Igy van ez most:
Fogy az élet ’s nem sokára
Szép korom már majd el-múl;
Érzem, nints messze határa
’S hajam barna szála hull:
De borral sebess szárnyának
Lép vesszőket vethetek!
Bort hamar, bort! – Múlásának
Ha iszom, nevethetek.
Még most – hálá Istenimnek
Kelyhemet forgathatom
Még most – hálá Istenimnek
Czenczim’ tsókolgathatom:
Még nints, a’ ki el-fogassa
Gyanúba vett levelem
Nints a’ ki tudakoztassa
Ki sziszeg titkon velem.
Czenczi jer, jer; mártsd rózsádat
Tajtékzó poharamba,
’S fonjad azt ’s melj-pántlikádat
Fürtös barna hajamba.
Óltogasd szám’ szomjúságát
’S pajkoskodj addig velem,
Míg az élet boldogságát
Nyiltt karod között lelem.
| Igy volt elébb:
Fut az idő etc.
Leg szebb korom
Közelget érzem
Hé bort hamar
Borom bátran ihatom
|