A’ Nap megint le szálla,
El végezé futását,
Sátort az Éj tsinála
Fonván setét lakását:
Így húnyik Életünk el,
Melly most ragyog körűlünk;
És végre mindenünkkel
Gyász Éjtszakába dűlünk.
Az Éj’ komor homályja
Ismét ki tud derűlni,
Mihelytt az Ég’ Királyja
Keletre fog kerűlni:
De óh, ha a’ mi fényünk
Már eggyszer Éjjelen jár;
Nintsen tovább reményünk
Fel virradás felől már!
Míg hát az Ég ki nyitja
Örömre Hajnalunkat,
’s Az Éj be nem borítja
Örökre víg Napunkat:
Éljünk, Baratim! e’ szép
Kies Világ’ ölébe’;
Mert majd az Éjjel itt lép,
’s Borít setét ködébe!
| A’ Nap megint le szálla,
El végezé futását,
Sátort az Éj tsinála
Fonván setét lakását:
Így húnyik Életünk el,
Melly most ragyog körűlünk;
És végre mindenünkkel
Gyász Éjtszakába dűlünk.
Az Éj’ komor homályja
Ismét ki tud derűlni,
Mi helytt az Ég’ Királyja
Keletre fog kerűlni:
De óh, ha a’ mi fényünk
Már eggyszer Éjjelen jár;
Nintsen tovább reményünk
Fel virradás felől már!
Míg hát az Ég ki nyitja
Örömre Hajnalunkat,
’s Az Éjj*
Az első j utólag beszúrva. be nem borítja Örökre víg Napunkat:
Éljünk, Baratim! a’*
Jav. ebből: e’
szép Gyönyörködés’*
<Kies Világ’> Gyönyörködés’ Az áth. szó fölé írva. ölébe’;Mert majd az Éjjel itt lép,
’s Borít setét ködébe!
|