Nincs milliók köztt eggy kit a’ fene,
Vak Áte így vett volna szabdalásba. Drey v in einer Zeile. das ist fatal!
Ha megdühödve kapkod néha másba,
Segéllni mingyárt kész azt Istene.
Ah, engemet nem véd őellene
Sem ég sem föld! E’ szörnyű bajvivásba’
Ájúlva dűlök újabb ájúlásba,
’S írt nem találok melly enyhítene. –
Megszánta Ámor éltem’ kínjait,
’S mond’: Én enyhítem a’ kit a’ Sors sújta.
’S bérűl ölembe tette-le Sophiet. Kein reiner Reim Sophiet auf ait.
Aber diese entschuldigt der eigene Name,
És ím, miolta nékem áldást nyújta, und daß der Name eben auf
’S bús éjjelemnek bájos mécset gyújta, das Ende der Zeile hat gestellt
Nem érzem a’ Sors’ csapkodásait.werden müssen, wegen dem Effect.