Szemere
*[A szöveg és az előtte található fogalmazvány eredetileg folytatólagosan lett beszámozva, így az „V.” fejezetszám olvasható a „Szemere rám bízá, hogy a’ mit csak magadnak akarék elmondani…” kezdetű rész felett. E három mondat utólag be lett keretezve – nem állapítható meg, hogy ez Kazinczy változtatása-e. A bekarikázás vonala metszi az „V.”-ös fejezetszámot, azaz törlésnek is tekinthető. E sorok alatt utólag lett beírva az „I.”-es fejezetszám, és utólag lett átjavítva az eredetileg „VI.”-os fejezetszám „II.”-re a „Közelít az idő, édes barátom…” kezdetű rész felett.]
rám bízá, hogy a’ mit csak magadnak
*
[.]agadnak [Átírás.]
akarék elmondani, mondjam el az ő Muzáriona’ Olvasójinak is, mert a’ dolgok ezeknek is érdemlik figyelmeket. Engedek kívánságának. Végye azt az Olvasó mint csak neked mondottat.
I.
Péczelen a’ mi Szemerénénk, akkor még Fáy József Úr’ özvegye, engem azon szobájába szállított, honnan a’ Rádayak’ Kastélyára legkedvezőbb a’ kilátás. Tisztelet’ érzéseivel pillanték által azon falakra, mellyek közt ifjuságom’ legszebb szakában olly szép napokat ’s éjjeleket éltem; ’s vettem tollamat, ’s lerajzoltam azt, hogy Életemhez vignettként metszethessem. Péczel, hol három Rádayt ismertem, és a’ hol a’ mi Szemerénk született és lakik, felejthetetlen lesz a’ nemzet előtt, még mikor ezen Kastélyt
*
kastélyt [Átírás.]
a’ sok századok eltemetik is.
Meglátám az udvarról a’ Kápolnát a’ köz temetőben,
*
teöz temetőben, [Átírás.]
hol a’ három Ráday − Gedeon, a’ tudós; a’ második Gedeon, a’ Koronaőr; ’s annak és ennek
*
ennek és annek [Átírás.]
hitveseik Szent-Pétery Katalin és Gróf Fáy Susána; ’s ennek és a’ Koronaőrnek fija Pál, a’ Játékszín’ nagy barátja, már alszák az örök álmot. A’ Kastély’
*
kastély’ [Átírás.]
mostani Ura, Gedeon, testvére Lászlónak és Annának a’ Gróf Nádasdy László’ özvegyének ’s Erzsébetnek Báró Pronay Albertnének, megengedé, hogy a’ Kápolna’ déli oldala mellé eggy ákáczot ültessek. Hajtson az gyökereket, ’s hirdesse hűségemet a’ nagy és nemes-lelkü Megholtakhoz; és ha majd a’ sok esztendők kidöntik is tövéből, neveljen új sarjadzatokat, mint
*tövéből, mint [Beszúrás a sor alatt.]
a’ Ráday ház, melly többször vala már [közel] kidőléséhez,
*már kidőléséhez, [Emendálva.]
de a’ mellynek jó fijait ’s két gyönyörű leányait virágzani, sok századok’ lefolyta után is örömmel látjuk.
Közelít az idő, édes barátom, mellyben hat holnap múlva elhagyom
*mellyben elhagyom [Beszúrás a sor felett.]
Pestet, ’s visszatérek eggy szeretett jó asszonyt ’s négy fiamat és három leányomat meglátni, kiket a’ példátlan igazságtalanság tizenkilencz eszt. olta nyomorgat.
*olta <ront és> nyomorgat.
Mint az élet’ szélén nézünk vissza eltünt esztendeink’ sorára, úgy én azon tizeneggy holnapra, mellyeket tavaly és ezidén itt éltem el, Szemerének
*el, <mint> Szemerének
vendége, két egymásból nyíló szobában. Melly szép sors juta a’ megbecsűlhetetlen embernek, ki Péczelen reggel béfogat, ’s három óra alatt
*óra <múlva> alatt
Pesten van, ’s ismét Péczelen estve, ha úgy akarja. Illy közel az ügy’ embereihez, mindent láthat, hallhat, tudhat, a’ mire szüksége van. Tanulónak,
*Tanulninak, [Átírás.]
dolgozónak anyavárosban kellene lakni; de nekem falu az elementumom.
Midőn tavaly lejöttem Februáriusban, Jankowics, a’ halhatatlan
*Jankowics, <az> a’ halhatatlan
férfi, levelei által híva meg vendégének, ’s olly jelentéssel, hogy Kézíratainak szobájában leszek szállva. Lakhatik e Király kevélyebben? De tüdőgyuladást kapván az úton, Szemere elfoga, valamig felgyógyúlandok, ’s így osztán megmaradék nála. Ismét láttam, ’s annyi esztendők mulva régibb barátimat, Prépost Fejér Györgyöt, Vitkovicsot, Sztrokayt; itt
*barátimat, <Vitkovicsot, Sztrokayt,> Prépost Fejér Györgyöt, Vitkovicsot, Sztrokayt; <Helmeczit> itt
az újakat, kiket látni olly igen óhajtottam, Kisfaludy Ká-
*[A szó és a szöveg vége hiányzik, a következő lapok ismeretlenek.]