Autográf archiválás
Körlevél
Midőn a<’ h>ajnal elveri álmomat,
’S a’ fény <csak lopva csúsz még> rejtekembe,
Imádott kedves Kép te tűnsz szemembe,
’S ah gyúladni érzem régi lángomat.
Ez ő! ez ő! kiáltom, ’s csókomat
A’ képnek hányom részegűlt hevembe’:
Így szóllott, így járt, így mozgott, ölembe
Így süllyedt elfogadván jobbomat.
’S most ezzel folynak, mint eggykor vele,
A’ titkos, édes, boldog suttogások,
Vád, harcz, megbánás, ’s új új alkuvások.
’S midőn ezt űzöm, mint egykor vele,
Kél a’ nap ’s bélő a’ jaloux-nyiláson
’S sugárival körűltte g l o r i á t von.
| az Hajnal
orozva lebben
Kép,
ah,
Ez Ő! ez Ő!
hevembe’;
Vele,
új meg’ új alkvások.
Vele,
körültte
|