1809 A |
1809 Ba |
1809 Bb |
1809 Ba |
1809 Ba |
1809 Ba |
1809 Bb |
1809 Bb |
1809 Bb |
1809 Bb |
1809 Bb |
1809 Bb |
1809 Bb |
1809 Bb |
1812 Bc |
1813 Ca |
1817 Cb |
1812/1817 Bc |
1822/1823 Cc |
1830–1831 Cc |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Nincs millió köztt eggy kit a’ fene
Párkák így toltak volna kínlodásra
Ha mérgesen*
Fölé írva: megd kap másbaAzt megkönnyítni felkél Istene.
Előlök engem nincs ki védlene
-ra
-ra
ellene rejtene
sujta
Megszánta Amor szívem kínjait
’S ölembe tette pártásan Sophiet
’S miolta áldást nyújta
’S bús éjjelemnek bájos lámpát nyujta
Nem érzem többé a’ Sors kínjait.
Széphalom 1809. April. 11.
| Nincs milliók köztt eggy, kit a’ fene,
Vak Áte így vett volna szabdalásba.*
<korbácslásba.> szabdalásba. Az áth. szó fölé írva. ’S ha*
Az ’S utólag toldva a sor elé, a ha Ha-ból jav. megdühödve kapkod*kap <bár> A kod utólag toldva a szóhoz. néha másba,Segéllni mingyárt kész azt*
<Azt megkönnyítni felkél> Segéllni mingyárt kész azt Az áth. rész fölé írva. Istene.Ah, engemet nem véd őellene
Sem ég sem föld! E’ szörnyű bajvívásba’
Ájúlva dűlök újabb ájúlásba;
’S írt nem találok melly enyhítene. –
Ámor megszánta éltem’ kínjait,
’S mond’: Én enyhítem a’ kit a’ Sors sújta.
’S bérűl ölembe tette-le Sophiet.
És ím, miolta nékem áldást nyújta,
’S bús éjjelemnek bájos mécset gyújta,
Nem érzem a’ Sors’ csapkodásait.
|
Áte, az embereket sze-
rencsétlenekké tevő
Istenasszony.*
Utólag írva a versszak mellé.
| Nincs milliók köztt eggy, kit a’ fene,
Vak Áte így vett volna korbácslásba.
Ha megdühödve kapkod néha másba,
Azt megkönnyítni felkél Istene.
Ah, engemet nem véd őellene
Sem ég sem föld! E’ szörnyű bajvívásba’
Ájúlva dűlök újabb ájúlásba;
’S írt nem találok, melly enyhítene.
Ámor megszánta éltem’ kínjait,
’S mond’: Én enyhítem a’ kit a’ Sors sújta.
’S bérűl ölembe tette-le Sophiet.
És ím, miolta nékem áldást nyújta,
’S bús éjjelemnek bájos mécset gyújta,
Nem érzem a’ Sors’ csapkodásait.
K. F.
| a’ legelső, sőt mindeddig eggyetlen Sonnett, melly magyarúl énekeltetett.
Nincs milliók köztt eggy, kit a’ fene,
Vak Áte így vett volna korbácslásba.
Ha megdühödve kap bár néha másba,
Azt megkönnyítni felkél Istene.
Ah, engemet nem véd őellene
Sem ég sem föld! E’ szörnyű bajvívásba’
Ájúlva dűlök újabb ájúlásba;
’S írt nem találok melly enyhítene.
Ámor megszánta éltem’ kínjait,
’S mond’: Én enyhítem a’ kit a’ Sors sújta.
’S bérűl ölembe tette-le Sophiet.
És ím, miolta nékem áldást nyújta,
’S bús éjjelemnek bájos mécset gyújta,
Nem érzem*
<szenvedem már> érzem Az áth. szavak alá írva. a’ Sors’ csapkodásait. | Nincs milliók köztt eggy, kit a’ fene,
Vak Áte így vett volna korbácslásba.
Ha megdühödve kap bár néha másba,
Azt megkönnyítni felkél Istene.
Ah! engemet nem véd őellene
Sem ég sem föld. E’ szörnyű bajvívásba’
Ájúlva dűlök újabb ájúlásba;
’S írt nem találok melly enyhítene.
Megszánta Ámor éltem’ kínjait,
’S mond’: Én enyhítem a’ kit a’ Sors sújta.
’S bérűl ölembe tette-le Sophiet.
És ím miolta nékem áldást nyújta,
’S bús éjjelemnek bájos mécset gyújta,
Nem érzem a’ Sors’ csapkodásait.
[…]
| Nincs milliók köztt eggy, kit a’ fene,
Vak Áte így vett volna szabdalásba.
Ha megdühödve*
megdühodve A hiányzó ékezetet pótoltuk. kapkod néha másba,Segélni mingyárt kész azt Istene.
Ah, engemet nem véd őellene
Sem ég sem föld! E’ szörnyű bajvívásba’
Ájúlva dűlök újabb ájúlásba,
’S írt nem találok, melly enyhítene. –
Megszánta Ámor éltem’ kínjait,
’S mond’: Én enyhítem a’ kit a’ Sors sújta.
’S bérűl ölembe tette-le Sophiet.
És ím miolta nékem áldást nyújta,
’S bús éjjelemnek bájos mécset gyújta,
Nem érzem a’ Sors’ csapkodásait.
[…]
| Sonett.
Nincs milliók köztt eggy, kit a’ fene,
Vak Áte így vett volna szabdalásba.
Ha megdühödve kapkod néha másba,
Segéllni mingyárt kész azt Istene.
Ah, engemet nem véd őellene
Sem ég sem föld! E’ szörnyű bajvívásba’
Ájúlva dűlök újabb ájúlásba,
’S írt nem találok melly enyhítene. –
Megszánta Ámor éltem’ kínjait,
’S mond’: Én enyhítem a’ kit a’ Sors sújta.
’S bérűl ölembe tette-le Sophiet.
És ím miolta nékem áldást nyújta,
’S bús éjjelemnek bájos mécset gyújta,
Nem érzem a’ Sors’ csapkodásait.
| Nincs milliók köztt eggy kit a’ fene,
Vak Áte így vett volna szabdalásba. Drey v in einer Zeile. das ist fatal!
Ha megdühödve kapkod néha másba,
Segéllni mingyárt kész azt Istene.
Ah, engemet nem véd őellene
Sem ég sem föld! E’ szörnyű bajvivásba’
Ájúlva dűlök újabb ájúlásba,
’S írt nem találok melly enyhítene. –
Megszánta Ámor éltem’ kínjait,
’S mond’: Én enyhítem a’ kit a’ Sors sújta.
’S bérűl ölembe tette-le Sophiet. Kein reiner Reim Sophiet auf ait.
Aber diese entschuldigt der eigene Name,
És ím, miolta nékem áldást nyújta, und daß der Name eben auf
’S bús éjjelemnek bájos mécset gyújta, das Ende der Zeile hat gestellt
Nem érzem a’ Sors’ csapkodásait.werden müssen, wegen dem Effect.
| Nincs milliók köztt eggy, kit a’ fene,
Vak Áte így vett volna szabdalásba.
Ha megdühödve kapkod néha másba,
Segéllni mingyárt kész azt Istene.
Ah, engemet nem véd őellene
Sem ég sem föld! E’ szörnyű bajvívásba’
Ájúlva dűlök újabb ájúlásba,
’S írt nem találok melly enyhítene. – – dieser Streich zeigt das an,
daß dieß meine alte Klagen sind.
Megszánta Ámor éltem’ kínjait,
’S mond’: Én enyhítem a’ kit a’ Sors sújta,
’S bérűl ölembe tette-le Sophiet.
És ím miolta nékem áldást nyújta,
’S bús éjjelemnek bájos mécset gyújta,
Nem érzem a’ Sors’ csapkodásait.
| Nincs milliók köztt eggy, kit a’ fene,
Vak Áte így vett volna szabdalásba.
Ha megdühödve kapkod néha másba,
Segéllni mingyárt kész azt Istene.
Ah, engemet nem véd őellene
Sem ég sem föld! E’ szörnyű bajvívásba’
Ájúlva dűlök újabb ájúlásba,
’S írt nem találok melly enyhítene. –
Megszánta Ámor éltem’ kínjait,
’S mond’: Én enyhítem a’ kit a’ Sors sújta.
’S bérűl ölembe’ tette-le Sophiet.
És im miolta nékem áldást nyújta,
’S bús éjjelemnek bájos mécset gyújta,
[…]*
A lap aljának sérülése miatt a sor eleje nem olvasható. A vers német címe alatt utólagos betoldás olvasható: Verändert steht es im Tudományos Gyüjtemény XI 9bris 1817. (’A vers egy változata megtalálható a Tudományos Gyűjtemény 1817. november 11-i számában.’) Sors’ csapkodásait. | Nincs milliók köztt eggy, kit a’ fene,
Vak Áte így vett volna szabdalásba.
Ha megdühödve kapkod néha másba,
Segéllni mingyárt kész azt Istene.
Ah, engemet nem véd őellene
Sem ég sem föld! E’ szörnyű bajvívásba’
Ájúlva dűlök újabb ájúlásba,
’S írt nem találok melly enyhítene. –
Megszánta Ámor éltem’ kínjait,
’S mond’: Én enyhítem a’ kit a’ Sors sújta.
’S bérűl ölembe tette-le Sophiet.
És ím miolta nékem áldást nyújta,
’S bús éjjelemnek bájos mécset gyújta,
Nem érzem a’ Sors csapkodásait.
| Sonett.
„Nincs milliók köztt eggy, kit a’ fene,
Vak Áte így vett volna szabdalásba.
Ha megdühödve kapkod néha másba,
Segéllni mingyárt kész azt Istene.
Ah engemet nem véd őellene
Sem ég sem föld! E’ szörnyű bajvívásba’
Ájúlva dűlök újabb ájúlásba,
’S írt nem találok melly enyhítene.” –
Megszánta Ámor éltem’ kínjait,
’S mond’: Én enyhítem a’ kit a’ Sors sújta,
’S bérűl ölembe tette-le Sophiet.
És ím miolta nékem áldást nyújta,
’S bús éjjelemnek bájos mécset gyújta,
Nem érzem a’ Sors’ csapkodásait.
| „Nincs milliók köztt eggy, kit a’ fene,
Vak Áte így vett volna szabdalásba.
Ha megdühödve kapkod néha másba,
Segéllni mingyárt kész azt Istene.
Ah, engemet nem véd őellene
Sem ég sem föld! E’ szörnyű bajvívásba’
Ajúlva dűlök újabb ájúlásba,
’S írt nem találok melly enyhítene.” –
Megszánta Ámor éltem’ kínjait,
’S mond’: Én enyhítem a’ kit a’ Sors sújta.
’S bérűl ölembe tette-le Sophiet.
És ím miolta nékem áldást nyújta,
’S bús éjjelemnek bájos mécset gyújta,
Nem érzem a’ Sors’ csapkodásait.
| <Nincs milliók köztt Eggy, kit a’ fene
Bal Végzet így vett volna szabdalásba,
Ha megdühödve kapkod néha másba,
Segélni mingyárt kész azt Istene.
Ah engemet nem véd őellene
Sem ég sem föld! E’ szörnyü bajvivásba’
Ájúlva dűlök újabb ájúlásba,
’S írt nem találok melly enyhítene.
Megszánta Ámor éltem’ kínjait,
’S mond: Én enyhítem a’ kit a’ sors sújta.
’S bérűl ölembe tette le S o p h i e t.
És ím miolta nékem áldást nyújta,
’S bús éjjelemnek bájos mécset gyújta,
Nem érzem a’ Sors’ csapkodásait.>
| „Milliók között sincs Eggy, kit a’ fene
Vak Áte ekként vett volna szabdalásba!
Ha megdühödve kapkod néha másba,
Segéllni azonnal kész azt Istene.
Ah, engemet nem véd öellene*
Mellette német utasítás: nicht ő.
Sem ég sem föld! E’ szörnyü bajvivásba’
Lankadva dűlök újabb lankadásba,
’S írt nem találok, melly enyhítene.”
Erosz megszánta éltemnek kínjait
’S mond’: Én enyhítem a’ kit Áte sujta,
’S bérűl ölembe tette-le S o p h i e t.
És ím miolta Ő*
Ő Utólag betoldva a sorba. nékem áldást nyujta,*<suj> nyujta
Bús éjjelemnek bájos*
éjjelemnek<gyászos> bájos mécset gyujta,Nem érzem a’ Vad’ csapkodásait.
| „Milliók között sincs Eggy, kit a’ fene
Vak Áte ekként vett volna szabdalásba;
Ha megdühödve kapkod néha másba,
Segélni azonnal kész azt Istene.
Ah, éngemet nem véd öellene
Sem ég sem föld! E’ szörnyü bajvivásba’
Lankadva dűlök újabb lankadásba,
’S írt nem találok, melly enyhítene.”
Megszánta Érosz éltem’ kínjait,
’S mond’: Én enyhítem a’ kit Áte sujta,
’S bérűl ölemben tette-le Sophiet:
És ím miolta ő nékem áldást nyujta,
Bús éjjelemnek bájos mécset gyujta,
Nem érzem a’ Vad’ csapkodásait.
| Ez a’ Sonett nem egészen úgy adatik itt mint először jelent-meg nyomtatásban.
Sor 1. ott: Nincs milliók köztt minthogy a’ nagyítást nem a’ nincs festi, hanem a’ milliók (olvassd milljók): elől ennek kellett állani.
Sor 2. ott Vad végzet így vett volna…Végzet és vett monotóniát ada. De ezen felűl a’ Végzetet personificálnom kellett, hogy fesse az ellenkezést ez köztt és Erosz (a’ szerelem) között. Itt tehát visszateszem Átét.
Sor 4. Ott: Segélni mingyárt… A’ harmadik láb’ rövid helyére így accentusos és ezen felűl két consonáns által keménnyé tett syllaba esnék (–gyárt); melly nincs többé: Segél | n’ azon | nal kész…
Sor 5. öellene, nem őellene, mert itt az első syllabának rövidnek kell lenni. A’ Görög még a’ diphtongot is rövidnek olvassa vocális előtt. Igy Virgíl: Et longum formosa vale, valE, inquit, Jola.
Sor 7. Ájúlva dűlök újabb ájúlásba… melly Kakophonia! három ú és eggy ezzel rokon ű! ’S a’ kilenczedik syllabának itt tágíthatatlanúl rövidnek kellene lenni.
Sor 8. Írt, melly enyhítene. Jó lesz az ellipsisz, ha nem engemet, hanem sebemen gondoltatik elhagyottnak.
Sor 9. Megszánta Ámor két á egymás mellett érezhetőbb hiátus, mint megszánta Érosz.
Sor 10. Én enyhitem, a’ kit a’ Sors sujta melly szó ez a’ Schorsch! Sonettben, sőt csak fortepiáno mellett éneklendő dalban is, ennek a’ vad szónak előfordulni soha nem szabad. És – SorSSujta! – Vegyük még hozzá: A’ kit A’ sors kétszer egymáshoz illy közel az A’.
Sor 11. ÖlembE tettE-lE három E a’ szók’ végein. Déakúl is jól mondatik ponere in sinu (ablativo casu); ’s így ölembeN. (Amor legte mir das Mädchen in dem Schoosse nieder.) Igy elmellőztetik*
emellőztetik Sajtóhiba, em. a’ Monotonia.Sor 12. És ím mioltA nékem áldást nyujtA MioltA és nyujtA! – az elsőbb A elidálva van az Ő által.
| „Milliók között sincs eggy, kit a’ fene
Vak Áte ekként vett volna szabdalásba;
Ha megdühödve kapkod ollykor másba
Segélni azonnal kész azt Istene.
Ah, engemet nem véd öellene
Sem ég sem föld! E’ szörnyü bajvivásba’
Lankadva dőlök újabb lankadásba,
’S nincs ír, melly sebemen enyhítene.”
Megszánta éltemnek Érosz kínjait,
’S mond’: Én enyhítem a’ kit Áte sujta;
’S bérűl ölemben tötte-le Sophiet.
És ím, miolta ő nékem áldást nyujta,
Bús éjjelemnek bájos mécset gyújta,
Nem érzem a’ Vad’ csapkodásait.
| „Milliók között sincs eggy, kit a’ fene
Vak Áte ekként vett volna szabdalásba;
Ha megdühödve kapkod ollykor másba,
Segélni azonnal kész azt Istene.
Ah, engemet nem véd öellene
Sem ég sem föld! E’ szörnyü bajvivásba’
Lankadva dőlök újabb lankadásba,
S nincs ír, melly sebemen enyhítene!”
Megszánta éltemnek Érosz kínjait,
S mond: Én enyhítem a’ kit Áte sujta,
S bérűl ölemben tette-le Sophiet.
És ím miolta ő nékem áldást nyújta,
Bús éjjelemnek bájos mécset gyújta,
Nem érzem a’ vad’ csapkodásait.
|