Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

Május’ 20dika vala a’ nap, mellyen nyolcz eszt. után ismét meglátám Debreczent. Mihelytt szekeremből kiszállék, bé sem lépvén szobámba, mentem Prof. Sárvári Úrhoz, ’s kértem, vezetne a’ Csokonay’ képe elébe, mellyet a’ nemzet’ dísze Ferenczy István Rómában faragott. Prof. Urat eggy ideig tartóztaták halaszthatatlan dolgai, ’s úgy űlék ott, mint a’ ki tűhegyeken áll. De végre menénk, ’s a’ látni olly nyugtalanúl vágyott, ’s e’ nyugtatlanságot olly igazán érdemlő mestermív előtt állottunk. Nem Csokonay; az nem szükség;^* ’s Ferenczy Csokonayt soha nem látta. A’ Plastica nem hasonlóságra törekszik, hanem szépségre, ’s ez valóban szép fej. Ez vala szükség. Éljen, éljen Ferenczy!

A’ fej természeti nagyságú, ’s nem lenéz, mint az olly büsztek, mellyeket magasan akarnak polczra állítani, hanem fel inkább, mint a’ melly asztalon állítatik-ki. Az arcz gyönyörű, bájos; az orr nemes, a’ száj szépen metszett, a’ szemcsillag gyengén van kijegyezve, ’s nem egészen vakon hagyatott. A’ hajfürt’ játéka szép. A’ borostyánág nem horizoni vonásban keríti-meg a’ főt, hanem felmegyen a’ fül mellett, ’s a’ homlok’ közepén ér eggyüvé, mint az Imperátorok’ fejein. De óhajtottam volna, maradt légyen el a’ felöltött mente és dolmány, mint a’ kravát marada-el; mert a’ nyak egészen meztelen. Meg nem foghatám, mi indítá Ferenczyt, a’ poetai és a’ modern ízlést eggyesíteni. Végre elhitetém magamat, hogy ezt az a’ bajusz cselekedte. Tudta a’ lelkes Művész hogy bajuszt szakál nélkül ott csak Mirmillók hordának, ’s a’ mente és dolmány által akará, gondolom, motiválni, hogy a’ szájt szőrrel^* adá. A’ mente felett a’ palástnak látni kisded részét, mint a’ John’ rezén.

Mind ezekhez, érdemlett védelmére az Iskola’ Előljárójinak, eggy két szót azon hely’ és azon fonákság eránt, a’ hol és a’ hogy a’ büszt még mostan áll. – A’ Bibliothéca’ palotája eggy közfal által két hasonló részre van osztva, ’s a’ közfalon három ív nyílik ajtó gyanánt. A’ középső ívvel eggy lineában áll az ablak mind az új Templom mind a’ Collégium felé, ’s így a’ büszt jobbról és balról eggy mértékben kap világítást^* és árnyékot, vagy inkább minden fény és árny nélkül áll. Rosszabb helytt így a’ büszt nem állhatna. Még irtóztatóbb gondolat vala, hogy a’ szegény Csokonayt itt eggy kalitkába zárák; eggy lámpa formájú tok alá van dugva, hogy el ne lepje a’ por. Ha majd azon rendben lesz a’ Bibliothéca, mellyben lennie kell, marad hely áltellenben az ablakkal, hol annak eggy oszlopocska állítassék.

A’ középív felett függ Dr. Szombathy Józsefnek, a’ Pest felejthetetlen Orvosának, a’ mint a’ festéklés után hiszem, Dónát János által igen híven festett portréja, olajban ’s természeti-nagyságban. Ez, eggykor Séniora Debreczennek, huszonöt ezer forintot hagya Chémiai Tanítószék’ alkotására.

A’ Collégium’ két frontonos és corinthuszi rendű oszlopokkal kevélykedő épűletéhez Generális Péchy Mihály csinálta a’ rajzolatot. Ez is itten tanúlt.

A’ régi Templom’ helyén 18 épűlt^* új Templom és a’ Collégium közt el vagynak seperve azon viskók, mellyekben hajdan Varjas és Kocsi Professorok szállásolának. Ha majd a’ Város’ Erdőmestere Szabó Úr felneveli a’ maga platanuszait, bignoniájit, Debreczennek ez a’ hely lesz sétálója.

A’ Templom elfedi a’ Collégium’ igen is pompás épűletjét, ’s az Útazó meg nem fogja érteni, mint ejthetének illy fonákságot, holott azt^* minden más helytt állíthatták. Úgy akará a’ tiszteletre külömben olly igen méltó Domokos Lajos Úr. Az nagy, és – ízetlen;^* két rézzel-fedett, igen magas vitorlájú tornyát látni irtóztató.

Beregszászi^* Úr, Rajz-Tanító, megajándékoza az új Templomnak rézre maga által metszett^* táblájával. Debreczennek ezen Iskolára nagy szüksége van. Bár minden tehetős szűlék feljártatnák gyermekeiket, hogy ha majd idővel építeni fognak, tudják mit nem szabad tenniek, ’s ne rutítsák-el a’ Várost a’ magok’ szépítéseikkel.

A’ betört fedelű, gerendákkal támogatott falú Városháza’ szomszédjában, de hogy ez és az közt eggy úcza vonúl, félig készen áll a’ Bek Pál Cs. K. Kamarás’ palotája, melly Debreczennek kérdésen kivül első épűlete lesz. A’ Városháza’ kapuja felett látni az S. T. monogrammot (Enyingi Török István), ’s az 1558. eszt. számát. Nem sokára rá szorítja a’ kénytelenség, hogy újat állítsanak, melly eddig is nem rajtok múlt.

A’ nagy úczán eggy^* gerendákból rakott híd mégyen végig, a’ sár, nem a’ víz ellen. Az őszi ’s tavaszi holnapokban külömben itt lehetetlen volna járni. Most csatornák^* vonatnak a’ nagyobb úczákon, de a’ mellynek kevés hasznot ígérnek. Nincs hová folyjon a’ mocsok.