Amint Pétzelről Pestre lett bé érkezésemmel Földi Uramtól értettem, az tudvalévő Gyűjteménynek két Árkusa, már újonnan ki-nyomtattatott, a’ kívánt változásokkal; hanem egy citatio az én tanátsomból mostis ki-maradott. Azon citátio pedig ebből áll (mert a citált Könyv Auctora mostan eszemben nem jut) az hol az mondatik, hogy az Német nyelv sokat köszönhet az Bremai Beitragoknak: itten az dolog maga, úgymint a’ Beitragrúl való emlékezés meg maradott, hanem egyedűl a citált Auctor nevét hagyattam ki, még az előbbeni árkusban két okokból. 1.
o Mivel szégyen vólna minékünk tsak 1788. ki jött Könyvből aztat ki-tanúlnunk, minémü nagy hasznot tettek a’ Brémai Beitragok Német Országban. 2.
o Azon citált könyvetske nem vólt méltó a’ citáltatásra, ugyanis mindenütt majd nem hemseg a’ sok hiba benne, mellyet példákkalis meg tudnék mutatni. Ezen Könyvnek a’ titulussa engemetis meg tsalt, de minekutánna forgatni kezdettem, láttam az Auctornak gyengeségét az Német Litteraturában, és abban ejtett sok hibáit: A’ második részetskéje a’ Könyvnek, mégis valamennyire haszonvehetőbb az elsőnél, mert itt az Német Auctoroknak,
*Auctor[…]k, [Elmosódott tintájú átírás; a „-nak” toldalék ligatúrajellel.]
egy tsuportban lehet szemlélni munkáiknak titulussait; de ittis sok munka nem az igaz Auctorának, hanem idegennek tulajdonittatik: egy szóval ezen munkátska igen alá való. Ha kellett vólna citálnunk, valamelly hiressebb nevet citálhattunk vólna, úgymint Eschenburgot, kiis az Németek úgy neveztetett kies-Tudományairol, leg jobban irt egy kis compendiumotskát, és őis emlékezik abban a’ Brémai Beitragokrol. Az több változásokat az újonnan ki-nyomtatott Árkusokban magamis helyben hagyom, még aztatis, az hol magam, midőn az Nótában
*
nótában [Átírás.]
a’ Német Mercuriusrol, és Museumrol emlékeztem deák szót találtam elegyiteni, noha azt Magyarúlis ki-tehettem vólna; de meg vallom az ezen hibából esett, hogy tsak az dolgot magát tettem ki hirtelen, és mikor azt nyomtatásra adtam el-felejtkeztem azután azon deák-szót magyarúl ki-tenni.
Tisztelendő Szabó David Urat (kinekis még válaszszal tartozom) ne sajnállya az Ur nevemmel tisztelni, és meg mondani, hogy az midőn némely verseimet az jövendő Gyüjteményben meg küldöm, akkor azokhoz válaszomatis adnectálom, de ezen utolsót, nem olly véggel, hogy azis ki-nyomtattassék.
Midőn az Úr Bétsből való haza jövetele alkalmatosságával Pesten meg látogatott, és az Bétsben lévő Dürrer Képei iránt szóllott, akkor tudakozódásomra, meg mondotta ugyan az Ur azon Kép ironak nevét, ki Pétzelenis vólt, de minthogy mind vezeték, mind kereszt nevéről el-felejtkeztem kedvessen veszem, ha az iránt engemet túdósittani méltoztatik, minthogy némelly Képeknek le copiáztatása
*le copiáztasa [Emendálva.]
iránt kivánnék néki irni. Azomban minden illendöséggel maradok
Sept. 788.