Egesz bizodalommal való Nagy Jó Uram!
Az Úr 30a Juny dátált, Regmetzrűl irt, ’s Tokai Postára adott levelét hiba nélkűl vettem; de abbúl észre veszem, hogy az Urnak még akkor Pestről írt ’s Kassára igazított levelemet nem kellett venni, minthogy az Ur abban tett némelly kérdéseimre nem felelt: Minek előtte azért az Ur mostan említett levelére válaszolnék, fellyebb emlitett levelemben irt tsak azon leg sietőbb kérdésemet reiterálom; hogy tudniillik Tratner az Magyar Museum elöljáro beszédének kettős Tittulusában scrupulisal, hogy az némelly Exemplárokban Tudosittásnak, némellyekben pedig Bevezetésnek neveztessék; mivel ő ugymond olly hoszszu tudosittásra nem alkudott, és azon költsége ’s munkája, ha az el osztattatik és nem bonificáltatik, el vész. Én ezen esetben, hogy az nyomtatás hátra maradást ne szenvedgyen azt izentem néki Földi Uramtul, hogy addigis (még az Uraktúl ez iránt informatiót vennék) az Elöljáró Beszédet, tsak Bevezetés neve alatt nyomtatná, minthogy azon név fog az valóságos exemplárokbanis meg maradni. Egyebeket a’ mellyekrűl azon Pesti levelemben irtam reiteralni szükségesnek nem tartom, mint hogy olly reménységgel vagyok, hogy azon levelem nem fogott el veszni.
Vagyon még más kérdéseis Tratnernek, (mellyrül azon levelemben emlékezni el felejtettem) hogy tudniillik azon fordittásnak, mellyet az Ur Klopstockbol fordított, a’ Német textussátis hozzá nyomtassa é vagy nem: Mert nékem az Ur
Társai azt irták (hogy ha az Urnakis meg edgyezett akarattyával fog eshetni) azon német textus ki maradna az nyomtatásból, mivel úgymond tsak szűkségtelenűl bővittené a’ Könyvet: sött azon bizodalmokból, hogy az Uris az én ez iránt való opiniomat hellyben fogja hagyni, engemet biráltak meg annak ki-maradása, vagy ben-maradása iránt; de én ebben magamat az Ur meg edgyezése nélkűl avatni nem akartam:
*akar[…]: [Átírás, az átírt szó bizonytalan olvasat.]
kérem azért méltoztassék mind ezen kérdés iránt, mind az fellyebb irt előbbeni iránt, engemet mentül hamarébb túdósittani, minthogy Tratner mind a’ két kérdést Földi Uram által igen sürgetteti, amint leg közelebb is, kivált az utolsó iránt, hozzám Pétzelre ki izent.
Térek már az Úr útolsó levelére való válasz adásra: Örvendek rajta, hogy az én Zrinyim az Ur előttis kedves; azt pedig köszönöm, hogy azon versetskéit, mellyekre Zrinyi alkalmatosságot adott nékem meg kűldeni méltóztatott, és az iránt való itéletemet kérdezi. Az versek az Urnak szokása szerént, elég elevenek, és valamint Zrinyiben azon Mechmet Basa éneke, ugy ezek a’ szivnek sorsán
*éneke, szi[..]nek sorsán [Beszúrás a sor fölött; átírás.]
és boldogságán való meg nyugovását elegendőképpen ki teszik, és igy a’ tzélnak, a’ miért irattattak meg felelnek. Az versekben magokban azért, úgy az gondolatokban semmi változtatni valot nem találok, hanem az mi az illyen forma versek tsinállásának módgyát, és fábrikáját illeti, az iránt opiniomat és tanátsomat akkor fogom ki adhatni bővebben, ha az Urat igéreti szerént Pétzeli házamnál tisztelhetem, az minthogy mostanis újra ki kérem magamnak hogy az iránt Augustusban az Úr leveléhez képest, reménységem meg ne tsaljon.
Hogy azomban énis ezen levelemet az Urhoz üressen ne botsássam, imé adnectálom ahoz, ugyan azom Mechmet Basa’ énekének általam lett más formában való öntését, úgymint az melly a’ szokott énekekhez jobban hasonlítt. Ezen most meg küldött Ének inseráltatni fog azon munkámban, amellyben Zrinyi verseit Prosában öltöztetem. Azomban álhatatossan maradok
Az Urnak
Igaz
*[Innentől Ráday kézírása.]
Köteles Szolgája
B. Id. Ráday Gedeon m. p.
Petzel die 28
a July 788.
P. S. Ezen levelemet itten Pétzelen irtam ugyan, de minthogy ma estvére Pestre szándékozom tsak ottan fogom holnap Postára adatni.
*[Az utóirat e bekezdése diktálás után írva, a következő bekezdés ismét Ráday kézírása.]
Hogy Pestre be-jöttem, tudakozodtam a’ nyomtatásrol, de még nints több ki-nyomtatva két árkusnál, azok közzűlis a’ második még tsak most van az Correcturán. Illyen kesedelmes Tratner a’ nyomtatásban, ne talám az levelemben irt okokra nézve.
Mechmet Éneke.*[A versek a levél leírójának kézírásával új lapon kezdődnek.]
1.o Valál szerencse mindég hivem,
Miért tennék panaszt reád?
Te mivedd az, hogy nem bús szivem,
’S hogy mindennap, vidámb mát ád:
Ha mindég igy lesz, mint igired,
Hazuggá tészed azt az hired,
*[Ez a sor a kéziratban be van húzva: emendáltuk.]
A’ mellyel tsúfol e’ világ,
Hogy kedved álhatatlanság.
2.o Tavaszkor viditsz zőld erdővel,
Holott a’ vig fülemülék
Változtatott reszkettetővel
Süvítik, hogy társok övék:
A’ völgyek közt a’ szép források,
Majd halkan tsörgők, majd lármássok
Zörgő követtsel; s ha fel kél
Nem zúg, tsak lengedez a’ szél.
3 Te tőlem meg nem irigyletted
Az én szerelmes Edgyemet;
Sött szivét érzékenybé tetted
Mint voltis hozzám: Innen lett,
Hogy mig szeretni meg nem szűnik,
A’ jó kedv tőlem el nem tűnik;
’S mind addig az, bővülni fog:
Amíg erembe vér mozog.
4. Cyprus árnyék közt nyugtatsz nyárba,
’S ollykor, szellős helyt fel-vonom,
(Magam meg unván bent a’ várba)
Szép kéztől tőzzött
*t[…] [Elmosódott tintájú átírás.]
sátorom:
Vár már ott készen főtt ebédem,
Szomjuság óltót nyújt tselédem,
Van Serbét, friss tej, Ráspia,
Van fagylalt, van megy-kotsonya.
5. Midőn az Ősz borzatt szárnyával,
Dér tsípetten hozzánk bé jő,
Citrom, ’s Narants, ’s Gránát almával,
Jó vóltodbúl szép kertem bő
’S az erdőn ollykor ha vadászok,
Vagy kedvem tőltvén, madarászok
Konyhámra prédát annyit adsz,
Hogy magnakis majd allig hagysz.
6. De még a’ leg kegyetlenb Télbe,
Midőn ki ki panaszra kél,
Vig kedvem én, nem mettzem félbe,
’S nem rémitt fergeteg, se szél:
Most jó barátimmal beszéllek
Nyert hartzokrúl; most ismét vélek
Szám tsak enyelgő tréfát űz;
Azomba süt ránk nyájas tűz.
7. Sokak felett szeret Sultánom,
A’ nép közt minden rend betsűl:
Én senki kintsét nem kivánom,
Mert nagy értékem gyűltőn gyűl:
A’ szépek kőzt, (bár irigy
*i[.]igy [Átírás.]
lássa)
Nints szép szerelmesemnek mássa.
Van hartzhoz készűlt jó lovam,
’S Éles kard őrzi oldalam.
8. De békóval vagy hozzám zárva
Szerentse! másként eddig te
El szöktél vólna szárnyon járva,
’S föld színig nyomtál vólna le.
De mint madár, melly tsügg a’ lépen,
Nem fejtődzhettsz ki semmiképpen,
’S nem félthetlek, hogy el szalagy,
Mert lábamhoz békózva vagy.
Igy énekle a’ Gyermek: De amaz Nagy Szigeti Bán meg halván a’ Póroktól Mehmet jövetelét, nem kérkedik e’ világnak könnyen el tűnhető javaival: Nagy elméjét annál fontosb gondok foglalták el. etc. etc.
Az Munkámnak Kezdete pedig, mellyet még ama’ Nagy Maria Theresia idejében kezdettem ugyan, de foglalatosságim miatt tsak az három első Részt végezhettem el; E szerint vagyon.
*[Ez a bekezdés Ráday kézírásával az oldal alján olvasható, feltehetően utólagos beírás az üresen maradt helyre; utána új oldalon ismét a levél leírójának kézírásával folytatódik a szöveg.]
Elöl Járo Versek
Én ki jádzodozám iffjantan a’ szerelemnek
Édes verseivel; ’s könyörűletlen Violámnak
Büszke keménységét ostromlám énekeimbe:
Hartzokat éneklek most már hangosb hadi versel,
’S olly maga szánta vitézt, ki az ellene gyült Törököknek
Roppant táborait bé merte várni Szigethez,
’S nem rémité meg nagy hire amaz Sulimánnak,
Az kinek Europa hadait rettegve tsudálta.
Éneked így kezdéd Zrinyi! mellyben nagy Ösödnek
Nagy emlékezetét örökös versekbe le festéd:
Hajdani nagy Bajnok! ne neheztely érte, ha mostan
Mérészlem Rythmusaitúl meg fosztani munkád;
Sött inkább, ha talám szép gondolatid kifejezni
Annak kelleteként nem tudnám, engedelemmel
Légy hozzám kérlek, ’s nézd el könyörülve hibáim.
Oh Thrésa!
*Th[…] [Elmosódott tintájú javítás.]
TE kinek nem ővedzi köz erdei Laurus
Homlokodat; mert az hervadni szokott; hanem a’ Te
Fogytig zöld koszorúd van kötve nagy Érdemeidből:
Nagy Thrésa! TE legyél kezdett munkámba vezérlőm,
’S azt jól alkotnom TE
*
te [Átírás.]
segíts; ’s ha szunnyadoz elmém,
Éleszd fel alúvó tűzemet nagy Tetteid által,
’S Addig is énekeim meg halgatni TE ne sajnáld.
Első Ének
Az Nagy Mindenhato az földre tekintvén, annak minden lakossait egy szem fordulásbol meg visgálá etc. etc.