Mint a’ Szerelmes járja szép párjával
Menüetje’ keccsel-teljes lépteit,
’S ígézi a’ Szála’ torlott rendeit
Enyelgő vissza ’s vissza fordúltával:
Honnom’ Ausónia’ narancsgallyával So tanze ich die schönen Locken
Körűlövedzve főm’ szép fürtjeit, meines Hauptes, mit den Zweigen
Úgy járom én a’ dal’ lejtéseit, der Orange meiner Heimath
Két négyét öszvefűzve két hármával. Ausonion gekrönt, die Tänze
meines mir eigenen Liedes, indem
Szőlő keríti mostan homlokom’. ich seines zwey Vierlinge mit seinen
Ott, hol Tokaj nyújt nektárt Istenének, zwey Dreylingen verflechte.
Víg szárnyokon kél a’ nem-hallott ének. Reben bekränzen jetzt meine Stirne.
Ita in statuis pulcherimis
E’ szép vidék lön kedvellt birtokom. antiquitatis.
Eggy új Tibull itt megdicsőjtett engem:
’S én őtet és hölgyét örökre zengem.