Nincs milliók köztt eggy, kit a’ fene,
Vak Áte így vett volna szabdalásba.
Ha megdühödve kapkod néha másba,
Segéllni mingyárt kész azt Istene.
Ah, engemet nem véd őellene
Sem ég sem föld! E’ szörnyű bajvívásba’
Ájúlva dűlök újabb ájúlásba,
’S írt nem találok melly enyhítene. –
Megszánta Ámor éltem’ kínjait,
’S mond’: Én enyhítem a’ kit a’ Sors sújta.
’S bérűl ölembe’ tette-le Sophiet.
És im miolta nékem áldást nyújta,
’S bús éjjelemnek bájos mécset gyújta,
[…]
*A lap aljának sérülése miatt a sor eleje nem olvasható. A vers német címe alatt utólagos betoldás olvasható: Verändert steht es im Tudományos Gyüjtemény XI 9bris 1817. (’A vers egy változata megtalálható a Tudományos Gyűjtemény 1817. november 11-i számában.’)
Sors’ csapkodásait.