Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Köszönettel vettem az Orpheusnak első Negyedgyét, a’ második Negyednek két árkussával edgyütt. Az első Negyedben a’ versek között, nékem leg különössebben tettzenek, a’ Földi, Horatiusbol való fordíttása, és az Aranka, Verebe. Ami pedig az Ur Metastasiobol valo fordíttását nézi, mind az fordíttás, mind az Metastasio ámbár igen meszsze ment gondolattya, nékem annyira meg tettzett, hogy meg nem álhattam, hogy énis azt, még pedig két fordításba ki ne tegyem, sőtt az edgyikét szaporítottamis magam gondolatival. Mind a’ kettőt ezen levelemhez ragasztom. Ezeken kivűl (ámbár Prosában van) meg tettzett az Aszalai, Öreg és Fiok galambja: úgy tettzik ezen Urnak nagy hajlandósága van, jó Fabulákat írni.

A’ második Negyedben igen sok hibákat tapasztaltam (noha már corigált árkusok küldettettek kezemhez) az Evirallámba, melly hibákat fel fogok tenni, hogy ha most nem corrigáltathatnakis, leg alább az Orpheus első köttettyének végén, fel jegyeztethessenek.

Térek ismét az első Negyedre, igen bántam, hogy abban bé mentenek, az Palotámban lévő verseim. Mert nóha az Ur tudósított felőle, de reménylettem, hogy ara tett feleletemhez képest, vagy éppen ki maradnak, vagy leg alább velem közöltetni fog, miképpen mennyenek bé. Ugyanis amint most bé mentek, czélozások majd érthetetlen; melly érthetetlenséget szaporítt az, hogy az Ur notájában, ollyan matériákis vagynak fel téve, mellyekre nékem tzélozni gondolatomban sem vólt; illyen Mydás és a’ Vas idő: ezeknek ki ábrázolások^* sehol sintsen a’ Patotámba. Hogy azért mind ezeket orvosolhassam, inkább már most magam kivánom meg küldeni, miképpen mennyen még bé egyszer, valamellyik Negyedbe; ezen okbul, kivántam azt accludálva meg küldenem. Vólna meg ezen kivül kedvem, valami iránt az Urral veszekedni; de ezt tsak magam írom bé a Postscriptumba.^* Ezzel maradok

P. S. Az subducált lineákban értem, azt az mesterséges fortéllyal végben vitt le rajzoltatásomat, mintha azt, tsak a’ Kép-iró kivánta vólna, az már most végben ment Szándéknak, el halgatassával.

[Kazinczy autográf megjegyzése Ráday utóirata alatt, az oldal alján:]

Tudnillik azt mondottam Rádaynak Péczelen 1788. hogy a’ velem Kassáról Bécsbe visszamenő Képfestő Klímesch vágy az ő fejét crayonban festhetni.

Leg inkább Pháéton esetére vólt ezen Képekben a’ czélozás, és némelly erköltsi tanátsadásokra. Ezen oldal falakon lévő festések (amellyek alatt tudniillik Alúl-irások vagynak) tizenötbül állanak, azonkivűl amelly a’ Palota Tetőn van festve: Ez tizenhatodik vólna.

Elöszször is a’ Palota Tetőn festett kép írás Pháéton szekerét adgya elő, az hol ő éppen le eső formában van, már a’ gyeplőis ki-esvén kezébül: Ezen Kép két Inscriptio közé van helyheztetve.

Az Első:

Nem szül jót a’ maga hittség.

a’ Második:

Vesztét köszönnye magának.

Következnek a’ fal oldalaira festett képek.

1^o Az edgyik ajtó felett: Phaeton térdepelve kéri az Attyát, hogy engedgye néki az Lovait, kiis így felel

Többet kérsz Phaeton mint sem próbátlan erőd bir.

2^dik Az által ellenben való Ajtó felett; már halála után a’ Monumentumja körül sirnak a’ Húgai, melly kép alá ez van írva.

Itt igazán bé tölt, hogy bújárása bolondnak (b.)

3.^dik Az harmadik Ajtó felett: Sylenus ballag szamáron a’ tsudálkozó sokaság között, egy nagy fazekat tartván a’ kezibe teli borral: Alúl-Irás.

Ha bora van, nem vágy Pháéton szekerére Sylénus.

4.^dik Az ablakok felé valo oldal falon, felül: az Oriások vannak le festve, az mint hegyeket hegyekre rakván az eget viják, illyen Inscriptioval.

Vallani ha kivánsz szégyent, vágy nagyra ’s el éred.

5^dik Ugyan az ablakok felé való másik részen, felül: Enceladus már egy hegygyel van bé borítva, úgy hogy tsak az feje láttzik ki. Alúl-irás.

Meny most az hegy alól ostromnak; nem lehet úgy e?

6.^dik Ugyan az ablakok felé való oldalon alúl: Philemon és Baucis vendéglik Jupitert és Mercuriust, igen eggyügyü, ’s leg inkább kerti eledelekkel. Alúl ez van irva.

Philemon ’s Baucis tud gazdálkodni kevésbül. (c.)

7.^dik A’ nevezett oldalnak másik részén, alúl: Tantalus van le festve, amint torkig vizben lévén, az fán függő almákhoz kapdos. Alul-irás.

A’ fösvényeknek nem övék még a’ mi övék is.

8.^dik Által ellenben a’ Palota külsőbb ajtaja felé valo oldalon, felül: az Arany idő van le képzelve, mellyben minden, (a’ régiek tartása szerént) minden munka nélkül önként termett, és az emberek szerte széllyel kedvekre heverésztek, vagy^* a’ fákrúl kész érett gyümöltsöket ettek, illyen Alul-iras mellett

Már az arany ártatlan idő tsak hiribe van fel.

9.^dik Ugyan azon oldalnak másik részén, hasonloképpen felül az Ezüst idö adatik elő. Itt már ki-ki dologhoz lát, az edgyik szánt, a’ másik fon, a’ harmadik a’ csirkéknek ád enni, a’ többi más figurák pedig, mind mást, mást tsinálnak; de tsak ugyan akkor még, semmi viszsza vonás, és háboruság nem vólt az emberek között. Az Alul-irás ez.

Nints ingyen semmi jár minden már ma dologgal.

10.^dik Ugyan azon ajtó mellett való elsőbb oldalon, alúl: Az Deucalion özön vize van le festve, és igen irtoztatoan elő adva, illyen Inscriptioval.

Rettenetesség még tsak nézniis, hát így veszni!

11.^dik Az második oldalon alúl, Az özön viztül való felszabadulás van le rajzolva. Alul-irás.

Nap fény váltya fel a’ felhöket és öröm a bút.

12.^dik Az oldal házak felé való edgyik oldalon, felül: Narcissus van ki-festve, a’ mint a’ maga képét nézi a’ vizbe. Alul-irás.

A’ ki magát szereti, az nem jól nézte magát meg.

13.^dik Mindgyárt az most le irt kép alatt alúl: Ülisses örzi a’ füleit, hogy a’ Syrenák énekét meg ne hallya. Alul-irás.

Dugd bé jól füledet, mert szép hangú szavok ámitt. (d.)

14.^dik A’ tulsó által ellenbe való oldalon: Ikarus repül, már szárnyának tollai minden felé hullongván. Alul-irás.

Igy jár aki tanáts nélkül jár tsak maga kénnyén.

15.^dik Ezen képnek éppen alatta: Deucalion és Pyrrha vagynak elö adva, a’ mint magok után hánnyák a’ köveket: Ezen Alul-irással.

Ez noha tsak költmény, de jelentő czéllya valoság. (e.)

(b) Van czélozás arra példa beszédre: Bolondnak bújárása.

(c) Ollykor ebédlőházis lévén ezen Palota: ezen versekben azon régi szokott kinálás módgyát akartam kitenni. Tessék kevésbül sokat.

(d) Ez az Ifjaknak szól, hogy a’ földi Syrenáktul ójják magokat.

(e.) Et documenta damus, qua simus origine nati.

NB. Ezen képek amaz hires Pikárt, Réz mettzéseibül vagynak költsönözve: ugymint az 1732.^ben Amsterdámban in folio ki jött deák és Franczia Ovidiusbúl, és az ugyan ott 1733.^ban in Folio ki adott le Temple des Muses nevű könyvbül; ’s hogy inkább hasonlíttsanak a’ réz mettzéshez tsak feketén irattak. A^* verseket a’ mi illeti azok a’ magaméi.

Az lineával alá vont szókat, cursiv betűkkel lehetne ki nyomtatni.

Az Orpheus elsö Negyedének 48.dik levelén elö jövö Eneketskének folytatása. De mivel Metastasio akkor kezem között nem vólt, azon két utolso Stropha tsak magam gondolattya.

A. J.

NB. Ezen versekben a’ Jambus uralkodik, mind az által, mind a’ deák, mind a’ Német szabadtság szerént, olykor-olykor Spondæusokis jönnek elö.

Ugyan azon Dal, az Metastasio Syllabáihoz szorossan szabva, folytatás nélkül.

A. J.

(a) A napnyugoti szellö Zephir, leg kellemetessebb szellönek tartatik.

(b) Az Originálisba Ciglio van, ezt én hibásnak tartom, mert a’ szemöldök könnyet nem hullat.

(c) Ugy tartom, hogy hasonlóbb valami keveset az igazhoz, ha azt mondom, hogy a patakotska könnytül áradott meg, mintha azt mondom, hogy a’ forrása könytül eredett, mellyet Metastasio allíttani láttatik: Én ettül mind a’ két fordittásomba el mentem.

NB: Ezen fordittásba, azért tartottam meg minden Syllabait Metastasionak, hogy azt, az Olasz szerintis el lehessen énekelni.

[Kazinczy megjegyzése a következő kéziratlap tetején oldalt: „Aranka’ Versei”; a többi szöveg a levél leírójának kezétől:]