Kassa, Jun. 19d. 1789.
El nem képzelheted millyen nehezen jöttem-ki Miskóltzról! De az nem is lehete másképpen, minekutánna benne öt napot a’ leg-érdemesebb emberek’ tarsaságában tőltöttem-el. – Három órakor reggel már fogva vóltak lovaim; ’s nem tőlt belé két óra, míg Szikszóra értem, noha azt ide eggy Statiónak tartják. Ennyit teve a’ reggeli égett-bor, és a jó áldomás’ ígérete!
Ez a’ görbe-Ország Forró mellett kezdödik, és egész Hidas-Némethiig tart, és így jó három mért földnyire. Kotsisom azt beszéllte, hogy Abaújnak eggy egész Szolgabírósága, mellyet Csereháti Járásnak neveznek, szint ollyan mint a’ Garadnai Környék. – Kár, hogy azt Garadnai Járásnak nem nevezik. Ez a’ fertelmes szó egészen hozzá illene görbeségéhez.
De előttünk a’ Város! – – Eggy hegyszögben fekszik az, körül-véve mindenfelől az apróbb vagy magassabb hegyektől, mellyek közzűl az, a’ melly túl rajta minteggy fél órányira emelkedik, leg-magassabb, és a’ Bétsi néma Barátokéhoz hasonlít, tsak hogy tetején semmi Klastrom nints, és hogy óldalait darabonként szántogatják. Az enyészetre fekvő dombok gabonát, a’ keletre fekvők pedig bort termenek. Ezek közt a’ Város alatt le-folyó Hernád szép réteket mosott, ’s nintsen-is más felé Kassának semmi nyílása azon kívűl, a’ mellyen én jöttem. A’ Város hossza a’ Chausséval eggy lineában fekszik, s ez tsinálja hogy az idegen Útazó, míg a’ Városba bé-nem ér, a’ kevély nagy Templomon ’s egynehány tornyon kívül nem lát egyebet hanem tsak setét zsindelyezetet. – A’ külső-város széles helyen, de nyomorúltt viskókból épűl; ’s a’ min szemem nagyon fel-akadt az, hogy az Útazó, midőn Kassa felé közelít, leg-elől is akasztó-fát és temetőt lát. – – Nem lehetett vólna é a’ temetőnek eggyik vagy másik óldalon helyet találni? – ’s be szép spectaculuma vólna a’ Chausséen kotsikázó Kassai Szépségeknek, ha közel hozzájok hóltt testek lebegnének a’ kőtelen, ’s a’ Nap-enyészeti szellő dög-párát lehellne feléjek.
Nyóltz óra után vala az idő, midőn Kassára bé-értem. Kotsisom a’ fekete sashoz vitt, azt állítván hogy a’ Városban bent több Fogadó nintsen; ’s én meg-is nyugodtam rajta, mert az épűlet kűlső formája sokkal bíztatott: de ójjon az Isten minden útast tőlle. Közel kelle eggy fertályig várokoznom, míg a’ sok béna Vendég-fogadói Nymphák, a’ konyhát üressen hagyván, fülön fogva hozták-elő a’ Kellnert. Nem kaptam szobát az útszára, mert azok el-vóltak foglalva egyről eggyig, ’s eggy tömlötz forma setét szurdékba vontam-meg magamat. – Parantsol valamit vatsorára Nagyságod? kérdé a’ Kellner, mihelyt a’ lábomat a’ küszöbön bé-tevém. – Esznek itt Idegenek? – Ó számosan! – Mikor? – Fél óra múlva. – ’S kik? – Gavallérok, ’s más ifjú emberek ő Excellentziájától, a’ Vármegyétől, ’s az Unter-Commissiótól. – Jó! én köztök eszem. – Elő-vettem páltzámat, ’s ki-mentem körűl tekinteni a’ Várost.
De jaj annak, a’ ki itt gyalog jár! Az apró hegyes köveken, mert illyennel van ki-rakva a’ Város, úgy el-fáradtam már is, mintha egész nap homokban jártam vólna.
MÁSODIK LEVÉL.
KASSA.
Héti-vásár. Metzenzőfök. Élés’ drágasága. Physiognomiája ’s őltözete a’ Kassa körül lakozóknak. Hohér legény és kutya öldösés. Architecturai ízlés. Baróti Szabó Dávid, ’s más Kassai Magyar Irók.
Kassa, Jun. 20d. 1789.
Ma későn mentem-ki az útszára, mert a’ tegnapi éjtszakázás után méljen el-aludtam; ’s azt annyival inkább sajnálom, mivel a’ héti-vásár, mikor a’ ki-sétálás nékem eszembe jutott, már oszlani kezde, és így sokat nem láttam azok közzűl, a’ miket láthattam vólna. Tsak-nem fél-óráig tolongván a’ pályinkát, vajat, tejet, tojást, zőldséget és gyümőltsöt árúló külfőldi Asszonyok közt, kik közzűl sokaknak zsidós őltözete Nemzeteknek külömbözését nyilván mutatta, eggy vasat árúló Metzenzőffel kezdettem beszélleni. Ez már bé-rakodott vólt, ’s tsak azt várta hogy Kotsissa egynehány zsák meg-vett gabonát hordasson-elő, ’s örült hogy míg emberei elő-kerűltek, valakivel beszéllgethete. – Im’ ez az, a’ mit tőlle tudok. Abaújnak Szomólnok és Jászó közt fekvő hegyeiben fekszik mind Felső, mind Alsó Mettzenzőff. Ebben a’ két Helységben van az egész Colonia, ’s három esztendővel ez-előtt még a’ Jászai Praemonstratensis Praelatus bírta, most a’ fundus Religionariushoz van vetve, ’s Cameralis Tisztek által administráltatik. Sovány határok elégtelen arra, hogy őket el-tartsa, ’s e’ szerint a’ szegényebbek az esztendő nagy részét másutt tőltik-el, ’s árkok’ hányásával, ortással ’s zsindely-hasogatással keresik élelmeket. Bányájok vasat és ezüstöt ’s rezet-is terem. Az Asszonyok Német Országból ki-hozott őltözetek’ nemeit ekkorág-is meg-tartották: a’ Férfiak pedig setét kék posztóból készűltt Magyar ruhákban járnak, de közönséges Nyelvek érthetetlen Némettség. – Tiszta levegőjök, egésséges forrás-vizek, főképpen pedig a’ sanyarú élet és a’ munkásság őket ízmos tagúakká, erőss egésséges emberekké tette. Hitelesen beszélltetett előttem, hogy eggy alsó-Mettzenzéfi születésű – – – a’ telí hordó bort, melly 180. itzéből áll, fel-emelte, ’s belőlle jó kortyot ivott.
Kassa mindennémü eleséggel bővölködik, valamit kívánhatni. A’ Szikszó termékeny környékei, ide számlálván Borsodnak-is eggy részét, néki gabonát; a’ Zemplényi Hegy-allja; Göntz, Héjtze és Szikszó bort, Kassának környékei zöldséget, a’ Szalántzi erdőség pedig bőv makkolást ád; e’ szerint Kassán vagy óltsó lakásnak kell lenni, vagy ha az nintsen, azt nem a’ Természet és a’ Népesség, hanem a’ rendetlen politia tsinálja.
A’ fejér köz-nép, melly mind eggyig tóth Leányokból áll, ábrázatjára ’s termetére nézve szép. Mindég lehet két rútra nyóltz nem rútat fel-tenni: de motskos őltözetek természeti kedvességekből sokat el-veszen. A’ Metzenzöfi és Miszlókai Leányokat és Menyetskéket ellenben kedvesség nélkűl való Nationalis Physiognomiájok szint olly könnyen ki-esmértetheti, mint a’ tóthokat a’ közönséges szőkeség. Ötven közt-is nehezen lelhetni eggy barna hajú tóth leányt.
Még talám tovább fetrengettem vólna a’ Vásárlók között, ha eggy Hundslóger (úgy nevezik azt a’ hohér legényt itt, a’ ki a’ kutyákat öldösi) tőllem nem meszire embertelen tsapásival el-nem iszonyított vólna. Le-ütötte a’ kutyát ’s farkán fogva vitte eggy veres színnel békentt ernyős lecticára. – Nem jobb vólna é a’ kutyák’ pusztítására más napot rendelni? Miért kell a’ falusi gazdák’ kutyáit a’ Kassai Tanátsnak pusztítani?
Tíz óra tájban fel-mentem a’ felső kapu felé, hogy a’ nagy-útsza’ épűleteit, ’s a’ Város kűlső fekvését láthassam. – Ezt az útszát Urak’ útszájának (Herrn Gasse) hívják, mellyet meg-is érdemel, mert a’ házak rajta gustussal kezdenek újjúlni. Tsak az kár, hogy gyakorta a’ leg-szebb szomszédságban füstös falú házak állanak, ’s zsindelyezetekről hosszan nyúlnak, ki az útszára, a’ fa tsatornak. – Külömben igaz architecturai ízt még a’ leg-kőltségesebb épűleteken sem találhatni. A’ Város-házának facadja olly aranyos mint eggy rátz templom: ’s a’ Toskánai vagy Dóriai Rend simplicitása helyjett, borostyán fonadékok ékesítik az Altánát tartó Oszlopok’ Capitáljait. Igy, az igaz tzifrábbak: amúgy mezítelenek lettek vólna.
(A’ többi következik)
[1. kötet, 4. szám, VI.]
ÚTAZÁSOK.
KASSA.
(Lásd az Orpheus 1. Dar. 80dik óld.)
Jun. 21dik. 1789.
Tizenegy óra tájban Prof. SZABÓ DÁVID Urat kerestem-fel. Eggy három sorú nagy épűlethez vezettek, mellynek bádoggal bé vontt kettős tornya ’s a’ leg-szebb hellyen fekvése ki-találtatták vélem, hogy az eggykor Jézsuitai birtok vólt. Ők a’ helly-választásban is Mesterek valának. – Szerentsém vala oda haza találni. Breviariumával járt fel ’s alá szobájában, ’s egész emberséggel fogadott ugyan, de úgy még is, hogy vehettem észre, hogy háta-gerentze Complimentekre hajlani nem tanúlt.
5La Physionomie ne se montre pas dans les grands traits, ni le caractére dans les grands actions: c’est dans les bagatelles que le Naturel se de couvre. – A’ Physiognomiát nem lehet nagy vonásokban, sem a’ Characteri tulajdonságokat nagy esetekben ki-esmerni: ezek magokat kitsínységek által nyilatkoztatják-ki. – Emile de Rousseau Tom. II. Livre IV. – Az illyes festegetésekből esmerjűk Archenholznak utazásaiban Angliának ’s Itálianak nevezetes Fiait tsak-nem annyira mintha őket magunk láthattuk vólna; ’s ha Olvasóim közt tsak tíz lessz is a’ ki meg-ért, keveset gondolok véle, ha a’ nagy sereg mosolygani fog-is gyermekségemen!
Litterátori atyafisággal szorította-meg kezemet, ’s kért hogy üljek-le. Tsak hamar Versei felől kezdettünk szóllani. Halld azt, a’ mit önnön magától tudok. – 1773ban Besztertzén Zólyom Vármegyében eggy RAUCH IGNÁTZ nevű Jézsuita Társa kérte, hogy a’ Klopstock és Sined példája szerint probáljon írni Magyar Verseket, hogy láthassák, ha a’ Magyar hexameterek és Lyrikumok a’ Görög ’s Római hangzathoz hasonlítanak é inkább vagy a’ Némethez? SZABÓ tőle kért thémát, és mértéket; ’s képzeld melly kevés poétai ízléssel bírt a’ Német! azt adá, a’ mellyből az:
Eggy izmos tsatlós és Imperiomban eggy Prédikator Tiszteletes Úr nálunk kezdetű nem tudom mi leve. – SZABÓ látta a’ dolog’ szerentsés sikerét, ’s sietett koszorút fonni azon virágokból, a’ honnan még senki homlokát nem kerítették-körűl a’ Muzsák. Sőt kevéssel azután meg-értvén hogy RÁJNIS már rég-ólta ír illyeneket, némelly darabjait közlötte véle; ’s ohajtani látszott, hogy kettejeknek Munkáik a’ Hoschius és Wallius példája szerint eggyütt lépjenek nap-fényre. Nem tudom min és kin múlt hogy ez a’ szándék nem tellyesedett; elég az, hogy SZABÓ meg-előzte a’ Nonum prematur in annumot váró RAJNIST, ’s tsak ugyan
elébb tálalt a’ mint Verseinek utólsó ki-adásában el-keseredve említi,
mint az, a’ kinek már akkor ebédje, vatsorája is kész vólt, mikor ő a’ főzéshez fogott. Mi leve a’ dologból? Négy esztendő múlva az az 1781ben meg-jelene RÁJNIS a’ Helikoni Kalaúzzal, ’s nyilvánságossá tette időbeli elsőségét, úgy míndazáltal hogy sem SZABÓT, sem RÉVAIT kik nálánál hamarább kőltek ki, (ámbár egyéb aránt Prosodiai törvényeiben SZABÓval ellenkező allításai nintsenek tzélozás nélkűl) vilagosan és tsípősen nem bántotta. – Érzette SZABÓ mit vesztett ezen munka meg-jelenésével, a’ bírtt elsőség ditsőségéből, ’s ezen viszás ’s kedvetlen érzések közt írá
ki nyertesét mellyben hajdani szerzetes Társa ellen
ki-vezetvén a’ derék dandárt, RAJNISON
tsatázó martalékot szedett, ’s RÉVAIT is kedvetlen nevezetekkel illette.
6Lásd a’ 73. és 74dik óld. a’ ki Nyertesnek; öszve-vetvén azzal a’ mit Révai Po-sonyban 1781ben ki-jött Elegyes Verseinek 108dik. óld. mond.
– Tanátsosabb lett vólna oda engedni RAJNISnak az időbeli elsőséget, mellyet verseiben úgy is meg-adott nekie,
7Kőltem. Munk. IIdik Kötet 55. óld. Nálam most vettetik a’ kert, Nálad már ki-virúlt. – – – tegnapi gazda vagyok.
’s el-hallgatni.
’Αξομενος, Διος ύιον, εκηβολον Αππολλωνα.
Tudod hogy a’ RAJNIS RÉVAI ’s SZABÓ közt támadtt pör felől sokan sok-féleképpen ítélnek; tudod hogy mind RAJNISra, mind RÉVAIra is hogy SZABÓT tehén úton tsammangónak ’s egyébnek nevezte, sokan nehezteltek; ’s én kész vagyok meg-vallani még a’ Versengő Felek előtt is, hogy ezen ízetlenségben sem nem gyönyörködtem soha, sem (ha szabad úgy szóllani) azt jóvá nem hagytam; kész vagyok meg-vallani azt is, hogy mind RAJNIS, mind RÉVAI élesebbek vóltak, mint óhajtottam vólna: de más részről, ha a’ dándárt, ha a’ martalékot, ha a’ RÉVAI által vissza-mondott tehén úton tzammogót látom a’ ki-nyertesben, öszve teszem a’ kezemet, mellyel talám már követ emeltem a’ kettő ellen, ’s azt tudakozom a’ mit RAJNIS tudakozott, hogy midőn valaki bosszangatja, gyáva gyermek modjára fog é tsak fityogni?
Talám majd vége lessz már ennek a’ tsatázatnak is. SZABÓ fel-tette magában, hogy többé nem válaszol Ellenkezőinek motskolódásaira; illyetén fogadással fejezi-bé a’ Magyar Museumhoz ragasztott levelét BATSÁNYI is; RÉVAI pedig midőn utólszor véle vóltam sajnálkodva beszélt a’ dologról, ’s azt állította hogy erre a’ nemtelen viadalra, ha el-szenvedhette vólna a’ nyilvánságos meg-bántást, soha sem szállott vólna. Egyedűl RAJNIS, a’ έκηβολος RAJNIS az, a’ kiről nem hiszem hogy még egyszer ne szólljon, mert őt olly Oroszlánnak esmerem, a’ ki a’ mellette szelíden el-menőket nem bántja ugyan, de a’ ki belé-kap, öszve-teperi, ’s nyúgodalmasan mégyen tovább.
Bútsúzásomkor eggy kedves ajándékot ada nékem SZABÓ; e’ napokban ki-jött Verseit. A’ nyomtatásbeli Correcturát BATSÁNYI barátja vitte, mellyel néki valóságos szolgálatot tett, mert tudjuk, előbbi ki adásaiban, mellyeket talám az olaj-lámpás pislogása mellett maga corrigált, mint hemzsegtek a’ hibák. Ezt a’ ki-adást nagy gonddal készítette SZABÓ és a’ RÉVAI intését (ámbár a’ szók’ el-tépését el-hányását most sem esmeri hibának
8Költeményes Munkáinak első kötetében a’ 224. óldalon ezzel rekeszti-bé a’ Komáromi Főldindulásról írtt kőlteményt: A’ Várost Isten győzhette, nem emberi kéz, meg. Nékem ez szenvedhetetlennek tetszik; valamint a’ Vanier Mezei Gazdaságában ez az újra meg-hagyott sora is; a’ kisded vidrát oktasd mint fogjon halat meg. Igaz az, a’ mit a’ ki Nyertes 73dik oldalán mond az illy el-hányásokról SZAbó Úr; igaz az hogy Erdélyben, ’s Magyar Országon is sok hellyt beszéllenek így; b. RÁDAYNAK Evirallájában (lásd az Orpheus II. darabját) egynehány illyes el-tépés fordúl-elő, ki-ről tsak nem mondhatjuk, hogy Magyarúl tökélletesen nem tud, ’s hogy magamat is elő-hozzam, Gesznerem Idylliumi (Kassán 1787.) teli vagynak az illyekkel; de probáld bár RÉVAInak kívánsága szerint ragaszd-eggyűvé az el-tépett részeket, nem lessz é sokkal kedvesebb a’ mondás: A’ Várost Isten gyözhette meg, nem emberi kéz. – A’ kisded vidrát oktasd, mint fogjon-meg halat. Ellenben azt tartom vagynak némelly esetek, a’ hol az ílly tépés nem tsak meg-engedhető, hanem valóságos SZÉPSÉG is. Illyen a’ VANIER elején: sem járni szidalmas Verssel más neviben kedvem nem tartja keresztűl. – A’ járni a’ keresztűl-től igen messze el van hányva. De garbontzáskodás hozódik-elő, ’s ez a’ széllyel-hányás titkosan érezteti az Olvasóval, hogy az illy nyughatatlan elméjű ember mint hány, dúl-el mindent a’ maga helyjéről. – Ezt a’ szép sort meg-változtatta SZABÓ Úr. (Lásd a’ M. Museum IIdik Kötetjét a’ 118dik óld (sem más’ neviben, zabolátlan haragra gyúladván, szegező verssel sérelmet okozni. – Ki tarthatja ezt jobbnak az elsőnél? KAZINCZY.
úgy tetszik hasznára fordította. Én leg-inkább azt sajnálom, hogy az előbbi Orthographiájától el-állott, és még inkabb azt, hogy ezen ki adásban az első hellyet nem a’ Milton
el-vesztett paraditsom-a9Melly szerentsétlen gondolat vólt légyen az, hogy SZABÓ Úr a’ Milton El-vesztett Paraditsomát fordítsa, azt minden meg-itélheti, ha az Anglust nem látta is, a’ ki meg-gondolja, hogy az Epopæakat nem lehet úgy epitomisalni mint valamelly Theologiai Systemákat, és a’ ki tudja hogy SZABÓ Úr az eggy Deák nyelven kívűl mást nem értvén ezt nem Anglusból, hanem eggy Deák forditásból fordította. – Kevésbe múlt, hogy SZABÓ Úr ismét az Ilias forditásához nem nyúlt. – DENIS, vagy a’ Poétai Nevét említvén SINED a’ Deák Epitomatort előttem bosszankodva nevezte Suprema papavera carpens-nek, midőn nékie beszéltem, hogy SZABÓ Úr belőle fordítja Miltont.
foglalja-el. – Véletlenűl a’ Pyber halálára írtt Asclepiadæusokra akadtam, ’s gondolatlanúl ezen új eset felől kezdék tudakozódni. Egyszerre
*Egyszere [Emendálva.]
könnyek gyűltek-meg szemében ’s el-akadott szóval ’s tébolyogva felelt kérdésemre. Ez világos jele jó szívének, ’s akár miként kissebbítsék őt azok a’ kik a’ Cadentia nélkűl irtt Verseket Versnek sem tartják, én őt mint jó embert igen tisztelném, ha Poétai érdemeit nem esmerném is.
SZABÓ nemes Szüléktől vette eredetét, ’s a’ Háromszegi Székelyek közt Baróton 1739. April. 10dikén született. 1757ben Trentsinben a’ Jezsuiták Novitiátusába lépett.
*lépettt. [Emendálva.]
Onnan Besztertzére, (hol múlattában a’ Szerzet el-töröltetett) Komáromba ’s Kassára ment. Most itt Rhetorikát tanit. Termete magas egyenes, száraz; hajai igen lágyak, ritkák, és félíg őszek; orra hosszas, és vékony, szája élességet mutat,
10Szájának szabásán kívűl tőkélletessen hasonlít hozzá a’ KLIMESCH TAMÁS Bétsi Festő által készített, ’s 1790ben Kohl által rézre vésett kép. Szerentsétlen gondolat vala hogy a’ Festő, nem tudom magától é vagy másnak kivánságára? – eggy Poétai Oestrumra ragadtatott Attitüdöt adott Nékie: nyilván azért, hogy az öszve-eggyezzen azzal a’ más gondolattal, hogy bal-kezébe eggy papiros festettessék ezen szókkal: Az el-vesztett Paraditsom. De ez a’ kéz szerentsére a’ rézre-metszett darabra reá nem fért!
fogai ritkák, ’s tsinatlanok, ’s ábrázatja tsak nem szederjes verességű. Őltözete nem sokkal jobb mint a’ millyennek a’ Keresztelő Jánosét festi az Evangyélom. Szobája tsinatlan, rendetlen, ’s olaj lámpása miatt melly éjjel nappal asztalán áll, ’s rigója hús eledeletől büdös; könyve, ruhája, papirossai el-vagynak szórva, ’s verseit coperta darabotskákra olly apró betűkkel irogatja, hogy azokon mesterség el-menni. Ő ugyan nem dadog; de beszédjét folyónak tsak-ugyan nem nevezhetném. Igen halkal mond mindent, a’ mit száján ki-ereszt. Erkőltsei tiszták, fedhetetlenek, azt első tekinteti is mutatja; ’s szíve azt a’ buzgó Hazafiúságot, a’ mellyet az Olvasó verseiben fel-talál, valósággal érzi. Én ezt a’ sort vetettem vólna Terentiusból képe alá:
Tristis severitas in voltu est, in verbis fides.
Prof. SIMAY KRISTÓF Úr BATSÁNYI JÁNOS Urral eggyütt lépének bé SZABÓhoz, kevéssel az előtt hogy tőle el-jöttem. Az elsőbb a’ mint tudod múlattságos darabokat ír; a’ második Ossziánt fordítja, ’s inkábbára Cadentiás Verseket ír. Én azt tartom, hogy Osszián jobb kézbe nem akadhatott. Szava, járása, ’s mozdúlása, ’s mindene eggy régi
Rittert mutat; nints rajta semmi Frantzia sikló könnyűség, semmi meg-előző, el-fogadni kész ajánlóság; tiszta ’s velős Magyarsággal szóll és ír, noha Accentusa el-árúlja, hogy közelébb született a’ Styriai, mint a’ Móldvai hegyekhez,
*hegyekkez, [Emendálva.]
és tsudálást érdemlő munkássággal ’s fáradhatatlansággal bír, azt a’ mit ki ád, annak rendi szerint ki-kőlteni. Mutatja azt a’ Rajnishoz írtt Expostulatiónak minden sora, kivel ugyan-tsak
turniermæssig tördösé a’ Lántsákat.
Hólnap még azokat látogatom-meg, kik Atyámfiai Apollóban. Engedd meg hogy azt a’ mit dél után láttam másszor beszélljem-el, ’s most néked jó ejtszakát kívánjak.
SZÉPHALMY.
[1. kötet, 2. szám, XIV–XV.]
UTAZÁSOK.
EGER.
Eger, Octob. 22dikén
*22dikán [Emendálva.]
1789.
Ma az agyagos sár miatt hat triumphális ökrökön jöttem-bé a’ Városba, keresztűl a’ piatzon. Parípáim, medve bőrrel bé-vontt nagy bakom, ’s a’ kotsi hátuljára fel-kötött három szövétnekem figyelmetességre ragadták az Egrieket, minden akarta tudni ki vagyok, ’s míg a’ fogadóba másztam, egynehány tseléd szaladt meg-tudni, mitsoda Uraság érkezett? – – Meg-változtattam őltözetemet ’s ő Excellentiájánál
*
Éxcellentiájánál [Emendálva.]
a’ Püspöknél akartam tenni udvarlásomat; de a’ helyjett hogy bé eresztettem vólna, ebédre hívattattam. A’ Püspök délig el-vala foglalva. Igy tehát az Udvarból
Gróff Sztáraynéhez mentem, a’ ki a’ mint tudhatod, a’ meg-hóltt Cancelláriusnak a’ Püspök Testvérének, Leánya. – Egynehány esztendeje már, hogy én őt esmérem; ’s a’ betegség, melly nála most gyakor Vendég, előbbi Szépségéből sokat el-fonnyasztott: de azért még-is lehet látni mi vólt ez-előtt még kevéssel. Az ellen nem mondhat senki egyebet, hanem hogy kitsíny; igen kitsíny; De – nem az é a’ Florentziai Vénus-is? nem az é ez minden gemmáiban a’ Régiségnek? – – Azonban igen nagyon meg-tsalatkozol, ha azt hallván hogy igen szép, és azt azon felűl, hogy igen kitsiny, azt gondolnád hogy a’ Gróffné tellyes lessz naivetével-is. Éppen nem. Őt el-mosolyodni talám még senki sem látta. Férjfiúi komolyság űl parantsolásra teremtett fekete nagy szemeiben, ’s ha setétben hallanád szóllani, azt gondolhatnád, hogy valamelly igen olvasott ifjú Úr raisoniroz. De az ő beszéde távol van minden Pedantereytól, minden keresve-keresett eruditiótól. A’ Frantzia Irók, kikkel igen esméretes, meg-vetették gondolkozásának fundamentumát; ő azt, a’ mit egykor olvasott, tsak-nem szóról-szóra tudja, ’s azt igen szerentsésen szokta a’ maga tulajdonával úgy öszve-fűzni, hogy azon többé az idegen íz meg nem tetszik.
A’ szépségen, elmésségen, olvasáson kivűl még más tulajdonságokat-is tsudálhatnál benne, ha valaha olly szerentsés lehetnél őt látni, ’s közelebbről esmérni. Meg-tántorodni nem tudó állhatatossággal tűr-el minden kedvetlen esetet, akár moralis légyen az, akár physicai; nem tud meg-rettenni semmitől, ’s el-készűlve ’s tsendesen mégyen a’ veszedelemnek, ha azt többé ki-nem kerűlheti. Vidámsága ’s magában meg-elégedést találó nem-esmértt szíve most sem hagyta-el, ’s enyhűlést és vígasztalást nyújt néki minden történeteiben. – Valóban, ha a’ Természet azt, a’ mit ő reá vesztegetve hintett, eggy Asszony és eggy Férjfi között osztotta vólna is fel, nem vádolhatta vólna irígy fösvénységgel sem eggyike, sem másika.
Ő Excellentziája a’ Püspök kegyes le-ereszkedéssel fogadott. Vídám vólt az egész ebéd felett, ’s fel-élesztette azokat, a’ kik az eránta való tisztelet miatt némán űltek. – Jelentettem hogy Bétsbe szándékozom, és hogy ezen úttal Pápát is reménylem meg-látni; melly alkalmatossággal ott épített Temploma felől győnyörködve szólla. Arról majd akkor írok, ha meg-látom; most tsak Önnön-személyjéről. – Ha Te-is azt
*az [Emendálva.]
hiszed, a’ mit némelly Protestánsok mondanak, hogy intoleráns, hogy űldőz, nagyon tsalatkozol. Sőt inkább semmit sem óhajt annyira, mint a’ nyugodalmas eggyességet; hanem hogy minden tselekedeteiben a’ Hierarchia tekintete ’s hatalma vagyon szemei előtt. Azért nints semmi, a’ mit el-követni kész ne légyen. – „Az úgy vagyon! látja Kemed, édes …y Uram! mondá egykor nékem, én a’ fekete Uniformist viselem, az nékem kötelességem; én pedig kötelességemet tellyesíteni akarom.” – Különben a’ Protestánsokat mind udvarában, mind azon kívűl olly kegyességgel fogadja, mintha Catholicusok volnának. Sőt én tudok példát hogy a’ jószágaiban lévö Prædicatorok eránt különös kegyességgel vala. Hogy nem mindeniket szereti ’s szenvedi, azon én fel-nem akadok; mert eggy Gróf Eszterházynak, Egri Püspöknek, Fő-Ispánynak, eggy Fő-Cancellarius Testvérjének, némelly mozdulásokat nehezebb szenvedni, mintha az Apostolságra a’ gyalom mellől, vagy vám keréktől hívattatott vólna.
Az az épűlet, a’ mellyet most Lyceumnak hívnak, olly jó ízléssel ’s olly kőltséggel tett épűlet, mellyhez hasonlót nem láttál. Egész négy szeg az, három sorra, ’s szegleten áll, közel az udvarhoz. Elől, a’ Cathedrale Templommal által-ellenben az exameni Palota, jobb kéz felől a’ Bibliotheca, balra az Oskolai Templom, hátúl pedig a’ Specula áll. Temérdek kőltséggel szereztetett mindene. A’ Mathezisi eszközök inkábbára Londonból hozattattak, ’s mutatják mit lehetett vala ezen minden hazai példákat felyűl-múló igyekezetből reményleni, ha a’ Püspök szándéka nem hátráltatott vólna. Most a’ Normális Oskola ’s egynehány Pap kong benne, ’s szobái rész szerint készületlenek, rész szerint üressek. A’ Bibliotheca Mennyezetét Krakker Egri Képíró festette. Az a’ Tridenti Zsinatot adja-elő, magának a’ Püspöknek parantsolatjára; ’s abban mind az architectura, mind a’ grouppok, mind a’ Drapperie jobbíthatatlanúl vannak festve. Maulpertsch, ki az Oskolai Templom festésére hívattatott vala le Bétsből, öszve-tsapta kezeit midőn a’ Bibliotheca ajtaján bé-lépett; ’s meg-vallotta, hogy ő ennyit nem tud. – Olly nagy gonddal és olly helyesen tett rajzolást és festést ugyan maga Krakker sem igen tett másutt; ’s ez néki kéttség kívűl sokkal nagyobb munkája az egymás megett álló sorok egyenlősége mellett-is, melly a’ szem előtt nem olly kedves, mint az itt meg amott hízakosan öszve-tsoportozott
*öszve-tzoportozott [Emendálva.]
grouppok, a’ Jászai Templom’ Plaffondján. Már meg-hólt, ’s eggy púpos hátú Leányt hagyott maga után, kinél eggy Rubensének állított festést, ’s Norbert Grundnak némelly Mezőségeit láttam.
Az meg-sirathatatlan kár, hogy a’ Lyceum magassabb helyen nem épűlt. A’ Püspök még akkor olly szándékkal vólt, hogy ezt el-végezvén eggy Püspöki Templomot épít a’ Római Péter Templomának hasonlatosságára, azon helyen, hol ennek igazság szerint állani kellett vólna. Az illyen Profánus ember, mint én vagyok a’ Religiót tekintvén, nem állhatja-meg hogy fel-ne kiáltson: Tantum Religio poterat causare! –
Melly kedvességben légyen a’ Püspök a’ Pápánál, azt ez az anecdotumotska eléggé mutatja: A’ mint a’ Püspökök Magyar Országból-is bé gyülekezének Bétsbe 1782ben VIdik Piusnak tiszteletére, a’ szokás és Ecclésiai Etiquette
*Etiqvette [Emendálva.]
szerint mindnyájan kezet tsókoltak, tsak Gróff Eszterházy nem. A’ kéz-tsók helyjett leborúltt Előtte, ’s lábát tsókolá-meg. Nem nézte ezt meg-indúlás nélkűl a’ Pápa, ’s még nem egyenesedett vala fel a’ Püspök, midőn ez áldó tsókját tonsurájára nyomta a’ Püspöknek. Ez a’ történet Bétsben mind a’ Papi, mind a’ Világi Rend előtt szemet szúrt. –
Azt sem hallgathatom-el, hogy a’ Püspök, a’ Pápának Bétsből lett ki-indúlása
*ki-indúsa [Emendálva.]
után tsak-hamar,
*tsak tsak-hamar, [Emendálva; a Szemere-tár szövege alapján.]
a’ Szent István Rend nagy keresztét ’s tsillagát kapta ajándékban a’ Fejedelemtől: de azzal mentvén Magát, hogy Papi alázatossága minden világi fényességeket el-hárít, a’ Királyi kegyelmet el-nem fogadta; ’s így ez helyjett eggy Püspöki gazdag keresztet kapott.
Estve felé P. Leo Mária Szaiczot, az Igaz Magyar Iróját látogatám-meg. Nem szégyenlem meg-vallani hogy róla való gondolkozásomban nagyon meg-tsalattattam. Irásait olvasván én őt eggy mérges, homályosan gondolkozó, ’s sok dolgokban járatlan embernek gondoltam vala: most pedig láttam hogy az ember igen sokat olvasott, sokat írt, fáradhatlan szorgalmatossággal bír, és kívált a’ hazai történetekkel igen esméretes. Első meg-látása meg-érdekli a’ nézőt; kantsalúl néz félre, bajuszát beretválja, ’s azonban röth szakálla hosszan nyúlik-le meljén. Óldalán a’ szíj-övről az Olvasó tsörög, mellynek akkor apologiáján, szent tüznek hevűlve, dolgozott. Módja monasticus alázatosságú: de ha a’ szent Szék hatalma ’s tekinteti fordúl-elő, már akkor kész az Athletai viadalra. A’ Protestánsokra sem nem haragszik, sem őket akár mit tanítsanak, írjanak, mondjanak, nem bántja: de a’ Catholicusban a’ leg-ártatlanabb heterodoxiát sem nézheti. Semmit sem betsűl annyira mint a’ Martyri koronát, és azt óhajtja, hogy neve a’ P. Fast és Merz neve mellé tétettessen. El-szenvedi ő azt békességesen, ha tsak személyjét bántják; ha munkáiban tsak a’ ki-dolgozást érdeklik: tsak a’ hitet ne illesse senki; tsak az ő hyperorthodoxiájától ne térjen-el. Azt mondta, midőn élességét vetém szemére, hogy ő nem olly kutya, hogy ne ugasson: noha az is igaz, hogy nem vetemedne arra, a’ mit munkájának tsak nem minden sora mutat, ha arra mások által nem vólna kérlelve. Valóban mutatott egynehány levelet, a’ mellyben K – – Ur tüzelte, ’s kérte hogy ezt ’s ezt támadja-meg: de ez a’ K – – Úr nem Kovachich, tudod, mert az ő vele folytatott Levelezés nem a’ leg-nagyobb baráttságot ’s egyenlő gondolkozást mutatja. – Ő rá P. Leo azért is bosszankodik, hogy véle viadalra szállani nem akar.
Szabó Dávid Urat a’ Nagy-Asszonyhoz tett Eucharisticonjai miatt, ’s Batsányi Urat a’ Magyarok’ vitézségéért indúlatosan szereti: de Révait az Eroticumokért, azt mondja, már egynehányszor meg-akarta tsapkodni. Ha azokat Kazinczy írta vólna (ezt veté hozzá) a’ ki Kálvinista, rossz neven nem venné; de Révaitól… Néki bíztattam hogy Kazinczy az illyen crizisen fel-nem akad, ’s tsak azt kéri hogy meg ne dítsérje, mert nagyon szeret azok közzé számláltatni, a’ kiket P. Leo veszedelmes embereknek tart.
Hidd-el Barátom, én P. Leótól gondolkozásunknak ennyire külömbözése mellett-is, titkos satisfactióval jöttem-el, és Egerbe nehezen jövök ezután, hogy őt meg-ne látogassam. Gondolkozása’ módjától irtózom, mert haszontalan! én eretnekségben neveltettem: de az Emberben van valami, a’ miért még az illyen széllel-bélleltt Tudós
11
Széllel bélleltt Tudós, Auf klærungs Phantaft a’ neve annak P. Leonak Irásaiban, a’ ki a’ lelki-isméret és meg-győződés szavát követi, melly ha meg-tévedtt-is, minden jó szívű ember előtt szent szó, isteni hagyás!
is, mint én vagyok, reá nem haraghatik. Hadd mondja a’ mi felől őt lelki-ismérete meg-győzte; minekutánna ez a’ veszni indúltt Világ látni mer, ’s nem állítja véteknek, hogy az értelem belső sugallását kövesse; nem lehet attól tartani, hogy tanítása veszedelmes légyen. ’S én ebben-is tisztelem Ő Excellentziájának a’ Püspöknek bőltsességét, hogy ezen munkát nem gátolja ugyan; de Egerben nem nyomtattatja; holott másoknak írásait, a’ millyen példáúl az Indusok Bőltsessége (profanus mind maga a’ Könyv, mind a’ Fordító) tulajdon műhelyéből ’s tulajdon kőltségeivel botsátatta ki.
Innen a’ Várat és a’ Metsetet nézni mentem. Az utóbbik a’ maga épségében áll, ’s keresztyén isteni-tiszteletre fordítatott; az elsőbb el-omladozott.
SZÉPHALMY.
UTAZÁSOK.
FÜRED.
Veszprém, Nov. 3dikán
1789.
Láttam Horváthot, ’s ollyannak találtam őt, a’ millyennek képzeltem. Nem betsűlöm most kevesebbé, mint az előtt betsűltem, míg tsak az enthusiasmus ragadozott ölelésére. Ennél többet nem mondhatok.
Octobernek utolsó napja vala az, a’ midőn én, Budáról 29dikben indúlván meg, Füredre értem. Nem gondolhatsz kedvetlenebb időt. Ködös vólt az Ég; sokszor alíg lehetett három száz lépésnyire is el-látni, ’s az ősz hideg szele a’ parázs essőt kotsimba verte bé. – Már látszott a’ Balaton; látsza a’ Tihani fél-sziget, ’s annak kő-sziklás hegyeinek bértzein az Apátúrság kettős tornya; de olly homályosan, hogy azt ki-láthatni szerentsének tartottam. Szőlők közt kellett egynehány egymás mellett épűltt kis helységeken keresztűl-menni. A’ környék olly bokros, követses, dombos, valamint a’ Torna Vármegyeiek; ’s engemet a’ Balaton és a’ szélén lévő szőlő-hegyek, (hol Gróff Szécsényinek benn a’ szőlő közt egy két sorú nagy épűletje van) a’ Klopstock: Schön ist Mutter Naturja után a’ Zürichi szőlőkre ’s tóra, ’s valamelly kedves el-tévesztés é vagy öszve-hasonlítás által Bodmerre, Breitingerre, Gesznerre, Hirzelre ’s Horváthra álmodoztattak. Be sokszor mondtam azon Óda’ végét, mellyet Klopstock a’ Bódmer látása után írt, eggy kevés változtatással az én gondolkozásom szerint:
Oft erfüllt das Geschick was das erzitternde
Volle Herz kaum zu wünschen wagt,
Wie von Träumen erwacht, sehn wir dann unser Glück,
Sehns mit Augen, und glaubens kaum.
Dieses Glücke wird mir, als ich das erstemal
Horváth’s Armen entgegeneil’.
Végre ki-buktunk a’ szőlők közzűl, ’s Füredet, a’ disztelen Füredet, magunk előtt láttuk.
Horváth Szántódon vólt, túl a’ Balatonon, hová Tihannak kelle menni. Emberei oda útasítottak, mert ezek engem annak a’ Bárczaynak gondoltak, kit Urok, Munkátsról írtt levelem után, ezekben a’ napokban várt vala. Lovaim nem mehettek tovább annyira ki-vóltak fáradva; a’ helységben pedig hirtelen ujjakat nem kaphattam, mert azok a’ legelőn vóltak. – A’ Nap hanyatlani kezde, a’ köd Szántódot és Tihant közelébb mutatta, a’ mint van valójában; én repűltem vólna Horváthhoz; – – ezek reá bírtak, hogy Aszalayval ’s tselédemmel, eggy szövétneket vévén kezünkbe gyalog útnak indúltam. – Te ezeket a’ kitsínységeket el-úntad hallgatni, úgy é? – De tudjad, azon napon, a’ mellyen én Horváthot leg-először szorítottam meljemre, nékem semmi érzés nem vólt kitsinység, ’s nem is lessz az, soha. – Az út alkalmatlan vólt; majd vizenyős réteken, majd meredek ’s nedves kő-sziklákon kelle mennem, ’s Tihan nints közel: de a’ nyughatatlanság szárnyakat fűze lábamra, ’s míg a’ révházhoz értem a’ Tihani fél-sziget tulsó óldalán, egészen el-estveledett. Kevéssel az előtt menének által a’ Hajósok, ’s tsak reggelre vártak-vissza. E’ szerint én a’ rév-házban vontam-meg magamat, melly annyira teli vólt, hogy több ember belé nem férhetett vólna; ’s búsan képzeltem-el, melly hosszú fog lenni éjjelem, hol sem ágyat nem kaphattam, sem egészen által-ázott őltőzetemen kívűl egyéb ruhám nem vólt. Végre meg-szántak az Istenek, ’s valamelly lármázás azt jelentette, hogy a’ hajósok vissza-jöttek. – Tsak másnap reggel akartak vissza-térni; de le-itattam lábokról, ’s meg-igértem, hogy ha majd hólnap vissza-jövök, ismét meg-itatom; ’s égő fáklya mellett léptünk a’ hajóba. A’ Legények danóltak, hátra dűltek, de sérelem nélkűl, ’s igen későre vették-észre hogy a’ tsólnakot farral hajtják-előre. A’ közepe táján a’ víznek el-óltatták a’ fáklyát, mert kűlönben az útat el-tévesztették vólna; ’s az inasom félelme (a’ kinek nem lévén Horváthja a’ kihez siessen, szíve haldoklói kínokkal küszködött) végtére tsak ugyan el-oszla, mert szerentsésen el-jutánk a’ parthoz, honnan Szántód felé a’ feneketlen ’s vermes ingoványon égő szövétnek mellett vezetett ismét a’ három ittas legény.
El-űtötte vala a’ tizeneggyet, midőn Szántódra bé-értem, de Horváth még fen vólt ’s dolgozott. Haszontalan vólt fel-tenni hogy nevemet eggy ideig el-titkoljam; nem emlékezem egyébre, hanem hogy ezt mondám: Én vagyok –y, ’s meljére szorúltam, ’s ajakaink eggyé váltak. Öszve-fontt karral jártunk fel ’s alá szobájában, dolgainkat emlegettük, ’s szívünk érzette, hogy bóldogok vagyunk, hogy szerettetünk. – Nulla ancilla fuit, quæ dicta foras evulget. Nem vala oda haza Felesége, ’s e’ szerint minden tartózkodás nélkül tettűnk mindent annyira mintha régi esmérősök, testvérek vólnánk. Mutatta azon helyet, hol Kazinczynak halálán kesergett, mutatta könyvei felett fityegő képét, verseit olvasgatta ’s danolt, a’ mi néki elementuma. Közel vala 1. óra
*10. óra [Emendálva; a szövegösszefüggés és a Szemere-tár szövege alapján.]
éjjel midön tsak számára készűltt vatsoráját fel-hozták, ettünk, danolt, ’s le-feküdtünk.
Horváth harmintz esztendős, feleséges de gyermektelen, középszerű magasságú, igen nemes képezetű, de a’ mellyet szokatlan különösségeivel defigüriroz. Igen sokat hasonlítanak lineamentumi, kívált fekvő homloka, ’s nyerges orra IV. Henriknek Rúbens által festett ’s Janinet által rézbe vésett ’s színekkel nyomtatni szokott képéhez, tsak hogy ő iffjabb mint a’ Király akkor vala mikor festettetett. Igen fekete szálas bajussza el-fedi száját; hajai pedig, mellyek természettől göndörök, mind oldalról, mind zopf gyanánt hátúl tsombók módra vannak meg-kötve; veres paszomántos nadrághoz eggy tenger színű rövíd mentét veszen, ’s eggy kalpag formára metszett nyusztos ’s veres bársonyú süveget. Víg, pajkos, tréfás, elmés és igen alkalmatos mindenre: de minden tselekedeteiből érettség, philosophiai tsendesség és a’ mértéken túl ható, de nem vak áhítatosság látszik. Innen van, hogy ő még verseibe is valahol elő-hozhatja, religiosumokat egyvelít; ’s meg-vallja, hogy ha valamelly napon imádkozni el-felejtkezett, retteg, és magát nem tudja eggy hamar meg-nyugtatni; innen van, hogy gondolkozásának módja azzal, a’ mit az Oskolában bé-szívott és tanúlt, olly szorossan eggyezik; ’s innen hogy a’ halál után vártt állapotról mind verseiben olly gyakorta emlékezik, mind azt elmélkedéseinek tárgyaivá olly gyakorta tészi. De tsak ugyan távol vagyon ő minden Lavateri phantastaságtól; elméje valóságos elmélkedésekhez szokott, ’s több férfiúi erővel bír, mintsem hogy Phantasmák által el-szédítessen. – Szíve jobbíthatatlan, jól-tévő, szelíd, erkőltsei tiszták, fedhetetlenek, ’s társasága igen kedves. A’ leg-kényesebb Parisi ízlésű Asszonyság is el-felejti hogy néki bajusz borítja-bé száját, hogy hajai tornyokra nintsenek fürtözve, hogy dohány parfümírozta ruháit ’s gyönyőrködve múlat társaságában. Cancellarius Gróf Teleky, ő Exc. Gróf Szécsényi, Septemviralista B. Ráday, a’ mi Rádaynknak fia, a’ vóltt Tihani Apátúr, őt kegyességekre ’s társalkodásokra méltóztatták.
Mennyit tudnék még írni, a’ mellyek az én Horváthomat közelebbről esmértetik. Férjfiúi érettség, elevenség, pajkosság, tréfa, tűz, a’ leg-kedvesebb szelídséggel öszve-szőve, az, a’ mi őt a’ Néző előtt kedvessé tészi. – Novembernek 2dikán már tísztább vala az idő; által eveztünk Tihanra, egynehány Magyar Verseket mondtunk a’ Balatonnak, ’s éjtszakára Füredre menénk, honnan ma dél-után jöttem ide.
Nem képzelheted-el, Barátom, melly kiesen-rút Tihan. Ollyan ő mint a’ Toilette mellett űlő borzas Lyányka, mikor bosszankodik hogy álmából fel-kőltötték. Cybele Anyánk a’ maga bizarrságát akarta mutatni mikor ezt a’ kis Cyprust tsinálta. Szebb Ánglus kertet nem lehetne készíteni sehol. Füredről jővén Tihannak darabos éktelen dombok, széles kő-repedések, két nádas tó, szántó főldek, szőlők tolják magokat a’ Néző elibe, ’s mindene van, a’ mivel a’ Természet pusztáságát fel-piperézni lehetne. A’ Helység kitsiny, és annak nagyobbodását reményleni nem is lehet, mert vidéki leányokat a’ Lakosok a’ víz fáradttságos fel-hordása miatt nem kapnak, ’s tsak egymás házához házasodnak.
Füreden még fél napot múlattam. Az essős idő zárva tartott, annyira hogy tsak a’ fürdőhöz sem mehettem-ki, ’s Horváthnak a’ Balaton szélén most épűlő nagy házát tsak messziről láthattam. Szíves el-gyengűléssel váltam-el karjai közzül, ’s áldottam azt a’ bóldog órát, a’ melly őtet nékem, ’s engem néki szűlt.
SZÉPHALMY.