1811–1812/? A |
1811–1812/? Ba |
1813–1823/? Bc |
1811 Ba |
1811 Ba |
1811 Ba |
1811 Ba |
1811 Bb |
1812 Ba |
1812 Ba |
1813 Bc |
1822/1823 Bc |
1830–1831 Bc |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Midőn a’ <reggel>*
<reggel> Hajnal Az áth. szó fölé írva. elveri álmomat,’S a’ fény csak lopva csúsz még*
Az eredeti szórend: csak lopva csúsz még a’ fény, a cserére jelek mutatnak. rejtekembe, Imádott kedves*
kedves Sor fölötti betoldás. Kép, te tűnsz <mingyárt>*<mingyárt> Fölé utóbb ugyancsak áth. szó betoldva: <legott>. ’S <újra>*
<ujra> Fölé írva: ah! gyúla<sztod>*gyúla<sztod> Az áth. betűk fölött betoldva: dni érzem. régi lángomat.Ez Ő! <mondám; ez Ő! ’s hév>*
<mondám, ez Ő! ’s két > Fölé írva: kiáltom, ’s. A sor elé betoldva: Ez Ő! csókomatA’ kép<re>*
kép<re> Az áth. betűk fölé írva: nek. hányom részegűlt hevembe’.Igy szóllott, így járt, így mozgott! ölembe
Így süllyedt, elfogadván jobbomat!
’S most ezzel folynak, mint <hajdan>*
<hajdan> eggykor Az áth. szó fölé írva. veleA’ titkos, édes, boldog suttogások,
<Per, béke, ’s mindég új visszalkodások>
<Panasz, csaták, frígy, ’s új új forradások>
<harcz és> <alkuvások>
új meg’ új alkvások.
’S midőn ezt űzöm, mint eggykor vele,
<’S ím> a’ Nap*
<’S ím> a’ Nap Elé betoldva: Kél, utána: , ’s. bélő a’ jalouxnyiláson,<’S a’ fej körül súgárzó glóriát von>
’S sugárival körűle*
körűle Ráírással javítva körültte-ből. gloriát von | szemembe,
Vád, harcz, megbánás,
<’s új új alkuvások.>
| a’ fény orozva lebben rejtekembe,*
A sor mellé a későbbi változat van írva.
| magának távolléte alatt Midőn a’ Hajnal elveri álmomat,
’S a’ fény csak lopva csúsz még rejtekembe,
Imádott kedves Kép, te tűnsz szemembe,
’S ah! gyúladni érzem régi lángomat.
Ez Ő! ez Ő! kiáltom, s’ csókomat
A’ képnek hányom részegűlt hevembe’;
Így szóllott! így járt, így mozgott! ölembe
Igy süllyedt, elfogadván jobbomat.
’S most ezzel folynak mint eggykor Vele,
A’ titkos, édes, boldog suttogások,1
Anspielung auf Tassos bekannte: Teneri sdegni e placide e tranquille Repulse etc.
Vád, harcz, megbánás, új meg új alkvások*
Fölötte áth. sor: <Panasz, harcz, és frígy, ’s új új alkuvások>
’S midőn ezt űzöm, mint eggykor vele,
Im a’ nap bé lő a’ jalouxnyiláson,
’S súgárival körűltte*
körultte Az ékezet hiányzik, em. gloriát von.2Glória a’ Festőknél az ég’ fénye.
| Midőn a’ Hajnal elveri álmomat,
’S a’ fény csak lopva csúsz még rejtekembe,
Imádott kedves Kép, te tűnsz szemembe,
’S ah! gyúladni érzem régi lángomat.
Ez Ő! ez Ő! kiáltom, ’s csókomat
A’ képnek hányom részegűlt hevembe’.
Így szóllott,*
szóllott<!>, így járt, így mozgott! ölembe Így süllyedt, elfogadván jobbomat!
’S most ezzel folynak, mint eggykor vele,
A’ titkos, édes, boldog suttogások,
Vád, harcz, megbánás, ’s új új alkuvások.*
Fölötte áth. sor: <Panasz, harcz és frígy, ’s új új alkuvások.>
’S midőn ezt űzöm, – mint egykor vele! –*
A gondolatjelek utólagos betoldások.
Kél a’ nap, ’s bélő a’ jalouxnyiláson,
’S sugárival körűltte glóriát von.
| Midőn a’ Hajnal elveri álmomat
’S a’ fény csak lopva csúsz még rejtekembe,
Imádott kedves Kép, te tűnsz szemembe,
’S ah! gyúladni érzem régi lángomat.
Ez Ő! ez Ő! kiáltom, ’s csókomat
A’ képnek küldöm részegűlt hevembe’.
Igy szóllott, így járt, így mozgott! ölembe
Igy süllyedt, elfogadván jobbomat.
’S most ezzel folynak, mint eggykor Vele,
A’ titkos édes boldog suttogások,
Vád, harcz, megbánás, új új alkuvások.
’S midőn ezt űzöm – mint eggykor Vele –
Kél a’ Nap, ’s bé lő a’ jalouxnyiláson,
’S sugárival körűltte glóriát von.
Glória a’ festőknél a’ hajnal és Est’ piros ege.*
A vers mellé írva, 90 fokkal elforgatva.
| Sophiem ekkor Kázmértt vala.*
A cím mellé utólag betoldva.
Midőn a’ Hajnal elveri álmomat,
’S a’ fény csak lopva csúsz még rejtekembe,
Imádott kedves Kép, te tűnsz szemembe,
’S ah! gyúladni érzem régi lángomat.
Ez Ő! ez Ő! kiáltom, ’s csókomat
A’ képnek küldöm részegűlt hevembe’.
Igy szóllott, így járt, így mozgott! ölembe
Igy süllyedt, elfogadván jobbomat.
’S most ezzel folynak, mint eggykor Vele,
A’ titkos édes boldog suttogások,
Vád, harcz, megbánás, ’s új új alkuvások.
’S midőn ezt űzöm, mint egykor Vele!
Kél a’ nap, ’s bé lő a’ jaloux nyíláson,
’S súgárival körűltte glóriát von.
| Midőn a’ Hajnal elveri álmomat,
’S a’ fény csak lopva csúsz még rejtekembe,
Imádott kedves kép, te tűnsz szemembe
’S ah! ébredni érzem régi lángomat.
Ez ő! ez ő! kiáltom, ’s csókomat
A’ képre hányom részegűlt hevembe’,
Igy szóllott, így járt, így mozgott, ölembe
Igy süllyedt, elfogadván jobbomat.
’S most ezzel folynak, mint eggykor vele
A’ titkos édes boldog suttogások,
Vád, harcz, kesergés, ’s új meg’ új alkvások.
’S midőn ezt űzöm, mint eggykor vele!
Kél a’ Nap, ’s bélő a’ zsalunyiláson,1
jaluox.
’S súgárival körűltte glóriát von. –
| Midőn az Hajnal elveri álmomat,
’S a’ fény orozva csúsz-be rejtekembe,
Imádott kedves kép, te tűnsz szemembe,
’S ah! gyúladni érzem régi lángomat.
Ez Ő! ez Ő! kiáltom, s’ csókomat
A’ képre hányom részegűlt hevembe’.
Így szóllott, így járt, így mozgott, ölembe
Így süllyedt, elfogadván jobbomat!
’S most ezzel folynak, mint eggykor Vele,
A’ titkos, édes, boldog suttogások,
Vád, harcz, megbánás, új meg’ új alkvások.
’S midőn ezt űzöm, mint eggykor Vele,*
,<–> mint eggykor Vele, <–> Az áth. gondolatjelek helyett vesszők kerültek a közbeékelés elé és után.
Kél a’ nap, ’s bélő a’ jalouxnyiláson,
’S sugárival körűltte glóriát von.
| Midőn a<’ h>ajnal elveri álmomat,
’S a’ fény <csak lopva csúsz még> rejtekembe,
Imádott kedves Kép te tűnsz szemembe,
’S ah gyúladni érzem régi lángomat.
Ez ő! ez ő! kiáltom, ’s csókomat
A’ képnek hányom részegűlt hevembe’:
Így szóllott, így járt, így mozgott, ölembe
Így süllyedt elfogadván jobbomat.
’S most ezzel folynak, mint eggykor vele,
A’ titkos, édes, boldog suttogások,
Vád, harcz, megbánás, ’s új új alkuvások.
’S midőn ezt űzöm, mint egykor vele,
Kél a’ nap ’s bélő a’ jaloux-nyiláson
’S sugárival körűltte g l o r i á t von.
| az Hajnal
orozva lebben
Kép,
ah,
Ez Ő! ez Ő!
hevembe’;
Vele,
új meg’ új alkvások.
Vele,
körültte
| Midőn a’ Hajnal elveri álmomat,
’S a’ fény orozva lebben rejtekembe,
Imádott kedves Kép, te tűnsz szemembe,
’S ah! gyúladni érzem régi lángomat.
Ez ő! ez ő! kiáltom, ’s csókomat
A’ Képnek hányom részegűlt hevembe’;
Így szóllott, így járt, így mozgott, ölembe
Így süllyedt elfogadván jobbomat.
’S most ezzel folynak, mint eggykor Vele,
A’ titkos édes boldog suttogások,
Vád, harcz, megbánás, új meg’ új alkvások.
’S midőn ezt űzöm, mint egykor Vele,
Kél a’ nap, ’s bélő a’ zsalunyiláson,
’S súgárival körűle glóriát von.
| Midőn az hajnal elveri álmomat,
S a’ fény orozva lebben rejtekembe,
Imádott kedves kép, te tűnsz szemembe,
S ah, gyúladni érzem régi lángomat.
Ez Ő! ez Ő! kiáltom, s csókomat
A’ képnek hányom részegűlt hevembe’.
Így szóllott, így járt, így mozgott, ölembe
Így süllyede, elfogadván jobbomat.
S most ezzel folynak, mint eggykor Vele,
A’ titkos édes boldog suttogások,
Vád, harcz, megbánás, új meg új alkvások.
S midőn ezt űzöm, mint eggykor Vele,
Kél a’ nap, ’s bélő a zsalunyiláson,
S sugárival körűle gloriát von.
|