Még a’ praetexta repdes válladon,
Ambróziát önt ékes
*önt <üstok> ékes
üstököd,
Gyengéd orczádon ’s e’ kis száj körül
Rózsák virítnak mint az Ámorén –
Legszebb, legbájosbb Ámor önmagad.
’S ím a’ gynaeceum’ csendes rejtekéből
Kiszökve, már a’ vérmezőre
*a’ <verse> vérmezőre
futsz,
Hogy ott azokhoz csatlhassad magad’
Kik a’ halálnak mennek ellenébe.
Gyermek, mi ez? ’S te azt hiszed talán
Hogy itt az a’ harcz vészi kezdetét,
A’ mellyet eggykorújid a’ tavasz’
Virággal elhintett pázsítjain
Örömre gyúladozva indítanak?
Azt véled e, hogy itt elég leszen
Szeg csődörödnek hátán a’ szerént
Rengetni a’ főldet, mint midőn az ifjabb
Caesárt és Armidórt, nemeknek díszeit,
’S a’ görbe nyakkal, melly veszélyt hoza
Lédára, most is büszke Júpitert,
’S a’ nagyserényű vén Bucephalust
Melly még ifjú a’ könnyű kis tehernek,
’S Brutust a’ talpverőt, és Pittet, Foxot, (Succussornak hívták
Egymásnak itt is ellenségeit, Rómában a’ kengyelt verő lovat.)
A’ Stádiumban addig fékezed,
Míg a’ kelő port a’ tajték eloltja,
Melly a’ kifáradt ló inán csorog.
Oh élj korodhoz illő kényeidnek,
A’ melly munkára itt ezek felűltek,
Az férfilelket kíván ’s férjfikart.
*’s <férjfikart> férjfikart [Az áthúzott szóban javítások, mellé írva a letisztázott alak.]
– – – – – – – – – – – – – –
– – – – – – – – – – – – – –
A’ koczka meg van vetve. Menj tehát,
’S vezératyádnak bajnokjobbja mellett
Küszdj a’ dicsőség fényes nimbusáért.
’S ha Márs haragra gyúlad ellened
Hogy véle szembe kelni mérészlettél,
’S fejedre rántja villámpallosát,
*rántja <villámfegyverét> villámpallosát
Oh, fogjon úgy Cythére védködjébe,
’S ő, a’ ki Párist a’ harcz’ vészeiből (Iliad III.)
Kikapta, kapjon most ki téged is.