Új fergeteg kél ellened,
*éllened em.
o Hajó,
’S készűl az álnok síkra taszítani.
Jaj, mit mivelsz? Térj, kérlek, ismét
Hajdani hív kikötőd’ keblébe!
Nem látod e mint ingadoz’ a’ kevély
Árbocz, ’s az eltört karfa miként recseg?
Nem illnek illy kétséges úthoz
Bomladozó kötelékid. Íme
Nincs ép vitorlád, nincsenek Istenid,
Kikhez segédért bízva kiálts megint.
Ámbátor erdők’ legnemesbbik
Gyermeke, nagyra-vonúlt fenyő! te
Kérkedve hányod ismeretes neved’
’S fő származásod’. A’ remegő hajós
Nem bízkodik festett falakban.
Óvd magad a’ dühösűlt szelektől!
Csüggedve sírtam annyiszor a’ kiért,
De a’ kit épen láttam agyarkodó
Őrvényiből mindég kikelni:
Ah! mikor érsz kikötődbe vissza?