Kis fecske, te mihozzánk
Szokott idődre megtérsz;
S midőn előjön a’ nyár,
Fészket csinálsz, de ismét
A’ Nílusz’ árja mellé
Szállsz el, ha kerget a’ tél.
Nem ezt, nem ezt cselekszi
Az alkalmatlan Ámor!
Ő szűntelen belém kél,
S szivembe’ rakja fészkét.
*A fészkét fészkeit-ből javítva.
Már pelyhes abban eggyik
Magzatja; másikát még
Tojása rejtve tartja;
Eggy már kibúva félig.
Mindég sipegnek éhes
Kicsínyei; a’ nagyobbak
Étetgetik az aprókat;
A’ felneveltek ismét
Újabbakat tenyésznek.
Mit tégyek? ennyi népet
Nem győzök én nevelni!