Mint a’ szerelmes járja szép párjával
Menüetje’ keccsel-teljes lépteit,
’S ígézi a’ Szála’ torlott rendeit
Enyelgő vissza ’s vissza fordúltával:
Honnom’ Ausónia’ narancsgallyával Die schönen Locken meines
Körűlölelve főm’ szép fürtjeit, Hauptes mit dem Orangenkranz
Úgy járom én kobzom’ lejtéseit, meiner Heimath Ausonion um-
Két négyét öszvefűzve két [hármával].
*<párjával> hármával. Az áth. szó alá írva más tintával és más írással, nem is bizonyosan autográf, de az áth. alaknak itt nincs értelme, így tollhibának tekinthető, más változatokban is kivétel nélkül a javított alak szerepel.
wunden, tanze ich SO die Tänze
meiner eigenen Leyer.
Gerézd övedzi mostan homlokom’. a’ Magyar Sonetto Múzsáját
Ott, hol Tokaj nyújt nectárt Istenének, szőlőgerézddel koszorúzom-meg,
Víg szárnyokon kél a’ nem-halott ének. az illvén Tokaj vidékéhez.
E’ szép vidék lőn
*<lesz> lőn
kedves birtokom.
Eggy új Tibull itt megdicsőjtett engem.
’S én őtet és hölgyét örökre zengem.