HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
FÉLÍVES NYOMTATVÁNY
(1788)
[a nyomtatvány:] [utólagos kézírásos rájegyzések:]
Az Esthajnalhoz.
ugrás a szövegforráshoz

Hijába tsillogsz Dísze az éjjeli
Menny-boltozatnak! tsalfa reményt te rám;
Hijába biztatsz; meg-tanultam
Mézes igéreteid mit adnak.

Zokogva térek fényed elől, oda,
Hol, tsendes árnyék’ lengedezésibenn,
Sírhalmaim, halvány virágok’
Illatozási között, feküsznek. –

Ah! nem sokára harmatos hantomonn
Fog majd ragyogni szánakozó szemed;
Majd fel-találom egyszer én-is
Hasztalanúl keresett nyugalmam!

Szerelme’ kinnyát Fülemilébe költt
Lelkem az ákátz bánatos ágainn,
Énekli majd, – míg a’ királyi
Reggel előtt szaladásnak indúlsz.
Azon örülsz é hogy szememet megint
Könnyezni látod? vagy gonoszúl talám
Bánatra vonsz ismét? – Hitetlen,
Jól tudom én mire tsal világod.

Im sírva










remény-fám1
Igy nevezem az ákátziát. Ennek árnyékában fekszenek
Hazánk sok vidékein a temetők.
Prof. Szabó Dávid Úrhoz.
Midőn egy Esméretlennek alagyáit közlé vélem.

A Cattulus példája szerint. Catullus

ugrás a szövegforráshoz
Mint bánthattalak én meg úgy, Barátom,
Hogy te engemet ezzel a tsömörlést
Inditó tsevegéssel öldököljél? –
Testét lepje-meg a gonosz pokol-var,
A tsorgó fakadékok, a’ büdös rűh;
És a tsontokat hasgató podágra
Mint a gombolyag, húzza-öszve újját,
Ezzel tégedet a ki gazdagitott,
Illy Istentelen átkozott darabbal!
Ah! nem láttad-é, hogy szegény Kazinczyd
El-vesz mérgibe, majd ha olvasándja? –
Várj, várj, nem viszed ezt el. Öszve gyűjtöm
A’ sok Kónyit, a’ nem magyar Zechentert,
S nyomtat Landerer a mit honaponként,
S majd ha öszve-szedem Barátom őket,
Erdemlett jutalom fog érni érte.
Várd bizvást: az alatt oszolj előllem,
Akár merre vezet szemed világa,
Otsmány vers, pökedelme Nemzetemnek!


A Tavaszhoz.

B. Prónay Gábor a Posonyi Tudománybeli megyében Supr. Stud. Director azt tanácslotta, hogy eggy Hölty nevezetű német poetát kövessek. Az ő példájára vannak itt a soroknak rövidségek.


A szép Ki-kelet
Űzi a Telet,
S zúzós fergetegét
S bolyongó fellegét
Lágy lehelleti
Messze kergeti.

A mit szemem lát,
Hosszas bánatját
A szélnek ereszti,
Víg kedvét éleszti,
S újjult színre kél,
Hogy el-múlt a Tél.

Még a madárkák
Félénkek s némák:
De majd nem sokára
A Tavasz szavára
Elő állanak
S dalt indítanak.

Ah! a szép Czenczi
Ide jő majd ki
Mihelyt a ligetet
A<z el>-keseredett
<Bús> fülemile
Jajjal tőlti bé!

O ha majd akkor
Valamelly bokor
Mellé rejtezhetném,
S kényemre nézhetném,
Szép tekinteti
Mint kedvelteti;

S ha a pajkos szél
Lopvást néki kél
S sebes repületi
Leplét félre veti,
Szemérmes szemmel
Miként pirúl-el.

O szép Ki-kelet
Verd-el a Telet!
S ha Czenczi ide jő
Szerelmet ébresztő
Leheleteddel
Szivét lágyítsd-el.
























A’ meg
Kis
ugrás a szövegforráshoz
ΔAIMONIA.
A K…ség titkait homály
S ált-hathatatlan köd boritja bé;
Ha bár a ködből tűz tsillámlik is.
Lidértz tűz! melly a merész Kémlelőt
Posványra tsalja tsillogásival. –
Nem kandikáltam én ezek között,
Hogy, résre jutván, lássam a sarus
Hierophanta mint ád kéz-fogást,
S bodros Xylonnyát mint övedzi-fel; –
S azt, a mit a vak bábozásnak hiv: –
De kandikáltam még is; bátor a
Dágványba sűllyedtt számos Kémlelők
Sírása s a nagy mastyx-pattogás
Egyéb tanátsot adhatott vala.
Mentem; – ’s im eggykor a Thesmophores
Rám bukkan, meg-kap, s görtsös ostorát
Nekem vonitván igy szóll: Esztelen!
Nem hallod é a süllyedők szavát?
Nem é a szörnyü ostor-pattogást?
Kígyók’ fajzatja, szóllj, itt mit keressz!
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –


Ezen darabom félben
szakadt: nem is fogom
folytatni, mert nagyon
neki indultam a
világos szóllásnak.