HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
HAT SZONETT
(1811)
HAT
SONETT.

KAZINCZYTÓL
ÉS
SZEMERÉTŐL

KIADTA
HORVÁT ISTVÁN.

[a nyomtatvány:] [utólagos kézírásos rájegyzések:]
PESTEN, (Pesten,Trattner Mátyás’ betűjivel, 1812.)
Trattner Mátyás betűivel. <Augusztusban, 1812.)>*
A dátum utólag, a következő sor áthúzása után betoldva. Fölötte a címlap kivágata található, lapra ragasztva, körülötte német nyelvű szedési utasítások.
–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––
[Horvát István előbeszéde] (Pesten, Aug. 24dikén, 1812.)*
A nyomtatott előbeszéd alá betoldva.
–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––


AZ ÉN BOLDOGÍTÓM*
A cím meghagyva a nyomtatásban, a teljes szöveg alatta áthúzva, s egy lapon fölé ragasztva az új kidolgozás, kézírással.

<Nincs milliók köztt Eggy, kit a’ fene
Bal Végzet így vett volna szabdalásba,
Ha megdühödve kapkod néha másba,
Segélni mingyárt kész azt Istene.

Ah engemet nem véd őellene
Sem ég sem föld! E’ szörnyü bajvivásba’
Ájúlva dűlök újabb ájúlásba,
’S írt nem találok melly enyhítene.

Megszánta Ámor éltem’ kínjait,
’S mond: Én enyhítem a’ kit a’ sors sújta.
’S bérűl ölembe tette le S o p h i e t.

És ím miolta nékem áldást nyújta,
’S bús éjjelemnek bájos mécset gyújta,
Nem érzem a’ Sors’ csapkodásait.>

„Milliók között sincs Eggy, kit a’ fene
Vak Áte ekként vett volna szabdalásba!
Ha megdühödve kapkod néha másba,
Segéllni azonnal kész azt Istene.

Ah, engemet nem véd öellene*
Mellette német utasítás: nicht ő.
Sem ég sem föld! E’ szörnyü bajvivásba’
Lankadva dűlök újabb lankadásba,
’S írt nem találok, melly enyhítene.”

Erosz megszánta éltemnek kínjait
’S mond’: Én enyhítem a’ kit Áte sujta,
’S bérűl ölembe tette-le S o p h i e t.

És ím miolta Ő*
Ő Utólag betoldva a sorba.
nékem áldást nyujta,*
<suj> nyujta
Bús éjjelemnek bájos*
éjjelemnek<gyászos> bájos
mécset gyujta,
Nem érzem a’ Vad’ csapkodásait.

K.

AZ EMLÉKEZET.*
A fejlécre írva itt és a következő oldalon: Columntitel: MAGYAR SONETTEK.

[Szemere Pál verse, SZ. jellel a szöveg végén.]


AZ Ő KÉPE.
Midőn a<’ h>ajnal elveri álmomat,
’S a’ fény <csak lopva csúsz még> rejtekembe,
Imádott kedves Kép te tűnsz szemembe,
’S ah gyúladni érzem régi lángomat.

Ez ő! ez ő! kiáltom, ’s csókomat
A’ képnek hányom részegűlt hevembe’:
Így szóllott, így járt, így mozgott, ölembe
Így süllyedt elfogadván jobbomat.

’S most ezzel folynak, mint eggykor vele,
A’ titkos, édes, boldog suttogások,
Vád, harcz, megbánás, ’s új új alkuvások.

’S midőn ezt űzöm, mint egykor vele,
Kél a’ nap ’s bélő a’ jaloux-nyiláson
’S sugárival körűltte g l o r i á t von.


K.
A’ BOLDOG PÁR

[Szemere Pál verse, SZ. jellel a szöveg végén.]


CSEREI MIKLÓSHOZ.
Szép a’ felduzzadt Áresz’ táborában
Dicső nagy tettek által fényleni,
Az ércz phalanxot béfeszíteni,
’S ha kell elesni az öldöklő csatában:

Szebb, oh szebb! a’ Nép’ Véneinek sorában
Hatalmas szózattal menydörgeni,
A’ Hont, az elnyomottat, védeni,
’S elfojtani a’ bűnt sarjadó korában.

M i k l ó s ! Erdélynek lelkes nagy Polgára!
Hazád isméri szent hűségedet,
’S tölgy ággal koszorúzza tettedet.

Szemem’ vakítja fényed’ szép sugára.
Nem fénylek én; ’s én azt nem fájlalom.
A’ nagy világ énnékem Széphalom.


K.
HIMFY.

[Szemere Pál verse, SZ. jellel a szöveg végén.]