Töredék eggy Útazó’ Leveléből.
Májusnak 20dika vala az a’ nap, mellyen én, nyolcz esztendők után, ismét meglátám Debreczent. Mihelytt szekeremből leszállék, bé sem lépvén szobámba, mentem Prof. Sárvári Urhoz, ’s kértem, vezetne-fel a’ Csokonai’ mellyképe elibe, mellyet a’ nemzet’ dísze Ferenczy István faragott Rómában. Prof. Urat nehány perczekig tartóztaták halaszthatatlan dolgai, ’s úgy űlék ott, mint a’ ki tűhegyeken áll. De végre menénk, ’s a’ látni olly nyugtalanúl vágyott ’s e’ vágyat olly igazán érdemlő Mestermív előtt állék. Nem Csokonai; ’s az nem is szükség, ’s Ferenczy Csokonait soha nem látta. A’ Plastica nem a’ Hasonlóságot tette czéljává, hanem a’ Szépítést; ’s ez valóban szép fej. Ez vala a’ szükség. Éljen, éljen Ferenczy!
A’ fej természeti nagyságú, ’s nem le néz, mint az olly büsztök, mellyeket magasan akarnak polczra állítani, hanem inkább fel, mint a’ mellynek elrendeltetése az, hogy asztalon álljon. Az arcz gyönyörű, bájos; az orr nemes; a’ száj szépmetszésű; a’ szemcsillag gyengén van kijegyezve, ’s nem egészen vakon hagyatott. A’ hajfürtöknek szép a’ játéka. A’ borostyánág nem horizontális állásban keríti-meg a’ főt, hanem felmegyen a’ fül mellett, ’s a’ homlok’ közepén ér eggyüvé, mint az Imperátorok’ fejein látjuk. De óhajtottam volna hogy a’ felöltött mente ’s dolmány maradt légyen el, a’ hogy a’ kravát egészen elmaradt; mert a’ nyak itt egészen meztelen. Meg nem foghatám, mi indítá a’ mi Ferenczynket ennek a’ poetai ’s ennek a’ modern ízlésnek eggyesítésére. Végre elhitetém magamat, hogy azt az a’ bajusz! cselekedte. Szegény Csokonai! ha te ezt tudád vala, nem növetted volna meg utolsó esztendeidben! Ferenczy tudta hogy bajuszt szakál nélkül ott csak a’ Mirmillók hordának, ’s a’ mente ’s dolmány által akará, úgy hiszem, motiválni, hogy a’ büsztöt azzal a’ szőrrel adá. – A’ mente felett eggy kisded részét látni a’ palástnak; mint a’ John’ rezén.
Elbájolva állék sok ideig a’ szépen gondolt, ’s igen szépen dolgozott fő’ szemléltében, ’s óhajtottam volna hazánknak ezt az ifjú lelkes Mívészét szívemre szoríthatni. Mit fog ő adni ezután!
De mind ezekhez, az Iskola’ Előljárójinak érdemlett védelmére, eggy két szót kell mondanom azon hely és azon szokatlan ’s botránkoztató mód eránt, a’ hol és a’ hogy az alabástromból faragott ’s Carrárai márvány talpú büszt még most áll.
A’ Bibliothéca’ palotája eggy közfal által két hasonló részre van hosszában osztva, ’s a’ közfalon három ív nyílik ajtó gyanánt. A’ középső ívvel eggy lineában áll az ablak mind az új Templom, mind a’ Collégium felé; ’s így a’ Csokonai’ feje jobbról és balról kapja a’ világosságot és az árnyékot, vagy inkább minden fény és árny nélkül áll. A’ ki a’ dologhoz ért, tudja, hogy így a’ Ferenczy’ míve épen ott van, a’ hol lennie nem kellene. – Még irtóztatóbb gondolat vala, hogy szegény barátomat itt kalitkába zárták. Eggy lámpás forma tok alá van dugva, mint az ezen felakadott Néző gondolja, hogy meg ne lepje a’ por. Ha majd a’ Bibliothéca azon rendben lesz, mellyben lennie kell, most nem úgy van, marad hely az ablakkal általellenben álló fal előtt, hova eggy oszlopocska állíttassék a’ büsztnek. ’S félnek az Előljárók, hogy valamelly gondolatlan ismét szennyet ejt a’ faragványon, mint az, mellyet valamelly ügyetlen kéz a’ felállításkor a’ bajusz’ jobb fele mellett ejte.
A’ Csokonai’ íve felett függ Dr. Szombathy József Úrnak, a’ Pest’ felejthetetlen Orvosának, a’ mint a’ festéklés után hiszem, Dónát által igen híven és szépen festett portréja. Ez huszonöt ezer forintot hagya a’ Chemiai Tanítószék’ alkotására.
A’ Collégium és új Templom között el vagynak seperve azon viskók, mellyekben hajdan Prof. Varjas és Kocsi Urak szállásolának. Ha majd a’ Város Erdőmestere, Szabó Ur felneveli a’ maga Platanuszait, Bignoniájit, ’s Jegenyéjit, ’s Canádi Nyárjait, Debreczennek ez a’ hely lesz sétálója.
Ferenczynek
*Ferenczyknek [Emendálva.]
csudálása után betértem a’ Rajz Iskolába, ’s Prof. Beregszászi Pál Úr, ennek Tanítója, megajándékoza az új Templomnak maga által metszett réztáblájával. A’ krétával és törlővel dolgozott antik fejek a’ megholt Prof. Kis Sámuel Úr’ dolgozásai. Debreczennek ezen Iskolára nagy szüksége van. ’S bár minden tehetős szűlék’ gyermekei járnának-fel itt, hogy ha valaha építetni fognak, tudják mit nem szabad tenniek.
A’ betört zsindelyezetű, kidőlt, ’s gerendákkal támogatott falú Város-házának tő szomszédjában, de hogy ez és az között eggy úcza vonúl, emelkedik Mélt. Téglási Bek Pál Cs. K. Kamarás és Consil. Úrnak nagystílú palotája, melly Debreczennek kérdésen kivül első épűletje lesz. Eggyik szeglete már kész. Sok épűletje Debreczennek ízetlenséget kiált, még ha czifra is, ’s nagy részint épen az által, hogy czifra. Kevés érti itt, mint másutt, hogy a’ czifra rutít és nem szépít; és hogy a’ ki az Architecturához nem ért, vétkezik ha a’ jó Architectust mesterezi.
A’ Város-háza’ kapuja felett látni az S. T. monogrammját, az Enyingi Török Istvánt, ’s az 1558 esztendőt.
Az úczákon végig csatornák vonatnak; most a’ Német-úcza’ kapujánál rakák azt; hogy a’ mocsok kiszivárogjon.
Külömben engem itt a’ Város Consulának, Tekint. Fáji Fáy János Urnak, nekem kedves rokonomnak, – és régi kedves barátomnak Tekint. Nagy Gábor Prókátor Úrnak, kincseik foglalának-el, és sok napokig.
Nem képzelhetni, ez a’ két lelkes férjfiu mit gyüjtött-össze, és mit bír. Ennek Bibliothecája, azon vesztesége után mellyet az 1811diki tűz által szenvede, és a’ mellyet az Erdélyi Muzéum’ Olvasóji az én Epistolámból ismernek, álmélkodást érdemlő bővségben bírja a’ Typographiai luxusz’ czikkelyeivel, a’ Bodoni királyi pompájú nyomtatványival, a’ legdrágább rézmetszésű Munkákkal, a’ mi a’ régi és új Literatúrára tartozik; a’ legdrágább czikkelyeket, gyönyörűségre és haszonra. De a’ Magyar Dolgokra tartozó Originálok’ XXXVI Köteteit, mellyek a’ tűz által elemésztettek, semmi gazdagság, semmi gond nem adja-vissza!
Fáy, a’ Püspök Klimó’ testvérének gyermeke, nevezetes Pénz-gyüjteményt kapott nagybátyjától ajándékba, melly eggykor negyvenezerre becsültetett; olajfestései házánál, ’s a’ Piaristáknál, eggy Kereskedőnél, és a’ miket Egerben hagyott, mivel el nem férnek szobájiban, húszezeret érnek; ’s most a’ Könyvvásárlás’ szép dühe szállotta-meg. Az ő birtokában van a’ Sylvester’ Magyar Grammaticája, mellyet én 1804 lopva másoltattam-le; itt eggy két úgy-nevezett Album (Stammbuch), mellyből az Isaacus Newton, az én iskolai kedves tanítóm, Samuel Werenfels és Joannes Alphonsus Turretinus, az ifjabb Apafi Mihály, Teleki Sándor, ’s Cancellárius Bethlen Miklós névírásaikat, és sok másokét, lemásoltam. Itt Gaudentio Ferrarinak eggy igen szép Nativitása, mellyet Fáynak 1200 forinton én alkudtam-meg 1812., itt Domenichinónak eggy szép szenvedő Idvezítője ’s Judithja, a’ kettő négyezeren; és sok egyéb, mellyet a’ hely mind megnevezni nem enged, de a’ mellyről nem sokára bővebben fogok szóllani.
És minthogy itt festések és névírások felől vala szó, nem hallgathatom-el, hogy Váradon Szolgabíró Kapolcsi Domokos László Úrnál ismét, ugyan-csak eggy igen nevezetes Albumból, a’ Fóris Otrokocsi Ferencz’ névírását másolám-le, ’s nála találtam nagyatyjának Domokos Lajos Bihari Táblabíró és Dietai Követ Úrnak magyarra halála előtt két esztendővel (1802.) fordított Telemachját. Ez a’ halhatatlan érdemű férjfiu ellensége vala az úgy nevezett új Magyarságnak. De ezt: olvastatja magát (Előbeszédében) mint igazi Neologus merte.
Váradon a’ Püspöki szép és nagy Templomban ’s a’ Vármegye’ házában a’ Mesterség’ barátja sok látni valót fog találni. Az oltártáblákat talán, a’ Kuppolát és a’ Vármegye’ házában függő allegoriai képeket ’s a’ Szent Istvánét és Szent Lászlóét ’s a’ Báró Patatich Ádám Püspökét és Fő-Ispánét, bizonyosan, Schöpf (vagy talán Schröpf) festette; mert a’ névre nem egészen emlékezem; negyven esztendeje hogy őtet Rádaynál látám al fresco dolgozni. De a’ Vármegye’ háza’ palotájában Therésiát, gyászában, Józsefet, a’ Szent-István Rendje’ talárisában, talpig, Hickel József Udv. Festő dolgozta, 1772.; Cancellárius Teleki Samuelt, féltestben ugyan ő, 1790 után. Ott áll most hazánk’ Fejedelme és Nádora, talpig, Krafft Pétertől 1822., a’ fejek Isabey után, Feldmarschali magyar uniformisban. A’ fejér mentének olly játékot ada a’ színleléssel, hogy azon nem lehet nem álmélkodni, ’s arcz, állás, festéklés, minden gyönyörű.
Kazinczy Ferencz.