Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Örömmel értettem hogy már tsak ugyan ki-jöttek nyomtatásban a’ Gesner magyarra fordított munkátskáji, ’s minthogy mentül elébb szerettem vólna látni, mindgyárt tudakozódtam iránta a’ Landerer Pesti Typographiájában, ha már kűldettek é kezéhez exemplárok, de még ő nála nem találtattanak.

Adolf Levelei még eddig előttem esmeretlenek vóltak, hanem most itt meg vettem a’ Német Originálist: felőle valo Judiciumomat más levelemre hallasztom.

A’ szándékban lévő Gyűjteményeknek új neve, melly szerént Museumnak neveztetik itiletem szerént meg maradhat: ugyanis Német Országbanis, hasonló Museum név alatt jő ki egy bizonyos kedves és érdemes Gyűjteményes munka, melly már alkalmas Tomusokból áll, és a’ tzéllyára nézve az Urak tzellyához nagyon hasonlitt. Wiellandis hasonló Gyűjteményeket ád ki Teutsche Mercur név alatt, mellyis már, ha jól jut eszembe, 50. kötésnélis töbre szaporodott, minthogy minden holnapban 12. kötéske jön ki, a’ melly négy különös titulus alatt négy rendes kötetben szokott köttettetni. Én mind a’ két munkát hordatom magamnak, és mondhatom, hogy a’ munkátskák ki válogatására való nézve^* præferálni lehet mind a’ Múseumot, mind a’ Mercuriust az Bremai Beytragoknak. Eszerént méltónak ítélném az kezemhez küldetett Bevezetésben felölök emlékezetett tenni, ottan az hol a’ Bremai Beytragok emlittetnek.

Hogy Koros Uram az Urnak az Zrínyi munkáját meg nem küldötte, annak talám valamennyire magamis oka vagyok: mert meg izentem ugyan Koros Uramnak, hogy mivel bizonyos kis Pacetumotskát, ’s nevezetessen Zrinyit kivánnám az Urnak meg kűldeni, kedvessen venném azért, hogy ha alkalmatossága adattatik, engemet az iránt tudosittani ne sajnálna; de tsak ugyan Zrínyit magát akkor kezéhez nem küldöttem. Azt az edgyet bánom, hogy a’ mikor Pál fiam^* Eperjesre ment, akkor Zrinyit kezében adni el-felejtettem melly mindennél leg jobb alkalmatosság lett vólna. Most már a’ mostani Vásár alkalmatosságával, mind újra izenek Koros Uramnak mind magam Kassára menő alkalmatosságot kerestetek, és ha találtatik nem tsak Zrinyit, magát, hanem a’ Konyi majmozásátis meg fogom küldeni. Magam munkájiból most semmitsem küldhetek, mert már több hat hetinél, hogy szűntelen az ágyát nyomom, és nintsen módom, hogy valamit azok közűl ki-kereshessek: meddig kell még így nyomorganom egyedűl az Isten tudgya.

Batsányy^* Uramnak válaszoltam ugyan már két levelére, de igéretem szerént még egy válaszszal tartozom; most útolsó^* levelének némelly czikkelyei közűl edgyikre tsak azt válaszolom: Hogy a’ Prussiai Király éppen Mallherbe iránt való itélettételében hibázott, Boileau-nak Mallherbe iránt való értelmét nem elég világossan adván elő: mert ha a’ versificateuron tsak vers koholót, vagy vers kovátsot ért, ugy az Judiciumában felette hibáz: ha pedig azt érti rajta, hogy Mallherbe vólt az leg első a’ ki a’ Frantziákat, nem tsak jó, hanem szép és ékes hangú verseket irni tanitotta, úgy az ő itélet tétele az Boileau-val meg edgyez: melly utólsó (noha Mallherbe 100. esztendővel élt előtte),^* tsudálkozik azon, hogy nem hogy híre Malherbének valamennyire meg tsökkenne, sött inkább naprol napra nevekedne: a’ mostani élők^* Frantzia Országban hasonló értelemben vagynak Malherbe iránt, kik még mostis (az egyetlen egy Jean Baptiste^* Rousseaut ki-vévén) az Ódákra nézve Malherbénél jobb Poëtát nem tartanak, kinek is Elegiumat, egy leg közelebb ki jött Frantzia Auctorból ide adnectálom. Azomban álhatatossan maradok

1778.

Malherbe est le premier de nos Poëtes, qui ait fait sentir que la langve francoise pouvoit s’élever à la majesté de l’Ode. La netteté de ses idées, le tour heureux de ses phrases, la vérité de ses descriptions, la justesse et le choix de ses comparaisons, l’ingenieux emploi qu’ il fait de la Fable, la varieté de ses figures, et sur-tout ces suspensions nombreuses qui font le principal mérite de notre Poëte lyrique, loui ont acquis une place distingvée sur notre Parnasse.

Ezen Malherbé iránt való jegyzéseimet, kérem méltoztassék Batsányy^* Urammal válaszom gyanánt kőzleni. A Franczia citatiot vettem egy könyvből melynek neve: Nouvelle Bibliotheque D’un Homme de Gout. De még ennél nagyobb ditséretekkel emlékezik Malherbérűl Boileau az l’Art Poetiquebe; sőtt minden Auctorok a’ kiket én olvastam, és az Frantzia Poëtákrúl irtanak mind egyiránt meg edgyeznek Malherbe ditséretiben. Énnékem magamnakis meg vagynak munkai, és az Odákra nézve magamis igen betsüllöm mellyekben igen nagy Spiritus és Enthusiasmus van.

Már levelem végzése után küldöttem ujra Koros Uramhoz, kiis azzal mentette magát, hogy eddig Zrinyi iránt azért nem izent hozzám, hogy alkalmatossága az Cassára való küldésre nem adattott: hanem ugy reményli, hogy az mostani Vásár alatt fog kaphatni, sött váris, minthogy az Urtol aziránt magais vett levelet. Én egyébbként magamis el nem mulatom, hogy alkalmatossagot ne kerestessek.

[Az oldal üresen maradt alsó felén Kazinczy kézírásával:]

Az előbbi Frantzia sorok ezt tészik:

Malherbe a’ leg első a’ mi Poétáink között,^* a’ ki meg mutatta azt,^* hogy a’ Frantzia nyelv alkalmatos arra hogy az Oda sublimitásáig emelkedhessék. Ideáinak tsinos tisztasága, phrásisainak szerentsés fordúlásai, descriptióinak^* igaz vólta, hasonlatosságainak ki-választása és accomodatiója, a’ Fabulákkal való ingeniosa élés, és azok a’ számos suspensiók, a’ mellyek a’ leg nagyobb érdemei a’ mi (t. i.: ennek) Poétánknak, néki eggy magos helyt szerzettek a’ mi Parnasszusunkon.