1794 A |
1794 A |
1794 B |
1796 B |
1796 B |
1796 C |
1802–1804/1805 C |
|---|---|---|---|---|---|---|
1. A nap megint le szálla
El vegezé futását
Sátort az ég tsinála
Fonván setét lakását
2. Igy hunyik életünk el
Melly most ragyog körűlünk
És végre mindenünkel
Gyász éjtzakába dűlünk
3. Az élly komor homállya
Ismét ki tud derűlni
Mihellyt az ég Királlya
Keletre fog kerülni
4. De oh ha a’ mi fénnyünk
Már egyszer éjjelen jár
Nintsen tovább reményünk
Fel virradás felöl már.
5. Mig hát az ég ki nyittya
Örömre hajnalunkat
’s az éj bé nem borittya
Örökre vig napunkat
6. Éllyünk barátim e’ szép
Kies Világ ölébe
Mert majd az éjjel itt lép
Borit setét ködébe
| A nap megint le szálla
El végezé futását
Sátort az ég tsinála
Fonván setét lakását
Igy hunyik életűnk el
Melly most ragyog kőrűlűnk
És végre mindenűnkel
Gyász éjszakába dűlűnk
Az Éj komor homálya
Ismét ki tud derűlni
Mi hellyt az Ég Királya
Keletre fog kerűlni
De oh ha a’ mi Fenyűnk
már edgyszer éjjelen jár
Nintsen tovább reményűnk
Fel virradás felől már.
Mig hát az Ég ki nyitja
Őrőmre hajnalunkat
’s Az Éj bé nem boritja
Őrőkre vig napunkat
Éljűnk barátim e szép
Kies világ őlébe
Mert majd az éjjel itt lép
Borit setét kődébe.
| A’ Nap megint le szálla,
El végezé futását,
Sátort az Éj tsinála
Fonván setét lakását:
Így húnyik Életünk el,
Melly most ragyog körűlünk;
És végre mindenünkkel
Gyász Éjtszakába dűlünk.
Az Éj’ komor homályja
Ismét ki tud derűlni,
Mihelytt az Ég’ Királyja
Keletre fog kerűlni:
De óh, ha a’ mi fényünk
Már eggyszer Éjjelen jár;
Nintsen tovább reményünk
Fel virradás felől már!
Míg hát az Ég ki nyitja
Örömre Hajnalunkat,
’s Az Éj be nem borítja
Örökre víg Napunkat:
Éljünk, Baratim! e’ szép
Kies Világ’ ölébe’;
Mert majd az Éjjel itt lép,
’s Borít setét ködébe!
| A’ Nap megint le szálla,
El végezé futását,
Sátort az Éj tsinála
Fonván setét lakását:
Így húnyik Életünk el,
Melly most ragyog körűlünk;
És végre mindenünkkel
Gyász Éjtszakába dűlünk.
Az Éj’ komor homályja
Ismét ki tud derűlni,
Mi helytt az Ég’ Királyja
Keletre fog kerűlni:
De óh, ha a’ mi fényünk
Már eggyszer Éjjelen jár;
Nintsen tovább reményünk
Fel virradás felől már!
Míg hát az Ég ki nyitja
Örömre Hajnalunkat,
’s Az Éjj be nem borítja
Örökre víg Napunkat:
Éljünk, Baratim! a’ szép
Gyönyörködés’ ölébe’;
Mert majd az Éjjel itt lép,
’s Borít setét ködébe!
| A nap megint leszálla,
Elvégezte futását;
Sátort az ég csinála.
Fonván setét lakását.
Igy hunyik eletűnk el.
Melly most ragyog kőrűllünk
És végre mindenünkel
Gyász éjtzakába dűlűnk
Az élly komor homájja
Ismét ki tud derulni
Mihelyt az ég királya
Keletre fog kerülni.
De oh, ha a mi fényünk
Már egyszer éjjelen jár,
Nincsen tovább reményünk
Felvirradás felől már.
Míg hát az ég kinyitja
Örömre hajnalunkat,
S az éj be nem borítja
Örökre víg napunkat:
Éljünk, barátink, e szép,
Kies világ ölébe,
Mert majd az éjjel itt lép,
Borít setét ködébe.
|
A’ nap megint le szálla,
El végezé futását;
Sátort az éj tsinála
Fonván setét lakását.
Így múlik életünk el,
Melly most ragyog körűlünk,
És végre mindenünkkel
Gyász éjtszakába dűlünk.
Az éj’ komor homálya
Ismét ki tud derűlni,
Mihelyt az ég’ királya
Keletre fog kerűlni.
De óh ha a’ mi fényünk
Már eggyszer éjjelen jár,
Nintsen tovább reményünk
Felvirradás felől már.
Míg hát az ég ki nyitja
Örömre hajnalunkat,
’S az éj be nem borítja
Örökre víg napunkat:
Éljünk, barátim, e’ szép
Kies világ’ ölébe,
Mert majd az éjjel itt lép,
’S borít setét ködébe.
|
A’ NAP megint leszálla,
Elvégezé futását,
Sátort az éj tsinála,
Fonván setét lakását:
Így múlik életünk el,
Melly most ragyog körűlünk,
És végre mindenünkkel
Gyász éjtszakába dűlünk.
Az éj’ komor homálya
Ismét ki tud derűlni,
Mihelyt az ég’ királya
Keletre fog kerűlni:
De óh, ha a’ mi fényünk
Már eggyszer éjjelen jár,
Nintsen tovább reményünk
Felvírradás felől már.
Míg hát az ég kinyitja
Örömre hajnalunkat,
’S az éj be nem borítja
Örökre víg Napunkat:
Éljünk, barátim, e’ szép
Kies világ’ ölébe’,
Mert majd az Éjjel itt lép,
’S borít setét ködébe.
|