Mint bánthattalak én
*bánthattalak <ugy> én
meg úgy, barátom,
Hogy te engemet ezzel a’ csömörlést
Indító csevegéssel öldököljÉL.
Testét lepje-meg a’ gonosz pokolvar,
A’ csorgó fakadékok, a’ büdös rüh,
És a’ csontokat-hasgató podagra,
Mint a’ gombolyag, húzza-össze ujját,
Ezzel tégedet a’ ki gazdagított,
Illy istentelen átkozott darabbal.
Ah, nem láttad e hogy szegény Kazinczyd
Elvesz mérgibe, majd ha olvasandja?
Várj, várj, nem viszed ezt el; össze gyűjtöm
A’ sok Kónyit, a’ nem magyar Zechentert,
’S nyomtat Landerer a’ mit holnaponként,
’S majd ha össze szedem, barátom, őket,
Érdemlett jutalom fog érni értte.
Várd bízvást! azalatt oszolj előlem,
Akármerre vezet szemed’ világa,
Rút fajzat, pökedelme nemzetemnek.