1789 A |
1789 A |
1789 Ba |
1789 A |
1790 Ba |
1790 Bb |
1790/1791 Bb |
1791 Bb |
1791-1809 Bc |
1791–1809/1823 Bbc |
1809/1823 Ca |
1791–1809/1809 Ca |
1812/1813 Cb |
1828 körül Cd |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
FUT az idő, ’s nem sokára
Leg-szebb korom majd el-múl;
Közelget, érzem, határa,
’S hajam barna szála húll:
De borral sebess szárnyának
Lép-vesszőket vethetek.
Hé, bort hamar! – Múlásának
Igy bízvást nevethetek.
Még most – hálá Istenimnek!
Borom’ bátran ihatom.
Még most – hálá Istenimnek!
Mantzim’ tsókolgathatom.
Még nints, a’ ki el-fogassa
Gyanúba vett levelem’;
Nints, a’ ki tudakoztassa,
Ki suttog titkon velem?
Jer, Mantzi, jer’, mártsd rózsádat
Tajtékzó poharamba,
Fond azt, és melj-pántlikádat
Fürtös barna hajamba.
Izleltesd szád’ édességét,
Mig, rám esvén az álom,
A’ bóldogság’ tellyességét
Karjaid közt találom.
KAZINCZY.
| Fut az idő, ’s nem sokára
Leg-szebb korom majd el-múl,
Közelget, érzem, határa,
’S hajam barna szála húl
De borral sebes szárnyának
Lép veszszőket vethetek.
Hé! bort hamar! Mulásának
Ugy bízvást nevethetek.
Még most – hálá – Istenimnek!
Borom bátran ihatom.
Még most – hálá Istenimnek! –
…im tsókolgathatom
Még nints, a’ ki el fogassa
Gyanúba vett Levelem’;
Nints, a’ ki tudakoztassa,
Ki sziszeg titkon velem.
Jer, …i, jer, mártsd rózsádat
Tajtékzó poharamba;
Fond azt, és melj-pántlikádat,
Fürtös barna hajamba,
Izleltesd szád’ édességét
Míg rám esvén az álom
Bóldogságom’ tellyességét
Karjaid közt találom.
| Igy van ez most:
Fogy az élet ’s nem sokára
Szép korom már majd el-múl;
Érzem, nints messze határa
’S hajam barna szála hull:
De borral sebess szárnyának
Lép vesszőket vethetek!
Bort hamar, bort! – Múlásának
Ha iszom, nevethetek.
Még most – hálá Istenimnek
Kelyhemet forgathatom
Még most – hálá Istenimnek
Czenczim’ tsókolgathatom:
Még nints, a’ ki el-fogassa
Gyanúba vett levelem
Nints a’ ki tudakoztassa
Ki sziszeg titkon velem.
Czenczi jer, jer; mártsd rózsádat
Tajtékzó poharamba,
’S fonjad azt ’s melj-pántlikádat
Fürtös barna hajamba.
Óltogasd szám’ szomjúságát
’S pajkoskodj addig velem,
Míg az élet boldogságát
Nyiltt karod között lelem.
| Igy volt elébb:
Fut az idő etc.
Leg szebb korom
Közelget érzem
Hé bort hamar
Borom bátran ihatom
| Fogy az élet, ’s nem sokára
Szép korom <már> majd el-<múl> repűl;*
A kihúzások után toldva a sorba, más írással.
Érzem, nints messze határa,
’S <hajam barna szála hull:>
De borral sebess szárnyának
Lép-vesszőket <vethetek,>
Bort hamar! bort!– Múlásának,
Ha iszom, <nevethetek.>
Még most – hálá Istenimnek!
Kelyhem<et> forgat<hat>om:
Még most – hálá Istenimnek!
Czenczim’ tsókolgathatom:
Még nints, a’ ki el-fogassa
Gyanúba vett levelem’,
Nints a’ ki tudakoztassa
Ki sziszeg titkon velem.
Czenczi, jer, jer, mártsd rózsádat
< Tajtékzó poharamba,>
’s Fond azt és melj-pántlikádat
< Fürtös barna hajamba.>
Óltogassd szám’ szomjúságát,
’S pajkoskodj addig velem,
Míg az élet’ bóldogságát
Nyiltt karjod között lelem.
| <Forró vérem majd el hül,>
’S majd komor vénségére dűl;*
E sor több változatban készült, előbb sor fölé, majd mellé írva: 1. ’S <hajam barna szála hull:> Az eredeti áthúzása.2. <Forró vérem majd el hül,> Sor fölötti betoldás az áthúzott rész helyett, majd ez is áthúzva.3. ’S majd komor vénségére dűl; – a sor mellé írva. A komor vénségére aláhúzva, alá betoldva: fagyos telére, (ezek kontaminációja lett a végleges megoldás).
hányhatok;*
Utólag, a kihúzást követően toldva a sorhoz. fagyos telére katzaghatok.*
Utólag, a kihúzást követően toldva a sorhoz.
bátran*
Az első áth. fölé betoldva.
Kelyhem édes nedvibe*
Az új sor az áth. fölé írva.
Hajam barna fürtibe*
Az új sor az áth. fölé írva.
| Fogy az élet, ’s nem sokára
Szép korom majd el-repűl;
Érzem, nints messze határa,
’S majd komor telére dűl:
De borral sebess szárnyának
Lép-vesszőket hányhatok:
Bort hamar! Bort!– Múlásának
Ha iszom katzaghatok.
Még most – hálá Istenimnek!
Kelyhem bátran forgatom;
Még most – hálá Istenimnek!
Lillim csókolgathatom;
Még nints a’ ki el-fogassa
Gyanúba vett levelem’;
Nints a’ ki tudakoztassa
Ki sziszeg titkon velem.
Lilli, jer, jer, mártsd rózsádat
Kelyhem édes nedvibe;
Fond azt, és melj-pántlikádat
Hajam barna fürtibe;
Oltogasd szám’ szomjúságát
’S pajkoskodj addig velem,
Míg az élet’ bóldogságát
Nyíltt karod között lelem.
| <Fogy az Élet, ’s> nem sokára
Szép korom majd el-repűl,
Érzem, <nints messze> határa,
’S majd komor telére dűl:
De borral <sebess szárnyának>
<Lép-vesszőket>*
Nincs az áth. szó helyett új változat. hányhatok:Bort hamar, <bort! – Múlásának>
Ha iszom, katzaghatok.
Még most – hálá Istenimnek! –
Kelyhem’ bátran forgatom;
Még most – hálá Istenimnek! –
Lillim’ tsókolgathatom;*
A szókezdő t utólag c-re javítva.
Még nints,*
A t utólag c-re javítva. a’ ki el-fogassa
<Gyanúba vett> levelem,
Nints,*
A t utólag c-re javítva. a’ ki tudakoztassa
Ki sziszeg titkon velem.
Lilli, jer, jer, mártsd rozsádat
Kelyhem’ édes nedvibe;
Fond azt, és melj-pántlikádat,
Hajam’ barna fűrtibe.
<Óltogasd szám’ szomjúságát,
’S pajkoskodj addig velem,>*
Új változat nélkül áthúzva.
Míg <az élet’> bóldogságát
Nyíltt*
Nyílt<t> Utólag áth. karod között lelem. | Éltem fogy, és*
Utólag toldva az áth. rész fölé, amelyben előzőleg az É é-re jav.
E’ szép kor*
Az E’ a sor elé betoldva, a S s-re jav, a korom utolsó két betűje áth.
már közel*
Az áth szavak fölé írva.
szárnyalltának*
Az áth. rész után írva, a szárnyalltának az <eltüntének> fölé betoldva.
gyors <eltüntének>
<enyészetének>*
Az áth. rész után írva, majd áth., új változat nélkül.
Meggyanított*
Utólag az áth rész fölé írva.
Fonjad azt, ’s melly pántlikádat,*
Az eredeti szöveg utólag felülírva.
éltem’ fő*
Az áth. szavak fölé írva, utána a hosszú ó ékezete lehúzva.
| Fogy az élet ’s nem sokára
Szép korom majd elrepűl,
Erzem, már közel határa
’S majd komor telére dűl:
De borral sebes szárnyának
Lépvesszőket hányhatok
Bort hamar, bort! múlásának,
Ha iszom, kaczaghatok.
Még most – hála Istenimnek!
Kelyhem’ bátran forgatom;
Még most – hála Istenimnek!
Lillimet csókolhatom.
Még nincs, a’ ki elfogassa
Gyanúba vett levelem Meggyanított
Nincs, a’ ki tudakoztassa,
Ki sziszeg titkon velem.
Lilli, jer, jer, martsd rózsádat
Kelyhem édes nedvibe,
Fonjad azt, ’s melypantlikádat
Hajam barna fűrtibe.
Oltogassd szám’ szomjuságát
’S pajkoskodj’ addig velem,
Míg az élet’ boldogságát
Nyilt karjod között lelem.
| Életem fogy [itt megszakad]
| Életem fogy, E’ szép kor
*
E szavak előtt és után kapcsos zárójel áll. ’s nem sokára *E szavak előtt kapcsos zárójel áll. majd elrepül
Fogy*
F[...] [Átírás.] az élet Szép korom Érzem messze nincs*
nincs nincs határa [Az első „nincs” átírással javítva „messze”-re, az elválasztó jel eredetileg itt volt, ezt a javítás után nem törölte Kazinczy, ezt emendáltuk.]
*
E szavak előtt kapcsos zárójel áll. határa. ’S majd komor telére dől:
Érzem, már közel
De borral sebes szárnyának Lépvesszőket hányhatok.
Bort hamar, bort! múlásának, Ha iszom, kaczaghatok.
2. Még most, hála Istenimnek, Kelyhem’ bátran forgatom, Még most, h. I. Lillimet csókolhatom. Még nincs a’ ki elfogassa Meggyanított levelem,*
[A szó első magánhangzója felett egy vonás jelöli a hosszúságot.] Nincs a’ ki*[Az „i” felett egy vonás jelöli a hosszúságot.] tudakoztassa,*[A szó második magánhangzója felett egy vonás jelöli a hosszúságot.] Ki sziszeg titkon velem.
3. Lilli jer, jer, ’s mártsd rózsádat (das verwünschte ró anstatt rŏ!) Kelyhem’ édes nedv’ibe, Fonjad azt ’s mellypántlikádat Homlokom’ víg fürtibe. Gyúlasszd ’s oltsd szám’ szomjúságát ’S éreztessed azt velem, Éltem’ legfőbb boldogságát Hogy csak kebledben lelem.
| Életem fogy, ’s nem sokára
Már e’ szép kor elrepűl;
Érzem, messze nincs határa,
’S majd komor telére dűl.
De borral sebes tollának
Lépvesszőket hányhatok;
Bort, hamar Bort! elmultának,
Ha iszom, kaczaghatok.
Még most, hála Istenimnek!
Kelyhem’ bátran forgatom;
Még most, hála Istenimnek!
Lollymat csókolhatom.
Még nints a’ ki elfogassa
Meggyanított levelem’,
Nincs, a’ ki tudakozgassa
Ki sziszeg titkon velem.
Lolly! jer, jer, mártsd rózsádat
Kelyhem’ édes nedv’ibe,
Fonjad azt, ’s mellypántlikádat,
Homlokom’ víg fürtj’ibe;
Ingereld szám’ szomjuságát,
’S ah! éreztessed velem,
Éltem’ legfőbb boldogságát
Hogy csak kebledben lelem.
| Életem fut, ’s nem sokára
Már e’ szép kor elröpűl;
Érzem, messze nincs határa,
S majd komor telére dűl.
De borral sebes tollának
Lépvesszőket hányhatok;
Bort hamar, bort! elmultának,
Ha iszom, kaczaghatok.
Még most, hála Istenimnek!
Kelyhem’ bátran forgatom;
Még most, hála Istenimnek!
Lollimat csókolhatom.
Még nincs, a’ ki elfogassa
Gyanúba vött levelem’,
Nincs, a’ ki tudakoztassa,
Ki sziszeg titkon velem.
Lyányka, jer, jer, mártsd rózsádat
Kelyhem’ édes nedvibe,
Fonjad azt ’s mellypantlikádat
Homlokom’ víg fürtibe.
Ingereld szám’ szomjuságát,
S ah éreztessed velem,
Éltemnek fő boldogságát
Hogy csak kebledben lelem.
|