Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

El nem képzelheted millyen nehezen jöttem-ki Miskóltzról! De az nem is lehete másképpen, minekutánna benne öt napot a’ leg-érdemesebb emberek’ tarsaságában tőltöttem-el. – Három órakor reggel már fogva vóltak lovaim; ’s nem tőlt belé két óra, míg Szikszóra értem, noha azt ide eggy Statiónak tartják. Ennyit teve a’ reggeli égett-bor, és a jó áldomás’ ígérete!

Miskóltztól Zsóltzáig eggy három-fertályig tartó^* tőltés van, a’ Sajó miatt, melly magában ugyan nem nagy víz, de mikor a’ hegyeken a’ hó olvad, vagy zápor esik, szélesen ki-önt. Erről most tisztán láttam-ki a’ Carpathust, mellyre az Avasról¹olly haszontalanúl kandikáltam, mert közötte és Miskóltz közt semmi magas hegy nintsen. Bár tsak közelebbről láthatnám hamarább! De ha majd Kassán, Eperjesen és Lőtsén-is ollyan Barátokra akadok, mint Miskóltzon akadtam, közel belé telik eggy hólnap míg oda érek, ’s vége lessz a’ botanizalásnak.

A’ tőltésen túl (engedd el-beszélleni ezt, ha talám sietsz-ís Kassát esmérni) útam nagy darabon fel-felé ment. Hijába szollítgattam Kotsisomat, kinek rővid ümegje alatt barnás háta-gerintzét hízelkedve ölelgették a’ kedves Etéziák a’ nyeregben.A’ mi nem lehet, Uram, tsak nem lehet: de érjünk fel tsak ama’ partra, majd úgy megyünk le-felé egész Szikszóig, hogy a’ Tatár sem ér utól, felele magyar szíves egyenességgel. Rá bíztam a’ hajtást; bé-feküdtem kotsim’ szegletébe, ’s a’ leg-édesebb reggeli álom szálla-meg, mellyből tsak a’ nagy rázódás vert-fel, midőn kotsisom a’ meredek partról nyargalva szaladt a’ Tatárok előtt le-felé! – – Már előttem feküdt rétes vőlgyében a’ Kálvinista Szikszó, (mert hogy az, Gothiai munkájú tornya ’s szalma fedeles házai velem ki-találtatták még minekelőtte szemeim a’ vitorlán keresztet vagy kakast láthattak) bóldog szőllő-hegyeivel, mellyek dél és nyúgot felől nem magas hegyeit egészen el-borították. Jobb-kéz felől mint-eggy két mértt főldnyire a’ Zemplényi Hegy-alljai hegyek’ széleit, balkéz felől a’ Kézsmárki^* ’s Forrai termékeny szántó főldeket; középen pedig azt a’ zőldellő rétet láttam, mellyből néha a’ Tiszába le-siető Hernád tsillámlott. Bővséget mutatott mind a’ már sárgúlni kezdő vetés, mind a’ főld’ fekete agyagja, ’s ehhez hozzá járúlván a’ Környék’ szépsége, leg-inkább pedig a’ Miskóltz szomszédsága, azt óhajtottam, hogy bár tsak ennekà la Rousseau lakosa lehetnék.

De bezzeg ellenkező az, a’ mit Néked a’ Forró és Szina közt fekvő környékről mondhatok. Apró domb, lapos keskeny vőlgy, ki-ritkított erdőség, félig ki-égetett el-tsonkított tőlgy-fák azok, a’ mellyeket itt az Útazó lát. Bízvást ezt a’ Környéket adhatta vólna birtokúl Judásnak Klopstock. – Hát útjai! Ójd ettől a’ vad-rátzot is, Isten! – szőrnyű rázását, ’s lökéseit, egyedűl a Regétzi Vár el-pusztúltt falainak meg-látása tűrette-el velem mellyet régenten Fejedelem Rákótzy bírt. Most az, valamint hajdan-is, eggyüvé van kaptsolva a’ Sáros Pataki Dominiummal, és – Cameralisch.²

Ez a’ görbe-Ország Forró mellett kezdödik, és egész Hidas-Némethiig tart, és így jó három mért földnyire. Kotsisom azt beszéllte, hogy Abaújnak eggy egész Szolgabírósága, mellyet Csereháti Járásnak neveznek, szint ollyan mint a’ Garadnai Környék. – Kár, hogy azt Garadnai Járásnak nem nevezik. Ez a’ fertelmes szó egészen hozzá illene görbeségéhez.

Enitzke, Kassa és Szina között, szalmás alatsony tóth házakat, ’s eggy tornyas ’s négy óldal bástyás kastélyt mutat, en gout d’antique moderne, mellyet én még rendetlen ’s alkalmatlan vólta mellett-is, annyira szeretek.^* Ezt a’ B. Meskó Familia bírja. Parton fekszik, ’s keletre szép tér-réteket, erdős magas hegyeket ’s ezeknek nyilása között a’ Szalántzi Vár’ omladékjait látja sok apró falukkal.

Láttam innenUjvártis, melly a’ Vármegyének nevet adott. Most az eggy közönséges díszetlen falu, eggy Kálvinista Templommal és Gróff Csákiaknak Udvarbirói lakásokkal. Főld-vára alatt megyen-el a’ Hernád.

Zsebesnél, Kassához három fertálynyira már kezdődik a’ Chaussée, ’s egyenes lineában megyen szinté a’ Városig. Bal kéz felöl e’ mellett nyugodalmasan, de minden ékesség nélkűl fekszik fóldozott zsindelyezetű epűleteivel az agg diófák’ árnyékában Bártza, melly a’ még most is élő törzsökös Bárczay Familiának nevet ada. Kivánnám hogy Bártzát Kassához illy közel bírhatnám, ’s Bárczaynak hívnának. Kő úgyan köven nem maradna épűleteiben: de kedves vén diófáim úgy maradnának a’ mint most állanak, akármiként aber-ozna Kertészem, útat merő sinorjával.

De előttünk a’ Város! – – Eggy hegyszögben fekszik az, körül-véve mindenfelől az apróbb vagy magassabb hegyektől, mellyek közzűl az, a’ melly túl rajta minteggy fél órányira emelkedik, leg-magassabb, és a’ Bétsi néma Barátokéhoz hasonlít, tsak hogy tetején semmi Klastrom nints, és hogy óldalait darabonként szántogatják. Az enyészetre fekvő dombok gabonát, a’ keletre fekvők pedig bort termenek. Ezek közt a’ Város alatt le-folyó Hernád szép réteket mosott, ’s nintsen-is más felé Kassának semmi nyílása azon kívűl, a’ mellyen én jöttem. A’ Város hossza a’ Chausséval eggy lineában fekszik, s ez tsinálja hogy az idegen Útazó, míg a’ Városba bé-nem ér, a’ kevély nagy Templomon ’s egynehány tornyon kívül nem lát egyebet hanem tsak setét zsindelyezetet. – A’ külső-város széles helyen, de nyomorúltt viskókból épűl; ’s a’ min szemem nagyon fel-akadt az, hogy az Útazó, midőn Kassa felé közelít, leg-elől is akasztó-fát és temetőt lát. – – Nem lehetett vólna é a’ temetőnek eggyik vagy másik óldalon helyet találni? – ’s be szép spectaculuma vólna a’ Chausséen kotsikázó Kassai Szépségeknek, ha közel hozzájok hóltt testek lebegnének a’ kőtelen, ’s a’ Nap-enyészeti szellő dög-párát lehellne feléjek.

Nyóltz óra után vala az idő, midőn Kassára bé-értem. Kotsisom a’ fekete sashoz vitt, azt állítván hogy a’ Városban bent több Fogadó nintsen; ’s én meg-is nyugodtam rajta, mert az épűlet kűlső formája sokkal bíztatott: de ójjon az Isten minden útast tőlle. Közel kelle eggy fertályig várokoznom, míg a’ sok béna Vendég-fogadói Nymphák, a’ konyhát üressen hagyván, fülön fogva hozták-elő a’ Kellnert. Nem kaptam szobát az útszára, mert azok el-vóltak foglalva egyről eggyig, ’s eggy tömlötz forma setét szurdékba vontam-meg magamat. – Parantsol valamit vatsorára Nagyságod? kérdé a’ Kellner, mihelyt a’ lábomat a’ küszöbön bé-tevém. – Esznek itt Idegenek? – Ó számosan! – Mikor? – Fél óra múlva. – ’S kik? – Gavallérok, ’s más ifjú emberek ő Excellentziájától, a’ Vármegyétől, ’s az Unter-Commissiótól. – Jó! én köztök eszem. – Elő-vettem páltzámat, ’s ki-mentem körűl tekinteni a’ Várost.

Kassának alsó kapujától a’ felsőig, és igy 1070. lépésnyire, eggy annyira széles útsza nyúlik-el, hogy azon a’ nagy Templom-is^* el-fért, még pedig nem hosszában, hanem keresztűl rajta. Szerentséjére a’ Városnak és minden jó izlésű Lakosinak nem Friedrich épitette azt,³és így útszája nem schnurgrad épűlt, hanem irregularis tsavargású ellipsisre. – Centum capita appono (ezt a’ fogadás formuláját a’ Vatsora mellett tanúltam) hogy a’ Berlin egyenes útszáji akár-melly punctum visust válasszon a’ Néző rajta nem fogják szemeit úgy gyönyörködtetni, mint midőn Kassának felső kapujában meg-áll, ’s a’ házak’ falain égő lámpásokat szinte az alsó kapu körűl lévő házakig ki-láthatja. – A’ mi nékem első körűl-nézéssel leg-inkább tetszett, az a’ Város nagy útszáját két ágban keresztűl folyó^* tsermely patakotska. Úgy nevezem én is ezt a’ Kassaiak után, mert a’ mint a’ vatsora alatt tapasztaltam, ezek nem tudják hogy a’ Pataknak, melly a’ Bachtól jő, szintén úgy mint a’ Part a’ Bordtól, igaz magyar neve a’ tsermely. Mitsoda nagy szolgálatra van ez ha tűz támad! millyen nagyra a’ szemet’ ki-hordásában.

De jaj annak, a’ ki itt gyalog jár! Az apró hegyes köveken, mert illyennel van ki-rakva a’ Város, úgy el-fáradtam már is, mintha egész nap homokban jártam vólna.

A’ vatsora fellett, melly mind szegény, mind igen tsínatlan vólt, eggy ifjú Urral jutottam baráttságos esmérettségbe. Ez az ifjú B – – – Én úti Surtoutomban, a’ többiek frisirozott fejjel, ’s a’ leg-ujjabb szabású frakkokban, űltünk az asztalnál, midőn B – – – eggy kis kurta arannyal ki-hánytt, de tsak fekete bárány prémes ég-szín mentétskében, veres nadrággal, széles ezüst kardját tsörtetvén, jött közinkbe. Helyet foglalt, ’s olly különös, magának-tulajdon tréfát indított, hogy még én is, a’ ki az egész asztalnál a’ sang froidot akartam gardírozni⁴édes nevetésre fakadtam. – Eggy pohár bor mellett lettünk Barátokká, ’s a’ Kávé házba vitt; hol mostan a’ Nemesség közzűl senki sem vólt jelen. Három-négy asztalka körűl egynehány Cancellista ’s Kalmár-legény kergette a’ Pagátot; én pedig B – – – t eggy szál dákóra hívtam-ki. Tizenkét óra szakaszta-el egymástól. – Aludj tsendesen.

Tizeneggy^* óra tájban Prof. Szabó Dávid Urat kerestem fel. Eggy három ablaksoru nagy épűlethez vezetének, mellynek^* bádoggal bevont kettős tornya ’s a’ legszebb helyen fekvése kitaláltaták^* velem, hogy az egykor Jezsuitai birtok volt. Ők a’ helyválasztásban is mesterek valának.

Szerencsém vala oda haza találni. Breviáriumával járt fel és^* alá szobájában, ’s nyájassággal fogadott^* ugyan, de látnom lehete, hogy^* hátgerincze hajlongani meg nem tanúlt.^*

Csak hamar Versei felöl kezdénk^* szóllani. Hald, a’ mit^* önnön magától tudok.

1773.^* Beszterczén, Zólyom Vármegyében, eggy^* Rauch Ignátz nevü Jezsuita-társa, szó lévén Dénis^* felől, ki, a’ Klopstock’ példája szerint, hexametereket írt, kérdést teve, ha magyarban lehetne e ugyan ezt tenni, ’s buzdítá Szabót, a’ székely-születésűt, ki, mint illyen, magyarúl jobban tudhat másoknál, hogy tenne próbát, ’s láttassa, mi telhetnék e’ részben^* a’ mi Nyelvünkből.^* Szabó^* tőle kért thémát és mértéket; ’s képzeld, melly kevés poetai ízléssel bírt a’ Német! azt adá, mellyből^* az: Eggy izmos csatlós és Imperiomban eggy Prédikátor Tiszteletes Úr nálunk kezdetű nem tudom mi leve. – Szabó látta a’ dolog’ szerencsés sikerét, ’s siete^* koszorút fonni azon virágokból, honnan nálunk még^* senki’ homlokát nem kerítették-körűl a’ Múzák. Sőt kevéssel azután, értvén,^* hogy Rájnis már rég olta ír illyeneket, némelly darabjait közlötte véle; ’s óhajtani látszott, hogy kettejeknek^* Munkájik, a’ Hoschius’ és Wallius’ példája szerint, eggyütt lépjenek napfényre. Nem tudom, min és kin mult, hogy a’^* szándék nem tellyesedett; elég az, hogy Szabó megelőzte a’ kilencz esztendőt váró^* Rájnist, ’s elébb tálalt, a’ mint^* Verseinek utolso Kiadásában elkeseredve említi, mint a’ kinek már akkor ebédje, vacsorája is kész volt, mikor ő a’ főzéshez fogott.^* Mi leve a’ dologból? Négy esztendő múlva, 1781. megjelene^* Rájnis^* a’ Helikoni Kalaúzzal, ’s nyilvánná tette^* időbeli elsőségét; úgy mindazáltal, hogy sem Szabót, sem Révait, kik nálánál hamarabb költek-ki (ámbár egyéberánt prosódiai^* törvényeiken Szabóval ellenkező állításai nincsenek czélozás nélkül) világosan és csípősen nem bántotta.^* Érzette Szabó, mit vesztett így a’ bírt^* elsőség’ dicsőségéből, ’s e’ visszás^* ’s kedvetlen érzések köztt írá Ki nyertesét,^* mellyben hajdani Szerzeti társa^* ellen kivezetvén a’ derék dandárt, Rájnison csatázó martalékot szedett, ’s Révait is kedvetlen nevezetekkel illette. Tanácsosabb volt volna^* oda engedni Rájnisnak az időbeli elsőséget, mellyet neki verseiben úgy^* is megadott, ’s^* elhallgatnia. Αξομενος, Διος ύιον, εκηβολον Απολλωνα.

<Tudod, hogy a’ Rájnis, Révai, és Szabó köztt támadott pör felöl sokan sokféleképen ítélnek; tudod, hogy mind Rájnisra, mind Révaira, hogy Szabót tehén úton csammangónak ’s egyébnek nevezé, sokan nehezteltek; ’s kész vagyok megvallani, ’s még a’ versenygők előtt is, hogy ezen ízetlenségben sem soha nem gyönyörködtem, sem azt (ha szabad úgy szóllani) jóvá nem hagytam; kész vallani, hogy mind Rájnis mind>^* Révai élesebbek voltak, mint ohajtani lehetett: de^* más részről, ha a’ dandárt, ha a’ martalékot, ha a’ Révai által visszamondott, csammogót^* látom a’ Ki-nyertesben;^* összeteszem kezemet, mellyel talán már követ emeltem a’ kettő ellen, ’s elhallgatok. Mint a’ közönséges életben, úgy az Írói-pályán is, azoktól, a’ kiket tüzök vagy a’ bántás’ érzése elkapott, legtanácsosabb elfordulni, míg magokhoz térnek, ’s elébb csendesednek-el. A’ kinek van szíve, nem akad-fel az emberiség’ gyarlóságán, ’s azt másnak úgy kész megbocsátani, mint magának; ’s az ügy miatt akadni-össze mással, nem rút.

Búcsúzásomkor^* Szabó nekem eggy^* kedves ajándékot^* ada: e’ napokban^* kijött Verseit. A’ Betűszedő’ botlásait Batsányi^* barátja jegyezgeté-ki, a’ mivel neki ’s Olvasójinak kedves szolgálatot^* tett, mert tudjuk, előbbi Kiadásaiban, mellyeket talán az olaj-lámpás’ pislogása mellett maga tisztongata, mint^* hemzsegének^* a’ hibák. A’ Rájnis’ és Révai’ dorgálásaik, ámbár Szabó a’ szók’ eltépését,^* elhányását, hibának most sem ismeri^{* 12 *} nem voltak haszon nélkül.

Szabó^* nemes Szüléktől vette eredetét, ’s a’ Háromszegi Székelyek köztt Baróton 1739. April. 10dikén született. 1757.^* Trencsinben lépett a’ Jezsuiták’ Novitiatusába.^* Onnan Beszterczére (hol múlattában a’ Szerzet eltöröltetett), Komáromba ’s Kassára ment. Itt Rhetorikát^* tanít. Termete magas egyenes, száraz; hajai igen lágyak, ritkák, és félig őszek; orra hosszas, és vékony, szája élességet mutat, ^{13 *} fogai ritkák ’s csinatlanok, ’s ábrázatja csak nem szederjes verességű. Öltözetén kevés gondja van. Szobája^* csinatlan, rendetlen, ’s olaj lámpása miatt melly éjjel nappal asztalán áll, ’s rigója hús eledelétől büdös; könyve, ruhája, papirosai el vagynak szórva, ’s verseit a’ levelek’ borítékjaikra olly^* apró betűkkel írogatja, hogy azokon mesterség elmenni. Nem^* dadog; de beszédjét folyónak nem nevezhetném, halkkal^* mond mindent, a’ mit száján kiereszt. Erkölcsei tiszták, feddhetetlenek, azt első tekintete is mutatja; ’s szíve azt a’ buzgó hazafiúságot, mellyet^* az Olvasó verseiben feltalál, valósággal érzi. Én ezt a’ sort vetettem volna Terentiusból képe alá: Tristis severitas in voltu est, in verbis fides.

Májusnak 20dika vala az a’ nap, mellyen én, nyolcz esztendők után, ismét meglátám Debreczent. Mihelytt szekeremből leszállék, bé sem lépvén szobámba, mentem Prof. Sárvári Urhoz, ’s kértem, vezetne-fel a’ Csokonai’ mellyképe elibe, mellyet a’ nemzet’ dísze Ferenczy István faragott Rómában. Prof. Urat nehány perczekig tartóztaták halaszthatatlan dolgai, ’s úgy űlék ott, mint a’ ki tűhegyeken áll. De végre menénk, ’s a’ látni olly nyugtalanúl vágyott ’s e’ vágyat olly igazán érdemlő Mestermív előtt állék. Nem Csokonai; ’s az nem is szükség, ’s Ferenczy Csokonait soha nem látta. A’ Plastica nem a’ Hasonlóságot tette czéljává, hanem a’ Szépítést; ’s ez valóban szép fej. Ez vala a’ szükség. Éljen, éljen Ferenczy!

A’ fej természeti nagyságú, ’s nem le néz, mint az olly büsztök, mellyeket magasan akarnak polczra állítani, hanem inkább fel, mint a’ mellynek elrendeltetése az, hogy asztalon álljon. Az arcz gyönyörű, bájos; az orr nemes; a’ száj szépmetszésű; a’ szemcsillag gyengén van kijegyezve, ’s nem egészen vakon hagyatott. A’ hajfürtöknek szép a’ játéka. A’ borostyánág nem horizontális állásban keríti-meg a’ főt, hanem felmegyen a’ fül mellett, ’s a’ homlok’ közepén ér eggyüvé, mint az Imperátorok’ fejein látjuk. De óhajtottam volna hogy a’ felöltött mente ’s dolmány maradt légyen el, a’ hogy a’ kravát egészen elmaradt; mert a’ nyak itt egészen meztelen. Meg nem foghatám, mi indítá a’ mi Ferenczynket ennek a’ poetai ’s ennek a’ modern ízlésnek eggyesítésére. Végre elhitetém magamat, hogy azt az a’ bajusz! cselekedte. Szegény Csokonai! ha te ezt tudád vala, nem növetted volna meg utolsó esztendeidben! Ferenczy tudta hogy bajuszt szakál nélkül ott csak a’ Mirmillók hordának, ’s a’ mente ’s dolmány által akará, úgy hiszem, motiválni, hogy a’ büsztöt azzal a’ szőrrel adá. – A’ mente felett eggy kisded részét látni a’ palástnak; mint a’ John’ rezén.

Elbájolva állék sok ideig a’ szépen gondolt, ’s igen szépen dolgozott fő’ szemléltében, ’s óhajtottam volna hazánknak ezt az ifjú lelkes Mívészét szívemre szoríthatni. Mit fog ő adni ezután!

De mind ezekhez, az Iskola’ Előljárójinak érdemlett védelmére, eggy két szót kell mondanom azon hely és azon szokatlan ’s botránkoztató mód eránt, a’ hol és a’ hogy az alabástromból faragott ’s Carrárai márvány talpú büszt még most áll.

A’ Bibliothéca’ palotája eggy közfal által két hasonló részre van hosszában osztva, ’s a’ közfalon három ív nyílik ajtó gyanánt. A’ középső ívvel eggy lineában áll az ablak mind az új Templom, mind a’ Collégium felé; ’s így a’ Csokonai’ feje jobbról és balról kapja a’ világosságot és az árnyékot, vagy inkább minden fény és árny nélkül áll. A’ ki a’ dologhoz ért, tudja, hogy így a’ Ferenczy’ míve épen ott van, a’ hol lennie nem kellene. – Még irtóztatóbb gondolat vala, hogy szegény barátomat itt kalitkába zárták. Eggy lámpás forma tok alá van dugva, mint az ezen felakadott Néző gondolja, hogy meg ne lepje a’ por. Ha majd a’ Bibliothéca azon rendben lesz, mellyben lennie kell, most nem úgy van, marad hely az ablakkal általellenben álló fal előtt, hova eggy oszlopocska állíttassék a’ büsztnek. ’S félnek az Előljárók, hogy valamelly gondolatlan ismét szennyet ejt a’ faragványon, mint az, mellyet valamelly ügyetlen kéz a’ felállításkor a’ bajusz’ jobb fele mellett ejte.

A’ Csokonai’ íve felett függ Dr. Szombathy József Úrnak, a’ Pest’ felejthetetlen Orvosának, a’ mint a’ festéklés után hiszem, Dónát által igen híven és szépen festett portréja. Ez huszonöt ezer forintot hagya a’ Chemiai Tanítószék’ alkotására.

A’ Collégium és új Templom között el vagynak seperve azon viskók, mellyekben hajdan Prof. Varjas és Kocsi Urak szállásolának. Ha majd a’ Város Erdőmestere, Szabó Ur felneveli a’ maga Platanuszait, Bignoniájit, ’s Jegenyéjit, ’s Canádi Nyárjait, Debreczennek ez a’ hely lesz sétálója.

Ferenczynek^* csudálása után betértem a’ Rajz Iskolába, ’s Prof. Beregszászi Pál Úr, ennek Tanítója, megajándékoza az új Templomnak maga által metszett réztáblájával. A’ krétával és törlővel dolgozott antik fejek a’ megholt Prof. Kis Sámuel Úr’ dolgozásai. Debreczennek ezen Iskolára nagy szüksége van. ’S bár minden tehetős szűlék’ gyermekei járnának-fel itt, hogy ha valaha építetni fognak, tudják mit nem szabad tenniek.

A’ betört zsindelyezetű, kidőlt, ’s gerendákkal támogatott falú Város-házának tő szomszédjában, de hogy ez és az között eggy úcza vonúl, emelkedik Mélt. Téglási Bek Pál Cs. K. Kamarás és Consil. Úrnak nagystílú palotája, melly Debreczennek kérdésen kivül első épűletje lesz. Eggyik szeglete már kész. Sok épűletje Debreczennek ízetlenséget kiált, még ha czifra is, ’s nagy részint épen az által, hogy czifra. Kevés érti itt, mint másutt, hogy a’ czifra rutít és nem szépít; és hogy a’ ki az Architecturához nem ért, vétkezik ha a’ jó Architectust mesterezi.

A’ Város-háza’ kapuja felett látni az S. T. monogrammját, az Enyingi Török Istvánt, ’s az 1558 esztendőt.

Az úczákon végig csatornák vonatnak; most a’ Német-úcza’ kapujánál rakák azt; hogy a’ mocsok kiszivárogjon.

Külömben engem itt a’ Város Consulának, Tekint. Fáji Fáy János Urnak, nekem kedves rokonomnak, – és régi kedves barátomnak Tekint. Nagy Gábor Prókátor Úrnak, kincseik foglalának-el, és sok napokig.

Nem képzelhetni, ez a’ két lelkes férjfiu mit gyüjtött-össze, és mit bír. Ennek Bibliothecája, azon vesztesége után mellyet az 1811diki tűz által szenvede, és a’ mellyet az Erdélyi Muzéum’ Olvasóji az én Epistolámból ismernek, álmélkodást érdemlő bővségben bírja a’ Typographiai luxusz’ czikkelyeivel, a’ Bodoni királyi pompájú nyomtatványival, a’ legdrágább rézmetszésű Munkákkal, a’ mi a’ régi és új Literatúrára tartozik; a’ legdrágább czikkelyeket, gyönyörűségre és haszonra. De a’ Magyar Dolgokra tartozó Originálok’ XXXVI Köteteit, mellyek a’ tűz által elemésztettek, semmi gazdagság, semmi gond nem adja-vissza!

Fáy, a’ Püspök Klimó’ testvérének gyermeke, nevezetes Pénz-gyüjteményt kapott nagybátyjától ajándékba, melly eggykor negyvenezerre becsültetett; olajfestései házánál, ’s a’ Piaristáknál, eggy Kereskedőnél, és a’ miket Egerben hagyott, mivel el nem férnek szobájiban, húszezeret érnek; ’s most a’ Könyvvásárlás’ szép dühe szállotta-meg. Az ő birtokában van a’ Sylvester’ Magyar Grammaticája, mellyet én 1804 lopva másoltattam-le; itt eggy két úgy-nevezett Album (Stammbuch), mellyből az Isaacus Newton, az én iskolai kedves tanítóm, Samuel Werenfels és Joannes Alphonsus Turretinus, az ifjabb Apafi Mihály, Teleki Sándor, ’s Cancellárius Bethlen Miklós névírásaikat, és sok másokét, lemásoltam. Itt Gaudentio Ferrarinak eggy igen szép Nativitása, mellyet Fáynak 1200 forinton én alkudtam-meg 1812., itt Domenichinónak eggy szép szenvedő Idvezítője ’s Judithja, a’ kettő négyezeren; és sok egyéb, mellyet a’ hely mind megnevezni nem enged, de a’ mellyről nem sokára bővebben fogok szóllani.

És minthogy itt festések és névírások felől vala szó, nem hallgathatom-el, hogy Váradon Szolgabíró Kapolcsi Domokos László Úrnál ismét, ugyan-csak eggy igen nevezetes Albumból, a’ Fóris Otrokocsi Ferencz’ névírását másolám-le, ’s nála találtam nagyatyjának Domokos Lajos Bihari Táblabíró és Dietai Követ Úrnak magyarra halála előtt két esztendővel (1802.) fordított Telemachját. Ez a’ halhatatlan érdemű férjfiu ellensége vala az úgy nevezett új Magyarságnak. De ezt: olvastatja magát (Előbeszédében) mint igazi Neologus merte.

Váradon a’ Püspöki szép és nagy Templomban ’s a’ Vármegye’ házában a’ Mesterség’ barátja sok látni valót fog találni. Az oltártáblákat talán, a’ Kuppolát és a’ Vármegye’ házában függő allegoriai képeket ’s a’ Szent Istvánét és Szent Lászlóét ’s a’ Báró Patatich Ádám Püspökét és Fő-Ispánét, bizonyosan, Schöpf (vagy talán Schröpf) festette; mert a’ névre nem egészen emlékezem; negyven esztendeje hogy őtet Rádaynál látám al fresco dolgozni. De a’ Vármegye’ háza’ palotájában Therésiát, gyászában, Józsefet, a’ Szent-István Rendje’ talárisában, talpig, Hickel József Udv. Festő dolgozta, 1772.; Cancellárius Teleki Samuelt, féltestben ugyan ő, 1790 után. Ott áll most hazánk’ Fejedelme és Nádora, talpig, Krafft Pétertől 1822., a’ fejek Isabey után, Feldmarschali magyar uniformisban. A’ fejér mentének olly játékot ada a’ színleléssel, hogy azon nem lehet nem álmélkodni, ’s arcz, állás, festéklés, minden gyönyörű.

Május’ 20dika vala a’ nap, mellyen nyolcz eszt. után ismét meglátám Debreczent. Mihelytt szekeremből kiszállék, bé sem lépvén szobámba, mentem Prof. Sárvári Úrhoz, ’s kértem, vezetne a’ Csokonay’ képe elébe, mellyet a’ nemzet’ dísze Ferenczy István Rómában faragott. Prof. Urat eggy ideig tartóztaták halaszthatatlan dolgai, ’s úgy űlék ott, mint a’ ki tűhegyeken áll. De végre menénk, ’s a’ látni olly nyugtalanúl vágyott, ’s e’ nyugtatlanságot olly igazán érdemlő mestermív előtt állottunk. Nem Csokonay; az nem szükség;^* ’s Ferenczy Csokonayt soha nem látta. A’ Plastica nem hasonlóságra törekszik, hanem szépségre, ’s ez valóban szép fej. Ez vala szükség. Éljen, éljen Ferenczy!

A’ fej természeti nagyságú, ’s nem lenéz, mint az olly büsztek, mellyeket magasan akarnak polczra állítani, hanem fel inkább, mint a’ melly asztalon állítatik-ki. Az arcz gyönyörű, bájos; az orr nemes, a’ száj szépen metszett, a’ szemcsillag gyengén van kijegyezve, ’s nem egészen vakon hagyatott. A’ hajfürt’ játéka szép. A’ borostyánág nem horizoni vonásban keríti-meg a’ főt, hanem felmegyen a’ fül mellett, ’s a’ homlok’ közepén ér eggyüvé, mint az Imperátorok’ fejein. De óhajtottam volna, maradt légyen el a’ felöltött mente és dolmány, mint a’ kravát marada-el; mert a’ nyak egészen meztelen. Meg nem foghatám, mi indítá Ferenczyt, a’ poetai és a’ modern ízlést eggyesíteni. Végre elhitetém magamat, hogy ezt az a’ bajusz cselekedte. Tudta a’ lelkes Művész hogy bajuszt szakál nélkül ott csak Mirmillók hordának, ’s a’ mente és dolmány által akará, gondolom, motiválni, hogy a’ szájt szőrrel^* adá. A’ mente felett a’ palástnak látni kisded részét, mint a’ John’ rezén.

Mind ezekhez, érdemlett védelmére az Iskola’ Előljárójinak, eggy két szót azon hely’ és azon fonákság eránt, a’ hol és a’ hogy a’ büszt még mostan áll. – A’ Bibliothéca’ palotája eggy közfal által két hasonló részre van osztva, ’s a’ közfalon három ív nyílik ajtó gyanánt. A’ középső ívvel eggy lineában áll az ablak mind az új Templom mind a’ Collégium felé, ’s így a’ büszt jobbról és balról eggy mértékben kap világítást^* és árnyékot, vagy inkább minden fény és árny nélkül áll. Rosszabb helytt így a’ büszt nem állhatna. Még irtóztatóbb gondolat vala, hogy a’ szegény Csokonayt itt eggy kalitkába zárák; eggy lámpa formájú tok alá van dugva, hogy el ne lepje a’ por. Ha majd azon rendben lesz a’ Bibliothéca, mellyben lennie kell, marad hely áltellenben az ablakkal, hol annak eggy oszlopocska állítassék.

A’ középív felett függ Dr. Szombathy Józsefnek, a’ Pest felejthetetlen Orvosának, a’ mint a’ festéklés után hiszem, Dónát János által igen híven festett portréja, olajban ’s természeti-nagyságban. Ez, eggykor Séniora Debreczennek, huszonöt ezer forintot hagya Chémiai Tanítószék’ alkotására.

A’ Collégium’ két frontonos és corinthuszi rendű oszlopokkal kevélykedő épűletéhez Generális Péchy Mihály csinálta a’ rajzolatot. Ez is itten tanúlt.

A’ régi Templom’ helyén 18 épűlt^* új Templom és a’ Collégium közt el vagynak seperve azon viskók, mellyekben hajdan Varjas és Kocsi Professorok szállásolának. Ha majd a’ Város’ Erdőmestere Szabó Úr felneveli a’ maga platanuszait, bignoniájit, Debreczennek ez a’ hely lesz sétálója.

A’ Templom elfedi a’ Collégium’ igen is pompás épűletjét, ’s az Útazó meg nem fogja érteni, mint ejthetének illy fonákságot, holott azt^* minden más helytt állíthatták. Úgy akará a’ tiszteletre külömben olly igen méltó Domokos Lajos Úr. Az nagy, és – ízetlen;^* két rézzel-fedett, igen magas vitorlájú tornyát látni irtóztató.

Beregszászi^* Úr, Rajz-Tanító, megajándékoza az új Templomnak rézre maga által metszett^* táblájával. Debreczennek ezen Iskolára nagy szüksége van. Bár minden tehetős szűlék feljártatnák gyermekeiket, hogy ha majd idővel építeni fognak, tudják mit nem szabad tenniek, ’s ne rutítsák-el a’ Várost a’ magok’ szépítéseikkel.

A’ betört fedelű, gerendákkal támogatott falú Városháza’ szomszédjában, de hogy ez és az közt eggy úcza vonúl, félig készen áll a’ Bek Pál Cs. K. Kamarás’ palotája, melly Debreczennek kérdésen kivül első épűlete lesz. A’ Városháza’ kapuja felett látni az S. T. monogrammot (Enyingi Török István), ’s az 1558. eszt. számát. Nem sokára rá szorítja a’ kénytelenség, hogy újat állítsanak, melly eddig is nem rajtok múlt.

A’ nagy úczán eggy^* gerendákból rakott híd mégyen végig, a’ sár, nem a’ víz ellen. Az őszi ’s tavaszi holnapokban külömben itt lehetetlen volna járni. Most csatornák^* vonatnak a’ nagyobb úczákon, de a’ mellynek kevés hasznot ígérnek. Nincs hová folyjon a’ mocsok.

1. Péchy Imre Septemvirnél. Ott Cleynmann eggykor Bécsi, most Pesti Predik. Ott Radvánszky Antal Zólyomi Vice-Ispány.

2. VASARNAP. Szemere Pál és én Jankowicsnál ebédlünk.

3. Gróf Teleki Józsefnél ebéden.

5. B. Prónay Sándornál ebéd. Fizsi nincs. – Szent-Györgyi János festőhöz.

6. Jankowicsnál ebéd, mert ott BESE JÁNOS^*

Kárnerné Kazinczy Honoráta, ’s Kazinczy András és Mária ’s Ottília, ez ekkor még csak jegyese Lónyay Gábornak, a’ Fő-Ispány Gábor fijának.

7. B. Prónay Sándornál ebéd. Ott látom ma először Fizsit, szüléjinek halálok olta.

8. Szent Györgyi festi Emílt. – Ebéd Consil. Szirmay Ádámnál, a’ Kir. Tábla Assessoránál. Érkezik Super. Kis János, mint tagja a’ Magyar Academia alkotása eránt tartandó Tanácskozásnak.

9. VASÁRNAP. Még rekedt hanggal, a’ Palatínushoz, benyujtani a’ Cons. Kriebel Manuscriptumait. – Délután ma látom elsőben Kisfaludy Sándort és Guzmicsot. – Super. Kis Urral Horváth Istvánhoz.

10. Ebéden Zempl. Vármegyei Administr. Mélt. Szilasy József Septemvir Úrnál. Ott Dr Eckstein, az ifjabb. – Bittnicz Lajos jő hozzánk. – Estve mi Guzmicsnál, ki Horváth Endrével eggy szálláson. Ez sétálva declamálja és pereczet ropogtatva ’s borozva az Academiára készített hexametereit.^*

11. Gróf Széchenyi Istvánt és Gróf Károlyi Györgyöt ma látom először. – Ezekkel és a’ Tanácskozás’ meghívott tagjaival egyetemben Gróf Teleki József Tabulae Báróhoz, már kinevezett Csanádi Fő-Isphoz, mint Tanácskozásunk Előlűlőjéhez egyetemben. Gróf Dezsőffy József köszönti meg.

12. Szent-Györgyi engem fest. Simó igazítja. Ma látom először Báró Mednyánszki Aloyzt.

13. A’ Palatínushoz egyetemben. Gróf Teleki és Dezsőffy az első szekeren, a’ másodikon Prépost Fejér és Prof. Schédius. A’ harmadikon, mellynek gazdájává Teleki engem teve, én és Szemere. Horváth János Bosoni titul. Püspök és Helytartoi Tanácsos nincs köztünk. Teleki megköszönti a’ Palatínust, deákúl. A’ Fő Herczeg felel, nem röviden és lelkesen. – A’ Prímáshoz és Veszprémi Püspök Kopácsihoz, Teleki nélkül. Prépost Fejér tartja a’ beszédet. A’ Prímás: Dinationes, Vestrae sunt tanquam pisces in aequore (az az mindenféle vallásúak). Ego rem non consilio, sed aere etiam meo adjuvabo. Midőn Prépost Fejér engem mutata be, a’ Primás ezt mondá: Valde consenuit. Én magyarúl feleltem hogy 1816^* olta, a’ midőn Ő Herczegségét látni szerencsém volt, megöregedheték. Erre a’ Prímás magyarúl felel, ’s társaim megköszönék nekem hogy megszóllaltatám. – Vacsora Vay Abrahámmal Vitkovicsnál.

14. Bene Gergely, Londonban járt Kertész, az Orczy kertjében nekem gyümölcsfákat küld; mellyeket én Szemerének adtam, ő pedig Péczeli szőlejébe ültete el. – (1831. mondá hogy a’ fák élnek.)

15. Első Ülésünk, keső ebéd után, és gyertyavilágnál.

A’ Kir. Tábla palotajában.

2. Horváth Janos Püsp. 14. Gróf Széchenyi István.

3. Superint. Kis. 15. Vay Abrahám.

4. Gróf Dezsőffy. 16. Gróf Andrássy György

5. én. 17. Gróf Károlyi György.

6. B. Mednyánszky Aloyz. 18. Prépost Fejér György.

7. Kisfaludy Sándor. 19. Bartal György

8. Bitnitz. 20. Horvát István.

9. Guzmics 21. Horvát Endre

10 Szemere. 22. Jankovics Miklós.

11. Budai 23 Schédius

12. Consil. Bene 24 Döbrentei.

25. Kövy.

26. Ercsey.

16 VASARNAP. Ebéd Consil. Bárczay Pálnál. Második űlés.

17. semmi nevezetes. Harmadik^* űlés.

18. Ebéd Vay Abrnál. Ott a’ felesége, és Erzsi lyánya.

„Mert Debreczen, Patak és Pápa! Hátha még nekik klastromi csendet vagy Kánonoki bővséget adhatnánk!” Vay szava.

Szilasy József Septemvir Tornai Fő Ispnak neveztetvén, a’ Tornaiak tiszteletet tevének nála, ’s ott ebédlének. Én be Gróf Andrásy Györggyel. Ott Lánczy Békési Fő Ispán és Septemvir. Ott Visontai Kovács Kir. Tábla Assessora.

19. B. Prónay Sándornál. – Szemere^* Pálné és Emíl Péczelre.

20. Gróf Csaky Petronellát, Homonnáról, ma látom először. Ebéd Telekinél.

21. Ebéd Vaynál.

22. Ebéd Benyovszkinál. Ott Bartal Itélő mester. Simó festi Sátornét.

23. VASARNAP. Ebéd Fáy Andrnál. Szilassynál B. Vay Miklós.

24. Gróf Teleki a’ Conventbe hív. A’ Pándi Pap baja felfordúl. B. Vay jól, eggy híres szólló rosszúl perorál.

26. Szemere Pálné reggeli ötkör meghal, veres himlőben. Felbontják. Péczelre viszik.

29. Ma előszőr Richter Filep Antal festőhöz. – Somogyi Ferencz Fő Hadnagy később veje Gróf Bethlen Imrének.

30. VASARNAP. Kulcsár meghal.

31. Fejér kínjában németűl beszéll.

1. Ebéd Széchenyinél a’ Casinóban. Kulcsárt temetik.

2. Fordítom a’ Statútumokat. Búcsúzom Mednyánszkytól, ki megyen.

6. HUSVÉT. Fáynál ebéd. Bártfaynál hálok.

7. Dercsényinél ebéd. Utolsó űlés, azaz húszadik.

8. Szemere, Bártfai, én Péczelre. Papp József a’ Rádayak nevelője.

9. Vissza Pestre.

10. Sartóri Ajándéka Convers. Lexicon I–VII. Domahídi Antal. Pogány József.

11. Réz József Imre, ki 1795 fogva volt. – Czukkerlikre versek. Dercsényinél ebéd. Dercsényi Pál megveszi Bankházát 200,000 fnton. Rhédey és Pogány Józsefek. Hangyási Szbíró. Légrádi. Szemere Pál Consistoriálisnak esküszik.

12. Bártfay a’ Gróf Károlyi György szobájiba vezet el.

13. VASARNAP. Szemere Péczelre. – B. Way Miklós és B. Gaimüller Katalin lakadalma Bécsben.

14. Lónyai Gábor és Kazinczy Ottília lakadalma Beretőn. Urményi József Ministernéhez.

15. Telekinél ebéd. Mostoha anyja ma tesz első Palotadámai szolgálatot a’ Nádornénál. – Ráday Erzsinél, a’ B. Prónay Albert hitvesénél, látom az öreg Rádaynét és Ráday Lászlót. Krekk festőt ma temetik.

16. Richtert a’ Jankowich grádicsán lelem. – SzentPéteri József híres ezüstművész. Huber pozsonyi szül. szobrász. – Muséum. Zrínyi táblája. – A’ Széchenyi Ferencz képén Joh. Ender 1821.

17. Ebéd Czirákinál. Ott Péchy Imre, B. Prónay Sándor, Teleki József, Horvát István. Eötves az 1795diki. – Utolsó űlés Telekinél.

18. B. Prónay Sándornál ebéd. Kollár Luth. Prédikátor Radvanszky Antal.

19. Melczer Lászlónénál. Prónay István a’ Nini gyermek fija betegen^* fekszik. SzentGyörgyi engem lithographolt. Irtóztató!

20. VASARNAP.

21. Urményi Ministernénél ebed. Ott V. Judex Cur. Gosztonyi. Richter Fáyt festi.

23. 150 f. C. M = 375 f. W. W.

24. Horvátnál ebéd. Richter festi Imrét. Fenyériné gyermekágyban. 75 f. R.

25. Báró Lakos Jánossal ebédlek.

26. Richter Bártfait. Vászon 7 f. 20. posta 5 f. 30 x.

27. VASARNAP. Vitkovicsnál Virág, Horv. Istv. – A’ négy Fundátor kinevezi a’ Directorokat. Teleki a’ Nádornak benyujtja Dolgozásainkat. Donátnál.

28. A’ Szent Gellértre Fáy, Huszár, Belanszky Palatinus Fiscális Úrral.

29. Richter engem en Face, Regmeczre.

30. Richternél Kraynik Imre és Jakab

1. Toldyt festik. – Zarkához először. Ebéd Horvát Istnál.

2. Kaposztás-Megyerre. Brunek Tiszttartó.

3. Első visszafordúlója a’ Gróf Károlyi Istvánné szül. Gróf Dillon Georgina halálának. † 1827. Máj. 3d. 1827. Drezdában. – Fóton Mise. A’ Predikátziót. Mogyoródi Plebanus és Esperest Mericzei Antal.

Kaposztás Megyer Schweitzerey, Fóton.

Vues de Constantinople, par Melling.

Milton Paradise lost, par Martin.

Vue d’ un moulin près d’ Athènes

Vue d’ un temple d’ Apollon à Delphi

Claude Lorrain pinx.

J. A. Mauz sculps.

4. VASARNAP. Markos Mihaly Stanislaus Franciscánus Német Papolót hallani viszem. Ott a’ Nádor leánya.

5. Meghal Szathmáry Mihály Prók. Pesten, Lónyai János Deregnyőn. Farkas Sándor és Kis Samuel Erdélyből.

6. Gróf Csáky Petronella és Bártfay László születési napja.

7. Ebéd Röthnél. Temetik Szathmáryt.

8. Dercsenyinél látom Mihanovics Fiumei^* Követet az 1825diki Diætára.

9. Botanicus kert.

10. Orczy kert. Köncs hozza a’ hírt, hogy megholt Lónyai János. Elvevé Vay Eulaliát 1827. Decemb. 26d. és így csak 4 holnap és 10 nap éltek eggyütt.

11. VASARNAP. P. Stanislaust ma hallom legelébb, mert minap eggy szavát sem hallhatám a’ cathedrán. – Horvát István soká nálam. Beszélli mint dechifrírozák a’ francziák a’ Hieroglyph írást.

12. Rudas ferdőbe Fáy Andrással.

15. Beniczky Lajos Zólyom Vgyei 2dik V.Ispán és Mihanovics ebéden Dercsényinél. Szirmay János Milanóba megyen. – Sütik a’ Nepomuk raketájit.

17. Papaver bracteatum. Szijjártó Ferencz Körmöndről.

18. VASARNAP. Ambrózy Náni. Bugát Pál nálam.

21. Mocsári András.

22. Kacskovics Nográdból.

25. VASARNAP. Pünkösd.

26. Ma communicálok eggyütt Emíllel először, Cleynmannál. – Báró Bánffy Lászlóval az Erdély Historiájából sokáig beszéllek az első székben. Cleynmann megszóllít. Ich bitte.

27. Szirmay Theréz és Ambrózy Lajos lakadalma. Czuczort megpillantom. Délutáni 3kor lefekszem ’s virradtig eggy húzomban.

28. Kubínyi Ferenczet látom. – Richter festi Kazinczy Andrist.

29. Úza Pál

30. Szemere Lászlóné.

2. Kazinczy Andr. indúl haza. Cancell. Reviczky Borsodi Fő Ispán lesz, ’s itt van, installatiójára menvén.

3. a’ Personalisnál.

4. a’ Lofuttatásra Jankowics Miklóssal.

6. Gróf Gyulai Lajos nálam.

7. B. Wesselényi nálam. – a’ néma.

8. VASÁRNAP. B. Bánffy László nálam.

9. Szemere és Bártfay megszeretik profílemet, mit Richter feste.

10. Luby. – Homonnay Imre.

11. Informálgatok. Bezerédi; Bartal, Beőthy. Dir. Németh a’ púpos. Pauer Szobrász. Kopper festő.

12. Assessor. Visontai Kovács. – Sétálék Kis Jánossal^* a’ Superintendens fijával.

15. Richter Vitkovicsot.

17. Szemerét és Ferenczi Istvánt. – Ferenczi az én büsztömet sárban.

18. Bedekovicsnál. – Ebéd Horvát Istvnál.

19. Stern Budai Juvelírtől eggy kocsit 150 fnt.

20. Ferenczynél a’ sok vendég. Jankowicsnál vacsora Horvát Istvánnál.

21. A’ tegnap referált Kázméri perben Sententiám publicáltatik.

22. VASARNAP.

23. Jegygyűrűmet és a’ Sophiét eggyüvé olvasztatom. A’ betűket belé Winter Graveur metszi.

25. Ferenczy elvégzi büsztömet.

27. két lovat veszek 180 fnton. Rosenthálnak, a’ lókerítőnek 12 f. 30 x. hám 23 f.

28. Juhásznál Bruchstuhl Csanádi Megyebeli Pappal, ki a’ bankó czédula csinálásért fogva vala a’ Vgyeházánál

30. Fáynál vacsora. Ferenczi oda hozatá büsztömet.

1. El Pestről. Bártfai és Szemere Rákosig kísérnek. Gödolő.

2. Hatvan, Gyöngyös.

3. Kápolna, Kövesd.

4. Harsány, Aranyos.

5. Zsolcza. Csillag. Kisfaludi korcsma.

6. Ujhely. haza.

12. Tornán install. Zempl. Administr. és Septemvir Mélt. Szilassy József Úr.

5. Mikoházán ebéd. Nem eresztenek. Gyalog haza. Vissza Mikóházára. Emíl és Antonín velem.

6. Ruszkán hálok.

7. VASARNAP. Forró, Zsolcza.

8. Kazincz. Mártonfalvi fogadó.

9. Jánosi. Szathmári Józsefnél. Leánya Biri.

10. Rimaszombaton Dr. Toth Pápaynál Sárközy Józsefet, ki keresztűl lőtte a’ térdét. Ferenczy Statuáriusnak az atyja. – Ozsgyán.

11. Losoncz. Hugyák.

12. Riba eggy Juhásznál. – Rétság. Ma ostoroztam meg eggy részeget.

13. Vácz. Ott Bata Bálint. – Zrínyihez szállok.

14 VASARNAP. Szilassynál ebéd és ott Erd. Kir. Tabla Assessor Zeyk Daniel, a’ Vay József veje. Ott Szűcs Ágens.

15. Manschgó János Thewrewknek fest engem, és B. Mednyánszkyt.

16. Álthurczolódom Szemere szállására. A’ Zrínyinél fizettem 26 f. 26 x. harmad napért.

18. Tihanyihoz.

21. VASÁRNAP. Ebéd Menlével. – Gróf Széchenyi Istvánnál estveli 6kor Budára gyalog. A’ Theatrum ajtajáig. Visszakísér a’ Palat[inus] mély útjáig.

22. A’ Kapitány Bombárdi képeit nézem meg.

23. Peski fest a’ Vitkovics kívánságára, igen rosszúl.

24. P. Stanislaushoz. Szobája Nro 5.

25. Ebéd Telekinél. Láttatja Bthecáját. Heinrich Thugut festőhöz, Budán a’ Krisztína-városban. A’ Pataki Gróf Törökné.

26. Tihanyinál. Antonínnal és Roró vizslával a’ ferdőbe.

27. Therezia városi Templom, a’ Schöfft oltára miatt. Orczykert.

28. VASÁRNAP. Fáy és Thewrewk velem Budára.

29. Antonint Richter festi. Theatrum.

30. Kerepes.

1. Hatvan, Árokszállás.

2. Kály, Keresztes.

3. Köröm Szerencs.

4. Vámosujfalu. haza.

17. Tornán Restauratio.

26. Patak. Olaszi

27. Liszka, Zombori fogadó.

28. Zomborról Antonín vissza. Éjszaka Gesztely, Puky Istvánnál.

[Ebédlő Bthéca Ur. Assz. Assz. Konyha. Kamara Cselédhaz.]

29. Miskolcz. – Miatovics.

30. Szathmáry József, Patay Anna. VASÁRNAP. Kegyetlen hideg.

1. Harsány, Kövesd. Ott eggy csoport Russz Christián. Igy nevezik magokat a’ Jeruzsalemből jövő Oroszok. Triestnek jöttek, a’ Török háboru miatt. Undok és ostoba nép. Triesttől Petersburgig ötszáz ezüst ftot fizetnek a’ szekeresnek.

2. Eger. Ivánszky Antal Prof. Urnál. Az Érseket ma látom először – Pálma Secretarius. Makáry Prókátor. Balkay.

3. Földváry és Rottenstein V Ispán Urakhoz. Durcsák János Kis Prépost. Prof. Tulsiczky Ferencz. Rada Prók. Adler Patikárius.

4. Kápolna, Gyöngyös.

5. Hatvan, Kerepes.

6. Pestre. – Nincs Szemere. – Zsiday Urtól hír hogy az Ingessionális Onodi pert elbukánk, mert a’ Referens Kárász meg nem állá szavát.

VASÁRNAP.

7. Ebéd Jakabfalvy Danielné Szül. Fáy Erzsebetnél. Szemere érkezik.

8. Tihanyi. Estve Horváth János Püspökkel sétálok.

9. Dolgozom Biographiámat.

11. Barcza Úr, Præfectusa a’ Pápai Dniumnak, Kisfaludy Károlynál.

12. Gróf Mailáth Jánoshoz.

16. Fáynál Gróf Taxis, Máltai lovag, Münchenből.

Winternek a’ Zseni pecsétnyomójáért 100 xt.^*

21. VASARNAP. Beimel Esztergomi Typogr.

23. Elvégzém az Erd. Leveleket.

26. B. Way Miklósnak fija lesz Golopon. Miklósnak keresztelik.

31. Vitkovicsnál Vulpéné. Dombyné ágyban. Elvégzem Sallustot.

1. Szilassynál.

2. Jakabfalvy András és Csoma Zsanet mátkák, noha cousínek.

3. Hír, hogy Szemere December közepe olta nagyon beteg Péczelen. Ekkor kezdődék igen hosszas nyavalyája.

10 Drescher^* Censor nálam.

11. VASARNAP. A’ Carlsbádi vers kész.

12. Csománé a’ Párizsi^* úczában.

13. Dombinál ebéd.

15. Fáy László az András testvére.

16. Bártfaynénál Özv. Fáy Józsefné, szül. Csoma Borbála. Helmeczi mutatja a’ Nagy Bencze levelét, melly felőlem szóll.

18 VASARNAP. Patay Pálnéhoz. szül. Pogány Susánához, a’ Referendarius Lajos leány[ához].^*

19. Szilassynál Péli, Péliné.

20. Hír, hogy ki van függesztve Kázméri perem.

21. Referáltatik. Péchy Tihanyinál.

29. Nálam Thugut Heinrich.

1. VASARNAP.

2. Imre János Prof. Urnál, kit ma látok elöször, mint Hosszufalusi Ignátzot Abrányból.

3. Ismét Imrénél Tittellel.

4. A’ Casinóban Dezsőffy, Steinlein.

5. Tihanyinál a’ szép Wagenfallné.

6. Fáy Andrnál vacsora. Ott Csoma Biri és Vitkovics.

10. Meghal a’ Pápa Rómában.

13. Dercsényinél Gyűrky, Ibrányi Antal.

15. VASARNAP.

16. Gorovénál.

17. Heinricchal Wagenfallnéhoz.

18. Hír hogy megholt a’ Pápa.

19. Horvát Istnál Szemerével, Vitkoviccsal. Prof. Szalay

20. Canning Medaillja:

Liberté Az elsőbb felen

civile Canning profilban meztelen

et mellyel

religieuse George // Canning^*

dans l’Univers.

–––

1827.

körül à la Concorde des peuples.

22 VASÁRNAP.

23. Tihanyi ebéd után elájúl a’ Prímásnál.

24. Thewrewk a’ maga szállására megyen által.

25. Horváth János Püspöknél estve.

1. VASARNAP.

2. Cziráky Judex Cur. installaltatik az Universitas Praesesének. Röth Rector Magnificus perorál. A’ Varnánál elfogott otromba Török Basa jelen van. Azt kérdi tolmácsától, hogy ha itt Cziráky az első, miért nem haragszik.

6. Horvát István éjfélkor megyen el tőlem. Beszélli a’ Gróf Apponyi Magyar tánczát Párizsban. Lássd a’ TudGyujt[ben].

7. Manschgónak szomszéd szobájában a’ halálos betegségben fekvő 18 esztdős Militz Balettista leányhoz vezet bé.

9. Halotti Mise a’ Pápáért.

10. Mise pro felici electione Papae. A’ Primás novo exemplo magyarúl imádkozik az oltárnál.

15. Vasárnap. A’ púpos Caus. Regg. Dir. Németh és Kir. Tablai Assessor Báró Mikos Ferencz ma és holnap közt meghalnak, ’s ez méreggel és önkényt.

21. Szlávy János Péchynél.

22. Fáy Józsefné és Jakabfalvi Danielné engem a’ Fáy háznál lakó Polyák nevű Zsidóhoz vezetnek bálba. Mágnási pompa rajtok és vacsorájoknál. Ott Szepesi Senátor. Ott Erdélyiné, a’ Károlyi ház Directorának hitvese. Az Uhlmann leánya, felesége az Uhlmann testvérének, ki meg nem keresztelkedett mint atyja ’s férfi testvérei, legalább ötven ezer ftnyi brillántokkal.

23. Gróf Telekinél. Ott Kövy is.

28. dél után Péczelre.

29. VASÁRNAP. Szemere Pál és Fáy Józsefné szül. Csoma Borbála gyűrűt váltanak, ’s Tóbi Mihály Péczeli Predik. azonnal kihirdeti.

30. Szenvey Józsefet Maglódról általhívjuk magunkhoz. Ejszakára vissza megyen.

31. Szenvey ismét jő.

8. Bolla Márton Piaristák Provinciálisa. Aigel Glycérius Director. Kertész Prof. a’ Piaristák Gymnásiumában Exáment tartanak. Bolla száraz magos 80 esztdős ember. Úgy fogad mint eggy Spanyol Grand Inquisitóre; nyájassággal, de már harmadik szavában a’ re lígio és a’ Fejedelemnek tartozott vak engedelmesség vala szájában. Tovább megszelídűl. – Fáy Berczi miatt oda, ki ott tanúl. Tihanyinál ebéd. Steinlein, Szilassy, Lctlis Consil. Ambrózy, Péchy, Majthényi, Luby Kalchbrenner Luth. Pap, Majthényi Laszlónak fija Diætai^* Követ 1827. Heinrich ma fog fejemhez.

9. Ki Peczelre.

10. Akáczot ültetek a’ Ráday kriptája mellé Papp Jozsef Úr jelenlétében. Megfogamzott; él.

Ráday Gedeon és Récsey Fő Hadn. Fáy Mózes és fija György, Ottlik és né, Onodi.

12. VASARNAP. Szemere Pál és Fáy Józsefné szül. Csoma Borbála összeesküsznek a’ Péczeli templomban az én jelenlétemben. Tóbi Mihály Péczeli Predikátor az eskető.

13. Jő a’ Szemeréné két gyermeke Fáy Joanna és Fáy Albert ’s ennek praeceptora Vázsonyi Károly.

14. Én Pestre. Hőgyészi Julienak orvosságot kűldök ki, a’ nagyobbik Magdaléna, vulgo Lilla, a’ kisebbik Julie.^*

15. Estve Schédiussal theatrumba. Mad. Schröder declamál nagy javalással.

18. Irtóztató szél. A’ cserép leesik a’ házról, ’s agyon üt eggy asszt. Ki Péczelre.

19. HÚSVÉT. Communicálunk. – Bese János Kapitány indúlni fog Petersburgba Humboldt után.

24. Fáy Györgynél neve napján. Stettner megajándékoz a’ Grassalkovics képével.

25. Gróf Ráday Gedeonnál ebéd.

26. VASÁRNAP. Be Pestre Szemerével és nével.

27. Blaskó Mariet haza kísérem.

28. Garzó Mihály Exhadnagy Kecskeméten. 13 darabját fordítá Koczebűnek, Göthének nevét sem hallotta. Ovid Metamorphosis fordító.

30. Ki Péczelre.

1. Özvegy Gróf Nádasdi^* Laszlónéhoz (szül. Ráday Ninához.)

2. Be Pestre Jakabfalvival.^* Fatovics Istv. Rádayak Jurium Directora megajándékoz a’ Ráday első Pál életével.

3. VASARNAP. Ferenczy István Szobrász és József Theol. Dr. ki most jő Hollandiából. Fáy Andrással, Domby Martonnal és hitvesével Meszáros Susánával a’ Fáy kertjébe.

4. Estve Melczer Lászlonéhoz (Gr. Mailáth Mariahoz) leánya Farkasné (Mária) Paziazi, Tretter.^*

6. Heinrich ma fest harmadikszor.

7. Heinrich és Manschgó nalam.

9. Stettner és a’ búcsuzó Schédel hozzám.

10. VASARNAP. Heinrich dél előtt és után fest. – Schédelt a’ Budai várban lelem az úczán. A’ Rogendorff kapujánál csókolám meg utolszor.

11. Szemere és né jönnek.

13. Heinrichnál látom Gróf Brunszvik Theréz Kisasszonyt. A’ Palatinus kertjében sárgállik a’ cytizus, vereslik a’ cercis siliquastrum fejérlik a’ gesztenye, kékellik az orgona. Heinrich ismét fest.

15. Első ebéden Lctlis Consil. Ambrózy Lajosnál. Szent János Nepom. innepe a’ hídon. Az ÓBudai malmok illuminálva. Mozsarak, raketli.

17. VASÁRNAP. Cleynmannt is, a’ Franciscánust is hallgatom. Váradi Kanonok Exhortator Poppolnál ebéd. – Szemere és né azalatt Péczelre.

19. Horváth János Püspöknél. Ott Consil. Lovász^* Ott Secretarius Gyurkovics.

20. Reggel érkezik Wékey Károly Ujhelyből.

21. Szemeréné el.

22. Ebéd a’ Fortunánál. Ott Matolay. Heinrich elvégezi a’ fejet. Estve Heinricchal a’ Duna szélén.

23. Berta Antallal a’ Botan. Kertbe. Ma is mint minden Szombaton Péchynél ebéd. – Dr. Bacsó, eggykor Patikárius Debrben. Németh Lajos.

24. VASARNAP. Péczelre Széchi György Fiscalis Urral. Fáy^* Zsenivel. Gr. Nádasdinéval.

25. Vissza Pestre. B. Prónay Málinál Csabán és Saroltánál az Elisabethínáknál. Tóninak ma van lakadalma az Almásy József Septemvir és Gömöri Fő-Isp. fijával. Szegény Nini.

27. Simó Ferencz engem fest olajban miniatűrben. Jól, de hidegen.

28. ALDOZÓ CSÖTÖRTÖK. Gróf Teleki özvegy Józsefné, és leánya Borbála, a’ Gróf Ráday^* Gedeon jegyese a’ Cleynmann predik. alatt. Gyönyorű leány.

29. Szerencsy István Palatin. Secretárius és Grosschmid Jankowicsnál. – Születik Lónyay Ída Olasziban.

30. Wohlfarth Pap árúlja képeit. Ott Bombárdy Kapitány. Ott Kisfaludy Károly és Dr. Forgó.

31. VASARNAP. Richter Sophiet Balkay után, engem Simó Ferencz után fest. – Szemere és né Péczelről be.

1. El Pestről. Bártfay Lászlóné és a’ gyermek Klobusiczky Matilde eggyik kocsin, a’ másikon Wékey Károly és én. – Éjsz. Gyöngyösre.

2. Ebéd Kövesd. Ott Balásházi János. – Éjsz. Köröm.

3. Liszka. – haza.

7. VASÁRNAP. Pünkösd.

8. Eperjesre. Hollóháza. Exequenst kérni.

9. Fizsit ma bérmálják Antoniának. Eperjes.

10 Anniversariuma azon napnak, mellyben 1806. Széphalomra költöztem.

11. A’ Praesesnél. Lemesány. Kassa.

12. Szkáros, Mikóháza.

13. Haza. Estve B. Vay Miklósnál Ujhelyben.

15. Kolozsi István. Broskó. Urbán István Prokator. Executio itt.

22. Ismét Eperjesre. Hollóházi huta.

23. Kassa. Lemesány.

24. Eperjes. Vacsora Kolosi István Assessor Urnál. Rombauer Jánosnál. Toldi ma graduáltatik szemorvosnak.

25. Ebéd Lánczy Assessor Urnál.

30. Toldy ma gradualtatik a’ Medicinában. Déákúl és magyarúl disputál.

1. Földrengés Széphalmon két ízben egymás után estve 9ór. 19min. velem mozog az ágy.

4. Betegen ébredek fel. Soos Pál Vice-Ispánnak esküszik fel. Kineveztetett Jún. 26d.

22. érkezik a’ Grasalkovics lithogr. képe.

27. Kázmérba Executióra. Pepi nincs. Csak felesége, ’s Leo Stiller Fisc. és Kossuth László.

29. Haza Kázmérból. Az Executio differalva Sept. 10dikére. Ebéd Mikóháza.

2. VASÁRNAP. Sophie és én Kázmérba. A’ Hegyaljai erdőkbe. Zámbánál ebéd.

6. Emíl és Antonín Nervenfieberben.

10. Elvégzem Sallustot.

12. Pesten hagyott 243 fontot nyomó nagy ferslágom érkezik

Vay Ábrahám és Fodor Pál VIspánok maradnak Borsodban a’ Cancellarius Reviczky által tartott Restauration.

18. Stentzel Márton és Asszonya Toronyáról.

Gróf Kún Lászlóné szül. Gróf Gyulai Constance levele Bártfáról Fizsi eránt.

21. Fizsit Knautné általadja Kérben.

29. Kegyetlenűl kilele a’ hideg, ’s ma először. – Minden beteg, ’s sokan halnak.

30. VASARNAP. Be a’ franczia examenre a’ Piaristákhoz. Ott nagy ebéd.

4. Emíl Patakra második esztdei Publicusnak, Bálint és Lajos Conjugistáknak. Ezeknek publ. Præceptorok Tordai Gábor, privatusok Vitányi Gergely. Antonín itthon repetál.

6. A’ Júl. 23d. megholt Juris Prof.^* Kövy Sandor Exequiáji.

7. Gortvay János beköszön a’ Prof. Kövy Successora.

9. Vitkovics Mihály meghal Pesten. – Püspök Horváthnak küldöm a’ Catilinai Oratiókat, Rumynak a’ Sípos Értekezését német és deák nyelven.

Ma éjjel lebetegedett Lehoczki Lászlóné Horn Tóni.

10. D’Ellevauxné érkezik.^*

14. Restaurátio Kassán Subst. VIspán Comáromy István Első V.Ispán lesz második Vitéz Kraynik József FőSzbíró.

15. Én harmad napot tölték a’ köszvényben kínlódó Comáromy Náninál, de ma haza mert közelget a’ Kázméri Executio.

18. Executio Kázmérban D’Ellevauxné és én oda. Ott Pepi, Pepiné, Bálint és Muki. Kossuth, Kordos. A’ csúnya hadban csak leánya méltó a’ szeretetre. D’Ellevauxnénak nem akarnak adni szobát, nem mátráczot.

19. B. Wécsey Pál oda. – Szemere István Consil. és volt Zemplényi VIspán meghal Azarban.

21. Kázmérból eloszlunk. Lánczy Assessor Ur Ungvárra Executióba.

29. Ma kezdem végső kézzel fordítani a’ Sz. Hajd. Gyöngyeit.

5. Sophie igen rosszúl lesz éjjel.

8. Olly rosszúl van, hogy halálát lessük. Én jobbját fogám jobbomba, ’s csak azt vártam, hogy álla leesik ’s szeme felfordúl. Baja bélgyúladás volt.

11. Horn Ur nála, ’s olly hittel hagyja itt, hogy soha többé meg nem látja.

13. Ujhelyben fejét veszik eggy embernek, ki feleségét megölte.

14. Moskovszki Antal 20 eszt. ifju Ujhelyben meghal.

17. Sophie ma jobban kezd lenni.

21. Első dér és fagyocska.

22. Antonin szüretel a’ Bányi hegyen. Lett mindössze négy hordóval. Sehol sincs bor. A’ sok beteg miatt a’ Hegyaljaiak nem kaptak munkást.

24. Sophie ma kél fel először. Egészen előre görbűlt.

25. VASÁRNAP. Thalie érkezik Palágyról

27. Belépek 71d. esztendőmbe. Bálint fiamat hideg leli.

29. Első havunk, itt csak szállong. A’ Viókán bokáig ér.

30. Emíl haza érkezik Keserűből.

1. VASÁRNAP. Knautné viszi Kassára a’ Gödölői csemetét Sihulszkinak.

2. Ujra fordítom Szallusztot.

3. G Török Józsefné Kassára viszi Samut. – Zelinka viszi Szemerének a’ Mailáth Regéjit.

4. Meghal Pesten a’ szép Wagenfallné.

6. Biquoniat és Gladicsiát a’ Clavier szoba ablaka elébe.

7. G Törökné Kassáról.

9. Bartos korhely kőmívesünk meghal. – Thalie Ungvárra Kárnernéhez.

10. Júl 4d. olta ma először fedél nélkül. D’Ellevauxné Ujhelyben Pepinél, ki ott gyógyítatja magát. Pepi fenevad módjára viseli magát. Marie bátran, de nemesen.

12. Marie Szent Mihályba.

13. Emíl, Bálint, Lajos Patakra.

16. D’Ellevaux és Marie érkeznek. Ma fagyott be egészen.

29. Antonín ma communicál először Hotykán, hova Vitányival ment ki.

30. Sophie és én Eperjesre Lánczy Assessor Úrhoz. Huta. Kassa. Theréznél vacsora.

1. Ebéd Lemesány. Ott Kolosy József.

2. Ebéd ismét Lemesány. Kassa. – Felső Regmeczen elég a’ Rátkayak csűre vetett tűz által.

3. Huta, haza. – Dobos János magához esketteti Ecsedi nét,^* szűl. Kossuth.

5. Rochfalvai Conceptpap. 7ft.

16. D’Ellevaux épen eggy holnapot töltvén itt, megyen.

19. Kazinczy Ottilia^* és férje Lónyai Gábor itt. Estve jő Antonín Keserűből.

29. D’Ellevauxné Szilvásról.

30. Toldy levele Berlínből.

15. 8br Kázmér 2 köböl búza, 2 köböl gabona ¼ old. szal. 3 iccze vaj. 1. v. tatárka, 1 v. muhar ½ véka assz. szilva 2 butella Tokaji.

16. Szilvas. 2. köböl buza. 2. v. borsó. 2. v. lencse, 8. bárány bőr.

a’ rettenetes hideg Nov. 16d. olta mindég tart. Még Africában is hideg és hó.

6.^* Zseni Lonyai Gábornéval Ungvárra. – Elvégzem Missz Sára Sampsont.

10. Elvégzem Barnhelm Minnát.

Szentes József Patakon meghal.

11. Újra kezdem a’ Szívképző Regéket. Két és három lábnyi magasságú hó.

14. Székely József Mihalyiból atyjával Józseffel, Antonínt tanítani.

22. Sophie hozza Horvát Istvántól a’ 200fntot. Azt neki Prof. Somosi adta által.

23. Virág Benedek Budán tegnap még kisétált, frisen volt. Azután éjjel megüté a’ guta, reggel ma a’ szoba közepén eldölve találtatott. Estve megholt, szombaton 10½kor.

24. Mikóházára. Nánit már űlve lelem. Fél esztdeig feküdt a’ szoba’ deszkáján párnáji közt mert forgatni kelle.

25. Virág Benedek pompásan temettetik.

28. Wassermann Samuel Zsidónk meghal.

dolgoztam Januariusban tisztára írván:

Miss Sára.

Barnhelm Minna.

Marmontel.

Boufflers

LaRochefoucauld.

Atyák Iskolája.

Todor és Flóra.

Júl. Aug.^* Mailáth Regéji

Bibliai Történetek.

Erdélyi Levelek Pestre Szemere által a’ Cen-

surára. Visszakaptam Septb. 1830.

Bibliai történeteket elvégeztem 27. 8br.

Sallust. Novbr.

Ligarius, Xber.

1. D’Ellevaux Debreczen felé.

2. jő a’ de Carró könyve Szemerétől.

16. Marie nem méne Debrbe, mert elől találta férjét. Érkezik férje nélkül.

18. Gróf Török Katinka és Holes Daniel lakadalma. Marie és Sophie jelen.

24. Sophie és én Egerbe. Ma látom először Szemere Bertalant.

25. Szeghi. Bekes.

26. Miskolcz. Harsány.

27. Kövesd. Eger. – Kövesden Baldovszki nevű Tiszttartója Aspermontnak.

Kis Prépost Durcsák Urnál szállok. Ma látom elsőben Kánonok Lonovics József Urat, a’ Seminar. Præfectusát. Én vacsorán az Érseknél. – Goczig Károly Math. Prof. és Diós-Győri volt Plebánus Makovszki József a’ Speculában. – Schmitt Pesti Festő festi az Érseket.

28. VASÁRNAP. az Érseknél ebédlünk Sophie és én. Idősbb testvére Özv. Kapitány Szabóné. Kapitány Rubendunstné,^* Dozler leány; Gróf Trautmannsdorfné szül. Majthényi. A’ Secretárius Lengyel Miklós.

A’ Bthecába, a’ Disputatiók’ Sálajába.

Martini János Egri Senátor eggykor Artillarista felkeres.

Olvad a’ hó, lucskos út.

1. Egerben. Kis Prépost Durcsák Úrral csak estve szóllhaték a’ délelőtti ’s délutáni templomozás és Consistoriumozás miatt.

2. el Egerből. Kövesd. éjsz. Abrányban Hosszufalusi Ignátz Úrnál. Nem meheténk tovább a’ kiállhatatlan hideg miatt.

3. A’ hideg irtóztató. Ábrányban a’ kút béfagyott az éjjel, hogy reggel meg nem lehete itatni a’ lovakat, míg a’ kút jegét be nem verték rúdakkal. – Hosszúfalusi Úr nem ereszt; legalább ebédig múlassak. Ott maradánk. Délután be kelle állanom Vatán Major Szemere László Úrnál, noha a’ hely csak eggy órányira van Abrányhoz.

Major Ur a’ Wartensleben gyalogjai közt szolgála, eggyütt az öcsémmel, kivel szoros barátságban élt. Az asszony Karove leány; szeretetre méltó Asszonyság. Megszereték egymást Sophieval. László fijok Gárdistának készűl.

4. – Emőd és Köröm közt szánunk felfordúlt. A’ hó hártyát, ’s kemény hártyát kapott az esőtől, ’s a’ szél prémmel bélelt kesztyűmet kikapta kezemből, ’s vitte a’ hó’ hártyáján. Az Egri, Miskolczi, Tokaji ’s Hegyaljai hegyek üveghegyeknek látszottak. – Ebéd Köröm. Délután olly köd hogy tiz lépésnyire nem ismérheténk ki a’ tárgyakat.

5. Zombor. – Patak. – Itt fogadtam volt szekerest szánomba, Nemes Szombathy Istvánt. Három lován 18 fntért vive Egerbe és vissza, ’s én tartám ki.

6. Patakon egész nap. –

B. Vay Miklósnak és B. Gaymiller Katának ma születik második fijok neve Heinrich, Janos, László.

7. VASARNAP haza. A’ nyár olta mindég hideglelős Emíllel.

9. Lónyai Gabor ’s Kazinczy Ottilia és András nálam. (Bermann ma convincáltat Eperjesen.)

10. Sophie és Emíl Patakra.

13. Meleg eső, ’s ma elsőben. – Prof. Márton József^* Bécsből jelenti levélben, hogy a’ Diéta Septemb. 8d. kezdődik.

14. VASÁRNAP.^* tegnap és ma éjjel meleg eső szallong, ’s így ma tavaszi nap ’s az első ezidén. – Eggy rizma papiros. – Decemb. olta ez a’ második

15. Levél Lánczy Ferencz Assessor Úrtól, hogy Apr. 26d. fogja folytatni a’ Kázméri Executiót.

17. Sophie Patakra. A’ hó nagyon olvad, de kár nélkül. A’ posta elmaradott a’ romlott útak miatt.

19. Igen szép tavaszi nap. Kazinczy Máli jelenti atyja ’s anyja izenetét, hogy testvérbátyja József (ki jelen volt Rhédey Józseffel) Mart. elsőjén eljegyzette Bay Cecíliát Surányban. Azt az öcsém maga kérte meg a’ fijának levélben. –

Gróf Ráday Erzsi, Báró Prónay Albertné Pesten meghal.

21. VASARNAP. – 20, 21, 22. eső nélkül olvad a’ hó. – D’Ellevauxné élet halál közt jő Szilvásból. – 22. Sophie reggel a’ fijaihoz Patakra.

23. Sophie Patakról. A’ torzsás alatt a’ réteken leszakad alatta a’ jég.

27. Emíl, Bálint, Lajos Patakról.

31. Sophie és én Patakra hogy Kossuth Andr. Fő Fiscális Urral szóllhassak.

1. Sophie és én Kossuth Andr. Urhoz. Eggyütt a’ várba a’ kertbe a’ vasrostélyú^* kertben. Onnan által az országútra.

Székely József Tarczalra. Sophie Nyírinél velem.

2. én Prof. Somosy Urnál ebéden.

3. délelőtt haza. – De-Carro Carlsbadja, ’s Pesti barátim levelei Major Barthosné Assz. kezéből.

4. VASÁRNAP.

8. a’ kertben új spallért a’ barkóczafa lineájában a’ temetőig.

9. Schédel’ levele Londonból. Martz. 15d írta.

10. Estve be Ujhelybe. Csak ma szóllanak legelébb a’ békák. Fő Notar. Dókus László és Gönczi Sámuel Urak Inczédi Sam. Urhoz vezetnek. Ott^* ér a’ rettenetes mennydörgés, villámlás, églobogás. Visszajővén elesem az úczán, ’s vart kap az orrom. – A’ Máramarosi havak nagy vízáradást csinálnak.

11. VASARNAP. Húsvét’ első napja. Rút sár. – Reiner Moricz Festőt ma látom először.

13. B. Vay Miklós Első AlIspán bejő Ujhelybe.

14. Gyűlést tart. Ebéd után a’ Szőlőskei hídig. Annál 2 lábnyinál feljebb a’ víz.

16. pénteken haza.

18 VASÁRNAP.

19. Sophie rosszúl lesz

20. Ujhelyben. – Kedd. – egész nap hideg rút eső. Tolcsva körül felhő szakadás, a’ millyet ritkán látni. A’ Bodrogköz tenger. ESTVE FÖLDRENGÉSt érzenek Patakon, Lasztóczon.

23. B. Vay Ujhelybe jő. – Sophienak orrából egy meszelynyi vér.

24. Ki Horn Urral. Sophie ágyban. Köhög. Bal melyét fájtatja. Kovászt rakata fel a’ bal oldalára. – Gróf Gyulai Lotti levele, hogy ő az nap (husvét másodikán) írta meg Kapitány B. Frimontnak, hogy övé lesz. – Bárczay Mihály Ur hozza a’ Bermann Abaujban már publicált Sententiáját.

25. VASÁRNAP. Lánczy Assessor Urtól levél, hogy Május 24dikére tette által a’ Kázméri Executiót; nem jőhet a’ romlott útak miatt, ’s beteges

26. Estvére Ujhelybe. Sophie másodszor vérzik orrából. Horn Úr mondja hogy az könnyít; és valóban könnyűlését is érzette. –^*

27. Requiem a’ Febr. 19d megholt Gróf Eszterházy József Fő-Ispánért.

28. ismét Gyűlés. – 29. sár és szél, József Rozgnál. [?]

30. Ki gyalog. – Sophie az éjjel aludt először csendesen. – Appetítusa kevés. Lelke vídám. – Zseni sokat virrasztván anyja körül igen rosszúl. Ez éjjel én nem vetkeztem le, hogy Sophie körül foroghassak. Félig űlve dől a’ magas párnák közt a’ falnak. Gyakran vérzik. Felkaptam orra vére’ cseppjeit papirosra gyermekimnek. – Vígan bíz holmit rám hogy Ujhelyben mit végezzek. – Lábikrájin holyagokat vont a’ Senfmehl mustár liszt.^* – Dörzsölteti magát.

1. én vissza Ujhelybe, ’s szekerem onnan Patakra Emílért, Bálintért, Lajosért. Ezek éjszakára haza. – Burián Pál Antiquárius Ujhelyben.

2. VASÁRNAP. Buriántól a’ Stammbuch. Ezt írom belé.

A’ jókhoz jó: a’ rosszakhoz gonosz.

Ebéd Barthos Majornál. A’ mint onnan jövék, Emíl és Bálint vissza Patakra. Lajos hon marada, mert gugája nőtt.

3. Ebéd Fő Notár. Urnál. Horn Ur ma meglátogatá Sophiet. – Ma paroxysmusa, ’s ma első, ’s nagy.

4. Kedd. – RudaBányácskán Connumeratio Sessiorium. Én reggel haza. – Sophiet másodszor leli a’ hideg. Ma kissebb volt a’ paroxysmus.

5. Szereda. – Harmadik ’s gyenge hideglelés. Ebéd után Székely Józsival Ujhelybe. Előltaláljuk a’ Bányácskára menő Connumeránsokat.

7. Érkezik a’ Præfatiom a’ Sz. Hajd. Gyöngyeihez.

Estve Fekésházy Mihály Tarczali Kir. Fiscalisnál.

8. Emíl Bálint haza, anyjokat látni. – Sztankó László Úr exhibeálja^* a’ sógornak az Executio Insinuatoriáját.

9. VASÁRNAP. Sophie nem eszik, nem alszik; űlve ’s előre hajolva, vagy félig űlve dőlve a’ falnak és párnának, szunnyadozik. – Emíl, Bálint Patakra.

10. Dr Horn Ferencz Ur Kassáról a’ feleségével. Azt hagyja hogy Sophie 6 vagy épen 8 nadályt is rakasson nyilaló részeire. Hogy kerűlje az izadást. Mixtúrát ad és porokat. –

Sophie estve három nadályt teve fel, ’s csendesebben aludt, köhögése szelídebb, ’s a’ nadályszívás után fekhetik.

11. Kedd. – D’Ellevauxné Czékére megyen. Fél a’ nyavalya ragadástól. Nyolcz egész holnapot tölte itt. – Sophie két nadályt ma. Mind a’ bal oldalára. Ma vídám napja de reggel paroxysmus, ’s fantazírozással. Hericz és Kraynik Pali jönnek.

12. Szereda. – Sophie csendesen aludt, a’ hogy igen régen nem. A’ nyilalás most jobb melyébe költ által. Ismét nadályt tétet, és mustárlisztet. – Reggeli 8 után paroxysmus, de nem nagy. – A’ nadályok^* nem szívnak, mert tele vannak még vérrel; Zseni a’ tókba küld. – Ebéd előtt csendesen aludt, ebédnél April. 19dik olta ma evett először eddig^* csak három kalán leves volt ebédje. – Estve felé hat nadály jött a’ patíkából, ’s négyet felrakatott. A’ nyilalás békétlenné tette. Ma kezde zsendiczét inni.

13. Csötörtök. Egész éjjel csendesen aludt. Én nehányszor mentem ágyához, ’s mindég alva találtam. – Midőn napfelköltekor fel ébredék, már fenn volt. Gyomrát fájtatta, szó nélkül intvén, és hónalját jobb oldalán. Baljával megfogta jobb kezem markát. Lábai hidegek voltak. – – Megnyírette velem az egész fejét. Csak eggy kevés üstöke maradt.

A’ Gazdáné sír midőn a’ szennyest számolja. Az nagyon érzékennyé teszi. Sír gyakrabban, és titkon. – Kraynik Klári jő. Sophie nagyon meg van illetve. /Kristély. Bodnár liktárioma.^*

Ebéd után vígan, hol csak csendesen. – Az üvegesek csinálják ablakainkat. Én a’ Bignóniát áltültetem a’ Gleditschia mellől az én ablakom elébe. – Sophie elakar aludni. Fejér párnájihoz az én párnámat kívánja hogy feje magasabban essék. Én lábánál űlök. Csendesen nyujtja ’s némán jobbját. Megmarkolom azt, ’s ő jobbomat szájához, ’s megcsókolja. Én vissza az övét, minden szó nélkül, ’s jobb orczámat tartom neki. Hármas csókot ád rá.

Szemei be nem zárva, midőn szunnyadozik. Azok mélyen benn a’ szemcsontok alatt. ’S a’ szemöldök nem a’ szemcsonton végig, hanem feljebb. Eggyik ’s másik szemöldöke két línea ’s a’ hol összeérnek^* a’ magok lineájokban ott, mint itt, a’ szemöldök setétebb. Ezt jegyzi a’ # jel. Az orra bal nyergénél szömölcs.

Comáromy Nani eggy bornyú czímert küld.

14. A’ nap homályos, hidegecske, esőre hajlik. Sophie sokat és csendesen aludt, de álma beteg álom volt. Reggel gyomrát fájtatja, mingyárt^* elkezde köhögni, ’s hányta a’ phlegmát. Csendes, de kedvetlen. Máli fris sütésű kenyeret küld. Abból megevett eggy kisded szeletet, és eggy kisded tányér levest, négyszegű tésztával. Kristélyt vesz, ’s effectussal. Zseni és Antonín Ujhelybe. – Viszi a’ levelet Sztáray Kristófnénak. Estve rossz kedvű; nehezen köhögi ki phlegmáját, ’s az összerázza minden tagjaiban. Jobb oldalában két helyt és bal oldalában a’ bimbó felett nyilallik. Hericz József öcsém meglátogatja délben. – A’ kertben sok apróságot kapáltatok, igazítatok.

15. Sophia napja. – Rosszúl aludt nyilalásai, ’s száraz köhögései miatt. Korán reggel négy nadályt hoztak Ujhelyből, ’s kettőt feltétete. Megszűnt a’ nyilalás, és valamennyire a’ köhögés is, de szertelenűl gyenge. Rántott csirkét is, becsináltat is délig kétszer evett. Evett kevés kenyeret is, mellyet velem tépdeltete, velem tétete szájába. Kazinczy Máli délben itt; mondja hogy az öreg Dercsényi Regmeczen. – Felül a’ karos nagy székbe. –

Dercsényi estve felé itt. Javalja a’ pióczákat. E’ nélkül a’ betegség halált hozott volna. De csudálkozik hogy a’ hideget el nem kergették, ’s ezt rendeli a’ Steer patikájában,^* Kassán.^*

16. VASÁRNAP. Sophie aludt, de ismét beteg szenvedő álmot. Könnyebben köhög, de még is nehezen hányja ki phlegmáját. Kedvetlen. Ebédig két ízben igen kevés grízt, vacsorára egy tojást. Délután Major Bartosné és Hornné^* itt vannak. Azon elméje felderűlt, és egész elalvásíg vídám leve. Paroxysmusa ma kicsiny. – Az ember reggel Kassára orvosságért.

17. hétfő. – Az éjjel valaha már eső esett. Egész nap ma gyengén, kedvetlenűl. Nem köpheti ki a’ phlegmát. Nem alhatik. – Náni csokolád.

18. Igen rossz éjjelünk. Nem alhatott. Megérkezett Béres Gyurka Kassáról. Steer Ferencz Ur a’ két elsőbb orvosságtól 1f 37xr. Conv. pénzben kívánt. A’ 3dikért Május 20dikán küldjek. – Spárgát eszik ebédre, nem rossz appetítussal, de nem sokat. – Thalie érkezik Miczivel és Tilivel. – Ismét két pióczát tettek fel. – Estve nem fekhetett, nem alhatott. – Négyszer vett a’ Kassai orvosságból.

19. Sophie jól aludt, de csorgott az izzadság róla midőn reggel felébrede. Gyomrát ma is nagyon fájtatta. Minthogy egész éjjel nem köhögött, most jöve az reá. – Kazinczy Józsefné és Mália. Én Mikóházára Lajos fiammal, gyalog. Nánit ma látom először több holnapok olta. Fenn van. Sophie midőn visszajöttem igen vídáman. Nyájas mindenhez. Ma spárgát, gerli levest és eggy híg tojást evett.

20. Sophie az éjjel keveset aludt a’ phlegma ki nem köphetése miatt. Ollyankor megizzad a’ köhögésben. – Estve vídám.

21. Péntek. Rossz éjjele volt. Egész nap kedvetlen. Elúnta az álmatlanságot. Evett valamit, és nem rossz kedvvel. Gyenge nagyon. Bajza szava Döbrhez érkezik. Én Szalaynak.

22 Szombat.

23.^* VASÁRNAP.

Estve Ujhelybe Székely Józsival. Túl a’ torzsáson Antonín utánam a’ Lánczy Assessor Ur levelével, hogy ma reggel Kázmérba megérkezett, és holnap vár.

24. Képes Urral Kázmérba. Ott az exequens Assessor. Delvóné hozza Csik^* Fiscális Urat. Délután hozzá fognak a’ becsülésekhez. – Kraynik József és Irínyi Johanna jegyet váltanak.

25. Kedd. Sophie levelét veszem ott, hogy jobban van.

26. Reggel el Kázmérból. Kazinczy Miczit és Tilit a’ Sophie ágya körül. Ő valóban épűl.

27.

28. Sophie kétszer megyen végig karomon fogva a’ szobán. – Én Ujhelybe Zsenivel.

29.

30. VASARNAP. PÜNKÖSD.

31. Bermann és Kornstein itt. Én Mikóházán ebédlek.

1. Levél az Érsektől, hogy csak 12 explt veszen el a’ Sz. Hajdan Gyöngyeiből. – Sophie Apr. 12d. olta ma öltözik fel legelébb.

2. Sophie ma lép ki legelébb a’ küszöbön, sőt a’ kertbe is jő.

6. VASARNAP. Verbőczi Domcsó András Ur. – Keserűbe ’s Debrbe indúl Parnahaj Gyurka. 7. Vártam Zmeskált, ’s nem jött.

8. Szörnyen fáj. – Levél Szalaitól.

9. Elvégezem Szallusztnak most dolgozott fordítását.

Holesch Dániel és Török Katinka első vizítje.

Otto Wigandhoz levelem 1. Jun.

Bowring 15f. W. W.

Denkmähler des alten Roms 60 Kupfer 42 Vign. nach Barbault. fol. Augsb. 1816. 20f. W. W.

11. Bernáth Sám. hozza Csányi László Urat

Keserűből jó Ondorkó György hoz 25 f. – 3f. 24x Bertalan Imre megtartott.

12 Sok hetekig tartott szárazság^* után ma éjjel eső esik.

13. VASÁRNAP.

15. Kedden Regmeczen volt Sophie.

16. Párisból a’ Fekete Gáspár levele.

17. Prof Csillay és Majoros itt.^*

18. a’ Sz. Hajdan eránt Bártfay franco 50x. Sophie Patakra.

19 Sophie haza.

20 VASARNAP. reggel Fő Notár. Dókus Ur levele, hogy Szemere Pál és Pálné nála vannak; hogy menjek bé. Bémentem. 13 holnap olta nem láttam, ’s Palit beretvált bajusszal ma először. Ma látom nála Bowringot. (lásd itt a’ Jún. 9diki jegyzést.) – Schertl Jetti Major Barthosnál. Ott hálok.

21. Ott ebédlek. Délután Pali és Paliné, Fő Notárius és Gönczi Samuel Úr velem ki Széphalomra. Sophie ma látja Palinét. – Ők vissza; és itt maradok a’ holnapi posta miatt. Delvóné és az Ura jönnek, mennek.^*

22. Vay Abr. Beregi Administrátor beűl Fő Ispáni székébe Beregszászon.

23. Nem fáj. – Sophie Regmeczre. Anniversáriuma az ipam és a’ Gróf Gyulainé halálának.

26. Ujhelybe jövök. Gratulálunk Fő Notárius Úrnak holnapi neve napjára.

27. VASARNAP.

Fáy Ferencz és Bernath Anna.

–––^*

tizennyolcz esztendei magtalansága után lett

1. Gyula Béla 182 ^*

2. Gyéza Ferencz 1828. 8. Mart.

7. Szemere Pál és Pálné megérkeznek Bereg és Ungvár Vgyéből.

8. egész nap itt. – Generális Gyűlés.

9. Szemere el.

10. Patakra examenre. – a’ Sógorom Kázmérban meghal.

11. VASARNAP. Exámen. Gróf Teleki József Fő Curátor Úr hideglelése miatt nem jelent meg. – Ferenczy József Predikátor Ur predikál. – Ebédkor jő a’ Török Napi levele, hogy az atyja megholt, ’s hogy holnap temetik.

12. Deáky Zsigmond nekem olasz nyelven írt Magy. Grammaticáját küldi Szirmay Lajos Ur által. Ez Nevelője a’ Luccai Herczegnek.

13. Ragályi Zsigm. és Pál. – Erdélyi Leveleimet a’ Prof. Somosy János Urnál szállásoló Szilassy^* præceptora által censurára Bártfayhoz.

14. Reggel el Patakról. Sophie hideglelési fázáskákat érez. – Én Ujhelyben maradok: de éjszakára haza sétálok.

15. Virradtakor Ujhelybe. – Consil. Szirmay Adám Fő Notarius Urnál ebédel. Én is ott. Fáy Zsigmond Úr nálam. – Emíl értem küld, mert Sophie nagyon beteg.

16. Fáy Zsigmond Úr Széphalmon. Végzek vele 1500 fntot Ungvárból neki, ahhoz 500 forintot.

17. Sophie hánytatót veve. Estve Emíl értem jő. – Major Barthosné int a’ ház előtt, hogy eggy órával ezelőtt Kovács Kisassz. Gouvernante a’ Klobusiczky József Kamarás Ur gyermekei mellett, eggy pakétet hozott Pestről.

10 expl. Sz. Hajdan Gyöngyei. (Ezeket nyomtatva ma látom először.)

Szent Miklósy

Szalay László Recensiója a’ Muzárionnak.

18. VASÁRNAP. Ma van a’ keresztelő Olasziban.

Lónyai Emma szül. Júl. 12d. reggel öt órakor. Anyja estve még Patakon theátrumban volt. Keresztatyja Kazinczy József, keresztanyja Kazinczy Honoráta.

19. szül. Gr. Sztáray Albertnek és Grof Waldstein Mariának fijok leve Pesten. Neve László.^*

20. Érkezik a’ Fenyéry levele a’ Bajza ellen nyomtatott feleletével G. D. J. Urnak.

Fizsi özvegy Dr. Wächternénél Szebenben. Sokat betegeskedik, valamelly kiütésekben. Auschlägen. Így írja Gróf Gyulai Lotti.

Ezen egész holnapban nagy forróság mindég, az elolvadásig, ’s eső csak eggyszer sem. Ma estve kezde esni, ’s éjfélig csendesen de dörgések mellett esett.

23. Lónyai János Bereg Vármegyei V.Ispány levele a’ Vgye parancsából jelenti hogy ott Assessorrá tétettem.

24. Reggel ki a’ feleségemhez, éjszakára vissza Ujhelybe

25 VASÁRNAP.

Jászai születésű Kerekes Ferencz, Özvegy Ibrányi Miklósné^* szül. Gróf Klobusiczky Maria Szerdahelyi Tiszttartója, a’ vadászaton ellőtte állát, nyelvét, orrát, ’s tizenhárom egész napig kinlódván meghal Ujhelyben. Az ételt nem a’ száján töltötték belé, hanem az orrának azon lyukán, mellyet a’ lövés ejte. Irtózatos eset!

Talán épen ezen holnapban a’ Kassai Posta valamelly Tisztjének a’ fija kiment puskázni, ’s mivel a’ kutyája nem jól ment a’ fürjnek, megfordítá a’ puskát, ’s a’ kutyát annak agyával verte. A’ puska elsűlt, ’s az ifju ember mellyén keresztűl méne a’ lövés. Három holnap mulva elholt.

26. Fenyéri küldi ezeket:

Bowring Poetry.......................................15. f. W. W.

Széchenyi a’ Lovakról, nyomt[atott] pap[ír].........3 „ 20

Hormayr Taschenbuch 1830....................10 „ –

Galettis Atlas............................................17 „ –

Mednyánszkys Erzählungen......................6 „ 40

Gedichte des Königs v. Bayern.................

–––––––––––

Gróf Mailáth Antal

honor. VNotár. Zemplben 1820. Jún. 6d.

B. Malonyai János Administr[atort] honor. Fő Notáriusnak nevezte ki

1823. Apr. 14d.

Fő Ispánynak install[álta] 1830. Aug. 5d.

–––––––––––

Anthologia Graeca. edidit Frid. Jacobs. Lips. 1813.

–––––––––––

Grünfeld Dávid 1821.

14 hordó 80 ftjával. Göncz Ruszkai Jakabnak 30fntjával adták, az pedig 24 f.

Wolf Sámuel 1822.

elebb Decemb. 18d. azután 23d. volt nálam és Bermannál. A’ pecsétemet kérte vagy Moskótól csak eggy elnyomását.

–––––––––––

Dordrechti^* Synodus 1618.

ugy megkötötte a’ dogmákat mint a’ Trident. A’ nem hivőket kitették a’ szolgálatból, az Orszból kiűzték.

–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––

Leib Eldinger Kupecz

in Lemberg, Krakkauer Vorstadt. Nro 187. 2tem Viertel. den 28sten. Jul. által adtam neki Ratio Studior. in Hungaria.

––––––––––––––––

Theresia Zichy vidua Josephi Gotthardi Vondernoth. Rouget de Lille írta a’ Marseilli Marchot. Die Sprache pag. 305.

4 Szeredán. Personális Mailáth György Honth Vármegyei Fő Ispány és Gróf Mailáth Antal ebédelnek^* Szerdahelytt, ’s estve felé belépnek. – Illuminatió a’ Cath. templomban In hoc Signo Vinces. A’ Crucifixus alatt a’ templom közepső ablakában.^* A’ Kálvinista torony’ legfelsőbb ablakán eggy csillag

az az Mailáth in gloria.

a’ Bónis ház és a’ Kalvinista templom úczája közt eggy triumphalis kapu a’ Zsidóké. Pallásznak képe alatt

Éltednek ez volt hív vezére,

’S ím nyujtja már a’ mit ígére.

–––

Eggy Génius ket koszorúval:

Ezt néktek Véd^* Angyala

Honth Györgye ’s Zemplény Antala.

Én ebédnél Fábri Urral űlök. Jő ’s már későn Gróf Andrásy György. Ettől hallom estve Dókus Fő Notarius Urnál hogy Ő Fels. a’ Magy. Academiát confirmálta. – A’ Personalis és a’ Fő Ispán végig járá az illuminatiókat. Betérnek a’ Fő Notarius illuminált kertjébe is.

5. Csötörtök. Ma van az Installátio.

6. Péntek. A’ Personális megyen. A’ Fő-Ispány Liszkáig kiséri.

7. Szombat.

5 Csötörtök.

Installátio. –^*

6. Péntek. A’ Personálist a’ Fő-Ispány és B Vay Miklós Liszkáig kísérik. Patakon meg tekintik a’ Collégiumot. – Levél Gr. Bethlen Imrétől és Fenyérytől, estve ki. Sophiet phantasiák közt találom. Szörnyű paroxysmusban.

7. Szombat. Dr Horn betér Sophiehoz. Én estvére vissza Ujhelybe.

8. VASARNAP. Végre estve felé gyűlnek a’ felhők, ’s éjjel rövid szelid eső.

9.

10.

11. Gyűlés. Diætai Követek választatnak. B. Vay Miklós Vice-Ispány, és Szirmay Antal a’ Vékei fija az Udv. Consiliáriusnak. Horváth Nani.

12. Deputatio az Instructio csinálására. – Veron.

13. Péntek. Gyűlés. Ebéd B. Vaynál Volucsics Fő Hadnagy. Isabella. – Estve hír a’ Barkasi Imre levelében Páris felől, hogy ott kiütött a’ Revolutio.

14. Szombat. Az ebédnél Fő Isp. Szerencsy Isthoz. Szőgyényi Ferencz én. A’ Fő Ispán az én szavamra Szerencsyhez, hogy a’ Fő Ispán házasodjék és legyen igen sok fija: „Nem lehet kettőnek szolgálni. – – –

15 VASÁRNAP.

16

17

18. estve haza.

19. reggel bé Ujhelybe. Ebéd Major Barthosnál. Ma van születése napja Paulinának. Be lép 12dik esztdejébe.

20 reggel értem a’ szekér, hogy Grün Seelig Mikoházán. Estvére vissza Ujhbe.

ESTVE Ujhelyben és Széphalmon 10 és 11 órakor FÖLDRENGÉS.

21 Szombat. Sophie Ujhelybe jő. Major Barthosnál. Kimondhatatlanúl gyenge sápadt, száraz, a’ hideglelés után.

23. Kazinczy József és Bay Cecilia összeeskettetnek, – Surányban, Beregh Várm.

Hont Vármegyei Esperest Viski Plebánus – – – – Szerény

Szerencsy István. Alkalmat

Lónyai Flóri kivívtuk

Emmi.

22 VASARNAP.

23.

24. Berko Judkovics Kemenczei Zsidó, Abaujból, panaszolja hogy megcsalta Seelig Grün.

29 VASARNAP. Ebéd a’ Piaristáknál, nagy.

3dikán Pénteken. Kazinczy József öcsém és hozzá Aug. 23d. esketett felesége Bay Cecilia Regmeczről Szabolcsba visszamenvén, Ujhelyben kevés pillantatokig nálam. Máli testvérét eddig kísérte Zsenivel és Thalival, kik osztán velem Lónyai Gabornál ebédlének.

Levél a’ Patriarcha Érsektől. de dato Aug. 30d.

Rumytól, Esztergomtól. dd^o Aug. 23d.^*

a’ Prímás Cardin. Rudnay vette levelemet ’s végre könyvemet is, mellyet a’ levél mellől valaki elvett, (a’ Sz. Hajdan Gyt).

der bisherige Ceremoniaire […] secretaire Wiber.

Prinzessin Nida. (Hessen Darmstadt és Szendrei Török leánya.)

így az 1831diki Pesti Nemzeti Magy. Kalendariomban is, a’ Csillagkeresztes Dámák közt, férje neve mellett: Hessen Landgraf^* Hitvese, Nidda Grófné, Ns. Szendrei Török Assz.^*

22 és 23 Septbr. közt rosszúl.

Nagyon szárad. de Ausschlag. ’s azolta jobban^*

23 Sept. Deutsch Lőbel Ujhelyi Kereskedőnek adós voltam 102 f. 30 x.

ma fizettem, ’s beírtam a’ könyvébe^* – – 72 ” 30.

Ecclesia Catholica occidentalis credit Spiritum procedere a Patre et Filio. – Orientales vero non uniti asserunt procedere a solo Patre.

26. VASARNAP. Megholt az öreg Velejbei Regmeczi jobbágygazdám.

28. Zmeskál Consiliárius exequál Bermannak.

29. Sophie megyen és Pénteken^* estve már itthon.

1. Sophie az Ausschlag által jobban van.^*

5. Ujhelybe.

9. A’ Reform. templom tornyába itt e’ napokban öntött nagy harangot ma szombaton dél után vona fel Vida^* ácsmester. –

10 VASARNAP. hír hazulról, hogy a’ Septemb. 13 és 14. közt való éjjel ólomból ellopott 6 darab sertés közzül négy^* megtaláltatott, ’s Zemlényből^* vissza hajtatott. A’ Grof Szapáry Peterné Sztanrovszki^* István nevű Zemlényi Ispánya vette meg a’ Grófné számadójától.

18, 19, 20. Gyűlés Ujhben. 18d. Lónyay Gábor és Balásházy János resignálnak.

24 VASARNAP. Balog Abrahám Borsod^* Vgyei Fő Fiscalis és Kapitány Pfannschmidt Urakkal Fő Notarius Urnál ebédelek. – Dél után haza.

25. kertben űltetek eleven sövényt a’ háztól a’ csűrig. – Sophie jobban van.^*

26. Vay Lila és Péter, az öreg Szentes Józsefnével és Prof Csillayval nálam.

27. Belépek életem 72d. esztendejébe. Ma végzem el a’ Bibliai Történeteket.

28. a’ legszebb tavaszi nap. Egész légio légy száll az ablakokra téli álmából.

29. a’ legirtóztatóbb szél és hideg. – Sztanrovszki István Zemlényi Ispány^* nálam.

30. Csendes idő. – Reggel Ujhelybe.

Prof. Márton így kívánja, és csak így, adreszaltatni leveleit,

auf der Landstrasse neben der Augustiner Kirche, in Wien. Nro 273. 1 Nro

v. Haykul Anton. Obere Bäckerstrasse. Nro 755.

1, A’ Becsi lithographiai Intézetek közt alkalmasint legjobb a’ Gramiché. Pilizottit az utaztatja. Radmannsdorf Laxenburgban dolgozni állítatott.

2, a’ lithographus munkája a’ Thewrewk képeinek^* nagyságokban 10–12f. Conv. pénz.

a’ kő’ ára 2–2f 30x Conv. p.

3, a’ nyomtatás árán változtat a’ papiros minéműsége és a’ példányok mennyisége.

a’ Devaux képe 50 péld[ányban] nyomtat[tatott] 18f. Conv. p. Az árát a’ pap. nagys. okozá

4, Radmannsdorf Vajda Hunyadot copizálna 20f. Conv. p.

a’ kő – 5 ft. Conv. p.

(szebb mint a’ Dob. papirosa) papiros fél ív

100 darabhoz – – – – – – 5f. 50x.^* Conv. p.

100 darab nyomása – – – 6 f. –

négy darab mustra képet küld.

500 peldány in 8. papiros nélkül 24 f. váltóczédula

1000. péld. – – – – – – – – – – – 32 f. valtóczédula papiros nélkül.^*

Márton Prof. Úrnak kevés eszt. előtt 350 Váltforintért hozták bálját Velenczéből.

1828. Martz.

a’ tőke pénz volt 248,200 f. Ebből 233,200 f. a’ Társaság rendeléseitől függ; mert a’ Telekiek és Gr Festetics László meghatározták a’ czélt.

Esztdei kamat 13992 f. – a’ Pálffy Ferencz esztendőnként fizetendő pénzével pedig 14392 f.

Ennek hatodrésze a’ tőkepénzhez adaték, ’s így marad 11993 f. 20 x.

fonăl, kötĕl, mint fedĕl, lepĕl.

mala mens, malus animus. Terent. – Ezt ő Aristophanestől vette: δολια ψυχαι, δολιαι φρενες.–

1. Hétfő. Ma fagyott meg legelébb e’ télen a’ Vgyeháza előtt az árok az úczán. – Prof. Somosy Urnak Archivarius Kassay Ur viszi pro Censura a’ Bibliai Történetek MSát.

3 Szereda Ujhelyben vásár. Gyönyörü meleg idő. A’ Színbor hordaja kél 47f. 1 putt. asszú 10 f.

Lenhossek Mihály szül. 1773. Május’ 11d.

Suschter János szül. 1777. Máj. 4d.

Wékey Károly szül. 1781.^* Febr. 4. megholt Nov. 8d. 1830. Örmezőn. Temett[etett] Ujhelyben.

Kovács József Kőrösi, majd Halasi Predikátor Csokonaynak poetai atyja.

szül. Győrben 1761. Martz. 17d. megholt Octob. 10d. 1830.

feles. Gőböl Mária. – Gyermekei nem maradtak.

Domanóczi és Lestíni Zmeskall József Districtualis Tabla Assessora 46 eszt. szolgálatja után Consiliarius.

Szeldmayer József szül. 1762. Január. 22d.

LaFayette szül. 1757. Septb. 6d.

Ampringen szül. 1619. † 1684.

Seraphinka szül. 1823. Novembr. 7d.

Péli Nagy András megholt^* 1830. Sept. 18d.

Török József Úr, Castellanus Ujhelyben 1754. 21. Apr. szül. testvére István Major a’ Palatinus Huszaroknál Budán. 1825 körül.^*

Boronkay Gáspár szül. 1764. Január. 13d.

felesége Szulyovszki Anna † 1830. Nov. 29. Rákóczon.

Kisfaludi Károly † 1830. Nov. 21d.^*

Convers. Lexic. magyarúl........................................

Naturgeschichte. 13. Heft. [...] 20. x. C. M..........................................10,, 50

der feine Gesellschafter. 1. f. C. M. .......................................................2,, 50

FerdKlugens Abendunterhaltg. 20 x.................................................– 50

Josephi, Worte des Ernstes. 1f. 20...........................................................3,, 20

Júl. utolsó napjai................................^*

Novemb. 6d. Jettyvel voltam Ujhelyben.

7. VASARNAP.

8. Gyűlés – Wékey Károly Őrmezőn meghal. szül 1801. Febr. 4d. p. mihi 136

Major József Ujh. Predik. szül. 1779. Septemb. 29d. p. mihi 208.

Georg. Lippay Eppus Veszprém et Cancell. sub Ferdinand II. 1636. Fasc. 152. Nro 207.

9. Gyűlés. ebéden Soos Pálnál.

10. Ujhelyi Predik. Major József †. dél előtt 11 és 12. közt vizi betegs. szül. 1779. Septbr 29d.

Emil. Verbőczi Domcsó András és Strauss Jakab ÉrSemlyénbe.

11. Ma éjjel megholt Horváth Gáspárné Széphalmon. Sophie Spisáknál hált. Én haza.

(II.) – Wékey Károlyt ma reggel temették. Árkot a’ kertben szőlőnek.

12. reggel Ujhelybe. Gyönyörü tavaszi idő. De Septemb. 13d olta nincs eső, ’s a’ föld minden szárazság nélkül van.

13. Boronkay Gáspár ma rekeszti be 66dik esztdejét. Szül. tehát 1764. Január.^* 13d.

Temetik Major Józsefet. Ferenczy Pataki Predik papol,^* Nyíri Oratiót mond.

14. VASÁRNAP. Wékey Károly tiszteletére halotti pompa. Ferenczy papol, Theol. Prof.^* Somosy János Orátiót. Gyönyörű beszédek, ’s mind, de kivált Ferenczy a’ sok Catholicusnak nagyon megtetszik.

Wékey atyja Ferencz, anyja Kozma Ágnes. A’ Szolgabíró Miklós testvére.

18. reggel haza. Estve vissza. Kelemen Erzsinek gratulálok. Ott csak Fő Notarius és Gönczy Samuel Urak. September 13d. olta ma esik először valami esőcske. Ezen egész idő alatt csak szemzett, ha esett. Az egerek nagy kárt tettek a’ vetésben.

Pesten, Váczi út. Arany Csillag. Madarasi ház. Winter Jakabnál.

21. VASÁRNAP. Bártfaynétól levél. / Pesten meghal Kisfaludy Károly

24. meghal Fancsikán Bodó Ferencz. Szeredán^* reggel az Ujhelyi hegyek hóval vannak ezen a’ télen elsőben béhintve.

25 Katalin napja. A’ Papista templom tornyába felvonják az új harangot. Donátus nevűt. Pechy Ferencz a’ Septemvir fija itt a’ Gyülésben. Estve pedig Dókus Fő Notárius Urnál, hol szállva volt.

A’ tiszta lelket, a’ szerényt csodálta. –

S szerette minden: senki nem gyülölte Wékey Károlynak^*

A’ régi ház, baráti ’s a’ Megye –

Eggyütt kesergik elhúnyt fényeket.

26. péntek. Sophie Patakra.

Döbrenteitől levél.

28. VASARNAP^*

29. estve 9 órakor meghal Rákóczon Boronkay Gáspárné, szül. Szulyovszky Anna.

Bartos Majornak gratulálunk Inczédynél.

30. haza. – Rheumatism. a’ fejemben.^* Meghal Pius VIII.

1. vissza Ujhelybe.

3. Huszti Ferencz és Polyák József Keserűből. 6 eszt. 4000 f. – – Estve apprecalni Kelemen Bébi Kisassznak. Ott Kozma Ferencz és hitvese Gosztonyi Borbála.

Levél Schedeltől, ut Döbrentei.^*

4. Borbála napja.

Kácsándy Mih. Notár. és Vice Ispán Butkay István Követek 1638 a’ Pozsonyi Dietán

1642 ismet volt. De az 1643diki Dieta Decretumai nincsenek in Corp. Juris Hungarici.

Kácsandy antea Perceptor és Assessor.

Ermordung Caesars. Nach Füger, geschubt von Kininger.

Maria Theresia (v. Neapol) nach Maron. […] v. Joh Kovátsch.

Gegend v. Fidisch. Eisenb. Com. Aquarel v. Joh. Nep. Schödelberger.

Ginofsky Jos.

Petter (Franz Xaver) Corrector.

Kuppelwieser. portrait.

Karl Sales.

Denhauser.

B. Malonyai. u. Prof. Joh. Ender.^*

Alexanders Ubergang uber den Granicus. – Jos. Szent Pétery.

Portrait des Palatinus in Wachs. bossir[.] v. Elias Hütter.

Buste des Kaisers, aus Gyps. v. Jos. Klieber.

Vörösm.

Schedel

Kölcsey

Horv. Endre

Guzmics.

Philos.

Imre János

Berzs.

Szilassy

Petrovics Fr.

Kis Ján.

Mathem.

Tittel

...

Bugát.

Balásházy.

Törvény.

...

...

Szlemenics.

Köteles S.

5 VASÁRNAP.

10. Ciceró Catilinariáji megerkeznek a’ Devaux és a’ Bäuerle lithogr. képével

Albert Riemensberg Ritter von Radmannsdorff Lithograph.

{gedruckt bei Mannsfeld et Comp.

Seitten-stettengasse. Stadt Wien.} Ma vettem Correctúrára a’ Bibliai Historiák első ívét Patakról.^*

12 VASARNAP.

December 13. Nagy Lázár Úrnál organisáljuk a’ Casínót a’ Balásházy János Ur által 1827. építeni kezdett nagy házban, a’ Hartay Cúrián. – Farkas Zsido Pestre indúl.

14 egész éjjel havas eső. Fertelmes idő. Nagy sarak. A’ hegyek mindenfelé be vannak hintegetve olvadó hóval.

Hír a’ Diætáról: 1, a’ Helytartó Tanács a’ Magyar Vgyékkel magyarúl levelezzen.

2, a’ Curia magyar Sententiát hozzon a’ magyarúl folyó perekben.

3, a’ magyar pénzre magyar epigrapha.

4, a’ Só’ mázsája 30 xrral alább szállítatik.

18 haza.

19. VASÁRNAP

20 Rozgonyi József és Görgey Fánny copuláltatnak. Ujhelyben^* vásár. Locumtlis Consil. Ambrózy Lajost megüti a’ guta az asztalnál, ’s meghal.

21 Domcsó András de Verbőcz. – Kazinczy Mária megesküszik Radban Turánszki al.^*

Tántja Kárner Lászlóné elment a’ háztól, hogy jelen ne legyen mikor a’ nem kedves házasság megtörtént.

22

23 Vissza Ujhelybe.

24

25. Szombat. KARÁCSON Staféta a’ Cholera nyavalya eránt, melly Oroszországban pusztításokat teszen.

26 VASÁRNAP. Nyargalva megyen a’ katona Ujhelyen, Patak felé, a’ katonai levéllel.

31. érkezett meg Farkas Zsidó Pestről, ’s hozza Richternél heverő képeimet.

A’ rettenetes sár miatt 10 nap jött Pestről. (Miss Sara és Minna Fenyéritől.)

A’ Dietáról haza jövő Követeknek bezzeg vala útjok.

Ma Pesten béverik a’ Judex Curiae Gr. Cziráky Antal ablakait, ’s ezt kiáltozzák.

Haljon meg a’ hazaárúló! – Az ablakokat helyre állítatá reggelig Cziráky, de véghetetlenűl levolt verve a’ történet által.

Hormayer Oester. Plutarch képei közzűl

1. Carol. V.

2. Ferd. I.

3. Maxim. II.

4 Rudolph. II.

5. Matth. II.

6. Ferd. II.

7. Ferd. III.

8. Leop. I.

9. Car. VI.

10 M. Th.

11. Leop. II.

12. Franc. I.

13 Eugen v. Savoy.

14. Laudon.

15 Kaunitz.

16. Montecucoli

17. Zrinyi

18. Hell.

19 Born.

proles hoc ordine nominantur: Steph. 2., Nicol. 3., Petrus et Andreas. Protoc. A. Nro 9. pag 1113.

1827 fizetett Coronationale honorariumot 1024 ¾ aranyat.

1830. V. Ferdinándnak 880 3/8. aranyat

Portája volt 128 portaja és fizetett Contributiót 88154 f. 16 xr. pengőben.

1830 lett portája 110. elvesztett belőle 18 portát.

Testőrzőkre fizet 2049 f. 21 1/8.

1. Szombat. ebéd Bodó Urnál. dél után Pika és Fő Notárius Urakhoz. irtóztató sár.

2. VASARNAP. tavaszi melegségű idő. Nem mentem ebédelni Major Barthoshoz. Dolgom volt.

3. Fő Notarius Urnál ebéden.

4. Bodó Urnál. Reggel jő a’ levél Fő Notarius Urhoz első VIspán B. Vay Miklóstól, hogy ő Borsodi Administrator leve. Prof. Márton József Úr nevében Tályai^* postamester Kardos Sámuel Úr nekem 91 fntot lefizettet az itt való postamesterrel azon 94 fntom helyett, mellyet Prof. Ur veve fel Ocskay Antal Kanonok Urtól a’ 20 exemplár Hajdan Gyért.

Reggel szépen tűnt fel a’ nap: estve olly sűrű büdös köd, hogy alig lehetett színi.

5. Kelemen Sámuel Urnál ebéd és vacsora Bodó Úrral. Tart a’ fertelmes és büdös köd.

6. VIZKERESZT. – Barthos Major Úrnál. Fogy a’ köd.

Pesten, Maria Dorothea úcza. Szám 13. – emelet 2.

7. Ma éjjel végre valahára megfagyott.

8. tart a’ fagy.

9. VASARNAP. ebédkor haza sétáltam. A’ réten már áltfagyott a’ patak.

10. Otthon. Első havacska.

11. reggel bé. – Az éjjel Fő-Ispányunk keresztűl ment Ujhelyen. Kir. Commissáriusnak van nevezve Cordont vonatni a’ Lengyel széleken a’ Varsói revolutionális mozdúlatok vagy a’ Moszkvai Cholera miatt, melly most támadt pestises nyavalya.

Hír Barkasitól, hogy B. Vay Miklós Januar. 31d. fogja tartani beűlését a’ Borsodi Administrátorságban, és hogy Lónyai János Loctlis Consiliarius lesz.

13 VASARNAP.

14d. B. Vay Miklós és Szirmay Antal Követeink referálják Dietai munkálkodásokat.

15 Vay viradtakor megyen. Sophie be jő, hívat. Igy jelen nem leheték a’ Gyűlésben, hol^*

18. Kazinczy Máli és Laczi hozzám. Vélek ki Széphalomra. – Gróf Teleki levele.

19. estve gyalog vissza Ujhelybe.

20 VASARNAP.

Sophie pióczákat rakatott fel. Fájdalmai megszűntek, de a’ sok vérszívás elgyengítette.^*

21. Kazinczy András öcsémmel Miskolczra indúlok. Bodónál ebéd. Kemény hideg és hófuvások. Éjsz. Olaszi Budai András Fiscális Urnál.

1. ebéd Szerencs. Ott a’ sok Zemplényi Deputatus. Azok Csanálosra. Mi éjszakára Miskolczra.

2. Vay Abrnéhoz. Lilla és Erzsi. Atyjok Beregszászon. Ragályi Jánosné. Ebéd Zsolcza. Ma látom legelőször B. Vay Lajosnét. – A’ Banderium majd megfagy a’ lovan. B. Way Miklós Miskolczra pompásan bémegyen.

3. B. Vay Miklós beűl a’ Borsod Vgye Fő-Ispányi Administratorságába. Decretuma erről 30 Xbr. Csoma Zsigmondné. Szilasy Ferencz. B. Bémer Kanonok^* kezet szorít a’ Superintdnek. Füzéresy a’ Sepsi Plebánus és Prépost. iszik^* a’ Superintendens egésségéért az asztalnál.

4. Ragályi Tamás és Lónyai László Követek referálják Dietai munkálkodásokat.

Lónyay Lászlóné Bónis Therézt ma látom eloszor miolta asszony.

5. K. Andr. haza. én Harsányban ebedelek. éjsz. Kövesd. – Éjsz. B. Vay Miklós Kövesdre kísérve hat Magistrátualistól. Én Kapitány Weiss és Főhadn. Szalay Urnak (a’ Palatinus huszár^* Rgmtből) az ebédlőben. Okolicsányi FőSzbíro ott hagyja halálos betegségben fekvő fiját ’s jő az Administrator tisztelgésére. Eggyütt vacsorálunk. Én Hutka István Fisc. Urral eggy szobában hálok.

6. VASARNAP. Kövesd. – Estve Bajkor József.

7. Menzel nevű híres Pesti szakáccsal^* ki Zsolczán és Miskolczon főzött Pest felé. – Kapolnán túl Dercsényi Pál elrepűl szekerem mellett. Áltültet. Éjsz. B. Brudern Józsefnél Gyöngyösön.^*

8. Bagi fogadó. – Gödölöröl jobbra Göd praediumnak. Ott hálok. Ma látom DPálnét először.

9. Gödölő és Göd közt a’ nagy hoban és lucsokban sokat járván tudőgyuladást kapok.

Pestre reggel. Szemere nincs. Bártfay. Ágyba mingyárt. Kovász. – B. beszéli Helmeczynek hogy itt vagyok. – Veresmarty jő.

10. Schédelt ma látom először miolta haza jött Londonból és Parizsból. Bajza.

11. Stettner. Tovabb Schédel. Bajza. – Nyomtatott jelentés a’ Kisfaludy Károly Munkái felől.

12. Szemere Pálné és Kölcsey Ferencz jönnek. – Estve Bajza olvassa Anti Döbrt. Ködös rút nap. A’ Császár születése napja. Zúgnak az ágyúk.

13. VASÁRNAP. Báró Prónay Sandor nálam. Szül. 1760. Apríl. 7d.

Pozsonyban az V. Ferdinand koronázásakor

AMOR –– PRINCIPIS

POPULI –– FELICITAS^*

Döbrentei Fáyhoz karddal kalpaggal jelenteni hogy rendes tag lesz Kisfaludy Károly helyett. Fáy el nem fogadta.

Guzmicsot készítik Secretáriusnak.

Helmeczi Pénztárnoknak Szécsenyi Ellenőrnek felesküszik a’ Directorok’ mai harmadik űlésekben. Az^* első űlésben Cziraky Judex Curiæ előlűlése alatt 13, a’ másodikban 10, a’ maiban 8 vala jelen; ide nem értvén Döbrenteit, az ő Jegyzőjöket. – Ma érkezék meg a’ Kir. Confirmatzio is az ezidére választott Előlűlőkre. (Teleki, Széchenyi).

Atyáink’ idejében, midőn még a’ Nagyok nem pirultak magokat bolondok által múlattatni, Egernek Ura valamelly Szentgyörgyi nevű illyet elhalmoza kegyeivel. Nem lehetett el nelkűle, ’s széket adata neki vendégei sorában. A’ bolond, Urak közt forogván, végre elhiteté magával hogy ő is Ur, ’s a’ melly csúszó mászó vala ezek közt, olly kevélyen viselé magát azok eránt a’ kik felette nem valának. Lemenvén eggy nap az istálóba, ’s a’ kocsist,^* ki nem akará tenni a’ mit ő akara, dölyfösen támadván meg, az kapá a’ vasvillát, ’s derekasan eldöngetvén nyelével, Eredj útadra, gazember, ugymond; te csak az Urak között vagy Ur; mielőttünk bolond vagy.

Menzel János. Leopold úcza 184. szám alatt.

Strapparola-Caravaggio. Tündér Ilona és sok egyéb Meséink a’ Magyar földön.^*

14. hétfő. Estve ötkör Gróf Telekinél első űlés.

jobb kéz. bal kéz

1. Gróf Széchényi 1.^* Kazinczy

2. Tittel. 2. Superintendens Kis.

3. Prof. Imre.

4. Kisfaludy Sandor

5.

6.

7.

T. Megköszönti a’ felgyűlteket rövid mondásban – Felolvastatnak a’ nyomtatott Statútumok ’s a’ Pozsonyi és itt tartott^* Gyűlések Protocollumai; ’s jelentés hogy tegnap megérkezett a’ Kir Parancsolat, melly javalja a’ Teleki és Széchényi megválasztásokat az Előlülőségre.

Dictáltatnak azoknak neveik, kik közzül tiszteletbeli, rendes és levelező társak választathatnak nem exclusive, hanem tanácslatképen dictáltatnak, a’ ki miként eggynek vagy másnak eszébe jutott.

Schédelhez ma először. Onnan Guzmicshoz. Fáy nálam.

15. Kedd. Szilasinál ebédlek. Maga a’ Personalisnál. Ott Cleinmann és a’ háziak.

1 Széchényi 1 Kazinczy

2 Himfy 2 Kis

3 Tittel 3. Schedel

4 Gebhárd 4 Szilasy

5 Guzmics 5 Petrovics.

6 Kölcsey 6 Balásházy

7 Vörösmarty 7 Imre

8 Dr Horváth József 8 Horvath Endre

9 Bittnicz.

1 B. Mednyánszky Aloyz 8 Consil. Bene Ferencz Orvos

2 Gr. Dessőffy József 9 Görög Demeter Udv. Cons.

3 B. Wesselényi Miklós 10 Döme Károly Kanonok

4 Fáy Andras 11 Kolozsvári Sandor Kanonok

5 Budai Esaiás 12. Consil. Schédius.

6 Kopácsi József Püspök

7 Jankovics Miklós Nro 12.

Fáyhoz, Jankovicshoz a’ hírrel.

16. Szeredán. Jelen voltak a’ Tiszteletbeli^* Tagok is, hogy az üres helyek kipótoltassanak. – Az űlés az ebédlőben, nem a’ nagy vizit szobában.

Teleki.

1 Széchényi 13. Gr. Dezsőffy

2 Consil. Bene 14. Fáy Andr.

3 Jankowich Miklós 15. Superint. Kis.

4 Vörösmarti 16. Mednyánszky Aloyz

5 Kölcsei 17. K. F.

6 Döbr. 18 Kisfaludi

7 Szilasi 19 Gebhárd

8 Prof. Imre 20 Tittel

9 Bittnicz 21 Schédius

10 H. Endre 22 Szlemenics

11 H. Jósef. 23 Guzmics

12 Petrovics 24 Schédel

25 Balásházy

Horváth István resignál. Az felolvastatik.

Szemere megválasztatik 24 vokssal. 1 Bajzára esett.

Prof. Schuster kapott 23 voksot Haliczki kettőt.

A’ Sessióból írom meg a’ hírt Szemerének, staféta által akarván küldeni. De Kölcsei Præsidiálist is expediáltatja.

Teleki, Széchenyi, Mednyánszky a’ kandallóban. Én bemegyek, Kölcseivel és Schédellel. De Mélt. Ur 11 pap; hiszen Klastrom lesz az Academia.

Tiszteletbeli Tagoknak választattak ma Pécsi Püspök B. Szepesi. Krasznovics, Ragályi Tamás, Gr. Teleki Ferencz a’ Paszmosi.

[…] 5f. […] Sánd. 2f 30. [?] V. Ferd. 3 f.

17 Febr. Csötörtök. ebéd Jankovics

Teleki.

1. Szécsényi 1 Gr. Dezsőffy

2 Kisfaludy. 2 Kis János

3 Schédius 3 Fáy Andr.

4 Jankovics 4. K. Ferencz

5 Döbrentei 5 Guzmics.

6 Szilasi 6 Szlemenics.

7 Imre 7 Gebhárd.

8 Bittnicz^* 8 Tittel

9 Horv. Endre 9 Schédel

10. Petrovics 10 Kölcsey

11. Balásházy 11 Vörösmarty

12 Horv. József.

Döbrentei.

I. II.

1 Balog Pál Dr. 14 vokssal. 1 Forgó Dr. 15. én Gr. Dezsőffy Aurélra.

2 Bajza 16. 2. Szalay Imre 16^* –––

3 Gróf Kemény 16. 3. Prof. Márton 18 Dulházi is eggy voksot kap.

4. Szeder Fábián 13. 4 Szenvei József 17.

5. Stettner 14. III.

6 Czuczor 18 1. Ercsei 14.

7 Deáki Sám 17. 2 Kis Károly 14

8 Dohovics 14. 3 Bártfay László 15.^*

9 Thaisz 14. 4 Beszédes. 14.

10 Gévai Antal 19. 5 Perger 15

11. Nyíri István 13. mindössze húszan.

–––––

Thewrewkre eggy voks ment. – Erre Teleki mit mond.

18. Szemeréhez korán reggel. Gr. Dezsőffinél a’ Horvát háznál (Cziráky mellett) Deputátio Kölcsey. Tittel. Kisfaludy Sándor én. – későn Döbrentei. Dezsőffy szava arra hogy nem veszik a’ magy. könyveket. – Mint az örömlyányait.

Fessler, Hammer. (a’ külföldről.)

ebéd Szilassynál. Ott B. Bánffy^* a’ Borbély Gábor veje és Grof Kemény Domokos, ki^* most jő Párisból.

I Folyó-Irás alaprajza’ dolgozására.

Gr. Dezsőffy.

Dobr. / K. F. / Kisfaludi / Kölcsei / Tittel.

II. Szótár és Gramm.

Schédius.

Horv. Endre / Imre / Petrovics / Szemere / Veresmarty

III. Társaság Év könyvei:

Fáy Andr.

Gebhard / Super. Kis / Schédel / Szilasi. / Szlemenics.

IV. Jutalomkérdés feltétele. Recensiók.

Jankovics.

Balásh / Bittnicz / Guzmics. / Horv. József.

Sztankovics Prælátusnál vártak: de nem akadtam a’ házra.

––––––

Szilasinál az Agens declamálja a’ Dezsőffi verseit. / Krainik estve hozzám.

19. Febr. Szombat. Szombat.^* Ebéd Bártfaynál Palival, Tittellel és társainkkal. – Estve felé a’ Dunához.

20. VASARNAP. Űlés a’ Kir. Tábla’ palotájában. Præses Teleki. Mellette jobbra üres hely. Azután Cziráky Antal JudCuriæ, Personalis Mailáth, Septemvir Szegedi. Guzmics, Jankovics Imre. Bittnicz. K. F. Kölcsey. – A’ bal oldalon Prónay Sandor / Pechy/ Dezsőffy / Kis Superintendens / Döbr. / Mednyánszki / Szecsényi / Szemere.

hátúl Kisfaludi, Fáy, Schedius, Petrovics, Schedel, Vörösmarty

Döbr. megvalasztatik első Titoknoknak 20 vokssal. Schédel 8. Rám^* 2., Imre 1. Másodiknak Schédel 24 vokssal. Vörösmarty 4. Imre 6. Helmeczi [.].

Suster eránt az Igazgatók megeggyeznek. Helmeczi 1.

ebéd Károlyi István Typogrnál. – Horvát Isthoz. Oda Jankovics, Pap, […]^* – Jankoviccsal Guzmicshoz. – (Imrénél jőnek össze a’ Deputatusok ebéd után négykor Desőffy Tittel Kisfaludy Kölcsei én. –

Kölcsey estve megbetegszik.

21. hétfő. ebéd Gróf Telekinél (a’ Grófné születése^* napja tegnap volt 47d. esztdejébe lépe bé.)

Olvastatik a’ mi Deputatiónk munkája.

22. Prónay Sándornál ebéd, egyedűl Gróf Dezsőffyvel.

Olvastatik a’ Deputatio^* Munk.

Helmeczynek voks és űlés adatik. Fenyéri Redactor lesz 300 f. Conv. pénz fizetéssel.

23. Szereda. ebéd Sztankovics Prælatusnál Guzmiccsal, Szlemeniccsel, Horv. Endrével. A’ Prælátust ma látom legelébb. – Reggel Fenyérit vezetem Gróf Telekihez, ki Fenyérit ma látja először.

Teleki. / jobb kézre 1 Széchenyi. 2. Kisfal. Sándor. 3. Schédius 4 Jankovits 5 Döbrentei 6. Schedel. 7 Gebhard 8 Imre. 9. Bittnicz. 10. Horv. Endre. 11. Petrovics. – bal kez. 12. Dezsőffy. 13. Fay 14 Super. Kis 15. K. F. 16. Kölcsey. 17 Schuster 18 Szlemenics. 19 Tittel. 20. Szilasy. 21. Veresmarty. 22. Guzmics. 23 Szemere. – Olvastatik a’ 3d és 4d. Deputatio munkája és a’ Diploma^* mellyel társaknak fogadtatnak. Semmi választás. – Szemerét haza kísérem. – Cserei levele érkezik.

24. Csötörtök. Ebéd Comáromy Györgynénél,^* a’ Tetétleninél. Utolsó Gyűlésünk estve. Választás a’ Philosophiai Osztály rendes tagjára. Mind a’ kétszer 13 Bajzára, ’s 13. Szalay Imre Professorra. Jelen voltak ezek: Teleki. – jobbra 1. Szécsényi. 2. Kisfaludi. 3. Schédius. 4. Jankovics. 5. Döbr. 6. Schedel. 7. Helmeczi. 8. Vörösmarti. 9. Imre. 10. Bittnicz. 10. [!] Horv. Endre. 11. Dezsőffy. 12. Fáy Andr. 13. Kis János. 14. K. F. 15. Schuster. 16. Tittel. 17.^* Gebhárd. 18.^* Szlemenics. 19.^* Petrovics. 20.^* Szilasi. 21. Guzmics. 22. Balásh. 23. Szemere. 24 25. 26.^*

13 voks esvén Bajzára is, Szalaira is, a’ Præses újra voksoltata. Akkor is ugyan annyi, és így elhalasztatott a’ voks. – Kisfaludi Károlynak Schédel, Széchényi Fernek és Festetics Gynek Superintendens Kis fog elégiumot mondani.

Helmeczi ma fogott űlést és voksolt. – Fenyéri ma láttatja velem a’ Kritikai lapokat; – Kölcseynek már tegnap adta.

25. egész nap fekszem. – Ferdinándiné Asszonyság jő Bártfaynéhoz.

26. Szombat. ebéd a’ Casinóban.^*

27. VASÁRNAP. Szilasinál ebéd. Gebler Nográdi Dr. – Fáynál Domby. – Jakabfalvinénál^* ma először. – Balog^* a’ Palatinus második fija magyar mestere.

28. Bártfainál ebéd. Szemerénél. Kalamárizs. Neue Zeit. – Az első Kis Gyűlés. Mindöszve tizenketten. Kassai József Lexicona. Kis Polycletus. – Szemerével Casinóba. haza az Invalidenhausnál.

1. Ki Péczelre délután. – Vad lúdak repűlnek. Változó szép és rút idő.

2. Periphrasisa a’ Magy. Verseknek. Károlyinak Dayka eránt.^* Kovács Zsigmond Úrnál.

3. Fáy Mózes Ur estve hozzánk. Napfény, hó, csendes idő.

4. Szenvey itt ebédel.

5. be Pestre. Casinóban ebédelek, Széchenyi’ vendége. Kapitány Huszár Elek és Schédel közt Huszár Bthecáriusa a’ Casinónak.

6. VASARNAP. ebéd Consil. Szirmay Ádámnál.

7. ebéd Prof. Imrénél Szemerével. –

A’ Pesten és Budán megjelent könyvek Laistroma (mense Január. et Febr.) kiosztatnak vélemény adás végett. Döbrentei maga olvassa fel a’ Kritikai Lapok czímjét.

8 kedd. Szemere ki Péczelre. Ebéd itthon. – Elviszem^* Stettnerhez a’ Gyöngyök Apologiáját.

9. Szerda. ebéd Comáromy Gynénél. eső esik. Sár. Szalay Lászlónál. Kalap 9f. paraplű 5f.

10. Csötörtök. Sár.^* Vásárlások. Posztó a’ fiaimnak. Ágytakaró, 55 f. reggel köd. Délután a’ legszebb tavaszi első nap.^*

11. péntek itthon. reggel által küldöm Engelnek a’ Dókushoz szóló ferslágot.^* poszto, ágytakaró. könyvek. Kis tűkrök Balintnak, Lajosnak, festékláda. 19f. 30x. Lajos Filep, Ferdinand. La Fayette. Gróf Károlyi Gynél ebéd. A’ hídon Kraynik és Cleynmann.

12. Péchynél.

13. VASÁRNAP.

14 hétfő. Comáromyné. Űlés. Hajós János.

15. kedd. B. Prónay Sándor

16 Szerda. Szemere Pálnál ebéd.

17. Csötörtök Péchy. – Licitatiója Kisfaludynak. Estve özvegy Nagy Barnabásné.

Miller, von Dresden. Pozsonyban Sattlergasse, Haus Kochmeister.

18 Péntek. Sándor napja.

19 Szombat József napja Bártfay.

20 VASÁRNAP. Jakabfalvi és Gr. Károlyi Györgynél ebéd. Ott Dezsőffy San[dor]^* Szécs. Andrásy. Gr. Bethlen Imre érkezik Pestre.

21. Kúnné. Ma olvastatik fel az én Recensióm a’ Bimbókról.

22. Kedd. Gróf Bethlent Jankovics Miklóshoz.

23. Szemerével Péczelre. Levél Kölcseyhez.

24. Ma látom először Gróf Ráday Gedeonnét Gróf Teleki Borbálát, ’s 9 holnapos fiját Palit. Szül. 21. Jan. 1830.^*

25. Dercsényi és a’ Gróf ’s a’ Grófné jönnek. Én ott vacsorálok. – Szalay László bimbóji recensioját tisztázom.

26. Toldytól visszakapom Verseimet. Új rendbe szedem a’ darabokat.

27. VASÁRNAP. lásd a’ következő lapot.

Pozsony. 17. Nov. 1830.^*

1. Kisfaludy Károly

2. Vörösmarty Mih. Szemere Pál. 16. Febr.

3. Schedel Ferencz.

1. Kisfaludy Sándor

2. Kölcsey Ferencz

3. Horváth Endre.

4. Guzmics Izidor.

1. Döbr.

2. Imre János, Egri Megy. Pap Philos. Theol. Dr. Philos. Prof. Heves Varm. Táblabírája.

1. Berzsenyi Dániel. 2. Szilasy János Szombathelyi Pap Philos Prof. a’ Szombathelyi Lycéumban.

1. Horvát Istvan Phil. Dr.

2. Petrovics Fridrich. Ügyvéd.

1. Kazinczy

2. Kis János.

IV. Mathematicai.

1. Tittel Pál Egri M. Pap. Philos. Dr. Astronomus Prof.

1. Bittnicz Lajos, Szombathelyi Pap Philos Dr. Szombathelyi Lyceumban Math. és M. Nyelv. Prof. a’ Boroszlói Tudós Társ. Tagja Vas Várm. Tablabiró.

senki

1. Szlemenics Pál Jur. Dr. a’ Pozs. Academia M. törv. Prof.

Pozsony Vármegye Assessora.

2. Köteles Sam. Philos Prof. Enyeden.

1. Gebhard Ferencz Orvos Dr. Therapia Prof. az Universitáson

2. Bugát Pál Orv. Dr. Prof.^* az Universitáson.

1. Horvát József Hont Vgyei Orvos.

2. Balásházy János.

Pesten Febr. 2d. 6d. és 13d. az Igazgató Tanács Gyűlése a’ Cziráky előlűl. alatt a’ Palatinus rendeléséből; mert még el nem érkezett a’ Teleki és Széchenyi Præsességét confirmáló parancs. – A’ Cassa dolgai. – Helmeczy Pénztárnok. – Széchényi Ellenőr.

Febr. 13d. megérkezett a’ parancs. 14, 15, 16. Tiszteletbeli Tagok választattak írott voksokkal.

1. Bene Ferencz Consil. Orvos Dr. az Egyetemben tanító^* Prof. az Orvosi Kar Seniora.

2 Budai Esaias, Superintendens Bihar. Vármegye

3 Grof Dezsőffy József rendbeli^* Orszgyűlési Kovet.

4 Döme Karoly Pozsonyi Kanonok, a’ Sz. Imre Seminarium Igazgatoja

5 Fáy Andr Pest V. ass.

6. Görög Demeter Kamarás, Udv. Tanácsos. Sz. István Commendansa.

7 Jankowich Miklós Pesti Ass.

8. Kopácsy Jozsef Veszpr. Püspök, Belső Titkos Tanácsos 7vir, Királynéi Cancellárius.

27. VASÁRNAP. Verseimet írom tisztára. Estve Rádayhoz. A’ Grófné Csabára B. Laffertnéhez, ki beteg. – Az istálóba. Bolivár hág. – Kovács Zsigmond Úrnál nagy társaság. – Szemere sokat tánczol. – Clementisz özvegy Keresztúri Luth. Predikátor özvegye mesterisen énekel. Gyönyörű estvét tölténk magunkban. Palinak régen nem volt jobb napja.

28. Borongós rút idő; hó szállong. Verseimmel bíbelődöm. Bohus Jánosné és testvére Szőgyényi László itt, Gróf Rádaynál.

29. Délig levelek. Délután Maglódra Liptay Sandorné szül. B. Rudnyanszki Therézia. – Ottlik Sándorné, Onodi Theresia (Ez 10 esztdős meddősége után tavaly Juniusban szűlte Ottlik Géza fiját.) Levél Rumitól, Dókustól, hazúlról.

30. Délután a’ szép Grófnéhoz Palival. Ott Gróf Wartensleben né,^* szül. Patay Borbála holnapos^* menyecske. A’ kis Pali sokat sír, betegen. Beszéd Born felől. Gyönyorű tavaszi estve.

31. Délig az Academiai Jelentés a’ Szalay Bimbóji és a’ Lassú Horatziusra tett Jegyzései felől. –

1. Apr. Nagy Péntek^* délután a’ Grófné és a’ Gróf hozzánk. Szemere és én elkísérjük. Ott a’ vacsora. Senki idegen mint mi. Gyönyörű estve a’ kanapén. – A’ Grófné mutatja a’ Foldvárinak szóló, de a’ Grofné convertjébe tett levelemet. Innen láttam hogy a’ Grófné levelét viszont, tévedésből, a’ Földváriéba^* tettem volt. – Földvári Miklós Urtól level Palinak nekem könyv.

2. Szombat. Pali és én ebédre Péteribe Földvári Miklós Urhoz. VSzolbírája Pest Vgynek. Az Asszony Kubínyi Amália Videfalváról, Losoncznál; (laposon) (Apátfalva dombon.)

a’ templom a’ munkásokon kivül kiket a’ falu ada 40,000be került. A’ Luth. Pap Esztergályi nevű. Valaha Tanítója az Urnak. A’ torony 18 öl magasságú.

Délután Gróf Wartensleben Károlyhoz –––^* Gyömrön betérünk. Megköszönöm Laczihoz az öreg Generális (Wilhelm) által mutatott kegyességeit. Fija Gusztáv elvette^* Patai Pálnak és Pogány Susánának (a’ Referendarius Lajos leányának,^* Borcza nevű leányát. – A’ templomban a’ Generális és a’ Generálisné ’s Vay Wilhelm márvány köve, Római munka. A’ halál Geniusa, űlve, a’ lefordított fáklyával, basrelief.

fejér márv.

fekete marv.

munkály = Handlung. Ich handle munkál. mint tökely ex tokél.

szenvelyg = ex szenved; mint ex téved, tévelyg.

3 HUSVÉT VASÁRNAP. Communion. A’ Grófné a’ karban. Fáy Berczi (Albert) ma communicál először.

4. Ebéd a’ Grófnál. A’ Grófné rosszúl. Azonban asztalhoz jön. Ebéd után lefekszik. B. Prónay Albert és B. Podmaniczky Károly.

5. Pestre. A’ Bimbók^* Recensiója az Academiában.

6. Útra készűlet. – 7. a’ gőz hajón Neszmélyig. Sadler Prof. Ur, az Assz. és Swobodáné, kinek férje Secretárius a’ Commandírozónál. – 8 Gönyő, Győr,

9. ebédkor Pannonhalma. 10 Vasárnap. Tisztek. 11. Zafiri Ur Ugocsából, és Baj Fiscalis^* [..] Szbiró 12. Az Apát útnak. 13. Szereda én Tömördön, ebédnél, Tatára.^* Fájsz József Rector, és Prof. Nequaszíl. 14 Esztergom. 15. Vácz. 16. Pest.

17 VASARNAP.

18 Szemere jő. Űlés.

# 19. Ki Péczelre. –

20 Prónay Alberttel hozzánk.

21

22 Útamat írom.^*

23 Gratulálni Fáy Gynek.

24 VASÁRNAP. Ambrózy György énekel.

25 Pestre, Borcsa is. Űlés. Drescherhez a’ Censura miatt.

26. Guerrock, kék frakk 55f. fek fr. és nadr. 50. D’Ellevaux.

27

28. Fejérnél. Haberle Botan. Prof.

29 Orczy kert.^* Ma először a’ Ludovicéát.

30 Elkészűl a’ Typograph.^* Jakabfalviné.

Fáy^* György és Puky Borbála György fijoknak halálára.

1. VASÁRNAP. Schedelnél Bajza. hozzájok. Bártfay^* Fejérvárra. 14 exemplár velint és 25 ordinariust áltveszek a’ Typogrból a’ 14 velint és 15 expt a’ Compactorhoz. 10 magamnak.

Fenyéri nálunk. Casinóban.

2. hétfőn az Űlésben beadom.

3. Reggel ki, de elébb az Érseknek, a’ Casinóban. Gróf Gedeonné Ludányban.

4.

5

6 Ebédre Almás. Délután a’ 63 köblös kertbe.

7 Vissza Péczelre. – Nálunk Gróf^* Nádasdiné.

8. VASÁRNAP. Gróf Ráday László és testvére Nína, özv. Gróf Nádasdi Lászlóné, a’ Sukoróban ebédelünk.

9. Pestre. Űlés. – Gr. László és Gedeon Ludányba. Meghal Rőth.

10.

11. Schmidt. Az éjjel dér volt. Ma estve ismét igen hideg.

12. Ki Péczelre. – Délután a’ Kún Ludovicának emelt márványkövet Tóbi Mihály Ur felavatja.

13. a’ Muzárion’ szamára.

14. M. Academia historiája hideg idő.^*

15. VASARNAP. Sophie napja. M. Acad. történ.

16. Reggel bé Pestre. Meghal Kovács Tamás. Tänzer Lilla beteg. 17d. Májusban a’ Grófné rosszúl lesz Ludányban. A’ Jatekszíni^* darabok fordít. Dr. Eckstein. Kraynik.

17. Reggel ki Péczelre. Schédiushoz. Nankin nadrág 7f. –

Medny. 1.

Mailáth 1.

Kraynik 2.

Szathm. 1.

Schedius 1.

Szilasi 2.

Tessedik 1.

Hőgyészi 1.

18.

19 dolgozom az Atlasz Papucsot.

20 rút idő eső és hideg.^*

21 Sőt gyönyörű nap, bár esős és hideg, mert ez nap hala meg Pesten Gróf Rhédey Lajos, eggykor Bihar, tovább Bereg Várm. Administrátora, de a’ ki rossz maga viseletei miatt mind a’ két helyről gyalázattal elmarada.

22 VASARNAP. Pűnkösd.

23 rút hideg idő.

24 Be Pestre. Űlés. Béadom az Atlasz papucsot. Leczke.

25

26 Grof Rádayval ebéd Tivoliban. Dezsőffy Bertalan. Lóverseny.^* Tessediktől levél és könyv.

27 Levél Guzmicstól. Bárczay Ferencz és Kaczkovics – – – Megferdem.

28 Perbeli dolgok. Jakabfalvinál ebéd.^*

29. VASÁRNAP. Szalay Laczi. – Bártfainál ebéd. Vele a’ lóversenybe. – A’ Palatínusnét ma láttam legelsőben: elébb midőn a’ Luth. templomból Gróf Telekinétől kísérve 12kor kijött, délután a’ lóversenyben férjével és Telekinével. – Marmont fr. Generális ma hagyja el Pestet. – B. Wess. ma hagyja el Pestet. – Kós Istvánné a’ lóversenyben.

30. Széchenyi nincs az Űlésben. – Ebéd Markosnál. – A’ Grófné ma érkezik Ludányból Péczelre.

31. Ki Péczelre. – A’ Grofné küldi a’ Phigie válaszát. (Ma két hete az az Május 17d. leve^* rosszúl Ludányban.) A’ Grófné szól velem a’ Bthéca eránt.

1. Levél a’ Btheca eránt. Eső.

2. a’ Grófné beteg. URNAPJA.

3. Tessedik Ferencz Utazását kivonom. – Estve a’ szőlőbe.

4. A’ Grófné Csabára. Sukoróra. Ott látom VNotarius Eckstein Urat.

5. VASARNAP. Mi Pestre. – A’ Grófné szekerünk mellett el, inoculáltatni Palit.

6. Felolvassák a’ Tessedik Utazása kivonását. – (Döbrentei kérdi, ha a’ munkában e a’ Színész – A’ szó és stílus enyém. felelék. – Midőn ez fordúla elő Tessedikben, hogy St. Cloud csak ollyan mint Gödölő, Telekinek és Tittelnek mondom, hogy azt nem hiszem. Döbrentei a’ szót meghallja, ’s ki akar pattanni. Teleki és Tittel megszólalnak, hogy én velek St Cloud felől beszélek. Döbrentei a’ Tessedik Munkáján piszkálgatott; ezt mutatja a’ Kegyed benne.) Elbúcsúzom az Academiai Űlésben, haza indúlván.

7. Híres Gyűlés a’ Vgye^* házában. Kubínyi Fer. a’ Lengyelek^* mellett szól. – Wess. Mikl. nagy Orátornak bizonyítja magát. Tapssal eresztetik ki. – A’ Grófnéhoz a’ Bibl. Historiákkal. – Első Angaria 75f ezüstben.

8. Kraynik Imrénél lelem testvérét Laczit. Irtóztató eső tegnap és ma. – Ebéd Tihanyinál. Ott Tolnai VIspán Csapó

9. Sophie.

10. a’ Fáy Ferenczné Péczeli lovain Péczelre ki.

11. a’ Grófné dél után hozzánk.

12. VASARNAP. Gróf Nádasdi Lászlóné érkezik. – Ebédelnek. Én búcsúzni. – A’ Grófné levelet ír Ludányba általam. – Isaszegnek, Besnyőnek, Domony. Onody Zsigmondnál. Ott Otlik né^* Maglódról. Fáy Györgyné. – Ikladra György, vadászni.

13. Adonyi volt^* FőSzbíró Urhoz. – ebéd Acsán – éjsz. Franyó Dániel Fiscalisnál Nándoron. Hirgeist Ferencznek az atyja Leopold Nándoron hala meg.

14. Balassa Gyarmat. VIspán. Gyurcsányi Gábor Ur a’ rabokhoz viszen. éjsz. Kürtös.

15. Nagy Kűrtösön, özv. Loctlis Consil. Ambrózy Lajosné szül. Gyürky Erzsébet. Erzsi és Náni. – Bouton a’ franczia-Mester a’ kis Maithényi Laczinál, az Antal Honti VIspán fijánál

16. Pöstyénben ebéd Pap Jozsef Urnál. Högyészi Mag[.]al. – Éjsz. Ludány.

17. Ludány délig. – Fizsi és Mocsári Borcsa Ságnál tesznek le szekerekről. Ott a’ Szemeréére űlök. – Lapujtő; Gróf Bercsényi Miklós Karancs-Berényről.

18. Lapujtő. – Veszprémi Szabó István Káplány Karancs-Kesziben az Anthol. fordítója. Szül. Szent Királyon Veszprémben 1801. Júl. 6d.

19. VASARNAP. Etesre Manczi és én. Consil. Kapy Józsefné, Szent Iványi^* Náni. Baranyai Mihály már nem kancsal.^* Eggykor nagyon az. 1768. 3. Nov.

Éjszakára Losonczra. – Fatovics István Urhoz. Bál. – Fráter Pál igen sok kellemmel tánczol. – Gróf Forgács Augustus, VNotar.

20. Gyűlés. Gyurcsányi Gábor. – Tihanyi Ferencz. – Kubinyi Fer. a’ Lengyelek^* mellett szól, ’s Metternichet megillenti. – Prónay János^* volt Dietai tiszta Követ fog mellette, legalább simítja. Kubínyi Ferencz csak ezt és nem többet: Herczeg Metternichről nincs mit szólanom sokat; elég ha azt mondom, hogy legjobb barátja Polignacnak. – Szijjártó Assessor ellenkezik, ’s csak maga.

Ozsonnára Videfalvára Kubínyi Ágoston Urhoz. hitvese Gosztonyi^* Oologiai, Numismaticai Mineralogiai, Btheca. – Chinai disznó. Báró Brudern Jozsef hozatott legelébb Magyorszra. – Szélim Aga két levele. Ezt Kubinyi tavaly Orsován látta. Nálunk Szőlősi volt.

21. Podrecsányba Török Jánoshoz, az András és Lanzer^* fijához, ebédre. hitvese Zolyom Vgyei VIspán Holecz^* Ur Carolina leánya. fijai Sándor és Béla, az 10 ez 5 esztdős.

– a’ Reform. Collég. Azután a’ Lutheranus examenbe, melly a’ templomban. Valenti Sziráki Senior.^* 1804. Szirmay Andrnál Pazdicson Nevelő. Kub. Ág. az Inspector. Ott Sz. Iványi Bogomér. – Huszár József és Sréter János VNotárius.

22. Gácson. A’ fabrikában. A’ Várban. Gróf Forgács^* . – Ebéd Fabiánfalván. – Zsigmond fija declamal. Éjsz. Ozsgyán. B. Luzsinszky János Obester és Kapitany Kevy József. – Özv. Korponayné szül. Mázsáry^* . Assz. – Malatinszky Júlie, elvált Kirínyiné. Csemniczky^* nekem deakversekkel^* improvisál, Szemerének németűl auf der gelehrten Reise.

23. Rima-Szombatban cseresznyézünk. Bátkán SzentKereszti [?]^* Commissárius. – Tornalja.

24 Tornalja. – Berzsi Mihály Predik. Szül. 1767.

Almási Balogh Sám Sajó Keszi Predik. – a’ Dr. Pál testvére 1796. Jún. 6d. szül.

Sonntagh Ádám patvarista társam, Gusztáv’ atyja 1759. Mart. 1.

Tornaljai Károly szül. 1761. Mart. 30. mh. 1822. 15. Apr.

Július – 1808. Mart. 15d. a’ Bodrogba fúlt 1823. 1. Júl.

25. Újházy Samuelné Radvánszky Polyxén. ’s leánya Clementíne, Draskóczy Samné, ’s három gyermeke Gyula, László, Lőrincz. ’s férje ki 14 ifjat vive Dietára ’s ipa mindketten Sámuelek. –Ránkra^* feredni. – Szemeréné Berzétére.

26 VASÁRNAP. Tornaljai Márton nőtelen.

Antal, Losonczy Joanna.

Lucián, B. Szőrényi Amália. Lakadalma 1830. Nov. 18d.

Dr. Marichovszki.

Almási Balog Samuel papol.^*

Szuhai József a’ ház Fiscalisa.

27. Putnokon ebéd. – SzentPéteren hálás. Losonczi Józsefnél. – Ragályi Tamásnál.

28. Ragályi Tamás nalunk. – Éjsz. Miskolcz. Pálóczi László, Apostol Pál, Németh József.

29 Szerencs, Patak. – Prof. Somosy János Urnál. Ott Kolosy József. Beszélik hogy Cholera van Zemplben is.

30. Szemerét kérjük forduljon vissza, mert Ungvárban el találják^* rekeszteni. –

Én már 9kor Ujhben. Partic. Congreg[.]. – Emíl a’ Patikában jő hozzám. –

Zseni Ránkon. Thalie Deregnyőn.

1. a’ Pataki ifjuság szellyel oszlik a’ Cholera miatt.

2. Zseni jő.

3. VASARNAP. Földrengés. Lajos vereshimlőt kap.

6. Erdélyi Leveleimet újra dolgozom. – Kraynik Pepie itt. – 1.

9. Tamási József. Piarista Rector Úr nálam, hogy az Abauji őrök be nem eresztik. Vissza kelle térnie. Hoz leveleket Bártfaitól és Schédeltől.

10. VASARNAP.

11. Nánitól levél. – Elvégzem az Erd. Leveleket Júl. 16d. Péczelt bezárták.^*

17. VASARNAP. 1. Nógrád és Gömör. Ma eloszor.

18. Rátkay itt – (Pesten történt lármát lásd itt ad 25^m Jul.)

20. 1. Nográd és Gömör, újra is, le is tisztázva.

Gróf Dessewffy József szül. 1772. Febr. 13d.

Dietai Követ 1802. Sarosb. 1805 es 07 Zempl. 1811. 1825 Szabolcsban.

Gróf Széchenyi István. szül. 1791. Sept. 23d. (1825. Nov. 3d. teszi ajándékot.)

Cs. K. Kamarás, az Orosz Vladimir a’ Prussziai Érdem, a’ Sard[.] SzLázár és Móricz és a’ Sicilai Érdem Rend^* Vitéze.

Bohuczki^* Sajó-Királyii Plebanus, ott maga copulálta magát és^* eggyszerre a’ gazdasszonyával. Ezért elfogattatott, és a’ Füleki Franciscánusoknál szenved.

9.^* Kresznerics Ferencz Szombathelyi MegyPap Philos. Dr. Kemenes aljai AlEsperes, Sági plebanus;^*

10. Kolozsvári Sandor Veszpr. Kanonok.

11. B. Mednyanszky Alajos Kamarás, Helytartói Tanácsos

12. Ragályi Tamás Borsodi Országgyűlési Kovet.

13 Schedius Lajos Tanácsos, Æsthetica Prof. Charkówi Göttingi, Jénai Társ. Philos. Kar Seniora.

14 B. Szepesi Ignácz Pecsi Püspök Exc.

15 Gr. Teleki Ferencz Kamarás Paszmoson.

16. B. Wessel. Miklos.

Horv. István resignal.

Szemere Pal.

Schuster János Prof. és Orvos Dr. rendes Tagok.^*

Febr. 17. Levelező Tagok választatnak

1. Almási Balog Pal. Orv. Dr.

2. Bajza József Ugyvéd.

3. Bártfay Laszló Gr. K. Gy. Titoknok Szathm. Várm. Ass.

4. Beszédes József Sarvízi Igazgató Vízmerő.

5 Czuczor Gergely Bened. EkesenSzolas Prof. Komaromban

6. Deáki Samuel SzamvevőTiszt. az Erdélyi Kormány Szeknel

7 Dohovics Vaszily Alesperest Ungvármegyében

8. Ercsei Daniel Phil. Prof. Szabolcs.

9. Forgó Gyorgy Orv. Dr Pesti Phys. és Ass.

10. Gévay Antal Scriptor a’ Bécsi Udv. Biblioth.

11 Gr. Kemény Józs. Secretarius az Erd. Kincstartoi Tanácsnal.

12. Kiss Karoly FőHadnagy Mariasinál

13 Marton Jozsef M. Ny. és Lit. Prof. Bécsben, Beregi Ass.

14 Nyíri István Phil. Prof.

15 Perger János Ugyvéd és Tablabíro. Kbi? [?]

16 Stettner György Ugyved és Tornai Ass.

17 Szalay Imre Szombathelyi Pap Theol és Phil. Dr. Theol. és Egyhazi Ekesszolás tanító Prof. az Univers.

18 Szeder Fabian Ph. Prof. Pannonhalma

19. Szenvey József Házi Tanító

20. Thaisz Andr. Ugyved és Várm.^* Ass.

Cs. K. Udv. és Status Cons. Hammer József

és Fessler Ignátz Superintendens Saratowban.

Febr. 20d. űlés a’ Kir. Tabla palotájában Teleki præses. Jelen Cziráky és a’ Personalis Septemvir Péchy és Szegedi Ferencz ’s B. Prónay Sándor Kamarás ’s az Igazgató és Tiszteletbeli Tagok kozzül Szechenyi Medny Dezsőfy és Fáy Andr. – Secretarius lesz Döbrentei Segedjegyző Dr Schédel Ferencz voks[olás] al[tal]

Febr. 24d. utolsó Ules. Helmnek voks és űlés. A’ Nyár végével Nagy Gyűlés. Schedel Kisfaludy Karoly, Kis Széchenyi és Gr. Festetits Gynek. Ezzel a’ Nagy Gyűlés bérekeszt[.]

Az olta az Academia mind hetfőn az Előlulonel. Azutan Dervm. [?] Az Alaprajz és a’ Rendtartás nyomtatásban megjelentek.

frakk varrása ––––––––––8 –––

selyem, bélés, selyemgomb 3 30^* 11 f 30x.

nadrág varrás ––––––––– 2 15

vászon, gomb etc. –––––– 45^* 3 ,, –

Barátim mellett felkelni, ’s magamat az újrakezdett gázlásoknak ellenökbe vetni tisztemnek ismertem. Úgy hiszem, bátor de szükséges tettemet minden jók javalni fogják; igen eggykor még azok is, a’ kiknek az most kedvetlen volt. Magamért szólani nem fogok.

Die wichtigsten Schicksale der evangelischen Kirche, Augsb. Bekenntnisses in Ungarn, von der ersten Einführung desselben in diesem Lande bis zu ihrer Begründung u. Sicherstellung durch ein feierliches Reichsgesetz, das ist, vom Jahre 1520 bis 1608, ein nach glaubwürdigen Thatsachen, besonders bewährten Handschriften, entworfener historischer Versuch.

Leipzig bey C. H. F. Hartmann 1828. p. 294.

6 tábla egyenlő. Szélessége 14 ½ zoll hosszas. 16 zoll.

Libertas, inquit, populis quem regna coercent,

Libertate perit; cujus servaverit umbram,

Si quidquid jubeare, velis.

Lucanus.

Historischer Etni, oder chronolog. Übersicht der merkwürdigsten Weltbegebenheiten bis 1830.

1830. 18. Gr.

Tacitus. Edidit Georg. Henr. Walther. IV. T. maj. 5 Rthlr.

Wolfs Encyclopaedie der Philologie. Leipzig 1831. 1. Thl. gr 8. 12 Gr.

Morgenstern erhabene Stellen und Lebensregeln aus den Werken v. Franklin,

Lampe, Knigge, Ehrenberg 12 Gr.

[…]on.^*

[…] [R]áday Erdélybe indult, Rofra ért, ott két ember hirtelen megholt, ’s így R. vissza

[…] hogy Bugyiba vonhassa magát a’ Cholera elől. – Ezt Pesten megtudták, ’s így Péczel

[…] [J]akabfalviné az nap ment Pestre Péczelről, a’ melly nap Ráday Rofról vissza. Igy egész

[…] [kí]sértetett a’ Contumacionalis házba, melly a’ tábori ispotály. Ott orrvérfolyás-^*

[…] Szemere az nap ért Péczelre, midőn Péczel elzáratott.

[…] Somosyt extrahálom Encyclopediámhoz. Bárczay^* Mih. Szbíró itt.

[…] a’ Somosy Exractusát.

[…] […]ks Józseftól, hogy Pesten Júl. 18d. az ifju B. Palocsay zendűlést csinált. –

[…] 40 megsebesítetett. A’ Vármegye zászlóját erővel kivették a’ Praetóriumból. –

[…] […]ák Pestről, Radványba.

[…] ma pénteken szép eső mennydörgésekkel.

[…] [Szirmay J]oanna, Szirmay Tamásné, meghal

[…] [Pócsi] Elek Ungvári Püspök † 11. Júl.

[…]zné és Máli ’s Laczi itt. Meghal Kézy Prof. estvéli 7 órakor Patakon.

[…] Pesten Júl. 17 és 18 történt zavargásról.

[…] a’ Dogmaticát, hálát adva hogy valaha vége van, ’s az emberi ész megbolon-

[dul]ása’ végig tekintésétől megszabadúltam. – Levágattam a’ nagy galagonyát

[me]lly az első pinczém ajtajánál nőtt.

[M]ikoházára reggel. Irtóztató felhöszakadás. – Prof. Rozgonyiné meghal. Velejtén^* a’ nép kivonja a’ VIspán Dókus László kocsiját ’s kényszeríti hogy menjen. Azzal vádolták hogy ő Emissáriusa a’ Császárnak ’s Nemességnek, ’s méreggel akarja előlni a’ pórnépet. – Dókust Mihalyiban, Legenyén, Toronyán kaszával, sarlóval bottal tiltják a’ bémenéstől. Csörgön hál a’ Cordont vonó gyalogság Kapitányánál. 16 paraszt körülveszi a’ házat, hogy ki ne lépjen. Más nap katonáktól kísérve megy Ujhely felé.

4. Hericz^*

és K. László, Kozma Fer. Urral össze akadnak. Ez is osztogatta a’ Magisterium Bismuthit. Virradtakor házára a’ sok Kisztei és Ujlaki vasvillás.^* Ő ötöt lelő, és a’ hegyeken keresztűl megy Ujhbe, magát feladja, ’s két Huszár (a’ Wilhelmi Rgtjéből) kíséri vissza. – Deszcsicska Commissariust Terebesen addig verték, míg az vallást teve, hogy igen is, ez méreg. Az uraság tisztjeit elfogdossák.

5.^*

6. Levél Szemerénétől de dato 28 Jul. Guzmicstól 27. – Rumitól 22. – Szalay Laczitól Júl. 26.^* és két Ujság. – Hír, hogy megholt Kézy, Rozgonyiné.

VASÁRNAP. Hír Ujhelyben hogy 14 krajnai falu jő Ujhely ellen. Ujhely egész éjjel ébren van.

8. Hétfő. National Garda organisálja magát. 400 ember. A’ Comandírozó Major Barthos. – Négy Kapitány.

Lajos Mikóházáról hasfájással jő haza Aug. 4d. – Ma 8dikban délután hasát fájlalja. Hány és laxál. Eczetes posztóval dörgöljük kezét lábát. Először megnem emésztett étket hány; azután keveset, de epést.^*

Gróf Forgácsné, B. Meskó Antalné, Kossuth József, a’ Varannai Doktor és Patikarius agyon verve. – Assessor Klobusiczky alig szabadúl meg. Fiscalisa Hunyor nehezen épűl fel. – Reviczky János és Szulyovszki József agyon lőve. –

Abara és Terebes eszéhez tér, ’s írva adja be, hogy bánja tettét.

9. Kedd apró, sűrű, hideg eső, mint ősszel. – Mátyás Kassára. – Lajos jobban van, ’s felkél.

10. Egész nap igen nagy szél. – Regmeczen kezdődik a’ Cholera.

1. Barthos alatt Kapitányok. 1, Hidegkövy. 2, Bernáth Sám 3, Balásházi János. 4, Körtvélyesi István

2. Ma Ulánusok mentek Terebesre.

3. Tegnap 3 Compania gyalogság Varannó tájára. Oda

11. Má[n]yái Molnárné jő Kassáról, ’s hírt hoz, hogy Kassán látták azt a’ csoport katonaságot, a’ kik 36 embert és assz ’s leányt kísértek ki Kassára Szalánczról és Ujszálásról, kik valamelly Esküdtnek ki akarak metszeni a’ Nyelvét. – Kassa armirozza magát, mert Nagy Sárosban rebellio van.

Mikoházára – 4.

16. Aug. –––14

14 VASARNAP.

16. Levél Telekitől, hogy differálva van a’ Nagy Gyűlés a’ Cholera miatt

Horn ma nekem – – 30 f. C. M. restál 45 f. […]^*

Melly szép, melly sok örömet ígértem magamnak útamra, és melly kevéssé érém-el a’ mit vártam! rosszabb órában indúlnom nem lehete. E’ szomorú hat nap új csorbája életemnek. A’ tél keményen érezteté uraságát a’ már már közelítő^* tavasszal; kerekem csikorga a’ hóban, és minthogy a’ mély sár hirtelen fagyott-bé ’s^* a’ nyilások bé nem verődhettek, minden nyomon el-el-akadt. Az eget borongó fellegek fogták-el, hó a’ földet egész útamban, és köd azonfelül, ’s a’ bús homályt nevelé a’ szél, úntalan sepergetvén a’ hó’ fagyos hártyájáról a’ mi tegnap és az éjjel szárazon hullonga ’s a’ régibbhez nem tuda ragadni; hogy a’ Gesztelyi tetőről az óriási Tátra’ szirtcsúcsait, Kövesdnél a’ végig-láthatatlan lapály’ helységeinek sokaságát, hegyes tornyaikkal mint az árboczos gályák, ’s az Eger’ tetőjit és tovább^* a’ királyi Mátrát, mellyeknek látása az útazóval^* minden alkalmatlanságot és bajt felejtethet, most, mint másszor, nem láthatám. És mintha valamelly visszás Istenség előre akart volna lakoltatnom rám váró örömimért, egész hosszú útam alatt nem találék ismerőst, nem idegent, ki figyelmem’ kívánhatá.

De baj nem tarthat mindég, mondám, ’s szenvedésim Bag mellett valóban véget értek; a’ homok itt inkább engedé magát ellapítatni^* mint amott a’ fekete agyag, ’s lovaim, a’ mit egész útamban nem tehetének, elkezdettek ügetni.

El vala sötétedve az est midőn a’ Gödölői Vadas’ palánkjai mellett elmenék, ’s már fájlalám, hogy a’^* gyönyörü völgyet, melly itt bús szépségben fut szinte Besnyőig, bár téli ékeiben, meg nem fogom láthatni; de íme teljes fényében kele-fel a’ hold, ’s a’ tündértáj ennek poetai világánál még tündéribbé leve mint midőn azt egyébkor a’ nappal’ prózai fényében történt vala látnom. Kedves borzongások alatt repűltem-el a’ boglyas tölgyek’ és az ifju kor’ erejében vénhedő topolyák’ csoportjai közt,^* ’s a’ szokatlan bájvilág, ezek a’ feketéllő árnyak, kedves játékban a’ hóval, köddel, még új díszt adának a’ szép helynek.

Az első Grasalkovicsnak mind két szemére elvakult hitvesét eggy Angyal, erdőn völgyen keresztűl, egyenesen vezeté a’ Gödölői Kastély’ kapujából Besnyő pusztahelyig, ’s megállván vele eggy domb’ szélén, parancsolá hogy^* ott Templom keljen. A’ Grófné elmondá férjének a’ mi vele álmában történt, ’s más nap keresztűl vala vágva az erdő, ’s a’ homokhegy’ oldalában, szorosan az országút mellett, pompásan emelkedék a’ Templom, hol most az első és a’ II. József által Herczeggé nevezett második Grasalkovics nyugszanak. A’ sírbolt’ őrzésére Capucínusok hozatának-elő, ’s eggy falucska álla-fel hét házból, a’ Bold. Szűz’ sebeinek száma szerint. A’ báldog fedelével ragyogó torony körül^* agg vinczek árnyéklanak, elszórt rendben, mintha őket vak történet ülteté vala, ’s a’ Klastrom mellett eggy szőlőkert terűle-el, körűlkerítve téglával, múlatságúl inkább a’ világ’ örömeiről lemondottaknak mint hasznokra; nagy Eremitázsa a’ természet-alkotta nagy ángolykertnek. – Így lakosíták-meg Istenekkel hazájokat a’ Hellász’ Mythographuszai, hogy az nemesedjék, hogy az^* nagyság’ érzését végye, ’s ki ne örvendjen, itt elmenvén, hogy a’ szép példa nálunk is lele követőt?

Az érdem’ és szerencse’ nagy fijának emlékén felül – alsóbb iskolájiban énekelgetve koldúlá ablakok alatt mindennapi élelmét, ’s eléggé nagy vala, csuprát, mellybe koldulgatott, örömmel mutogatni vendéginek, még midőn Personális, és végre a’ Kamara’-Előlűlője, ’s a’ Szent-István’ Nagykeresztese volt is már – kit nem fog, midőn a’^* gyönyörü völgyen elmegyen, körüllebegni eggy szegény Capucínusé is, ki e’ magány’ falai közt lakozék – a’ Fessleré! A’ szerencsétlen elhagyá Szerzetét, elhagyá Eggyházát, elhagyá Honját, ’s annyi hánykódásai után, a’ Volga mellett, hol Ásia ’s Európa egymást^* érintik, talála nem megnyugvást, – az őt mind végig kerűlte – hanem csak menedéket. De Nemzete’^* szeretetét nem hagyá-el, ’s annak történetit Saratowban dolgozá, visszasohajtozván az anyaföld felé, ha itt Klastromba kellene is magát ismét záratnia. Melly igen igaz, a’ mit Voltaire mondat Tancrédjével: „Meg nem romlott szívnek oh melly szent a’ haza.”^*

Némelly Útas itt menvén-el Hatvan felé, visszapillant majd a’ dombjának déli oldalán elterűlt Aszódra, melly a’ Podmaniczky ház’ két pavilonával kevélykedik, ’s emlegetni fogja, hogy ott, a’ Predikátor’ házánál, született, hogy ott neveltetett eggy férfi, kit én lelke, tudományai, szeplőtlen szíve miatt szerencsétlenségemre szerettem, kinek barátsága életem’ legfőbb öröme,^* legfőbb kevélysége volt. Bár az ifjabbak azt is érezzék, hogy veszélyes időkben a’ gondolatlanság annyi mint a’ vétek, és mind azt, a’ mit ez tovább gondoltat.

A tous les coeurs bien nés que la patrie est chère!^*

Gödölő nem az többé, a’ minek eggykor ismerém, mert a’ miolta az a’ Szép és Jó Györgyén lakott, arra vevém inkább útamat. A’ nagy Királyné által, ittléte emlékére (176 )^* Várnak nevezett Kastély’ tornyas fedeleit balra, jobbra a’ földmívesek’ nyomoru lakjaikat ákáczerdő fedi-el, ’s azok a’ Liliputi kerítések, azok az árkok, mellyeket nem vala nehéz áltlépni, azok a’ gyűszűnyi vártaházak, nem látszanak többé. A’^* harmadik Grasalkovics most a’ legszebb ízlésű kertben lakik, ’s a’ kevély lak a’ szegény viskókat, a’ szegény viskók a’ herczegi^* lakot, kölcsönösen nem pirítják.

Egyenesen vont út viszi az útast egész Kerepesig, ’s a’ szekérút mellett, balra, két sor olasznyár közt megyen a’ gyalogló. Itt már sejti az idegen hogy Metropoliszhoz közelít. De túl Kerepesen ismét pusztaság veszi-elő; az egész táj’ birtokosai, távoly^* lakván innen, nem ismerik kötelességnek, díszt adni annak, a’ mi nekik hasznot ád.

Sűrű köd borította-el az eget, midőn itt elmenék, hogy nem láthatám Péczelt, balra, a’ maga dombjai között; sőt a’ Gróf Festetics János’ angolyízlésű mezei-lakját sem Rákoson, noha útam kertje’ kerítése alatt méne-el. De alig hagyám-el a’ szép lakot, midőn a’ ködöt eggy jóltevő szél felkapá, ’s előttem fekvék a’ királyi^* Buda, a’ maga tornyaival, és a’ királyi Buda lábai^* előtt elterűlt, saját nagysága’ érzésében boldog Pest.^* Látám az Observatóriumot a’ Szent-Gellér’^* hegye’ ormán, látám az Orczy-kert’ sűrű ernyőjit, látám azt a’ vadon bérczet, hova Gróf Mailáth János Collínt kivivé, és a’ mellyet osztán Collín eggy Ódájával teve nevezetessé, látám a’ Margit’ árnyékos^* szigetét, ’s ezer képzeletek, ezer édes és keserű emlékezetek váltogaták egymást lelkemben. De fátyolt a’ képre, mellyet látni nem minden szem méltó.

Sieték elrendelni dolgaimat a’ fogadóban, hogy eggy fiakeren körüljárhassam a’ Város’ új építésit, ’s úgy tölthessem osztán ágyamban az estvét, körülfogva régi és még nem látott új barátimtól; mert Hatvanban kiráza a’ hideg, ’s tüdőm gyuladást kapott, szavam el vala rekedve. A’ vak történet olly kocsist szóllítata-meg^* velem, ki eggy rokon-ízlésű idegentől megtanúlá, mit kell láttatni. Csak^* bízza rám magát az Uram, mondá fület-hasgató dialektjén, ’s végig-sujtván lovai hátokon^* ostorával, ’s őket szóval is nógatván, repűlt, ’s a’ Magyar Theátrum’ számára megvett telek előtt megálla.

Itt kimutatá a’ Szentgyörgyi-Horvát József Úr’ házát,^* és a’ telek ’s ezen ház közt nyitott úczát, melly Szép-úcza nevet visel, ’s érdemből. A’ Horvát-ház gyönyörű eggyszerűséget mutat; két udvarra, négy ablaksorral három^* emeletre. Frontonai, oszlopai nincsenek. Balkonját pompás karkövek tartják.

Balra hagyván most a’ Franciscánusokat, és azokkal áltellenben a’ Cúriát, jobbra a’ Jankowics Miklós’^* házát, hol majd szállva leszek, ismét megálla, ’s mutatá a’ Báró Brúdern József Úr’ házát, a’ Kígyó- és az Urak-úczája’ szegletében, négyszögre faragott ’s bé nem vakolt kövekből; ’s behajtván az Urak-úczájába, kényszeríte, szálljak-ki, ’s járjam-végig a’ Párizsi-úczát, melly a’ Brúdern-házon keresztűl, az Urak’ úczájából a’ Kígyó-úczába viszen. A’ gondolat játékos inkább mint nagy; gazdagokhoz illik ollykor szilajkodni is. A’ telken két fal egyenes lineában, ’s egyenlő távolyságban fut-végig, eggy emeletre. Alól egymást érik a’ kézmíves boltok, tele gyönyörű növésű, arczú, öltözetű lyánykákkal, kik ott asszonyi ékességeket dolgoznak; felűl az ottlakók’ ablakai. ’S a’ két sort, az ablakok felett, kőmívesi ívek csatolják-össze, ’s ív és ív közt^* üvegtáblák töltik-be a’ hézagot, hogy a’ két kapu közt a’ legnagyobb záporban is szárazon lehessen sétálni. Az üvegtáblákat a’ jégeső^* ellen drótból font róstély védi. Hossza a’ szép sétálónak öl,^* szélessége három.^* Estve korán meggyujtatnak a’ lámpások, ’s a’ mint képzelhetni, nagy számban.

Az Urak-úczájában több nagy stílú házak költek, ’s a’ régiek meg vannak újítva. Illyen a’ három emeletű Horváth Nepomuké^*

A’ Servíták’ klastroma és kertje még mindég bosszantja a’ VI. Károly alatt Fischer von Erlach rajzolatja szerint épűlt Invalidus-házat, melly most nem az többé. A’ Felírás még hirdeti^* hogy azoknak készűlt. Közepében a’ Templom, kisded tornyával, de colossális két oszlopával. Atlász görbed a’ csillagos-ég’ terhe alatt. Az épűlet ki van fejérítve, mintha^* most készűlt volna el. Eljőn az idő előbb utóbb, hogy a’ Servíták ezen királyi mív elől elsepretnek.^*

Kocsisom itt általcsapott a’ Váczi-úczába, mellynek vége 1782. vége vala a’ Városnak is; a’ Nagy-Hídúcza annak kerítése’ falain épűlt; ’s a’ Theátrum’ pompás tornácza alatt akara megállani, de én azt rég olta ismerem. Tovább hajtván tehát a’ Magyar-Király előtt álla-meg, hogy a’ Maria-Dorothea úczáján nézzek-végig, mellynek szegletében balra a’ Vurum-udvar,^* jobbra a’ Vógel-háza áll. Pestnek ez a’ legszebb úczája, ugymond, ’s a’ francziák is úgy vallják, hogy Párizsba^* is beillene. Az úcza tágas, ’s a’ házak eggymagasságúak, igen szép stílusban. Nevét a’ Nádornak^* Würtembergi Herczegasszony hitvesétől vette, kétségen kivül azért, mivel a’^* József-név, mellyet a’ Nádor is, nagybátyja is viselt, nem jegyezhetett volna világosan. Az úcza’ végében, balra, a’ Duna felé, áll, fedél alatt már, de még ablakok nélkül és vakolatlan, a’ Börse. Nagy mint a’ czél, mellyért alkottatott.

A’ Börsével áltellenben eggy új négyszeg’ déli végén,^* homlokkal Budának, áll a’ Dunaferdőnek nevezett ház. Kocsisom szinte kényszeríte hogy itt szálljak-ki, ’s nézzem-körül magamat az udvarban; csudámat fogom ott látni, ugymond. A’ ház’ fenekében, áltellenben a’ kapuval, a’ Dunával és Budával, két temérdek oszlop tart eggy háromszegű frontont, melly alatt eggy nyári-szoba nyílik, előfal nélkül, azok’ szolgálatjára, kik itt ferednek ’s eggyütt akarnak múlatozni. A’ szűk udvar’ közepében eggy teknő szökteti-fel vizét, ’s a’ teknőt virágtáblák veszik körül. – A’ ház^* Gyönyör lakja! kiáltám; mert még akkor nem tudtam hogy a’ Dicsőségé. – Széchenyi itt szállásol. – Emlegesse azt a’ legkésőbb maradék.

Betegen nem múlathaték tovább, ’s kértem a’ Németet, fordúljon-le a’ Duna’ szélén a’ Lövőhelyig. – Láttam azt, ’s alig merem mondani mit láttam. Három kapuív, dóriai-rendű hornyolt oszloppal, rekeszti-el a’ kertet az úczától. Lövőhelyhez ez a’ rend illett. A’ belső épűlet kicsiny a’ nagy kapuhoz, de az nem hiba: az hiba, hogy a’ királyi portál el van dugva.

Mivé leve Pest három fejdelmeink, József, Leopold, Ferencz alatt, ’s mit köszönhet a’ Nádor’ gondjainak, védelmének, és mi lesz eggy század alatt! mondám magamban, midőn szállásomra térék; ’s ezt vetém mellé keserű fájdalomban: Mi volna most, ha Mátyás, a’ rakonczátlan, el nem idegeníté vala magától ’s derék fijától az őtet szerető Nemzetet!

Jankowich Miklóshoz kell vala szállanom; megígérém vala azt a’ halhatatlan férfiúnak, ’s kevélykedném barátságával ha vendége leheték vala; de Szemere, kit minden mások előtt^* kerestem-fel, elijede színetlen arczomtól, nehéz^* pihegésemtől, kongó hangomtól; kért, kényszerített, erővel élt, maradjak nála; állapotom gondot kíván, melly ott is lesz ugyan, de a’ fényes háznál nem lehetek eléggé csendesen, ’s az elsőbbséget e’ bajomban rokonságunk is kívánhatja. Engedék a’ kedves erőszaknak, ’s Jankowichnál eggy levelkém mente-ki, ’s ígéretem, hogy jóságaival felgyógyúlásom után élni fogok.

A’ nyolczvanhárom esztendős Trattnert azalatt temeték míg engem a’ Fiaker hurczolgata, ’s ott híre ment megérkezésemnek. Toldy első jöve, ’s utána Vörösmarty és Fenyéri, ’s az estvét ezen először most látott barátim’ társaságában töltém, és a’ Fáyéban, eggy Kazinczy’ leány’ unokájáéban. Csak Kisfaludy Károlyt még, mondám, és Bajzát, az édes Dalköltőt,^* ’s első napom adta volna meg, a’ mi után olly rég olta vágyakodtam.

Az a’ szerencse, hogy őket is láthassam, a’ következő nap’ (Február. 19d.) ajándéka volt; Bártfay és az ő mennyei szíve ’s mívelt lelke által tiszteletes Josephínája Szemerét születése’ napján vacsorájához várá. Szemere le akara mondani örömeiről hogy mellettem maradhasson, vagy magánál^* látni inkább mindnyájokat; de én eggyütt mentem vele Bártfayhoz, ’s ott éltem-el életemnek eggyik felejthetetlen estvéjét, éjszakáját. A’ többiek virradta felé oszlának-el; az a’ tisztelt asszony engem megtartott.

A’ Zalán’ Éneklője és a’ szerény lelkü Fenyéri, valamint viszont Toldy és Bajza, a’ szép körben két külön kört csinálnak; a’ legszebb két pár, ’s mind a’ négye, de a’ két utolsóbb még inkább, a’ ferfi kor’ és az^* ifjúság’ zsengéjében, ’s mindnyájan megkoronázva nagy tetteikkel. A’ mire mi csak készíténk még az útat, ezek adák-meg, ’s Vörösmarty a’ ferfiúi év’ első szakában, a’ többi még csaknem gyermekek. Toldynak most nyomtatják Poetai Kézi-könyve’ második Kötetét, ’s az olly hézagját tölti-be Literaturánknak, mellyet annak régibb barátjai nem érzének kevésbbé mint a’ kik^* a’ pályára most lépnek-fel. Kisfaludy Károly a’ maga nemében szint úgy váratlan, csuda jelenés, mint testvére, Himfy, a’ magáéban. Előkészűletek nélkül jelene-meg a’ pályán, ’s már első fellépésében is nagy, páratlan. A’ scandált sorok’ nehéz nyügében könyedén tánczolja a’ rhythmusz’ tánczait, ’s teremtései nem üres klingklangok. Mint Granadíros Fő-Hadnagy lelépe a’ katonai pályáról,^* hogy két szerelmének, a’ Festésnek és Költésnek, élhessen. ’S az elsőbbet nem mint Naturalista űzi, hanem tanúlás után. Szobája tele van Vészeivel, a’ Lutherbourg’ ízlésében; de neki vannak nyugalmas teremtései is, és nem mind tájfestések. Rézgyüjteménye több ezerekből áll.

Ágyam körül látom Jankowichot; ott látom ifjuságom’ tisztelt barátját Báró Prónay Sándor Urat, a’ Koronaőr Teleki’ vejét, a’ Báró Prónay László’ fiját, ’s a’ Ráday Pálné’^* testvérét; ott látom a’ hajdani Triászt, Horvátot, a’ legtudósabb Magyart, Vitkovicsot, és Szemerét, ’s a’ hármat eggykori barátságok’ még ma is szoros^* kötelékiben. Úgy lenni betegen, mint én vagyok itt, irígylést érdemlő létel.

Horvát elbeszélé nekem, a’ Francziák^* Egyiptusban mint dechiffrírozák a’ Hieroglyph írást, ’s előmbe téteté az ide tartozó munkákat. A’ Rozettei kapu felett hieroglyphi, coptusi, és görög betűkben vala^* kitéve eggy felűlírás, ’s Denon látta hogy két szó mind a’ háromban boglári czifrázattal vala körülfoglalva. Innen azt következteté,^* hogy a’ két elsőbben is az a’ szó van körülczifrázva, melly^* az utolsóban; megszámlálá a’ betűket, ’s eggyike Ptolomaeus, másika Berenice névre mutatott. Eggy negyedik^* kövön ismét találának eggy boglárt, a’ Cleopatra névvel, ’s így a’ hieroglyphi alphabétum ki vala csinálva. Megverettetvén Abukírnál a’ Napoléon’ serge, az Anglusok kivéteték a’ követ, ’s elvitték honjokba, de a’ felírást rézmetszésben kiadák, melly Münchenben nagy hűséggel, de kissebb mértékben lemásoltatott. Horvát meghozatá a’ munkát. Bibliothecája^* hatvanöt ezer forintba kerűlt. Temérdek pénz eggy nem gazdag férfitól, ki eggy leány és két férfi gyermek’ atyja. De áldozat nélkül még soha nem leve nagy tett.^*

Fejem’ szenvedései, míg fel nem melegedik az idő, tiltanak^* megtekinteni a’ Nemzeti Muzéumban a’ Ferenczy’ Graphídionát, ’s az Universitás’ épűletében a’ Zrínyi’ vesztét és a’ Ferencz’ koronázását. De Krafftnak a’ Vármegye-háza is bírja két nagy művét, ’s a’ palota itt nem mindég fűtetlen. Látni akarám azokat.

Szebb és nagyobb Gyűlési-palota a’ hazában nincs; hossza tizeneggy öl, szélessége hét, ’s galeria futja-körül a’ négy falat. A’ szálát nagy^* festések ékesítik.

Itt függ a’ két Első Ferencz’ képe, ’s a’ most országlóé Kraffttól, fejér mentében, veres dolmánnyal és nadrággal. A’ fej felől ki van kiáltva, hogy Urunk, a’ Király, jobban eltalálva sohol nem lehet; de Krafftnak kérni kellett volna az ezt talán kívánó Rendeket, hogy a’ Nemzet’ Fejedelmét engedjék ne katonává öltöztetni, hanem inkább a’ Szent-István’^* Rende’ Nagymesterévé; ’s a’ figúra’ jobb térdét rosszúl görbítette. Itt függ a’ Nemzet’ két szerelme, a’ két eggytestvér Nádor Fő-Herczeg; Sándor^* felöltött aranyfonalu, térdig-érő mentében; József fejérben ismét, mint Generális. Itt függ Wesselényi Ferencz, meggyszínű bársony dolmányban, veres posztó nadrággal, ’s fekete sárga-sarkantyús csizmával; itt gyilkos szelindekével^* Eszterházy Pál; itt Pálffy Miklós, és a’ Huszár Generálisból Vasassá általváltoztatott János, a’ Szatmári Békekötő, beburkolva undok parókájába, ’s az Aranygyapj’ talárisába. Itt függ Batthyáni Lajos, ’s mind ezek egész, Albert Sax-Tescheni és Lengyel-Királyi Herczeg Helytartónk pedig fél testben. Religiósus tisztelet rázza-meg a’ Nézőt, ha ide^* ezeknek isméretekkel lép, midőn azoknak körökbe látja magát emelve, kiknek nevek a’ Nemzet előtt örökre szent marad. Bár a’ gyönyörű példát egyéb Megyéink is – bár minden Megyéink – követnék!

A’ két kissebb Szála’ eggyikében az Eugénius Szabaudiai Herczeg’ egészen elromlott és rosszúl festett képe függ, fél testben; másikában a’ Gróf Barkóczy Ferenczé, ki, elébb hogy Abauji Fő-Ispánná neveztetett, Pestet mint Fő-Ispáni Helytartó kormányzotta, egész testben, setétkék, arannyal elhintett mentéjét bal válla elébe vetvén. Krafft ezen szerelemmel dolgozott, ’s arcz^* és növés igen szerencsésen el vagyon találva. A’ ki a’ Szennyetlent ismeré, gyönyörködve fog a’ Hamlet’ szavaival felkiáltani: „Ez volt a’ férfi!” ’s könyü képzelni, hogy a’ szép kép melly tüzet lobbant fijának és eggy közel rokonának, Gróf Barkóczy Jánosnak és Gróf Dessewffy Aurélnak, lelkeikbe, kik most e’ Megyének Vice-Notáriusai. – A’ Relígio törvényűl tevé az Indusnak, hogy legalább eggy fát űltessen: bár itt azt parancsolná, hogy magát kiki festesse, igen még a’ rossz is. Kedvesbb hagyományt a’ bennünket szeretőknek nem hagyhatunk, ’s az is jó, ha láthatjuk a’ gonoszokat; eliszonyodunk tőlök.

A’ Kígyó-úcza Pesten az, a’ mi Bécsben a’ Kohlmarkt, a’ Váczi, a’ mi amott a’ Gráben; egymást érik benne a’ czifraságokkal tömött boltok. Ezek^* közt négy a’ szemeket réznyomtatványival vonja magára. Tizenöt eszt. előtt itt ollyat csak eggy olasz árúla, ’s az is egyedül az által tarthatá-fenn magát, hogy cselédit széllyel-küldözgeté a’ Vármegyékben geographiai mappákkal, ’s olcsó, rossz, vagy módi darabokkal. Hogy most négy Képkereskedésünk van, jele haladásunknak; ha nem kelnének a’ képek, nem volna négy boltja. – A’ bolt elébe kirakott darabokat Urak és Asszonyságok, ifjak és öregek, tanúlók és katonák, reggel olta estig csoportosan csudálgatják; ’s szép látni, a’^* katona mint gyúlad tűzre a’ csatadarabok mellett, ’s mint magyarázgatja hogy volt, mint volt; mint a’ Mesterség’ titkaiba fel nem avatott ifju a’ Népkövet Generális Foy’ képénél, hol ez a’ tribűnön, franczia pathósszal nyujtván-ki jobbját, e’ szókat mondja: „A’ ki többet akar mint a’ törvény, kevesebbet mint a’ törvény, egyebet mint a’ törvény, megszögte eskét.” A’ kép nem sokáig függe az üveg alatt, ’s nem váltatott-fel más nyomtatvánnyal; jele, hogy a’ bolt nem bírta több példányban. A’ Vevő nem a’ Mesterséget tekintette a’ képben; de^* az sem rossz; a’ jó szem azon is gyarapodik.

Legszámosabb csudálót, és a’ számos csudálók közt vevőket is, a’ Canning’ szépen lithographolt képe talált, Engelmanntól, Maurin után, és a’ Reichstadti Herczeg’ gyönyörűen dolgozott portréja,^* egész testben, ’s huszár uniformban, ez nyolcz, amaz tíz for. Örűltem, látván hogy a’ Canningok szedettek, míg a’ Bolivár’, Byron’, ’s Walter Scott’ képeit senki nem kívánta; mert ez mutatá, hogy itt a’ Művészi darab kerestetett, nem a’ Hisztoriai. A’ nagy Szerencsétlen’ tableauja, mellyen fija’ fejét a’ magáéhoz szorítja, míg hitvese gyönyörködve nézi férje’ karján keble’ magzatját, 25 fnton árúltatott, ’s az Pesten sok; de Vevőt még is talála. A’ fekete-héten a’ Képárosok is követék a’ Rendet, ’s szent darabokat raktak-ki, kivált Müller, a’ Kis-Hídúczán, ’s az első rendű Művészektől, ’s gondjok javalást érdemel. Az afféle nekik Vevőket szerez, a’ Mesterségnek új barátokat. Úgy vala az ott is elejénte, a’ hol ránk mosolygással néznek-le, ’s nálunk is menni fog, mint nálok ment.

A’ Mártziusi ’s Júniusi Vásárban még öt idegen raká-ki portékájit, sátorban vagy kapuk alatt. Melly sok rossz, melly sok haszontalan darab!^* De ki hinné? az eggyiknél meg vala a’ Transfigurátio is, Morghentől, ’s ötvenöt aranyon tartva eggy nyomtatványát; meg vala eggy Napoléon, fél karral, de életi-nagyságban; – dessiné par Eugène Bourgeois eléve de Mons. David, gravé sous la direction de Mons. David; melly kezességűl szolgál, hogy utolsó éveiben ez vala leghívebb képe. A’ ravasz a’ darabért 36 fntot kívánt papiros pénzben, holott az Bécsben húszért árúltatik, ’s így a’ kép nála marada. Bár ők is Catalogust nyomtattattnának,^* ’s a’ darabok’ igaz árával. Nyernének általa.

Páter Albach Szaniszló szerelme Pestnek, ’s híre eltölté az országot. Tömve van a’ Templom, valamikor ő predikál; pórnép és főrend, eggyütt és összekeveredve; Uraságok, Asszonyságok, polgári és Hadi-Tisztviselők; maga a’ Fő-Herczeg Nádor és serdűlni kezdő Herczegasszony^* leánya; a’ Clérus’ elsőji, a’ Herczeg-Prímás, a’ Kalocsai Érsek, a’ tudományai által is ragyogó Patriarcha-Érseke Egernek, ’s az elébb Erdélyi, most Pécsi^* Püspök Báró Szepesy, és a’ Veszprémi, ’s az Universitásban tanító Professorok, ’s ezek nem kötelességből. Többször történt-meg ittlétem alatt, hogy hallgatójit betegen vivék-ki, vagy elájúlva. Való e tehát a’ panasz, hogy romlott időnk elhidegedett a’ Vallás eránt? Több Stanislausokat, ’s elnémúl a’ vád.

Pater Stanislaus jól nőtt, bágyadt színű, de épen nem kedvetlen arczu férfi, inkább harmincz mint negyven eszt. felé. Hangja tiszta, kedves; állása, mozdúlásai nevelésre mutatnak; ’s midőn karját felemeli, vagy lefordított tenyerével nyomdos, kedves hatást csinál hallgatójira. Tetszik az is, hogy midőn szerzete’ ruhájában, templomi ing nélkül, cathedrába lép, veres kendőjével mingyárt letörli maga előtt a’ port, a’ fejérrel pedig osztán arczát száraztgatja; mind a’ kettő csínosságra emlékeztet. Javít inkább mint tanít, ’s a’ szív’ titkos óhajtásit emlegeti, a’ mi mindnyájunknak bibénk. Beszéde foly, ’s tisztán, szelíden, ’s virágosan. „A’ Mindenható’ lehellete elfújta életének végső szikráját” – ugymond; melly ennyit teszen: „megholt.” De hogyan ne tessék az, kivált eggy Szerzetesben, mikor érezzük, hogy beszédét nyelve’ Classicusainak gondos^* stúdiuma által nemesítette? Stanislaus érdemli a’ tiszteletet, ’s igen nagy mértékben; ’s a’ jókét még inkább mint azt az igen is olcsót. Vasárnapokon kivül nem lép cathedrába.

Stanislaus után hallani akarám azt is, kit Bécsben sok ízben hallottam, és a’ kinél több gyönyörűséggel soha még senkit nem hallottam: Pesti Reform. Predik. Cleynmann Urat; ’s megmaradtam régi szerelmem mellett.

Stanislaus élte’ legszebb virágában van: Cleynmann hanyatlik; amaz szálas széparczu férfi: ez nem az, ’s szemei mutatják az elgyengűlést; az szívhez szóll: ez szívhez, fejhez, ’s szabadon, bátran, merészen; a’ Franciscánus szelíden csiklándozza hallgatójinak szíveiket: ez láng, ’s hatalommal ragadozza a’ sokaságot, nem Szollnoki fortélyokkal, hanem gyulongásival, mellyeket neki meggyőződése sugall. Protestans Tanítóban én ennyi unctiót még nem találtam. A’ szentetlennek nincs semmi szent, ’s a’ lelketlen a’ legtüzesbb beszéd alatt is ásítozik: de körültekinteni a’ hallgatók’ sorain, mikor Cleynmann szóll, nagy gyönyörűség. Brockmannja az Eggyházi Tanítóknak, ’s azon mellékképzelet nélkül, mellyet itt a’ hely tilalmaz.

Pesten a’ Zsidó felekezet kétfelé szakadva; a’ haladni-akarók oda-hagyák^* a’ vesztegleni-szeretőket. A’ Neologusok’ Tanítója Cleynmannt kérte, hogy^* tanításait tekintse-meg, ’s Cleynmannért a’ felekezet húsvét’ másod napján hintót külde, hogy ennek tanításán^* légyen jelen. – Bohóbb népet mint a’ mit Prometheusz gyúra, alig képzelhetni; és még is embernek lenni kimondhatatlan öröm, ’s épen nem csuda, hogy ott az Istenek kedvet kaptak ollykor, eggy lévbe keveredni velünk.

Fáy sok ízben előzé-meg immár kívánságimat, de ma olly örömet ada nekem, mellyet reményleni nem mertem. Ebédre híva némelly Dietai Követeket, ’s ezek közt lelém – Ferenczit. Elragadtatva rohantam karjai közzé, ’s felejtém a’ Követeket.^*

Fáy nem lél határt, nem mértéket, barátsága’ bizonyításiban, ’s ismét ebédjéhez híva-meg. Ott lelék nehány Dietai Követeket is. Eggyiknek jobbját minden szó nélkül nyomtam a’ fiam’ fejére. De melly öröm vára itt rám! itt lelém Ferenczyt, a’ Szobrászt. Elragadtatva rohantam karjai közzé, ’s felejtém a’ Követeket.

Ferenczy István Rima-Szombatban szül. 1792. Február. 24d. A’ gyermek már gyermekkorában nagy ügyességgel faraga holmit, ’s atyja, eggy jó birtokú Lakatos, őtet választá-ki, hogy házát az ő mestersége által tartsa tekintetben. Budára küldetvén mesterségét tanúlni, vasárnapokon feljára a’ Normális Iskolába, ’s Professora látá hogy a’ gyermek többre született mint rostélyokat rajzolni. Ennek buzdítására felméne Bécsbe, ’s látván ott, hogy a’ vele eggykorúak antikokat rajzolnak, aczélban, márványban dolgoznak, általméne a’ Graveurök’ iskolájába, ’s első examenjére eggy Szólont készíte, aczélban, ’s jutalmat nyere. A’^* következő exámenben eggy más jutalmat nyere a’ Császár’ képéért, ismét aczélban. Eltökélé hogy meglátja Rómát, ’s Canovával,^* kinek munkáját Bécsben az Augustiniánusoknál sokat másolgatta,^* magát megkedvelteti. Atyja csak akkor tudá-meg a’ szándékot, midőn az tellyesítve volt, 1818. Június’ 15d.

Canóva, betegen, kiizene hozzá, hogy bé nem fogadhatja, de Thornwaldsen neki helyt ada. Eggy darab márványt teve elébe, hogy onnan láthassa, mennyire ment. Az olaszkák lesék, mit fog csinálni a’ tartaruga^* tedesca. De a’ Bécsi tekenős-béka őket csak hamar csudálkozásra ragadá. Szaladtak Mesterekhez. Az inte cselédjének, hogy a’ követ hozza utána, ’s ment Canóvához, hogy az neki engede illy tanítványt.

Ferenczy csak hamar tekintetbe hozá magát, ’s a’ mesterségeket mind ápoló mind értő Bonaparte Lúcián’ leánya őtet kéré-meg, hogy büsztjét faragná. Midőn a’ Fő-Herczeg Nádor Rómában múlata, Ferenczy magyar^* nyelven szóllítá-meg Gróf Eszterházy Kamarását, ’s ez őtet siete bémutatni a’ Nádornak. A’ Fő-Herczeg tudni akará Thornwaldsentől, hogy Ferenczytől^* mit várhatni, ’s 350 forintot rendele neki esztendőnként ezüstben. De Canóva azt tanácslá, hogy Ferenczy váljon-el Thornwaldsentől, ’s dolgozzék kényére, nem követvén sem^* Mesterét, sem őtet, hanem önmagát.^*

Érzé Ferenczy, hogy a’ Művésznek egyedül Róma a’ helye; de győzött benne a’ haza’ szerelme, ’s azon volt, hogy a’ Mesterség’ szeretete itt is terjedjen; ’s előre bocsátván Graphídionát, melly most az Ország’ Muzéumában Pesten áll, és a’ Csokonai’ büsztjét, maga is megjelent. Prímásunk őtet szóllítá-meg, hogy az Esztergomi Basilicához a’ szobrokat készítse. Haza érkezett 18 ^*

Fejér márványt Csetnek körül kerese, ’s talált, de csak kis darabokban;^* Dognácskán 1821. bálványokat is, de a’ márvány kékes-fejér volt. A’ mit ittmulatásom alatt ismét Krassóból hoza, olly fejér, hogy a’ Párószi meg nem haladja, a’ Carrári utól nem éri.

Lakást neki Gróf Sándor ada saját házánál, Budán, a’ várban; dolgozója alól van, a’ Duna’ szélén.

Szent-István, a’ Protomartyr, és a’ mi a’ Váli templom’ számára márványban^* fog készűlni, még csak gypszben áll nála. Amaz, eggy deli ifju, térdre rogyva altestével, de derekát egyenesen tartva, ’s fejét ’s jobbját az égre emelve, szent resignatióval: ezen a’ Relígio, két tenyere közzé fogva a’ keresztet, lefolyó hajjal,^* redőtlen öltözetben emelkedik-el a’ világ’ sphaerájáról. Mellette eggy gyermek Géniusz tartja a’ szövétneket, és eggy táblácskát, mellyen ez olvastatik: ÜRMÉNYI JÓZSEF. MDCCCXXV.

Két Ország-Bíráinknak, Ürményinek és Gróf Brunszvik Józsefnek, Generális Gróf Beckers Józsefnek, Gróf^* Sándornak és Marczibánnénak büsztjeiket félig-készen láthatni márványban; lepel nélkül a’ Beckerszé, a’ többi az nélkül.^* A’ Sándoré helyt kívánhat a’ legszebb antikok közt; eggy gyönyörű athlétai fej; Szépség és Erő eggyesűlve vannak benne. Ferenczy^* az eggyik fültől a’ másikig szakált vona itt, de az orczát, az áll’ szegletéig, megkoppasztotta, ’s így szerencsésen elkerűlé azt a’ szemet-bántó inconvenienst, hogy a’ bajusz szakál nélkül jelenjen-meg.

Pestnek és Budának, ha való a’ hír, hatvan Festője van, ’s én a’ nevezetesbbeket eljárám. Midőn Scheffhez vezetének, nem tudtam egyebet róla mint azt, hogy neki fija is Festőnek készűl, ’s most a’ Bécsi Academiában tanúl;^* és hogy Festő vala atyja is, ’s az úcza, mellyen háza áll, tőle vevé a’ Képíró-úcza nevet. De mint lepetém-meg, midőn nála eggy még el nem készűlt oltártáblát láttam-meg; a’ vászon’ felső részét, az Angyallal, még tekercsei közzé görgetve! Therézia térden áll, testtel a’^* Néző felé, de szemeit az égre emelvén. Soha még Festő a’ vállairól lefolyó fejérposztó pallástot [szebben] nem^* festette; látni, hogy az posztó, és nem gyolcs; nem soha szebben a’ carmelítszín scapulárét. Az Angyal perpendiculáris arányzatban ereszti rá a’ mennyei szerelem’ nyilát. Ha az Angyal is olly jó mint Therézia, úgy oltártáblát csak Scheff és Hess polgártársaink által kellene festetni.^* Ha a’ Szépítési Bíztosságnak arra van gondja, hogy hibás épűleteink ne légyenek, miért ne arra is, hogy rút oltáraink?

Pesky arczképeket ád, híven, és szemnek csapodarkodó ecsetléssel, szelíd árnyéklásokban, hihetőleg mert az avatlanok’ ítéletétől tart. Dolgozásai úgy érdemlik a’ megtekintést mint ő^* maga, mert ő eggyike a’ szeretetre legméltóbb embereknek. Szobája falait elborítják stúdiumai, leginkább Vandyck után, mert itt függ a’ Rembrand’ tiszteletes anyja is, ’s három portréval Kreutzingertől. A’ Lövőhely’ palotájában övé a’ Császár és a’ Nádor, egész testben, nyolcz kissebb formájú portrékkal. Sógora, Varsághi, hisztoriai darabokat dolgozik, ’s a’ Pesky’ maníerjában. Övé a’ Magyar Királyné’ táblája eggy bolt előtt a’ Párizsi úczában, és a’ Kígyó-úczában^* a’ Magyar Ifjué.

A’ kilenczven esztendős Dónát még mindég dolgozik, ’s ifju tűzzel. Sok darabjai készen várják a’ Vevőt. Ha valaki, a’ tiszteletes öreg érdemel polgári koszorút, és hogy Prytanéumban tartassék, mert felékesíté a’ hont, ’s ifju esztendeji olta sok jónak tartá-fenn emlékezetét. Füle teljesen el van siketűlve, ’s vele lennem most úgy kín, mint eggykor nagy gyönyörűségem.

Jankovicsot Kohn festette, ’s igen szépen, igen jól. Nem örömest viszen mindent belsőbb szobájába, ’s én e’ kedvezésével nem dicsekedhetem, noha talán csak azért, mert alkalmatlan időben jövék. Azonfelül a’ min két három zsidó-születésű tanítványai dolgozának, nem láték nála egyebet eggy még el nem készűlt asszonyfejnél, prémes ruhában, mellynek bársonyát az alföldi iskola’ gondjaival dolgozta-ki, ’s elébb mint a’ fejet. A’ carmoisin bársonyszelet, melly neki modelűl szolgála,^* még el vala vetve asztalán. Bár nevezetesbb embereink általa festetnék magokat.

Kärglinget vízfestékben senki Pesten utól nem éri; e’ nemben a’ többiek mázolnak. Eggernél asszonyfejeket találtam, Lampi után, sok saját dolgozásaival. Övé a’ Királyi-Tábla’ palotájában a’ Császár is, ’s igen jól; a’ fej Krafft után. Krechnél két négy vagy öt lábnyi táblát, már csaknem készen; eggyikén^* kedvesét festette, eggy pár gyönyörü fekete szemmel, eggy eldölt oszlop’ törzsökén, ’s a’ lyány lábait az oszlopon nem innen vetve, hanem túl, melly mindent elront; a’ szél tépi a’ leány’ fekete haját ’s zöld pántlikájit, míg a’ kép’ fenekében vad zajban hánykolódik a’ tenger. A’ leány vállba van öltöztetve, ’s a’ ruha horizontális vonásban húzodik-el a’ lyány’ keblén, ’s látatja a’ kar’ csuklyójit is, melly ismét mindent elront. Hogy érheti Művészt az a’ gondolat, hogy kedvesét illy ízetlenséggel fesse? A’ másik táblán eggy szép Asszonyságot ada, szállongva mint Íriszt a’ szivárvány’ íve alatt, nem jól vetett redővel a’ zöld selyem öltözetben. A’ szép Irisz virágokat hint a’ lábai alatt lebegő világra. Nem új sem az eggyik gondolat, sem a’ másik, de azt nem kérdi senki: ezt kérdi, jól^* van e exequálva. A’ szegény Krech Aprílisban megholt.

Müller Képárosnál eggy Nádor vala kitéve; nem jól, mert a’ Fő-Herczeg nem űl mindennek; de bátor szabad kézzel, a’ mit^* én inkább szeretek a’ pepecsléseknél. Azt Richter dolgozá. Felkerestem a’ lelkes embert, ’s azt lelém benne a’ mit óhajtottam, de csaknem minden munka nélkül. Szeret eltérni a’ természettől, a’ mit nem minden javal, mert az okot nem érti; de a’ lelket megkapja, attitűdjei jól vannak választva, az öltözetre kevesebb gondot fordít mint az arczra, ’s minden^* fejének, a’ mit csinál, eggy gondolatot ád, a’ lelket kapja-meg, a’ mi fő dolog. Staffeleya hever; asztalának veti a’ rámát,^* mellyre vászna vagy papirossa fel van vonva, ’s festékeit nem paletjén^* keveri, hanem eggy köszörült üvegen, ’s a’ kép fél óra alatt, első festésében, kész. Nála töltött óráim bizonyosan azok közzé tartoznak, mellyekről ha majd Pestet elhagyom, legtöbb^* örömmel fogok emlékezni. Én benne eggy sok tapasztalású, mívelt embert, és eggy szeretetre igen méltót találtam, a’ ki fel tud melegedni mikor kell, ’s sem megvallani nem szégyenli hol van hátrább másoknál, sem örömét nem titkolja, midőn dolga óhajtása szerint sűlt-el.

Én őtet legelébb arra kértem, hogy eggy képemet, a’ Monarchia’ eggyik legnevezetesebb portraitírozójától, másolná, elkerűlvén annak szokott^* hibáját, hogy a’ test jobbra, a’ fej balra, a’ szem ismét jobbra fordúljon; mert ki néze úgy valaha? ’s hidegen látszék venni kérésemet. De a’ kérést úgy tellyesíté, a’ hogy reményleni nem mertem, ’s így Fáy, mint később Bártfay, Vitkovics,^* Szemere, Toldy festeték magokat és társaikat. Thewrewk az enyémet kívánta, ’s Richter engem mind en face feste, mind profílban, ’s az utolsóbb minden képeimnél jobb. Hasonlatlanabb képet mint a’ fiamé alig képzelhetni; és még is a’ kép annyira ő, mint a’ mit eggy más valaki feste, minden hasonlatossága mellett nem^* ő. És mit csinála a’ könyü kézzel festett gyönyörűen világított ruhájával! De ezek olly beszédek, a’ mit kevés fog érteni tudni, ’s érteni akarni.

Fáy ismét ebédjére hívá Ferenczyt, ’s én kértem ezt, hogy velünk jönne Richterhez, ’s adná ítéletét képeinkről. Nem hajla kérésemre,^* tartván, hogy az Richtert megbánthatná. Végre engede a’ kérésnek. Midőn el akaránk jőni, hirtelen támadám-meg Ferenczyt, hogy űljön számomra, ’s Richter azt a’ szerencsét köszöné leginkább barátságomnak, hogy hazánknak ezt a’ díszét ő dolgozhatja. Szinte reszketett örömében, és midőn tőle eljövénk, kénytelen vala megváltoztatni öltözetét; izzadsága csorgott róla. A’ kép Ferenczyt olly jól fogja adni, mint az Ehrenreiché nem jól.

Ferenczyn kivül Rima-Szombat még eggy Művészt szűle a’ hazának (1781. Apríl. 12d.), Szent-Péteri József Ezüstmívest, a’ Kígyó-úczában. A’ házas, de szerencséjére ’s szerencsénkre gyermektelen ember nem gondol azzal, a’ mi neki hasznot hajtana: azzal gondol, a’ mi neki örömet, a’ hazának fényt ád. Lelkes embernek ez több, – mint^* a’ bolondnak és rossznak; a’ kettő abban külömbözik, hogy amaz szép és hasznos örömöket keres, ha koplal is mellette, míg amaz veszedelmest és rútat.

Szent-Péteri, az önmaga tanítványa, eggy csaknem két lábnyi réztáblán veré-ki a’ Nagy-Sándor’ és Dárius’ csatázását, Le-Brünnek ismeretes darabja után; csudálást igen nagy mértékben érdemlő ügyességgel. A’ lapos táblát addig ütögeti fonák oldalán, míg figuráji előlről kidomborodnak. Görögök és Rómaiak az illy mívet toreumának mondották. Esztendők olta dolgozik ezen, ’s munkája még nem egészen kész. Figuráji hibátlanok, sőt tökéletesen hasonlítanak a’ Le-Brűnéjihez, a’ legvéknyabb vonásokig. A’ maga nemében őt vallják a’ Monarchia’ első Művészének még a’ Németek is. Ha elkészűl munkája, ki fog küldetni Londonba és Párizsba; de úgy hiszem, onnan visszajő, ’s Muzéumunkba fog betétetni. A’ haza nem engedi szegénységben halni-meg, a’ ki neki dicsőségére élt.

Szent-Györgyi Jánost, ki Pataki Deák^* korában ott virágfestésben ada leczkéket, a’ Collégium’ Fő-Curátora, Ungvári Fő-Ispán Lónyay Gábor Úr, Bécsben tanítatá hat esztendeig, hogy idővel Patakon festést és architectúrát tanítson. Önként monda-le ezen^* kinézéseiről, ’s most itt maga^* kezére dolgozik. A’ derék ifjú valóban érdemli a’ pártfogást, ’s dicséretére kell mondanom, hogy munka^* nélkül soha nem találtam. A’ természet őtet Virágfestőnek teremtette, és ha ő Hollandiában született volna, a’ Huysumok ismét találtak volna eggy hozzájok méltó tanítványt. Az kár, hogy tőle is minden kívántatik, ’s erejét ’s idejét kénytelen felosztani; hogy^* a’ kik magokat véle festetik, hasonlóságot kívánnak, ’s szép ruhát inkább mint szép arczot. Szent-Györgyi nagy ügyességgel fest tájdarabokat is, és valamit az idő kíván. Szül. 1793. Pünkösd’ első^* napján.

Simó Ferencz Udvarhelytt született 1801. April. 11d. Prókátor^* atyától. Festegetései eggy Hadi-Tisztet rá-bírák, hogy őtet Bécsbe vigye-fel Erdélyből. Kevés idő alatt nagy reményt támaszta maga eránt,^* ’s el vala halmozva munkával. Wesselényi ’s Gyulai Lajos, Mailáth János, Himfy, Horvát Endre, igen^* jól vannak eltalálva, de senki sem jobban ezek közt mint a’ Csanádi Fő-Ispán Gróf Teleki József; sőt Dezsőffy is igazábban^* mint a’ Hormayr’ Zsebkönyvében, 1828. Ecsetje szelíd, ’s tetszik a’ szemnek, kivált hogy darabjait kissebb formában dolgozza. Ő és Szent-Györgyi szoros barátok, ’s eggyike kölcsönösen segélgeti a’ másikát.

A’ három Művész mellett említek eggy férfit, ki nem e’ nemhez tartozik, de mint ők, köz figyelmet érdemel, nem közönséges ízlése^* ’s törekedései által; Farkasfalvi Farkas Károly Táblabíró és Curiális Prókátor Urat. Szül. Fejér-Gyarmaton^* Szatmár Várm. 1785. Martz. 30d. Tizenöt ezer^* lepét bír Gyüjteményében, nagy részben vásárlottakat, nagy részben a’ mit maga fogott és hernyókból nevelt.^*

Azon Választottság’ tagjai, mellyet a’ Fő-Herczeg Nádor a’ Magyar Tudós Társaság’ organizálására összehítt, összegyülekezének Pesten. Mártziusnak 9dik napja volt életemnek az a’ nevezetes napja, mellynek reggelén, még mindég gyengélkedő tüdővel, rekedt hanggal, sápadt arcczal, a’ Fő-Herczeg Nádor^* elébe lépheték; és a’ mellynek estvéjén a’ nemzet’ szerelmét Himfyt, és Guzmicsot, először látám. Hogy a’ Fő-Herczeg köztünk

Azért legelső, mert legérdemesbb –

tudják, a’ kik Dietáinkon lelkét ’s tudományait csudálták: szíve’^* nemességét azok ismérhetik, a’ kikkel négy szem közt szóll.

Himfy erős alkotású férfi, de nem kövér; nem kicsiny, de nem szálas; szög hajai elhagyták feje’ lágyát; veresbe csapó bajusza lefoly szája mellett. Szemei kékek; módja egészen magyar, mintha honunk’ határain soha által nem lépett volna.

Ez nap látám ismét azt a’ férfit is, kit^* ifjabb esztendeim olta soha meg nem lankadt tűzzel szeretek, Superint. Kis Urat. Eggyütt menék véle elébb Horváthoz, a’ legszélesebb tudományú Magyarhoz, azután Himfyhez, kit első látogatásunk alatt nem találtunk.

Közelítvén a’ nap, mellyen tanácskozásinknak el kelle kezdődni, Gróf Dessewffy József Úr vala megkérve, hogy a’ Nádor által Előlűlőnkké nevezett Csanádi Fő-Ispán ’s Táblai Báró Gróf Teleki József Cs. K. Kamarás Urat, Lászlónak fiját, ’s a’ Koronaőr Józsefnek unokáját, megköszöntse, ’s a’ Küldöttség’^* tagjait mutassa-bé, ’s ez megtörtént 11dikben.^* A’ Küldöttség’ tagjainak neveik:

Fundátorok:

1) Gróf Széchényi István, Cs. Kir. Kamarás, az Orosz Vladimír, a’ Prussziai Érdem, a’ Sardíniai Szent Moricz és Lázár, ’s a’ Sicíliai Érdem Rendjeinek Vitéze; fija a’ halhatatlan Ferencznek, a’ Magyar Muséum’ Alkotójának; szül. 1791. Septemb. 23d.

2) Vajai Vay Ábrahám, Cs. Kir. Kamarás, és Borsodnak Elsőbb Al-Ispánja; fija a’ hon’ nagy férfijának, a’ Pataki Collégium’ Újra-alkotójának, Józsefnek; szül. 1789. Júl. 13d.^*

3) Gróf Andrásy György, Cs. Kir. Kamarás, és Torna Várm. a’ legközelebbi Ország-Gyűlésen Követje; szül.^*

4) Gróf Károlyi^* György, Cs. Kir. Kamarás; szül.^*

Felhívattak:

1) Bartal György, Personális: Itélő-Mester, Pozsony Várm. volt Elsőbb Al-Ispánja, és a’ legközelebbi Ország-Gyűlésén Követje; szül.^*

2) Bene Ferencz, Cs. Kir. Tanácsos, Orvos Doctor és az Universitásban Professor; szül.^*

3) Bittnicz Lajos, Papja a’ Szombathelyi Megyének, ’s Mathes. és Magy. Nyelvet tanító Professor Szombathelytt, szül.^*

4) Budai Esaiás, Superintendens Debreczenben, Bihar Várm. Táblabírája; szül.^*

5) Gróf Dessewffy József, Ország-Gyűléseinken Sáros, Zemplény, Szabolcs Vármegyéknek Követje; szül. 1772. Febr. 13d. Lakik Nagy-Mihálytt, Szabolcsban.

6) Döbrentei Gábor, Tartománybeli Al-Bíztos a’ Budai Kerületben; szül. 1786. Decemb. 5d.

7) Ercsei Dániel, Philosophiát tanító Professor Debreczenben, Szabolcs Várm. Táblabírája; szül.^*

8) Fejér György, Cs. Kir. Tanácsos, a’ Pesti Újhegy’ Prépostja, a’ Magyar Universitás Könyvtárnokja; szül.^*

9) Guzmics Iszidór, Benedictínus, Theol. Dr. és Prof. Pannonhalmán; szül.^*

10) Horvát Endre, Téti Plebánus, Győr mellett; szül. 1778. Novemb. 25d.

11) Horváth János, Bozoni Püspök, Rudinai Apát, Veszprémi Kanonok, Consiliáriusa a’ Helytartó Magyar Tanácsnak, szül.^*

[12)]^* Horvát István, Bibliothecáriusa az Országos Könyvtárnak; a’ Magyar Universitásban Diplomaticát tanító Professor, Fejér Várm. Táblabírája; szül. 1784. Máj. 3d.

13)^* Jankovics Miklós, Pest Várm. Táblabírája; szül.^* lakik Pesten és Wadason.

13)^* Kazinczy Ferencz, Zemplény Várm. Tablabírája; szül. 1759. Octób. 27d.; lakik Széphalmon, Újhely^* mellett.

14) Kis János, Superintendens, Soprony Várm. Táblabírája; szül. 1770.^* Sept. 22d.; lakik Sopronyban.

15) Kisfaludy Sándor, Szala Várm. Táblabírája; szül. 17 lakik S^*

16)^* Kövy Sándor, Magyar Törvényt tanító Professor^* Patakon; Zemplény Várm. Táblabírája; szül.^*

17) Kulcsár István, Komárom Várm. Táblabírája, Magyar Újságíró; szül. 1761. Sept. 16d.

18) Báró Mednyánszky Aloyz, Cs. Kir. Kamarás; szül.^* lakik V^* Nyitra Várm.

19) Schédius Lajos, Philos.^* Dr., Aestheticát tanító Prof. a’ Magyar Universitásban; Pest^* Várm. Táblabírája; szül.^*

20) Szemere Pál, Pest Várm. Ügyvédje ’s Táblabírája; szül. 1785. Február. 19d.; lakik Péczelen, Pest mellett.

21) Vitkovics Mihály, Curiális Prokátor és Várm.^* Táblabírája; szül. 1778. Aug. 26d.; lakik Pesten.^*

Az Előlűlő Mártzius’ 13d. a’ Küldöttség’ minden tagjait, eggyikünkön kivűl, ki rég olta betegeskedék, Ő Csász. Kir. Fő-Herczegségénél a’ Nádornál bemutatta. A’ nagyobb részben igen pompás hintók az Előlűlő’ házától indúltanak-ki, ’s elfogák az^* hídat, a’ Budai hegy’ útját, és a’ Királyi lak’ udvarát. Nagy sokaság gyűlt a’ hídra, hogy láthassák azon jelenést, melly eggyike vala a’ nemzet’ legforróbb óhajtásainak, és a’ mellyre a’ legkésőbb idők is gyönyörködve fognak emlékezni. Az Előlűlő a’ maga harmadik hintajában, két fekete ménnel, engem teve gazdává; maga az elsőn Gróf Dezsőffit vitte; ’s én Szemerével^* osztozám megtiszteltetésemben. Zenge az áldó sikoltozás a’ mellettek elmenőkre, ’s messzére hallatszott-el a’ Széchényi’, Vay’, Andrásy’, Károlyi’^* neve, kik közzül az a’ dicső ifju-férfi az ügynek, első példával, százötven ezer forintot ajándékoza, a’ tizeneggy gyermekü második húszat, a’ harmadik huszonötöt, a’ negyedik százat! ’S^* melly kebel ne gyúladt volna lángokra, midőn őket itt pillantá-meg; mert ez a’ nagy nap az ő munkájok volt; ki^* nem áldja őket némán is, valamikor megpillantja!

Az Előlűlő’ beszédére a’ nemzet’ Védangyala ’s kevély szerelme hosszan tartá buzdító feleletét, hogy a’ Király’ és az Ország’ nagy óhajtásinak, nagy reményeinek, megfelelni férfias erővel igyekezzünk.

Az Ország’ Prímásánál Prépost Fejér vala szollnokunk, valamint az Ország’ Bírájánál is, ki már gyermekkorában, a’ hív Dugonics’ vezérlése alatt, a’ Pesten tanúló ifjúságból eggy kisded Magyar Társaságot alkota. A’ Herczeg-Prímás emlékeztete bennünket, hogy ámbár itt a’ szerint gyülekeztünk-össze mint a’ halak a’ tengerben, ne nézzünk egyebet, mint a’ mit a’ nemzet’ java és^* dicsősége kíván; Ő Herczegsége igyekezetünket mind tanácsa mind pénze által segéleni mindég készen lesz: Gróf Cziráky buzdíta^* úgy vinnünk-elő a’ Nyelvet, hogy hajdani férfias szépségétől el ne távozzék; melly igen is bölcs és idvezséges óhajtás. Eszes Író nem új Nyelvet és más Nyelvet igyekszik csinálni, hanem azon van hogy ez a’ szép a’ maga nagy erejét kifejtvén, és mind azt, a’ mi ennek, nem eggy nemeiben, használhat, másoktól általvévén, még szebbé, bővebbé váljon; ’s a’ ki tudja a’ mit kellene tudni, tudja, hogy így méne-elő minden Nyelv, vagy örökre elmaradott. Erre törekedék Dugonicsunk is, ’s az Ország-Bírája nem egyébre inte bennünket.

A’ tudományai ’s szíve által eggyaránt tiszteletes Veszprémi Püspök is Fundátoraink közzé tartozván, a’ Küldöttség’ tagjai tiszteknek ismerték megköszönni hazafiúi adakozását. Nekünk illy férfiat látni úgy vala kedves, mint néki azt, hogy általunk szerettetik.

Első Űlésünk kezdődött Mártzius’ 15dikén, ’s azon szálában, hol a’ pereket a’ Királyi-Tábla szokta ítélet alá venni. Ennek fenekében az Uralkodó’ képe függ, a’ Szent-István Rende’ talárisában, Egger által festve, a’ fej Krafft után; az oldalfalakon a’ Száraz György, Grasalkovics Antal, Koller Ferencz, Szvetics Jakab, Fekete György, Végh Péter, Ürményi József, Felső-Bükki Nagy József, Semsey András, Aczél István, Mailáth György, Szőgyényi Zsigmond Personalisok’ mellyképeikkel olajban; Grasalkovics, Fekete, Végh és Ürményi a’ Szent István’ csillagával, de a’ mellyet Personális korokban még nem hordottak.

Álljon itt a’ rend is, mellyben a’ Küldöttség’ tagjai, a’ mint ezen első Űlés alatt nem elrendelés, hanem történet ejtette, ’s így osztán minden Űléseiken végig, helyt fogának: – jobbra az Előlűlő mellett Horváth János Bozsoni Püspök, Superint. Kis, Gróf Dezsőffy, Kazinczy, Báró Mednyánszky, Kisfaludy, Bitnicz, Guzmics, Szemere, Superint. Buday, Bene, ’s szembe az Előlűlővel Vitkovics; – balra a’ négy Fundátor, Gróf Széchényi, Vay, Gróf Andrássy, Gróf Károlyi; ’s ezek mellett Itélő-Mester Bartal, Prépost Fejér, Horvát István, Jankovics, Schédius, Horvát Endre, Döbrentei, Kövy és Ercsey. A’ Jegyző-tollat az Előlűlő köz akarattal Horvát István társunknak adta-által.

De öröminket kettős szomorúság szakasztá-félbe; mert Szemerének hitvesét, a’ sok adományokkal megáldott Szemere Christínát, poetai nevével Képlaki Vilmát, Martzius’ 26d., a’ rég olta ágyban fekvő Kulcsárt pedig Martz. 30d. a’ halál közzűlünk kiragadta. A’ Küldöttség’ tagjai érezteték részvéteket a’ mély bánatba süllyedt Szemerével, Kulcsárnak temetését pedig, Apríl. elsőjén, az idő sanyarúságával nem gondolván, jelenlétek által tisztelék-meg.^*

Második Űlésünkben felolvastatott a’ Törvényczikkely (1827. XI.), melly összehívattatásunknak alkalmat ada, ’s a’ Fels. Nádornak Leírása az összehívattak’ neveik’ lajstromával; ’s meghatároztatott, hogy vizsgálat^* alá vétetvén elébb az Ország-Gyűlése alatt készűlt Plánum, a’ Társaság’ újabb Alapintézetei ’s Statútumai dolgoztassanak-ki, ’s vétessék számba, mit bír-el a’ Társaság’ Pénztára, hogy annak jövedelmeihez képest a’ dolog azonnal elindítathassék, mihelytt mostani dolgozásaink a’ Felségnél helybenhagyást nyerendenek. Mind ezeknek elkészítésére eggy Kiküldöttség rendeltetett, a’ magyar dolgozás Horvát Endre, a’ deák Bitnicz társainkra bízatván.

Kilenczedik Űlésünkben Ő Csász. Kir. Fő-Herczegsége a’ Nádor általküldé Jankowics társunknak az eránt tett ajánlását, hogy ez a’ Magyar Nyelv’ elterjesztésére ezer fntot, a’ Magyar Literatúra’^* gyarapítására ugyan-annyit áldoza, ezüstpénzben, a’ hazának.^*

Szemere^* rám bízá, hogy a’ mit csak magadnak^* akarék elmondani, mondjam el az ő Muzáriona’ Olvasójinak is, mert a’ dolgok ezeknek is érdemlik figyelmeket. Engedek kívánságának. Végye azt az Olvasó mint csak neked mondottat.

Péczelen a’ mi Szemerénénk, akkor még Fáy József Úr’ özvegye, engem azon szobájába szállított, honnan a’ Rádayak’ Kastélyára legkedvezőbb a’ kilátás. Tisztelet’ érzéseivel pillanték által azon falakra, mellyek közt ifjuságom’ legszebb szakában olly szép napokat ’s éjjeleket éltem; ’s vettem tollamat, ’s lerajzoltam azt, hogy Életemhez vignettként metszethessem. Péczel, hol három Rádayt ismertem, és a’ hol a’ mi Szemerénk született és lakik, felejthetetlen lesz a’ nemzet előtt, még mikor ezen Kastélyt^* a’ sok századok eltemetik is.

Meglátám az udvarról a’ Kápolnát a’ köz temetőben,^* hol a’ három Ráday − Gedeon, a’ tudós; a’ második Gedeon, a’ Koronaőr; ’s annak és ennek^* hitveseik Szent-Pétery Katalin és Gróf Fáy Susána; ’s ennek és a’ Koronaőrnek fija Pál, a’ Játékszín’ nagy barátja, már alszák az örök álmot. A’ Kastély’^* mostani Ura, Gedeon, testvére Lászlónak és Annának a’ Gróf Nádasdy László’ özvegyének ’s Erzsébetnek Báró Pronay Albertnének, megengedé, hogy a’ Kápolna’ déli oldala mellé eggy ákáczot ültessek. Hajtson az gyökereket, ’s hirdesse hűségemet a’ nagy és nemes-lelkü Megholtakhoz; és ha majd a’ sok esztendők kidöntik is tövéből, neveljen új sarjadzatokat, mint^* a’ Ráday ház, melly többször vala már [közel] kidőléséhez,^* de a’ mellynek jó fijait ’s két gyönyörű leányait virágzani, sok századok’ lefolyta után is örömmel látjuk.

Közelít az idő, édes barátom, mellyben hat holnap múlva elhagyom^* Pestet, ’s visszatérek eggy szeretett jó asszonyt ’s négy fiamat és három leányomat meglátni, kiket a’ példátlan igazságtalanság tizenkilencz eszt. olta nyomorgat.^* Mint az élet’ szélén nézünk vissza eltünt esztendeink’ sorára, úgy én azon tizeneggy holnapra, mellyeket tavaly és ezidén itt éltem el, Szemerének^* vendége, két egymásból nyíló szobában. Melly szép sors juta a’ megbecsűlhetetlen embernek, ki Péczelen reggel béfogat, ’s három óra alatt^* Pesten van, ’s ismét Péczelen estve, ha úgy akarja. Illy közel az ügy’ embereihez, mindent láthat, hallhat, tudhat, a’ mire szüksége van. Tanulónak,^* dolgozónak anyavárosban kellene lakni; de nekem falu az elementumom.

Midőn tavaly lejöttem Februáriusban, Jankowics, a’ halhatatlan^* férfi, levelei által híva meg vendégének, ’s olly jelentéssel, hogy Kézíratainak szobájában leszek szállva. Lakhatik e Király kevélyebben? De tüdőgyuladást kapván az úton, Szemere elfoga, valamig felgyógyúlandok, ’s így osztán megmaradék nála. Ismét láttam, ’s annyi esztendők mulva régibb barátimat, Prépost Fejér Györgyöt, Vitkovicsot, Sztrokayt; itt^* az újakat, kiket látni olly igen óhajtottam, Kisfaludy Ká-^*

Tizenhárom esztendő óta nem láttam vala Pestet. ’S melly változásban láttam most; ’s leginkább a’ müvészet’ tekintetében!

Akkor egy Olasz árula geográphiai abroszokat, ’s némelly semmi vagy kevés becsű rézmetszeteket: most négy bolt előtt vannak kifüggesztve a’ legszebb réz és kőmetszetek, ’s nem csak portrék, hanem historiai darabok is, mint péld. a’ Horace Vernet által festett ’s Jazet által hánytott munkában dolgozott Arcole; mellyben gondolat és elrakás és rajzolás gyönyörüek, csudálást érdemlők. Mit adnék érte, ha nemzetünk vitézeinek valamelly nagy tettét így festhetném! Irígylem Vernet sorsát: nem, mikor mívét csudáltatni látta; hanem, mikor azt dolgozá. Ő is győze Arcolenal; mert festette a’ győzedelmet.

A’ portrék közt leginkább becsűlöm a’ Canningét, a’ mint egy levelet tart jobbjában, és a’ X. Károly királyét vonásos munkában. Lichtl, Tomala, Miller és Conzi valóságos jóltevőji a’ nemzetnek, hogy darabjaikat az útczára függesztik: az által lángot lobbantanak a’ gyúladható szívbe, ’s a’ müvészet’ szeretete terjed. – A’ vásárok alkalmával idegen képárosok is jelennek meg, ’s igen szép, igen drága darabokkal: de a’ kiket jó kikerülni. Egy nyomtatványát Raphael transfiguratiójának Morghen Raphaeltől egyik nap ötven, más nap hatvannégy aranyon tartotta. Rendes képárosnál mindennek szabva van ára. Ócska képeket az egyiktől igen jutalmasan és igen jókat vettem. De itt egy intést. A’ ki nem ért a’ dologhoz, ne vásároljon értő tanácsa nélkül, és soha ne vásárosoktól: vagy drágán adják, vagy rosz darabokat.

Napoleonnak egyiptusi utazását, az igen nagy táblákra nyomtatott metszésekkel, Gróf Teleki József Urnak bibliothecájában, a’ Voyage pittoresque en Sicile-t Vigyázó Urnak gazdag gyüjteményében vala örömem látni. Egy példánya az elsőbb munkának háromezer forint. Szép gyüjteménye van Kisfaludy Károlynak is mind olaj festékben mind metszésben; ’s ő nem csak ír, hanem festeget is. Nála láttam egy nagy táblát: kinézés a’ tengerre, Rebelltől, a’ bécsi galéria directorától, egy vad vetésü heggyel; ’s másolatban Spinoza’ arczképét. Szent Benedek! mint irígylem szerencsédet, hogy illy müvészt kapál. A’ fej sokat emlékeztete a’ Vay Józsefére: noha a’ vonások, egyenkint tekintve, nem hasonlítanak. ’S szavam közönséges javalást talála.

Mostani Uralkodónk’ képe fő dísze a’ Pest vármegye’ gyülési palotájának Kraffttól; ’s én is úgy hiszem, hogy fejedelmünk itt hívebben van eltalálva, mint minden egyéb festésben vagy rézmetszetben, mellyet ismerek. Melly kár, hogy a’ vármegye fejér mentében ’s veres dolmányban és nadrágban kíváná azt, és nem Szent István’ Rende’ talárisában, a’ mi mind méltóságához inkább illett, mind alkalmat adott volna a’ müvésznek, hogy a’ redőlésben mutassa ki magát. Krafft festé egykori helytartónkat Albert herczeget is, ’s ezt is fejér mentével, ezt is görbe térddel, melly a’ szemnek fáj. Mostani nádorunkat Stunder festette; ’s mind arczban mind állásban igen roszúl: a’ másik főherczeg nádorunk jobban; de a’ színek elfeketültek egészen. Itt Wesselényi Ferencz, megyszín bársony dolmányban, veres nadrággal, itt herczeg Eszterházy Pál (ennek neve tévedéssel iratott atyja képe alá a’ Kassai Minerva’ egyik kötetében – Pál nem viselt szakálat, a’ szakálas szép fej Miklósé); itt a’ békekötő Pálffy János, duelluma óta nem huszár generalis többé, egy iszonyú allonge-parókában; itt a’ Pálffy Miklósé (Salistól) csuda világításban, ’s a’ Batthyáni Lajosé, mellynek legalább arcza igen szép (ha szemem jól kapta fel a’ manírt, Meynestől). Mit nyerne a’ hon’ historiája, mit nyernénk a’ müvészet’ tekintetében, ha minden gyülési palotáinkat illy képek ékesítenék! A’ kisebb palotában Gróf Barkóczy Ferencz abaúji főispány képe áll, ki e’ megyét mint főispányi helytartó igazgatá: Kraffttól ez is; ’s felette híven, felette szépen.

Gróf Széchenyi Ferenczet Ender festette a’ Muzéum számára, híven és szépen. A’ kép mutatja a’ nagy, a’ nemes lelkü embert; ’s mutatná, ha nem tudnók is, kit mutat. Csak a’ tudományos attributumokat szeretném körüle kevésb számban. Ha a’ kép felelevenednék, ki nem tudna lépni ezek miatt.

Zrínyi Miklós és mostani Uralkodónknak budai koronáztatása az universitásnak egy nagy szobájában tartatik. Az utóbiakban Krafft el nem kerülheté a’ monotoniát; de ügyességét megbizonyította: az elsőbb jobb, mint lipcsei ütközete.

Fáy ebédre hívatott. Elvalék ragadtatva, midőn itt látám meg egy diétai követ barátomat, kinek jobbját Emil fiam fejére nyomám; de kibontakoztam ennek karjai közűl, hogy magamat olly férjfi karjaiba vethessem, ki külföldön is fényt, ’s nagy fényt vona a’ magyar névre, a’ ki Canovának megnyerte barátságát – Ferenczy karjaiba. Egyike vala legfőbb óhajtásimnak, ’s még midőn egymásnak Romába és Romából iránk, hogy a’ honnak ezt az örök díszét megláthassam valaha; ’s íme meglön, a’ mit két esztendő elött reméleni még nem mertem.

Graphídiona a’ muzéumban áll. Lehet e jobb gondolat, mint az volt, hogy a’ kezdő müvész a’ müvészség kezdetét dolgozza? A’ leány jobb térdével a’ tenger’ fövenyébe hajlik le, ’s eltelve a’ kedvelt ifiu képével lelkében, annak profílját vesszejével a’ fövenybe rajzolá; ’s most feleszmél, hogy őt a’ szerelem melly találmányra vezeté. A’ felső test ruhátlan, hogy a’ termet bájai látathassanak, az alsó szép vetésekben van elfedve. Gyönyörü kis teremtés; ’s érdemli, hogy ujom a’ kőre nyomja csókomat.

Dolgozójában áll gipszmodellben István, a’ protomartyr, már térdeire rogyva, feltekintve az egekbe, ’s felnyújtván oda jobbját is, ’s magát megadva várván kövezőjitől nem a’ halált, hanem a’ halál pálmáját. Gipszben áll még azon dolgozása is, melly a’ Váli templomot fogja ékesíteni: egy ifju leány összetapasztott^* tenyereivel emelkedik fel a’ földről az egek felé, ’s egy gyermek génius mellette táblát tart, mellyre Ürményi József neve van felírva. Szép képe a’ földi’ gondjain túl emelkedett gyermeki ártatlanságu ’s tisztaságú léleknek.

Gróf Károlyi Istvánné született Gróf Dillon Georgina sírköve márványban készül. Ez a’ minden testi és lelki szépségekkel gazdagon megáldott angyalasszony halva fekszik, bevonva fátyolával; ’s hozzá méltó férje a’ legmélyebb keserüség nyugalmában ül lábainál, lehajtván homlokát jobb tenyerébe, idealis öltözetben. A’ basrelief Foltra fog vitetni a’ Megholt sírja felibe.

A’ büsztök közűl legnevezetesebbek a’ cardinalis primás Rudnyayé, a’ két ország-birája Ürményi és Gróf Brunszvik Józsefeké, generalis Beckersé, a’ szép athléta Gróf Sándor Moriczé, és a’ Marczibáni Asszonyságé. – Ferenczy tűzzel, kedvvel, szerelemmel dolgozik; ’s mívein el van öntve a’ plastica bájos nyugalma. Kár, hogy a’ fejér márvány’ keresésével olly sok időt veszte, míg végre azt Krassó vármegyében találta fel, honnan igen nagy darabokat is vehet.

Heinrich Ur, kereszt neve Thugut, Budán vőn lakást, pártfogolva a’ minden jót és szépet becsülni tudó Gróf Brunszvik ház és annak tiszteletet érdemlő Theréze által, ki maga is fest. Egy nagy táblán adá lábszáriglan Gróf Brunszvik Ferenczet, a’ házasági boldogság’ nyugalmában grouppirozván össze a’ Grófot és hitvesét; magát medvével prémzett sötétes kék fel nem öltött mentében, a’ Grófnét carmoisin bársony öltözetben fátyollal. A’ kép közelröl nézőnek is van dolgozva, nem azon világitásban, mellyet Krafft ada a’ császárén; ’s ha valami, ez érdemli a’ csudálást a’ két városban. – Engem Heinrich olajban, Ferenczy márványban dolgozának; ’s ez a’ két barátom nekem halhatatlanságot ada.

Kis-Solymosi Simó Ferencz nagy szerencsével festé Döbrentei számára Gróf Teleki és Dezsőffy Józsefeket, Himfyt, Horvát Endrét, Virágot, Berzsenyit, Báró Wesselényi Miklóst, Gróf Mailáth Jánost, Gróf Gyulai Lajost, és magát Döbrenteit, ’s ezt jobban mint a’ Ruprecht lithographolt, affectált nézésű darabja, a’ magyarul rosz inscriptióval: érdemeit becsülője – jól érdemei-nek –. Simó valóban érdemli a’ pártfogást, valamint Szent-Györgyi János is, a’ zempléni születésü, kinek fáradhatatlan szorgalma, kivált a’ virág- és gyümölcs-darabokban, sok jót adhatna, ha fizettetnék.

Legfőbb vágyásom az volt, hogy minél előbb láthassam azon Dicsőket, kik 1825.^* Novemb. 3d. elfelejthetetlenek levének a’ haza’ évkönyveiben.

Irigy tisztelettel pillantám meg Mart. 11d. 1828. Gróf Széchenyi Istvánt, a’ Nagynak nagy fiját; ’s Gróf Károlyi Györgyöt, a’ minden jóltevők’ legszerényebbikét, Gróf Dezsőffy József szobájában, ki velünk Gróf Teleki Józsefet, mint tanácskozásink elölülőjét megköszönté (a’ két társat, Vay Ábrahámot és Gróf Andrásy Györgyöt, nem itt előszer).

Zúgolódnám sorsom ellen, ha régi nyugtalan ohajtásomnak el nem érhettem volna bételjesedését. –

Péczelen a’ mi Palinénk, akkor még Fáy József’ özvegye, engem azon szobájába szállított, honnan a’ Rádayak’ kastélyára legkedvezőbb a’ kilátás. Tisztelet’ érzéseivel pillanték által azon falakra, mellyek közt ifjuságom’ legszebb szakában olly szép napokat ’s éjjeleket éltem; ’s vettem tollamat, ’s lerajzoltam azt, hogy Életemhez vignettként metszethessem. Péczel, hol három Rádayt ismertem, és a’ hol a’ mi Palink született és lakik, felejthetetlen lesz a’ nemzet előtt, még mikor ezen kastélyt sok századok eltemetik is.

Meglátám az udvarról a’ kápolnát a’ köz temetőben, hol a’ három Ráday már aluszák^* az örök álmot. A’ kastély’ mostani ura, Gedeon, megengedé, hogy a’ kápolna déli oldala mellé egy ákáczot ültessek. Hajtson az gyökereket; ’s hirdesse hűségemet a’ nagy és nemes lelkű Megholtak iránt!

Midőn tavaly lejöttem Februáriusban, Jankovics, az érdemes férfi, levelei által híva meg vendégének, ’s olly jelentéssel, hogy kéziratainak szobájában leszek szállva. Lakhatik e király kevélyebben? De tüdőgyúladást kapván az úton, Palink elfoga, valamig felgyógyúlandok, ’s így osztán megmaradék ennél.

Ismét láttam, ’s annyi esztendők múlva, régibb barátimat, prépost Fejér Györgyöt, Vitkovicsot, Sztrokayt; itt az újakat, kiket látni olly igen óhajtottam, Kisfaludy Károlyt, Vörösmartyt, Fenyérit, Toldit és Bajzát, ’s régibb ismerősömet Helmeczyt, hol magoknál, hol Palinknál, hol Bártfaynál.

Itt a’ közönséges szeretetet érdemekkel nyert Fáy Andrást – hadd vessem kevélyen hozzá, Kazinczy leány’ dédunokáját! – Itt a’ Tud. Gyüjtemény kiadása által is ismeretes Thaiszt, főhadnagy Kis Károlyt, curialis prokátor ’s magyar nemes Paziázi Mihályt, Trettert, a’ minden íróink legöregebbikét, Virágot, és a’ legifjabbikát, a’ még iskolájit járó kedves Szalay Lászlót.

Szenvey a’ szomszéd Maglódról általjöve hozzánk, ’s minthogy erre megkérém levelemben, hozta Schiller után dolgozott fordításait. Felolvasá Resignátióját, Don Carloszt, Mária Stuartot, a’ Messzínai Hölgyet. Alig hihetni, hogy harmincz esztendős ifju ennyit tehessen; alig hihetni, hogy illy szerencsésen annyit dolgozhasson. Másatlan jelenés a’ fordítók közt; hajlékony minden formába általömleni; ’s nyelve tanúlt, csínos, bájos, ’s hév mint keble. – Pectus est, quod disertum facit.

Úgy bánék, mint a’ költő, ki a’ legsullyosb gondolatot az utolsó sorra tartja; ’s itt akarám említeni nevét Horvát Istvánnak, kit lelkem huszonhat évek óta a’ barátság és tisztelet forró érzéseivel szeret.

Midőn én őtet, még akkor iskolájiban láttam, megjövendölém, mi leend egykor; de hogy illy nagyságra lépjen fel, miként lehetett volna azt álmodnom!

Révainak ő vala legkedveltebb tanítványa, ’s midőn már haldokolt őtet kérte ki, annak jutalmáúl a’ mit egész éltében teve, tanító székében követőjéűl. A’ kérés nem lele teljesedést; ’s mindnyájan érezzük, ügyünknek melly nagy kárával! De a’ nagy ember mindenhol a’ maga helyén van. Azóta mit teve a’ pályán, egész hon tudja; ’s leczkéjin a’ diplomatikában neki azon öröme van, hogy tanítványaival együtt hallgatják az ország elsőbb tisztviselőji is, ’s nem egyszer ’s kétszer, hanem sokan folyvást.

Nem rég magára zudította a’ sokaságot, azt hirdetvén, hogy Ádám törzsatyánk magyar volt… ’s egyik recensense nem tartózkodék kimondani, hogy a’ megmérhetetlen tudományu férfit szertelen tudományai megkábították. De ő analyticai úton erede nemzetünk nyomait keresni fel a’ legrégibb idők homályiban; semmit nem mond egyebet, mint a’ mit nyomozásaiban másoknál talált. És, hogy a’ Magyar is Ádám’ maradéka, az nem szenved kétséget; sem az nem lesz lehetetlen, hogy Magyarok voltak Scotiában, a’ mit Báró Podmaniczky József által Párisbol küldött kérdés is hihetőnek nézethet.

Mennyiben van Horvát tanításainak hitele? tribunálom elébe tartozónak nem néztem, és nézni soha nem fogom. De nincs olly eset, mellyben kevélkedve ne nézzem barátomnak azt a’ nagy tudományu, nemes lelkű férfit, ki saját becsét nem függeszté fel a’ mások’ itéletétől, hanem keble’ sugallatitól; ’s a’ mi tiszte a’ jónak, híven teljesítette: míg erőlködőink csak titkon szurdalgatják, valakik reájok homályt vetnek; és mivel ezek őket nem becsűlhetik, gőgöt vetnek mosolygó gonoszsággal szemökre.

Mint az élet szélén nézünk vissza eltünt éveink’ sorára, úgy én azon tizenegy holnapra, mellyeket tavaly és ez idén itt éltem el, Palinknak vendége, két egymásból nyíló szobában. Melly szép sors juta a’ megbecsülhetetlen embernek, ki Péczelen reggel béfogat, ’s harmadfél óra alatt Pesten van, ’s ismét Péczelen délre, ha úgy akarja.

Tanulónak dolgozónak anyavárosban kellene lakni: de neki és nekem falu az elementumunk.

[a’ Mester]ségnek^* minden nemeire osztja fel; ha jól fizettetik,^* virágot és gyümölcsöt igen ügyes kézzel fest.

Schöfftnak már atyja is Pesti lakos volt, ’s ecsetje által olly tekintetbe hozá magát, hogy a’ városnak eggyik úczája, hol háza állott, Képíró-úczának nevezteték, a’ Kecskeméti kapu mellett. Midőn nála felvezetének, még nem tudám miben ragyog; de szobájában vala, tekercsein, a’ Szent Therézia nagy oltára, melly azolta^* a’ Theréziai külváros’ templomában fő helytt állítatott fel, ’s elragadtatással látám a’ szent szűzön azt a’ mesteri kézzel festett karmelíta-színű scapulárét és a’ fejér posztó köpenyeget, mellynél ugyan szebbet, igazabbat nem képzelhetni. Felette eggy Angyal lebeg, ’s perpendiculáris esésben ereszti a’ térden ’s a’ Nézővel szemben álló szűzre a’ szent szerelem’ nyilát. A’ tekercs miatt az Angyalt látnom nem lehete, sem az egész composítiót; de a’ szent szűz, az égbe tekintő arcczal, a’ hogy fejeit kivált Guido szerette festeni, gyönyörű. ’S a’ Művész fiatal ember még, ’s víg kedvű, eleven, nyájas; érzi becsét, de hiuság nélkül.

Minden örömeimet, mellyekkel Pesten a’ Festők’ dolgozójiban élék, az hagyá igen messze maga megett, a’ mit Heinrich Úrnál (keresztneve Thugut) találtam. Budán lakik, a’ Kristina-városban, a’ Mesterségeket becsűlő ’s pártfogoló Gróf Brunszvik-ház’ baráti kegyeiben, melly a’ nyomorgó^* emberiségre kiterjesztett, nem eggy nemü, gondjai által is tiszteletessé tette magát a’ hon és az idegen föld előtt. Hazánk, Kupeczky olta, nem bírt értelmesebb és tanúltabb^* Művészt a’ festésben, ’s óhajtani lehetne, hogy fárasszuk ki dolgozásaiban.

Nála függ a’ Gróf Brunszvik Ferencz’ képe, vászonra, térdi darabban, melly a’ Művésznek^* még éltében érdemlené hogy bár melly Galeriába felfüggesztessék. A’ Gróf és a’ Grófné a’ házas élet’ boldog nyugalmában vannak összegrouppolva, a’ Gróf medvével prémzett hosszú kék mentéjében ’s dolmányában, a’ Grófné carmoisín bársonyban, körül lebegve fejér fátyolával. Igazság mindenben, ’s a’ carnátio gyönyörű, minden manírozás nélkül. Ha csak eggy körömnyit nézünk is a’ testen, látjuk hogy a’ mit^* látunk, test, és nem egyéb; holott Guídó zöldes, Furíno kékes testet ada, a’ mi Dónátunk pedig a’ testszínbe mindég lakkot kevert, ’s így carnatióját mindég elrontotta. Melegebb ecsetet mint a’ Heinriché én nem ismerek, ’s örök kevélységem hogy engem ő feste, Ferenczy faraga.

Richter, ez a’ szabadkaru Festő, gond^* nélkül adja darabjait, ’s sokszor szerencsésebben mint a’ kik munkájikat igen nagy gonddal. Így adá az én profílemet is, mellyet osztán hírem nélkül kőre metszett. A’ lithographolt darab nem tűri a’ Kritikát, de a’ festett képen mindenek’ ítélete szerint el van találva az arcz, ’s azért eltalálva, mert a’ character van eltalálva, a’ mi portrétekben mindég legfőbb^* dolog. Minden képeim^* közt a’ Kiningeré, Stunderé, Kreutzingeré után, mellyek a’ magok korokban igen jók voltak, ez a’ Richter által festett profílem és eggy háromnegyedben festett más a’ legjobb.

Pestnek^* még eggy Művésze van, a’ kit kevélykedve nevezek: Szent-Péteri József Ezüstmíves. Született Rima-Szombatban, .^* Ez a’ Nagy-Sándor csatáját a’ Granicusz mellett LeBrünnek sok figurákból álló festése után réz táblára pőrölyözte ki, ’s olly ügyességgel, hogy a’ Bécsiek is őtet vallják a’ Monarchia’ első Művészének e’ nemben. A’ pőrölyözés hátúlról esik, ’s a’ figúrák kidomborúlnak ezen bas-relief nemben, mellyet a’ Rómaiak görög névvel toreumáknak mondottak. A’ lovak’ lábai, ’s kard és dárda szabadon áll ki a’ táblából, ’s a’ proportio olly tökéletesen el van találva, hogy azt a’ leggyakorlottabb rajzoló sem adhatná^* jobban. Ki fogja tenni a’ sok eszt. olta készített^* munkát, sőt elküldi vagy elviszi Londonba és Párizsba.

Nem felejtém el azt a’ férfit, kinek barátsága ’s huszonhat esztendő olta már, életemnek eggyik nagy örömét, sőt kevélységét teszi, ’s nem felejteném, ha az eggyik Nevetlen a’ maga csípős gáncsaival reá nem emlékeztetne is: de úgy bánok, mint a’ Költők, kik a’ legsullyosbb gondolatot az utolsó sorra^* tartják, ’s itt említem a’ tisztelt férfi’ nevét. Midőn én őtet 1803. még iskolájiban látám, megjövendőltem mi leend eggykor; de hogy e’ nagyságra emelkedjék, miként lehetett volna azt álmodnom, kivált annyi példákat látván, mellyek azt bizonyítják, hogy a’ korán érő gyümölcs igen ritka esetekben ér valamit, és a’ ki pályáját futva kezdi, hamar kifárad. Révainak ő vala legkedveltebb tanítványa, ’s ő ezt kérte ki, életének már utolsó órájiban, követőjéűl a’ tanítói székben. A’ kérés nem talála teljesedést, ’s mindnyájan érezzük, az ügynek melly nagy kárára. De a’ nagy ember mindenhol helyén van. Azolta mit teve a’ pályán, az egész hon tudja, ’s Diplomaticai leczkéjén tanítványai közt látja az Ország’ első Tisztviselőjit, ’s a’ Cúria’ legtiszteltebb Törvénytudójit, ’s némellyeket folyvást. Hív tanítványa, hív tisztelője, hív^* magasztalója vala Schwartnernek, de még inkább^* híve a’ hazának és az igazságnak, ’s így ezt bátran, tűzzel, egész maga elszánásával támadta^* meg midőn a’ haza’ becsűlete ’s az igazság kívánta hogy ellene keljen. Az Horvát Istvánnak balúl véteték; vadnak, irígynek kiálták ki, ’s hálátlannak, tiszteletlennek eggykori tanítója eránt; de ő a’ maga becsét nem függeszté fel a’ mások’ ítéletétől, ’s tette a’ mit a’ szent kötelesség parancsolt, ’s az idő kívánt. Most magára zúdítá a’ sokaságot, melly meg nem foghatja, mint juthat eszes ember azon gondolatra, hogy az Isten magyart teremte az első emberben, ’s eggyik Recensense nem tartózkodék kimondani hogy a’ megmérhetetlen tudományú férfit a’ sok tudomány megkábította; ’s hogy a’ csak józanok itt megkábúlást gyanítanak, azon ki álmélkodhatnék? De midőn a’ syntheticai út is azt mutatja, hogy a’ magyar is Ádámtól jő, ő az analyticai úton nyomozgatja nemzetünk’ eredetét, ’s vissza megyen a’ legrégibb idők’ homályába, ’s semmit nem mond egyebet, mint azt, a’ mit nyomozásai közben a’ legrégibb Iróknál talált; ’s így azt is, hogy Scótiában voltak ott honosult Magyarok, a’ mit a’ Báró Podmaniczky József által Párizsból küldött kérdés is hihetőnek nézethet. Az Etymologia’ útján indúlni el ez eránt, általjában veszedelmes, de ollykor nem az; ’s van e annak legkissebb ismerete a’ Philologiában, a’ ki el nem tudná hinni, hogy vannak dolgok, mellyeket mi mostaniak is úgy nevezünk mint még Azsiai atyáink? ’s mit tud itt nevetni az, a’ ki többet tud valamivel, mint a’ csak józan? Én érzem hogy a’ dolog nem az én tribunálom elébe tartozik; de azt is érzem, hogy a’ dolog jó lehet, ha én nem értem is, ’s a’ mit Horvát itt monda a’ Kaján szó felől, arra int, hogy mind ne kárhoztassam a’ mit nem értek, de a’ józanokkal, ha Otrokocsi ’s Kalmár mondaná, én is nevetnék. A’ dolgot intézzék el a’ kik ahhoz értenek; ’s ítéletek légyen a’ millyen lenni akar, én mindazáltal kevélykedem^* ’s kevélykedni mindég fogok azon nemes-lelkű, ’s szertelen tudományú férfi’ szeretetével, a’ ki előfizetéssel segélette az ellene dolgozott munkát, és a’ ki gondolatlan ’s vakmerő szidalmazóját, mivel a’ szidalmazóban érdemet lele, nem mivel a’ szidalmazó vagy valaki más erre megkéré, hanem ön szíve’ mozdúltából, tiszttársúl ajánlá maga mellé, egyedűl azon meggyőződésénél fogva, hogy az üres helyre érdemesebbet állítani nem lehet. Igy van eggyesűlve szelídség és vadság a’ Nemesben, míg azok a’ simák titkon szurdalják le magok körül, a’ kik rájok homályt vetnek. Erre^* vannak példáink. –

Közelít az idő, mellyben elhagyom Pestet, ’s hat holnapi távolylétem után visszatérek eggy szeretett és becsűlt asszony’ ’s négy fiam’ és három lyányom’ karjaikba, kiket a’ legigazságtalanabb bántás és eggy gonosz per, de a’ mellyben győztem végre, nyomorgat^* és egészen elrontott. Mint az élet’ szélén nézünk vissza eltűnt éveink’ sorára, úgy én e’ tizeneggy holnapomra, mellyet azzal, a’ kit minden barátim közt leginkább szeretek, mert gondolkozása, érzése, ízlése az enyémmel leginkább eggyez, Szemerével, két egymásból nyíló szobában töltöttem; ’s azzal hat holnapot, a’ kivel mind eddig három négy napnál [többet] soha^* nem. Nevezetes szaka életemnek, ’s mi gazdag isméretekben, örömekben! Tanulni szeretőnek mindég anyavárosban kellene lakni, ’s Szemerének e’ részben is irígylendő sors juta: reggel megindúl Péczelről, ’s három óra alatt Pesten van, ’s ismét Péczelen éjszakára.^* Így eggyütt éli a’ városi^* és falusi élet’ örömeit. De nekem falu az elementumom.

A’ mit eggy más barátomnak eggy két vonással mondottam el, úgy akarja Szemerénk, hogy mondjam el előbbi levelem’ folytatásaként néked, és ezt azért, hogy a’ Muzárion’ Olvasóji ismérhessék a’ kiket és a’ miket festek; különösen pedig az Artistai czikkelyt, ’s ezt bővecskébben, hogy a’ Művészség’ szeretetét terjessze. Úgy hiszi ő, hogy a’ mit a’ Nyelv’ dolgában (IV. Köt.) mondottam, azért tesz olly Olvasóknál, kik nem hasonlítanak Superint. Kishez, kevesbb hatást, mert repűlve megyek el tárgyaimon, ’s Olvasóimat elkészűltebbeknek képzelem mint illenék. Engedek hát akaratjának. –

Midőn tavaly lekészűltem ide, Wadasi Jankowich Miklós, a’ hon’ halhatatlan fija, úgy akará, úgy kíváná, hogy vendége légyek; ’s képzeld jóságát, képzeld kevélységemet! ő engem Kézíratainak szobájába készűle szállítani. Lakott e valaha Király pompásabban mint én fogtam volna e’ kincsek közt? De tüdőgyuladást kapván az úton, Szemere elfoga, míg veszedelmen kivül leendek, ’s a’ melly nap Pestre beérkezém, Február. 18d., ’s így megmaradék nála. Ismét látám itt, ’s tizenhárom eszt. után régibb társainkat, Prépost és Bibliothecárius Fejér György ’s Prof. Schédius Lajos, Curiális Prokátor Vitkovics Mihály és Sztrokay^* ’s Doctor Kovács Mihály Urakat, és a’ kiket látni olly igen óhajtottam, a’ még eddig nem látottakat, Kisfaludy Károlyt, Vörösmartyt, Fenyéryt, a’ Poetai Kézi-Könyv’ Kiadóját Toldyt, Bajzát, és az ezek’ barátját, Helmeczyt, hol magoknál, hol Szemerénél, hol Bártfaynak, ’s minden tekintetekben olly igen tiszteletes hitvesének szép vacsorájiknál, ’s a’ legszebb, a’ legszabadabb eggyességben, melly a’ közös ügy’ szabad híveihez illik. Pesten láttam nem először, de először a’ miolta iskolájit elhagyá, a’ jóktól és nem jóktól eggyeránt kedvelt Fáy Andrást, és muzsikai compositióji által kedvelt testvérét, Lászlót – ’s hadd vessem kevélykedve hozzá, dédunokájit eggy Kazinczy-leánynak! – Itt először Thaiszt, Fő-Hadnagy Kiss Károly,^* Prof. Imre és Bugát Urakat, kik tudományaikat magyarúl dolgozák; itt a’ minden magyar Költők’ legöregebbikét, a’ szeretetre olly méltó Virág Benedeket, és a’ két legifjabbját Szalay Lászlót és Gaal Józsefet. ’S elnézvén a’ választottak’ e’ sergét, kedves reménnyel tölte el az a’ gondolat, hogy a’ mit a’ Német Literatúra nyere az által, hogy a’ Klopstock’ két neveltje Stolberg Christián és Friedrich-Leopold, Bürger, Voss, Miller, Boie, Hölty, eggy időben valának Göttingában, a’ miénk is meg fogja az által hogy ezek most itt.

Péczelen múlatván, megkérém levelem által Szenvey Józsefet, hogy a’ szomszéd Maglódról jönne által hozzánk, ’s hozná által Schilleri fordításait. Jött, ’s felolvasá a’ Resignátiót, Don Carlosznak, Maria Stuartnak és a’ Messzínai hölgynek némelly darabjait. Ritka adományú fiatal férfi, ’s eggyetlen a’ mi fordítóink közt. Hajlékony áltönteni magát minden idegen formába, ’s képzelhetetlen könnyűséggel dolgozik, ’s nyelve tanúlt nyelv, csínos, ’s hév, mint keble.

Pesten látám beteljesedni nyugtalan óhajtásomat is, azt, hogy szemlélhessem azon négy dicső férfiaink’ kettejét, kiknek neveiket 1826. Novemb. 3dika írá be a’ Haza’ Évkönyveibe,^* Gróf Széchenyi Istvánt és Gróf Károlyi Györgyöt; mert Gróf Andrássy Györgyöt már ismertem, Vay Ábrahám pedig, a’ nagy Vay József’ fija, az atyám testvére’^* leányának Kazinczy Sophiának férje, ’s régi szeretett tisztelt barátom. Néma tisztelettel pillanték^* fel arra, ki első tevé meg a’ halhatlan tettet, ’s három legelső követőjire, tavaly Mart. 11dikén, midőn a’ Gróf Dezsőffy József’ szobájában összegyűlénk, ki meg vala kérve általunk, hogy tanácskozásinknak kinevezett Előlülőjét Csanádi Fő-Ispán Gróf Teleki Józsefet megköszöntse. Az nap látám és ott először, ’s dobogó meleg szívvel, a’ feje, szíve, ’s tudományai ’s nyájassága által tiszteletes Püspök és Helytartói Tanácsos Horváth János, ott először Báró Mednyánszky Aloyz ’s Itélő-Mester Bartal György Urakat. Pesten először Mart. 9dikén Himfyt, az nap téged is először, a’ rég olta szeretettet; itt először Bitniczet. Melly örömek! melly rég olta óhajtott örömek! Zúgolódnám sorsom ellen, ha ezek tőlem megtagadtattak volna. Áldott nap, mellyben azokat láttam, kik^* a’ nemzetre fényt vontak, kik annak nemesítésén igyekeztek!

Tizennégy eszt. olta melly pompás és melly ízlésű házak emelkedtek itt! ’s melly úczák! Illyen az, a’ mellyben Gróf Széchenyi lakik, az úgynevezett Dunaferdő, a’ Börsével általellenben, szembe a’ Dunával, Hild Pesti születésű Architectus építménye. Akkor (1815.) eggy Képárosnál több nem vala Pesten, ’s az Geographiai abroszokat ’s némelly kevés becsü rézmetszéseket árúlgata,^* és csak eggy figyelmet érdemlő festője, az akkor hatvanhárom esztendős Dónát olajban, vízi festékekben Kaergling. Most négy Képáros^* van itt, Lichtl, Tomala, Miller, Conzi; ’s a’ boltok előtt csoportosan állanak az Uraságok és Asszonyságok, az ifjak, a’ Curia’ Jurátusai közzűl és az iskolából, és – köz katonák, ’s ezek, a’ csatadaraboknál, nagy tűzzel beszéllgetik hogy volt mint volt, mint mindenütt,^* a’ hol illy boltok vannak. Hogy a’ boltok fenn állanak, mutatja hogy vannak vevőjik, és ha innen minden Vármegyébe esztendőnként csak húsz jó darab mégyen is, melly nyereség ez a’ hazának és a’ mesterségnek! A’ Pesten nem lakók látják azt, megszeretik a’ mesterséget, ’s a’ húsz után ötven megyen, ’s elébb utóbb száz.

Lichtlnél valóban gyönyörü darabokat láthatni,^* ’s kár hogy ezek közzül a’ nem tanúlt szem a’ kevesebb becsüeket választja. Illyen a’ Horace Vernet által festett, ’s Jazet által igen szépen hánytott ARCOLE, a’ legszebb hisztoriai darab, mellyet valaha festve vagy metszve láttam. Ára ezüstben húsz, papiros-pénzben ötven forint. – Túl a’ hídon lobognak az ágyúk’ tüzei, ’s füstjök miatt alig látni egyebet mint a’ zászlót. El van seperve minden a’ ki a’ hídra lépni mer; a’ tolakodók visszafordúltak, a’ híd üres. A’ Vezér megragadja a’ zászlót, megyen, ’s int hogy kövessék. Eggy fiu merészen lépdell mellette, pergeti a’ dobot, ’s ezt látszik kiáltani: Caesarem vehis! – Közel ehhez eggy Generálisnak kendővel van áltkötve feje, de ő a’ vett sebbel nem gondol; a’ kendőre nyomta fel háromszögű kalapját, ’s parancsolja a’ menést. A’ kép hátúljában, jobbra,^* eggy ifju Generális össze akar roskadni; jobb czombja lövést kapott; eggy éltes huszár ölelte által hátúlról, hogy el ne aléljon. Eggy bátor neki ment a’ hídnak, de látván a’ bizonyos veszést,^* megfordúl ’s futni akar, lába megbotlik elesett társába, ’s négy kéz láb esik el arczra, ’s^* bajonettes puskája leesik a’ hídról. Motiválva van itt minden, ’s a’ ki a’ mesterséghez vagy mivel a’^* természet lelket ada neki hozzá, vagy mivel ezt az adományt stúdium által nevelte, ért, érteni^* fogja, mi teszi ezt a’ tableaut olly igen nagy becsűvé. Három kicsinységnek nézhetett nem kicsinység megrázza az érző nézőt; eggyike az a’ leeső puska, másika eggy vitéz, ki a’ sereg megett kinéz az ágyúk’ tüzébe, ’s ernyőként tartja szemei felébe bal karját, hogy szeme el ne vakúljon, és a’ híd’ összetördelt karfája, melly csuda alakjával, körülfogva a’ füsttől, ’s perpendicularis állásban, megtéveszti szemünket, hogy első megpillantásakor alig tudjuk mit látunk. – Irígylem a’ Vernet’ sorsát, nem midőn munkája csudáltaték, hanem midőn azt dolgozá. A’ Művész’ legszebb öröme a’ teremtésben áll, nem a’ csudáltatásban. Midőn mások csudálják, de maga magát nem csudálhatja, az neki pirúlást hoz, nem örömet.

Claude Lorrainnek eggy pár tájdarabja Vue d’un moulin près d’Athenes és Vue d’un temple d’Apollon à Delphi nagy figyelmet érdemel; a’ két darab Lorrainnek legjobb munkája. De a’ nyomtatvány színekkel vala eltarkítva. Melly szín adhatja papirosan a’ mit ő ada!

Vásárkor idegen Képárosok is jelennek meg, ’s nálok igen becses darabokat találhatni. Illyen a’ Raphael’ Transfiguratiója, Raphael Morghen által metszve, mellyet az olasz ember első nap ötven, másnap hatvanöt aranyon tarta. Az illyennél a tapasztolatlan megcsalhatja magát; jobb mindég boltos Képárostól venni, hol nem fizet többet mint illik, és nem veszen hibás nyomtatványt. Ezt intésként. És még eggyet: inkább eggy jót, bár igen drágán, mint négyszáz középszerűt. A’ ki magához nem bízhatik, kérje meg^* a’ választásra olly barátját, a’ ki ért a’ dologhoz, ’s ha meg nem veszi is a’ mit az ajánl, ollyanra ne vesztegessen pénzt, a’ mit az tilt.

Ha valami Pesten, a’ Vármegye Gyűlési palotája érdemli a’ látást, ’s ez artistai ’s historiai tekintetekben^* eggyszersmind. Itt^* függ Krafft Pétertől most uralkodó Fejedelmünk, ’s Albert Sax-Tesseni Lengyel Királyi Herczeg, eggykori Helytartónk, ’s Gróf Barkóczy Ferencz; itt I. Ferencz Római Császár, ennek két unokája Sándor és József Nádoraink, Wesselényi Ferencz, Herczeg Eszterházy Pál, Pálffy Miklós és János ’s Batthyáni Lajos Nádoraink. Mostani Fejedelmünknek minden ismert képei közt ez a’ leghívebb; ’s a’ Krafft’ három darabjain kivül a’ többinek kevés artistai^* becse van, de annál több historiai. Érző szívnek nagy öröm ezen kisded Pantheonba belépni.

Zrínyi Szigethnél ’s mostani Fejedelmünk’ koronázása, Kraffttól, az Universitás’ épűletében tartatik. Becses darab az utóbbik minden tekintetben; de az ollyan a’ Művészt nagyon elakasztja, mert nem kerűlheti ki a’ monotóniát, ’s teremtő lelke nem lél nyitott mezőt, hol magát kimutathassa. Eggy fejér mentébe ’s topánkás nadrágba öltözött Úr, ki háttal áll a’ Néző felé, gyönyörű redőket láttat, ’s Krafftnak legalább azt a’ szerencsét adá, hogy megmutathatá mint tud bánni a’ színekkel. A’ Zrínyi’ tábláján^* igen nagy a’ zavar; ’s az nagy érdem: de Zrínyi eggy vitéz ember’ merészségében^* van felkapva, a’ mint ölni megyen az ellenséget, nem annak a’ hősnek nyugalmában, ki el van szánva, hogy honjáért meghalja a’ szép halált.

Gróf Széchényi Ferencznek szép képét alkotása,^* a’ Muzéum, bírja Ender Jánostól^* 1821. festve, ki a’ mi Istvánunkat, ezen Ferencznek nagy fiját, Constantinápolyi ’s Athénei útjában is kísérte, ’s becses^* rajzolatokkal ’s festésekkel gazdagította. A’ kép lelkesen van gondolva ’s igen helyesen, igen szépen végezve, ’s mutatja a’ nagy, a’ nemes lelkű halandót, a’ nemzet’ örök büszkeségét; de el van halmozva a’ tudományok’ attributumaival. A’ hős, felelevenedvén, ki nem tudna jönni ezen holmik rettenetes sokasága közzül.

Az öreg Dónát él, de már elsiketűlve és elvakúlva. Még tavaly dolgozott. Sok portrékkal^* gazdagítá a’ hazát, ’s nehány oltártáblákkal, mellyek figyelmet érdemlenek. Pestnek és Budának most közel hatvan Festője van, ’s dicséretekre válik,^* hogy magok fizetnek eggy eleven modelt. Heinrich Úr (keresztneve Thugut) Gróf Brunszvik Ferenczet hitvesével élet-nagyságban festette olajban, ’s a’ kép méltó hogy bár melly Galeriába felfüggesztessék. A’ Gróf és a’ Grófné a’ házassági boldogság’ nyugalmában vagynak összegrouppolva; a Gróf setetkék régi szabású magyar öltözetben medveprémmel, a’ Grófné karmazsin bársonyban fátyollal, ’s az aljban lakjok, Mártonvásár. Élet és igazság van a’ képben, ’s a’ carnátiót nem rontja el a’ maníer.

Simó Ferencz, Udvarhelyi Székely, igen nagy szerencsével talál, és nagy gonddal dolgozza ki munkájit. Legjobb darabjai Báró Wesselényi Miklós, Gróf Teleki József, Gróf Mailáth János, Himfy, és Horvát Endre, Döbrenteinél. A’ Zemplényi születésű Szent-Györgyi János minden nemekre osztja fel erejét, de őtet a’ természet Virág és Gyümölcs festőnek rendelte. Dicséretére^* kell mondanom a’ derék férfiunak, hogy szerelemmel dolgozik, és hogy soha munka nélkül nem találtam. Mi lehetne a’ mi embereinkből, ha fizettetnének!

Schöfft Pesti születés, ’s oltártáblákat fest. Festő vala már atyja is, ’s olly tekintetű, hogy azon úcza, mellyben lakott, Képíró-uczának tőle neveztetett. Midőn nála valék, a’ Szent Therézia’ oltártáblája, melly most már a’ külváros’ templomában függ, felgörgetve álla szobájában. Elálmélkodám mit teve a’ Szűz’ scapularéjával^* és fejér-posztó pallástjával; az áltatással vala dolgozva. A’ felette lebegő Angyalt a’ tekercs miatt nem láthatám, ’s arról ’s az egész darab’ alkotásáról nem szóllhatok.

Igen nagy tekintetet érdemel Clarot is, kit a’ Muzárion’ Olvasóji az Auróra’ némelly darabjaiból ismernek. Portréji szerencsésen el vannak találva, ’s nagy ízléssel vannak dolgozva. Jankowichot Kohn dolgozá, ’s ecsetének^* becsűlésére. A’ Királyi Tábla’ palotájában mostani Uralkodónk, a’ Szent István’ talárisában, az ő munkája, ’s értelemmel van dolgozva; az arcz Krafft után. De színei halványodnak ott.

Ferenczy István, a’ nemzet örök dicsősége, már Rómában fényt vona a’ magyar névre. Canóva barátságára méltóztatá, ’s mestere Thornwaldsen megjövendőlé nagyságát. Graphídiona, mellyet^* Rómából külde Budára az őtet pártfogoló ’s pénzzel segélő Nádornak, a’ Muzéumban állítatott fel. A’ kezdő Művész a’ Művészség’ kezdetét adá a’ szerelmes leányban, a’ mint az, eltelve a’ kedves ifju’ képével, jobb térdével a’ tenger’ fövenyébe dől, bal karját bal térdén nyugtatja, ’s vesszejével^* a’ fövenybe vonja kedvese’ profíljét, rá ismer a’ profílen^* kedvese’ képére, ’s csudálkozva eszmélkedik. Dolgozója Budán, két házzal feljebb mint a’ katonai kenyérsütő, melly hajdan a’ Mátyás’ istálója volt, tele van gipsz, és^* három vagy négy márvány büsztökkel; illyen a’ Cardinális Prímás Rudnayé. Ürményi József és Gróf Brunszvik József Ország-Bírajaié, Marczibán Úré ’s Asszonyé, Generális Gróf^* Bekerszé, Gróf Sándor Móriczé, Kulcsár Istváné. Készen áll gipsz modelben, de már márványban is faragtatik, a’ Cardinális Prímás által most^* épített Esztergomi Basilica’ számára Szent István a’ Protomartyr, és az Ürményi^* által épített Váli templom’ számára az égbe vágyó emberi lélek’ emblemaja, ’s a’ Fóti templomban fekvő Gróf Károlyi Istvánné, szül. Gróf Dillon Georgína’ sírja felibe a’ basrelief. A’ Protomartyr térdeire rogyott, ’s az ég felé emelvén jobbját és szemeit, várja a’ halált, szent maga megadásában; az emberi lélek, eggy gyenge leány képében, fürtözetlen hajjal, játéktalan redőkkel a’ föld’ golyóbisán térdel, ’s kezeibe szoritván a’ Vallás’ emblemáját, a’ keresztet, a’ kemény^* kő emelkedni látszik az ég felé szemeink előtt. A’ sírköven ki van terítve az angyali jóságú ’s angyali szépségű asszony, bevonva fátyollal, ’s vígasztalhatlan férje ideális öltözetben űl lábainál, jobbjával által szorítván homlokát, baljával jobb térdét. Kulcsárné férjének bűsztje előtt űl keseregve, kisded fijával, ki tavaly megholt férjét ezidén követé. – Ferenczy, ki az életben merő nyugalom, tűzzel, kedvvel, szerelemmel dolgozik, ’s mívein el van öntve a’ Plastica szent nyugalma, az a’ classicai báj. Örök dicsőségére szolgál a’ megbecsűlhetlen férfinak, hogy ámbár Rómában nagy tekintetben állott, ’s nagy reményekkel maradhatott volna, ott hagyá a’ Művészségnek is szent várost, (megérkezék Bécsbe 1824. Septberben) hogy honjában a’ Mesterség’ szeretetét^* felébressze, hogy a’ hon’ dicsőségének éljen. – Richter által nagy szerencsével festett képét a’ Pataki Collégium’ Bibliothecajában függesztettem fel.

Richter sebes ecsettel dolgozik, ’s életet, lelket tud adni fejeinek, a’ mit nem minden tud, és a’ mit a’ pepecslések ki nem pótolnak; mert mi a’ leghasonlóbb kép is, hahogy a’ character nincs eltalálva? Engem profilban olly szerencsével talála el, hogy azt kénytelen vala sokak számára lemásolni, lemásolá eggy régibb képemet is híven, de a’ holt előképbe belé lehellvén egész tüzemet; feste három negyed profilban is már hetvenedik esztendőmben, ’s ezt is mindenek javalltára. Feste Simó is, igen is híven, de szárazon; feste Heinrich, arczközépben,^* a’ legmelegebb ecsettel, ’s kemény árnyékban, melly a’ fejnek gömbölyűséget ád. Én úgy tapasztaltam, hogy akkor kapunk végre jó képet, ha eggy ügyes Művész nem csak magunkat lát maga előtt, hanem a’ mások munkájit^* is, ’s kilesheti, ki mit talált el, ki miben vétett. Akkor^* midőn elveszténk a’ kihez^* a’ természet vagy a’ szív kötelékeinél fogva vagyunk csatolva,^* nincs kedvesebb kincsünk mint a’ megholtnak^* vagy távolylevőnek^* képe, ’s félek hogy abban a’ ki magát festetni nem akarja, több hiúság van mint abban, a’ ki magát festeti. Nekem barátim nem adhatnak semmi kedvesebbet mint ha képeiket adják, ’s magamat és barátimat azért is festetem, mert a’ Mesterséget szeretem. Ferenczy, Heinrich, Richter és Simó nekem halhatatlanságot adtak.

Pestnek még eggy magyar születésű, nevű, ’s nyelvű Művésze van, kiről a’ Bécsiek is megvallják, hogy a’ maga pályáján ő az első az egész Monarchiában – Szent-Péteri József, ezüstmíves. Ez domború munkában dolgozza sok eszt. olta a’ Nagy Sándor’ csatáját a’ Granicusznál, Le Brünnek eggy figurákkal tele halmozott darabja után.^* A’ figúrák hibátlanok, mintha ő egész életét rajzolásban töltötte volna, ’s a’ lovak’ lábai, ’s kard és láncsa kiállanak a’ képből, úgy hogy alájok sinórt lehetne vonni. A’ munka így dolgoztatott. Eggy tökeletesen sima rézdarabnak hatúljára ki van rajzolva a’ Le Brün’ képe, ’s addig pőrölyöztetett minden figúra^* hátúlról, míg előlről a’ maga igazi idomában domborodott elő. Nem sokára a’ darab egészen el lesz készűlve, nagyjában már el van, de a’ Művész ezidén már majd elvakúlt. Született Szent-Péteri Rimaszombatban 1781. Apríl. 12dikén.^*

Képekről lévén itt szó, nem lehet elhallgatni a’ Ponori Thewrewk József Úr’ Pantheonát, melly még mindég folytattatik. Kezdette azt az 1825diki Dietán, profílban rajzoltatván és metszetvén a’ képeket Báró Lütgendorff Ferdinánd által; most en face adja, Manschgó János Úrnak rajzolatjai után, kőre metszve. A’ ki ezen Gyüjtemény’ becsét megszabni csak históriai tekintetekben is akarja, mert ennek czélja nem artistai, hanem historiai, gondolja meg, melly kincsnek tartanánk, ha Nemzetünknek minden félszázadjaiból bírnánk illy Gyüjteményt.

Két óra mulva indúl a’ hajó, ’s én azon Győr alá, honnan Pannonhalmára mégyek, meglátni Guzmicsot és társait; ’s áldásodat jövök kérni, életem’ édes barátnéja – a’ tiédet, és eggy Angyalét, ki úgy leve szép ideáljává öreg napjaimnak, mint első ifjuságomnak a’ félszázad után is Szentűl-tisztelt. – Melly örömek várnak itt engem! De én örömeim’ közepette sem fogom azt felejteni, kihez óránként vágyok vissza, és még mindég ifju szívvel. Addig ójjanak az egek minden kedvetlenségtől, ’s enyhítsék terheidet; mellyeket örömmel viselnék eggyütt veled, ha távolylétemet nagy okok nem kívánnák.

Még csillagos vala az ég, ’s a’ lámpák az úczákon nem aludtak el egészen, midőn kimentem a’ hajóra, nehogy e’ vízi-útazás’ örömeitől elessem, ha késni találnék. Lábaim alatt, midőn a’ hajó’ teknőjére felléptem, már pezsge a’ kisded Vulkán, ’s a’ füst feketén tekerge ki kéményéből. Végig mentem a’ hajón, ’s megállék a’ nyilások mellett, látni mint égnek a’ kemenczék, ’s a’ gépely’ csudás alakú rúdjai ’s kerekei mint mozganak lassú nehéz lökődésben. A’ féléjszaka’ és félreggel’ kétes fényében még ki nem lehete ismerni a’ körültem ingó formák’ arczaikat. De végre virrada, ’s a’ csillagok tünni kezdének. A’ hajó’ Kapitánya indúlót lövete. Az útasok eggyenként vagy barátjaiktól kísérve futának a’ hajóra, ’s ott sírva ’s ölelgetések közt váltak el. A’ hajóról a’ vízszélre ’s a’ vízszélről a’ hajóra repültek a’ néma köszöngetések, kalapokkal és kezekkel, ’s észre sem vevénk midőn hajónk a’ kedvünkért elbontott híd’ hézagján általfutott.

Hogy a’ kelőknek mozgóknak akadályúl ne légyek, végig nyúlék eggy hosszú karszéken, ’s lestem, az előttem isméretlen sokaság közt kivel fog itt legelőbb szőni össze a’ történet. Alig kérdém ezt magamtól, midőn eggy valaki meginte, hogy olly közel a’ kéményhez főfájást kaphatok, ’s a’ gőz megáztathat. Azon széken nyúltam el most, mellyen ő foga helyt, ’s ő folytatá a’ szót, ’s beszélé, hogy míg nálunk ezen eggynél nincs több gőzhajó, Petersburgban számtalan vagyon már, és hogy ő illyenen jött onnan Lübeckig. Eggy más valaki, hihetőleg hallván mit beszél az én múlattatóm, és magyarúl, közel hozzánk telepedett le. Éneklősen ejtett szólása Erdélyinek gyanítatá velem, ’s az volt. Kitaláltatám vele nevemet, de ő a’ magáét meg nem mondotta, igen azt, hogy Kapitány, és hogy Bécsbe megyen. – De íme megálla hajónk, midőn azt épen nem vártuk, olly köd ereszkedvén, hogy sem eget sem földet nem láthatánk többé. Három óráig kelle az helyt veszteglenünk.

Azalatt én is lemenék a’ szobába, ’s minthogy a’ gőzhajó nálunk egészen új jelenés, festeni fogom azt. – Ez abban is külömbözik a’ Duna’ egyéb hajójitól, hogy ezeknek teknője üreg, ’s a’ vendégszoba rajtok a’ teknőből kiáll: de a’ gőzhajó ollyan, mint ha két teknőt egymásra borítottak volna, ’s két vendégszobájába ’s a’ kemenczéhez grádicsokon esik a’ lemenés. A’ régibb alakú hajókat evezők hajtják: ezt a’ gőz’ segédje által kerekek, mint a’ vízi-malmoké. – A’ jobb vendégszoba a’ hajó’ farában van, a’ közembereké a’ hajó’ közepében, ’s a’ kettő közt emelkedik a’ füst’ vastagabb, ’s a’ gőz’ véknyabb kéménye, közel négy öl magasságra, fejérre mázolt vas pléhekből; ’s hogy ezt a’ szél’ dühe össze ne törhesse, a’ füst’ kéménye vitorla-kötelekkel van csatolva a’ hajó’ széleihez és eggy magasan felnyúló árboczhoz. A’ kémény’ és árbocz’ sorában három négyszögü nyilások vannak, körülfogva vas rúdakkal, hogy az ott elmenők belé ne essenek, ’s a’ fűtők és a’ gépely’ intézője ezen vesznek világot.

A’ jobb vendégszoba gyönyörű. Meredek grádicsának deszka-lépcsőji sárgaréz pléhbe vannak szegve, ’s innen jobbra is balra is eggy kisded rekesz nyílik a’ terítő’ portékájinak. Asztalok ’s karatlan székek kőrösfa-szeletekkel vannak kirakva, ’s a’ talpazat parkételt. A’ falak világossárga színűek, zöld czifrázatokkal; igy a’ négy vékony oszlop is, melly a’ fedelet a’ betörhetés ellen védi. Ablaka eggyik oldalon három, annyi a’ másikon, ’s ovális metszésű. A’ két tűkör is illyen, melly az ajtó mellett a’ falba van vésve, hogy a’ szobát nyolcz ablak látszik világítani. Innen nyílik, szinte a’ hajó’ farában, eggy kisded hasonló csínosságú cabinet, a’ Kapitány’ lakásáúl, ’s hálásúl az asszonyságoknak. – Az útasok, eggyenként vagy kis társaságokban, a’ nagyobb szobában ebédelnek, ’s a’ főző’ konyhaczédulája el van vetve az asztalokon, hogy az útas tudhassa mit és mennyiért kivánhat.

Két új ismerőseim, a’ Petersburgot látott magyar, az Erdélyi Kapitány, és én, ismét eggyütt múlatánk, midőn most Zs… Úr is hozzánk csatlá magát, ’s magasztalá Gróf Széchenyit és a’ Hitelt, míg a’ Kapitány a’ Gróf Dessewffy’ felén álla, ’s a’ Taglalatnak adá az elsőséget. Hallgattam, nem tartalékból, mert a’ nemes-lelkű két férfi külömböző gondolkozásom által megsértve magát bizonyosan nem érzené; hanem azért, mert azok közt, kiket lelkem szeret, csudál, áld, Bíró lenni, nagy szükség nélkül, nem akarok. Tudnám én szeretni, csudálni, áldani eggyikét és másikát, bár világos tévedésben, bár világos vétekben látnám.

Végre, végre tisztult az ég, ’s hajónk megindúla, ’s a’ nap legelső súgárát a’ Margit-szigete’ nyárfájira lőtte ki. Lestem; ’s kiesmértem a’ helyt, hol én és az idegen Óbester 1800. Július’ 30d. a’ Dunában megferdénk, míg atyját váró társam a’ víz’ szélén járkála; kiesmerém a’ helyt, hol az, és gyönyörű leánya, mint eggy újabb Vénus-Anadyomene, kilépének csolnakjokból, ’s a’ szép leány édes könnyek közt ölelé meg öt év olta nem látott testvérét, és mingyárt testvére után engemet. ’S ez a’ szent barátság, ’s talán szeretet, őközötte és énközöttem, haláláig tarta a’ szentnek, ’s addig fog eránta ’s gyermekei eránt tartani, míg a’ sors engem is oda ránt.

Kapitányunk, Sir John Andrews, eggyütt viseli módjaiban az angoly nyugalmat és a’ franczia hideg melegséget, ’s a’ helyre, hol ő áll, talán épen ez kelle, mert csak így érzik magokat kényökre a’ kiket viszen. Tisztelem az illy kicalculált charactert, de én azokhoz érzem vonszatva magamat, a’ kiknek lelkek lángolni tud. – Fő személy az útazók közt eggy középkoru, deli asszonyság vala, ki eránt a’ Kapitány szinte jobbágyi tiszteletet mutatott, hihetőleg hogy másoknak példát adjon. A’ csak olaszúl ’s francziáúl szóló asszony únalmában elővette német Grammatikáját, ’s a’ zordon nyelv’ hangjait ollykor csikorogtatá édesb modulátióhoz szokott ajkain. Hogy láttassa velem, mennyire ment a’ német nyelv’ tanulásában, gyötrelmes erőlködések után, ezt nyögte ki: Ik bin vitve, – und ábe – ájne zón – und szváj enkel. – Nem hallhatám mosoly nélkül; kimutatám botlását, mellyet minekelőtte a’ szót kimondám, maga is feltalála, ’s elbeszélém, mit felele Maria-Theresiának eggy Bécsben negyven esztendőket töltött ’s németűl még is meg nem tanúlt olasz Consiliárius, ki felakadott, hogy ez nem németűl tevé előadását. – Az én olasz asszonyságom külömben jó vélekedéssel hágy el bennünket, de eggy panasza van: férfiaink nincsenek elég tekintettel asszonyaink eránt. – Még viseljük orientális eredetünk’ fanyarságát, mondám; mert pirúlék vallást tenni, hogy ez a’ hideg mód miveletlenség. Hanyadik ifjunk tudja, mennyivel édesebb, félénk meleg tisztelettel állani eggy szép, lelkes és jó Psychárion’ csudáltában, mint érzés nélkül ürítgetni az öröm’ kelyhét. De eggy bájos Psycháriont látni, ’s bájait ismerni, érteni, az ég nem engede mindennek. Azzal ő nékem tartozott, ’s kevélykedve vetem mellé – jutalmúl.

Asztalnál űlénk, midőn a’ Kapitány felkele hitvese mellől, ’s az egyedűl evő olasz asszonyságnál jelentést teve, hogy Visegrádnak romjai látszani kezdenek. Az olasz asszonyság ott hagyá csemegéjit ’s narancsait, ’s kitekinte eggyik ablakon, a’ legközelébbiken ahhoz, melly előtt én ebédeltem, hogy láthassa eggykori Királyinknak ezt a’ lakát. Elmondám neki a’ mit kelle, de nem a’ Felícián’ történetét; féltem a’ fanyarság’ újabb vádjától. – Eggy asszony férjétől a’ Salamon Király’ tornya eránt teve kérdéseket, mellyet eggyütt-jövő barátnéjával a’ Gróf Majláth’ szép regéjéből ismere.

Kiérvén végre a’ romántos völgy közzül, ’s azon kietlen tájba jutván, melly a’ Duna’ jobb szélén rút alakú homokdombokat és hegyecskéket, bal szélén puszta lapályt mutat, elfogtam volna zárkozni, ha eggy jelenés nem tartóztatott volna künn, mellyet öröm nélkül látni soha nem lehet. A’ nap az előttem elterűlt tengerbe királyi fényében, setét-veresre festve, ’s nagyobbra nőve szállott alá. Már elsetétedék, de a’ Kapitány még is hajtata, hogy helyre hozhassa a’ köd’ vétkét. Végre Neszmély alatt megállapodánk. – Jó éjszakát nektek, kiket természet és szív csatla hozzám! sohajtám, ’s áldást kértem magamra az égtől, és attól, a’ ki nékem az ég’ kedves képviselője.

A’ cajütben társaim már elfoglalák a’ háló-helyeket a’ kipárnázott két lóczán, melly a’ szobát körülfogja. Az említett két asszony felfordíta eggy asztalt, ’s annak üregében fekvék; az eggyiknek férje, három taboureten, hitvese mellett. Én csak annyi helyt találtam a’ polczozaton, hova fejem fért, ’s testemet és lábaimat két taboureten nyujtottam el, ’s vagy azért, mert hozzá vagyok edzve az élet’ alkalmatlanságihoz, vagy mivel a’ múlt éjet levelek’ írásában töltém, olly csendesen alvám, a’ hogy kevés a’ bíboros alkóvokban. Angyalom kedves képeket lebegtete lelkem előtt.

A’ hajó már ment, ’s én még aludtam. – Almás alatt tisztelettel pillanték által Virtre, ’s kápolnája előtt láttam a’ keresztet, mellynek tővében a’ honhoz-hü Baróti fekszik. – Nyúgodjál békével, áldott öreg! kiáltám, ’s valaki itt elmegyen, valaki tudja, mit tevél te, és mikor már, kiáltsa rád: „AVE!” Hűséged még akkor is tiszteletessé teszi nevedet, mikor tisztultabb ízlésünk írásidat nem fogja többé kedvelhetni.

A’ hajónak tűzi-fára, a’ főzőnek konyhabelire vala szüksége; Komárom alatt tehát megállánk. A’ Kapitány kérte a’ kiszállókat, hogy eggy óránál tovább ne mulassanak. Én veszteg maradék a’ hajón. Eggy ángoly útazó, ’s eggy Berlíni Kereskedő, ki Budáról öt hordó bort vive a’ honjába, és én, eggyütt forgatánk az újságleveleket. Minthogy a’ gőzhajó ismeretlen látvány vala itt, a’ városbeliek, kik azt már tegnap estve várták, hallván lövésünket mellyel az a’ várost megköszönté, csoportosan tolakodtak a’ partra, ’s a’ hajó’ Író-deákja a’ jobbsorsúaknak nem tiltá a’ béjövetelt. Az Uraságok’ ’s Asszonyságok’ csoportjaiban belépe hozzánk két Benedictínus is, ’s hallván ezektől hogy Czuczor honn vagyon és egésséges, megkövettetém ezt, hogy hozzá el nem mentem. Azok ’s közel a’ hajóhoz előtalálták ezt a’ társamat. Jött, de már akkor, midőn a’ hajó indúlni akara, és így mingyárt ment is. Az ángoly útazó engem az asztalok közzé rekesztett; azonban megszoríthatám a’ Pap Czuczor’ kezét, ’s megölelém. Az ángoly, olly heves ellensége az emancipatiónak mint én heves barátja, álmélkodni látszék csókomon. – L’ habit est noir, mais l’ ame est blanche – mondám neki, meg sem álmodván hogy ezt és előbbi beszédünket valaki hallhatta ’s hallgatta volna, ’s a’ szóra az asztal’ üregében hált két asszony eggyszerre hangos kaczagásra pattana ki; felszöktek csendes üléseikből, ’s el akarván titkolni a’ mit igen nyilván jelentettek, le le hajlottak az asztalra. Bár mint igyekeztek rajta, világos volt hogy mondásomon nevettek, ’s örűlve, javalva, hogy nem a’ színt nézem, hanem az embert. – Mi történt tovább az Episcopális hitű ’s tüzű ángollyal, nem tudom, mert én áltmenék a’ két asszonyhoz, ’s velek és az egyiknek férjével töltött időm a’ gyönyörű útnak legszebb óráji közzé tartozik. – Eszes, legalább gondolkozó ember nem lehet más értelemben; ezt kiki érzi: és még is csudálkozunk, és még is váratlannak vesszük az illy szót! Nem gyalázatjára van e ez természetünknek és a’ XIX. századnak? Hála érte az egeknek, nékem hallgatásom is kiált. Sokszor lakoltam érte; de sokszor vettem jutalmát is, ’s gazdagon.

Cátó keservesen emlegeté, hogy midőn tengelyen mehetett, tengeren ment. Én azt bánnám, ha tengelyen tettem volna ezt az útamat. Úgy az olasz Asszonysággal, az asztalban-hált két asszonnyal és az eggyiknek lelkes férjével, az Episcopális hitű ’s tüzű emberrel, a’ Helvétziai születésű, de Berlínben lakó Kereskedővel, az Erdélyi Kapitány-Auditorral, ’s Zsoldos Urral, talán a’ megszállások’ órájiban szólottam volna eggy két szót, de nem tettem volna azt a’ szép ismeretséget. Az illy örömeket nem vásárolhatjuk drágán.

A’ hajó’ emberei, Gönyő alá érvén, intettek a’ parton bámúló csolnakosoknak hogy kiszállójok van, ’s eggyszerre jött két csolnak felénk, vetélkedve egymással, mint Manó Pál a’ maga társával a’ lóversenyben. Asszonyaink rettegtek hogy eggyik csolnak a’ másikát felforgathatja; de én tudtam hogy a’ ki mer, bízik is magához, ’s még gyönyörködtem a’ versenyen. Végre az eggyik diadali örömben veve fel engem és eggy Zimonyba és Belgrádba e’ hajón lement Győri Kereskedőt, a’ másik decisis humilis pennis, ’s néma nehezteléssel fordúlt vissza. – Melegen vevék búcsút útitársaimtól, ’s itt is mindaddig repűlgetének a’ búcsú’ köszöngetései, míg Első-Ferencz, a’ maga hosszú kéményével, szemeink elől el nem tűnt.

Legjobb világ e ez, a’ mint Pangloss Urak tanítják, nem tudom; eléggé ismerem bajait: de hogy ez a’ világ igen jó világ, az nekem tántoríthatatlan hitem. Szerencsétlen a’ ki ezt nem hiszi.

Az ifju Kereskedő megfogadá a’ Gönyői fogadós’ kocsiját és lovait, ’s én felezve vele mentem Győrbe. Két óra alatt ott valánk. Ez is tudja melly szomorú ez eggyűttlétel a’ némák közt, ’s beszélé miket látott Zimonyban, Belgrádban, Velenczében, Veronában, Milanóban, és mik történtek e’ sikon 1809. Június’ 14dikén. Bús visszaemlékezések! Szőnynél kezdvén, még látszanak bateriáink’ maradványai.

Canaider Úr, beérvén Győrbe, a’ Benedictínusok’ háza előtt téve le. Megnevezém magam’ a’ Konyhamesternek, ’s az úgy fogada mintha én is a’ Szent Benedek’ fija volnék, mert Guzmics elkészítette útamat. A’ ház’ Superiora Vekerle Úr, ’s két Professorai az Academiának, az eggyik Bresztyenszky Adalbert, a’ Philosophiában, a’ másik Maar Bonifácz, a’ Historiában, e’ kettőt Eperjesen már láttam, annyi jósággal jövének előmbe, a’ mennyit még Guzmicsom’ barátjainál is sokaltam. A’ vacsoránál a’ szerint látám magamat közöttök, mintha mindég eggyütt éltünk volna.

El vala végezve, hogy más nap (szombaton, Apr. 9d.) Prof. Maar Úr fog kivinni Pannonhalmára; mert ez kilenczig általesik dolgain, Bresztyenszky Úr pedig kilencz után lesz elfoglalva. Így ez láttatá velem saját könyveit és némelly interesszáns képét, ’s a’ ház’ Bibliothecáját és Muzéumát, ’s elvive a’ Vármegye’ házához, hol Kisfaludy Mihály Fő-Notárius ’s Schédius Kristóf Archivárius Uraknak juttata ismeretségébe. A’ Püspöknél és Sztankovics Praelatus Úrnál visszatértemkor akarám tenni tiszteletemet.

A’ Vármegye-háza ezelőtt Franciscánusok’ Klastroma volt, ’s szerencsésen van elváltoztatva; a’ rabok nem tartatnak föld alatt, ’s azt örömmel láttam. A’ palota nem nagy, de nagyra itt nincs is szükség. A’ Levéltár 1580. kezdődik. Két Szolgabíró a’ maga szállását itt Olvasó-háznak engedte, ’s így Casínója már Győrnek is van. –

Kilenczkor szekérre űlénk. Prof. Maar Úr eggy majorjokban megpihenteté lovait, hogy előmutathassa életpajtájokat, mellynek falai a’ francziák’ golyóbisaitól ollyanná valának téve mint a’ rosta. Emlékezetül némelly golyóbisaikat belé rakaták a’ falakba.

Pannonhalma mint eggy thrónon lebeg az alatta ellapúlt síkon, ’s hosszan elnyúlt a’ szőlőkertek’ végében. Szent-Márton a’ Monostor’ hegye alatt fekszik, kedves gyümölcsöseivel. Mindenfelé láttam nyomait az itt bölcsen és erővel munkálkodó kéznek. Új csavargó út van nyitva a’ Monostorhoz kőoszlopú stakétek vagy faoszlopú szelencze-sorok közt, végig a’ szőlővel elhintett hegy’ oldalán; ’s mind ez a’ kormányt negyvenöt eszt. alatt, noha nem mindég, viselt Novák Chrysostóm’ Apátsága olta, ki készebb vala rossz felmenőn járni, mint új útat vonatni és csináltatni. Azolta épűlt fel a’ Monostor’ éjszaki szárnya is, és a’ fedelen túl nyúlt torony, ’s ez négyszögre faragott kövekből. Ennek alapja a’ föld’ színéig 7 öl; túl ezen a’ keresztig 22 lesz. Köve a’ helynek ’s a’ Monostornak vize nincsen, ’s úgy képzelhetni, mibe kerűl itt az építés. A’ faragott kövek Visegrád mellől hordatnak.

A’ Monostor’ keleti szárnya alá jutván, Maar Úr mutatá Guzmics’ ablakát – az első a’ legfelsőbb emeleten, éjszak felé ’s az ebédlő’ kiugrása mellett – de ez nem vala az ablakban. Ellenben mások lenéztek, ’s rá ismervén Maar Úrra, vagy mivel itt a’ ház’ fijait nem vezeték, hanem szerzeti neveiken szólítják, Bonifáczra, ’s képzelvén hogy ez a’ Guzmics’ barátját hozza, hirt adának neki, ’s a’ barna hajú kis barát rohant fejér hajú kis barátját megölelni a’ grádicson. A’ Fő-Apát már ebédjénél űlt négy vendégével és némelly társaival. Őtet ismertem volna itt elsőnek, ha széke ’s keresztje annak nem mutatták volna is. Arczán egész lelke.

Ebéd után Guzmicsnál gyűltek össze az ő szorosb barátjai, kik engem az ehhez írt minden leveleimből ismertek, ’s arra kényszerítettek, hogy nézném őket viszont én is rég olta ismért barátimnak. Látván hogy ők Guzmicshoz tartoznak, nem játszám a’ lelkemnek idegen játékot, ’s elteltem erántok tisztelettel, bizodalommal, mert láttam hogy itt gondolkozó, tanúló, meleg lelkek közt vagyok, ’s azok közt, a’ kik egymást szín nélkül szeretik. Maar Úrnak mingyárt ebéd után vissza kelle menni, a’ mit szívesen sajnáltam. Ő a’ legjobbak’ legjobbjai közzé tartozik.

Az én Iszidórom, a’ maga talán leginkább szeretett társával, levive kertjekbe, melly a’ Monostor’ dombja’ keleti felén kezdődik ’s a’ völgyig megyen. A’ nap igen szép volt. Tavaszi lágy leblek fogtak körűl a’ violák’ illatjával, mellyek kékellének a’ szilvás’ árnyéki közt. Szeder vette által a’ kert’ intézését, ’s alkalmasb útakat von benne, ’s nekem az vala örömem, hogy itt látám elsőben virággal ellepve a’ mandola és baraczkfákat. Pesten és egész útamban eddig még minden fa kopaszon állott, ’s telet mutata.

Más nap a’ Fő-Apát ebédre hívatá Horvát Endrét, Pázmánd helységnek, hol született, Plébánusát, a’ most megjelent Arpádiás’ Íróját. Ebéd után nehanyan gyalog menénk le az ő magányába, ’s az én kívánságomra gyalog. Ez az ő szőlőháza közel áll a’ Monostor’ kertjéhez, ’s ő itt lakik inkább mint benn a’ faluban, mert Plébánusi lakja egésségtelen és szűk. Lelke’ elevensége egészen elhagyta; ritkán lobban dévajságra, vagy csak erővel. Társaimnak nehéznek tetszett gyalog menni vissza a’ hegyre, ’s két szekeret kértek ki, mellyen felmehessünk, ’s Endre is feljött.

Az Apát tudni akará, ha Endre adá e’ az én nevemet is valamelly fájának, a’ mit tenni szokott, midőn Író látogatja meg; ’s kénytelen vala megvallani hogy az most eszébe nem juta, ámbár ott szó vala arról, hogy eggy elbérmált fája a’ múlt télen kifagyott. Guzmics úgy akará hogy menjünk le a’ Pázmándi magányba még eggyszer, hogy a’ mit Endre elmúlaszta, helyre hozathassék; de én azt óhajtám inkább, hogy a’ Monostor’ kertje tartsa fenn ittlétem’ emlékezetét. Szavamon fogtak. Lemenénk tehát a’ sűrűség’ partiájába, ’s hogy a’ mit csinálunk félig-téve ne légyen, eggy Ailanthus’ kérgére a’ Guzmics’ betűjét, eggy Fekete-nyáréra a’ Szemeréét, eggy Gleditschiára a’ magamét, eggy Rhusra eggy S betűt, eggy Platánra eggy mást metszettem fel, alá vetve a’ magaménak az esztendő’ számát is. − Crescetis amores! mondám elkészűlvén munkámmal. – Nem játék e? ’s illő e koromhoz? De akarom hogy Pannonhalma ne felejtse hogy látott; ’s Klopstock nem tartá illetlennek eggy-eggy fát avatni magának és azoknak a’ kiket szerete. – Melly igen nem boldog a’ ki mindég bölcs!

’S piruljak e mondani, hogy épen akkor midőn eggy nekem szent nevet metszék, és nem elébb, nem utóbb, szólala meg az első fülmile, mellyet ez idén hallottam.

Negyedfél napot tölték a’ nékem felejthetetlen helyen, ’s a’ sok hol vígan, hol bölcsen töltött órák után, ideje volt megtekinteni a’ Monostor’ nevezetességeit is. Szeder a’ keze alatt álló pénzek’ gyűjteményét és a’ természeti dolgok’ Muzéumát a’ Homonnai születésű Könyvtárnok Colomannus pedig a’ Bibliothécát láttatá velem, ’s ez reggel olta délig; egész öllel hordozgatván előmbe Incunábulájit ’s a’ sok Bibliát, ’s arab kézíratokat, nevezetesen eggy török sikárlott papirosra írottat, mellyre előbbi birtokosa ezt jegyzette: Le Gulistan et le Bostan de Saadi – Rosarium Muslahi Addini Saadi Siraschensis. – Eggy más kézíratban áll Hafíznak eggy Ódája is, persza nyelven. – Nékem mind ezeknél, és a’ miknek czímjeit ott kijegyzettem, kedvesb vala a’ Denon’ Egyiptusi útazása, mellyet a’ Gróf Teleki’ Pesti Könyvtárából ismertem ugyan már, ’s ott a’ csuda nagyságú táblákkal; de az illyet mindég végig kell forgatni, mikor lehet. – Elragadtatva örömem által, ezt írám, míg a’ Bibliothecárius a’ maga Bibliájit előmbe hordá, a’ könyv’ táblájára: „Emberi nagy nagyság, mi volnál te Ész, Rény, és Honszeretet nélkül!” – A’ szót megsejték benne, ’s értették, és szerették. – Nem e’ három emeli e az embert a’ maga méltósága’ fő pontjára? ’s nem szédelg e, a’ ki Denonnal az Egyptus’ pyramisaiba léphet?

A’ Bibliothéca’ palotája nagy és magos. Hossza a’ palotának 12 ől; szélessége 7., ’s ebből éjszakra ’s délre eggy-eggy cabinet nyilik. A’ palotának karja van, ’s az húsz oszlopon áll, a’ cabinet kar nélkül. A’ palota, melly a’ Monostor’ éjszaki szárnyát foglalja el, hármas ablaktól kap világítást nyugot felől, ’s a’ két cabinet felett három három kissebből, ’s így épen nem setét. Közel a’ hármas ablakhoz a’ belépő maga előtt látja Szent-Istvánt, az Alapítót, ’s Ferenczet, a’ Feltámasztót, márvány polczozaton; amaz talárisban áll, oltári pallástjában, koronás fővel, jobbjában az almásbotot, baljában az Adománylevél’ tekercsét tartván: Ferencz lobogó huszármentében, tarsolyos karddal; ’s könyöke alól legördűl a’ feltámasztás’ diplomája. Mind a’ két szobor a’ Bécsi képelő Academia’ Directorának Klieber Józsefnek igen értelmesen gondolt, igen ügyesen dolgozott munkája, ’s a’ Ferencz’ arcza idealizált, szépített, de hű. Plasticusnak úgy kell, ’s még inkább mint Festőnek. Sokan az István’ arczában Papot találnak inkább mint Királyt, ’s felejtik hogy az nem hiba. – A’ Novák’ büsztje, itt még most csak gipszben, Schrott Andrástól, erővel teljes férfit mutat, ’s Novák az volt. Sokszor bizonyitá magát illyennek. Midőn a’ francziák ötezer forint harácsot kivántak tőle, semmit nem ada nekik, ’s tűrte hogy azok pinczéjit, majorjait kirablották. Szenvedni az erőszakot nem rút: rút megeggyezni elkövetésében.

Klieber azon nemben is mere valamit, mellyben magát nem gyakorlá; eggy Minerva a’ plafondon neki dicsőséget nem szerez. Szerencsére a’ stukk lefog vettetni, ’s a’ gerendák helyett boltozat vonatik. – A’ honját-szerető Szerzet a’ plafondnak eggyik és másik felére tizennyolcz boglárt festete, mellyek közzül nyolcz még nem kapa nevet. A’ jobb oldal’ boglárin áll Nro 3. Verbőczy István, 4. Hunyadi János (itt, bár igen nagy, helyén kivül), 5. Mátyás, a’ Király, 6. Vitéz, a’ Püspök, 7. Révai Miklós; a’ baléin Nro 3. Szabó Dávid, 4. Zrínyi Miklós, 5. Kálmán, a’ Király, 6. Pázmány Péter, 7. Gróf Gvadányi József.

A’ tiszteletünkre méltó ’s nagyon méltó Szerzet, itt és leányházaiban, százezer kötet könyvnél többet bír. Jele ez, melly jó, ha a’ gazdagság jók’ kezében áll; azok kezében, kik méltók hogy gazdagok légyenek, mert tudják melly végre kell élni vele. Hogy a’ Szerzet visszaállítatott, a’ Praemonstratensisekével és Cistercitákéval, azt leginkább a’ Somogyi János Al-Cancellár’ tiszteletes hazafiságának lehet köszönnünk.

A’ Fő-Apát’ kormánya alatt három Al-Apátság áll, a’ Tihanyi, Bakony-Beeli, és Dömölki, ’s az ezidén tett összeírás szerint áll 141 Papból és 39 Nevendékből. Doctora a’ Theologiában van 5, a’ Philosophiában 15; iskolákat tanít a’ Győri és Pozsonyi Academiában, ’s a’ Győri, Komáromi, Kőszegi, Pápai, Sopronyi, Pozsonyi, Esztergomi, ’s Nagy-Szombati Gymnásiumokban. Tagja, a’ ki magyarúl nem tudna, eggy sincs, bár tót vagy német születés.

Eltöröltetett a’ Szerzet 1786. Decemb. 4d., visszaállítatott 1802. Apríl 25d. − Novák megholt 1828. Octób. 20d.; a’ mostani Fő-Apát beiktattatott méltóságába 1830. Február 14d.

A’ nagy-templom, mellynek elébe, eggy kisded pitvarral eggyütt, most építetik a’ torony, még a’ Szent-István’ ideje olta áll, de ennek oltára előtt eggy igen kisded nyílik, melly még régibb. A’ kettőt ósága teszi tiszteletessé, nem architecturája, nem szobrai és képei. Építi a’ tornyot Páckh János Baptista, ki az Esztergomi Basilicát is.

Kormányszéki-Tanácsos Kriebel János Úr, Brzánban, Lemberg mellett, rám bízta, hogy Pannonhalmáról hoznám meg neki a’ Szent-István’ Diplomájának úgy-nevezett fac-similéjét, a’ kisded templom’ rajzát profilban, és a’ Monostor’ képét, hogy mind hármát Magyar-országi Historiájának eggyik kötetéhez adhassa, mellynek most általam fogja ő Cs. K. Fő-Herczegségének a’ Nádornak a’ Magyar Muzéum’ számára benyujtani VII-dik Kötetét, mint az előbbenit három esztendő előtt, regál papirosra írva, calligraphiai gonddal. A’ mi kevés ügyességgel bírok, örömmel teljesítém vala a’ hazáját még idegen földön is szentűl szerető férfi’ kívánságát, ’s a’ Monostor’ képét, Guzmicsnak és Szedernek jelenlétében, lerajzolám; de nem a’ kisded templomét, mellyre több idő kívántatik, ’s még inkább nem a’ Diploma’ fac-similéjét, mellyhez hozzá sem férhetni. Az tokban tartatik rámában, üveg alatt, kiterítve ugyan, de azon görbűlésekkel, mellyeket a’ nyolczszáz harmincz évű irhán a’ sokszori penész ejte; hogy ha az üveg alól kivétetnék is, áltlátszó papirost reá teriteni nem lehetne. ’S az Apáttól én azt a’ kedvezést, hogy a’ Diplomát láthassam, csak hétfőn dél után kértem, mikor más nap eggy halaszhatatlan útjára indúlt; ’s így meg kell vele elégednem hogy a’ szent ereklyét csak láthatám. Annak némelly sorait, fájdalom, nem egészen! Novák rézre metszeté, ’s elég híven; a’ Diplomát pedig szóról szóra lenyomtattatá, Vindiciae czimű munkájában, 1782.

Magunkban maradván, Guzmics jelenté hogy ezentúl a’ Convent’ ebédlőjében fogunk enni, úgy kívánván szerzetesei; ’s kért, hogy ott mutatnám magamat olly szabadon, mint ha csak az ismértekkel volnék; társai, öregek és ifjak, mind érdemlik bizodalmomat, ’s szeretnének saját színemben látni, nem abban, mellyet a’ bévett rend parancsol. Teljesítém kérését. Eggy hosszú asztal el vala töltve a’ Benedek’ fijaival, ’s ezen kivűl két mellékasztal, hol a’ nevendékek űltek, de ugyan-azon és ugyan-annyi étkekhez mint mi a’ nagyobbnál. A’ bornemisza vendég kötelességnek ismerte hogy itt toastozzék, ’s felelevenítette a’ gazdákat. De nem szokva az ollyan’ látásához, csak nem meg vala zavarva, midőn az étel előtt és után az egész sereg fenn szóval, sőt chórusi hangon, mondá el asztali könyörgését, ollykor eggyszerre elhallgatván, ’s azután ismét rá kezdvén. De rendtartásai minden háznak, minden corporatiónak vannak, ’s azon a’ bölcs, hanemha váratlanúl látja, fel nem akad.

A’ hol sokan laknak eggyütt, ’s kivált ha nem nyüg nélkül, ott ritkán kerűlhetni el a’ visszálkodásokat; úgy a’ beteg, ki még barátjait is bántja, mert szenved. Pannonhalma e’ vétektől ment, ’s a’ Szerzet’ tagjai itt nyugalomban, barátságban, bízakodva élnek eggyütt. Guzmics bizonyossá teve, hogy itt semmi összeütődésektől nem tarthatok. Melly tiszteletessé teszi előttem ez a’ Szerzet’ mostani Igazgatóját! melly tiszteletessé ezt az itt élő, tudományt és mind azt a’ mi jó és szép, híven szerető serget! Örvendettem hogy Szent-István őket így eggyesítette; de bár mindég illy főt kapjanak, ’s mindég magokhoz hasonló társakat végyenek fel. Eggy két setét fő ’s eggy két hiú epés szív felzavarhatná nyugalmokat.

Az estvéket mindég, de kivált az utolsót, vagy a’ Guzmics’ szobájában tölténk, vagy az enyémben Fabiánnal, Maurussal, ollykor Vinczével; ’s itt maradt időnk nem csak a’ vígadásra, hanem a’ bölcselkedésre is. Guzmicsnak kedves ideája az Únió, ’s ámbár ő Theologus, és hív, alig van kedvesebb könyve mint a’ Herder’ írásai, nevezetesen Ideen zur Geschichte der Menschheit. Szabad lélek, de korlátjai közt, és a’ mit alig tudok érteni, ő is heves barátja a’ Coelibátusnak. Én tőle olly sok új és nagy ideát kaptam, hogy felejtém a’ magaméit, ’s érzettem, hogy a’ kinek nem stúdiuma a’ felvett tárgy, legbölcsebben bánik, ha azzal, a’ kinek az stúdiuma, nem ellenkezik, hanem attól a’ jót eltanúlja.

Szeredán (April. 13d.) Farkas Vincze Úr, most Spirituális, ezelőtt Directora a’ Sopronyi háznak, az Apát’ parancsolatjából velem jött, ’s dél után Tatára értünk, meglátni a’ Piaristák’ Rectorát Fájsz József Urat, és az Ujhelyből ismért Prof. Nequasilt, ’s a’ Gróf Eszterházy’ már 1803. látott kertjét. Ámbár sieték a’ kertbe, felejtém vágyamat a’ tiszteletre olly igen méltó Rector’ társaságában. ’S itt eggy heves szenvedelmem vala kielégítve: a’ még eddig nem látott rézmetszetek’ végig forgatásában.

A’ kisded vár, azolta hogy itt jártam, némelly igazításokat veve, ’s igen elmés rajz szerint ’s a’ régi kor’ ízlésében. De azt megtekinteni tiltá az estvére hajlott idő. Közel ehhez, a’ malom’ szomszédjában, szemembe tűnt az olasz-nyárfák’ hihetetlen vastagsága, mellyhez én ugyan messzeről hasonlíthatót sem láttam. Vincze társammal megjegyeztetém a’ helyt, honnan a’ mérést kezdém, ’s a’ fa’ derekát kétszeri ölelésem sem tudta keresztűl fogni. Nem hinném ezt, ha magam nem láttam és nem mértem volna. ’S illy buja növésű minden a’ kertben is. Platánokat sem láttam sohol vastagabbakat.

Itt lévén huszonnyolcz év előtt, neheztelék a’ Kertészre, ki annyira elborította volt bokrokkal és fákkal a’ kertet, hogy abban alig talált gyepet a’ szem, hol megnyughassék. Azolta a’ régibb csalitokat kihányák, és már most e’ panasznak nincs helye. Gyönyörű magány, ’s szép kinézései vannak a’ Vértes’ hegyeire és a’ pincze-házakra, mellyek ott sűrűen egymáshoz, eggy kis gazdag falut gyanítatnak. A’ kert’ ékességét kivált gazdag vízi-partiáji adják. Eléggé széles és tiszta taván százanként úszkálnak a’ hattyúk.

Esztergomba ebédkor érénk. Útunk a’ Szent-Anna’ Rotondája mellett menvén el, mellyet a’ Cardinális Prímás a’ templomokban-gazdag városnak ezen távolyfekvő végében most állít, kiszállánk szekerünkből. Oh ha annak lámpát nem adnának! oh ha tornyocskákat nem! mondám, mikor itt a’ gőzhajón mentem el, és most midőn azt már Nyerges-ujfaluból megpillantottam. De a’ keresztyén cultus harangokat, ’s az új ízlés a’ kuppolára lámpát kívánt, ’s így itt nem látjuk a’ mit Rómában az Agrippa’ Pantheona láttatott. Gyönyörű Toskáni oszlopozat áll a’ tornácz előtt, ’s a’ nagysága által tiszteletes mívhez az illett. A’ templom belől tömve vala a’ kőmívesek’ állásaival, ’s nem engede szabad nézést.

A’ várba egyedül és vezető nélkül akarék felmenni, de Prof. Félix, eggyik szeretetre-méltó tagja a’ Benedictínusok’ Esztergomi házának, nem gondola protestatiómmal, és minthogy attól tarték, hogy magyarázásai a’ tárgyak’ első rám hatását meg fogják vagy zavarni vagy gyengíteni, fogadást teve, hogy néma vezetőm lesz. Most köszönöm hogy meggyőzé makacsságomat; nem láttam volna mind a’ mit láttam, vagy nagy idővesztéssel.

A’ várba a’ rövidebb gyalogúton is felmeheténk vala, de szeretetre-méltó barátom megkerűlteté velem a’ Kanonokok’ házát, melly mellett a’ szekérút fordúl fel a’ Basilicához. Az egymással szembe álló két házsor közt eggy nagy domb álla, úgy hogy innen oda nem lehete látni; de a’ dombnak három negyede már elkapartatott; az eggyik negyed még várja az elsepretést, ’s ez a’ hat öl magasságú, hosszan elnyúlt domb arra emlékeztete, a’ mit Horátz és Szaluszt emlegetnek, hogy a’ Róma’ nagyjai hegyeket döntetének el. ’S mi ez az óriási munka ahhoz, a’ mi ezután vára itt reám! Ma már nem látunk Isteneket; melly nagyok vagyunk, midőn isteni míveket láthatunk!

Prof. Félix Úr vezetőm elvive a’ Basilica mellett, eggy nyomorú régi szurdékba, hol most az Architectus Packh János Úr lakik. Ezt nem lelénk: igen testvérét, ’s ez jó vala láttatni velem a’ modelt, melly az egész dombot azon állapotjában mutatja, mellyben a’ nagy munka’ teljes elvégzése után fog állani. Ezen az épűletek, és a’ kert melly a’ domb’ oldalait körülöleli, kártyaházakként állanak. Srófjain felemeltetvén az asztal, az alsóbb tábla a’ hegyet, minden régibb épűleteivel, a’ szerint adja, a’ hogy az a’ Cardinális’ építései előtt állott, ’s haki tudni akarja, péld. hogy a’ Protomartyr’ kápolnája’ helyén az új építés előtt mi volt, ennek helyét az alsó táblán felkeresi, ’s látja, hogy az ott állott épűlet az vala, mellyben, a’ tradítio szerint, Vajk Herczeg Istvánná kereszteltetett. Ezt talán nem vala felesleges azoknak kedvekért elmondanom, a’ kik ílly modeleket nem láthattak.

Azon szobában, hol ez tartatik, állanak mind azon régi fegyverek, ’s eggy irtóztató buzogány, ’s a’ vas és egyébnemü edény’ sokasága, mellyet a’ föld’ elsimitásakor a’ napszámosok találtak, ’s a’ megtekintést ez is érdemli.

Schrott András Urat, ki a’ Novák Apát’ Pannonhalmán látott büsztjét dolgozta, termében találánk, sáros kezekkel, mert épen a’ Pannonhalmi torony’ ajtaja’ figúrájit tapasztgatá. Nagy része ezeknek már leöntve áll, úgynevezett lágy érczben: a’ Császár, a’ Nádor, Somogyi János Al-Cancellár, ’s Novák Apát, ’s ez eggy írást vévén által a’ Császár’ kezéből, mellyen ez az eggy szó áll: DOCETE, és sokan mások. –Magasztalám a’ Novák’ fejét, mellyet már Pannonhalmán láttam; ’s elbeszélé, hogy nem találván festett képét, megnyittatá a’ koporsót, ’s úgy fogott munkájához; ’s a’ mint azok mondják, kik Novákot ismerték, a’ büszt jól hasonlít hozzá. Új okom, hogy ismét nehezteljek azokra a’ kik magokat festetni nem engedik. Nováknak szerénysége makacsság volt, nem szerénység; melly ollykor csak annak rettegése, hogy hiúnak fogunk ismertetni. A’ ki szereti látni a’ mások’ képeit, igazságtalan ha másokat foszt meg attól, a’ mi magának kedves.

Most végre a’ Basilicát menénk látni.

Külső fala annak faragott négyszögekből áll, míg a’ Váczinak három oldala termés kő, el nem simított vakolással. A’ templom’ testének fala, melly a’ kuppolát fogja tartani, minden ablak nélkül, görögösen, melly temérdek nagyság! a’ nézőt elfogja kicsinységének érzése; de el eggyszersmind nagyságának érzése is, ’s örvend ennek. Tíz esztendő alatt mennyire ment itt a’ munka! De még kell tíz, míg teljesen elkészűl. Ez időt is kíván, nem csak gazdagságot.

A’ sírokhoz széles, alkalmas, világos grádics vezet. Egyiptusi lélek szállja meg a’ nézőt, midőn itt a’ temérdek izmú oszlopokat látja, ’s azt a’ két colossális Angyalt, melly az alól szélesb küszöbű veresmárvány ajtó előtt őrt áll, ’s a’ pályáját megfutottnak nyujtja a’ diadal’ koszorúját. Az ajtó felett ez olvastatik: PRINCIPIS A RUDNA SUCCESSORUMQUE SOPORI. ’S harmincznál több nyílás mégyen be a’ falba, hova a’ koporsók betolatnak.

A’ templom’ jobb végébe előbbi helyéről a’ Bakács Tamás’ kápolnája vitetett által, ’s ezzel áltellenben áll a’ Protomartyré, mellynek oltárán a’ mi Ferenczynk’ Istvánja fog állani, térdre bukva már kövezőjinek verdesései alatt, de felegyenesedett testtel ’s égre nyújtott jobbal. Az oltár’ márvány táblája már fel van állítva, az égből leszálló Angyallal, ki hozza a’ pálmaágat, és a’ sok fejből és szárnyakból álló apróbbakkal. Maga a’ Martyr még Budán van, munkában. – Áltellenben ezzel bevonva fejér kárpittal áll a’ Károly Ambrus Fő-Herczeg Prímásunk’ emléke, Pisánitól Milanóban, Carrari márványból. Az ifju Herczeg félig-fekve űl ágyában, melly megett eggy Angyal hívja, felfelé-emelt karjával, eggy másik, lábainál, háttal fordúl el a’ nézőktől, mély fájdalomban. A’ műv’ fala feketés márvány, pyramisi háromszögre.

A’ templom’ belsője veres-márvány táblákkal van kirakva; oszlopai fejérek lesznek. Melly kár hogy Esztergomnak más színű márványa nincs, fejéres, vagy sárgás! Ezt, azonfelűl hogy a’ szemnek nem kedves, még az a’ tekintet is sajnáltatja, hogy a’ kik ide jőnek, a’ megúnásig látván a’ veres márványt Almáson és a’ szomszéd helyeken, meglepve sem érezhetik magokat.

Prof. Rumy Úr, most Magyar Törvény’ Tanítója a’ Presbytériumban, elvezete a’ Bibliothecába, melly itt most eggy templomban tartatik. Vágytam látni a’ Homonnai Bálint’ kezével magyarúl írt Naplót, de az alkonyodásnak indult estve ezen örömemtől eltiltott. Az helyett az Egri születésű Bécsi Prof. Hess Mihály’ két oltártáblájit néztem igen nagy gyönyörüséggel: a’ nagyobbik a’ Basilicában a’ nagy oltárra vitetik, a’ másik a’ Rotonda’ számára készűlt. Gondolat, rajzolás hibátlan, az ecset velős. Itt Anna asszony űl, ’s térdén tartja a’ könyvet; Joachim mellette áll a’ tábla’ jobb felén; a’ szeretetre méltó gyermek Anna előtt, lesüllyesztett fővel profílban, egymásra tapasztott kezekkel, ’s jobb válláról igen szép vetésekben foly le a’ kék lepel. Bájos kis figúra! – Amott Vajk, keresztbe vetett karjaival, lehajtja fejét a’ medencze felett; Astricus, erővel eltölt öreg, oltári igen gazdag öltözetében, infulás fővel, önti fejére a’ vizet; Geysa és Sarolta székjekből, mások az Oratóriumból nézik a’ szent munkályt, ’s a’ Császár és az ifjú’ nagybátyja mellette állanak, mint tanúk. A’ Pap megett szolgáló társai. – A’ templomi styl tökéletesen el van találva; a’ képet Maurer sem adhatá szebben, ’s látszik hogy Hess ennek dolgozása alatt stúdiumává tette az Olasz-iskola’ hőseit.

Az én régi barátom Prof. Rumy Úr elkísére vacsoránkhoz, hol eggy először most látott barátom is, Esztergomi Plebánus Argauer Máté Úr, megjelene, a’ Vármegye’ Orvosával, a’ Zemplényi eredetű Kamenszky István Úrral. Örömeinket elkeseríté eggy tárgy, mellyről a’ jók szeretnének hallgatni, ha felejteni lehetne: az az undok pör, melly Literatúránk’ körében eggy idő olta foly, és a’ mellyet, midőn azt hivénk hogy végre el fog aludni, a’ Kritikai Lapok újra lángba hoztak. Rumy javalá hogy a’ Tud. Gyüjtem. Februáriusi darabjában eggy nagy férfi mellett, ki a’ Kritikai Lapokban szemtelen vadsággal támadtatott meg, mert másatlan szépségű munkájit nem a’ készűlgető, hanem a’ kész nyelven írta, ’s felolvasá előttem a’ mit azok mellett a’ kik nem magyarúl írtak, ő teve fel. Örvendek hogy ő is felszólala; ’s nem pirúlok megvallani, hogy a’ párduczos Arpád’ tömjénzőjitől végre borzadok, ’s szégyellek tekintetni társoknak. Én nem tudom, az a’ becsűletes ember mit véthete olly nagyot az Istenek ellen, hogy ezer esztendeig csendesen fekhetvén sírjában, most onnan minden által felrángattatik, a’ ki elhitette magával, hogy hexametert pőrölyözni, ’s valami ollyanformát mint az Épósz, összefirkálni ő is tud.

És melly igazságtalanságokat követének el ezek mind ellenségeiken, mind barátjaikon! Csendesen nézem én, midőn a’ megbántott botot kap és magának nyugtot csinál, ’s nem neheztelek midőn látom, hogy az energicus Doctor Martin Luther az Ó-Testamentom’ eggyik helyét e’ szókkal adja: Den Narren muss man mit Kolben lausen. ’S nem csak csendesen nézem, de javalom is, midőn azt verik, a’ ki a’ csípkedőt nem visszacsipkedi, – a’ mi mindég szabad, ha nemtelenűl nem esik, és mindég elég; – hanem a’ legnevetségesb naívsággal mellyet valaha látánk, önmagát óriásnak, ellenkezőjét törpe gnómnak akarja tekintetni, ’s kevély bosszúban osztogatja gondolatlan leczkéjit; csendesen nézem midőn a’ záp tojás visszarepűl az azt hajítgatóra; a’ bántók így némúlnak el, ’s látjuk hogy a’ drasticus gyógyszernek volt foganatja. De a’ mi eggy feje, szíve, polgári tekintete, polgári érdemei által tiszteletünket ’s szeretetünket kívánható férfi ellen, kit a’ pörbe (a’ mint eggy helye nyilván mutatja) vagy világosan vagy ravaszúl tett, de bizonyosan tett kérés csavara be, és annak felejtése hogy a’ ki mocskosok közzé elegyíti magát, nem maradhat tisztán; a’ mi az ellen nem védelemképen, hanem túl azon, ’s nem nemes bátorsággal, hanem képtelen vakmerőséggel ’s hideg bosszúval követtetett el, – azt úgy hiszem, minden jó útálattal fogja nézni.

Igen is, Író és Író közt az Írói pályán nincs külömbség, ’s itt a’ nem nemes születésű, szegény, de szegénységét méltósággal viselni tudó Virág több mint Zrínyi, ha ez nem egyéb mint Horvát-országi Bán, ’s Horátz a’ maga ajándékúl kapott Sabínumában több mint a’ Sabinumot ajándékozó királyi gazdagságú Meczén. De az Író, bár teljes igazzal nagyobbnak nézheti magát mint a’ szent körön kivül nagy, tisztelni fogja a’ bevett rendet, ’s az elsőséget, a’ hol illik, ennek megadja. – Őszűlő fej érdemet senkinek nem ád, sőt világos jele a’ test’ gyengűlésének, melly többére a’ lélekét is magával hozza. És még is Rómában, úgy beszéli Juvenál, az ifjabb le nem mere űlni a’ négy esztendővel idősb előtt. Itt eggy nemes lelkű, igen nagy érdemű ember, férje az Ország’ Cancellárja’ unokájának, eggy angyal-lelkű leány’ és három nagy kimiveltetésű fiu’ atyja, nem kémélve sujtatik vissza eggy ifjúsága’ napjait élő által, hanem hideg dühhel tiportatik.

Körűnkben fonák pártoskodások űzik dúlongásaikat. Berzsenyit, Kisfaludy Károlyt, Kölcseyt, Vörösmartyt én irígység nélkül hallhatom magasztaltatni; gyászfátyolt köték fel midőn a’ Kisfaludy Károly’ halála’ hírét meghallám, és csak én minden barátjai közt; Berzsenyit és Vörösmartyt korunk’ és körünk’ nagy díszeinek vallom, ’s Kölcseynkben szeretem, ’s kevélykedve tisztelem az Írót, az Embert, azt a’ hív és bátor Barátot, a’ kit tolt lelke kimondani, hogy ő az Academiában Az nélkül, a’ kinek szertelen érdemeit leginkább ő alkalmas megmérni, űlni pirúlna; ’s az Író, az Ember, és a’ Barát mellett a’ legszerencsésebb Szólót is mind azok közt, a’ kik körünkben magokat hallaták. Sem az a’ hiúság nem bánt, hogy nevem e’ négy között nem áll: a’ magasztalótól én kikaptam a’ magamét máshol. – De ez a’ kevélyen elharsogtatott ítélet, ha igazságos e ez? Minden jó e e’ négynek munkájiban? ’S miként felejtheté ez a’ Kritikus, Kisfaludy Károlyt tömjénezvén, Kisfaludy Sándort, ki a’ maga nemében kérdésen kivűl nagyobb mint Károly volt a’ magáéban, és a’ ki ezzel a’ kifogyhatatlan gazdagsággal, az érzésnek ezzel a’ csudálást érdemlő hevével, eggyetlen eggy közöttünk, és talán századokig eggyetlen fog maradni. Miként felejtheté Kist, Fáyt, Szent-Miklósyt, Dessewffyt, és lelke’ rokonát, a’ Paszmosi lantost? miként Szemerét, a’ bájos, mély tudományú, és a’ mi neki eggyik ritka dísze, szerény lelkű Embert, Kritikust és Poetát? Miként felejtheté a’ saját bájú Guzmicsot, ’s a’ philosophusi lelkű ’s tudományokban gazdag Fenyéryt? Miként azt, hogy Toldy a’ mi legjobb prosaicusaink’ sorában fényesen ragyog? és ki énekle édesebb dalt mint Bajza, kinek prózai dolgozásai is láttatják a’ szép reményű ifju férfit. ’S Cserneczky az e, a’ ki felől kegyes mosollyal kelljen szólani? Én a’ derék ifjúból, mingyárt első fellépésekor, igen sokat ígértem ügyünknek. – Nem hon’ és mesterség’ szeretete az, a’ mi embereinket e’ dúlásokra ragadozza, hanem szilaj tűz, neveletlenség, éretlen gőg. Ha a’ vázakat döntik, azzal nem gondolok; még örvendek neki; de azt tenni méltósággal illik, nem vadsággal. Hol a’ Kritikai Lapokban legkissebb nyoma a’ szív’ meleg érzéseinek? Pedig a’ Kritika ki nem zárja a’ szívet, a’ mint azt a’ nemes-érzésű Kis Pope után, ’s Horátz az ismért Epistolában, tanítják. Én részemről inkább szeretnék annak tekintetni, a’ ki barátim’ botlásit meg nem sejtettem, sőt még annak is, a’ ki azokra leplet tudtam vonni, mint eggy gladiátornak, a’ ki ellenségeimet ’s barátimat összevagdalám hogy kardomat villogtathassam; hát még annak, a’ ki tiltott ’s alacsony fegyverrel is éltem, csak hogy csudáljanak!

Útam eddig a’ tavasz’ legtisztább, legmelegebb napjaiban folyt; ma eső esett, melly nekem mindég kedvetlen ha nem éjjel jön, és soha nem inkább mint útban. Társamat balom mellett elnyomta az álom, ’s így én újra emlékezém azokra, a’ miket Esztergomban láttam, ’s visszavágyék hol Pannonhalmára, hol Pestre, hol azokhoz, a’ kiket Januárius’ utolsóján elhagytam. – Kedves búsongás fogta el lelkemet.

A’ romántos táj eggyezésben álla lelkem’ busongásival. Beértem a’ csavargó Duna’ szűk vőlgyébe, mellynek bokros hegyei olly meredek eséssel a’ víz’ szélén, zöldelni kezdének. Boldog szegénységet mutata minden a’ mit láték. Eggy igen meredek szirtü igen magas ormon, melly a’ víz’ szélén kele, messzére tűnt ki a’ Vallás’ szent jele, vígasztalásokra azoknak, kik itt szenvedő szívvel mennek el, ’s több hatással itt, közel a’ fellegekhez, mint ha a’ völgyben állana. Önts azt az enyémbe is, szerencsétlen jel! kiáltám, ’s elmondám eggyik énekemet:

Most feltűne előttem Visegrád, szomorú romjaival. Királyok’ lakja egykor, most baglyoké! –

Délre Váczon valánk. – Társam, nagy barátja a’ virágoknak, a’ Püspöki kertecskét akará megtekinteni, hol piroslott a’ Salvia splendida. Onnan a’ Migázzi által új alakba öntött lak’ szobájit, és osztán a’ templomot, hol hat öreg Kanonok eggy tűzes arczú fiatal Succentorral éneklék zsolozmájokat, chórusi hangjaikon. A’ belőlről és előlről igen szép és nagy templomnak semmi képe nincs a’ mi érdemlene figyelmet, ’s elbarnúlva állanak az elsőn kezdve az utolsóig, barnák már a’ festéskor is. Az eggyik oltár’ tabernaculuma előtt irtózatos mázolatban álla a’ Mesterség’ eggyik legbájosabb míve, a’ Madonna della Seggiola – és azt senki sem ismeri blasphemiának a’ Mesterség’ istensége ellen, ’s e’ szent helyt. A’ templomnak minden festéseit ki kellene hányni; egyedül a’ Cardinális Migázzi’ muzív-munkájú profilképe érdemli a’ megtartást, és három társaié.

Vincze barátom a’ Misericordiánusokhoz vive el. A’ talárist viselő nem pap Patikás rá ismere benne kedves tanítójára, ’s érzékeny szívvel láttam, melly melegséggel mentek egymásnak. Tiszteletes Szerzet, mert jóltévő. Eggy összesugorodott, összegörbedett, öreg de eleven németke elvive kórházába, melly templomnak vala építve, ’s így is templom. Az most üresen állt. Két kisebb szobában hét beteget találtam, mind férfi-betegek. Az asszonyi-neműek Pesten gyógyítatnak, az Elizabethínáknál.

’S most a’ Siketnémák’ Intézetébe menénk. Schwartzer magyarúl tökéletesen tudó ’s magyar születésű Director Úrnál gyönyörűséggel folyt el eggy egész órám; érett lelkű, gondolkodó férfi. Áltada bennünket Professor Királyi Úrnak, ’s ez iskolájába vezete, de tanítványai közzül csak két serdűlő német fiút ’s eggy kisded fiú-, ’s eggy nyolcz esztendős leánygyermeket tuda előnkbe állítani. Elmondván hogy ezekkel mint kezdi oktatásait, a’ német nyelv’ hét vocálisait felírá táblájára, német jelekkel, úgy a’ consonánsokat is, ’s mondatá hangjaikat a’ siket és így néma leánykával. Ha az hibásan vagy nem tisztán adá a’ kívánt hangot, nem igazíthatván füle által, ujját betolta a’ gyermek’ szájába, ’s annak ajakit és nyelvét fel vagy le vagy összetolta, míg a’ kívánt hang jött.

Most a’ már csaknem kitanúlt ifjat vevé elő, ’s eggy Catechismusnak valamelly kérdését az én kezembe adá, eggy másik^* nyomtatványát az eggyik legénykéébe, hogy ez diktálja le a’ feleletet az irónak az iskola’ rángatásaival. Az író szóról szóra adá a’ feleletet, ’s az gyanút támaszta bennem, hogy a’ feleletet nem társa jelei ’s keze’ rángatásai után adta, hanem könyv nélkül tudja. Megkérdvén a’ Professortól, ha tanítványaihoz a’ többes szám-harmadik személyében kell e szólanom, vagy az eggyes’ másodikában, ezt írtam a’ táblára, itt sem felejtvén, hogy az örömben szük életnek minden perczében örömet kell szedni ’s adni: Kannst du tanzen? A’ két néma fiú elnevette magát. Tudni akarám, ’s még világosabban, mert a’ nevetés gyanítanom engedé a’ feleletet, melly ideát ragaszt a’ leírt ígéhez, ’s a’ fiú kerengést feste ujjával a’ levegőbe. – Német, mondám, ha magyar volnál, bokáidat ütéd vala eggyüvé.

Míg itt állánk eggy gyönyörű ’s jól öltözött ifjacska lépe mellénk. Úgy hittem, hogy az fija az egyik vagy másik Tanítónak; de az is a’ ház’ tanítványa volt. Nógrádi Vice-Ispány Gyurcsányi Gábor Úrnak eggyetlen fija; a’ gyermeket dajkája tette siketté. Ez magyarúl tanúla írni ’s érteni, mert magyarok közt élend. „Mikor voltál szüléidnél?” kérdém, ’s felele: „Husvétkor.” – „Örülsz e hogy ide hoztak iskolába, ’s érzed e mivel tartozol tanítóidnak.” – Felele ismét, a’ mint illett. – Most ő vevé kezébe a’ krétát, ’s ezt kérdé tőlem: „Micsoda az Úr szolga?” – Professora kitörlé a’ hibásan tett kérdést, ’s ezt írta helyébe; „Micsoda hívatalban van az Úr?” – „Pap vagyok,” felelém. De a’ kedves gyermek elneveté magát, ’s a’ tábla’ végére mutata, hova ezt írtam volt jóval elébb: „Én eggy jó asszony’ férje és hét gyermek’ atyja vagyok,” ’s nevete hogy megpiríthatott. – „Hát minek gondolsz?” kérdém. – A’ gyermek felelt: „Kapitánynak.” – ’s azon én nevettem, és az én Vinczém.

Miért nincs itt a’ kivel e’ szép örömet megosztani szeretném! sóhajtám magamban, ’s megcsókolám a’ nyolcz esztendős leányt. – Melly boldog az atya, a’ ki szerencsétlen gyermekét ide hozá, ’s emberré teremtve viheti el! Áldás hamvaira, a’ ki a’ szenvedők’ könnyeit felszárasztani tanítá, és a’ kik, ennek példája után, miközöttünk szárasztják!

Két óra múlva indúl a’ hajó, ’s én azon Győr alá, honnan Pannonhalmára mégyek, meglátni Guzmicsot és társait; ’s áldásodat jövök kérni, éltem’ édes barátnéja – a’ tiédet, és eggy Angyalét, ki úgy leve szép ideáljává öreg napjaimnak mint első ifjuságomnak a’ félszázad után is Szentűl-tisztelt. – Melly örömek várnak engem! De én örömeim közt sem fogom azt felejteni, kihez óránként vágyok vissza, és még mindég ifju szívvel. Addig óvjanak az egek minden kedvetlenségtől, ’s enyhítsék terheidet, mellyeket örömmel viselnék eggyütt veled, ha távolylétemet nagy okok nem kívánnák.

Még csillagos vala az ég, ’s az úczák’ lámpáji nem aludtak el egészen, midőn kimenék a’ hajóra, hogy el ne essem a’ vízi-útazás’ örömeitől, ha késni találok. – Lábaim alatt, midőn a’ hajó’ teknőjére felléptem, már pözsge a’ kisded Vulkán, ’s a’ füst feketén tekerge ki kéményéből. Végig menék a’ hajón, ’s megállék a’ nyílások mellett, látni mint égnek a’ kemenczék, ’s a’ gépely’ csudás alakú rúdjai ’s kerekei mint mozganak lassú nehéz lökődésben. A’ féléjszaka’ és félreggel’ kétes fényében még ki nem lehete ismerni a’ körűltem ingók’ arczaikat. De végre virrada, ’s a’ csillagok tűnni kezdének. Kapitányunk indúlót lövete. Az útasok, eggyenként vagy barátjaiktól kísérve, futának, ’s sírva ’s ölelgetések közt váltak el. A’ hajóról a’ vízszélre ’s a’ vízszélről a’ hajóra repűltek a’ néma köszöngetések, kalapokkal és kezekkel, ’s észre sem vevénk, midőn hajónk a’ kedvünkért elbontott híd’ nyílásán áltfutott.

Hogy a’ mozgóknak akadályúl ne légyek, végig-nyúltam eggy hosszú karszéken, ’s lestem, az ismeretlen sokaság közt kivel fog^* legelőbb szőni össze a’ történet. Alig kérdém ezt magamtól, midőn meginte valaki, hogy olly közel a’ kéményhez főfájást kaphatok, ’s a’ gőz megáztathat. Azon széken nyúltam el^* most, mellyen ő foga helyt; ’s ő beszélé, hogy míg nálunk ezen eggynél nincs több gőzhajó, Petersburgban számtalan vagyon már, ’s ő illyenen jött onnan Lübeckig. – Eggy más valaki, hihetőleg, hallván mit beszél múlattatóm, és magyarúl, közel hozzánk telepödött^* le. Éneklősen ejtett szólása Erdélyinek gyanítatá velem, ’s az volt. Kitaláltatám vele nevemet, de ő a’ magáét meg nem mondotta; igen, hogy ő Kapitány és hogy Bécsbe megyen. – De íme megálla hajónk, mert eggyszerre olly köd ereszkedék, hogy sem eget, sem földet nem láthatánk többé. Három óráig kelle az helyt veszteglenünk.

A’ gőzhajó nálunk egészen új jelenés lévén; első útját tavaly tette, Septemberben, Bécsből Pestig; festeni fogom azt. – Míg a’ Duna’ egyéb hajójinak teknője üreg, ’s a’ vendégszoba rajtok kiáll a’ teknőből, a’ gőzhajón a’ vendégszoba eggy felfordított teknő’ üregében látszik lenni, ’s a’ vendégszoba rejtve van. Oda, és a’ kemenczéhez grádicsokon esik a’ lemenés. A’ régibb alakú hajókat evező-legények hajtják: ezt a’ gőz’ segédje által olly kerekek, mint a’ vízi-malmokéi. A’ vendégszoba a’ hajó’ farában van, a’ közembereké a’ közepében, ’s a’ kettő közt emelkedik a’ füst’ vastagabb, ’s a’ gőz’ véknyabb kéménye, a’ füsté öt hat öl magasságra, fejérre mázolt^* vas pléhekből; ollyan a’ gőzé is, de az sokkal kurtább. Hogy ezeket a’ szél’ le ne törhesse, a’ füst’ kéménye vitorla-kötelekkel van a’ hajó’ széleihez és eggy magasan kinyúló árboczhoz csatolva. A’ kémény’^* és árbocz’ sorában nehány négyszögü nyílások vannak, ’s a’ fűtők és a’ gépely’ intézője ezen vesznek világot.

A’ vendégszoba gyönyörű. Meredek grádicsának deszkalépcsőji sárgaréz pléhbe vannak szögve; ’s innen jobbra és balra két kisded rekesz nyílik, a’ terítő’ számára, ki ide zárja tányérait, üvegeit. Asztalok ’s karatlan székek kőrösfa szeletekkel vannak borítva, ’s a’ talpazat parkételt. A’ falak’ deszkája^* világossárga színnel van^* befestve, erekkel, hogy az asztal’ és szék’ fájához hasonlítson, ’s a’ vesszőzet és egyéb czifra rajta^* zöld; így a’ négy vékony oszlop is, melly a’ padlást, a’ szoba’ közepén, a’ betörhetés^* ellen védi. Ablaka eggyik és másik oldalán három, ’s hosszaskerek metszésű, ’s üvegtáblás és zsalús. Az ajtó mellett jobbra és balra két tűkör, épen olly metszésű mint a’ hat ablak, ’s így a’ szobát nyolcz ablak látszik világítani. A’ hajó’ farában még eggy szoba, hova^* innen esik a’ bémenés, hálásúl az asszonyságoknak. – Az útasok eggyenként ebédelnek, vagy^* ha úgy tetszik, kisebb társaságokban, ’s^* a’ konyhaczédula el van vetve a’ terített asztalokon, hogy kiki tudhassa, mit kívánhat, és mennyiért. – A’ falak mellett párnázott pad fut el, ’s az éjjel ágyúl szolgál az útasoknak.

Két új ismerőseim, az Erdélyi Audítor-Kapitány, és a’ Petersburgot látott magyar, és én eggyütt beszélgeténk a’ hajó’ eggyik végében, ’s váránk hogy a’ köd szálljon el valaha, midőn most eggy harmadik csatlá hozzánk magát, ’s magasztalá Gróf Széchenyit és Hitel czímű munkáját, míg az Audítor-Kapitány a’ Gróf Dessewffy’ felén álla ’s a’ Taglalatnak adá az elsőséget. Hallgaték, nem tartalékból, mert a’ nemes-lelkű két férfi külömböző gondolkozásom által megsértve magát bizonyosan nem érzené;^* hanem azért, mert azok közt, kiket lelkem szeret, csudál, áld, Bíró lenni nagy szükség nélkül nem akarok. Tudnám én szeretni, csudálni, áldani eggyikét is, másikát is, bár világos tévedésben, bár világos vétekben látnám.

De végre feltisztúlt az ég, ’s hajónk megindúla, ’s a’ nap legelső súgárit a’ Margit-szigete’ nyárjaira lőtte ki. Lestem, ’s kiösmerém a’ helyt, hol én és az idegen Óbester 1800. Júl. 30d. a’ Dunában megferdénk, míg atyját váró társam a’ víz’ szélén járkála; kiösmerém a’ helyt, hol az, és gyönyörű leánya, mint eggy újabb Venus-Anadyomene, kilépének csolnakjokból, ’s a’ szép leány édes könnyek közt ölelé meg öt év olta nem látott testvérét, és mingyárt testvére után engemet. ’S ez a’ barátság, ’s talán szeretet, haláláig^* tarta a’ Szentnek, ’s addig fog eránta ’s gyermekei után tartani, míg a’ sors engem is oda ránt.

Kapitányunk Sir John Andrews, eggyütt viseli módjaiban az ángoly nyugalmat és a’ franczia hideg melegséget, ’s a’ helyre, hol ő áll, épen ez kívántatik, mert magokat csak így érzik kényökre, a’ kiket^* viszen. Tisztelem az illy kipontozgatott charactert, de én csak azokhoz érzem vonszatni magamat, a’ kiknek keblek lángolni, a’ kik vétkeket^* ejteni is tudnak. – Fő személy az útazók’ társaságában eggy középkoru deli Asszonyság^* vala, ki eránt a’ Kapitány szinte vazalli tisztelést mutatott, nyilván, hogy másoknak adjon példát. – A’ csak olaszúl és francziáúl szóló asszony az únalom’ órájiban elővevé német Grammaticáját, ’s édesb zengésekhez szokott ajkain csikorogtatá a’ zordon nyelv’ hangjait. Láttatni akará velem mennyire ment ennek tanúlásában, ezt nyögte kínosan: Ik bin vitve, – und ábe – eine zón, – und szváj enkel. – Nem hallhatám mosoly nélkül, ’s kimutatám megbotlását, mellyet minekelőtte a’ szót kimondhatám, magától talála fel; ’s elbeszélém, mit felele Maria-Theresiának eggy Bécsben negyven eszt. olta lakott ’s németűl még is meg nem tanúlt olasz Consiliárius. Élő nyelvet élő Grammaticákból kell tanúlni. – Az olasz Asszonyság külömben igen jó vélekedéssel hágy el bennünket, de eggy panasza van ’s az egész nem’ nevében: Férfiaink nincsenek elég tisztelettel asszonyaink eránt. Még viseljük orientális eredetünk’ fanyarságát, mondám; mert pirúlék vallást tenni, hogy ez módivá vált pimaszság. Ifjaink az elvadúlásban találják örömeiket; hanyadik tudja, menynyivel édesb félénk meleg tisztelettel állani eggy szép, lelkes és jó Psychárion’ csudáltában, mint érzés nelkül ürítgetni az öröm’ kelyhét. Én, ősz fejjel, ifju vagyok elöregedett ifjaink közt.

Asztalnál űlénk, midőn a’ Kapitány felkele hitvese mellől, ’s jelentést teve az egyedül evő olasz Asszonyságnál,^* hogy Visegrádnak romjai látszani kezdenek. Az ott hagyá csemegéjit ’s narancsait, ’s kitekinte eggyik ablakon, a’ legközelebbikén ahhoz melly előtt én ebédeltem, hogy láthassa hajdani Királyinknak^* ezt a’ lakát. Elmondám neki a’ mit kelle, de nem a’ Felícián’ történetét is; féltem a’ fanyarság’ újabb vádjától. – Eggy Asszonyság^* férjétől a’ Salamon’ tornya eránt teve kérdéseket, melylyet a’ Gróf Majláth’ szép regéjéből ismere.

Kiérvén végre a’ regényes völgy közzül, ’s azon kietlen tájba jutván, melly a’ Duna’ jobb felén rútalakú homokdombokat és hegyecskéket, bal felén puszta lapályt mutat, el fogtam vala zárkozni, ha eggy jelenés nem tartóztatott volna künn, mellyet öröm nélkül látni soha nem lehet. A’ nap, sötétvörösre^* festve ’s nagyobbra nőve, királyi fényében szállott az előttem elterült tengerbe alá. Már elsötétedék, de a’ Kapitány még is hajtata, hogy helyre hozhassa a’ köd’ vétkét. Végre Neszmély alatt megállapodánk. – Jó éjszakát nektek, kiket természet és szív csatla hozzám! sohajtám, ’s áldást kértem az égtől magamra, és Attól, a’ ki nekem az ég’ kedves képviselője.

Társaim a’ kipárnázott lóczákon már elfoglalák a’ háló-helyet. Én csak annyit lelék^* köztök, hova fejem fért; testemet és lábamat elnyujtottam három taboureten; ’s vagy azért, mivel hozzá vagyok edzve az^* élet’ minden alkalmatlanságihoz, vagy mivel a’ múlt éjszakát levelek’ írásában töltöttem, olly^* csendesen alvám, a’ hogyan kevés a’ bíboros alkóvokban. Angyalom kedves képekben lebege lelkem előtt.

Hajónk már ment, ’s én még aludtam. – Almás alatt tisztelettel pillanték által Virtre, ’s kápolnája előtt láttam a’ keresztet, mellynek tövében a’ honhoz-hü Baróti fekszik. – Nyúgodjál békével, áldott Öreg! kiáltám; ’s valaki itt elmegyen ’s tudja mit tevél te, és mikor már, kiáltsa rád: „AVE!” Hűséged tiszteletessé teendi nevedet, mikor tisztúltabb érzésünk írásidat már kedvelhetni nem fogja is.

Komárom alatt meg kelle állanunk; a hajó’^* kemenczéjének fára vala szüksége. A’ Kapitány intette a’ kiszállókat hogy eggy óránál tovább ne múlassanak; én veszteg maradék. – Eggy ángoly, eggy Berlíni Kereskedő, ki Budáról öt hordó bort vive honjába, és én, eggyütt forgatánk az Újságleveleket. A’ gőzhajó isméretlen látvány lévén itt is, a’ városbeliek, hallván lövésünket^* mellyel az a’ várost megköszönté, csoportosan tolakodtak a’ partra, ’s a’ hajó’ Írója nem tiltá nekik a’ béjövetelt. Az Uraságok’ és Asszonyságok’ seregében belépe hozzánk két Benedictínus is, ’s én, hallván ezektől hogy Czuczor társunk honn vagyon és egésséges, általok követém meg, hogy látogatására ki nem menék. Azok, ’s közel a’ hajóhoz, előtalálák^* Czuczort. Jött ő is, de^* későn, midőn a’ hajó már indúlni akara, ’s ez miatt mingyárt is ment. Én a’ két idegen közt űltem, honnan a’ bontakozás nehéz volt volna, de a’ Czuczor’ búcsúzásakor az asztalon által^* megszoríthatám jobbját, ’s megölelhetém. – Az ángoly, olly heves ellensége az emancipatiónak mint én heves barátja, álmélkodni látszék a’ Papnak adott csókon. – L’habit est noir, mais l’ame est blanche – mondám neki; meg sem álmodván hogy ezt és előbbi beszédünket valaki hallhatta ’s halgathatta; ’s a’ szóra a’ Salamon’ tornya eránt kérdést tett Asszonyság^* és barátnéja hangos kaczagásra pattanának ki, ’s el akarván rejteni a’ mit nyilván jelentgettek, le le hajlottak az asztalon. – Mi történt tovább az episcopális hitű ’s tüzű ángollyal, nem tudom; mert én áltmenék a’ két asszonyhoz; ’s velek és az eggyiknek férjével töltött pillantásaim a’ gyönyörű útnak szebb scénáji közzé tartoznak.

Cátó keservesen emlegeté hogy midőn tengelyen mehete, tengeren ment. Én azt bánnám, ha tengelyen tevém vala ez útamat.^* Úgy az olasz Asszonysággal, ’s a’ két kaczagóval, ’s az eggyiknek lelkes férjével, ’s az episcopális hitű ’s tüzű emberrel, a’ Berlíni Helvetziai-születésű Kereskedővel, az Erdélyi Kapitány-Audítorral,^* ’s Zsoldos Úrral, ’s a’ Petersburgot látott Szemgyógyítóval, a’ megszállások’ órájiban talán szólék eggy két^* szót, de nem tevém^* volna e’ szép ismeretségeket. – Illy örömeket nem vásárolhatunk soha drágán.

Gönyő előttünk álla. A’ hajó’ emberei intének a’ parton bámúló csolnakosoknak hogy kiszállójok van; ’s azonnal jöve felénk két csolnak, vetélkedve egymással, mint Manó Pál a’ maga társaival a’ lóverseny’ térén. Asszonyaink rettegve nézék hogy eggyik csolnak a’ másikat felforgathatja; de én tudtam, hogy a’ ki mer, bízik is magához, ’s még gyönyörködém vetélkedésökön. Végre az eggyik diadali örömben veve fel engem és eggy Zimonyba és Belgrádba e’ hajón lement Győri Kereskedőt; a’ másik néma nehezteléssel fordult vissza. Melegen vevék búcsút úti-társaimtól, ’s itt is mind addig röpülgetének a’ búcsú’ köszöngetései,^* míg Első-Ferencz, a’ maga hosszú kéményével, szemeink elől el nem tűnt.

Legjobb világ e ez, a’ mint Pangloss Urak tanítják, nem tudom; nem sok embernek jutott az a’ sors, hogy úgy ismerje bajait, mint én ismerhetem; de hogy ez a’ világ igen jó világ, azt is kevés tudja úgy mint én. Szerencsétlen, haki ezt nem tudja hinni.

Az ifju Kereskedő megfogadá a’ Gönyői fogadós’ lovait, ’s én, felezve, eggyütt mentem vele Győrig. Két óra alatt ott valánk. Ez is tudja, melly szomorú ez eggyüttlét némák között, ’s beszélé miket látott a’ mocskos Belgrádban, miket Velenczében, Veronában, Milanóban, és hogy e’ síkon mik történtek 1809. Június’ 14d. – Bús visszaemlékezések! Szőnynél kezdve még látszanak bateriáink maradványai.

A’ Benedictínusok’ háza előtt szállék le szekerünkből. – Guzmics elkészíté^* útamat. A’ ház’ Superiora Vekerle Úr, ’s az Academiának két Professorai, Bresztyenszky Adalbert, a’ Philosophiában, és Maar Bonifácz, a’ Historiában, úgy fogadának, mintha régi ismerősök volnánk. Bresztyenszky és Maar Urakkal, kevés eszt. előtt, midőn a’ Tátra és Máramaros vidékit ’s a’ Hegyalját járák be, Eperjesen hoza össze eggy szerencsés történet, ’s így bennek már ismerőseimet lelém.^*

A’ vacsoránál el vala végezve, hogy más nap (szombaton, Apríl. 9d.) Prof. Maar Úr fog kivinni Pannonhalmára, mert ez reggeli kilenczig áltesik dolgain, Bresztyenszky Úr pedig addig lesz el nem foglalva. E’ szerint ez velem saját könyveit és némelly látást érdemlő képeit^* láttatá velem, ’s a’ ház’ Bibliothecáját^* és Muzéumát; elvive a’ Vármegye-házához, ’s ott Kisfaludy Mihály Fő-Notárius és Schédius Kristóf Archivárius Uraknak juttata ismeretségébe. A’ Püspöknél és Sztankovics Praelátus Úrnál visszatértemkor akarám tenni tiszteletemet.

A’ Vármegye-háza ezelőtt Franciscánusok’ klastroma volt. Szerencsésen van elváltoztatva, ’s elég hely maradt benne, hogy a’ rabok nem föld alatt tartathatnak. A’ palota nem nagy, de a’ nem nagy Megyének nagyra nincs is szüksége. Levéltára 1580. kezdődik. Két Szolgabíró a’ maga szállását ezen háznál Olvasó-szobának engedte, ’s így Casínója már, tavaly olta, Győrnek is van.

Kilenczkor szekérre űlénk. Prof. Maar Úr beszélé, merre jöttek a’ francziák az Eugén Olasz-országi Vice-Király’ vezérlése alatt; hol várták őket a’ mieink; hol volt a’ verekedés, ’s eggy majorjokban megpihenteté lovait, hogy előmutathassa^* életpajtájokat, mellynek falai a’ francziák’ golyóbisaiktól ollyanná vala^* téve mint a’ rosta. Emlékezetűl sok golyóbis belé van rakva a’ falakba.

Pannonhalma mint eggy királyi-széken lebeg az alatta ellapúlt sík felett, hosszan elnyúlt szőlők’ végében. Szent-Márton a’ Monostor’ hegye alatt fekszik, játékos gyümölcsöseivel. Mindenfelé látni nyomait az itt bölcsen és erővel munkáló kéznek. Csavargó út van nyitva a’ Monostorhoz, kőoszlopú stakétek és szelencze (orgonafa) sorok közt, végig a’ szőlővel elhintett hegyoldalon, ’s mind ez a’ kormányt negyvenöt eszt. alatt, noha nem mindég, viselt Novák Chrysostóm’ apátsága^* olta. Azolta épűlt a’ Monostor’ szárnya is, és a’ fedelen már túlemelkedett torony, ’s ez négyszögekre faragott kövekből. Ennek alapja a’ földben hét öl, túl ezen a’ kereszt’ hegyéig huszonkettő^* lesz. Köve a’ tájnak, ’s a’ Monostornak vize nincs; ’s a’ kő ide Visegrád mellől hordatik.

A’ Monostor’ keleti szárnya alá fordúlván be, Prof. Maar Úr mutatá a’ Guzmics’ ablakát – az első ablak a’ legfelsőbb emeleten éjszak felé, az ebédlő’ kiugrása mellett – de Guzmics nem vala szobájában. Ellenben mások letekintettek, ’s rá ismervén Maar Úrra, ’s képzelvén hogy ezzel a’ Guzmics’ barátja jő, hírt adának neki; ’s a’ barnahajú kis barát rohant őszhajú kis barátját megölelni a’ grádicson. – A’ Fő-Apát már ebédjénél űlt négy^* vendégeivel és némelly szerzeteseivel. Őt ismertem volna itt elsőnek, ha széke és keresztje annak nem mutatták volna is. Arczán egész lelke.

Maar Úrnak ebéd után vissza kelle menni Győrbe, a’ mit szívesen sajnáltam. Ő a’ legjobbak’ legjobbjai közzé tartozik.

Guzmics, vagy Iszidór inkább, mert a’ szerzet’ fijai egymást szerzeti neveiken nevezik, levive kertjekbe, melly a’ Monostor’ dombjának keleti felén kezdődik ’s a’ völgyig megyen. A’ nap igen szép volt. Tavaszi lágy leblek fogtak körül a’ violák’^* illatjával, mellyek kékellének a’ szilvás’ árnyéki közt. Szeder vevé által a’ kert’ intézését, ’s alkalmasb útakat von benne, ’s értelemmel. Itt láttam legelébb ellepve virágokkal a’ mandola- ’s baraczkfákat. Pesten, és egész utamban eddig, még minden fa kopaszon állott, ’s telet mutata.

Más nap velünk ebédle Horvát Endre is, Pázmánd helységnek, hol született, Plebánusa, a’ most megjelent Arpádiás’ éneklője. Ebéd után gyalog menénk le magányába, ’s az én kívánságomra gyalog. Ez az ő szőlőháza közel áll a’ Monostor’ kertjéhez, ’s ő itt lakik inkább mint benn a’ faluban, hol Plebaniája szűk és egésségtelen. Sokat szenved lábaira, ’s baját neveli testessége. Ritkán lobban dévajságra, vagy csak erővel.

A’ Fő-Apát tudni akará, ha Endre adá e az én nevemet valamelly fájának, mit tenni szokott, midőn Író látogatja meg, ’s megvallá hogy az most eszébe nem juta. Iszidór úgy akará hogy menjünk le hozzá még eggyszer, ’s így hozassék helyre a’ mit elmulasztottunk; de én azt óhajtám inkább, hogy a’ Monostor’ kertje tartsa fel ittlétem’ emlékezetét. Szavamon fogtak. Lemenénk tehát a’ sűrű’ szakába, és hogy féligtéve ne légyen a’ mit csinálunk, eggy Ailanthus’ kérgére a’ Guzmics’ betűjét, eggy Kanádai-nyáréra az Endréét, eggy Fekete-nyáréra a’ Szemeréét, eggy Gledicsiára a’ magamét, eggy Rhusra eggy S betűt, eggy Platánra eggy mást metszettem fel, alá vetvén a’ magaménak az esztendő’ számait is. – Crescetis amores! mondám, elkészűlve munkámmal. – Klopstock nem tartá magához és öreg esztendejihez illetlennek eggy eggy fát avatni a’ maga’ és az azok’ neveikre,^* a’ kiket szerete. – Melly igen nem boldog a’ ki mindég bölcs!

’S pirúljak e mondani, hogy épen akkor, midőn eggy nékem szent nevet metszék, és nem elébb és nem utóbb, szólala meg az első fülmile, mellyet ezidén hallottam?

Negyedfél napot tölték a’ nékem felejthetetlen helyen, ’s a’ sok hol vígan, hol bölcsen töltött órák után ideje vala megtekintenem a’ Monostor’ nevezetességit.^* Szeder, Guzmicsnak talán leginkább kedvelt társa, a’ keze alatt álló^* pénz-gyüjteményt és a’ természeti dolgok’ Muzéumát, a’ Homonnai születésű Könyvtárnok Colomannus pedig a’ Bibliothécát láttatá velem, ’s ez reggel olta délig; egész öllel hordozgatván előmbe Incunábulájit és a’ sok Bibliát ’s aráb kézíratokat. Eggy török sikárlott papirosra írt munkára eggykori birtokosa ezt jegyzé: Le Gulistan et le Bostan de Saadi − Rosarium Muslahi Addini Saadi Siraschensis. – eggy^* másikban a’ Hafíz’ ódája áll, persza nyelven.

Nékem mind ezeknél, és a’ miknek czímjeit ott fél nap kijegyzettem, kedvesb vala a’ Denon’ Egyiptusi utazása, mellyet a’ Gróf Teleki’ Pesti Könyvtárából ismertem ugyan már, ’s ott a’ csuda-nagyságú táblákkal, de az illyet mindég végig kell forgatni, mikor lehet. – Elragadtatva örömem által, ezt írám, míg a’ Bibliothecárius a’ Bibliákat előmbe hordá, a’ könyv’ táblájára: „Emberi nagy nagyság,^* mi volnál te Ész, Rény és Honszeretet nélkül!” – A’ szót eljövetelem után megsejtették a’ könyv’ tábláján, ’s értették és szerették. – Nem^* e’ három emeli e az embert méltósága’ fő pontjára? ’s nem szédelg e, a’ ki Denonnal az Egyptus’ pyramisaiba léphet?

A’ Bibliothéca’ palotája nagy és magos. Hossza 12 öl, szélessége 7, ’s ebből éjszakra ’s délre eggy-eggy cabinet nyílik. A’ palotának karja van, ’s az húsz oszlopon áll, a’ két cabinet^* kar nélkül. A’ palota, melly a’ Monostor’ éjszaki szárnyát foglalja el, hármas^* ablaktól kap világítást nyugot felől, ’s a’ két cabinet felett^* három három kissebből, ’s így épen nem sötét. Közel a’ hármas ablakhoz az ezzel áltellenben megnyilt ajtón belépő maga előtt látja Szent-Istvánt, az alapítót, és Ferenczet, a’ feltámasztót, márvány polczozaton. István talárisban áll, oltári pallástjában, koronás fővel; jobbjában az almás-botot, baljában az Adománylevél’ tekercsét tartván: Ferencz lobogó huszármentében, tarsolyos karddal; ’s a’ feltámasztás’ diplomája könyöke alól gördűl alá. Mind a’ két szobor a’ Bécsi Képelő-Academia’ Directorának Klieber Józsefnek igen értelmesen gondolt, igen ügyesen dolgozott míve, ’s a’ Ferencz’ arcza idealizált, szépített, de hű, a’ hogyan plasticusnak kell, és még inkább mint festőnek. Sokan az István’ arczában papot találnak inkább mint királyt, ’s felejtik hogy az nem hiba. – A’ Novák’ büsztje itt most még csak gipszben, Schrott Andrástól, erővel teljes férfit mutat, ’s Novák az volt. Sok ízben bizonyítá magát illyennek. Midőn a’ francziák ötezer forint harácsot kívántak tőle, semmit nem ada, ’s tűrte hogy haragjokban majorjait, pinczéjit kirablák. – Szenvedni erőszakot nem rút: rút megeggyezni elkövetésében.

Klieber azon nemben is mere valamit, mellyben magát nem gyakorlotta, ’s Minervája a’ plafondon neki dicsőséget nem szerez. Szerencsére a’ stukk le^* fog vettetni, ’s a’ gerendák helyett boltozat vonatik. A’ honját szerető Szerzet a’ plafond’ eggyik felére kilencz boglárt, a’ másikra ugyan-annyit rajzoltata, ’s azok közzül nyolcz még nem kapa képet és nevet. A’ jobb oldal’ boglárjaiban Nro 1. és 2. ’s 8. és 9. üres. Nro 3. áll Verbőczy István, szürkébe szürkén, 4. Hunyadi János (itt, az Irók közt, helyén kivül) 5. Mátyás Király, 6. Vitéz, a’ Pécsi Püspök, 7. Révai Miklós; – a’ baloldal’ boglárjaiban Nro 3. Szabó Dávid, 4. Zrínyi, a’ Költő, 5. Kálmán, 6. Pázmány, 7. Gróf Gvadányi József. –

A’ tiszteletünkre méltó ’s nagyon méltó Szerzet, itt és leányházaiban, százezer kötet könyvnél többet bír. Melly szerencse, ha a’ gazdagság jók’ kezében áll!^* ollyanok’ kezében, kik méltók hogy gazdagok légyenek.^* – Hogy a’ Szerzet visszaállítatott, a’ Praemonstratensisekével és Cistercítákéval, azt leginkább a’ Somogyi János Al-Cancellár’ tiszteletes hazafiságának köszönhetjük.

A’ Fő-Apát’ kormánya alatt három Al-Apátság van,^* a’ Tihanyi, Bakony-Beeli, és Dömölki, ’s a’ Szerzet ezidén áll 141 Papból és 39 Nevendékből. Doctora a’ Theologiában van 5, a’ Philosophiában 15; iskolákat^* tanít a’ Pozsonyi és Győri Academiában, ’s a’ Győri, Komáromi, Kőszegi, Pápai, Sopronyi, Pozsonyi, Esztergomi ’s Nagy-Szombati Gymnásiumokban. Tagja, magyarúl nem tudó, eggyetlen-eggy sincs.

Eltöröltetett a’ Szerzet 1786. Decemb. 4d., visszaállítatott 1802. Apríl 25d. – Novák megholt 1828. Octób. 20d.; a’ mostani Fő-Apát beiktattatott méltóságába 1830. Február 14d.

A’ nagy-templom, mellynek elébe, eggy kisded pitvarral eggyütt most építetik a’ torony, még a’ Szent-István’ ideje olta áll, de ennek oltára előtt eggy igen kisded nyílik, melly még régibb. A’ kettőt kora teszi tiszteletessé, nem architectúrája, nem szobrai és képei. Építi a’ tornyot Páckh János-Baptista, ki az Esztergomi Basilicát is.

Kormányszéki Tanácsos Kriebel János Úr, Brzánban, Lemberg mellett, rám bízta, hogy Pannonhalmáról hoznám meg számára a’ Szent-István’ Diplomája’ fac-similéjét, a’ kisded templom’ rajzát profílben, és a’ Monostor’ képét, hogy mind hármát Magyar-országi Historiájának eggyik Kötetéhez adhassa, mellynek most általam fogja Ő Csász. Kir. Fő-Herczegségének a’ Nádornak a’ Magyar Muzéum’ számára benyújtani VIIdik Kötetét, mint az előbbeni VIdikat három eszt. előtt; regál-papirosra calligraphiai gonddal írva. A’ mi kevés ügyességgel e’ részben bírok, örömmel teljesítém vala a’ hazájához^* még idegen földön is szentűl-hív^* férfi’ kívánságát, ’s a’ Monostor’ képeit, Guzmics’ és Szeder’ jelenlétekben, lerajzolám; de nem a’ kisded templomét, mellyre több idő kívántatik, ’s még inkább nem a’ Diploma’ fac-similéjét, mellyhez nem is férhetni. Az tokban tartatik, üveg alatt, és rámában, kiterítve ugyan, de azon görbűlésekkel, mellyeket a’ nyolczszáz harmincz évű irhán a’ sokszori nedvesűlés ejte, hogy nem lehetne áltlátszó papirost teríteni rá, ha kivennék is az üveg alól. Némelly sorait, fájdalom, nem egészen! – Novák rézre metszeté, ’s elég híven; a’ Diplomát pedig szóról szóra nyomtattatá le Vindiciae czímű munkájában 1782.

A’ Fő-Apát kedden reggel eggy halaszthatatlan útjára indúlt. Magunkban maradván, Guzmics jelenté, hogy ha nem lenne ellenemre, a’ Convent’ ebédlőjében fognánk enni; úgy kívánják Szerzetesei; ’s hajlandónak találván erre, kért, mutassam ott magamat tartalék nélkül, ’s saját színemben, nem a’ mellyet a’ bévett rend az először látottak előtt parancsol. – Örömmel teljesítém kérését; kedves nékem mindég azokat látni, kik eggykor majd fényt vetnek a’ hazára.^*

Eggy hosszú asztal el vala töltve a’ Benedek’ fijaival, ’s ezen kivül két mellékasztal, hol a’ nevendékek űltek. A’ bornemisza vendég kötelességnek ismerte toastozni, ’s feleleveníté a’ gazdákat. De nem szokva az ollyan’ látásához, csaknem meg vala zavarva, midőn étel előtt és után az egész sereg, fenn szóval, sőt chórusi hangon, mondá asztali hosszu könyörgését, ollykor eggyszerre elhallgatván, azután ismét rá kezdvén. De rendtartásai minden háznépnek, minden társaságnak vannak.

A’ hol sokan laknak eggyütt, ’s kivált ha nem nyüg nélkül, ott ritkán kerűlhetni el a’ visszálkodásokat; így a’ beteg, ki még barátit is bántja, mert szenved. Pannonhalma ment e’ vétektől, ’s a’ ház’ tagjai itt nyugalomban, barátságban élnek eggyütt. Guzmics bizonyossá teve, hogy itt semmi kedvetlenségtől nem tarthatok. Melly tiszteletessé teszi előttem ez a’ Szerzet’ mostani Igazgatóját! melly tiszteletessé az itt élő, tudományt és mind azt, a’ mi jó és szép, híven szerető^* serget! Áldám István Királyunkat hogy őket eggyesítette. De bár mindég illy Apátot kapjanak, és mindég magokhoz hasonló társakkal szaporítsák szerzeteket! Eggy két sötét fő, eggy két hiu ’s epés szív nyugalmokat felzavarhatná.

Az estvéket mindég, de kivált az utolsót, Guzmicsnak szobájában vagy az enyémben tölténk, ’s itt már inkább komoly beszélgetésekben, mire bennünket az idő’ csende is meghívott. Guzmicsnak kedves ideája, kedves tiszteletes álma az Unio. – Ki^* ne óhajtaná azt? de ki merje reményleni, míg ollyanok vagyunk, mint vagyunk? Ő Theologus, és hív; és még is alig van kedvesb könyve mint a’ Herder’ Ideáji zur Philosophie der Geschichte^* der Menschheit. De miként is történhetnék az, hogy az illy korlátozott, de szabad, hogy az illy meleg lélek mint az övé, Herdert ne szeresse? Guzmics sok holmit fejtegete, így a’ Coelibátus’ czikkelyét is, ’s én tőle sok új isméreteket fogtam fel, mellyek felől nem hittem hogy enyéimekké is lehessenek; ’s érzettem, hogy a’ kinek nem stúdiuma a’ tárgy, nem bánhat bölcsebben, mintha hallgatja azt, a’ kinek az tárgya, ’s tőle a’ jót eltanúlja.

Szeredán, Apríl. 13d. elhagyám Pannonhalmot. A’ Fő-Apát meghagyá, hogy Farkas Vincze Úr, most Spirituális, ezelőtt Director Sopronyban, vigyen vissza Pestre.

Tatára térénk ki útunkból, hogy ismét láthassam a’ Gróf Eszterházy’ kertjét, melly felől tudtam, hogy az, 1803 olta, midőn először valék itt, nevezetes változtatásokat kapott. Akkor nehezteléssel láttam, hogy a’ rajzoló azt annyira^* elboritotta fákkal és csalitokkal, hogy a’ szem^* alig talála helyt megnyughatni. Most a’ panasznak nincs helye. Gyönyörű paradicsom minden tekintetben, ’s szép kinézései vannak a’ Vértes’ hegyei és a’ pinczeházak felé, mellyek sűrűen egymás mellett, eggy kis gazdag falut képzeltetnek. ’S szebb vegetátiót nem gondolhatni. Eggy^* olasz-nyárfa’^* derekát kétszeri ölelésem által sem foghattam keresztül. De ékességét kivált gazdag vízi-partiáji adják. Széles és hosszúan elnyúlt taván százanként úszkáltak a’ hattyúk.

A’ kisded vár azon nagy habokat hányó tó’ szélében, mellybe II. Lajos a’ Szolimán’ békét-ajánló^* Követeit behányatta, eledelül a’ halaknak, igen elmés igazításokat veve, ’s a’ régi kor’ ízlésében. De azt megtekinteni tiltá az estvére hajlott idő.

A’ nap’ örömeit nevelé a’ Piaristák’ Collégiumának Rectora Fájsz József Úr és az ide már sok eszt. előtt Ujhelyből jött Prof. Nequaszil,^* ’s a’ Rector Úr’ szobájában végig forgatott Rézmetszések’ Gyüjteménye, és az Eszterházyak’ képei a’ Refectórium’ falain.

Esztergomba ebédkor érénk. Útunk a’ Szent-Anna’ Rotondája mellett menvén el, mellyet a’ Cardinál Prímás a’ templomokban-gazdag városnak e’ távolyfekvő végében most állít, kiszállánk szekerünkből. – Oh,^* ha annak lámpát nem adnának! oh, ha tornyocskákat nem! mondám, mikor ezt a’ gőzhajóról, és most midőn Nyerges-Ujfaluból^* megpillantottam. De a’ keresztyén cultus harangokat, és az új ízlés a’ kuppolára lámpát kíván; noha Nápolyban a’ Franciscus de Paula’ templomában sem tornyocska, sem lámpa nincs. Gyönyörű Toskáni oszlopozat áll tornácza^* előtt. A’ templom tömve vala a’ kőmívesek’ állásaival, ’s így nem láthaték fel szabadon a’ kuppolába.

A’ várba egyedül és vezető nélkül akarék felmenni; de Prof. Félix Úr, eggyik szeretetre-méltó tagja a’ Benedictínusok’ Esztergomi házának,^* nem gondola ellenkezésemmel, és mivel attól tarték, hogy magyarázásai a’ tárgyak’ első rám hatását meg fogják vagy zavarni vagy gyengíteni, fogadást teve, hogy néma vezetőm lesz. Most köszönöm hogy makacsságomat meggyőzte, ’s óhajtom hogy mindég olly értelmes vezetőm légyen. Nem láttam volna mind a’ mit láttam, vagy nagy idővesztéssel.

Ismertem az Esztergom’ fekvését, ismertem rajzolatokból a’ mi itt készűl, ’s tudtam melly rettentő nagyságú munka ez; de^* a’ valóság felülmúlta minden nagy képzeletimet. A’ már teljesen felálló Kanonoki-lakások’ két sora közt eggy széles és magos domb álla, melly miatt innen amoda általlátni^* nem lehetett. De a’ domb’ három negyede már el van hordva,^* eggyik^* még várja az elsepretést, ’s a’ hat öl magasságú hosszan elnyúlt domb arra emlékeztete, a’ mit Horátz és Szaluszt emlegetnek, hogy a’ Róma’ Nagyjai hegyeket döntetének el. ’S mi ez az óriási munka ahhoz, a’ mi ez után vára itt reám! – Ma már nem látunk Isteneket: melly nagyok vagyunk midőn isteni míveket láthatunk!

Sajnálják hogy a’ Cardinál-Prímás ezt a’ nagy munkát nem a’ királyi fényű, és semmi nagy templomot nem bíró Pesten, hanem^* az elhagyott, és sok templomokat bíró Esztergomban építeté; de én ezeknek gondolkozásokban nem osztozhatom. Esztergomi Érsektől kívánhatá Esztergom ezt az áldozatot, ’s a’ hely, hol^* Szent István megkeresztelteték, hogy tiszteletes légyen a’ nemzet előtt. Eggy más Prímásunk teljesítse majd a’ Pestiek’ kívánságát.

És még eggy ok, ’s talán nagy ok. – A’ régiek hegyeken nyujtották be áldozatjaikat Istennek és Isteneiknek; úgy hitték, hogy úgy közelebb állának hozzájok. A’ józan hideg ész mondhatja a’ mit akar; míg emberek vagyunk, nem csak a’ józan hideg ész hat reánk. Szóljon az, a’ ki majd elő fog fordulni a’ Kanonoki-lakok’ jobb sora mellett, ’s fel lépeget^* a’ templom felé, ha azt érzi e ekkor a’ mit akkor fogna, ha a’ templomba síkon lépne, vagy mélységbe tetőről. – Én részemről vallást tészek, hogy midőn a’ Basilicát e’ magasságban látám magam előtt, a’ Sion’ emlékezete fogott el, ’s a’ Capitóliumi Jupiter’ temploma, ’s az^* Athéni Pallasz’ Parthenona.

Prof. Félix Úr elvive a’ Basilica mellett, eggy nyomorú régi szurdékba, hol most az Architectus Páckh Úr’ testvére lakik. Magát a’ nagy Építőt nem lelénk, de testvére jó vala láttatni velünk a’ modelt, melly az egész dombot azon állapotjában mutatja, mellyben^* a’ nagy munka a’ teljes elvégzés után állani fog. Ezen az épűletek kártyaházakként állanak, körülölelve a’ kerttel. Srófjain felemeltetvén az asztal, az alsóbb tábla a’ hegyet, minden régibb épűleteivel, a’ szerint adja, a’ hogy az a’ Cardinális’ építései előtt volt; ’s haki^* péld. tudni akarja, hogy a’ Protomartyr’ kápolnája’ helyén az új építés előtt mi állott, felkeresvén ennek helyét az alsó táblán, látni fogja, hogy ez a’ kápolna ott épűlt, a’ hol nyolcz századok előtt Vajk Herczeg Istvánná kereszteltetett.

Schrott András Urat, ki a’ Novák Fő-Apát’ Pannonhalmán látott büsztjét dolgozá, termében találánk, ’s sáros kezekkel, mert épen a’ Pannonhalmi torony’ ajtaja figurájit tapasztgatá. Nagy része ezeknek már leöntve áll, lágy-érczben: a’ Császár, a’ Nádor, Somogyi Al-Cancellár, ’s Novák Apát, ’s ez eggy írást vévén által a’ Császár’ kezéből, mellyen ez az eggy szó áll: DOCETE, és még mások. – Schrott Úr beszélé, hogy nem találván Nováknak festett képét, megnyittatá a’ koporsót, ’s úgy foga munkájához; ’s úgy mondja minden a’ ki Novákot ismeré, hogy a’ büszt jól hasonlít hozzá.

Most végre a’ Basilicát menénk látni.

Külső fala annak faragott kövekből áll, míg a’ Váczinak három oldala termés kő, el nem simított vakolással. A’ templom’ testének fala, melly a’ kuppolát fogja tartani, minden ablak nélkül, görögösen, melly temérdek nagyság! A’ nézőt elfogja kicsinységének érzése; de el eggyszersmind nagyságának érzése is, ’s örvend ennek. – Tíz év alatt mi leve itt! De még kell tíz, míg mind ez elkészűl. Illy munka időt is kíván, nem csak gazdagságot.

A’ sírokhoz széles, alkalmas, világos grádics vezet. Egyiptusi lélek szállja meg a’ nézőt, midőn itt a’ temérdek izmú oszlopokat látja, ’s a’ két colossális Angyalt, melly az alól mint felül szélesb küszöbű ajtó előtt őrt áll, ’s a’ pályáját megfutottnak nyújtja a’ diadal’ koszorúját. Az ajtó felett ez olvastatik: PRINCIPIS A RUDNA SUCCESSORUMQUE SOPORI. Harmincznál több üreg megyen a’ falba, hová a’ koporsók betolassanak.

Bakács Tamásnak kápolnája előbbi helyéről a’ templom’ jobb végébe vitetett által, ’s ezzel áltellenben áll a’ Protomartyré, mellynek oltárán a’ mi Ferenczynk’ Istvánja fog állani, térdre bukva már a’ kövezők’ verdesései alatt, de felegyenesedett testtel ’s égre nyujtott jobbal. Az oltár’ fejér-márvány fala már fel van állítva, az égből alá szálló Angyallal, ki hozza a’ pálmaágat, és a’ sok fejből és szárnyakból álló apróbbakkal.^* Maga a’ Martyr még Budán van, munkában. Áltellenben ezen oltárral, bevonva fejér kárpittal, áll a’ Károly Ambrus Fő-Herczeg Prímásunk’ emléke, Pisánitól, Milanóban, Carrári márványból. Az ifjú Herczeg félig-fekve űl ágyában, melly megett eggy Angyal hívja, felfelé emelt karjával; eggy másik, lábainál, háttal fordúl el a’ nézőktől, mély fájdalomban. A’ műv’ fala feketés márvány, pyramisi háromszögre.

A’ templom’ belsője veres-márvány táblákkal van kirakva; oszlopai fejérek lesznek. Melly kár hogy Esztergomnak fejéres vagy sárgáló márványa nincs. A’ márvány erőre mutat, gazdagságra, melly maga is erő; de azonfelűl hogy ez nem kedves a’ szemnek, ezt még azon tekintet is sajnáltatja, hogy a’ kik ide Almás felől jőnek, a’ megúnásig látván mindenütt a’ veres márványt, itt általa meglepve sem érezhetik magokat.

Prof. Rumy Úr, most Magyar Törvény’ Tanítója a’ Presbyteriumban, elvezete a’ Bibliothecába, melly itten most eggy templomban tartatik. Vágytam látni a’ Homonnai Bálint’ kezével magyar^* nyelven írt Naplót, de az alkonyodásnak indúlt estve ezen örömemtől eltilta. Az helyett az Egri születésű Bécsi Prof. Hess Úr’ két oltártábláját néztem igen nagy gyönyörűséggel; a’ nagyobbik a’ Basilicában a’ nagy-oltárra fog tétetni,^* a’ másik a’ Rotonda’ számára készűlt. Gondolat, rajzolat hibátlan, az ecset velős. Itt Anna asszony űl, ’s térdén tartja a’ könyvet; Joachim a’ tábla’ jobb felén áll; a’ szeretetre-méltó gyermek pedig Anna előtt, lesüllyesztett fővel, profílben, eggymásra tapasztott kezekkel, ’s jobb válláról szép vetésekben foly alá kék leplezete. Bájos kis figúra. – Amott Vajk, keresztbe-vetett karjaival, lehajtja fejét a’ medencze felett; Adalbert Prágai Püspök erővel eltölt öreg, oltári gazdag öltözetében, infulás fővel, önti a’ vizet; Geysa és Sarolta székjekből, mások az Oratóriumból, nézik a’ szent munkályt, ’s a’ Császár és az ifjú Herczeg’ nagybátyja, Mihály, mellette állanak, mint tanúji. Adalbert megett^* szolgáló társai. – Hessnek^* a’ kép’ dolgozása alatt szemei előtt lebegtek az Olasz-iskola’ hősei és az erővel eltölt Rúbens.

Útam eddig a’ tavasz’ legtisztább, legmelegebb napjaiban folyt; ma eső esett melly az útasnak mindég kedvetlen, ha nem éjjel jő és hamar el nem fut. Társamat mellettem elnyomá az álom, ’s így én újra emlékezém azokra a’ miket Esztergomban láttam, ’s visszavágyék hol Pannonhalmára, hol Pestre, hol azokhoz, a’ kiket Januárius’ utolsóján elhagytam. Kedves búsongás fogta el lelkemet.

A’ regényes táj eggyezésben állott lelkem’ búsongásaival. Beértem a’ csavargó Duna’ szűk völgyébe,^* mellynek bokros hegyei zöldelleni kezdének. Boldog szegénységet mutata minden a’ mit láték. Eggy meredek hegy’ ormán^* eggy igen meredek szirt emelkedett^* a’ Duna’ jobb szélén, ’s a’ szirt’ végében messzére tűnt ki a’ Vallás’ szent jele, vígasztalásokra azoknak, a’ kik itt szenvedő szívvel mennek el, ’s több hatással itt, közel a’ fellegekhez, mint ha völgyben állana. – Önts^* azt az enyémbe is, szerencsétlen jel! kiáltám, ’s elmondám eggy Ódámat:^*

Most feltűne előttem Visegrád, szomorú romjaival. Királyok’ lakja eggykor; most baglyoké!

Délre Váczon valánk. – Társam, nagy barátja a’ virágoknak, a’ Püspöki kertecskét akará megtekinteni, hol piroslott a’ Salvia splendida. Onnan a’ Cardinál Migázzi által új alakba öntött lak’ szobájit nézénk meg, és osztán a’ templomot, hol hat öreg Kanonok eggy tüzes arczu fiatal Succentorral éneklék^* zsolozmájokat, chórusi hangjaikon. A’ belőlről és előlről igen szép nagy templomnak semmi képe nincs a’ mi érdemlene figyelmet; ’s elbarnúlva állanak, az elsőn kezdve az utolsóig, barnák már a’ festéskor is. Az eggyik oltár’ tabernaculuma előtt irtózatos mázolatban álla a’ Művészség’ eggyik legbájosabb munkája, a’ Madonna della Seggiola; és azt senki nem ismeri blasphemiának a’ Mesterség’ istensége ellen, és e’ szent helyt. A’ templomnak minden festéseit ki kellene hányni; egyedül a’ Cardinál Migázzi’ muzív-munkájú profilképe érdemli a’ megtartást, és három társaié.

Migázzi Vácznak eggy arcus triumphálist is ada, melly itt úgy áll nyomorúlt házak’ szomszédságában, mint a’ Rómaiak, mellyekhez^* az által is nem rosszúl hasonlít, hogy már elkezd avúlni.^* – A’ Duna’ bal felén eggy Római Villa tekint ki az erdőből az ott elmenőkre, mellyet Migazziburgnak neveze el.^*

Vincze barátom a’ Misericordiánusokhoz vive el. A’ talárist viselő nem pap Patikás rá ismere benne kedves Tanítójára, ’s érzékeny szívvel láttam, melly melegséggel mentek egymásnak. Tiszteletes Szerzet, mert jóltevő. Eggy összesugorodott, összegörbedt, öreg de eleven németke elvive kórházába, melly templomnak vala építve, ’s így is templom. Most üresen állt, de benne készen állanak az ágyak. Két más szobában hét beteget találtam. Az asszonyi-nem’ betegei Pesten gyógyítatnak, az Elizabethínáknál.

’S most a’ Siketnémák’ Intézetébe menénk. Schwartzer magyarúl tökéletesen tudó ’s magyar születésű Director Úrnál gyönyörűséggel folyt el eggy egész óránk. Érett lelkű, gondolkodó férfi. Áltada bennünket Prof. Királyi Úrnak, ’s ez iskolájába vezete; de tanítványai közzül a’ pihenés’ órájában csak két serdűlő németet, ’s eggy kisded fiú-, ’s eggy nyolcz esztendős leány-gyermeket állíthata előnkbe. Elmondván hogy ezekkel mint kezdi oktatásit, a’ német nyelv’^* hét vocálisait felírá táblájára, ’s német jelekkel, úgy a’ consonánsokat is, ’s mondatá hangjaikat a’ siket, és így néma, leánykával. Ha az hibásan vagy nem tisztán adá a’ kívánt hangot, nem igazíthatván füle által, ujját betolta a’ gyermek’ szájába, ’s annak ajakit és nyelvét fel, le, vagy össze nyomta, míg a’ kívánt hang jött.

Most a’ már csak nem kitanúlt két fiút vette elő, ’s eggy Catechismusnak valamelly kérdését az én kezembe adá, ugyan-annak eggy más nyomtatványát az eggyik legénykéébe, hogy ez a’ feleletet diktálja le társának az iskola’ rángatásaival. Az író szóról szóra adá a’ feleletet, ’s az gyanút támaszta bennem, hogy a’ mit ír, nem társa’ jelei ’s ujja’ rángatásai után adta, hanem könyv nélkül^* tanulta meg. Megkérdvén tehát Professorokat, ha hozzájok a’ többes szám’^* harmadik személyében szoktak e szólani, vagy az eggyes másodikában, ezt írtam a’ táblára,^* itt sem felejtvén, hogy az örömben szűk életnek^* minden perczében örömet kell szedni ’s adni: Kannst du tanzen? A’ két fiu elnevette magát. A’ nevetés engedé gyanítanom a’ feleletet, de még világosabban akarám érteni, melly képet ragaszt a’ leírt ígéhez; ’s a’ fiu kerengést feste ujjával a’ levegőbe. – Német, mondám magamban, ha magyar volnál, bokáidat ütnéd eggyüvé!

Míg itt állánk eggy gyönyörű ’s jól öltözött ifjacska lépe mellénk. Úgy hittem, az eggyik vagy másik Tanító’ fija; de az is a’ ház’ tanítványa volt. Nógrádi Vice-Ispány Gyurcsányi Gábor Úr’ eggyetlen fija. Ez magyarúl tanúl érteni ’s írni, mert magyarok közt élend. – „Mikor voltál szüléidnél?” kérdém. – „Husvétkor.” – „Örülsz e hogy ide hoztak iskolába, ’s érzed e, mivel tartozol Tanítóidnak?” – Felele ismét, ’s a’ mint illett. – Most ő vevé kezébe a’ krétát, ’s ezt kérdé tőlem: „Micsoda az Úr szolga?” – Professora kitörlé a’ hibásan ejtett kérdést, ’s ezt írta helyébe: „Micsoda hívatalban van az Úr?” – Pap vagyok; ezt felelém. De a’ kedves gyermek nevete, ’s a’ tábla’ másik végére mutata ujjával, hova jóval elébb ezt írtam volt: „Én eggy jó asszony’ férje és hét gyermek’ atyja vagyok.” Tetszék magának, hogy megpiríthata. –„Hát minek gondolsz?” kérdém. – Felelt: „Kapitánynak.” – Azon én neveték, és az én Vinczém. Hihetőleg a’ gyermek semmit sem ismért irígylésre méltóbbat, mint ha valaki Kapitány.

Miért nincs itt a’ kivel e’ szép örömet megosztani szeretném! sóhajtám magamban, ’s megcsókolám a’ nyolcz esztendős leányt. – Boldog^* atya, a’ ki szerencsétlen gyermekét ide hozá, ’s emberré teremtve viheti el! Áldás annak hamvaira a’ ki a’ szenvedők’ könnyeit felszárasztani tanítá, és mind azokra, a’ kik ennek példája után, miközöttünk szárasztják!

Szemere és Szemeréné Nógrád, Gömör, Borsod, Zemplény, Ung, Bereg és Szathmár Vármegyékbe akarának tenni útat, rokonaikhoz, barátjaikhoz, és mivel Szemere azt, mellyet Orvosa’ tanácsából tavaly Júniusban teve, igen szerencsés következésűnek találta. Én eggyütt menék velek. – Pesttől hazáig, a’ szokott úton, harmadnap alatt elmeheték: most Péczeltől Patakig tizenhét nap értem. – Melly idővesztés! De melly örömeket ada nékem ez az út!

Domonyból, a’ szép Aszód mellett, ebédre Acsán valánk. Szemere nem jól érzé magát, ’s így Acsán a’ fogadóban szállánk meg, de a’ két kastély’ kertjeit megjártuk. Negyven esztendeje hogy nem voltam itt. Nagy idő, ’s a’ változás nem kissebb. Akkor a’ tornyos régibb kastélyban, a’ hegy’ fokán, Báró Prónay Gábor lakott, a’ maga nagy becsű Bibliothecajával, Fő-Igazgatója a’ Pozsonyi Kerűlet’ iskolájinak,^* ’s Gömörnek Fő-Ispánya: a’ hegy’^* gerinczén bátyja László, elébb Nógrádi Al-Ispány, tovább Helytartói Tanácsos, végre Királyi^* Commissárius a’ Zólyomi Kerűletben, és mint az, Zólyomi, 1790 olta pedig Csanádi Fő-Ispány; – Cátói rényű ’s komolyságú férfi, szíves barátja ébredező Nyelvünknek és Literaturánknak; a’ fénynek nem nagy ahítója de nem is kerűlője; úgy nézte azt, mint születése ’s hívatalai által rá rakott ’s gazdagságai által bírt terhet; mindenben szerencsés, csak öccsével nem az, és némellyík gyermekével. A’ két kastélyt, amaz atyait, és a’ mellyet itt László építe, a’ templom választja el egymástól. Nehány öllel alább mint a’ templom, áll famíliai kriptájok, hol az eggy helyen lakott, de egymást esztendőkig sem látott két testvér most nyugalomban feküsznek eggyütt.

Kiérénk az örök dombok közzül, ’s elterűle előttünk az Ipoly’ szép síkja. – Balassa-Gyarmathon vágyánk látni a’ Megye’ országszerte tisztelt Al-Ispányát. Űlést tarta szobájában. Így az eggykori Fő-Ispány Gróf Brunszvik József Ország-Bírájának, Henriette leánya által olajban festett, képéhez vezetteténk magunkat, melly hogy itt függ, sok esztendők olta tudtuk az Újságlevelekből. – Az valóban a’ hű gyermek’ míve, ’s idegen kéz rajta sem a’ rajzolásban, sem a’ festéklésben nem igazított. A’ verset hozzá Verseghynek kelle csinálni; egészen rajta van ennek charactere. – Itt függenek a’ régibb Fő-Ispányok is, nagy számban; Grasalkovics, a’ sok Forgács, ’s ezek közt Zsigmond, a’ Nádor. De mind ezeket nem jó nézni.

Itten függ I. Ferencz is, ’s József Fő-Herczeg Nádorunk, Krafft Pétertől; amaz az Aranygyapj’ talárisában, ez Generálisi fejér mentében, veres nadrággal és dolmánnyal – de miért nem a’ Szent-István’ Rende’ scapulárejával inkább, melly a’ képnek több innepiséget ’s gyönyörű vetéseket adhatott volna! A’ Császár arcza mása annak, mellyet épen ez a’ Művész a’ Pest^* Vármegye’ palotájának készíte, de valamelly változtatással: a’ Fő-Herczegé Isabey után van festve; húsz eszt. előtt még jól, de nem már ma. A’ két testvérnek most bírjuk igazán hív képeiket ’s kőmetszésben is, a’ Császárt Ender, a’ Nádort Lieder után; ’s a’ két kép mind arczaikat, mind lelkeiket igen híven adja. Az elsőbből Títuszi lélek pillant ki, a’ Liederén azt látjuk, kit Dietáink a’ legelső fejnek vallottak. – A’ Stieler’ Ferencze épen nem Ferencz.

Vice-Ispány Úr láttatá velünk, a’ mivel Nógrád méltán kevélykedik; azt az épűletet, hol negyven rab gyapjat ecsetel és fon,^* ’s azt pokrócczá szövi. Nem új megjegyzés hogy a’ tömlöczök gonoszságok’ iskoláji, és hogy a’ rabok onnan nem megjavúlva, hanem teljesen megromolva jőnek ki, ’s az nem lehet másképen: a’ durva bánás elmérgesíti lelkeiket, ’s eggyüvé zárva, a’ gonoszok azokat is megrontják tanításaik által, a’ kik oda csak botlás miatt jutottak. A’ Nógrádi rab nappal szem alatt ’s a’ jobbak’ társaságában lévén, feleszmél, jobbá lenni megszokik, ’s nem megalacsonyító munkára fordítatván mint a’ hol vele úczákat sepretnek, ’s így keblében a’ becsűlet’ érzéseit elfojtják, végre kedvet kap a’ munkás életre, holott gonosszá az által leve mert kerűlte ezt. Már vannak szép jelei az intézet’ helyességének: eggy rab, kitöltvén a’ reá-ítélt időt, ’s a’ szövés’ mesterségébe belé tanúlván, veszteg marada, ’s most itt szabadon keresi élelmét, ’s tanítgatja az újabb rabokat. A’ rosszak, kiszabadúlván innen, fenyegetőzve mennek el, hogy őket a’ Nógrádi tömlöcz többet ugyan meg nem látja, ’s más Vármegyékbe mennek által, mert ott, ha rajta vesztenek is, csak megverik, de nem dolgoztatják.

Szelíd bánás mindég javít, durva bánás mindég ront; ’s mi szükség ott keménységre, hol czélhoz vezet a’ szelídség?

Nagy-Kürtösön a’ tavaly megholt Helytartói-Tanácsos Ambrózy Lajos Úr’ tiszteletes özvegyénél eggy szép napot tölténk. – Szent érzésű háznép! – És melly csendes rend! melly nyugalom!

A’ hely keskeny völgy’ oldalán^* fekszik, ’s kevés lépésnyire a’ házhoz emelkedik eggy domb, mellyen az esők és a’ hóvíz mély árkokat ásott. A’ hasznavehetetlen földben vad bokrok és nagy tölgy és nyír fák nevekedtek meg. De épen ezek a’ vad árkok az értelmes kertészt felette szerencsés gondolatokra vonák az útak’ rajzolásában. Én szebb magányt nem ismerek. Szenvedő szív itt leli magát kénye szerint.

Most Ludány veve által bennünket a’ maga gazdag lapályában; másfél század előtt Ráday Pál’ birtoka, tovább az első, a’ második, a’ harmadik Gedeoné, a’ második Pálé, most a’ Lászlóé. Itt lelém az özvegy Pálnét, ki 1790. eggyike vala a’ magyar föld’ első szépségű leányainak, mint mostan legszebb asszonyainknak eggyike, ’s látása elevenebben emlékeztete boldog ifjuságom’ napjaira. De mind azon jóság mellett, mellyel itt magunkat elfogadva látánk, engem kínos aggás foga el, nem látván a’ kivel itt kiélhetni reménylém végre magamat: a’ Niny’ méltó leányát, Báró Prónay Iphigéniet. Rettegvén hogy azt^* veszem feleletül a’ mi elöli reményemet, nem merém tudakolni hol van. Két társával eggy igen közel fekvő helyre sétála ki. De végre megjöttek, ’s az öreg Grófné a’ Ráday Pál’ agg kőröse mellől még messzére kiálta reá: „Fizsi, találd, ki vár itt rád?” – Fizsi még távolyról rám ismert, jött, ’s némán ölelénk meg egymást.

Megcsalt vala emlékezetem, midőn a’ tiszteletes fát, mellynek árnyékában most a’ hatodik ízű Rádayak, a’ László és a’ Wartenslében Idda’ Istvánja és Gedeona, ’s a’ Gedeon’ és a’ Teleki Biri Palija múlatnak, eggy helyt nyárnak mondottam. Az kőrös, és nem nyár. Még áll a’ kétszázadot keresztűlélt fa, ’s teljes erejében, ’s fiakat nevel maga körül. Oh hogy ez, és ha majd ez^* végre kidől, azok, emlékeztessék a’ tiszteletes ház’ maradékit az én itt 1803ban és most élt örömeimre, ’s beszéljék ügyünk’ barátjainak, hogy én ennek árnyékában eggyütt valék azzal kit pályám’ minden^* más társainál, kit minden más barátimnál inkább szeretek. Őtet és engem nem csak gondolkozásaink, érzésink, hanem még ízlésünk is eggyesít, ’s bár soha semmit ki ne ereszthessek kezeimből, míg az az ő javalását megnyerheti.

Még áll a’ ház, ’s régi alakjában áll, hol az első Gedeon 1713. Octób. elsőjén született, ’s még bírja az asztalt, bár némelly igazításokkal, mellynél Rákóczy Ferencz a’ Szécsényi mezőn, 1705. Septemb. és Octób., tartott Conventből ide áltjővén űlést tartott és ebédelt; ’s nékem kedves vala képzelnem, hogy ez mellett űle az atyám nagyatyja is, András, akkor Ungvári Vice-Ispány, ’s a’ Conventnek eggyik tagja.

Fizsi és barátnéja Ságra menének, meglátogatni betegeskedő barátnéjokat. Arra méne a’ mi útunk is, ’s így én általültem az ő szekerekre. Beszédünk itt is szüléjiről folyt, mert Fizsi némelly történeteket senkitől nem tudhata mástól. – De most útunk elhajlék, ’s én Szemeréhez űltem által.

Kevés idő múlva azután Lapujtőn valánk, vagy – mivel a’ rút hangzású neveket kerűlni illik, mint a’ rossz ómenűeket, Bocsáron^* inkább; mert a’ két hely eggyé forradott, ’s Bocsár a’ Mocsáry háznak praedicátumot ada, – Mocsáry Antal Úrnál. Ez a’ lelke, szíve ’s Nógrádnak leírása által tiszteletes ember kedves veje volt Helytartói-Tanácsos Darvas Ferencznek, kedves sógora Consil. Puky Ferencznek.

Itt lelénk Gróf Berényi Miklóst, Karancs-Berénynek is urát; de ez, estvére hajolván az idő, paripájára űlt, ’s nem gondolván a’ szakadó esővel, ’s ajánlásinkat hogy köpenyegeinket vigye, el nem fogadván, Karancs-Berényre áltvágtatott. Nem gondolatlan említem ezt; mutatja hogy a’ nagy birtoku ’s a’ kilencz gyermek’ atyja magát el nem kényezteté. – Mi vendégei a’ háznak vígasztalhatatlanok valánk, hogy magát^* barátunk és gyermekei által megmarasztatni nem engedé, és hogy az a’ reményünk sem marada fenn, hogy más nap itt vagy Berényben ismét megláthatjuk, mert a’ Gróf eggy szomszéd helyre vala lekötelezve. Örömmel hallánk minden szavát, ’s azok kedvesen zengének vissza kebleinkben. Barátja a’ jónak, még a’ hol az áldozatokat, ’s tetemes áldozatokat kíván is, de nem úgy, hogy a’ képzelt jó bizonyos károkat, ’s nagy károkat tegyen. Hányat nem kell most hallanunk, a’ ki elmelegűlve képzeletiben, és talán azért mert nekik csillog az új gondolat, ollykor csak azért, mert azt akartatják vele, ezzel nem gondol!

A’ hely a’ Karancs’ lábainál eggy szomorú völgyben fekszik. Mi kiesebb táj’ lakosai ide nehezen szokhatnánk. De e’ lelkek’ társaságában semmi táj nem kietlen. ’S ki hitte volna, hogy itt eggy valaki görög nyelven olvassa az Anthologiát, ’s a’ Meleáger’ virágait magyar földre ülteti által. – „Hova is tévedtetek ide, görög lélek’ szép mívei!” ezt kiálthatnám fel a’ Molière’ ismert szavai után. – Szent-Királyi Szabó István Káplány Karancs-Kesziben, Ludány és Bocsárd közt, fordítja őket. Ismeretsége, valamint érdemes Esperestjéé is, mind kettőnknek igen kedves vala.

’S a’ tájnak még két lakója, kik az én szívemnek igen kedvesek: – Consil. Kapy Jó-zsefné, leánya Szent-Iványi Ferencz Ország-bírájának, ifjú szerencsés éveim’ eggyik barátnéja, Etesen, ’s baranyay Mihály Úr, eggyik barátja ifjú nem szerencsés éveim-nek. Mind ketten testvéri csókkal fogadák a’ huszonnyolcz esztendők olta nem látot-tat. – Melly^* viszontlátás! melly keserűen-édes emlékezések! – Szemeinkben rezgő könnyeink áldák a’ Gondviselést, melly bennünket az örvények’ nyeldeső torkaikból kikapott, ’s virágos és tövises partokra teve ki. baranyinak kevesebb tövis juta, ne-kem több, ’s épen utolsó napjaimra a’ leggyilkolóbbak! – Azon elfojtó érzéssel válánk el, hogy utolszor látánk egymást.

Nógrád Június’^* 20d. Losonczon tartá Gyűlését Első Al-Ispányának Gyurcsányi Gábor Úrnak előlűlése alatt. – Megtölt a’ tánczpalota, ’s melly férfiakkal!

Csak eggy tárgy volt, melly közönséges figyelmet vont magára. Ahhoz legelőbb a’ második Vice-Ispány szóla, Tihanyi Ferencz Úr, fija a’ Tolnai Fő-Ispánynak és Septemvirnek. Utána sokan, szükség nélkül is, quo studium suum in rem publicam clarius esset. – Kubínyi Ferencznek szavára Prónay János Dietai szeretett Követ teve jegyzést, tűz nélkül, mire amaz kevés szóval felele. A’ tanácskozás meleg nyugalomban folyt, csaknem minden szóba-ugratások nélkül. Eggy értelemben valának mindnyájan, csak eggy különzött, gondolom, bölcseségből. Az Előlűlő nyugalomban hallá a’ vélekedéseket; semmi tekintete nem mutatá mit érez; nem sietteté a’ bérekesztést, és midőn többé senki nem szóla, kimondá a’ többség’ akaratját.

Életem’ éveinek hosszú sorában illy nyugalmas férfit kormányon még csak eggy másat láttam,^* ’s talán nem még szebb Gyűlést soha.

Kubínyi Ágoston Úr, Videfalván, testvére Ferencznek, meghíva bennünket, ’s eggy délután kimenénk hozzá. Mutatta Oologiai, Numismaticai, Mineralogiai, Ornichtologiai Gyüjteményeit, Könyveit. – Oh ha illyet minden Megyéinkben lehetne látnunk! Az illyenek’ szerzésére pénz is kell, de néha elég a’ gond is.

Midőn tavaly Gyürky Pál Krassó Vármegyében a’ Fő-Ispányi hívatal’ Helytartójává neveztetett, rokonai ’s baráti közzül sokan lekísérék Lugosra, ’s onnan a’ Mehadiai ferdőket és Orsovát is lementek meglátni. Orsován őket eggy török Aga magyar nyelven szólítá meg, tolmácsokkal pedig francziáúl és olaszúl szóla. Neve most Szélim, honjában, Erdélyben, Szőlősi vala; Pesten Jurátus volt, ’s nem tudom mellyík theátrumunkon Színész. Kérte Kubínyit, hogy írjon neki ’s felelni fog, ’s Kubínyi mutatá két levelét, mellyet a’ Contumátzionális háznál szinte feketére füstöltek. – Általtettem magamat képzeletemben az ő helyére, ’s elborzadtam. Barátim láták néma elváltozásomat, ’s oka eránt tudakozódtak. Nem értém, mint hagyhatja el valaki hazáját, nemzetét, szüléjit, véreit, barátit, hogy reménye sem lehet őket, ’s a’ helyt a’ hol nevekedett, a’ hol annyi örömet és keserűséget élt, ismét megláthatni; hogy magát mint vetheti eggy neki egészen új, egészen isméretlen elementumaival egészen ellenkező világba; hogy a’ ki itt Színész volt, mint élhet olly földön hol a’ Játékszín, a’ táncz tilalmaztatik; hogy a’ ki ismeri az asszonyi nem’ lelket élesztő társaságának örömeit, mellyekért a’ soknőűség igen igen szomorú poltolék, miként mondhat le ezekről; ’s lelkemből feltolódék Voltairnek ismeretes szava: Meg nem romlott szívnek oh mi szent a’ haza! – Szeretném látni, mondám magamban, mit csinál most ez a’ Szélim,^* midőn napjában háromszor imadkozni kergetik, ’s ő ott összefont ujjakkal, szakálas állát mellyének szegezvén, azt a’ tompult arczot hazudja, mellytől az eszes ember borzad. – Rá vevének, írjak neki, ’s írtam, alkalmasint a’ mit itten mondok; azzal szelidítvén a’ mi külömben keserűnek találtathatott volna, hogy a’ Gondviselés őtet talán azért vetette oda, hogy az Európai cultúra’ magvai, mellyen a’ Szultán most már kap, általa is elhintessenek, ’s így az emberi nemnek ez a’ faja nemesedjék. – Melly rendes volna ha Szélim azt kérdené tőlem, ha nem látok e magam körül mindennap illy Szélimeket, nem eggy nemben? – Én honi palánt vagyok; elsorvadnék idegen ég alatt.

Szendrői Török János Úr Podrecsányban ebédre köteleze bennünket magához. A’ hely útjában fekszik Zólyomnak. A’ ház dombon áll, ’s előtte eggy ültetett fenyves erdőcske vonja magára az ott elmenők’ szemeit, mert a’ tájnak itt még nincsenek fenyvei. Az udvart ángoly ízlésű kert öleli körül. A’ hegyeket szép erdők lepték el mindenfelé, ’s a’ Gács’ várhegye, ’s a’ Karancs, melly magasan nyúl ki alantabb társainak sorából, új dísszel nevelik a’ táj’ szépségét.

Innen vevé el a’ ház’ urának testvérét, Gräfin Nidda nevezet alatt, a’ Hessen-Darmstadti Herczeg^* 1805 körül, mellyet velem csak a’ dolog’ szokatlansága említet.

Gácsnak vára^* királyisan lebeg az alatta elterűlt völgy felett, nyolcz pavilonával. Uj alakját délfelé Forgács Zsigmond Nádortól vevé; mostani ura elsepreté kapuja elől a’ hasztalan épűleteket, ’s így a’ kilátást szabadabbá tette. A’ hegy déli oldala^* bort terem, keleti oldala erdős kert. A’ helység nyugot és dél felé fekszik alatta.

Hazánknak ez a’ legnevezetesb posztóműhelye. De Gács csak nemes posztókat készít, ’s felel a’ színekért. Hatszáz embernek ád dolgot szűnet nélkül, ’s hetenként másfél ezer ezüstpénz forintot tart forgásban. Lerakója Pesten van. Oda küldi műveit mihelyt elkészűltek, ’s azok ott azon áron adatnak, mellyen itt. – A’ melly posztót én Kassán 1793. hat forinton fizettem ezüsttel, melly papiros pénzen tizenöt forintot tesz, az^* ugyan-azon jóságút itt hat forinton lehet megvenni papiros pénzben, és így kilencz forinttal olcsóbban mint akkor. De itt készűlnek igen drágák is.

Losoncznak eggy Reform. Collégiuma van, és öt eszt. olta eggy Luther. Gymnásiuma is; abban^* háromszáz gyermek és ifjú tanúl, ebben nem szinte kétszáz gyermek. Amabban Theologiát, Mathesist, Historiát Kovács Benjamin Úr tanít, Debreczenből; Philosophiát,^* Physicát, Római Literatúrát Steller János, Logicát és Poesist Cseh Miklós Urak, Patakról, de az alsóbb osztályokban eggyet Lutheránus Tanító vezet. A’ Bibliothéca ezután fog szaporodni, ’s az a’ régibb Professorok’ vétke. Lesz könyv tőkepénz nélkül is, csak akarják a’ Tanítók. Az előmenetel, hízelkedés nélkül mondva, igen szép, melly onnan is jöhet, hogy a’ Tanúlók’ száma eggy eggy osztályban nem nagy, míg péld. Patakon eggy classisba kétszáz gyermek is szorítatik.

A’ Luther. Predikátor igen értelmes paedagogus, ’s egész erővel rajta van hogy az iskola tekintetbe jusson. A’ tót és német nyelvü Vármegyékből ide küldetnek a’ gyermekek, megtanúlni a’ nemzet’ nyelvét, ’s örvendve látánk hogy a’ tót és német gyermekekből fél esztendő alatt magyarúl folyvást beszélők váltak.^* Gyönyörűen és idegen származást el nem árúló hangon declamálák a’ Kis’, a’ Berzsenyi’,^* a’ két Kisfaludy’ ’s Vörösmarty’ énekeiket, ’s eggyike a’ Dayka’ homályos bánatját is. Áldás a’ szent igyekezetre, ’s annak érdemes lelkesítőjére!

Gömörnek mindenfelé egyenesen vont ’s igen jó karban tartott útjai vannak. Szántóföldjei nagy gonddal míveltetnek, mert a’ hegyes Murány’ tája inkább ád vasat mint gabonát, ’s a’ lakosok’ száma ott nagy. Szépek az erdők is, ’s Ozsgyán körül már lehete látni gyalogfenyőt, de szálkás erdeje a’ tájnak itt még nincs.

Rima-Szombatban kevés pillantatig múlatánk. Nyitva lelém a’ Catholicusok’ templomát, ’s megtekintettem azt. Három oltártáblája van, ’s nem rossz kéztől. A’ János’ fővételén jó musculatúra látszik, de a’ színek nem jók. A’ két oldaloltár a’ Theresiáé és a’ Nepomuké; czélzásúl a’ Therésia alatt ’s Karaba^* későbbi Rozsnyai Kanonok Urral történt dologra.

Tornalja mindnyájunknak, de kivált nekem, csoportosan ada felejthetetlen örömöket. Már maga a’ ház’ szeretetre, tiszteletre méltó asszonya, özvegye iskolai barátomnak, Tornaljai Károlynak, méltó leánya Losonczy Károly Úrnak, kit Borsod felejteni soha nem fog, ’s sógorának Tornaljai Mártonnak fijai, kiket a’ gyermektelen asszony a’ magáéinak néz, ’s ezeknek menyeik: Antalné Losonczy Joanna és Luciánné Báró Szörényi Amália – melly lelkek!

Itt látám Szontágh Ádám Urat is, atyját a’ lelkes Gusztávnak, kivel Eperjesen két holnapig eggy szobában laktam, és a’ kit negyvenkilencz esztendő olta nem láttam; –

itt Draskóczy Sámuelnét, született Ujházy Clementínát, nemének eggyik nagy díszét, anyjával a’ hasonlíthatatlan Radvánszky Polyxénnel, ipával, férjével, a’ minden jóktól szeretettel, ki a’ múlt Dietára tizennégy ifjat vive magával, ’s Gyula, László, Lőrincz fijaival, – ’s Szemere a’ könnyezésig vala ellágyúlva midőn látá, Polyxén és Clementíne mint fogadák a’ nem vélt helyen barátjokat; –

itt Gróf Pletrik Lászlót, eggykor társát Kisfaludy Sándornak a’ Testőrök közt; –

itt Almási Balogh Sámuelt, kit Értekezéseiért, mellyeket a’ Tudom. Gyűjt. közle, látni nagyon óhajtánk, és a’ kinek itt eggy igen lelkes Predikatzióját hallánk; –

itt a’ helybeli Predikátort, Berzsi Mihályt. Ez nő nélkül tölté életét, de sok gyermekei vannak; azokat neki mennyei szíve adá. Árvákat, szegényeket nevel, segéli a’ szűkölködőt, minden jövedelmecskéjit jótétekre vesztegeti; magának sok soha nem kelle, most, elgyengűlt öregségében, még kevesebb kell. – De öregsége nem teszi hideggé az eránt a’ mi új, ha jó az új, ’s haladó ifju társait nem irígy szemmel és bosszúsan nézi, hanem örömmel, gyönyörködve, ’s akarja hogy tiszteltessenek, mert érzi hogy érdemlik azt. Szemere és én forró csókkal jöttünk el a’ szeretetre méltó öregtől.

Tornaljának szép partiájú kertjei vannak, ’s az akkor is fogja hirdetni lelkes alkotója’ emlékezetét, midőn fogadott gyermekei ’s ez a’ szeretetre méltó két meny magát majd siratni fogják. ’S a’ kertben eggy igen nagy szikla, melly lesz annyi mint a’ mellyet Katalin a’ tengerből vonatott elő, hogy Péternek lovagszobrát állítassa reá, ’s a’ melly még meredekebb a’ Petersburginál, alakjára még csudásabb. Ez ide az égből szakadhatott, mert itt ezen eggy darabon kivül semmi egyéb kő nincs. – De Tornaljára égből szívek szállottak^* alá nem kövek.

Rima-Szombattól Miskolczig gyönyörü völgy húzódik, ’s az út rajta Jánosin, Rima-Szécsen, Bánrévén, Putnokon, Dobicsányon, Kazinczon, Szent-Péteren keresztülfut, eltöltve mindég Gömör Vármegyei szekerekkel, mellyek a’ Miskolczi gazdag piaczról oda életet visznek. A’ völgy nem széles, de termékeny, ’s hegyei sok és jó bort adnak.

De az örömekben gazdag út’ színe már Miskolczon borulni kezde, Szerencsen pedig már világosabban érténk, hogy Szemere Péter Fő-Szolgabíró Tokajt bé akará záratni, mert a’ Máramarosból sót szálakon hordó oroszok az Indiai epemirígyet^* (cholera morbus) oda is elhozák, ’s két ember közzülök és eggy harmadik, kivel dolgok volt, eggyszerre összerogyott,^* ’s meghaltak; hogy a’ nyavalya Tisza-Ujlakon Ugocsában, ’s Zemplényben Tárkány, Agárd, és Czigánd^* helységekben kiütött, ’s ezek zárva vannak. Nem merénk hinni a’ szót, ’s Patakig hajtatánk. Ott bővebben ’s bizonyosabban hallánk a’ hírt, ’s képzelvén mi fogna történni, ha Szemere bémenne ugyan Ungvár Vármegyébe, de oda záratnék, mind én, mind Prof. Somosi ’s Kézy és Nyíri Urak kérénk őtet, hogy fordulna meg mingyárt Patakról, ’s magát a’ veszélynek, legalább a’ bajnak, ki ne tegye. Engede tanácsunknak, ’s Június’ 30dikán egymástól elválánk. – Már más nap Ujhely is elzáratott, és ha huszonnégy órával később jövék, el voltam volna rekesztve házam’ népétől. A’ Pataki Professorok, képzelvén melly elakadásba jutna az ifjúság, ha a’ Július’ tízedikére rendelt Exámenek’ napjáig fenn tartatnék, Július’ elsőjén szét ereszték azt, és hogy a’ tett bölcs tett volt, mutatta a’ következés.