Midőn a’ Hajnal elveri álmomat,
’S a’ fény csak lopva csúsz még rejtekembe,
Imádott kedves Kép, te tűnsz szemembe,
’S ah! gyúladni érzem régi lángomat.
Ez Ő! ez Ő! kiáltom, ’s csókomat
A’ képnek hányom részegűlt hevembe’.
Így szóllott,
*szóllott<!>,
így járt, így mozgott! ölembe
Így süllyedt, elfogadván jobbomat!
’S most ezzel folynak, mint eggykor vele,
A’ titkos, édes, boldog suttogások,
Vád, harcz, megbánás, ’s új új alkuvások.
*Fölötte áth. sor: <Panasz, harcz és frígy, ’s új új alkuvások.>
’S midőn ezt űzöm, – mint egykor vele! –
*A gondolatjelek utólagos betoldások.
Kél a’ nap, ’s bélő a’ jalouxnyiláson,
’S sugárival körűltte glóriát von.