magának távolléte alatt
Midőn a’ Hajnal elveri álmomat,
’S a’ fény csak lopva csúsz még rejtekembe,
Imádott kedves Kép, te tűnsz szemembe,
’S ah! gyúladni érzem régi lángomat.
Ez Ő! ez Ő! kiáltom, s’ csókomat
A’ képnek hányom részegűlt hevembe’;
Így szóllott! így járt, így mozgott! ölembe
Igy süllyedt, elfogadván jobbomat.
’S most ezzel folynak mint eggykor Vele,
A’ titkos, édes, boldog suttogások,
1Anspielung auf Tassos bekannte: Teneri sdegni e placide e tranquille Repulse etc.
Vád, harcz, megbánás, új meg új alkvások
*Fölötte áth. sor: <Panasz, harcz, és frígy, ’s új új alkuvások>
’S midőn ezt űzöm, mint eggykor vele,
Im a’ nap bé lő a’ jalouxnyiláson,
’S súgárival körűltte
*körultte Az ékezet hiányzik, em.
gloriát von.
2Glória a’ Festőknél az ég’ fénye.