Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

A’ Tud. Gyűjt. Ajándék-íveiben kiadta hírem nélkűl ’s az eszt. nélkűl Szemere Pál kedves barátom. – Ez teve figyelmessé, hogy a’ dal nincs minden érdem nélkűl. – Megigazítám tehát, ’s akarom hogy Verseim’ Gyűjteményében felvétessék. Imhol az: – Széphalom, 1823.

Klopstocki vonások. Az Óda el nem vala végezve.

Prof. Szabó Rhetoricát taníta Kassán, ’s Miklós Öcsém keze alá járt. Ez eggyszer jő, ’s hozza szőnyi Plebánus Nagy Jánosnak valamelly akkor megjelent könyvecskéjét, rímetlen versekben. Rosszacskák voltak a’ versek. Más nap kezébe adám az Öcsémnek a’ könyvet, ’s kértem, adná akkor Barótinak, midőn ez leczkéje alatt megpihen, ’s lesse-ki mit csinál ez, ha megolvassa a’ mit belé tevék. Baróti kaczagva nevetett. Imhol az oda tett vers.

Baróti a’ Catulli játékot nem tartá méltatlannak megküldeni Szepesi Kanonok Molnár János Urhoz, talán hogy az eggy holnappal azután kinevezett Nemzeti Iskolák Inspectorát előre ismerje. Molnár ezt felelé Szabónak:

Januárius 12d. Szepesen a’ Kánonoknál ebédlék. Tekintettel bána velem, és úgy, hogy kitetszett, hogy vár belőlem valamit. Magas, nem száraz, de nem is húsos, fris öreg volt, ’s nagy gyönyörűségét találta abban, hogy olly igen sok könyveket tuda csinálni. – Könyíteni kell a’ verselgetés’ terhén, ugymond. Lám Homér összekeveré a’ sok dialectust, ’s nem szorosan tartja-meg a’ spondeuszt és dactyluszt.

Hölty módja. Rossz minden tekintetben. A’ metrum nincs híven megtartva. Ráday magyarázá, de szavait nem is értettem. – Igy kellett volna dolgoznom:

– ∪| – ∪| –

– ∪ | – ∪ | –

– ∪ | – ∪ | – ∪

– ∪ | – ∪ | – ∪

– ∪ | – ∪ | –

– ∪ | – ∪ | –

Mi csuda az hogy a’ hibát németben érzettem volna, nem érzettem magyarban; imhol eggy versezetem, mellyet Eperjesen 1782. életem Védangyalának asztalán hagytam, midőn hijába várám magát:

Ezt újra dolgozám később, ’s kiadtam a’ Kisfaludi Károly Aurorájában. Szent-Miklósy a’ dalt nem javallá, igen Szemere. Magamnak igen kedves, a’ képek’ gazdagsága miatt ’s igazsága miatt. – „A’ mit az ér’ szelin ott, hol az aggott tölgyek alatt, görbe futást veszen.” – Ezt festeni lehetne.

v. 8. lantoM’, nem lantoD’; mert ezt a’ Múza mondja a’ gyermeknek.

Ezen esztendő adá ezen didacticus töredéket is, a’ Vallástalanok ellen…

Meg nem érett minden a’ mit olvasunk benne: gondolkozás, alkotás, nyelv, és technica. De már embryója annak, a’ mit később némellyek Epistoláimban szerettek.

Ide teszem azon szelet papirost, mellyre az Ódát felírtam, mihelyt megvirrada. Stolberg lebege előttem: Ehemal winktest du mir etc. Rájnis, ’s kívált Révai, nagyon javalák a’ dalt, ’s nekem a’ Dayka’ szeretetét ez nyerte-meg. Batsányi kárhoztatá.

[ide beragasztva egy papíron a vers korai fogalmazványa:]

1787. körűl. czímje akkor: AZ ÁLDOZAT. újra dolgozám Széphalom 1810. Máj. 26d. Sípját ’s e’ koszorút ’s még fiatal kora’ Díszét, homloka’ lágy fürtjeit, hívetek Kellem’ mennyei hárma Nektek nyujtja tulajdonúl. a’ mi Asclepiaszi strophákban volt írva nincs meg. Mert a’ kellemek árjait Cythére’ ’S Páphosz’ asszonya mind reátok önté, ’S tőletek szedi bájait viszontag Tetszeni vágyván.’S Tetszeni kíván. Gyujtani készűl. Oh, védjétek az áldozót, ’s lehelljék Szelídek! Titkosbb bájotokat dalába szátok Édes ajkaitok dalára ’S titkos bájotokat lehellje szátok mennyei Szátok éneke Ajkatok dala’ zengzetébe. Nem sért Csak ti Igy az irígy nyelv. Hallja azt a’ ti seregtek. Sergetek hallja azt.

1787. körűl. czímje akkor: AZ ÁLDOZAT. újra dolgozám Széphalom 1810. Máj. 26d. nyiló korának Kroníon Harmas ikrei, hívetek sajátúl Nyujtja tinektek. Mert kellemjeit a’ kies Cythére’ ’S Cnidusz’ … tirátok most viszont, ha győzni lángot

Zrinyit kapám ajándékúl Rádaytól. A’ Enekben a’ török éneke tűzbe hoza. – Egészen más lőn dalom. De ha ez nem egyéb is mint eggy német Bordal, Zrínyinek köszönöm támadását.

Übersetzt von Georg Gesellius aus Hannover. Kassán, 1789.

[három versszakos német költemény, a Boldog bolondoskodás fordítása]

… Nincs tovább, és nem is volt. Melly bőv beszéd, minden ék nélkül! – Mint pirúlnék ha elvégzém, ’s kiadám vala!

Dorat volt velem ezen utam alatt. C’est trop, haïsse qui voudra etc. Látni akarám, mit tehetnék e’ nemben, ’s érzém, hogy a’ magyarnak semmi nincs nehezebb, mint a’ franczia könyüséget hozni által. Abba hagyám.

Bécsben lévén, 1789. Novemberben Referendárius Pászthory azt hagyá nekem, hogy tégyem udvarlásomat Gróf Széchényi Ferencz Excnál. Nem értettem minek, de parancsolá. Megjelentem tehát. A’ Gróf maga is verselgete németűl. Parancsolá, mondanám-el neki valamelly versemet. Azt feleltem, hogy eggyet sem tudok. De mivel nem szűnt-meg megújítani parancsát, elmondám ezt neki. Eggy szót sem monda rá. Azonban midőn más nap búcsúzám a’ Referendáriustól, ez így szólla hozzám: Az Úr e’ napokban eggy németből fordított Epigrammját mondá-el; nem engedné hogy leírjam? Magam akarám leírni, de nem engedé a’ Referendárius. Maga akará írni. Elmondám tehát előtte. Bizonyosan megvolt kérve Széchényi által, hogy azt tőlem végye által az ő számára.

[itt következik az Amade után. 30 Aug. 1827. című vers bejegyzésként]