„Milliók között sincs eggy, kit a’ fene
Vak Áte ekként vett volna szabdalásba;
Ha megdühödve kapkod ollykor másba
Segélni azonnal kész azt Istene.
Ah, engemet nem véd öellene
Sem ég sem föld! E’ szörnyü bajvivásba’
Lankadva dőlök újabb lankadásba,
’S nincs ír, melly sebemen enyhítene.”
Megszánta éltemnek Érosz kínjait,
’S mond’: Én enyhítem a’ kit Áte sujta;
’S bérűl ölemben tötte-le Sophiet.
És ím, miolta ő nékem áldást nyujta,
Bús éjjelemnek bájos mécset gyújta,
Nem érzem a’ Vad’ csapkodásait.