HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Convasatum Quid
ugrás a szövegforráshoz
Legatus.
A’ Legatusnak poharába töltsön
A’ ki jó kedvet akar adni költsön
Egybe jo Pap lessz hegyi bort ha kostol.
Minden Apostol.


ugrás a szövegforráshoz
Kovátsi Ut.
Hallá kend Bátsi van e meg*
még
jó messze Kovátsi
R.*
Bizonytalan olvasat.
Szent Pál Sánta lova még mehet arra tova.
Erre Bihár menjen de elebb*
elébb
lova jól ki pihenjen.
Merre Diofa hatar*
határ
lattatik*
láttatik
arra Csatár.
Szent Hegyek ajjában, a sárt gázojja magában.
Erre kövesse szagát, varja*
várja
Kovatsi*
Kovátsi
magát etc.


ugrás a szövegforráshoz
Az Anakreoni Versek.
Vérengezö Jambussaid.
Dalóljanak szerelmet!
A nyájas Ősz Anakreon
Igy szolla Arkiloknak.
De ö saját Jámbussait
Nem engedné szerelmetes
Dalokkal el puhitni.
Kemény hangon felelvén.
Űstökbe vész a két öreg
Kőzzéjek ugrik Amor
’S Az Arkilok’ Jámbussait
Aprora szeldelé el.
Ambroziával illeté.
Szerelmével meg mezele*
mézelé
Lieusis le szálván
Jo borba meg fereszte*
fereszté
Mind fel szedé Anákreon
Musája víg Örömmel
Mindjárt boros szerelmetes.
Dalokra verte öket
Ennekem*
Énnekem
is hogy ott valék
Belölle egynehányt adott.
Bor és szerelmetesség.
Tsepeg belölle látod.


ugrás a szövegforráshoz
Fel vidulás.
Török Notára.
Buk, bánatok!
Tavozzatok.
Elöllem messze.
Hogy szivemet
Víg Kedvemet
Semmi ne epessze.
Fejemet nem töröm:
Jobb annál az Öröm
Kár hijába.
Bolondjába.
Győtreni szivemet
A Siralom
Aggodalom
Ekkép el nem temet.
Idején engemet.

*
A következő részt hosszú vízszintes vonal választja el az előzőtől.
Hát vígadok
Hejt nem adok
Mar*
Már
a bánatnak.
Hoppot mondok
A buk ’s gondok.
Nállam nem lakhatnak!
Őrőmmel mulatok,
Mikor mulathatok!
Ha hallik a’
Víg musika;
Én is majd el járom!
A vigságot
Mulatságot
Töllem el nem zárom.
Kitsiny az én károm!


ugrás a szövegforráshoz
Esdeklö biztatás. Fragm.
Leanyka! hiv szerelmem’
Tüzét miért kerűlöd?
Ne féjj ez a’*
a’ aA második a fölösleges, em.
kegyes szív
Dobog csupán tenéked.
Ez a te birtokodba
Nyőg, és imádja képed

Le lántzozott rabodtol
Ugyan miért remegsz hát?


ugrás a szövegforráshoz
Fragmenta.
[A’ félénk Szerető]
Ertelek*
Értelek
én szivem jól!
’S tudom e’ dobogás.
Azon tett zokogás:
Hogy szerettz magad.
Ah, halgass fajdalmidról!
Ah, türd el kinaidat!
Halgass! indulatimat
El ne árujjad! –
De mit? – hát halgatva emésztődjunk mindég?
Ah, nem – a mérőkőn segit Amor ’s az ég.
Tudja az én kintsem hogy én meg szerettem;
És azt töllem tudja – én meg jelentettem. –
Meg mondom hogy tüzem szemeit vádojja
Hogy a’ könyörülést a’ természet szojja
Meg mondom – – – A’ kevéj hát ha meg neheztel? –
Hát ha ki vér? – ’s kemény szitókkal ereszt el.
Oh Egek! mondani akarom is, nem is
Hogy én ott*
Másolási hibáról lehet szó, a másik változatban őt szerepel.
szeretem – Ah ime felem*
félem
is! –
Tsendes kis Zefiretske.
Ha rád talál ama szépetske.
Mondjad hogy sohajtás vagy.
De meg ne mond kié?

Tiszta kis Tsermellyetske
Ha ö elödbe akad.
Sirásnak mond magad.
De meg ne vald vized illy nagy
Vizze mi szem tevé. –


ugrás a szövegforráshoz
Rővid nap
A nap megint leszálla,
Elvégezte futását;
Sátort az ég*
Jav. ebből: megint
csinála.
Fonván setét lakását.

Igy hunyik eletűnk*
életűnk
el.
Melly most ragyog kőrűllünk
És végre mindenünkel
Gyász éjtzakába dűlűnk

Az élly komor homájja
Ismét ki tud derulni*
derülni
Mihelyt az ég királya
Keletre fog kerülni.

De oh, ha a mi fényünk
Már egyszer éjjelen jár,
Nincsen tovább reményünk
Felvirradás felől már.

Míg hát az ég kinyitja
Örömre hajnalunkat,
S az éj be nem borítja
Örökre víg napunkat:

Éljünk, barátink, e szép,
Kies világ ölébe,
Mert majd az éjjel itt lép,
Borít setét ködébe.


ugrás a szövegforráshoz
Tél
Mormolnak szelei a’ fagyos eszaknak.*
északnak
A zsindelyre vastag jég csapokat raknak.
El lepik a’ földet sürü fergeteggel.
A fojó vizeket meg kötik hideggel.
Mellyeket őszitnek a’ havak es*
és
derek
Azok a tél fején fejérlő puderek.
Zuzmarázos a’ Bak csillamló szakálla.
Csőrőg a jég miatt minden szori*
szőri
szála.
Vége felé jár a’ didergő December.
Decembert hordoz már minden okos ember.
Szellös volna nagyon az ing a paputs ma.
Azért betsbe is van a bunda ’s a kutsma.
A’ vékony rokojás leánynak ’s a pöre
Gatyaju*
Gatyájú
legenynek*
legénynek
fel áll minden szőre.
A’ farkasok medvék ’s Rokák hébe hóba.
A’ sürü erdöbe mennek predáloba
A’ tőbbi állatok merűlvén álomba.
Alusznak az ősszel keszitett*
készített
alomba.
A’ madarak nagyobb része el utaza.
Csak veréb csak varju maradt ide haza.
Az is a városhoz kőzelebb sivárog
’S a Diszno torokba öröm notat karog*
károg
Komor minden, minden szomorunak tettzik.
Mihejt a tél borzas csillaga fel tettzik.
Mindent öszve bádjaszt és puhit ostoba.
Levegö egével a be futött szoba.
Csupán az örvendő víg fársáng zászloja
Lett az el csűggedt szív meg vigasztalója.
Melly vig kialtással*
kiáltással
fel emelve fejét
Ugrál az ujj havon nem találja hejét.
Őltőzik magára sok féle maskarát.
Ugros kozák tántzra billegteti farát.
Vig ebédeket tart teritett asztalán.
Markába petsenye kulats az oldalán.
Tántzos szobájába vig muzsikát penget.
Kurjungat a buknak ádiőt*
adiut Másolási hiba, em.
izenget.
*
A toldalékot hosszú vízszintes vonal választja el az előző résztől.
Balgatag nagy Világ! ez é a Mulatság.
A melyet unalom követ és fáradság.
Ez é a mulattság? a melynek utánna
A test még egy másik mulatást kivanna:*
kivánna
Hogy visza nyerhesse azt az állapotot
A melybe addig volt mig még nem mulatott. –
Lármás vígasságok! el tikkaszto bálok!
Bennetek mely kevés örömöt találok.
Adnak é a’ magát meg unt termeszetnek,
Ujjulást a mellyek ezekböl születnek.
A’ sok Szofi beszéd, ki csapongo Ámor,
Komor almatlanság*
álmatlanság
harmadnapi mámor.
Mulattat é ollyan mismás gyülekezet.
Mellyet oda tantz bor nem barátásg vezet.
Mert kit baráttá tesz a bál’ tántza bora.
Az nem barát: hanem csak pajtás czimbora.
De a Tántz? – hát ugy jö vissza egésségűnk
Ha elöbb a tántzba el vész frisseségünk.
Ugy vidít meg a bor ha délig hortyogva.
Fekszünk Crapulába virradtátol fogva.
Ugy megy majd gyomrunkba jól a Concoctio.
Ha mind dosztig esszük a’ bálba a mi jó.
Igaz van Reczipe: meg terhelt és heves
Gyomrunkba uj erőt ád a’ korhel leves.
A’ nem alvás után jól esik az álom,
Lehet masnap estig alunni. – Sajnállom. –
Osztán a bál nem áll csupán dobzodásba
Ivásba, evésbe tantzba*
tántzba
ugrálásba.
Ha az ember magát illyenbe nem ártja.
Van Dáma beszélni van játtzani Kártya.
Igaz de ezekért mennyi esztelenek
Egy másnak költseget*
költséget
lármat*
lármát
szereztenek.
Mit ér a kártya penz*
pénz
kétséges nyereség.
Mit ér a Bál Dáma? Másé a Feleség.
A fűlekbe ily szó mennyiszer ütközött
A Dámázok között, a Kártyászok között.
Ni a’ huntzfut töllem […]*
<Trézit> A név lehúzva, de a helyére nem került semmi.
el tagadta
Hiszen nem is pikket adott az ebatta.
’S ez a szép mulattság igy megyen elöre
Lármárol szitokra ’s végre gyík lesöre.
De hadjuk el: ’s a Bál Istent ne gunyojjuk.
Mert a nagy világnak orrát fel borsojjuk.
Hadjuk el: már is sok bál’ papja Nimfája.
Szentség törö Muzam excommunikájja.
Sok ifju Gavallér szid öszve engemet.
’S Ki veti a Kaput zsebjéből kőnyvemet
Sok módi kis asszony mint paraszt verseket
A toalettérol*
toalettéről
le szorja ezeket
De méltoztassanak meg engedni kérem.
Hogy e Tekíntetes lármát nem ditsérem.
Reménylem az Urak többet is találnak.
A’ kik nem hajtottak még térdet a bálnak.
Langauszra vojtára puntzra nem mehetek.
Két Barátom van itt velek beszelgetek.
Szerelmeskedni is Póppal vagy Gesznerrel.
Jobban esik mint ott sok pajzány Stuttzerel.


ugrás a szövegforráshoz
Ember gyülölö.
Azt beszélli Timon hogy ö mind egy eránt.
Gyülöl minden embert még senkit meg nem szánt.
Mellyre mások könnyü valaszt*
választ
feleltenek:
No’ tehát ötet is gyülölik mindenek.


ugrás a szövegforráshoz
Barátságos butsu vetel.
Már hát külön választ a végzés bennünket.
Meg osztya egy máshoz forradott szívünket
E’ kötéssel egygyé azért kellett lennünk.
Hogy annál keserübb butsut keljen vennünk.
Hát a mit annyi sok esztendö érlele.
Most vész el ’s nem lehet immár élni vele.
Oh gyászos vegezés irtoztato pontya.
Melly két szeretö sziv frigyeit fel bontya.
’S igy a leg kedvesebb vagyonunktól meg foszt.
Mikor két baratot kegyetlenűl meg oszt
Baratság,*
Barátság
baratság*
barátság
oh édes nevezet.
Mellyre sohajtassal sok szív emlékezett.
Be gyakran mereggel van mézed meg kenve.
Bontván öröműnket szívünk uj keserve.
Véltem hogy egy mastol holtig el nem válunk
Meg oszlatonk lehet csupán csak halálunk.
De lám mas lappangott, lám a fatum alatt.
A melly most közöttünk vont örökös falat.
Külön válunk tehát egymastol*
egymástol
egésszen.
De lelkünk tovább is egy mas mellett lészen.
Bár én nyomorogjam Spitzberg havasain.
Te járkájj a festett Hottentok partyain.
En*
Én
Amerikan tul vonnyam magam hátra.
Téged tartoztasson a forro Sumátra.
Az én estvém légyen tenéked reggeled.
Még is edgyütt élek, ’s edgyütt halok veled.
Hozzad ez utolso szo rebeg ki szamon.*
számon
Legy te hiv Pithias, leszek en hiv Dámon.
Mostan kedves képed utojjára latom.
Ah már Isten hozzad szerelmes barátom!


ugrás a szövegforráshoz
A szerentse valtozo.*
változo
Bár szemét rad*
rád
a sors mosojogva nyissa.
Bár feléd fordujjon csalfa golyobissa.
Bár nyájas karokkal kivannyon*
kivánnyon
ölelni
Páva modra fenylö*
fénylö
szárnyára emelni.
Bár jöjjön kintsekkel talpig be takarva.
Nálla hizelkedjen a’ böségnek szarva.
Ne hidgy neki ne hidgy mert sokan megesnek.
Mikor nálla boldog eletet*
életet
keresnek.
Ne hidgy mert a midon*
midőn
leg jobban ketsegtet.
Forrot alád eppen*
éppen
az alatt csepegtet.
Midőn leg nyájasabb karokkal öleled.
Akkor rakja tele fulánkal kebeled.
Azért repűl veled az eg*
ég
tetejére.
Hogy méjjebben vessen a pokol méjjére.
Ne hidgy hat Baratom*
Barátom
ne hidgy mondom néki.
Mert halálra csalnak Siréni eneki.*
éneki
De azert*
azért
ha bánt is meg ne rezzenj tőlle.
Bator*
Bátor
szivvel vond el magadat elölle.
Ö asszony szerentse minden pontba fordul.
Nem sok akár vígan legyen akár mordul.
Azért hát barátom bár szived rettentse.
Meg ne rettenj tölle ö asszony szerentse.
Ellene a virtus fog lenni kö bástya.
Az ártatlanságnak be fed Szent palástya.
Ez az a Conductor a melyre meny köve.
Mindeg*
Mindég
haszontalan ropogással löve.
Ez ama Gibráltar,*
Gibráltár
ama Czitadelle.
Melyre minden bombit hasztalan lövelle.
*
A toldalékot hosszú vízszintes vonal választja el az előző résztől.
Barátom kitsiny az, kit vagy el felejtett.
Szúrni a szerentse, vagy kétségbe ejtett.
Rajta vitéz szivvel! ez által lettenek.
Herkulestől fogva minden fél Istenek.
Tudod e világban minden nagy test forog.
Csekely*
Csekély
mind […]*
Innen egy szótag kimaradt a másolás során (az), így csak 11 szótagú lett a sor.
a mi nyugszik vagy tántorog.
Hát a napnak disze már azért el múla
Hogy csekély földünknek alája borula.
Nem mert maga szerzi foldünk*
földünk
ábrázatja.
Hogy fele lakossa a Fényt nem láthatja.
A mi vilagunknak*
világunknak
szintugy van Svaerája.
Ha felette ültünk fordulunk alája.
’S Még is a’ mi Fenyünk*
Fényünk
eppen*
éppen
ollyan lészen.
Csak hogy a vak világ nem láthat egésszen.
Ha a nyugvo virtus az élet rozsája.
Arany virtus mely a tüzet is ki álya:
Nyomorult ember az kinek homlokában.
Láttzik szerentséje mint tükör formában.
Te ha ortzád épenn más szinre vonitod.
A játtzi szerentsét öszve tébolyitod.
Ha mosojogva ketsegtet tegedet*
tégedet
Szedd komor rantzokra*
rántzokra
te akkor képedet
Ha ö Gorgon hangal agyarkodik te rád.
Nevesd el magadat ’s azonnal hátat ád.
Bolond a szerentse hidd el azt barátom.
En*
Én
a bölts eszt*
észt
csupan*
csupán
a bölts eszbe*
észbe
látom.


ugrás a szövegforráshoz
A’ Reggel.
Egynehany csillagok még pislogva égnek
Hajlott boltzatján a csillagos égnek.
Halavány tüzei[t]*
tüzei Másolási hiba, em. (ld. CsÖM. I. 616. 3.)
kik bujdosnak széjjel
Öszve szoritja a meg gyözetett éjjel.
Üzi már uj fennye piritván az eget.
A’ hajnal csillag a’*
az em.
tündöklö sereget.
A göntzöl szekere fagyos csillagzattya.
Meg fordult rudjával a fényt tologatja.
Tenger szin lovain jövén ég szinére.
Mosolyog a Titan Aeta tetejére.
Ma*
M[ár] Másolási hiba, a kritikai kiadás a latin eredeti alapján ért. sz. javította (ld. CsÖM. I. 616. 11.)
a csipke bokrok hogy meg hintettenek
A nap sugarival*
sugárival
mind veressellenek.
Meg halavanyodván*
halaványodván
arany szinü fénnye.
El tünik a Phoebus vissza tünö nénnye.
Fel serken a’ kemeny*
kemény
munka*
midőn Értelemzavaró másolási hiba, a kritikai kiadás a közel egykorú másolatok alapján e szó helyére a munka szót illesztette (ld. CsÖM. I. 616-17. 15.), ez alapján em.
a gondokat.
Elö szedvén mind ki nyitja a’ házakat.
A pásztor botsátván legelöre nyájját.
Elö szedi zuzzal deredzett táskáját.
A borju a szabad tér mezön játzadoz.
Téjjel barmok tölgye ujjolag dagadoz.
A puha gyep füvön az anyai téjjel.
Jól lakott gödöje futkározik széjjel.
Fujván egy ág hegyén*
hején Másolási hiba, em.
a’ kis fülemüle.
Az uj napnak szárnyát vigan ereszti le.
’s Köszönvén hangosann a szép fénynek örül.
Enekel a veknyann szövött feszke*
fészke
körül.
Körülte a nappalt bizonyito sereg.
Nyelve öszve kevert öröm notát pereg.
A hajos életét vetvén vak kétségre
Hajoját bizza a’*
az em.
szélre ’s a mélységre.
Viszi a félelem szinétöl kékellö
Tenger*
Tengert Másolási hiba, értelmetlen a mondat, em. (ld. CsÖM. I. 618. 31–32.)
fel bosszantván vásznait a’ szellö.
A halás[z]*
halás em.
fügvén a redves kö szálakon
Igazit a meg csalt halászo horgokon.
Ugy nézi meg görbült kézzel nyereségét
Melly le huzta rezgő vesszejinek végét.
Igy vagynak a kik az artatlan életnek
Csendes bekessége*
békessége
alat legelhetnek.
A’ kik birván keves magok vagyonjokat.
A mezön épitik remeny*
remény
oszlopokat.
Reszketö felelem nyughatatlan remény.
A városban leg több leg sürübb vetemény.
A pénz az Uraknak kevéj palotája.
Makrantzos ajtaját álmatlan strásájja.
E’ boldogságának vég határt nem vetvén
Az aranyra ujjabb aranyt gyüjtögetvén.
Több kintset kintséhez kiván a’ melyel lett
Szegény a’ halmozott arany hegyek mellett.
A holdnál ingobb név kedvének szellöje.
Lett amannak magos poltzra emelöje.
Az arubol*
áruból
veti a lármas tanatsot.*
tanátsot
A haragbol perből keresvén haratzot
De a csendesseget kevesen esmérik.
Kik a gyorsan futo időt böltsen mérik.
Birván oraival*
óráival
e rövid életnek.
A melyeket többe*
többé
vissza nem vehetnek.
Mindnyájan míg lehet vig szivvel éjjetek.
Sebes szaladással siet életetek.


[A vers folytatás hiányzik, l. a társszövegforrást.]

ugrás a szövegforráshoz
A’ Dél
Fel hágott már a nap a Dél hév pontyára.
Egyenesen omlik le felé sugára.
Küszködik*
<Tüzesűl> Küszködik Az áth. szó fölé írva.
a bádjadt levegö ég ’s hevül.
Fel fortyant*
Jav. ebből: forrt
az egész természet merevül
A barmok terepély bik fák alá mennek.
Hives árnyékjokban kérődzve*
Jav. ebből: lihegve
pihennek.
A’ madárkák csűngnek a’ hives lombokról.*
Jav. ebből: ágakról
Le száradt a’ nota el tikkadt torkokról.
Az utazo ki már csak alig lehellett
Oltja szomjat*
szomját
a hüs forrás vize mellett.
A lankadt arato le dül izzadt fövel
Hogy majd dolgát kezdje meg ujjult erövel.
Csupán csak a*
az ért. sz. em.
munkás méhetskék zsibongnak.
Széjjel az illatos rétek között dongnak.
Csupán csak az apro bokrotskák tövében
Zeng a csörgö prützök a nap melegében.
A rezzent gyikotska a gaz között csereg.
Meg áll, liheg, száraz torokkal sziszereg.
Sok szaz*
száz
szűtske ugral*
ugrál
pattano lábain.
A hevtöl*
hévtöl
el aszott füveknek szárain.*
A következő két sor utólag áthúzva:
<Egyebek mind hives hejeken pihennek.
A Dél forro heve elöl fére mennek.>
Alusznak magok is a hives szellök is.
El tikkadtak a nap hevetöl*
hevétöl
tán ök is.
Csak némely enyelgö Zefirek játtzanak
Melyek a’ levelek alol ki ugranak.
Czitzáznak kerengö szarnyal*
szárnyal
a’ bokrokon.
Lassan el enyésznek a liliomokon.
Jertek ki oh nyájas fuvallatok jertek.
Kik az Ambroziás rosák közt hevertek.*
A következő két sor utólag áthúzva:
<Bujjatok ki bársony ágyábol bujjatok
El bádjadt kebelem piheg utannatok.>
Szedjetek menyei illatot keblekbe.*
Jav. ebből: szedjetek.
A következő sor utólag áthúzva:
<E vidám gesztenye alá ugy jöjjetek.>
*
Eredetileg ezután következett a toldalék, itt ezt hosszú vízszintes vonal jelöli.
A következő sor utólagos betoldás.
’S úgy jöjjetek hozzám e’ sűrű berekbe
Hol a néma fáknak sirva eneklem.*
éneklem
Mint égeti mellyem a forro szerelem.
Ah! most is az a nap forog az eszembe,
Melyen*
Jav. ebből: Melyben
leg elöször lobbant fel szivembe.
Mellyen rám csillamlott*
csillámlott
Rozsi*
Jav. ebből: Rozi
szem pillája.
Tüzétöl fel gyuladt az Amor fáklyája.
Ah! azolta nintsen semmi nyugodalmom.
Meg*
Még
sints e’ kinomért leg kissebb jutalmam.
Könyörgök esdeklek néki mind untalan.
Minden könyörgésem rá nézve hasztalan.
Égek; s égesimet*
égésimet
ortzámon mutatom.
De az orvaslásra ötet nem hajthatom.
Sirok; de sirasom*
sirásom
nints kit érdekeljen.*
Jav. ebből: érdekejjen
Panaszlok; de arra nints a’ ki feleljen.
Ah! kinos allapot*
állapot
bár tsak valahára.
Ennyi kinaimnak lehetne határa.
Atkozott*
Átkozott
Pertz volt az a melyben mellettem.
El menvén kegyetlen Reád tekintettem.
’S Amor mosojogván szelid nézésedbol*
nézésedböl
E kegyetlen lángot szittam ki szemedböl.
Vajha az ég vagy oly angyali szemeket
Vagy ojj Tigris szivbe illö érzéseket
Beléd szép kegyetlen ne teremtett volna
Most szivem ily szörnyü tüzbe nem lángolna.
Egyenes természet! hát rend szerént mégyen.
Hogy a ki mást éget maga jeges légyen.
Vagy Rózsi*
Jav. ebből: Rózi
is igy ég, vagy szivem is fazik.*
fázik
Vagy –*
Vagy – Utólag a sor elé beszúrva.
vagy*
Jav. ebből: Vagy
a te hitvány törvényed hibázik.
Vagy tám – – – Mit gondolok? – Balgatag szozatok!
Hisz égek lám még is viz cseppet hullatok.
Ollyan tüz ez mellyet gerjeszhet a jég is.
És lángokkal égvén vizet áraszt még is.
Jupiter is mikor esözik leg jobban.
Lángozo villámja mindeg*
mindég
akkor lobban.
Hát ugyan-ezt Amor nem vihetné végbe.
Holott a leg föbb Istenség az égbe.
Es igy hideg lehet Rozi bár én*
<szivem> én Az áth. szó fölé írva.
égek*
Jav. ebből: ég
Félre az eszemből sejtelmes*
<oskolai> sejtelmes Az áth. szó alá írva.
kétségek.*
Jav. ebből: kétség
–
Ámor tanátsábol még öt meg kérlelem.
Ki tudja tán gyengébb szivvel bánik velem!
Sirok panaszkodom uj szokat keresek.
Elötte könyörgest*
könyörgést
tészek térdre esek
Le festem kinomat sáppadtan mint fél hólt
Kintsemnek mond és – – – Ah! de már ez mind volt
Még is egy jó nézést tölle nem nyerhettem.
El tünt, – én egy néma könek reménykedtem.
Vad szűz! gonosz Amor! ’s te vagy ég Istene?
Nem nem az Erynnis szült teged*
téged
oh fene!
Tám e’*
Jav. ebből: a
nimfádat is a Styxnál nemzeted.
’S Belé*
Olvhtl. szóból javítva.
az Alecto vad szivét ültetted.
Vesszetek! vesszetek! – – Mit mondok! – – – Oh talám
Mind kettöt meltatlan*
méltatlan
szitokkal káromlám.
Ki tudja? ah talám bennem van a hiba.
Járatlan vagyok meg*
még
Amor titkaiba. – –
Itt ülök*
<már>
a nap is*
Utólagos betoldás
el*
<is>
hágy már*
Utólag a sor fölé betoldva.
engemet.
’S*
Utólag a sor elé betoldva.
A lelketlen fáknak mondom keservemet
Pedig tán a kegyes szerelem nevembe
Most sugall leg többet artatlan*
ártatlan
Szépembe.*
Jav. ebből: szivembe
–
Kejjetek fel nyájas Zefirek kejjetek!
Mondjátok meg néki hogy hozzá sietek. –


ugrás a szövegforráshoz
Az Estve
A’ napnak hanyatlik tündöklö hintaja
Nyitva várja a’ szép enyészet ajtaja.
Haldoklo sugári halovánnyá lésznek;
Pirult horizonunk alatt el enyésznek.
Az aranyos felhök tetején le festve.
Mosolyog a hives szárnyan járo estve.
Melynek uj élettel biztato harmattya.
Gyöngy csepjeit a nyilt roságba hullatja.
A madárkák meg hült feszkeik*
fészkeik
szelein.*
szélein
Szunyadnak butsuzo notájok rendjein.
Szomorun hangitsál fészkén a patsirta
Fejjebb csak a danlo fülemüle birta.
A vadak, farkasok ülnek szenderedve.
Barlangjaba*
Barlangjába
mordul bomből*
bömből
a bus medve.
Ah ti csendes szellök fuvallati jertek!
Jertek füleimbe ti édes Concertek.
Mártsátok örömbe szomoru lelkemet.
A ti nyájjasságtok minden but el temet.
Lengjetek oh nyajjas Zefirek lengjetek!
Lankadt kebelembe életet öntsetek.
Míg érzek – míg szollok – egy kis nyájas szellet
Rám gyengén mennyei illatot lehellet.
Suhogo szárnyain a fák árnyekinal*
árnyékinál
Egy fü szerszámozott theatrumot csinál.
Melyben a grátiák örömmel repülnek.
A gyönyörüségnek lágy karjain ülnek.
A csendes bereknek barna rajzolatja
Magát a hold rezgö fennyenel*
fénnyénél
ingatja
Egy szoval e csendes melancholiának.
Kies rejtekei örömre nyilának.
Késs még borzazto éjj komor oráiddal.
Ne fedd bé kedvemet hideg szárnyaiddal.

*
Eredetileg ezután következett a toldalék, itt ezt hosszú vízszintes vonal jelöli.
Ugy is a Világba semmi reszem*
részem
nintsen.
Mely badgyatt*
bádgyatt
lelkemre*
Másolási hiba, lelkemet ért. sz. em.
meg nyugovást hintsen.
Mikor a világnak lármáját sokallom
Kevélynek, fösvénynek csörtetését hallom.
Mikor az emberek körültem ’sibongnak
S Kényektöl reszegenn*
részegenn
egy másba tolongnak
Bodult emberi nem! hát szabad létedre
Mért vértél zár bekot*
békót
tulajdon kezedre
Tied volt ez a föld, tied volt egészen
Mellyből most a kevéj ’s fősvény dezsmát*
dézsmát
vészen.
Mért szabtál hát határt önn fiaid között
Ládd e már egy mastol*
mástol
mind meg különözött.
Az enyim, a tied mennyi lármát szüle
Miolta a miénk nevezet el üle.
Hajdan a termö föld mig birtokká nem vált
Per és larma nelkül annyi embert táplált
’S többet; mert meg*
még
akkor a Had és veszetség.
Mérgétől nem veszett annyi sok nemzetség.
Nem volt még Koldussa akkor a Törvénynek
Nem született senki gazdagnak szegénynek.
Az igasság tevö határ kö hatalom
A másét bantani*
bántani
nem hagyo tilalom.
Nem adott még okot annyi sok lármára
Mert az elégség volt mindennek határa.
Nem allott*
állott
volt meg*
még
ki a kevej*
kevéj
Uraság.
Hogy törvényt halgasson tölle a gazdaság.
’S Rozs kenyer héjjből is Karatsonja légyen.
Hogy az Ur Tortátát pastetomot egyen.
Nem birt még a Király 20, 30 milliot.
Nem csikart ki töllök Dézsmát és portiot.
Melyből boldogokká tudja öket tenni.
Az az – Tonkin Fészket légyen miből venni.
Nem bujt el [a]*
Másolási hiba, a névelő hiányzik, pótoltuk.
Fősvény több ember társától
Hogy ment legyen penze*
pénze
a haramiátol.
A’ kit tán tolvajjá a tolvaj világ tett.
Mert gonosz erköltsel senki sem született.
Nem is csuda! mert már a rétek árkolva.
Es*
És
a mezök körül vagynak barazdolva.*
barázdolva
Az erdök tilalmas Korlát közt állanak.
Hogy benne az Urak Vadai lakjanak.
A vizek a szegény emberekre nézve.
Töllök munkált fákkal el vagynak pétzézve.
Te vagy még egyedül oh Arany hold-vilag!*
hold-világ
Melyre Donátziot nem hozott a Világ.
Te vagy még eltetö*
éltetö
Levegő! a melyen
Indseneri ductus nem járt semmi helyen.
’S tégedet oh leg szebb hangu szimfonia
Ingyen halgathat még minden ember fia
’S titeket oh édes Concerti hangzások.
Halhatnak a szegény pasztorok*
pásztorok
munkások.
Mikor a mesterség gyáva hangjainál.
A részeg nagy világ fáraszto bált csinál.
Oh aldott*
áldott
természet! oh csak te vagy nékem
Az a te tölled nyert birtokom ’s videkem*
vidékem
Melynek én örökös Földes Ura lettem
Mihelyt te általad embernek születtem.


ugrás a szövegforráshoz
Az álom.
*
A vers mottója a 48b lapon olvasható, A’ nyár c. vers toldaléka után, attól hosszú, vízszintes vonallal elválasztva.
Boldogok azok a’ kik ugy alusznak
hogy többe fel nem ébrednek.
Söt ezen kivánságom is haszontalan,
ha az álmadozások ostromolják a sirhalmokat.
Pred: 3: 19, 20, 21.

Jön az alom*
álom
mindent pihenesre*
pihenésre
hajta.
Az éjjelnek barna palasztja van rajta.
Be boritja velle a földet ’s az eget
Alolla altato mak olajt csepegtet
Melynek balsamában a benne feredett
Szem héjjaknak edes*
édes
nyugovást engedett
Lágy karjain fáradt erzekenységünket*
érzékenységünket
Ringatja egy masik világba tesz minket
Hol sok ezer képpel elménk jádtzodtatja*
jadtzoztatja Másolási hiba, em.
Valoság képébe tünö abrázatja*
ábrázatja
Most az öröm arany hegyeit igéri.
Az áldás javait böv marokkal méri.
Majd a félelemmel rettenti lelkünket
’S A’ kéttség szelire*
szélire
viszi eletünket
De akarmint tünik képzelödésinkbe
Valodi örömöt terjeszt ö szivünkbe
Apolgató karral kötésink fel oldja.
El lankadt erönkhöz ujj erejét toldja.
Meg tört érzesinket*
érzésinket
simitja kezével.
Uj életre hozván gyogyito mezével*
mézével
A terhes gondokat rab lántzához füzi
Szivünkböl a Lethe partjaihoz üzi.
Minthogy a vilagi bajoknak érzése.
Éltének*
El tünik Itt minden bizonnyal másolási hibáról lehet szó, így nem értelmes a mondat. A többi változat szerint em.
leg nagyobb terhe ’s szenvedése.
A Halálnak képét öltözven*
öltözvén
magára
Bennünket holtakká teszen utojjára.
Ugy vagyon: holtakká tészen és hogy élünk
Csak egy susogás hiteti el velünk*
Itt vége szakad a versnek, alá hosszú, vízszintes vonallal elválasztva A’ nyár c. vers toldalékát jegyezte le a másoló.


ugrás a szövegforráshoz
A’ nyár
A’ nap kettőztetvén hév tüzet a rákon,
Magossan tündöklik a hideg Klimákon
Hevül a Nemea sarga*
sárga
Oroszlannya*
Oroszlánnya
Mert sugarit*
sugárit
a nap ra*
rá
közelröl hannya*
hánnya
Vévén a Sirius tölle melegséget
Tüzes csillagával minden határt éget
Mihelyt dögleletes fennyü*
fénnyü
csillagzattya
Magát a’ csillagos égenn ki mutatja.
Azonnal a Tavasz szépségi hervadnak
A nyájas ligetek mezők el fonnyadnak.
A tölle meg aszalt természetnek szomja.
A Rétek haldoklo virágit le nyomja.
Le konyul a beteg liliom ’s tulipánt.
Mellyeket belől egy száraz hectika bant*
bánt
Illatos Kebele Florához temjénez.
Hogy könyörüjjön már beteg seregén ez.
Néki alázatos szárát meg hajlitja.
Az ujjito essöt nyilt szájjal ahitja.
El is jön az essö neha*
néha
nagy felhovel*
felhővel
De szellel*
széllel
dörgessel*
dörgéssel
villammal*
villámmal
menykövel
A’ forgo szél öszve tördeli a Fákat
El sodorja a’ szép vetést, és plántákat
A’ rohano zapor*
zápor
a retet*
rétet
el mossa.
A virágok nemzö részét le csapdossa.
A tüzes menydörgés minden szivet gyötör.
A langozo menykö minden felé ront tör.
Kopog a jég essö tördel mindeneket
Agyon veri a szep*
szép
viragos*
virágos
kerteket
De mihelyt a’ setét felhök el repülnek
A’ haragos egek ismét ki derülnek
A mosdott nap egy szép felhőre könyököl.
A meg szürt*
szült Másolási hiba, így értelmetlen a sor, a többi szövegváltozat alapján em.
aërben vidámon tündoköl*
tündököl
Büszkén mutogatja a szagos retekben*
rétekben
Apro Képetskéit*
Kéketskeit Másolási hiba, így értelmetlen a sor, a többi szövegváltozat alapján em.
a kristáj cseppekben.
Egy ily hűs essőért hányszor sohajtozott
A kit az izzadság és por be sarozott.*
sározott
A ki lankadt karral vonta már kaszáját.
Be edes*
édes
örömmel kezdi most munkáját
A meg vidult barmok ’s vadak ugrandoznak.*
ugrándoznak
A vig madarakkal a mezök hangoznak.*
E sor alatt megjegyzés: Lasd a Folytatast pag 12. (A lap jobb felső sarkában levő ceruzás számozás szerint 12., a kötet szerint 48a)

*
A toldalék cím, megjegyzés nélkül a 48a lapon kezdődik, Az Álom című vers toldalék nélküli része után, vízszintes vonallal elválasztva attól.
Be ártatlan élet be edes*
édes
nyugalom!
Melynek meg sozoja a munka szorgalom.
Oh be kedves alom*
álom
mely az el fáradott.
Inaknak szükséges meg tágúlást adott.
Be jól esik a szük étel ha eleve.
A munkas*
munkás
gyomraba*
gyomrába
mínden verre*
vérré
leve.
Ti! kiknek nem izes sem alom*
álom
sem étel.
Lássátok mijjen jó ez a dolog tétel!
Ti puhák! a gyepre fekünni se mertek
Söt a lágy pihen is sziszegve hevertek.
Pava*
Páva
modon fénylö bagjok kik modiból
Ejtzakát*
Éjtzakát
csináltok a nap oraibol*
oráibol
Ti el puhult testel ürög tok*
ürögtök
forogtok.
Vagy egész nap estig ájulva hortyogtok.
Mikor öszve föttök a forro dunyhába.
Erzesetek*
Érzésetek
’sibbadt, agyvelötök kába.
Finnyás henyék! kiknek a’ has Istenetek.
Herék! kik csak azért eltek*
éltek
hogy egyetek.
Hány fogásba esett jó izünn egy falat.
Hogy fajdalom*
fájdalom
nem jött reátok az alatt.
A munkás kenyerét sajtját elö vészi
Délbe estve mindeg*
mindég
jó izüen eszi.
Tiszta forras*
forrás
vizzel enyhül*
egyhül em.
igaz szomja.
Mikor fejeteket a sok bor el nyomja.
Igy mikor sok kintsbe áll nektek a halál
Ö egy napi szemből uj eletre*
életre
talál.
’S mikor nyavajak*
nyavaják
közt henyél a negédes.
Neki a munka közt éte álma edes.*
édes
Te szegény arato ki Uradnak a nagy
Szerentsét irígyled: halgass; boldogabb vagy!


ugrás a szövegforráshoz
Constantzinapoly
A mint a Bosforus Europát mossa.
Mas felöl Asia partyait csapdossa
Itt büszke habjai ditsekedve fojnak
Kevely*
Kevély
fala alatt Constantzinápolynak
E masik Romának pompás Düledeki
Borzaszto arnyekot*
árnyékot
botsátanak néki
De jöszte be Musam e varosba*
városba
velem
Teged*
Téged
nem rettenthet itt semmi felelem.*
félelem
Mennyi Kints oh Musam! mely sok gyongy s patyolat
Mennyi nép melyet visz csak egy parantsolat.
A roppant templomok nézd mikent kérkednek
Nevevel*
Nevével
a’ bennek lako Mahumednek.
Ki örül hogy nevét a felhőkre hánnya
Zöld selyem turbányba fénylö Muzolmannya
’S könyörülvén hozza*
hozzá
esdeklö táborán
Szentebb lessz az ilyet igero*
igérő
Alkorán.
Oh e nepre*
népre
oh mely sürü felhot vona.
A szentség szinével be mazolt*
mázolt
babona.
Ti is itt állatok kö szálnyi metsetek.
Mellyek a fellegek közze*
közzé
rejtettetek.
Hegyes tetötöknek aranyozott holdja.
Fennyevel*
Fénnyével
az égi holdak szamat*
számát
toldja.
A Tágas uttzakon*
uttzákon
sok veres selyembe
Öltözött Törökök találkoznak szembe.
Kevélyen ugrattyák az Arabs paripat*
paripát
Sziván Ásiai dohánnyal tölt pipát
Csillámlo kardoknak gazdag briliantya
Az oltso aranyat meg vetéssel szántya
Itt néz ki egy Dáma de irigy fatyola
Minden szépségeket töllünk be burkola
Jer Musam láthattz még sok száz szebbet szembe
Hogy ha be mégy ama firhangos hárembe.
Ez ollyan Magazin vagy inkabb Kalitka.
A melybe csiroppol a Császárnak titka.
Oly templom segrestye melyben a Sultánnak
Eröt egésséget sok hivek kivánnak
És ha érkezése hallatik Selimnek
Sok szaz*
száz
elö kontyu turbikol egy himnek
De ki siess musam mert majd a Császárnak
Daktilust eneklö*
éneklö
Musaihoz zárnak
A szem, fül, heréltek, utanna zudulnak.
Jer más oldalára a fénylő Stambulnak.
*
A toldalék hosszú, vízszintes vonallal van elválasztva az előző résztől.
Denever babona! Bagoly vag buzgóság!
Meddig lessz körmöd közt a mindenhatoság
Mig ülsz a Királyok Koronáján, kintsén.
A vitezek*
vitézek
kardjan*
kardján
’s a nepek*
népek
bilintsén.
Mig az emberi nem hajdan a természet.
Együgyü keblében nyugva hevereszett*
heverészett
Nem emelte még fel kiáltások szavát
Hogy keresd a vak éjj fiainak javát
Boldog volt a világ, e hir nev: szentség
Nem volt a leg szörnyübb gonoszokra mentség.
Állott a természet örök epitmennye*
épitménnye
Elt*
Élt
az emberiseg*
emberiség
leg szentebb törvennye*
törvénnye
De miolta ennek sok romlast szenvedett
Oldalába raktad bal madár feszkedet*
fészkedet
Azolta szamodra*
számodra
rakja a le nyomott
Ertelem*
Értelem
azt a sok felséges templomot
Azolta adja a kenyért házábol
Ki kapván éhel holt kitsinnye szájábol
A szent névre vagyo*
vágyo
balgatag Anya is
Hogy tudjon mit ragni*
rágni
Dervized foga is
Sok bolond ki adja utolso fillérét
Le teszi a mennynek arendaját ’s bérét
Hogy mikor az oltárt épitik számodra
Ketske szört vihessen ö is oltárodra
Nappali álmodban láttz ezer álmokat
Ejjel*
Éjjel
a népek közt huholod azokat.
Jöjj ki a nappali fenyre*
fényre
hadd láthassunk.
Mennyei képedet látvan*
látván
imadhassunk.*
imádhassunk
Te a vak homály[ba]*
homaly Másolási hiba, ért. sz. em.
rakod a templomot
És onnan igéred a paraditsomot
Csak be tolongjanak hozzad*
hozzád
a Moscheba
Az észt és a virtust hagyod csak kardéba
Hát már hogy valaki böjtölget pénteken
Hogy éhel mezitláb jár a Szent helyeken
Ollyan nagy érdem é egy két Liturgia
Hogy az ember azzal lehet Isten fia?
’S hogy paraditsomba es*
és
Menybe reszt*
részt
végyen
Szükség hogy Skeleton, es*
és
Szarándok légyen.
Külömben nem lehet idvezült Törökké
Ámbár emberséges ember volt örökke*
örökké
Egy paraditsomot magának igy tetet
Minden nemzet ’s abbol ki zár más nemzetet.
Természet emeld fel örök beszédedet.
’S Mindenek halgatni fogják törvényedet
S e kézzel foghato setétség el tünik
Az Ejnek*
Éjnek
madara huholni meg szünik
Egy jól tévö világ a menyböl ki derül
’S a sok ki gondolt meny mind homályba merül
Ah! ti már is abbol fakadt indulatok
Nyelvemre harsogobb hangokat ontsatok
Emelkedj fel Lelkem! – elöre képzelem.
Mint kiált fel szoval edgyett az értelem
S azonnal a setét kárpitok ropognak.
A szívról*
szívről
az avult kérgek le pattognak
Tárházát az áldott emberiség nyitja
Edes*
Édes
fiainak sebeit gyogyitja
A szeretet Lelke a földet be teli.
Ember ember társát ismét meg öleli.
El oszolnak a szent ’s a panaszos hangok.
Boldogíto értzé válnak a harangok.
Azzal sok szaz*
száz
ember tarson*
társon
segitenek.
A min most egy czifra tornyot epitenek.*
épitenek
Siess késő század! Jövel oh boldog Kor.
En*
Én
ugyan lelketlen por leszek mar*
már
akkor.
De jöttödre vigann zengem énekemet.
Vajha te csak edgyszer emlitnél engemet.
Ugy e bagoly világ ám remitne tölle.
Nemes utálással halnék ki belölle.


ugrás a szövegforráshoz
Az Ősz
September
Már a vig szüretnek örül minden ember
Mellyel örvendeztet bennünket September.
Octöbert*
Octóbert
ekkép biztatja elöre
Hogy nektár lessz a bor, és máslás a’ löre
Setetül a góhér a piros vesszökön
Barna szint vér vissza a többi szöllökön
A melyeknek által vilaglo Kristájja
A nezöt már édes nectárral kinálya
Rajtok Királyságot mutogatni akar
A veres barsonba*
bársonba
kevéjkedö bakar.
A’ sárgállo almák a piros körtvéjek
Le görbedt annyoknak emlöjén kevéjek.
El terültek fajok alatt a berkenyek
A kövér noszpoják a borzas gesztenék.
Meg terhelte az ösz a faknak ágait
Vastagon ra füzvén gazdag áldásait
Csak az a baj hogy már hüvesek a szelek.
Néha egy kis hideg és dér is jár velek.
Mert már a mértékét hogy Phoebus el érte.
A napot az éjjel egyenlönek mérte.
*
A következő rész hosszú, vízszintes vonallal van elválasztva az előzőtől.
De még is baratom jer ha ki setalunk.*
sétálunk
Az öszben is elég örömöt találunk.
Ha nints is oly pompás mint a vig ki kelet
De még is sok részben ditsekszik e felett.
Van edes*
édes
szöllöje van szagos gyümöltse
Mellyel a setálo*
sétálo
kebelét meg töltse
Ha a szép virág is ollyan kedves maga.
Hát a gyümölts melynek ize is van ’s szaga?
Az ugyan ebreszti*
ébreszti
de csak látásunkat
Ez izlésünket is vélle szaglásunkat.
És igy ha a tavasz a leg gyönyörübb rész.
Az ösz még leg jobb is leg gyönyörübb is lész.
Levegö ege is Dél utan*
után
enyhesebb.
A’ Szent Miháj nyara most leg kellemesebb.
Van a hegyen egy kis szöllöm, és silvásom.
Itt esik ilyenkor leg szebb mulatásom.
De ha te sem sajnálsz velem meg jelenni.
Ez a gyönyörüség kettzeres*
kéttzeres
fog lenni.
Es[z]ünk*
Esünk em.
almát körtvélyt érett gohérokat.
Nem irigylünk semmi rakott asztalokat.

October.
Már hát el erkezett*
érkezett
a vig October is.
Melly után sohajtott Bachus ezerszer is.
Itt van a víg szüret mustos kádja körül
A szüretelöknek vig tábora örül.
Melybe hordogatja a meg ért szöllöket
Vig tántzal lármával nyomja benne öket
Kellemes zugással omlanak cseppjei.
Jó kedvel biztatnak zavaros levei.
A sajto örvendö lármával csikorog
Oldalán a piros nectár zugva csorog.
A lutskos parasztok szurtos képpel járnak
Néki neki mennek a lutykos zsajtárnak.
Az ideit szürik isszák a tavait.
Jövö esztendöre tartják majd a mait
Az ujnak örülnek ’s attol kurjongatnak
Mert markokban tele kulatsot forgatnak.
Tántorgo lábakkal ’s reszketö karokkal.
Meg is sok hordokat töltenek borokkal
Mig a zugo Lihón le felé foj a must
Az alatt a hordo mellett isznak vig tust.
Haragszik a gyermek Bakhus a hordoba.
Mig egy részét ki nem szedik a lopoba.
Mérgébe tajtekját*
tajtékját
turja a szájára.
Ki üti fenekét ’s el fut utojjára.

*
A következő rész hosszú, vízszintes vonallal van elválasztva az előzőtől.
Kapj az általaghoz ne szégyeld barátom.
Ne szegyeld lám en is a számat nem tátom.
Gyönyörü munka ez ha szinte lutykos is.
Örömmel nyul ehez a’ paszamantos is.
Még must korába is a bor viggá tészen.
Minden reá tartást a szivből el vészen.
Hát még ha ferfi*
férfi
kort érhet a hordoba
’S mint Királyi szekbe*
székbe
ki száll a kantsóba.
Melly édesen peseg már elöre latom.*
látom
Melly vigakká teszen ez akkor baratom.*
barátom
Idvez legy Lieus! jól tévö Istenség!
Te tölled a szivből fut a kedvetlenség.
Legy jó im kezet fog az ember te veled.
Te a barátságot, ’s örömöt érleled.

November.
Itt van már November didergö holnapja
Hideg szele a fák ágait meg csapja.
Meg halva el hulnak a sárga levelek.
Jattzadoznak*
Játtzadoznak
velek a kegyetlen szelek.
Az ajtonál állo telnek*
télnek
hideg zuzza.
A zöld ligeteket, ’s mezöket meg nyuzza.
Hideg essö csorog ’s csepeg egész éjjel
A fazékony Auszter havat is csap széjjel
A borongos égnek sürü felhőzése
Házba zárt szivünknek kedvetlenedése.
Jer baratom*
barátom
minden unalmat üzzünk el.
Az ujj boron vidám beszélgetesünkel.
*
A következő rész hosszú, vízszintes vonallal van elválasztva az előzőtől.
Van elég gesztenye van eleg noszpoja
Van Dio melyik kell? mind jó bor kortsoja.
A gesztenye jobb lessz meg*
még
is a Diónál.
Rakással süssük majd itt a Kandallónal.
Az az óros korso megint jár közöttünk
Tudod mint tegnap is mikor haza jöttünk.
Meg*
Még
ugyan a borom nem fortt ki egésszen.
De semmi! potomra minek heverésszen.
Most még jobban is csusz, mert edes*
édes
valóba.
Külömben sem láttzik szine a Kantsóba.
Es ha az elsötöl még kedved nem duzzad.
A másik kantsot is köröm hegyig húzzad.
Magam is igy fogok te utannad tenni.
Törik szakad még is vigann kell ma lenni.
Vigan ma Barátom! ’s majd ha pitizalunk*
pitizálunk
Roziról is egy két sort dallarizálunk.
’S Ki tudja hát ha még tantzot is kell várni.
Hatos Minetet is fogunk ketten járni.
Neveted? de több is történhetik itt még.
Bolond az barátom a’ ki okos mindég.
Le kell a mord képet néha neha*
néha
tenni.
’S ha ennyi hivságra nem fogunk is menni
Jer leg alább minden unalmat üzzünkel.
Az uj boron, ’s vidam*
vidám
– beszélgetésünkel. –


ugrás a szövegforráshoz
A’ Kevély
Nézd csak azt ki amott sétálgat kevéjen
Mindent meg vét, utál szemeivel mélyen.
Fel emeli orrát a tobbiek*
többiek
felett
Öblös vitorlája hajt igen nagy szelet.
Ezt mihejt valami szellö meg mozgatja
Azonnal két felé büszkén fintorgatja
Fel sem vesz senkit*
A másolás során itt egy szótag kimaradt, így csak 11 szótagú lett a sor.
nagy rátartiságban.*
rátartaságban Másolási hiba, em.
Mint ha csak ő volna ember a világban
Sajnájja a földre botsatni*
botsátni
labait.*
lábait
Utálván a vélle testvér föld porait.
Nem meltoztatik*
méltoztatik
ö ki mondani a szot.
Az Ut Onak mondja, a-nak*
Másolási hiba, annak em.
teszi az o-t.*
Másolási hiba, ott em.
Ezt is foga között szürve kell ki tenni
Külömben parasztos Comis fogna lenni.
Söt meg*
még
nagy lelkenek*
lelkének
az esik terhére.
A Teremtöt azert veszi Crisisére:
Hogy a mely levegöt a szegény ki lehell.
Uri tűdőjének ugyan azt szini kell.

*
A következő rész hosszú, vízszintes vonallal van elválasztva az előzőtől.
Emberek! vagy Herok legyetek ’s Istenek
Ha kevéjségtekkel lehettek illyenek.
Vagy legyetek vélűnk emberetskék, ti is
Igy több betsülletet adni fogunk mi is.
Melly nagy Balgatagság! Csak Embernek lenni.
Meg*
Még
is a hasonlo embert fel sem venni.
’S azzal hogy valaki masokat*
másokat
meg vetett.
Azzal praetendalni tölle betsülletet
A’ betsüllet olyan dőg párának langja,
Mint a Lidértz melyet szül a’ sir barlangja.
A’ ki ezt kergeti el repül elölle.
Azt szokta keresni a ki szalad tölle.
Az embernek igen kenyes*
kényes
termeszeti*
természeti
S magát meg vettetve latni*
látni
nem szereti.
Mit nyersz hat*
hát
ki mindent meg vettz oktalanul
Ötet is meg veti minden: ’s kárán tanul.
A kevéjség csupán a bolondok gondja
Ugy van mert a kevéj a világ bolondja.
De hát e világnak ily bolondja soké?
Hogy ne? söt a világ az ily bolondoké
Söt már a kevejek*
kevéjek
oly nagy számmal vannak.
Hogy a ki nem kevej*
kevéj
mar azt tartyák annak.
Tarka Luftballonok! Lebegö arnyekok!*
árnyékok
Gyermekségböl tamadt*
támadt
fenyes*
fényes
buborekok!*
buborékok
Lám a nemes értzek mind fenékre szálnak
Mikor az otromba tökök fen uszkálnak.


ugrás a szövegforráshoz
Vidám termeszetü Poëta
Sir halmok! Gyász temetö Kertek!
Mellyek örökös setétség’
’S szivet borzaszto csendesség’.
Mostoha kebeleben*
kebelében
hevertek.
Ti bús Melancholianak
Setétes vőlgyei
Hol szomoru Muzsájanak
Aldozott*
Áldozott
Hervey

Itt az erzesnek*
érzésnek
minden neme.
Meg az élőben*
elsőben Másolási hiba, így nem értelmes a mondat, a többi szövegváltozat alapján em.
is meg hal;
Füle csak csendesseget hall.
A semmitöl irtozik szeme.
A cziprus a hold fénnyénel*
fénnyénél
Arnyekat*
Árnyékát
mutogatja.
Egy sirból ki tántorgott szél
Badjattan*
Bádjattan
mozgatja.

Szörnyü környék! melyhez a’ Lélek
Fántáziain repülve.
Irtozással megy ’s réműlve.
Fél holtan hátrál vissza vélek
Szörnyü Környék! kérkedj bátor.
Bus lantu Joungoddal:
Isten hozzád, gyászos Sátor!
Komor Anglusoddal.

Mások irtoztato enekkel.*
énekkel
Bőgessék bus Obojjokat.
És siralmas notájokat.
Jajgassák keserves versekkel.
Keritse szürke Hesperis
Gözölgö fejeket
Én nem ohajtom egyszer is
Követni ezeket.