HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Szatmárnémeti-gyűjtemény/I.
ugrás a szövegforráshoz
[A’ Fösvény]
*
A vers fölött ez áll:
A Publ[ico] P.[raeceptore] Cs[okonai] M[ihály] Dict.[ata].De eadem Pro[positi]one.
A szám előtt ceruzával egy + jel.
1. Esmérek én edgy vént, ki az?*
Utólag beszúrva.
neve nintsen:
Régen el adta már eztet is a’ kintsen
2. Sőt még birt is vêle magába tartotta
Mert mondani másnak ingyen sajnállotta
3. Űl pénzes ládáján sovány ábrázattal
Tisztelvén Mammonát őrők áldozattal;
4. Most is sohajtásit azért hármaztatja:
Bérben a’ levegőt hogy ki nem adhatja.
5. Imádo szemekkel néz rakás pénzére
Neheztel hogy tágas házába bé fér e’
6. A’ bus gond bé esett ortzájiba hever,
Mérget kedveltető kintseiből*
Jav. ebből: kintseib[en]
kever
7. Olly sárgák ortzája sóvárgo gődrei
Mint arannyára vert Királyok Képei
8. Mint a’ sirbol fel jőtt rémitő halottak
Mellyekről minden hust Párkák le fosztottak
9. Edgy homályos felhő kovállyog*
<jár-lebeg> kovállyog Az áth. szavak fölé írva.
felette;
Ezt a’ sohajtások gőze terjesztette.
10. Itt űl, ’s hányván vetvén saját számadását
Nyőgve*
Nnyőgve em.
kárhoztatja szőrnyű pazérlását
„11. Balgatag! (igy kiált,*
<)>
tekintvén az eget,)
„Lám tsak edgy rővid Nap*
Az N n-ből jav.
mennyit el veszteget!
„12. Ma tsak 800 forint jőtt bé a’ Cassában:
„Még is 90 pénzt adtam ki hijjában.
„13. Azonban melly szőrnyű károm kővetkeze:
(Itt jajgat, ’s fejére, kutsolodik keze)
„14. Melly szőrnyű kár. – edgy szél kedvem el rablotta
„Lantornás ablakom ketté szakasztotta.
15. Igy tűnődik: ’s most is neheztel reátok
Hogy a’ versre ingyen lehetett thémátok.


ugrás a szövegforráshoz
Az Estvéről*
A cím alatt: Dictat.
*
Az első sor előtt ceruzával írt + jel áll.
1. A’ Napnak*
A N n-ből jav.
hanyatlik tűndőklő hintaja,
Nyitva várja a’ szép Enyészet ajtaja
2. Haldoklo sugári halavannyá lésznek,
Pirult Horizonunk alatt el Enyésznek,
3. Az aranyos felhők tetején le festve
Mosolyog a’ hives Szárnyon járo Estve.
4. Mellynek ujj élettel biztato harmatja
Győngy tsepjeit a’ nyilt roszákban hullatja.
5. A’ madarkák meg hűlt fészkeknek szélein
Zengenek butsuzo notájok rendjein.
6. A’ vadak farkasok űlnek szenderedve
Barlangjában mordul bőmből a’ bus medve
7. Szomorun hangitsál fészkén a’ patsirta
Fellyebb tsak a’ dallo filemile birta
8. ah ti tsendes szellő fuvallati jertek!
Jertek fűleimben Ti Édes Concertek!*
A C c-ből jav.
9. Mártsátok őrőmben szomoru lelkemet
A’ ti nyájasságtok minden but el temet
10. Lengjetek oh! nyájas Zephirkék lengjetek
Lankadt kebelemben életet őntsetek! –
11. Mit érzek? – mig szollok edgy kis nyájas szellet
Rám gyengén mennyei illatott lehellett
12. Suhogo szárnyain a’ fák árnyékinál
Edgy fűszerszámozott*
Az ott utólag betoldva.
theátrumot tsinál,
13. Mellyben a’ Grátiák őrőmmel repűlnek
A’ kellemességek lágy karjain űlnek,
14. A’ tsendes berkeknek barna rajzolatja
Magát az hold rezgő fénnyénél ingatja.
15. Edgy szoval e tsendes meláncholiának
Kedves rejtekei őrőmre nyilának
16. Késs még borzaszto Éj*
Jav. ebből: éjj
komor oráiddal
Ne fedd bé kedvűnket hideg szárnyaiddal!


ugrás a szövegforráshoz
Edgy Vén Asszonyrol.
*
A szám előtt + jel áll.
1. Tudok én a’ bűnnel edgy idős vén kofát
Kiben sok ezer rántz szántotta a’ pofát
2. Mellynek ordas gődre lett a’ vénség honnya
Reszketéssel lotyog mint a’ lágy kotsonnya.
3. A Mohátsi véres had jól jut eszében
Mert már akkor vigan nézett más szemében
4. Edgy száraz spongyiát mutat ugy megaszott
Honnan esze el ment merevűl kopasz ott
5. Még is méltó e’ vén lantot látni mert ő
Edgy tőkélletesen ki aszott tepertő
6. Ezért száraz torka rezgő lantornája
A boros kantsonak fogytát praedicálja.
7. Nints nálla marosabb állat bár fogatlan
Szőrnyű tsuda ember hussal el unatlan.
8. Vén testének méllyen*
mellyen ért. sz. em.
barázdált ugarja
Az álnokság hintett konkolyát takarja
9. Mellynek terméseit bővséggel aratja
Bár magát a’ sutnál tovább nem birhatja
10. Mert e vén*
evén ért. sz. em.
szolgáját őnnőn maga hátán
Nem sajnálja addig el vinni a’ Sátán.*
Az S h-ból jav.


ugrás a szövegforráshoz
*
A cím előtt ez áll: 12. d. 2a may – 794.
A’ Poétának nem kell kints, tsak edgy friss kert.
*
A vers első hat versszaka nem Csokonaitól származik, a 25. sor mellett a bal oldalon + jel áll, a jobb oldalon pedig Dict. megjegyzés.
7. Ugyan tehát mit érsz azzal
’s Mi hasznod e’ munkában
Hogy kintseid nagy halmazzal
Gyűjtőd bé a’ ládában

8. A’ te szivednek bálvánnya
A fősvénység Angyala
Bokros gondok kőzőtt hánnya
Nints étele s’ itala.

9. Te a’ Királyok udvarát
Éhen és szomjan lesed
A’ nagyok tsalárd pitvarát
Sziv szakadva keresed.

10. A’ kevéllyeknek lábait
Őrvendezve tsokolod
’s Ezzel hijjánosságait
Érdemidnek potolod.

11. Te nem sajnálsz mászni porban
Masoknak*
Másoknak
rabja lenni
Tsak szabad légyen edgy sorban
A’ tőbb kopokkal menni.

12. Ekképpen nyert érdemeid
Ruháidra varratod
Szolgaságod szép jeleit
Azokon fitogatod

13. A’ gazdag paszamántokkal
Láttatol jelenteni
Hogy tőbb paszamántosokkal
Tartozunk betsűlleni.

14. Azért fellengős palotát
Rakattz a’ felhők kőzőtt
A’ mellyben bibort ’s tafotát
A’ más világ kőtőzőtt.

15. A’ szegénytől grátiádat
Sok gráditsra emeled
Tőle*
tölled ért. sz. em.
készűlt palotádat
’s Még magad is tiszteled.

16. De: légyen ez a’ szerentse
Légyen tiéd barátom
Sorsom az ég ettől mentse
Menti is a’ mint látom

17. Edgy hellyhez nem kőtelezem
Én győnyőrkődésemet
’s Igy magam le nem vetkezem
’s Szabados tettzésemet.

18. Minden a’ mi tsak szépiti
Az egész természetet
Bennem a’ gondot enyhiti
Melly rab szijjára vetett.

19. Az éneklő madarkákkal
A’ szép napot tisztelem
’s A tsendes Etéziákkal
Éleszgetem kebelem.

20. Ha sétálok szép utamon
Liliomon sétálok
Kevélységgel a’ Salamon
Ditsősségén járkálok.

21. A hegyek hűss forrásai
Lelkem fel ébreszhetik
Ezt a’ Királyok borai
O! ezt ritkán tehetik.

22. Édes Anya a’ természet
A’ bujaság mostoha
Ez leg tőb szőr el Enyészet
Az nem változik soha.

23. A’ győnyőrűség karjait
Itt ki nyujtja énnékem
’s Pengetvén lantom hurjait
Lelkesiti énekem.


ugrás a szövegforráshoz
Musa vetat mori.*
A cím mellett ez a megjegyzés áll: pag. 35., utalás a kötet 35. lapjára, ahol a vers másik változata szerepel.
*
A vers eleje nem Csokonaitól származik, a 11. sor (6. szakasz) előtt a lap bal szélén ez áll: „Dict.”, innen folytatódik a Csokonai-féle kidolgozással.
6. Jer magunknak fűzzűnk szárnyakat
Hogy ama márvány kőszálakat,
Meg tetézhessűk azokkal;
Láthassuk várát a’ Honornak
Hol a’ Muzsák edgy nagy tábornak,
Fejét fűzik Laurusokkal.

7. A’ halhatatlanság felette
Őrők templomát épitette,
A’ mellybe meg holt az*
a’z em. (eredetileg a’-ból jav., a hiányjel megmaradt).
halál:
Itt ki szerette a’ Muzsákat,
Nevével kérkedő táblákat
Vastag gyémántokbol talál.

8. A’ Ditsősségnek trombitája,
Nevét harsogva praedicálja
Mindenűtt a’ Nemzeteknek;
Ezt a’ Hir fel vévén szárnyára
Viszi a’ világ két sarkára,
Hogy altal*
által
adja ezeknek.

9 . Őrőmmel tapsolnak ő néki
A’ Gángesnek gazdag Kőrnyéki,
Vissza echozik Iberus;
Népei a’ fagyos Éjszaknak
’s Kik a’ forro nap alatt laknak,
Hirdetik: Ki volt Homerus!

10. Seculumi az el mulásnak
Által adják őtet edgymásnak
És meg őrizik hüséggel;
És midőn sirjára mutatnak:
Őrőmnek kőnnyeit hullatnak,
Koronázván ditsősséggel.

11. Ki Poëta nevet érdemel
Annak ollyan oszlopot emel,
Phoebus a’ Poëták Attya;
Hogy betűi ezen oszlopnak
Semmi veszélly kőzt el nem kopnak,
’S Még az Idő se bánthattya.*
E sor alatt a következő jegyzet áll: Vide pagina 36 Versum sextum eum lege posthunc deinde 5um. Láthatóan utólag lett betoldva a sorok közé, más kéz írása. Magyarul: Lásd a 36. lap 6. versét (strófáját), olvasd el azt, azután pedig az 5.-et. A megjegyzés a 35–36. lapon olvasható változatra utal, ahol valóban föl lett cserélve az 5. és 6. versszak, a sorrend fölcserélésére ott utólagos számozás utal. Ebben a változatban pedig azért volt szükség a megjegyzésre, mert itt hiányzik annak a kidolgozásnak a 6. szakasza.

12. Ha hát én reám tekintene
Nyájas szemekkel Melpomene
’S Ha éneklője lehetnék:
Mind a’ halált mind más veszéllyt kárt
Melly a’ leg nagyobbaknak is árt
Edgy bátor szivvel nevetnék.


ugrás a szövegforráshoz
16. Quem Dii oderunt; Praeceptorem fecerunt.
*
A vers eleje nem Csokonaitól származik, a 21. sor (11-es számmal jelölt sorpár) előtt a lap szélén ez áll: „+ Dictat. +” (az első + tollal, a második ceruzával írva), innen folytatódik a Csokonai-féle kidolgozással.
11. Ha a’ leg keményeb bűntetés helyében
Azt tette volt Horátz hajdan edgy versében
12. Leg nagyobb bűntetést a’ kik érdemlenek
Jol lakásul edgy pár fok hagymát egyenek;
13. Ha az igaz Lelkű ’s Jo Polissenesnek
A’ kő vágásnál is nehezebben esnek
14. A’ Dyonisius verseit ditsérni
’S Jo szivét edgy Tyran vad lelkéhez mérni
15. Ha Scáliger kinek tiszteljűk hamvait
A’ Léleknek minden unalmit ’s kinjait
16. Edgy kurta Lexicon ki tsinálá[sá]ban*
tsinálában Ért. sz. em.
Nem félt bé foglalni hajdan edgy summában
17. Talán engemet sem itélnek hazudni
Ha minden lélek tőrt ebbe fogok tudni
18. Hogy a’ kit a’ reá fel busult Istenek
Edgyszer Praeceptori névvel bűntettenek
19. Talál edgy sok szeres bűntetés sorára
Holtig vétkezhetik ennek rovássára
20. Mellyet a’ végezés jol tudván eleve
Dyonisiusra illy végezést teve
21. Hogy sok vétkeiért már eleget tégyen
Ugy hogy Corinthusnak Praeceptora légyen
*
A következő négy sor két halvány ferde vonallal utólag áthúzva.
22. Ha XVIdik Lajos fel támadna
Pártosinak egyéb bűntetést nem adna
23. Hanem holtigvalo Praeceptorrá tenné
Szenvedését rajtok igy bőven ki venné
24. A’ Praeceptorságot én akképp képzelem
Hogyha benne őrőm rozsátskait lelem
25. Ez is a’ tőbbitől kitsit kűlőmbőzőtt
Nővén bogáts koro ’s őrdőg szekér kőzőtt.
26. Sokan âzért járják apollo templomát
Hogy a’ Pinduson is lássuk őkőr nyomát
27. Tsak azért keresik Pegasus vizeit
Hogy fel turkálhassák Kristálly szin tsepjeit
28. Kűlőmben barom is ha ezt nem tapossa
Nem fog ki tettzeni majd ugy az okossa.


ugrás a szövegforráshoz
Jőszte Poëtának.
*
Az első sor előtt + jel áll.
Jer kit mérges gondok rágnak
Jer a’ zőld Thempére;
Ez ártatlan mulatságnak
Ébresztő helyére;
Itt őrvendhettz a’ vig Echoval
Jádzadozván muzsika szoval,
Az őrőmők Táborába,
A Grátiák Sátorába:
Enyelegvén Násoval.


ugrás a szövegforráshoz
Az Álomrol.*
A cím mellett ez áll: Dictat. pag:6., a 6–7. lapon olvasható változatra utal, ami nem Csokonai kidolgozása.
*
A sor előtt tintával írt + jel áll, a lap külső keretén kívül pedig egy ceruzás +.
1. Jőn az álom, ’s*
Utólag a sor fölé beszúrva.
mindent pihenésre hajta:
Az éjjelnek barna palástja van rajta,
Bé boritja véle a’ földet ’s az eget
Alóla altato mák olajt tsepeget
Mellynek hűss balsama a’ benne feredett
Szem héjjaknak édes nyugovást engedett.
Lágy karjain fáradt érzékenységinket,
Ringatja ’s edgy másik világba tesz minket
5. Hol sok ezer képpel elménk jádzodtatja*
jádzodta<d>tja A második d utólag beszúrva.
Valoság képében tűnő ábrázatja.
Hol az őrőm arany hegyeit igéri
’s Az áldás javait bőv marokkal méri
Hol a’ félelemmel rettenti lelkünket
’s A’ Kéttség szélire viszi életűnket.
De akár mint tűnik képzelődésinkbe:
Valodi őrőmőt terjeszt ő szivűnkbe.
Apolgato karral kőtésink fel oldja,
El lankadt erőnkhőz ujj erejét toldja.
10. Meg tőrt érzésinket simitja kezével,
Ujj életre hozván gyogyito mézével,
A’ terhes gondokat rab lántzára fűzi,
Szivűnkből a’ Lethe partjaira űzi.
’s Minthogy a’ Világi bajoknak érzése;
Éltűnknek leg nagyobb terhe szenvedése;
A’ halálnak képét őltőzvén magára
Bennűnket holtakká tészen utoljára.
Ugy vagyon holtakká teszen és hogy élűnk
Tsak edgy kis szuszogás hiteti el vélűnk.


ugrás a szövegforráshoz
Musa vetat mori.*
A cím után: Dictat. pag:18., a kötet 18–21. lapján olvasható másik kidolgozására utal.
1. A’ ditsősségnek trombitája
Nevét harsogva praedicálja,
Mindenűtt a’ Nemzeteknek:
Ezt a’ hir fel vévén szárnyára
Viszi a’*
<két>
világ két*
Sor fölötti betoldás.
sarkára,
Hogy*
A gy l-ből jav.
által adja ezeknek.

2. Őrőmmel tapsolnak ő néki
*
<A’>
Gángesnek*
Gangesk jav. ebből: Gánges’
gazdag kőrnyéki,
*
<Rá>
vissza echozik*
Az ik utólag btoldva.
Iberus!
Népei a’ fagyos Északnak,
’s Kik a’ forro nap alatt laknak
Hirdetik. Ki volt Homérus?

3. Seculumi az el mulásnak
Által adják őtet edgy másnak,
És meg őrizik hűséggel:
És mikor sirjára mutatnak
Őrőmnek kőnnyeit hullatnak,
Koronázván ditsőséggel.

4. Ki Poëta nevet érdemel
Annak ollyan oszlopot emel,
Phoebus a’ Poëták Attya:
Hogy betűi azon oszlopnak
Semmi veszélly kőzt el nem kopnak,
’s Még az idö sem bánthattya.

*
Eredetileg ez a 6. versszak volt, de fölcserélődtek a versszakok, ezt utólag a margón számozással (#2; #1) javította a lejegyző. A cserére vonatkozóan olvashatunk figyelmeztetést a vers másik változatánál is a 20. lapon (ld. erről bővebben a vers jegyzeteiben).
5. Homérral ennek kőzepében
Őrőkké valoság keblében,
A’ századokat számlálja:
Mellyek kedve mellett sietve
Suhannak el ’s ő fel mettzetve,
Nevét azokon találja.

*
Eredetileg ez volt az 5. versszak, utólag azonban #1 jelzés került a szám fölé, utalván a cserére.
6. Ha hát én reám tekintene
Nyájas szemekkel Melpomene,
’s Ha éneklője lehetnék:
Mind a’ halált mind más veszély[t]*
veszély Másolási hiba, értelemszerűen em.
kárt
Melly a’ leg nagyobbaknak is árt,
Edgy bátor szivvel nevetnék.


ugrás a szövegforráshoz
A’ vidám természetű Poëta*
A cím után: Dictat.
*
Az első sor előtt + jel áll.
1. Sirhalmok, gyász temető kertek
Mellyek őrőkős setéttség
Szivet borzaszto tsendesség
Mostoha keblében hevertek
Ti bus meláncholianak
Setétes vőlgyei
Hol szomoru Muzsájának
Áldozott Herveÿ.

2. Itt az Érzésnek minden neme
Még az élőben is meg hal
Fűle tsak tsendességet hall
A’ semmitől irtozik szeme
A cyprus a’ hold fénnyénél
Árnyékát mutatya
Edgy sirbol ki tántorgott szél
Bádjattan mozgatja.

3. Szőrnyű kőrnyék! mellyhez a’ lélek
Phántásiáin repűlve
Irtozással megy ’s réműlve
Fél holtan hátrál vissza vélek
Szőrnyű kőrnyék! kérkedj bátor
Bus lantu Joungoddal
Isten hozzád gyászos Sátor
Komor Ánglusoddal.

4. Mások irtoztato énekkel
Bőgessék bus obollyokat,*
A b g-ből jav.
És siralmas notájokat
Jajgassák keserves versekkel;
Keritse szűrke Hesperis*
A sor után vízszintes hullám, alatta és fölötte egy-egy pont, a következő sor után pedig maga a Hesperis szó magyarázata, amely már az előző sorba nem fért ki: „(Estvelke)”.
Gőzőlgő fejeket
Én nem ohajtom edgyszer is
Kővetni ezeket.*
Itt megszakad a vers, az utolsó sor után hosszú vízszintes vonal következik, a lap többi része pedig üres.

––––––––––

*
A kézirat következő (39.) lapjának tetején, a margón kívül újra megismétlődik a Dict. megjegyzés, alatta hosszú vízszintes vonal, az első sor (valójában a vers 33. sora) előtt pedig ismét a + jel, majd a vers folytatása olvasható. Itt azonban már nincsenek számozva a versszakok.
Nékem inkább olly Koszoru
Kősse fel kent fejemet;
Mellynek szine nem szomoru
’s Mulattya ’a szebb nemet:
Ezt a’ vidámabb Muzsáknak
A’ mosolygo Grátiáknak;
Fűzzék őssze rozsa szinű ujjai
Élesszék fel ambroziás tsokjai.

Nem kell cyprus mellyel Racynth*
Racytnh Ért. sz. em.
Tisztelte Melpomene;
Ápro viola ’s Hyacinth
Bár hajamon fénylene:
Apro és kék tőltsérjei
Ollyak mint szépem szépei;
E’ kell nékem homlokomat ne érje
Schakspeárnak aconitus fűzérje.

Igy veszem fel vig lélekkel
Gyengén rezgő lantomat;
’s Majd kedvesem edgy énekkel
Lelkesiti huromat:
Mig leng az estveli szellő
’s Szárnyán edgy nectárt lehellő;
Roszában, a’ kis szerelmek meg szállnak
És mennyei hármoniát tsinálnak.

Szivűnk el olvadt részeit
Élesztjűk újj dalokkal;
’s Pauzák unalmas idejit
Édesitjűk tsokokkal
Ah! e’ hives est hajnalon
Igy alszunk el edgy szép dalon
’s Énekűnknek végső bádjadt*
bá<j>dja<t>dt
szozatja
Az andalgo vidéket el altatja.


ugrás a szövegforráshoz
Mindenűtt*
Utána a két szó között bekarikázva: Dict.
a’ Halál.
*
Az első sor előtt + jel áll.
A’ morte h[omi]nes s[em]p[e]r tantundem absumus.
1. De hát olly ősztővér remény is hizlalhat
Hogy a’ ki még ma él holnap meg nem halhat
’s Hát ha az egésség ’s erő jár te veled
Bizhattz? és a’ halált még messze képzeled
Illy édes álmakkal ne tsalogasd magad
Mert biztos őrőmid kőzt hamar el ragad
Gyakran ’a leg nagyobb erök le roskadnak
’s Le dűlt oszlopai izekre szakadnak.
5. ’s Mikor igy az erős a’ főldőn fetrenge;
Minden bajon kivűl nyugova a’ gyenge
Gyakorta sir halmot a’ meg holt Ifjaknak
A’ vénség reszkető erőtleni raknak.
A’ halálnak jőttét edgy ember se tudja:
Az erő, ’s a’ szép szin, gyakran el hazudja
Mind ezek az Isten titkának házába
Sorra vagynak mettzve adamás táblába
Ezt az emberi ész soha fel nem járja
Bár minden titkoknak légyen nagy buvárja
10. A’ bizonyos hogy meg kell halni mindennek:
De rendelt idejét ki tudhatja ennek?
Várhatja hát éltűnk akar mellyik pontja
Hogy gyogyithatatlan mérgét reánk ontja,
Mivel mint az árnyék a’ testet kőveti:
Kisér;*
Kettőspontból jav.
lábunk minden léptét számba veti.
El rejtett Nyilait*
Az N n-ből jav.
hordozzuk testűnkel,
Tsak halni készűlvén hosszabb életűnkel.
Ennek leg kedvesebb ’s vigabb pillantása,
A’mannak gyászos sirt édes álma ása;
15. Ez mig egésséges kővér testű vala,
A’ halálnak tsak edgy nagy prédát hizlala.
A’mannak ortzáji azért virágzának,
Hogy légyen mit rágni a’ Párkák fogának;
Ezt győzedelmének kellő kőzepébe
Verte le a’ halál a’ sir fenekébe;
Amarra leg édesb reménnyei kőzőtt
Nyilat*
Nnyilat em.
őrőmének napján lővőldőzőtt;
Azért, bár az esett tagok reszkedése
Bár az erős vállak lábak gőrbedése,
20. Bár a’ száraz hurut koporsos szozatja
A’ kűszöbön állo halált nem ugatja;
’s Bár hoszin zászloját az el aszott vénség
Fejed pusztult várán nem lobogtatja*
Az o e-ből jav.
még:
Ne ketsegtesd magad hogy még is a’ sirnak
Lakosai kőzé hogy még soká irnak.
Hanem tartsd magadat minden pontba készen
Mintha készen volna már sirod egésszen.
Annak szélin álnál tántorgo lábakkal
Tzélozván a’ halál sok ezer nyilakkal
25. Kűlőmben kár volna magad rettenteni
Győnyőrűségidet meg nem ereszteni
Tréfaság edgy igen kétes félelemmel
Tsalodván, sok jokat*
<jok> at Az áth. szó fölé írva.
nézni bé hunt szemmel;*
Kettőspontból jav.
Élj vigan jádzadván a’ vigság keblében
A’ győnyőrűségek kies ligetében.
Légyen semmi gondod a templomra ’s Papra
Halaszd azt halálod előtt valo napra.


ugrás a szövegforráshoz
Az árvizről.*
A pont vesszőből jav.
A cím után: Dict. pag:21., a 21. lapon olvasható, azonos témájú versre utal, amely azonban nem Csokonai kidolgozása.
*
A szám fölött: +.
1. Terhesedvén az ég, felhős oszlopai
Szakadoznak, széllyel válnak nyilásai;
Rohanva omolnak az atmosférai*
at<h>mosférai
Fűggő tengereknek el áradt habjai.

2. Minthogy a’ Júpiter szaggato menykőve,
Vastag alkotmányán keményeket lőve
Azonban a’ szelek tsatája is jőve,
Bőmbőlt ’s zugva mormolt*
’s zugva mormolt Sor fölötti betoldás.
a’ szomszéd hegy*
<felleg tarto>
tőve.

3. A’ sebes patakok a’ viztől áradnak*
áraknak Értelemszerűen em.
Sikolto habjai hangodva*
Az o a-ból jav., félrehallás vagy másolási hiba lehet.
dagadnak,
’s A’ melly akadályok elibe akadnak
Le rohanásátol mind őszve szakadnak.

4. Bár a’ melly nép a’ hegy hajlásait lakta,
Tőltésit a’ duzzadt viz elibe rakta
Még is mindent őszve tőrdelt, édes lakta
Főldén, a’ mérgesen dulo Catarakta.

5. Ki vészi győkerét a’ magas tserfának
Mellyek a’ vénségnek oszlopin állának
’s Gőrgetvén le felé a’ hegy oldalának
Neki vitte a’ már uszkálo tsordának.

6. A’ barmokat szőrnyű őrvénnye bé nyeli
A’ fel dult házakat hátára emeli,
A’ kies téreket*
téreket <helyeket> fölötte: <…> Az áth. szó mellé írva.
méllyen bé vőlgyeli
’s Lésznek mindenféle prédájával teli.

7. Tsak azért oszolnak széllyel a’ fellegek
Hogy a’ fényt meg adván gyász szinű szőnyegek:
Lássák a’ sok veszélyt a’ meg borzadt egek;
Áh! ennek láttára még jobban rettegek!


ugrás a szövegforráshoz
Lurida sub dulci melle venena latent
*
A 9. sortól kezdődik a Csokonai-féle kidolgozás, előtte a lap szélén: Dictat., fölötte ceruzás + jel.
5. Vélnéd hogy a’ nyalkán piroslo Sodoma
A’ leg jobb gyűmőltsők szép Paraditsoma
Pedig ha Scárlátja szádba ketté válik
Várt győnyőrűséged mind hamuvá válik
Gyakran a’ mennyei illatu epernek
Apro levelei kőzt kigyok hevernek
Qui legitis flores, et humi nascentia fraga,
Frigidus o pueri fugite hinc latet angvis in herba.
Virgil.

Ne hidj a’ hozzája tsalogato partnak
Ne véld hogy sikamlo hantjai meg tartnak.
Parcite oves nimium procedere non bene ripae
Credito: ipse aries etiam nunc vellera siccat.
Virgil.

*
A sorszámozás pontatlan.
10. A’ Sziv igen szoros hellyre vagyon zárva
Az ábrázat sokra fordithato lárva.
Sőt még a’ beszéd is olly edgy tsalhato jel,
Hogy minden szándékot palástolhattz ezzel.
Sőt a’ mosolygo*
Minden bizonnyal másolási hiba, a jelző után hiányzik a jelzett szó, a Zöld Codexben mosolygó száj szerepel.
’s a’ vigyorgo szemek,
Edgy ártalmas lelket fedező tetemek.
Sőt mit mondok vagynak olly álnok Judások
A’ kiknek halálra árul tsokolások.
15. „Oh Jupiter ha már a’ hamis arannak
„Illy tiszta jelei ’s bizonysági vannak
„Ugyan hát a’ hamis rosz szivű embernek
„Testén illyen jegyek miért nem hevernek”
Euripides in Medea: O Jupiter etcet.
Kűlőmben ki millyen portékákat árul
*
A sor előtt ismét ceruzás + jel.
Azoknak jutalma mind magára hárul.
Seneca. Tragoedus in Medea: Redit in auctore[m] scelus.


ugrás a szövegforráshoz
Libertas Optima rerum. *
A cím mellett: pag:27., utalás a 27. lapon olvasható, azonos című versre.
*
A sor előtt + jel áll.
Szép Szabadság. oh sohol sints
E világon olly betses kints
Melly te nálad nagyobb volna,
Vagy tégedet kipotolna
Te kőnnyited terheinket
Ha bu rágja sziveinket
Biztattz minket.

Az olly madár igen ritka
Mellynek kedves a’ kalitka
Bár arannyal van be fedve
Még sem telik benne kedve
Bár meg ne keljen*
kejlen em.
szűkűlni
Még is mindég fog készűlni
Ki repűlni.

Mit ér? mit ér. a’ rabságban
Kinlodni sok gazdagságban?
Mit ér? minden; ha kőteled
Békos lábodon viseled?
Hâ a’ kinos szolga bot vér,
Ugy a’ pompa ’s a’ nemes vér,
’s A’ rang mit ér?

Minden vágy a’ Szabadságra,
Kevés a’ pénzre, ’s Országra
Tőbb vágy szabadon pihenni
Mint pénz kőzt gazdag rab lenni
Kivált edgy bőlts elme mindég
’s Edgy Poëtai tűzesség
Tsak ettől ég.


ugrás a szövegforráshoz
A Rővid Nap és hosszu Éjj.
*
Az első sor előtt + jel.
A nap megint le szálla
El végezé futását
Sátort az ég tsinála
Fonván setét lakását

Igy hunyik életűnk el
Melly most ragyog kőrűlűnk
És végre mindenűnkel
Gyász éjszakába dűlűnk

Az Éj komor homálya
Ismét ki tud derűlni
Mi hellyt az Ég Királya
Keletre fog kerűlni

De oh ha a’ mi Fenyűnk
már edgyszer éjjelen jár
Nintsen tovább reményűnk
Fel virradás felől már.

Mig hát az Ég ki nyitja
Őrőmre hajnalunkat
’s Az Éj bé nem boritja
Őrőkre vig napunkat

Éljűnk barátim e szép
Kies világ őlébe
Mert majd az éjjel itt lép
Borit setét kődébe.


ugrás a szövegforráshoz
A’ Hadrol.*
A cím alatt: pag:7., a 7–8. lapon olvasható, azonos című változatra utal, amely azonban nem Csokonaitól származik.
*
A sor fölött: +.
1. Ki űté zászloját a’ had mérges*
<veres> mérges Az áth. szó fölé írva.
Attya
Az irtozás szőrnyű szelén lobogtattya
Őszve tsapja vértől párádzo fegyverét
Késziti kontzolni gyilkos vad emberét
Pattantja Bellona rettentő ostorát
Keresztűl nyargalja őldőklő táborát.
Rettegés félelem futnak szekerébe
Dűhősség szikrázik mindenik szemébe
5. Ezek előtt nyargal az egyenetlenség
E’ miatt támadott még minden ellenség
A’ forgo szelekkel tsatáznak hajai
Zőld tajtékot turnak kékűlt ajakai
Edgy bádjaszto szélben*
A b olvhtl. betűből jav.
a’ halál kiséri
Éh torkát edgy gazdag vatsorához méri
Ijesztő ortzával tekint a’ másikra
Sárga karjain űl az alutt vér ikra
Nagy sereggel mennek véle a’ halálok
Nem edgy féle ’s más más fegyver vagyon nálok.*
nál<l>ok
10. Ekkor a’ trombiták bus harsogására
A’ vitéz Chártusok*
vitéz Chártusok <kegyetlen szivek> Félrehallásról lehet szó, a kiegészítő szövegforrásban pártusok alak szerepel.
űlnek paripára
Rettentő lármával zőrgéssel rohannak
Hol a’ vér mezei már ki szabva vannak
A’ merre tsak dűhős Ármádája szaladt
Reng a’ meg réműlt főld dűbőgések alatt
Az Ágyuk meg terhelt méhe nagyot dőrdűl
’s A’ Halál belőle edgy bomban ki gőrdűl
Utánna az aprobb halálok repűlnek
Mellyeket a’ puska golyobisok szűlnek
A’ halálos fűst a’ levegőt nyargalja
’s Fel mászván a’ magos felhők hasát nyalja
Minden rendet fel jár e’ szőrnyű setéttség
Ijesztő kődében a’ félelem ’s kétség
A’ ki rántott kardok tsillámlo ligete
A’ néző szemekre*
Sor fölötti betoldás.
fényes homállyt vete.
A’ halálnak sok száz tzifra mészarossa*
mészárossa
Áldozatjáinak nyakait tsapdossa
s Örűl mikor látja hogy ember társának
Vér tsepjei dűhős kardjára omlának
20. Hizik az előtte fetrengő jajjátol
Tiszteletet kiván gyilkos szablyályátol
Meg ne itéljetek emberek ha kérdem
Ez e’ a’ valodi virtus és az érdem?
Mellyért nagy hire lett sok gyilkos hohérnak
Pennáján az őtet ditsérő Homérnak.
Hát már a’ gyilkosság Szent vétek ’s Isteni
Ditső Virtus? annyi embert őldőkleni!
Hát az ártatlannak őszve vagdalása
*
A sorpárok számozását itt elrontotta a másoló egy sorral lejjebb kezdődik a 25. sorpár, ezért értelemszerűen em.
A’ szelid városok ’s faluk fel dulása
25. Ollyanok e’ mellyek által lehettenek
Sok száz gaz emberek Herók ’s fél Istenek*
E sor alatt a következő megjegyzés áll: Caetera Vide pag: 82., a vers 82. lapon olvasható folytatására utal.
*
A befejezés a 82. lapon olvasható, itt azonban nincs semmilyen visszautalás, hogy milyen versről van szó, ill. hol található az eleje.
Ha valaki meg ől egy embert magába
Fűggesztik a’ Hámán szellős ablakába
De a’ kik ezt sok száz ezerrel tselekszik
A’ világ azoknak nevével ditsekszik:
Azt kerékre teszi ’s a’ neve pirata,
Ennek őrők márvány*
márvágy em.
oszlopot irata.
*
A sorpárok számozását elrontotta a másoló, ezt később javította, s egy sorpárral lejjebb jelölte a 30.-at, ezért itt ezt a számot értelemszerűen elhagytuk.
Bár hazánk is melynek minden kronikaja
Még eddig tsak illyen hentesek táblája
30. Adna már ezeknél ditsőbb Matériát
Hadd kezdhetnénk edgy szebb tárgyu Historiát.


ugrás a szövegforráshoz
*
A vers hiányzik a Szatmárnémeti-gyűjtemény tartalommutatójából.
Constántzinapolly*
A cím után megjegyzés: pag:71., a 71. lapon olvasható, nem Csokonaitól származó változatra utal vissza.
Töredékes, csak az első 26 sor olvasható a versből, viszont a 77. lap nagy része üresen maradt. Itt következett volna a folytatás, helyette azonban egy másik kéz A Reménység című verset másolta ide.
*
Az első sor előtt, a lap szélén + jel áll.
1. A’ mint a’ Bosphorus Europát mossa
’s Másfelől Asia partjait tsapdossa
Itt bűszke habjai ditsekedve folynak
Kevélly fala alatt Konstántzinapolynak
’s Régi szépségének pompás dűledéki
Borzasztó árnyékot botsátanak néki
A’ roppant Templomok ugy láttzik kérkednek
Nevével a’ bennek lako Muhamednek
5. ’s A’ mellyekbe sok Szent bőgéseket halla
Az ezekben nagyon győnyőrkődő Alla,
’s Őrűl hogy nagy nevét a’ felhőkre hányja
’s Talpig zőld selyembe fénylő Muzulmányja
’s Kőnyőrűlvén hozzá esdeklő taborán*
táborán
Szentebb lesz az illyet igérő Alkorán
Oh ’e népre oh melly sűrű felhőt vona!
A’ Szentség szinével bé mázolt babona!
Ti is itt*
Sor fölötti betoldás.
állatok kőszálnyi Metsetek
Mellyet a’ fellegek kőzzé rejtettetek
10. Hegyes tetőtőknek aranyozott holdja
Fényével az égi holdak számát toldja
A’ tágos uttzákon sok veres selyembe
Őltőzőtt Tőrőkők találkoznak szembe
Kevélyen ugrattyák az Arabs paripát
Sziván Ásiai dohánnyal tőlt pipát
Sugározik lován gazdag briliántja
Az oltso aranyat meg vetéssel szántja.


ugrás a szövegforráshoz
A’ Tzigányrúl.
*
Az első sor előtt, a lap szélén + jel áll.
1. Mikor Prometheus a’ meg készittetett
Sárbol ki gyurta az emberi Nemzetet*
Az N n-ből jav.
Edgy estve a’ vidám mulato Istenek
Vatsorára az ő házához mentenek
Mikor már kereszt et tettek sok kantsora
Műhelyébe mentek ők konkoktziora
Ottan nézegetvén a’ kész embereket
Tsudálták Isteni formáju képeket
5. ’s Hát edgyszer eszébe a’ jut edgy Istennek
Hogy edgy tréfás mássát kén tsinálni ennek
Rá hadgyja az egész Compánia ’s végre
Kőrőm hegyig isznak nagyobb erősségre
Mindenik el kezdi a’ vizes sárt gyurni
Az el készűlt massát edgy halmazba turni
Előszőr is Vulcán a’ képét meg mássza
Mindenűtt ott maradt szurtos kulimássza
Mellyet hogy meg kőpőtt Vénus utálással
Két szem fehérlett tsalfa vigyorgással
10. Kezét Mercurius frissebre drotozta
’s Enyves tolvaj irral őssze firnátzozta
Apollo bé hinté hegedű gyantával
’s Éjszakákat győző kanaforiával
’s Mikor el készűltek benne a’ tetemek
’s A’ padkán állott már ez a’ ditső Remek
Prometheus Lélek felől gondolkozott
Edgy nagy tsomo Lélek fotot elő hozott
De ki igen vastag ki meg igen lenge
Ki igen durva volt ki meg igen gyenge
15. De mind tzikkelyenként még is őssze szedte
’s Ekkép a’ setétbe őssze őtőgette
Végre meg béllelte a’ Majom Lelkével
’s Edgy végből hasitott vékony velezzével
Azért olly találos azért tud kővetni
Azért nem tud soká*
Az o olvhtl. betűből jav.
edgy helybe űlhetni
Azért lett kenyere világon jártába
A’ fodozni valo serpenyő ’s eszkába
Azért henyélkedik tellyes életében
A’ tzondor Grátiák tzudar kebelében
20. Azért van hogy néki leg édesb nyugalom
A’ hajnalig pengő hegedű ’s tzimbalom
Azért tudta vinni a’ lopást annyira
Azért ragad minden enyves ujjaira
Azért tud másoknak jővendőt mostani
Állapotjok felől szerentsét mondani
Ezért kedves munka*
munka’ Ért. sz. em.
’a tapasztás nála
Mert neki is első lételt e tsinála
Éppen itt sétál edgy én ha e Mazurnak
Nem Látnám itélnem edgy szárnyas Mercurnak
Meg szollitom. meg álj! nem felel rá. ha ho!
Nem addig van ám a’ Fekete Faraho.


ugrás a szövegforráshoz
A’ Hirről.
*
A szám előtt, a lap szélén + jel van.
1. A’ méltoság, a’ pénz, ’s mindenféle Vagyon
’A Szerentse jádzi vjjai kőzt vagyon.
’A betegség mindent hatalma alá vét
’s Végre meg szégyenit akar melly Burhavét.*
A szó fölött utalás a lábjegyzetre: (1), alatta a név másik alakja rövidítve beszúrva: /:Boerh., a sor előtt pedig csillaggal utal a lap tetejére, ahol mindkét alak újra ki van írva egymás alá: Borhavét alá: Boerhaavet.
(1
(1) Leg hiresebb Medicus volt. Hollandiában; szűletett és minden előtte ’s utánna valókat meg szégyenitett.
)
Majd a’ halál mindent sirhalomba temet*
Jav. ebből: temes
Nem nézvén sem kintset sem Nagyságos nemet
Mindent ’a mi tzifrán fénylett ez életbe
Az*
Az A olvhtl. betűből jav.
emberrel edgyűtt mély sirba temet be
*
Az 5. szám a 8. sor előtt van, de egy vonal a 9. sor elé utalja.
5. Két Királya van az emberi Nemzetnek
Nagyok ezek mindent magok alá vetnek
Edgyik ’a Szerentse melly mig itten élűnk
Laptaként hajigál ’s jádzadozik vélunk
’A másik a’ mindent őszve ronto halál
Melly a’ rakás hamvak felett vont nyillal ál
E két hatalmasság alatt van mindenűnk
E kettő áll készen mindenkor ellenűnk
De van edgy pártfogo ki sokkal jol teve
Ki mindenik ellen pártfogonká*
Az f g-ből jav., az n eredetileg más betűnek indult.
leve
10. Ki állando marad soha meg nem retten
Bár e’ két hatalmok ostromolják ketten
Ez a’ Hir a’ virtust e’ mindég ditséri
’s ’A vétket bűntető átkokkal kiséri.
Ez bár a’ Szerentse valakit le vere
’s ’A méltatlanságok méllyére tekere.
Vigyáz ’s nyájaskodik a’ Szenvedők kőrűl
Szemeikről minden kőnnyeket le tőrűl.
Ha a’ bal sors nyomja ezer szenvedéssel
Viditja edgy édes meg elégedéssel
15. Ez mikor a’ halál valakit le taszit
’s Minden ditsősségtől talpig meg kopaszit
Mikor testén fellyűl űll a’ sirhalomra
Hogy prédáját ki ne hadgya a’ főld gyomra
E’ le száll akkoris sirjára az égből
’s Ki vészi nevét a’ halálos mély ségből
Fel repűl hogy véle minden részt bé tőltsőn
A’ népek edgymásnak adogatják kőltsőn
Hanem*
A szó eleje jav. ebből: de.
ő ’a millyen kegyes Joltévője
Annak ki a’ virtus igaz kővetője
20. Olly nagy ellenségek azon embereknek
Kik hiven szolgálni szoktak a’ véteknek
Mert bár a’ Szerentse Édes mosolyogva
Valakit pompáson vigyen karon fogva
Még is ’a hir még is meg nem ijed ettől
Meg fosztja mindenűtt a’ várt tisztelettől
*
A sor elején hosszú vízszintes vonal, majd a kezdő Ha utólag beszúrva.
Ha a’ Szerentsétől sok adományt nyere
*
A sor elején hosszú vízszintes vonal, majd a kezdő Ha utólag beszúrva.
Ha tsillámlik rajta méltoság tzimere
Akkor Tekintetes Ostobának mondja
Igy lesz sok ’a világ tzégéres bolondja
25. Ez bátor a’ halál némelynek kedvezzen
Hozzája igen sok időkig érkezzen
Ez a’ tőkelletlen*
tőkélletlen
embert le vereti
’s Még*
A szó után hosszú vízszintes vonal.
a’ mi kinosabb élvén el temeti
Oh Hir vidd hírűl ezt kérlek te magadnak
Hogy verseim néked illy ditsérést adnak*
A k betűn tévedésből rövidítést jelez.
Majd talám fel vészi nevemet szárnyára
’s*
A szó után hosszú vízszintes vonal.
Pengeti azt egész világ hallatára.


ugrás a szövegforráshoz
A’ Szerentsétől meg ne rettenj.
*
Az első sor előtt + jel.
Bár szemét rád a’ sors mosolyogva nyissa
Bár feléd fordullyon tsalfa golyobissa
Bár nyájas karokkal kivánjon őlelni
’s Páva modra fénylő szárnyakra emelni
Bár jőjjőn kintsekkel talpig bé takarva
Nála hizelkedjen a’ bőségnek szarva
Ne hidj neki ne hidj mert sokan meg esnek
Mikor nála boldog életet keresnek
Ne hidj mert a’ midőn leg jobban ketsegtet
Forrot alád éppen az alatt tsepegtet
Midőn leg nyájosabb karokkal őleled
Akkor rakja tele fulánkal kebeled.
*
A sor elején hosszú vízszintes vonal, a Zöld Codex eredeti lejegyzésében ennél a szövegrésznél lehúzott szó szerepel.
Azért repűl véled az ég tetejére
Hogy méllyebben vessen pokol fenekére
Ne hidj hát barátom ne hidj mondom néki
Mert halálra tsalnak Sireni éneki.
De azért ha bánt is meg ne rezzenj tőle
Bátor szivvel vond el magadat előle.
Ő Asszony – Szerentse minden pontba fordul
Nem sok akár vigan legyen akár mordul
Azért hát Barátom bár szived rettentse
Meg ne rettenj*
Itt a mondatból hiányzik egy szó.
[...] ő Asszony Szerentse
Ellene a’ Virtus fog lenni kő bástya
Az ártatlanságnak bé fed Szent palástya
Ez az a’ Conductor a’ melyre kénkőve
Mindég haszontalan ropogással lőve
*
A következő két sor utólagos javításai feltűnő hasonlóságot mutatnak a Zöld Codexbeli utólagos autográf javításokkal.
Ez az a’*
az a’ jav. ebből: ama
Gibraltár ’s az a’*
’s ama jav. ebből: ama
Citadelle*
Jav. ebből: Citadell
Mellyre minden bombit hasz’talan*
hasz<on>talan
lővelle.*
Jav. ebből: lövell


ugrás a szövegforráshoz
A’ Tengeri Zivatar.
*
A sor előtt + jel.
Bé borul hirtelen a’ Nap nyájas fénye
Bé fonván a’ setét felhők szővevénye
Mellyeket a’ gyors szél fel vévén hátára
Nyargal véle az ég also határára
Meg borzad a’ setét tenger mivel halja
Melly bus hangon mormol a’ réműlt ég alja.
A’ meg szakadt zápor őzőnnel tőtődik
A tenger sikolto zugással verődik
Le rohan a’ felhő meg nyilt tsatornával*
tsanornával értelemszerűen em.
Edgyesűl a’ tenger Atyafi habjával
Kőzte az*
áz em., eredetileg a’-ból jav.
el lobbant villámok láttzanak
A’ tűzes menykővek pattogva hullanak
Rá dőrdűl a*
az ért. sz. em., a másoló a hibás változatot jegyezte le.
felhők fegyveres tár háza
Az égnek mind a’ két sarkát őssze rázza
’s Majd az ég hajlásán dűbőgve*
dűhőgve Másolási hiba, ért. sz. em.
dőrőmből
Mellyre a’ bus tenger torka rutul bőmből
A’ szelek halomnyi habokat*
A szó után hosszú vízszintes vonal, a Zöld Codexben ugyanitt lehúzott szó szerepel.
gőrgetnek
Mindenikbe edgy edgy halált hempelygetnek
Most a’ hajot ollyan magosra fel tolják
Hogy már az árbottz fák a’ holdat korholyák
Majd kőztők a’ hajo olly mélységre tsuszik
Hogy az árnyék holtak fejek felett uszik.
Tsikorog a’ kőtél az árbottz fa tőrik
Kőtésit a’ dűhős habok ősszve tőrik
A’ jaj szok az elzárt*
Utólag a sor fölé betoldva.
egeken szaladnak
Mellyre azok választ menykővesen adnak.
A’ halál kevélyen nyargal a’ habokon
Nyilait orditva szorja ki azokon
Az irtozás véle a’ kék rettegéssel
A’ sárga félelem ’s kétségbe eséssel
Denevér szárnyakon repdesnek itt szélyel
Rettentőbbé teszi e nappali éjjel.
Edgyik tsupa néma más tsak a’ jajt szojja
Rebegő szavait ketté*
kettő Másolási hiba, ért. sz. em.
darabolja.
Némellyik sir ordit őrőngő lármával
Némellyik tsak piheg nem birván magával
Azonba lobbannak a’ szőrnyű villámok
A’ rettentő tűzek hulnak nintsen számok
Ropog a’ ki pattant ménykő és le gőrdűl
Az égnek meg rendűlt sarka hosszan dőrdűl
Sikoltnak Aeolus dűhős seregei
Nagy tsatát kevernek vad forgo szelei
Ujjabb zavarodás lázzad a’ tengeren
Verődnek a’ habok edgy más hoz ezeren
Meg érzi Neptunus meg jelentvén néki
Hig Palotájának le hult omladéki.
Ki űti a’ fejét széllyel tekint Várán
Hát látja a’ szőrnyű pusztulást határán
Neki mindjárt: őszve hivja a’ szeleket.
’s Jol ősszve attázván őket ’s Vezérjeket
Jol meg egyengeti őket Tridensével
Igy mind hazafelé ereszti békével.
Akkor nyájas szinnel fel űl szekerébe
Triton és Nymphái mennek seregébe
Kikkel edgyűtt a’ vad tengert tsilapitja
’s*
Utólagos betoldás.
A’ fel duzzadt habok hátait simitja.
Azok engedelem kérésére nyulnak
’s*
Utólagos betoldás.
Hizelkedve Vrok lábához simulnak
Szakadoz a’ felhők setét gyász kárpitja
’s*
Utólagos betoldás.
Az elzárt egeknek kékségét meg nyitja
A nap a’ felhők kőzt magát tsillogtatja
’s*
Utólagos betoldás.
Kőzzűlők nyájasan virit ábrázatja.
Végre minden felhők messze el enyésznek*
egyésznek ért. sz. em.
A’ ki derűlt egek már tellyes fényt vésznek
Meg mutattya a’ nap (űzvén a’ felleget
Az égnek a’ főldet; ’s a’ főldnek az eget).


ugrás a szövegforráshoz
A’. Kevélyről
*
Az első sor előtt + jel.
Nézd tsak azt ki amott sétálgat kevélyen
Mindent meg vét ’s utál szemeivel mélyen
Fel emeli orrát a’ tőbbiek felett
Őblős vitorlája hajt igen nagy szelet
Ezt mihelyt valami szellő meg mozgatja
Azonnal kétfelé bűszkén fintorgatja
Fel sem vesz senkit is nagy rá tartiságban
Mintha tsak ő volna ember a’ világban
Sajnállya a’ főldre botsátni lábait
Utálván a’ véle testvér főld porait
Nem méltoztatik ő ki mondani a’ Szot
Az Ut Onak teszi2
loco bolond – baland+loco rut – rot.*
A jegyzet (2.) számmal jelölve, de 1. számú lábjegyzet nincsen a vershez.
Anak mondja az Ot
Ezt is foga kőzőtt szűrve kell ki tenni
Kűlőmben parasztos ’s komissz fogna lenni
Sőt még nagy Lelkének az esik terhére
A Teremtőt azért veszi Chrizisére.
Hogy a’ melly levegőt a’ szegény ki lehel*
Jav. ebből: lehet
Uri tűdejének ugyan azt szini kell
Most is a’ derogál dagályos szivének
Hogy rola a’ Muzsák verset éneklének


ugrás a szövegforráshoz
A’ Főld-indulásrol.*
A cím alatt más színű tintával: ki mulás. –
*
A sor előtt: + jel.
Tsak alig rendűlt meg a’ főld mélly űrege
Azonnal minden sziv irtozva rettege
Meg rázott oszlopi fundamentomának
Rettentő zugással egybe roskadának
Őszve szakad háta be felé omladoz
’s*
Utólagos betoldás.
A’ pokolig érő mélységig hasadoz
Mellyből sustorékol sűrű kénkő langja
Mint mikor fel lobban az Aetna barlangja
Az*
Jav. ebből: a’, A’z em.
égig ért kevélly hegyek el silyednek
’s*
Utólagos betoldás.
Rajtok feneketlen tengerek erednek
A’ Városok rakás kővekbe omlanak
Az*
Jav. ebből: a’, A’z em.
égből a’ pompás tornyok le hullanak
Retsegés ropogás hallik mindenfelé
Omlik, tőrik, szakad, minden ezerfelé
A’ főld mormol belől ’s kűszkődik magával,
Kivűl echoztatja a’ romlás lármával.
Belől a’ pokolnak szelelő lyukai
Meg nyilván árvizként omlanak lángjai
Kívűl*
Az í i-ből jav.
az őszve dűlt városok kéményi
Lettek ’a pusztito langoknak őrvényi
Iszonyito romlás irtoztato tsata
A’ mellyet még semmi toll le nem irhata
A’ jaj szo sikoltás a’ vidéket teli
Magát a’ tsillagok kőzzé fel emeli
Honnan terhesedve a’ nyilt poklokra űl
’s*
Utólagos betoldás.
Az ott valok kinos jajjával edgyesűl
A’ Halál a’ fűstnek pornak kőzepében
Kevélyen kovályog véres szekerében
’s*
Utólagos betoldás.
Fel űtvén zászloját edgy barna fellegre
Nyilát sűrűn hányja e’ szegény seregre
Hát*
A H h-ból jav.
az ítéletnek millyen lesz formája
Ha illyen iszonyu Ichnográphiája.


ugrás a szövegforráshoz
A’ Gazdagrol
*
Az első sor előtt: + jel.
Van Midásnak pénze van kintse rakással
De azért soha sem tserélnék Midással
Néki foly Pactolus arany fővénnyével
Néki telik háza Phrigia pénzével
De mit ér hogy házát teli tőlti a’ kints
Ha esze házába semmi portéka nints
Néki ezer juha legel a’ téreken
Ezer őkre járkál a’ kővér réteken
De ezer őkrével minek ditsekedik
Ha maga a’ gazda az ezeredgyedik
Hogy drága étkekkel van rakva asztala
Mit ér hogy ezekkel tsak disznot hizlala
Hogy felhők kőzt lakik ditső palotába
Azzal nem derekabb ember valojába.
Mert lám véle laknak ugyan ott az ebek
Sőt még fentebb laknak a’ baglyok ’s egyebek
Nem ujság hogy bolond lakjon palotába
Egész serget láthattz a’ Bétsi Uttzába
Ő talpig aranyos ’s talpig biborba jár
Már ezzel magának mélly tiszteletet vár.
Pedig sokkal tzifrább szebbek a’ farsangi
Szánkázo lovaknak tsőrgőji tzafrangi
De sokkal drágábbak voltak a’ Romai
Áldozatra hajtott barmok oldalai
De sok titulusi sem tehetnek nagynak
Nálunk a’ kutyáknak tiz nevei vagynak
Mit ér hogy szolgálnak*
Utólagos betoldás.
Phrigia népei
’s Mit ér hogy előtte gőrbűlnek térdei:
Ha a’ nád szálak is ekkép kiáltanak
Hogy midásnak szamár fűlei láttzanak.


ugrás a szövegforráshoz
Rut ábrázat ’s Szép ész.
*
Az első sor előtt: + jel.
Azt mondod barátom*
Az o i-ből jav.
hogy én otsmány vagyok
’s*
Utólagos betoldás.
Ortzám fertelmei irtoztato nagyok
Hogy én ha magamnak zőld kantust*
Az u o-ból jav.
vehetnék
Olvasva a’ majmok kőzőtt el mehetnék
És hogy te nem tennél már engemet másnak
Hanem tsak edgy Medgyfán lebegő Tamásnak
Mellyen ha illy tzirmos képpel hirintoznék
A’ Veréb még felém jőni is irtoznék
És*
Jav. ebből: Én
hogy én ne vegyek reám semmi Harát
Magam képe is tud jadzani*
jádzani
Maskarát
Azért igy szol rolam véled sok goromba
Hogy e’ tsak edgy essős időbe nőtt gomba
Hogy edgy lo ganéjon hizott rut pőfeteg
Mellyre tekinteni a’ szemnek viszketeg
De meg álj Barátom! ollyan itéletet
Még Midás vagy ama régi szamár se tett
Meg álly szép ostoba ’s festett fejű szamár
Kiben tsak edgy szora kong a’ kaponya már
Lélektelen szép test és pengő tzimbalom
Hogy lettél tsak tzifra machina fájlalom.
Szép sugárak lábad egyenes szárai*
száraid ért. sz. em. A lap szélén bizonytalan olvasat.
Még szebbeken járnak a’ szarvas borjai*
A lap szélén bizonytalan olvasat.
Sugár derekadat ne tsudáltasd vélűnk
Az Ánglus tsikokba szebbetis szemlélűnk
Bűszke ’s fejér mellyed nem betses portéka
E tsak edgy kotlos sziv pompásabb hajléka
Sima kezeiddel szivűnket ne ragadd
’s A’ mutato fátol e’ diszt meg ne tagadd.
Erős vagy ’s le vered az erősseket is
Erőssebb az őkőr ’s le vér tégedet is
Ne légy márvány nyakad bőv magasztaloja
– Illene rá a’ Cseh lo nyakravaloja
Az igaz fehérlik ortzád igen szépen
A’ ketske hátulja ugy fehérlik épen
Rozsa szinnek mondod veresses pofádát
Még én veressebnek láttam edgy kutyádat
Te a’ főbe tartod minden szépségédet*
szépségedet
Meg nézetem tehát Muzsámmal fejedet
E jollehet tsinos ’s modija mostani
Még sem merne reá a’ tzinke szállani
Eppen*
Éppen
mig még el nem száradt a’ tőrsőkje
Illyen volt a’ Jonás fél érésű tőkje.
Tsak elől is volna edgy keveset lompos
Hordhatná a’ nyájba az elsö kolompos.
(Meg érne nyoltz potrát, meg! edgy illyen forma
Jo izűen esne belé edgy kis torma)
Frisirozott [hajad]*
nyakad Másolási hiba, a többi szövegváltozat alapján ért. sz. em.
hosszan fedi nyakad
Még ez Szép Absolon hát ha tserfán akad.
Illy tarka madárka*
A ka utólag betoldva.
vagy hát te barátom
Ezzel tépett tested már szárnyra botsátom.
Lebegj te a’ felhőn fitogasd magadat
Bűszkén tsattogtatván aranyos szárnyadat.
Én ithon maradok formátlan testemmel
Tőkélletesitvén őtet is eszemmel.
’s*
Utólag betoldva.
Ha ti gyaláztok is majd mondgyák valakik
Kár hogy az a’ szép ész olly rut házba lakik.


ugrás a szövegforráshoz
A’ Magyar Gavallér.
Amott tollászkodik páva ként edgy Gavar
*
Az első sor a külső kereten kívül kezdődik azért a második sor elé került a + jel.
’s A piatzon sűrű por felleget kavar
Utánna nyiretten lotyogtattya magát
Edgy Németh ruhába puhálkodo Bagát
Mindeniknek tzifrán tsillog ruházatja
De magát a’ Magyar ditsőbnek mutatya
Ditsőbb a’ Magyarok Istenének Szente
Nagyobb méltoságot ád a’ Magyar mente
Melynek zőld posztaját ragyogással szántja
Gazdagon pázérolt arany paszamántja*
baszamántja Másolási hiba, ért. sz. em.
Asiai veres nadrág fénylik rajta
’s Mutattya hogy ő is véres Magyar fajta
Arany sarkantyuja peng kartsu tsizmáján
Hármoniás űtést tesz ezűst szablyályán
Almás szurke*
szürke
tsődőr lovát tántzoltatja
Lejtős fordulással keringve ugrattya
Tűndőklő serénye jádzik a’ szellővel
Az arany szerszámra hányja gőlygős fővel.
Most bűszkén rug, kapál, majd harsogva nyerit
Orán sebes szellőt fuvall és tekerit
Ragyog hátán selyem posztoval vont nyereg
Tsotárján az arany Meander tekereg*
A k g-ből jav.
Merőn meg űl rajta vitéz Leventája3
Régi Ifjak a’ kik gyakorolták magokat a’ kard forgatásban etcetera lovaglásban.*
A jegyzet (2.) számmal jelölve, de a szövegben nincs 1. számú lábjegyzet.
Nem mozdul semmijê tsak a’ bokrétája
Mellynek kotsak tolbol kőtőtt szála kőzőtt
Arany bogláriba*
A bogláriba i-je nem látszik egyértelműen. A Demeter–Pintér-féle kiadás ugyan a „szótagszám alapján ott lévőnek” véli (ld. Demeter-Pintér, 2005, 263. l.), ez az olvasat azonban bizonytalan.
a’ fény meg űtkőzőtt
Tsillámlo pirossa nyusztos kalpagjának
Szégyeniti haját az Anglus dámának
Barna szemőldőke hollo szin bajussza
Képének piroslo tejét bűszkén ussza.
Bársony szin hajai a’ széltől suhognak
Reá tekergődzőtt szárnyai lobognak.
Illyen vitézt mutat a’ Magyar gyermeke
Ez a’ szép természet nagyságos Remeke.


ugrás a szövegforráshoz
A’z*
Jav. ebből: A’.
Embert Gyűlőlő Timon.
A’zt*
Jav. ebből: A’.
beszélli Timon hogy ő mind edgy aránt
Gyűlől minden embert, még senkit meg nem szánt
Melyre már sok kőnnyű választ feleltenek
No tehát őtet is gyűlőlik mindenek


ugrás a szövegforráshoz
A’ Párt-űtő.
*
Az első sor előtt + jel.
Párt űtő. Ez igen borzaszto Nevezet!
Mert hazája ’s Ura ellen fog e’ kezet
Voltak sok pártűtők;*
Az á-n két ékezet van.
találunk sok*
A k olvhtl. betűből jav.
Horát
Ki hazája ellen vezette Táborát.
De soknak e’ nevet tsupán azért adták
Mer kűlőmben őket meg nem gyilkolhatták
Ki párt űtő ki nem itélje a’ Haza
Mellyet vagy meg ronta vagy meg oltalmaza
Néha azt nevezik gyilkos pártűtőnek
Kit kedves hazája tart védelmezőnek
Némelly kor kik titkon a’ hazát kontzolják
Haza árulással*
Az u a-ból jav.
a’ hivet vádolják
’s*
Utólag a sor elé toldva.
Hogy ez a’ hiv őket még fel ne forgassa
A’ neve mindnyájok előtt Haram-Bassa.


ugrás a szövegforráshoz
Magyar hajnal hasad
*
Az első sor előtt + jel.
Vigadj Magyar haza ’s ne tagadd meg tőmőtt
Javaidtol azt a’ valodi őrőmőt
A’ mellyért vig hangal echozik a’ Mátra
Az egész hazában harsogo Vivátra
Már le hasadoztak a’ hajdani gyásznak
Komor fedelére vont fekete vásznak
Mellyeket a’ fényes világosság előtt
Az el mult időknek mostoha keze szőtt
Rongyos szőnyegének rongyainál fogva
Edgy nyájasabb hajnal virit mosolyogva
Sugarait minden felé botsátgattya
Mellyel a’ meg rőgzőtt homállyt meg szaggatja
Biztattya hazánkat ketsegtető képe
Hogy már a’ Magyarok napja is ki lépe
’s Rővid időn fel hág egűnk dél pontjára
’s Meg világositja főldűnket sugára
Kelj fel azért Magyar álmodbol serkenj fel
Már ortzájidra sűt e’ nyájas égi jel
Kelj fel ’s Asiai Muzsáddal kőszőntsed
Elibe hálálo indulatid őntsed.
Őrvendj hogy el mulván a’ hosszu éjtzaka
Meg nyilt a’ napkelet bársonyos ablaka
Ez által […]*
A folytatás (107–108. lap) hiányzik. A kitépett lapok után – tévesen – a 110. lap következik.


ugrás a szövegforráshoz
[A’ Reggel]
[A vers eleje hiányzik, l. a társszövegforrást.]

*
A vers eleje (1–52. sor) hiányzik, a kitépett lapon volt.
[…]
De a’ tsendességet kevesen esmérik,
Kik a’ gyorsan futo időt bőltsen mérik
Birván oráival e’ rővid életnek
A’ mellyeket tőbbé vissza nem vehetnek.
Mig lehet mindnyájan vig szivvel éljetek
Sebes szaladással siet életetek
Kerekén*
<, ’s>
a’ gyorsan repűlő napoknak
A tőllűnk rohano esztendők forognak
Le fonnyák a’ midőn*
<a’>
Párkák rokkájokat
Magok és vissza nem fejtik fonályokat
De mig az emberek őnként a’ halálnak
Rohannak ’s tudatlan azzal szembe szálnak
A’ Párkák bizonyos rendel kővetkeznek
A szabott időn tul edgynek sem kedveznek
Nem lehet a’ meg irt napot halasztani
Bé kell a’ népeknek a sirba szállani.
Mást a szép ditsősség széltire hirdessen
A’ hir sok országok határin*
hátarin em., a rin olvhtl. betűkből jav.
pengessen
E’ mellyen a’ felső ég boltozattyáig
A’ számtalan napok ditső hazájáig
Más a’ győződelem arany szekerében
Laurusos koronát visellyen fejében.
Engemet a’ kevély*
Az l n-ből jav.
világ felejtsen*
A j t-ből jav.
el
Főldem bátorságos hajlékba rejtsen el
Alatsony de biztos helyen meg maradnak
Apro támasszai gyásszal hányt házadnak
A’ nagy lelkű virtus méllyen rohan alá
A’ bűszke szél mennél fentebb magasztalá.


ugrás a szövegforráshoz
A’ Délről
*
A sor előtt + jel.
Fel hágott már a’ nap a’ dél hév pontjára
Egyenesen omlik le felé sugára
Tűzesűl a’ bádgyadt levegő ég ’s hevűl
Fel forrad az egész természet merevűl
A’ barmok terepély tserfák alá mennek
Hives árnyékokba lihegve pihennek.
*
A következő négy sor bekeretezve.
A’ madarkák tsűngnek*
Az n sor fölötti beszúrás.
’a hűves ágakrol*
A rol jav. ebből: on.
Le száradt a’ nota el tikkadt torkokrol
Az utazo ki már tsak alig lehellett
Oltja szomját a’ hűs forrás vize mellett
A’ lankadt arato le dűlt izzadt fővel
Hogy majd dolgát kezdje meg ujult erővel
Tsupán tsak a’ munkás apro méhek dongnak*
Az első n sor fölötti beszúrás.
Széllyel*
Az l olvhtl. betűből jav.
az illatos réteken zsibongnak
Tsupán tsak az apro bokrotskák tővében
Zeng a’ tsőrgő ptrűtsők ’a nap melegében
*
A következő két sor bekeretezve.
A’ rezzent gyikotska a’ gaz kőzőtt tsereg
Meg ál liheg száraz torokkal sziszereg
Sok száz szűtskő ugrál pattano lábain
A’ hévtől el aszott fűveknek szárain
Egyebek mind hives helyeken pihennek
’s A’ Dél forro heve elől félre mennek
Alusznak még magok a’ hives szellők is
El tikkadtak annak hevétől tám ők is
Tsak némelly enyelgő Zephirek láttzanak
Mellyek a’ levelek alol ki ugranak
Tzitzáznak kerengő szárnyal a’ bokrokon
Lassan el enyésznek a liliomokon
Jertek ti oh nyájas fuvallatok jertek
Kik az Ambrosiás rozsák kőzt hevertek
Bujjatok ki bársony ágyábol bujjatok
El bádjadt kebelem piheg utánnatok
Szedjetek Mennyei illatot szedjetek
E’ vidám gesztenye fa alá jőjjetek.


ugrás a szövegforráshoz
A’ Télről
*
Az első sor előtt + jel áll.
Mormolnak szelei a’ fagyos Északnak
A’ Zsindelyre vastag jég tsapokat raknak
El lepik a’ főldet sűrű fergeteggel
A’ folyo vizeket meg kőtik hideggel
Mellyeket őszitnek a’ havak és derek
Azok a’ tél fején fehérlő puderek
Zuzmarázos*
Jav. ebből: zuzmarás
a’ bak tsillámlo szakálla
Tsőrőg a’ jég miatt minden szőri szála
Vége felé jár a’ didergő December
Decembert hordoz már minden okos ember
Szellős volna nagyon az ing a’ paputs ma:
Bezzeg betsbe is van a’ bunda a’ kutsma
A’ vékony rokolyás leánynak ’s a’ pőre
Gatyáju legénynek fel ál minden szőre
A’ farkasok, medvék, ’s rokák hébe hoba
A’ sűrű erdőkre mennek prédálóba
A’ tőbbi állatok merűlvén álomba
Alusznak az Ősszel készitett alomba
A’ madarak nagyobb része el utaza
Tsak Veréb tsak Varju marad ide haza
Az is a’ Városhoz kőzelebb szivárog
A’ Diszno torokba őrőm notát károg
Komor minden, minden szomorunak tettzik
Mihely[t]*
Mihely em.
a’ tél borzas tsillaga fel tettzik
Mindent őssze bádjaszt és puhit ostoba
Levegő egével a’ bé fűtőtt szoba
Tsupán az őrvendő farsang vig zászloja
Lett az el tsűggedő szivek ujitoja
Melly vig kiáltással felemeli fejét
Ugrál az ujj havon nem találja helyét
Őltőzik magára sokféle Maskarát
Ugros Kozák tántzra billegeti farát.
Vig ebédeket rak teritett asztalán
Markába petsenye kulats az oldalán
Tántzos szobályába vig Muzsikát penget
Kurlyongat ’s a’ bunak ADIŐT izenget.
Szánkáz esik néha ollyan is a’ számba
A’ millyet nem igen tennének Románba.
Kőveti sok Gavar ’s tsirippol utánna
Sok őreg Birotol irtozo Susánna.


ugrás a szövegforráshoz
A’ Nyárrol
*
Az első sor előtt + jel.
1–4. sorok bekeretezve.
A’ Nap kettőztetvén hév tűzét a’ rákon
Magossan tűndőklik a’ hideg klimákon
Hevűl a’ Nemea sárga oroszlánnya
Mert sugárit a’ nap rá kőzelről hánnya
Vévén a’ Sirius tőle melegséget
Tűzes tsillagával minden határt éget
Mihellyt dőgleletes fényű tsillagzattya
Magát a’ tsillagos égen ki mutattya
*
A következő sor bekeretezve.
Azonnal a’ tavasz szépségi hervadnak
*
A következő két sor bekeretezve.
A’ nyájas ligetek ’s mezők el fonnyadnak
A’ tőlle meg aszalt természetnek szomja
A’ rétek haldoklo virágit le nyomja
Le konyul a’ beteg liliom ’s tulipánt
Mellyeket belől edgy száraz hektika bánt
Illatos kebele Florához temjénez
Hogy kőnyőrűljőn már beteg seregén ez
Néki alázatos szárát meg hajlitja
Az ujito essőt nyilt szájjal áhitja
El is jőn az esső néha nagy felhővel
De széllel, dőrgéssel; villámmal ’s meny kővel
A’ forgo szél őszve tőrdeli a’ fákat
El sodorja a’ szép kerteket ’s buzákat
A’ rohano zápor*
zápor<t>
a’ rétet el mossa
A’ virágok nemző részit le tsapdossa.
A’ tűzes menydőrgés minden szivet győtőr
A’ lángozo menykő mindenfelé ront tőr
Kopog a’ jégesső tőrdel mindeneket
Ágyon veri a’ szép virágos fűveket
De mihellyt a’ setét felhők el repűlnek
A’ Haragos egek ismét ki derűlnek
A’ mosdott nap edgy fél felhőre kőnyőkől
A’ meg szűrt Aërbe vidáman tűndőkől
Bűszkén mutogatja a’ szagos rétekbe
Apro képetskéit a’ kristálly tseppekbe
Edgy illy hűs essőért hányszor sohajtozott
A’ kit az izzadság ’s a’ por be sározott
A’ ki lankadt karral vonta már kaszáját
Be édes őrőmmel kezdi most munkáját
A’ meg élledt, barmok ’s vadak ugrándoznak
A’ vig madarakal a’ mezők hangoznak.


ugrás a szövegforráshoz
A’z*
Az Jav. ebből: A’
Őszről.
*
Az első sor előtt + jel.
Már a’ vig szűretnek őrűl minden ember
Mellyel őrvendeztet már a vig September
Octobert ollyannal biztattya előre
Hogy nectár lesz a’ bor és máslás a’ lőre
Setétűl a’ gohér a’ piros vesszőkőn
Barna szint vér vissza a’ tőbbi szőllőkőn
A’ Mellyeknek által világlo kristállya
Nézőét már édes Nectárral kinálja
Rajtok Királyságot mutogatni akar
A’ veres bársonyba kevélykedő bakar
A’ sárgállo almák a’ piros kőrtvélyek
Le gőrbedt Annyoknak emlőjén kevélyek
El terűltek fájok alatt a’ berkenyék
A’ kővér nyoszpolyák a’ borzas gesztenyék
Meg terhelte az Ősz a’ fáknak agait*
ágait
Vastagon rá fűzvén gazdag áldásait
Tsak az a’ baj hogy már hivesek a’ szelek
Néha edgy kis hideg és dér is jár velek
Mert már a’ Mértéket hogy Phoebus el ér[...]
A’ napot az éjjel egyenlőnek mérte
Már hát el érkezett a’ vig October is
Melly után sohajtott Bachus ezerszer [...]*
A lapból letéptek egy csíkot, így a sor vége nem olvasható
Itt van a’ vig szűret ’s mustos kádja kőr[...]*
A lapból letéptek egy csíkot, így a sor vége nem olvasható.
A’ szűretelőknek vig tábora őrűl.
Melybe hordogatja a meg ért szőlőket
Vig tántzal ’s lármával nyomja benne őket.
Kellemes zugással omlanak tsepjei
Jo kedvel biztatnak zavaros levei
A’ Sajto őrvendő lármával tsikorog
Oldalán a piros nectár zugva tsorog
A’ lutskos parasztok szurtos képpel járnak
Neki neki mennek a’ teli sajtárnak
Az ideit szűri issza a’ tavait
Jővő esztendőre tartja majd a’ mait
Az uj bornak őrűl de Otol kurjongat
Mert kezében teli kulatsokat kongat
Tántorgo lábával ’s reszkető karjával
Még is sok hordokat tőlt édes mustjával
’s Mig a’ zugo lihun le felé foj a’ must
Az alatt a’ hordo mellett iszik vig tust.
Haragszik a’ gyermek Bachus a’ hordoba
Míg edgy részét ki nem szedik a’ lopoba
Mérgébe tajtékját turja a’ szájára
Ki űti fenekét ’s el fut utoljára
A szőlők már puszta támasszaik megett
Gyászolnak, hajdani diszek mind oda lett
Sok mustos kolyika sok has rágás Sálva
Venia a’ tőkék mellé van plántálva.
Itt van már November didergő honapja
Hideg szele a’ fák ágait meg tsapja
Meg halva el hulnak a’ sárga levelek
Jádzadoznak vélek a’ kegyetlen szelek
Az ajtonál állo télnek hideg zuzza
A’ zőld ligeteket ’s mezőket meg nyuzza
Hideg eső tsorog tsepeg egész éjjel
A’ fázékony Auster havatis hány széjjel
A*
Utólag a sor elé írva.
Borongos égnek sűrű felhőzése
Házba zárt szivűnknek kedvetlenedése.
Jer barátom minden unalmat űzzűnk el
Az uj boron vidám*
Az á betűn két ékezet van.
beszélgetésűnkel.


ugrás a szövegforráshoz
A’ Békességről.
*
Az első sor előtt + jel.
El multak a’ hadak már meg némulának
Gyász harsogásai Márs trombitájának
A’ halált menydőrgő ágyuk nem ropognak
A*
<’>
puskák ’s kőszőrűlt kardok nem villognak
Maga a’ dűhősség a’ hadnak magzatja
Fogva van sok ezer vas lántz szorongatja
Az Arany békesség templomát meg nyitja
Ujjan szakadozott oltára kárpittya
Kőtvén homlokára szagos olaj ágot,
Bé fedi szárnyával az egész Országot.
Hogy annak árnyéka és védelme alatt
Az embernek kedves légyen minden falat
Hogy a’ szánto vető főldet mivelhessen
Annak árnyékában bátran és tsendesen
Hogy félelem nélkűl lévén a’ határok
Bátran járhassanak*
A szó elején az ékezetek fölcserélődtek.
bennek a’ Kalmárok
Hogy ujra épűljőn a’ most szám ki vetett
Igazság tronusa kit a’ had le vetett
Hogy a’ mesterségek mind helyre állyanak
A’ békesség alatt virágozhassanak
Hogy a’ Muzsák kik már a’ vérbe*
A b olvhtl. betűből jav.
őltőzőtt
Halálos fegyverek tsattogási kőzőtt
El halgattak vala szollani kezdjenek
Már Márs és Bellona ne járjon ellenek
És hogy Országunkat a’ boldogság lakja
’s Arany időt éljűnk ne légyen salakja.


ugrás a szövegforráshoz
Vis et nequitia quidquid oppugnant ruit
*
A sor előtt + jel.
Mihelyt ’a*
A következő 12 sorban a hiányjel – tévesen – a névelő elé került.
hatalmat nyert Agamemnonnak
Hálot hamis lelkű Ulyssesek vonnak
Azonnal el veszti lelkét a’ negédes
Szivvel vádolt igaz lelkű Palamédes
Sőt az ártatlannal tett méltatlan kinon
Várost vesztő fortélyt tud épitni Sinon
’A mit ezer hajok nem tettek, ha valo
Véghez vitte hajdan Trojánál edgy fa lo
Sokszor tőr sokszor ront edgy hatalmas ostor
Gyakorta kőveti tsapását gyászos tor
Sokat ’a reája tőrő hatalomnak
Sullyos űtései ’a főld alá nyomnak
De edgy okos ember az illy nyilvánságos
Erő ellen inkább lehet bátorságos
De térdre hull a’*
a’ <edgy> Az áth. szó fölé írva.
bőlts az erős a’ bátor
Ha az erőshőz áll edgy hamis Prokátor
Kit a meg busult ég igyek kőzé vetett
Kérjen az magának utolso kenetet
Néhol hijjába hord Hercules dorongot
Ha tsak ravasz ember ’s kettős nyelv nem dong ott
Erősek az ágyuk ’s edgy erős bombival
Le dőntik a várat kevély bástyáival.
De az ágyuk bombik edgy szálnyit sem tésznek
Sőt magok is hamar zsákmányokká lésznek
Imé edgy penészes Invalid mellé áll
Tűzet tesz a’ porra a’ gyujto lyukánál
Azonnal menydőrgő hangal a’ bástyának
Kemény kőszálárol mindent le rontának.*
rontanák em.