Fogy az élet, ’s nem sokára
Szép korom majd el-repűl;
Érzem, nints messze határa,
’S majd komor telére dűl:
De borral sebess szárnyának
Lép-vesszőket hányhatok:
Bort hamar! Bort!– Múlásának
Ha iszom katzaghatok.
Még most – hálá Istenimnek!
Kelyhem bátran forgatom;
Még most – hálá Istenimnek!
Lillim csókolgathatom;
Még nints a’ ki el-fogassa
Gyanúba vett levelem’;
Nints a’ ki tudakoztassa
Ki sziszeg titkon velem.
Lilli, jer, jer, mártsd rózsádat
Kelyhem édes nedvibe;
Fond azt, és melj-pántlikádat
Hajam barna fürtibe;
Oltogasd szám’ szomjúságát
’S pajkoskodj addig velem,
Míg az élet’ bóldogságát
Nyíltt karod között lelem.