Tizeneggy
*DÁVID. / <Kassa, Jún. 21. 1789. / – – –> Tizeneggy [A három gondolatjel a „Tizeneggy” elé utólag van beszúrva, majd törölve.]
óra tájban Prof. Szabó Dávid Urat kerestem fel. Eggy három ablaksoru nagy épűlethez vezetének, mellynek
*három <sorú> nagy épűlethez <vezettek,> mellynek [Javítás a törlés felett.]
bádoggal bevont kettős tornya ’s a’ legszebb helyen fekvése kitaláltaták
*kitalálta<t>ták
velem, hogy az egykor Jezsuitai birtok volt. Ők a’ helyválasztásban is mesterek valának.
Szerencsém vala oda haza találni. Breviáriumával járt fel és
*’s [Átírás; a javítás a lap szélén megismételve.]
alá szobájában, ’s nyájassággal fogadott
*’s <egész emberséggel> fogadott [Javítás a törlés felett.]
ugyan, de látnom lehete, hogy
*de <úgy még is, hogy vehessem észre,> hogy [Javítás a törlés felett.]
hátgerincze hajlongani meg nem tanúlt.
*hátgerincze <complimentekre hajolni> nem tanúlt. <Literátori atyafisággal szorította meg kezemet, ’s kért, hogy űljek le.>
Csak hamar Versei felöl kezdénk
*kezdette<m> [Átírás és törlés.]
szóllani. Hald, a’ mit
*Hald <azt>, a’ mit
önnön magától tudok.
1773.
*1773<ban> [A rag helyett pont beírva.]
Beszterczén, Zólyom Vármegyében, eggy
*[Innentől e bekezdés végéig Kazinczy sötétebb tintájú kézírása.]
Rauch Ignátz nevü Jezsuita-társa, szó lévén Dénis
*lévén <Klopstock> Dénis
felől, ki, a’ Klopstock’ példája szerint, hexametereket írt, kérdést teve, ha magyarban lehetne e ugyan ezt tenni, ’s buzdítá Szabót, a’ székely-születésűt, ki, mint illyen, magyarúl jobban tudhat másoknál, hogy tenne próbát, ’s láttassa, mi telhetnék e’ részben
*részben<,>
a’ mi Nyelvünkből.
*Nyelvünkből. Szabó und so weiter S. 27. [A német utasítás („és így tovább 27. oldal”) a kézirat eredeti számozás szerinti 26. oldalának utolsó sorában található és a kézirat következő lapjára vonatkozik, amelyen a 27-es oldalszám található. Ezen oldalszámozások pirossal vannak írva.]
Szabó
*<egy Rauch Ignácz nevű Jezsuita társa kérte, hogy a’ Klopstock’ és Sined’ példája szerint próbáljon írni magyar verseket, hogy láthassák, ha a’ magyar hexameterek és lyricumok a’ Görög ’s Római hangzathoz hasonlítanak e inkább, vagy a’ némethez?> Szabó [Átírások a törlésen belül ebből: „Ignátz”, „Társa”, „szerént”. Ez a szövegrész is a sötétebb tintával javítva, majd lehúzva négy ferde vonallal.]
tőle kért thémát és mértéket; ’s képzeld, melly kevés poetai ízléssel bírt a’ Német! azt adá, mellyből
*adá, <a’> mellyből
az:
Eggy izmos csatlós és Imperiomban eggy Prédikátor Tiszteletes Úr nálunk kezdetű nem tudom mi leve. – Szabó látta a’ dolog’ szerencsés sikerét, ’s siete
*siete<tt>
koszorút fonni azon virágokból, honnan nálunk még
*virágokból, <a’> honnan még [Beszúrás a sor felett.]
senki’ homlokát nem kerítették-körűl a’ Múzák. Sőt kevéssel azután, értvén,
*<meg>értvén,
hogy Rájnis már rég olta ír illyeneket, némelly darabjait közlötte véle; ’s óhajtani látszott, hogy kettejeknek
*kettej[.]knek [Átírás.]
Munkájik, a’ Hoschius’ és Wallius’ példája szerint, eggyütt lépjenek napfényre. Nem tudom, min és kin mult, hogy a’
*hogy <az> a’
szándék nem tellyesedett; elég az, hogy Szabó megelőzte a’ kilencz esztendőt váró
*megelőzte a <nonum prematur in annum-ot> váró [Javítás a törlés felett.]
Rájnist, ’s elébb tálalt, a’ mint
*’s <csakugyan> elébb tálalt, a’ mint [A kiemelést jelző aláhúzás is törölve.]
Verseinek utolso Kiadásában elkeseredve említi, mint a’ kinek már akkor ebédje, vacsorája is kész volt, mikor ő a’ főzéshez fogott.
*
mint <az> a’ kinek már akkor ebédje, vacsorája is kész volt, mikor ő a’ főzéshez fogott. [A kiemelést jelző aláhúzás is törölve.]
Mi leve a’ dologból? Négy esztendő múlva, 1781. megjelene
*múlva, <…> 1781<ben> megjelene [A rag helyére pont beírva.]
Rájnis
*Rajnis [Az ékezet vélhetően utólag pótolva; e név esetében ugyanígy a következőkben is.]
a’ Helikoni Kalaúzzal, ’s nyilvánná tette
*nyilván<ságossá> tette [A sor végén kettéválasztott szó javítása a sor végén.]
időbeli elsőségét; úgy mindazáltal, hogy sem Szabót, sem Révait, kik nálánál hamarabb költek-ki (ámbár egyéberánt prosódiai
*prosodiai [Az ékezet pótolva.]
törvényeiken Szabóval ellenkező állításai nincsenek czélozás nélkül) világosan és csípősen nem bántotta.
*csípősen <meg>bántotta. [Javítás a törlés felett.]
Érzette Szabó, mit vesztett így a’ bírt
*vesztett <ezen Munka’ megjelenésével> a’ bírt [Átírások a törlésen belül ebből: „munka’”.]
elsőség’ dicsőségéből, ’s e’ visszás
*’s <ezen> visszás [Javítás a törlés felett.]
’s kedvetlen érzések köztt írá
Ki nyertesét,
*ki nyertes?-ét, [Átírás; összevonás korrektúrajellel, de a kérdőjel nincs törölve, ez tehát emendálva.]
mellyben hajdani Szerzeti társa
*Szerzete<s> Társa [Átírás és törlés.]
ellen
kivezetvén a’ derék dandárt, Rájnison
csatázó martalékot szedett, ’s Révait is kedvetlen nevezetekkel illette. Tanácsosabb volt volna
*Tanácsosabb <lett> volna [Javítás a törlés felett.]
oda engedni Rájnisnak az időbeli elsőséget, mellyet neki verseiben úgy
*mellyet verseiben ugy [Beszúrás a sor felett, az ékezet pótolva.]
is megadott, ’s
*megadott <nékie,> ’s [A vessző beírva.]
elhallgatnia. Αξομενος, Διος ύιον, εκηβολον Απολλωνα.
<Tudod, hogy a’ Rájnis, Révai, és Szabó köztt támadott pör felöl sokan sokféleképen ítélnek; tudod, hogy mind Rájnisra, mind Révaira, hogy Szabót
tehén úton csammangónak ’s egyébnek nevezé, sokan nehezteltek; ’s kész vagyok megvallani, ’s még a’ versenygők előtt is, hogy ezen ízetlenségben sem soha nem gyönyörködtem, sem azt (ha szabad úgy szóllani) jóvá nem hagytam; kész vallani, hogy mind Rájnis mind>
*elhallgatni. <Αξομενος, Διος διον, εκηβολον Απολλωνα. Tudod, hogy a’ Rájnis, Révai, és Szabó köztt támadott pör felöl sokan sokféleképen ítélnek; tudod, hogy mind Rájnisra, mind Révaira, <is> hogy Szabót
tehén úton csammangónak ’s egyébnek nevezé, sokan nehezteltek; ’s <én> kész vagyok megvallani, ’s még a’ versenygők <Felek> előtt is, hogy ezen ízetlenségben sem
soha nem gyönyörködtem, <soha,> sem azt (ha szabad úgy szóllani) <azt> jóvá nem hagytam; kész
vallani, <vagyok megvallani azt is,> hogy mind Rájnis mind> [Az „elhallgatni.”-ba az „a” beszúrva. Az oldal alján megismételve: „elhallgatnia. Αξομενος, Διος ύιον, εκηβολον Απολλωνα.”, azaz a görög idézet utólag visszaigazítva az előző bekezdés végére, ezt egy korrektúrajel és egy sor előtti javítás is mutatja. A „Tudod, hogy” kezdetű mondat előtt a lapszélére írt megjegyzés mutatja, hogy itt kezdődik az új bekezdés: „neuer §”. A törölt bekezdésen belül több javítás, ebből a törlés a szokásos jellel, az átírás és beszúrás dőlttel jelölve. A törlés után következő félmondat a törölt rész folytatása, amely ezért maradt benne a főszövegben.]
Révai élesebbek voltak, mint ohajtani lehetett: de
*mint <ohajtottam volna:> de [Javítás a törlés fölött.]
más részről, ha a’
dandárt, ha a’
martalékot, ha a’ Révai által visszamondott,
csammogót*visszamondott, <tehén úton> csammogót
látom a’ Ki-nyertesben;
*ki-nyertesben; [Átírás.]
összeteszem kezemet, mellyel talán már követ emeltem a’ kettő ellen, ’s elhallgatok. Mint a’ közönséges életben, úgy az Írói-pályán is, azoktól, a’ kiket tüzök vagy a’ bántás’ érzése elkapott, legtanácsosabb elfordulni, míg magokhoz térnek, ’s elébb csendesednek-el. A’ kinek van szíve, nem akad-fel az emberiség’ gyarlóságán, ’s azt másnak úgy kész megbocsátani, mint magának; ’s az ügy miatt akadni-össze mással, nem rút.
Búcsúzásomkor
*a’ kettő ellen, <’s azt tudakozom, a’ mit Rájnis, <tudakozott,> hogy midőn valaki bosszontgatja, gyáva gyermek módjára fog e csak fityogni? – – Talán majd vége lesz már ennek a’ csatázatnak is. Szabó feltette magában, hogy többé nem válaszol Ellenkezőjinek mocskolódásaira; illyetén fogadással fejezi-be a’ Magyar Museumhoz ragasztott levelét Batsányi is; Révai pedig, midőn utolszor vele voltam, sajnálkodva beszéllt a’ dologról, ’s azt állította, hogy erre a’ nemtelen viadalra, ha elszenvedhette volna a’ nyilvánságos megbántást, soha sem szállott volna. Egyedül Rajnis<,> (a’ έκηβολος Rajnis), az, a’ kiről nem hiszem hogy még egyszer ne szólljon, mert őt olly oroszlánnak esmerem, a’ ki a’ mellette szelíden elmenőket nem bántja ugyan, de a’ ki belé-kap, összeteperi ’s nyugodalmasan mégyen tovább.> Búcsúzásomkor [A sötétebb tintával, Kazinczy kezével írt javítás korrektúra jellel beszúrva a lap alján. A javításon belül utólagos beszúrás: „vagy a’ bántás’ érzése”. A törölt szövegrész két egymást követő oldalon található, habár több üres lap – más papírfajta – van bekötve közéjük; az oldalhatár: „oroszlánnak // esmerem”.]
Szabó nekem eggy
*Búcsúzásomkor eggy [Beszúrás a sor felett.]
kedves ajándékot
*ajándék[…] [Átírás.]
ada: e’ napokban
*ada <nékem Szabó,> e’ napokban [A kettőspont utólag pótolva.]
kijött Verseit. A’ Betűszedő’ botlásait Batsányi
*Verseit. <A’ nyomtatásbeli correctúrát> Batsányi [Javítás a törlés felett.]
barátja jegyezgeté-ki, a’ mivel neki ’s Olvasójinak kedves szolgálatot
*barátja <vitte, mellyel> néki <valóságos> szolgálatot [Az ékezet törölve; javítások a törlések felett.]
tett, mert tudjuk, előbbi Kiadásaiban, mellyeket talán az olaj-lámpás’ pislogása mellett maga tisztongata, mint
*maga <corrigált,> mint [Javítás a törlés felett.]
hemzsegének
*hemzsegtek [Átírás.]
a’ hibák. A’ Rájnis’ és Révai’ dorgálásaik, ámbár Szabó a’ szók’ eltépését,
*hibák. <Ezt a’ Kiadást nagy gonddal készítette Szabó és a’ Révai’ intését (ámbár> a’ szók’ eltépését, [Javítás a törlés alatt.]
elhányását, hibának most sem ismeri
*elhányását most sem esmeri [Beszúrás a sor felett; átírás.]
1Költeményes Munkájinak Első Kötetében a’ 224 oldalon ezzel rekeszti-be a’ Komáromi Földindulásról írt költeményt: A’ Várost Isten győzhette, nem emberi kéz, meg. Nékem ez szenvedhetetlennek tetszik; valamint a’ Vanier’ Mezei Gazdaságában ez az újra meghagyott sora is: a’ kisded vidrát, oktasd, mi[n]t fogjon halat meg. Igaz az, a’ mit a’ ki Nyertes’ 73dik oldalán mond az illy elhányásokrol Szabó Úr; igaz az, hogy Erdélyben, ’s Magyar Országon is, sok helytt beszéllenek így; B. Rádaynak Evirallájában egynehány illyen eltépés fordúl elő, kiről csak nem mondhatjuk, hogy magyarul tökéletesen nem tud, ’s hogy magamat is előhozzam, Gesznerem’ Idylliumi (Kassán, 1787) teli vagynak az illyekkel; de próbáld bár Révainak kívánsága szerint ragaszd-eggyüvé az eltépett részeket, nem lesz e sokkal kedvesebb a’ mondás: A’ Várost Isten győzhette-meg, nem emberi kéz. – A’ kisded vidrát oktasd, mint fogjon meg halat. Ellenben azt tartom, vagynak némelly esetek, a’ hol az illy tépés nem csak megengedhető, hanem valóságos szépség is. Illyen a’ Vanier’ elején: sem járni szidalmas Verssel más’ neviben kedvem nem tartja keresztül. – A’ járni a’ keresztül-től igen messze el van hányva. De Garabonczáskodás hozódik-elő, ’s ez a’ széllyel hányás titkosan érezteti az Olvasóval, hogy az illy nyughatatlan elméjű ember mint hány, dúl-el mindent a’ maga helyéről. – A’ szép sort megváltoztatá Szabó. (Lássd a’ M. Museum’ II Kötetét a’ 118. old. (sem más’ neviben, zabolátlan haragra Gyúladván, szegező verssel sérelmet okozni…) – Ki tarthatja ezt jobbnak az elsőnél?
*ismeri *) <hibának, úgy tetszik hasznára fordította. Én leginkább azt sajnálom, hogy az előbbi Orthographiájától elállott, és még inkább azt, hogy ezen Kiadásban az első helyet nem a’ Milton hogy ezen Kiadásban Elveszett Paradicsoma *) foglalja-el.> nem voltak haszon nélkül. [Javítás a törlés felett. A törölt szövegrész több oldalon keresztül húzódik, mivel oldalanként csak egy-két sornyi szöveg van a lábjegyzet felett; a törölt szövegrész több ütemben keletkezhetett, ez az oldalhatáron lévő „Milton” után újrakezdődő megfogalmazásából látható. A törölt főszövegben a második lábjegyzetet jelölő csillaghoz az alábbi, előbb Kazinczy kezével átjavított, majd szintén törölt lábjegyzet tartozik:]<*) Melly szerencsétlen gondolat volt légyen az, hogy Szabó <Úr> a’ Milton’ Elvesztett Paradicsomát fordítsa, azt minden megítélheti, ha az Ánglust nem látta is, a’ ki meggondolja, hogy az Epopoeákat nem lehet ugy epitomisálni mint valamelly <Theologiai> Systemákat, és a’ ki tudja, hogy Szabó <Úr> az eggy deák nyelven kivűl mást nem értvén, ezt nem Ángolyból, hanem eggy deák megkurtított fordításból fordította. – Kevésbe mult, hogy Szabó <Úr> ismét az Iliás’ fordításához nem nyúla. Denis, vagy a’ poetai nevét említvén, Sined, a’ Deák Epitomátort előttem bosszankodva nevezte suprema papavera carpens-nek, midőn nékie beszéllém, hogy Szabó <Úr> belőle fordítja Miltont.>[A törölt szerzői jegyzetben átírás: „Deák”, „kívűl”, „Anglusból”, „nyúlt”, „beszélltem”; a „megkurtított” sor elé írt beszúrás. A megmaradt szerzői jegyzetben az emendálások [ ]-ben; az utolsó mondatokban szerzői javítások: „<Ezt> a’ szép” (törlés és átírás), „megváltoztatta Szabó <Úr.>” (átírás és törlés), „118<dik>”.]
<*) Melly szerencsétlen gondolat volt légyen az, hogy Szabó <Úr> a’ Milton’ Elvesztett Paradicsomát fordítsa, azt minden megítélheti, ha az Ánglust nem látta is, a’ ki meggondolja, hogy az Epopoeákat nem lehet ugy epitomisálni mint valamelly <Theologiai> Systemákat, és a’ ki tudja, hogy Szabó <Úr> az eggy deák nyelven kivűl mást nem értvén, ezt nem Ángolyból, hanem eggy deák meg kurtított fordításból fordította. – Kevésbe mult, hogy Szabó <Úr> ismét az Iliás’ fordításához nem nyúla. Denis, vagy a’ poetai nevét említvén, Sined, a’ Deák Epitomátort előttem bosszankodva ne vezte suprema papavera carpens-nek, mi dőn nékie beszéllém, hogy Szabó <Úr> belőle fordítja Miltont.>
[A törölt szerzői jegyzetben átírás: „Deák”, „kívűl”, „Anglusból”, „nyúlt”, „beszélltem”; a „megkurtított” sor elé írt beszúrás. A megmaradt szerzői jegyzetben az emendálások [ ]-ben; az utolsó mondatokban szerzői javítások: „<Ezt> a’ szép” (törlés és átírás), „megváltoztatta Szabó <Úr.>” (átírás és törlés), „118<dik>”.]
nem voltak haszon nélkül.
Szabó
* <Véletlenűl a’ Pyber’ halálára írt Asclepiadæusokra akadtam, ’s gondolatlanúl ezen új eset felöl kezdék tudakozódni. Egyszerre könnyek gyűltek-meg szemében, ’s elakadott szóval ’s tébolyogva felelt kérdésemre. Ez világos jele jó szívének, ’s akármiként kissebbítsék őt azok, a’ kik a’ rím nélkül írt verseket verseknek sem tartják, én őt mint jó embert igen tisztelném, ha poetai érdemeit nem ismerném is.> Szabó [A törölt bekezdést tartalmazó oldal és a „Szabó” kezdetű rész közé két üres lap – más papírfajta – van bekötve.]
nemes Szüléktől vette eredetét, ’s a’ Háromszegi Székelyek köztt Baróton 1739. April. 10dikén született. 1757.
*1757<ben> [A pont a törlés elé beírva.]
Trencsinben lépett a’ Jezsuiták’ Novitiatusába.
*Trencsinben a’ Jezsuiták’ Novitiatusába <lépett>. [Beszúrás a sor felett.]
Onnan Beszterczére (hol múlattában a’ Szerzet eltöröltetett), Komáromba ’s Kassára ment. Itt Rhetorikát
*ment. <Most is> Rhetorikát [Beszúrás a törlés felett.]
tanít. Termete magas egyenes, száraz; hajai igen lágyak, ritkák, és félig őszek; orra hosszas, és vékony, szája élességet mutat,
2Szájának szabásán kívűl tökéletessen hasonlít hozzá a’ Klimesch Tamás által Kassán 1788. olajban festett, és 1790. Kohl által rézre vésett kép. Igen jó, ’s az itt említettnél még jobb, az is, mellyet Kininger tuschban rajzolt, de bár ügyesebben volna metszve.
*[A szerzői lábjegyzet javításai: „Klimesch Tamás <Bécsi Festő> által <készített,> 1790<ben> Kohl” (javítás a törlés felett és a lap szélén; az évszám utáni pont beszúrás a törölt rag elé), „az említettnél” (az „itt” beszúrás), „vésett kép. <Szerencsétlen gondolat vala hogy a’ Festő, nem tudom magától e vagy másnak kívánságára? – eggy poetai Oestrumra ragadtatott Attitüdöt adott Nékie nyilván azért, hogy az összeegyezzen azzal a’ más gondolattal, hogy bal kezébe eggy papíros festettessék ezen szókkal: Az Elvesztett Paradicsom. De ez a’ kéz, szerencsére, a’ rézre metszett darabra nem fért.>” (e törlés helyett álló „Igen jó” kezdetű mondat Kazinczy kézírásával van beírva a törlés után.)]
fogai ritkák ’s csinatlanok, ’s ábrázatja csak nem szederjes verességű. Öltözetén kevés gondja van. Szobája
*Öltözete <nem sokkal jobb, mint a’ millyennek a’ Keresztelő Jánosét festi<.> az Evangyeliom.> Szobája [Átírás; javítás a törlés felett.]
csinatlan, rendetlen, ’s olaj lámpása miatt melly éjjel nappal asztalán áll, ’s rigója hús eledelétől büdös; könyve, ruhája, papirosai el vagynak szórva, ’s verseit a’ levelek’ borítékjaikra olly
*verseit <coperta darabocskákra> olly [Javítás a törlés felett.]
apró betűkkel írogatja, hogy azokon mesterség elmenni. Nem
*elmenni. <Ő ugyan> nem [Törlés és átírás.]
dadog; de beszédjét folyónak nem nevezhetném, halkkal
*folyónak <csakugyan> nem nevezhetném, <igen> halkkal
mond mindent, a’ mit száján kiereszt. Erkölcsei tiszták, feddhetetlenek, azt első tekintete is mutatja; ’s szíve azt a’ buzgó hazafiúságot, mellyet
*<a’> mellyet
az Olvasó verseiben feltalál, valósággal érzi. Én ezt a’ sort vetettem volna Terentiusból képe alá:
Tristis severitas in voltu est, in verbis fides.
–––
*<<SIMAY KRIS>(BATSÁNYI JÁNOS.)Prof. Simay Kristóf Ur Batsányi János Úrral eggyütt lépének be Szabóhoz kevéssel az előtt hogy tőle eljöttem. Az elsőbb<, a’ mint tudod,> Mulatságos darabokat ír; a’ második Ossziánt fordítja. Én azt tartom, hogy Osszián jobb kézbe nem akadhatott. Szava, járása, ’s mozdúlása ’s mindene eggy régi Rittert mutat; nints rajta semmi Franczia sikló könnyüség, semmi megelőző, elfogadni-kész ajánlóság; tiszta ’s velős Magyarsággal szóll és ír, noha accentusa elarúlja, hogy közelebb született a’ Styriai, mint a’ Moldvai hegyekhez, és csudálást érdemlő munkássággal ’s fáradhatatlansággal bír, azt a’ mit kiad, annak rendi szerint kikölteni. Mutatja azt a’ Rajnishoz írt Expostulatiónak minden sora, kivel ugyan-csak turniermassig tördösé a’ Láncsákat. –––> [A törölt szövegrész alatt, a javításoknak fenntartott részén az oldalnak Kazinczy kezével: „Nach zeile 3”. Az utolsó lap túloldala üres.]
Kazinczy NN-hez.
Eger,
*<TIZENEGYEDIK RÉSZ. / ÉLET-RAJZOLATOK. / GRÓF SZTÁRAY MIHÁLYNÉ, / SZÜLETETT / GRÓF ESZTERHÁZY> Eger, [A törölt „GRÓF ESZTERHÁZY” az előbbiektől eltérő, de a „Kazinczy NN-hez.” sorral azonosnak tűnő tintával van írva, tehát mindkét sor utólagos beszúrás.]
Octob. 22dikén, 1789. [I.]
– – – Megváltoztattam öltözetemet ’s Ő Excellentiájánál a’ Püspöknél akartam tenni udvarlásomat; de a’ helyett, hogy béeresztettem volna, ebédre hívattattam. A’ Püspök délig el vala foglalva. Igy tehát az Udvarból Gróf Sztáraynéhoz[mentem],
*Sztáraynéhoz, [Emendálva az Orpheus szövege alapján.]
a’ ki (a’ mint tudhatod) a’ megholt Cancelláriusnak a’ Püspök’ testvérének
*
Testvérének [Átírás.]
leánya.
Egynehány esztendeje már, hogy én őt ismerem; ’s a’ betegség, melly nála most gyakor vendég, előbbi szépségéből sokat elfonnyasztott: de azért még is lehet látni mi volt ezelőtt még kevéssel. Az ellen nem mondhat senki egyebet, hanem hogy kicsiny; igen kicsiny. De – nem az e a’ Florencziai Vénus is? nem az e ez minden gemmájiban a’ Régiségnek? – – Azonban igen nagyon megcsalatkozol, ha azt hallván hogy igen szép, és azt azon felül hogy igen kicsiny, azt gondolnád hogy a’ Grófné tellyes lesz naivetével is. Épen nem. Őt elmosolyodni talán még senki sem látta. Férfiúi komolyság űl
*
komolyság<*> űl [Az aláhúzás és a javítást jelző csillag törölve; a lap alján szintén törölve a javítás: „<*) Komolyság.>”; eszerint az aláhúzást törölte, majd a lapalji javítással visszaállította, majd ennek törlésével ismét törölte a leíró.]
parancsolásra teremtett fekete nagy szemeiben,
*szemében, [Az ékezet törölve, az „i” beszúrva.]
’s ha setétben hallanád szóllani, azt gondolhatnád, hogy valamelly igen olvasott ifju Úr raisoniroz. De az ő beszéde távol van minden Pedantereytól, minden keresve-keresett eruditiótól. A’ Franczia Írók, kikkel igen ismeretes, megvetették gondolkozásának fundamentumát; ő azt, a’ mit egykor olvasott, csaknem szóról szóra tudja, ’s azt igen szerencsésen szokta a’ maga tulajdonával úgy összefűzni, hogy azon többé az idegen íz meg nem tetszik.
A’ szépségen, elmésségen, olvasáson kivűl még más tulajdonságokat is csudálhatnál benne, ha valaha olly szerencsés lehetnél őt látni, ’s közelebbről ismerni. Megtántorodni nem tudó állhatatossággal tűr el minden kedvetlen esetet, akár
*akar [Emendálva.]
moralis légyen az akár physicai; nem tud megrettenni semmitől, ’s elkészűlve ’s csendesen mégyen a’ veszedelemnek, ha azt többé ki nem kerülheti.
Valóban, ha a’ Természet azt, a’ mit ő reá vesztegetve
*vesztegetett [Átírás.]
hintett, eggy Asszony és eggy Férfi között osztotta volna is fel, nem vádolhatta volna irígy fösvénységgel sem eggyike sem másika.
Kazinczy NN-hez.
Eger,
*<II. / GRÓF ESZTERHÁZY KÁROLY> / Eger, [A „Kazinczy NN-hez.” sötétebb tintával van beszúrva.]
October 22dikén, 1789. [II.]
Ő Excellentiája a’ Püspök kegyes leereszkedéssel fogadott. Vídám volt az egész ebéd felett, ’s felélesztette azokat, a’ kik az eránta való tisztelet miatt némán űltek.
*űlte[.]. [Átírás.]
Jelentettem hogy Bécsbe szándékozom, és hogy ezen úttal Pápát is reménylem meglátni; melly alkalmatossággal ott épített Temploma felöl gyönyörködve szolla. Arról majd akkor írok, ha meglátom; most csak Önnön-személyéről.
Ha Te is
*
[.]s [Átírás.]
azt hiszed, a’ mit némelly Protestánsok mondanak, hogy intolerans, hogy üldöz, nagyon csalatkozol. Sőt inkább semmit sem óhajt annyira, mint a’ nyugodalmas eggyességet; hanem hogy minden cselekedeteiben a’ Hierarchia’ tekintete ’s hatalma vagyon szemei előtt. Azért nincs semmi, a’ mit elkövetni kész ne légyen. – „Az úgy vagyon! látja Kemed, édes …y Uram! mondá egykor nékem; én a’ fekete Uniformist viselem, az nékem kötelességem; én pedig kötelességemet tellyesíteni akarom.” – Külömben a’ Protestánsokat mind udvarában, mind azon kívül olly kegyességgel fogadja, mintha Catholicusok volnának. Sőt én tudok példát, hogy a’ jószágaiban lévő Predikátorok eránt különös kegyességgel vala. Hogy nem mindeniket szereti ’s szenvedi, azon én fel nem akadok; mert eggy Gróf Eszterházynak, Egri Püspöknek, Fő Ispánynak, eggy Fő Cancellarius’ testvérének, némelly mozdúlásokat nehezebb szenvedni, mint ha az Apostolságra a’ gyalom mellől vagy vám keréktől hívattatott volna.
Az
*<(>Az
az épűlet, a’ mellyet most Lyceumnak hívnak, olly jó ízléssel ’s olly költséggel tett épűlet, mellyhez hasonlót nem láttál. Egész négy szeg az, három sorra, ’s szegleten áll, közel az udvarhoz. Elől, a’ Cathedrale templommal által-ellenben az exameni palota, jobb kéz felöl a’ Bibliothéka, balra az oskolai templom, hátul pedig a’ Specula áll. Temérdek költséggel szereztetett mindene. A’ Mathezisi eszközök inkábbára Londonból hozattattak, ’s mutatják mit lehetett vala ezen minden hazai példákat felülmúló igyekezetből reményleni, ha a’ Püspök’ szándéka nem hátráltatott volna. Most a’ Normalis Oskola ’s egynehány Pap kong benne, ’s szobáji rész szerént készületlenek, rész szerént üresek. A’ Bibliothéca’ mennyezetét Krakker Egri Képíró festette. Az a’ Tridenti Zsinatot adja elő, magának a’ Püspöknek parancsolatjára; ’s abban mind az architectúra, mind a’ grouppok, mind a’ drapperie jobbíthatatlanúl vannak festve. Maulpertsch, ki az Oskolai templom’ festésére hívattatott vala le Bécsből, összecsapta kezeit, midőn a’ bibliothéca’ ajtaján belépett; ’s megvallotta, hogy ő ennyit nem tud. – Olly nagy gonddal és olly helyesen tett rajzolást és festést ugyan maga Krakker sem igen tett másutt; ’s ez néki kétség kívül sokkal nagyobb munkája az egymás mellett
*[Az Orpheus szövegében: „megett”.]
álló sorok egyenlősége mellett is, melly a’ szem előtt nem olly kedves, mint az itt meg’ amott hézagosan összecsoportozott grouppok, a’ Jászai templom’ plaffondján. Már megholt, ’s eggy pupos hátu leányt hagyott maga után, kinél eggy Rubensének állított festést, ’s Norbert Grundnak némelly Mezőségeit láttam.
*láttam.<)>
– – Az megsirathatlan kár, hogy a’ Lyceum magasabb helyen nem épűlt. A’ Püspök még akkor olly szándékkal volt, hogy ezt elvégezvén eggy Püspöki templomot épít a’ Romai Péter’ Templomának hasonlatosságára azon helyen, hol ennek igazság szerént állani kellett volna. Az illyen profanus ember, mint én vagyok, nem állhatja meg hogy fel ne kiáltson: Tantum Religio poterat causare! –
*causare! –<)>
Melly kedvességben legyen a’ Püspök a’ Pápánál, azt ez az anecdotumocska eléggé mutatja: A’ mint a’ Püspökök Magyar Országból is begyülekezének Bécsbe 1782ben VIdik Piusnak tiszteletére, a’ szokás és Ecclesiai etiquette szerént mindnyájan kezet csókoltak, csak Gróf Eszterházy nem. A’ kézcsók helyett leborúlt Előtte, ’s lábát csókolá-meg. Nem nézte ezt megindúlás nélkül a’ Pápa, ’s még nem egyenesedett vala fel a’ Püspök, midőn ez áldó csókját tonsurájára nyomta a’ Püspöknek. Ez a’ történet Bécsben mind a’ Papi mind a’ Világi Rend előtt szemet szúrt.
Azt sem hallgathatom-el, hogy a’ Püspök, a’ Pápának Bécsből lett kiindúlása után csak-hamar, a’ Szent István Rend’ nagy keresztét ’s csillagát kapta ajándékban a’ Fejedelemtől: de azzal mentvén Magát, hogy Papi alázatossága minden Világi fényességeket elhárít, a’ Királyi kegyelmet el nem fogadta; ’s így ez helyett eggy Püspöki gazdag keresztet kapott.
Kazinczy NN-hez.
Eger, Octob. 22dikén, 1789.
*<III. // PATER LEO MÁRIA SZAICZ.> // Kazinczy NN-hez. // Eger, Octob. 22dikén, 1789. [A „ Kazinczy NN-hez.” sötétebb tintával vélhetően utólag beírva.]
[III.]
– – – Estve felé P. Leo Mária Szaiczot, az
Igaz Magyar’3[Kazinczy lábjegyzete üresen maradt.]
Iróját látogatám-meg. Nem szégyenlem megvallani, hogy róla valo gondolkozásomban nagyon megcsalattattam. Írásait olvasván, én őt eggy mérges, homályosan gondolkozó, ’s sok dolgokban járatlan embernek gondoltam vala: most pedig láttam, hogy az ember igen sokat olvasott, sokat írt, fáradhatatlan szorgalmatossággal bír és kivált a’ Hazai Történetekkel ismeretes.
Első meglátása megérdekli a’ Nézőt; kancsalul néz félre, bajuszát beretválja, ’s azonban rőt szakála hosszan nyulik-le mellyén. Oldalán a’ szíjövről az Olvasó csörög, mellynek akkor apológiáján, szent tűznek hevűlve, dolgozott. Módja monasticus alázatosságu: de ha a’ Szent Szék’ hatalma ’s tekintete fordúl elő, már akkor kész az Athletai viadalra.
A’ Protestánsokra sem nem haragszik, sem őket akármit tanítsanak, írjanak, mondjanak, nem bántja: de a’ Catholicusban a’ legártatlanabb heterodoxiát sem nézheti. Semmit sem becsűl annyira mint a’ Martyri koronát, és azt óhajtja, hogy neve a’ P. Fast’ és Merz’ neve mellé tétessék. Elszenvedi ő azt békességesen, ha csak személyét bántják; ha munkájiban csak a’ kidolgozást érdeklik: csak a’ hitet ne illesse senki; csak az ő hyperorthodoxiájától ne térjen el.
Azt mondta, midőn élességét vetém szemére, hogy ő nem olly kutya, hogy ne ugasson: noha az is igaz, hogy nem vetemednék arra a’ mit munkájának csaknem minden sora mutat, ha arra mások által nem volna kérlelve. Valóban mutatott egynehány levelet, a’ mellyben K – – Úr tüzelte, ’s kérte hogy ezt ’s ezt támadja-meg: de ez a’ K – – Úr nem Kovachich, tudod, mert az ővele folytatott Levelezés nem a’ legnagyobb barátságot mutatja. Ő rá P. Leo azért is bosszankodik, hogy véle viadalra szállani nem akar.
Szabó Dávid Urat a’ Nagy-Asszonyhoz tett Eucharisticonjai miatt, ’s Batsányi Urat a’ Magyarok’ Vitézségéért indúlatosan szereti: de Révait az Eroticumokért, azt mondja, már egynehányszor meg akarta csapkodni. Ha azokat Kazinczy írta volna (ezt veté hozzá), a’ ki Kálvinista, rossz neven nem venné; de Révaitól… Néki bíztattam, hogy Kazinczy az illyen crizisen fel nem akad, ’s csak azt kéri hogy meg ne dicsérje, mert nagyon szeret azok közé számláltatni, a’ kiket P. Leo veszedelmes embereknek tart.
Kazinczy NN-hez.
Veszprém,*Kazinczy NN-hez. <V. // HORVÁTH ÁDÁM.> // Veszprém, [A sorszám felülírva a címzés sorával. A javítás itt és a továbbiakban is sötétebb tintával, Kazinczy kezétől.]
Nov. 3d. 1789.
Láttam Horváthot, ’s ollyannak találtam,
*találtam <őt,> [A „találtam” utáni vessző utólag beszúrva.]
a’ millyennek képzeltem. Nem becsűlöm most kevesebbé, mint az előtt becsűltem, míg csak az enthusiasmus ragadozott ölelésére. Ennél többet nem mondhatok.
Octobernek utolsó napja vala az, midőn Budáról
*az, <a’> midőn <én,> Budáról
29dikben indúlván meg, Füredre értem. Nem gondolhatsz kedvetlenebb időt. Ködös volt az ég; sokszor alig lehetett háromszáz lépésnyire, ellátni,
*három száz lépésnyire <is> ellátni, [A szóösszevonás korrektúrajellel, a vessző utólag beszúrva.]
’s az ősz’ hideg szele a’ parázs esőt kocsimba
*parázs <essőt> kocsimba [Javítás a törlés felett.]
verte-bé. – Már látszott a’ Balaton; látszék a’ Tihanyi fél-sziget, ’s annak kősziklás hegyeinek bérczein az Apáturság’ kettős tornya; de olly homályosan, hogy azt kiláthatni szerencsének tartottam. Szőllők köztt kellett egynehány egymás mellett épűlt kis helységeken keresztül menni. A’ környék bokros, kövecses, dombos, mint
*környék <olly> bokros, kövecses, dombos, <vala>mint
a’ Torna Vármegyeiek; ’s engemet a’ Balaton és a’ szélén lévő szőlő-hegyek, (hol Gróf Szécsényinek benn a’ szőlő köztt egy két sorú nagy épűletje van) a’ Klopstock’:
Schön ist Mutter Natur-ja után a’ Zürichi szőlőkre ’s tóra, ’s valamelly kedves eltévesztés e vagy összehasonlítás által Bodmerre, Breitingerre, Gessnerre, Hirzelre ’s Horváthra álmodoztattak. Mi sokszor mondtam azon Óda’ végét, mellyet Klopstock a’ Bodmer’ látása után írt, eggy kevés változtatással az én gondolkozásom szerént:
Oft erfüllt das Geschick was das erzitternde
Volle Herz kaum zu wünschen wagt,
Wie von Träumen erwacht, sehn wir dann unser Glück,
Sehns mit Augen, und glaubens kaum.
Dieses Glücke wird mir, als ich das erstemal
Horváth’s Armen entgegeneil’.
Horváth Szántódon volt, túl a’ Balatonon, hová Tihannak kelle menni. Emberei oda útasítottak, mert ezek engem annak a’ Bárczaynak gondoltak, kit Urok, Munkácsról írt levelem után, ezekben a’ napokban várt vala. Lovaim nem mehettek tovább, annyira ki voltak fáradva; a’ helységben pedig hirtelen újakat nem kaphattam, mert azok a’ legelőn voltak. – A’ nap hanyatlani kezde, a’ köd Szántódot és Tihant közelébb mutatta, a’ mint van valójában; én repültem volna Horváthhoz; – – ezek reá bírtak, hogy Aszalayval ’s cselédemmel, eggy szövétneket vévén kezünkbe, gyalog útnak indúltam.
Te ezeket a’ kicsinységeket elúntad hallgatni, úgy e? – De tudjad, azon napon, a’ mellyen én Horváthot legelőszer szorítottam mellyemre, nekem semmi érzés nem volt kicsinység, ’s nem is lesz az soha.
Az út alkalmatlan volt; majd vizenyős réteken, majd meredek ’s nedves kő-sziklákon kelle mennem, ’s Tihan nincs közel: de a’ nyughatatlanság szárnyakat fűze lábamra, ’s míg a’ révházhoz értem a’ Tihani fél-sziget tulsó oldalán egészen elestveledett. Kevéssel az előtt menének-által a’ Hajósok, ’s csak reggelre vártak-vissza. E’ szerént én a’ révházban vontam-meg magamat, melly annyira teli volt, hogy több ember belé nem férhetett volna; ’s búsan képzeltem el, melly hosszu fog lenni éjjelem, hol sem ágyat nem kaphattam, sem egészen általázott öltözetemen kívül egyéb ruhám nem volt. Végre megszántak az Istenek, ’s valamelly lármázás azt jelentette, hogy a’ hajósok visszajöttek. Csak más nap akartak visszatérni; de leitattam lábokról, ’s megígértem, hogy ha majd holnap visszajövök, ismét megitatom; ’s égő fáklya mellett léptünk a’ hajóba. A’ legények daloltak, hátra dőltek, de sérelem nélkül, ’s igen későre vették észre hogy a’ csolnakot farral hajtják előre. A’ közepe’ táján a’ víznek eloltották a’ fáklyát, mert külömben az útat eltévesztették volna; ’s az inasom’ félelme (a’ kinek nem lévén Horváthja a’ kihez siessen, szíve haldoklói kínokkal küszködött) végtére csakugyan eloszla, mert szerencsésen eljutánk a’ parthoz, honnan Szántód felé a’ feneketlen ’s vermes ingoványon égő szövétnek mellett vezetett ismét a’ három ittas legény.
Elütötte vala a’ tizeneggyet, midőn Szántódra beértem, de Horváth még fen volt ’s dolgozott. Haszontalan volt feltenni hogy nevemet eggy ideig eltitkoljam; nem emlékezem egyébre, hanem hogy ezt mondám: Én vagyok –y, ’s mellyére szorúltam, ’s ajakaink eggyé váltak. Összefont karral jártunk fel ’s alá szobájában, dolgainkat emlegettük, ’s szívünk érzette, hogy boldogok vagyunk, hogy szerettetünk. – Nulla ancilla fuit, quæ dicta foras evulget. Nem vala oda haza felesége, ’s e’ szerént minden tartózkodás nélkül tettünk mindent annyira mintha régi ismérősek, testvérek volnánk. Mutatta azon helyet, hol Kazinczynak halálán kesergett, mutatta könyvei felett fityegő képét, verseit olvasgatta ’s dalolt, a’ mi néki elementuma. Közel vala 1 óra éjjel midőn csak számára készűlt vacsoráját felhozták; ettünk, dalolt, ’s lefeküdtünk.
Horváth harmincz esztendős, feleséges de gyermektelen, középszerű magasságu, igen nemes képezetű, de a’ mellyet szokatlan különösségeivel defigüriroz. Igen sokat hasonlítanak lineamentumi, kivált fekvő homloka ’s nyerges orra IV Henriknek Rubens által festett ’s Janinet által rézbe vésett ’s színekkel nyomtatni szokott képéhez, csak hogy ő ifjabb mint a’ Király akkor vala mikor festettetett. Igen fekete szálas bajusza elfedi száját; hajai pedig, mellyek természettől göndörök, mind oldalrol mind zopf gyanánt hátúl csombók módra vannak megkötve; veres paszomántos nadrághoz eggy tengerszínű rövid mentét veszen, ’s eggy kalpag módjára metszett nyusztos ’s veres bársonyu süveget. Vig, pajkos, tréfás, elmés és igen alkalmatos mindenre: de minden cselekedeteiből érettség, philosophiai csendesség és a’ mértéken túl ható, de nem vak áhítatosság látszik. Innen van, hogy ő még verseibe is valahol előhozhatja, religiosumokat egyvelít; ’s megvallja, hogy ha valamelly napon imádkozni elfelejtkezett, retteg, és magát nem tudja eggy hamar megnyugtatni; innen van, hogy gondolkozásának módja azzal, a’ mit az Oskolában beszívott és tanult, olly szorossan eggyezik; ’s innen, hogy a’ halál után várt állapotról mind verseiben olly gyakorta emlékezik, mind azt elmélkedéseinek tárgyaivá olly gyakorta tészi. De csak ugyan távol vagyon ő minden Lavateri phantastaságtól; elméje valóságos elmélkedésekhez szokott, ’s több férfiúi erővel bír, mintsem hogy Phantasmák által elszédítessék. – Szíve jobbíthatatlan, jóltevő, szelíd, erkölcsei tiszták, feddhetetlenek; ’s társasága igen kedves. A’ legkényesebb Parisi ízlésű Asszonyság is elfelejti hogy néki bajusz borítja-be száját, hogy hajai tornyokra nincsenek fürtözve, hogy dohány parfümírozta ruhájit; ’s gyönyörködve múlat társaságában. Cancellárius Gróf Teleky, Ő Exc. Gróf Szécsényi, Septemviralista B. Ráday, a’ mi Rádaynknak fija, a’ volt Tihani Apát Úr, őt kegyességekre ’s társalkodásokra méltóztatták.
Mennyit tudnék még írni, a’ mellyek az én Horváthomat közelebbről esmértetik. Férfiúi érettség, elevenség, pajkosság, tréfa, tűz, a’ legkedvesebb szelídséggel összeszőve, az, a’ mi őt a’ néző előtt kedvessé tészi.
Novembernek 2dikán már tisztább vala az idő; általeveztünk Tihanra, egynehány magyar verseket mondtunk a’ Balatonnak, ’s éjtszakára Füredre menénk, honnan ma délután jöttem ide.
Nem képzelheted el, barátom, melly kiesen-rút Tihan. Ollyan ő mint a’ toilette mellett űlő borzas lyányka, mikor bosszankodik hogy álmából felköltötték. Cybele anyánk a’ maga bizarrságát akarta mutatni mikor ezt a’ kis Cyprust csinálta. Szebb ánglus kertet nem lehetne készíteni sehol. Füredről jővén Tihannak darabos éktelen dombok, széles kőrepedések, két nádas tó, szántó földek, szőlők tolják magokat a’ néző elébe, ’s mindene van, a’ mivel a’ természet’ pusztaságát felpiperézni lehetne. A’ Helység kicsiny, és annak nagyobbodását remélleni nem is lehet, mert vidéki leányokat a’ lakosok a’ víz’ fáradságos felhordása miatt nem kapnak, ’s csak egymás’ házához házasodnak.
Füreden még fél napot mulattam. Az essős idő zárva tartott, annyira hogy csak a’ ferdőhez sem mehettem-ki, ’s Horváthnak a’ Balaton’ szélén most épűlő nagy házát csak messzéről láthattam. Szíves elgyengűléssel váltam el karjai közzül, ’s áldottam azt a’ boldog órát, a’ melly őtet nekem, ’s engem néki szűlt.