HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Az Estve
A’ napnak hanyatlik tündöklö hintaja
Nyitva várja a’ szép enyészet ajtaja.
Haldoklo sugári halovánnyá lésznek;
Pirult horizonunk alatt el enyésznek.
Az aranyos felhök tetején le festve.
Mosolyog a hives szárnyan járo estve.
Melynek uj élettel biztato harmattya.
Gyöngy csepjeit a nyilt roságba hullatja.
A madárkák meg hült feszkeik*
fészkeik
szelein.*
szélein
Szunyadnak butsuzo notájok rendjein.
Szomorun hangitsál fészkén a patsirta
Fejjebb csak a danlo fülemüle birta.
A vadak, farkasok ülnek szenderedve.
Barlangjaba*
Barlangjába
mordul bomből*
bömből
a bus medve.
Ah ti csendes szellök fuvallati jertek!
Jertek füleimbe ti édes Concertek.
Mártsátok örömbe szomoru lelkemet.
A ti nyájjasságtok minden but el temet.
Lengjetek oh nyajjas Zefirek lengjetek!
Lankadt kebelembe életet öntsetek.
Míg érzek – míg szollok – egy kis nyájas szellet
Rám gyengén mennyei illatot lehellet.
Suhogo szárnyain a fák árnyekinal*
árnyékinál
Egy fü szerszámozott theatrumot csinál.
Melyben a grátiák örömmel repülnek.
A gyönyörüségnek lágy karjain ülnek.
A csendes bereknek barna rajzolatja
Magát a hold rezgö fennyenel*
fénnyénél
ingatja
Egy szoval e csendes melancholiának.
Kies rejtekei örömre nyilának.
Késs még borzazto éjj komor oráiddal.
Ne fedd bé kedvemet hideg szárnyaiddal.

*
Eredetileg ezután következett a toldalék, itt ezt hosszú vízszintes vonal jelöli.
Ugy is a Világba semmi reszem*
részem
nintsen.
Mely badgyatt*
bádgyatt
lelkemre*
Másolási hiba, lelkemet ért. sz. em.
meg nyugovást hintsen.
Mikor a világnak lármáját sokallom
Kevélynek, fösvénynek csörtetését hallom.
Mikor az emberek körültem ’sibongnak
S Kényektöl reszegenn*
részegenn
egy másba tolongnak
Bodult emberi nem! hát szabad létedre
Mért vértél zár bekot*
békót
tulajdon kezedre
Tied volt ez a föld, tied volt egészen
Mellyből most a kevéj ’s fősvény dezsmát*
dézsmát
vészen.
Mért szabtál hát határt önn fiaid között
Ládd e már egy mastol*
mástol
mind meg különözött.
Az enyim, a tied mennyi lármát szüle
Miolta a miénk nevezet el üle.
Hajdan a termö föld mig birtokká nem vált
Per és larma nelkül annyi embert táplált
’S többet; mert meg*
még
akkor a Had és veszetség.
Mérgétől nem veszett annyi sok nemzetség.
Nem volt még Koldussa akkor a Törvénynek
Nem született senki gazdagnak szegénynek.
Az igasság tevö határ kö hatalom
A másét bantani*
bántani
nem hagyo tilalom.
Nem adott még okot annyi sok lármára
Mert az elégség volt mindennek határa.
Nem allott*
állott
volt meg*
még
ki a kevej*
kevéj
Uraság.
Hogy törvényt halgasson tölle a gazdaság.
’S Rozs kenyer héjjből is Karatsonja légyen.
Hogy az Ur Tortátát pastetomot egyen.
Nem birt még a Király 20, 30 milliot.
Nem csikart ki töllök Dézsmát és portiot.
Melyből boldogokká tudja öket tenni.
Az az – Tonkin Fészket légyen miből venni.
Nem bujt el [a]*
Másolási hiba, a névelő hiányzik, pótoltuk.
Fősvény több ember társától
Hogy ment legyen penze*
pénze
a haramiátol.
A’ kit tán tolvajjá a tolvaj világ tett.
Mert gonosz erköltsel senki sem született.
Nem is csuda! mert már a rétek árkolva.
Es*
És
a mezök körül vagynak barazdolva.*
barázdolva
Az erdök tilalmas Korlát közt állanak.
Hogy benne az Urak Vadai lakjanak.
A vizek a szegény emberekre nézve.
Töllök munkált fákkal el vagynak pétzézve.
Te vagy még egyedül oh Arany hold-vilag!*
hold-világ
Melyre Donátziot nem hozott a Világ.
Te vagy még eltetö*
éltetö
Levegő! a melyen
Indseneri ductus nem járt semmi helyen.
’S tégedet oh leg szebb hangu szimfonia
Ingyen halgathat még minden ember fia
’S titeket oh édes Concerti hangzások.
Halhatnak a szegény pasztorok*
pásztorok
munkások.
Mikor a mesterség gyáva hangjainál.
A részeg nagy világ fáraszto bált csinál.
Oh aldott*
áldott
természet! oh csak te vagy nékem
Az a te tölled nyert birtokom ’s videkem*
vidékem
Melynek én örökös Földes Ura lettem
Mihelyt te általad embernek születtem.