás.]
1. Minden Nyomtatások az mellyet meg en láttam, az első
*első<.>
nyomtatast hadgyak meg és Ausat neveznek
2. Ha az Ur masként olvassa, kellett volna az Notában azt az Editiotis citálni, a mellyben az olvasas az Ur fordítassa szerinti. Mert most tsupa conjecturara kevest hajtanak a’ tudosok.
3. Nem hiba az, hogy az Ur
Folyoknak forditotta; sőt
*ső [Emendálva.]
inkább még jobban meg edgyez az
*a [Emendálva.]
igazsaggal, mint az Anacreon textussa. Az Autorokat tsak a nyelv tanulasért kell szórúl szora forditani: Imitatioban szabad tőlök el menni.