Mint a’ szerelmes járja szép párjával
Menüettje’ keccsel-teljes lépteit,
’S ígézi a’ Szála’ torlott rendeit
Enyelgő vissza- ’s visszta-fordúltával:
Honnom’ Ausonia’ narancsgallyával Die schönen Locken meines Hauptes mit den
Körűlövedzve főm’ szép fürtjeit, Pomeranzen zweigen meiner Heimath Ausonia
Úgy járom én a’ dal’ lejtéseit, gekränzt, tanze ich so die Tänze des Liedes,
Két négyét öszvefüzvén két hármával. indem ich seine Vierlinge mit seinen
Dreylingen verflechte.
Szőlő
*E szó után a sor fölött betoldva: Reben
keríti mostan homlokom’.
Ott, hol Tokaj nyújt nektárt Istenének,
Víg szárnyakon kél a’ nem-hallott ének.
E’ szép vidék lőn kedvellt birtokom.
Eggy új Tibull itt
*itt A sor fölött betoldva.
megdicsőjtett engem,
’S én őtet és hölgyét örökre zengem.