Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Értem az Ur Levelébül, hogy az 7.^dik darabján szakadott félben az Orpheus nyomtatása, még pedig az tőlem küldetett Aeneis fordításán: ha azért még ez ki nem nyomtatodott vólna, kedvessen fogom venni, hogy abban egy Rend meg fog változtatódni, melly iránt levelem végen bövebben fogok irni. Leg közelebb irott levelembenis irtam illyen szükséges Változtatásokrul, nevezetessen a’ Telemachus kezdete Hexameterekben tsinált forditásomban, és az két Vénus felől irt verseimben.

Irja az Ur, hogy az Orpheusnak minden Heftyeit vagyis darabjait könnyebben fogom kaphatni Landerernek Pesti boltyában; de én leg elöszszöris ott kerestetvén, nálla az első két darabnál egyebet nem kaphattam, és aztis akkor tsak edgyet-edgyet vettem tüle; aminthogy mostis sints nállam több az Orpheus darabjaibul, hanem tsak az 1^ső, 2^dik és 4^dik darab: és így nem tsak az 5^dik és 6.^dik, hanem még az harmadikis hibázik: Ezen okokbul ujra küldöttem Landerer könyv nyomtatójába, de mostanis azzal mentette magát ott lévő embere, hogy egész eddigis a’ több darabokbol semmitis kezéhez nem küldöttek. Stromajer azomban önként ajánlotta magát, (mivel neki Kassánis boltya van) hogy számomra minden darabokbol 15. exemplárt meg hozat: és ez vólt már az oka, hogy az ő szavaihoz képest alkalmaztattam az Urhoz irott levelemet. Ujrais kérem azért az Urat, hogy az elsőtül fogva az 7.^dik darabig, mindenikébül 15. exemplárt Pestre a’ Landerer boltyába küldeni ne terheltessék, olly rendelés mellett, hogy azok az én számomra küldettettek, mellyért a’ pinzt, akar itten a’ nevezett boltban le teszem, akar pedig (ha az Ur jobbnak ítéli) banco tzedulában Kassára meg küldöm.

Pál fiamnak meg mondottam, hogy az Urnak egy levelére válaszszal adós, kiis minek előtte ebben kötelességének eleget tenne, addigis azt jelenthetem az Urnak az Theatrumot illető állapotban: hogy az Igazházi nagy applausussal játtzattatott mind Pesten, mind Budán, ugy hogy még az Judex Curiæ magais tsattogtatott applausust a’ Játtzoknak. Nevezetessebben jol viselték magokat a’ két Leányok, kik abban az Anyát és az Leányt játtzották; a’ Férfiak közül pedig jól játtzott a’ Polgár mester, a’ Notárius és a’ Káplár, még a’ többitis el lehetett nézni kivált Igazházi szolgáját, de mind ezekrül bővebben fogja az Urat tudósíttani Pál Fiam. Az Igazházin kivül többet nem játtzhattak, mert mind egesz eddig akadályoskodott Grof Unverth, ámbár ezen Magyar Theatrum dolgában, nem tsak az Nemes Vármegye, hanem még a’ Consiliumis bele avatta magát. Hamletről azt irhatom, hogy ezen akadalyoztatásra is nem tekintve már az Hamlettel edgyütt 12 Comedia^* vagyok köztök szemellyekre ki osztva; de igy is nem hiszem hogy az Hamlet első legyen a’ productioba, mert azt az Actorok nehéz darabnak tartyák, és igy elöszször könnyebb darabok által akarják magokat amennyire lehet meg tökelletesiteni.^* Midőn ezek iránt kivántam volna az Urat tudosittani álhatatossan maradok

NB. Ezen strofának az utolsó rendgyét igy kell jobbitani.

Mond meg Musám e’ jó Ember mit véthete?

Hogy uttyának Junó annyi gátlást vete.

’S mért forgott ollyan sok veszély közt élete?

A mennyei lelkek illy boszus lelkek e?

NB. Ezen utolso rendet igy kell corrigálni, hogy az Rythmus jobban meg edgyezzen.

P. S. A Magyar Comedia iránt valo nyomtatott Tudosittástis, jónak tartottam az Urnak párban meg küldeni. Pál Fiam ugy tartom hogy az maga leveléhez fogja az Igazházi Comedia nyomtatott tzedulájatis ragasztani.

[Az utóiratban említett Tudósítás a levél leírójának kézírásával:]

Tudositas

Felséges Uralkodonknak Nemzeti Magyar Nyelvünk iránt közönségessé tétetett Kegyelmes Tettzése szerént, Nemes Magyar Hazánk Fölsőségének Kegyelmes jová-hagyása, és némelly Nagy érdemü Fő Méltosagoknak, örök emlékezet oszlopára méltó hathatos közben járások mellett, nemes Magyar Hazánkban, ami édes Anya nyelvünkön tartandó Teatrumi epületes Játék mulattságok fel állittattak. Melly Nemzeti Magyar Teatromnak meg nyilására, mint édes Hazánknak illyetén nemü szolgláttyára,^* mind a’ két Nemböl álló Nemes Magyar Hazánk édes szülöttei közül bizonyos számu Ifjuság ezen Nemzeti Magyar Társaságunkat kötötte öszve, melly Szabad Királyi Anya Városunkban Budán, az annak idejében ez iránt közre botsátando Játék tzedula szerént, e’ folyo Mindszent havának 25.^dik napján hétfön, az esmeretes Várbeli Teatromban kezdi Teatromi Játékit.

Eszerént a’ Nemes Magyar Hazának, Fő Méltóságu, és Nemes Hazafiaknak, F. Tsászári Királyi Vitézlö Nemes Magyar Hadi Rendnek, és az egesz érdemes Magyar Közönségnek Haza szereteti hajlandóságába, kegyességébe, és hathatos partfogásába ajánlja ezen tsupa Hazafiságbol magára vett munkáját, és magát kisdes Társaságunk. Melly, minthogy amennyire lehet, Nemzeti Teatromán Nemzeti Történet-darabokat kiván jádzani, nem lészen szükség a’ Teatromi mesterségnek az egesz Nemzeti tulajdonságokba való folyamattyárol ’s erejéről itten hoszszas emlékeztetést tenni. Mert valamint érzik azt más vidék Nemzetek, szintugy fogják idővel érezni édes Hazánk fiaiis. Mind azonáltal egy ez irántis rövid idö alatt egesz Nemes Hazánkban közönségesse tétendö rövid tanuság levélböl az is bővebben lészen elejébe terjesztve az érdemes Nemes Magyar Közönségnek.

Azomban, amit az érdemes Nemes Közönségnek fel tett tzélunk iránt támadott akar minemü várakozása Társaságunktol kivánánd, annak nevendék Társaságunk maga részérül olly igyekezettel kiván eleget tenni, melly által lassanként és idővel nyilvánságossá tegye azt; hogy hires Magyar Nemzetünk, valamint egyébb akarminémű ditsőitő Nemzeti tulajdonságokban, ugy e’ részben sem fog alább való lenni akar melly Europai Nemzetnélis.

[A szöveg alatt Kazinczy kézírásával:]