Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

Édes Asszonyám! 7 órakor ide érkeztek Szulyovszky és Dansics (olv. Tansics) urak, Kapitány Fekete és Zsigárdi urak által kísérve. Mind a hárman egyforma bátorsággal viseljük a csapást, és mind a hárman boldogok vagyunk jó emberek által vezettetve. Pesten a József’ új épületjéb[en] leszünk szállva. Kiki külön, de Kapit[ány] Nováki úrnak parancsolatja van, hogy napjáb[an] hatszor eljöjjön hozzánk, ő mosat, varrat, és a mire szükségünk lessz. Reménységet nyújtanak, h[ogy] levelet fogok Asszonyámhoz írni; de addig ne írjon Assz[onyá]m, mig én tőlem nem kap. Ejjel nappal fogunk menni. 30. is van már fogva. – Az inasnak nem szabad jönni, mert minden szekéren 2. legény űl, és az szolgál körülttünk. Crimen lesae Ma[jes]t[a]tissal vádolnak. Csendesen viselem sorsomat. Assz[onyá]m is cselekedje ugyan azt. Az Inasom B[áró] Vécseihez megyen szolgálatba. Úgy végeztem még Kassán. Kérem Assz[onyá]mat, méltoztassék néki ruháját úgy kiosztani, hogy inkább nekem legyen károm, mint neki. Még megszolgálhatja. A bőr nadrágot meg kellene tartani, ha a mentét v[agy] dolmányt néki adja is Assz[onyá]m.

Köszöntöm az Öcsémet, és ajánlom magamat barátságába. Köszöntöm a Húgomat is. Asszonyámtól azt kérem, hogy magát festettesse nékem, és életének kedvezzen én erettem és Testvéreimért. Eljen boldogúl Assz[onyá]m, az Isten terjessze ki atyai védelmét Asszonyámon.

A Nagy Asszonyám kezeit csókolom, úgy Dienest és Miklóst, Susit. Asszonyám[na]k újra csókolom anyai kegyességeiért kezeit. Adja Isten hogy nem sokára láthassam Asszonyámat.

Édes Asszonyám!

Szemere [Albert] Úr azt a’ barátságot teszi hogy maga megyen Regmeczre s elbeszéll mindent. Semjénbe minél elébb! és vígyázni az Archivumára a Familianak, mert az is felhányást fog szenvedni. Legalább nagy ok van tartani tőle. Az Isten vigasztalja Asszonyámat és vigyáz[z]on kedves életére. Liszka, 16. D[e]c[em]br[is] 1794.

Édes Susim! Az anyám is, az öcséim is, bizonyosan Semjénben vannak: de meg lehet hogy elmaradtak onnan valami ok miatt; és így neked írok, és általad mindnyájoknak. – Ma 8 órakor már helyben leszünk; ugy gondoltuk eddig hogy a Franciskánusoknál, de az ő Klastromjokban levő alkalmatosság alig ha nem szűk, és így meglehet másutt. Akár hol mind egy. Én bátran megyek, és bízom az igazság’ ügyéhez: mert én nem csináltam semmi rosszat, és nincs senki a ki ellenem gonoszról tanúbizonyságot tehessen. Te tehát, és ti Édeseim mindnyájan ne sírjatok, ha szintén nehezen esik is, hogy rabnak tudtok. Kiszabadúlunk úgy hiszem nem soká. Nagy Assz[ony]nak és Assz[ony]nak kezeit csokolom. Nekem az esik nehezebben hogy tudom hogy sírnak. De az idő a fájdalmon enyhíteni fog, én pedig békével szenvedek, mert hiszem hogy nem sokára együtt leszünk. – Te édes Józsim, dolgaimat rendeld úgy, a hogy hiszed hogy azokat óhajtom. Ha Theréz tőled valamit kivánna, azt Viczay által egy szilabáig teljesítsd. Az ő dolgában menj Károlyba minél elébb, és mondjad Dr Thómásznak, hogy a Notariatus által a Krasznecz’ Testimonialisait a Szerencsiné részére készítesse; hogy én fogva vagyok, de nem rettegek, ámbár hogy vádoltatom, szégyenlem. Ezt tedd hozzá: hogy engemet csak ez bátorit: Nil conscire sibi, nulla pallescere culpa. – Vagy Szerdahelyi vagy Vinkler fog Regmeczre menni elpecsételt leveleimet általvenni. A Geometrica delineatióját a szigetnek, kertem’ delineatióját, képeimet, kristélyemet, szagos párnámat reménylem nem veszik el. Te légy rajta hogy a Laczi levele is, melyben pénzt kér, és még egy a közép fiókban, melly egészen ártatlan dolgokról szóll, meghagyattassék. Bizvást elolvashatja akar Szerdahelyi akár Vinkler, semmi sincs benne; de nem akarnám, hogy a Generalis Wartenslében fülébe menne, hogy mint sürgette az ő részére a pénz’ felküldését. – Dienesnek és egyéb Váradi Barátimnak magamat nagyon ajánlom. Dienes ne törődjön. Nem lesz semmi bajom: de már ezt ki kell állani. Ki tud én felőlem gonoszt? Ex inconsidera[ti]one szóllani valamit, pedig non est poenale. Ez vigasztalja őtet a legfőbb mértékben. – Miklóst csókolom, és reménylem, hogy megint vígan leszünk a szüreten is, de elébb is. – Édes Susim! sietünk és így végeznem kell levelemet. Az Isten áldjon-meg magadat férjedet és gyermekeidet. Nagy Asszonyámnak csókold kezeit, és jelentsd, hogy könnyebben érzeném magamat, ha tőle elbucsúzhattam volna. Fogságunk lehetetlen hogy sokáig tartson. – Asszonyámnak újra csókolom sok anyai kegyességeiért kezeit. Ha írhatok, mindjárt írok, de most nem hiszem hogy hamar írni lehessen. Azért szenvedje békével, hogy egy ideig felőlem nem tudhat sokat. Kapitány Fekete Úr a Jelasics gyalog magyar Regementjéből, a ki bennünket vezetett, megengedte hogy atyámfiait hozzája útasítsam megtudakozni hogy, van állapotom. Azért hozzája írni lehet, de nem gyakran, hogy unalmára ne legyen a felelés. Ha valaki feljön is Pestre, nem fog láthatni; azért útjának csak az a haszna lenne, hogy a városban szájról szájra menő ujságokat hallaná. Ha valaki felől szerencsétlen ujságot Asszonyanyám hallana, ne hidje, hogy mindnyájunknak az a sorsa lesz. Én itt ma Pogány Ádámmal összeakadtam. Láttam az actiót Martinovics ellen, láttam az elfogottak Lisztáját is. 32 rab vagyon. Ezek mit vétettek, nem tudom: de én nem félek, és oly bátran megyek most is, mint a hogy elindúltam. Szóllani másoknak felőlünk nem jó, mert mostan minden ember csupa fül. Asszonyámat csak arra kérem, hogy a mennyire lehet anyai szívét csendesítse. Ajánlom magamat kegyességeibe, édes Asszonyám, és fogadom, hogy ha levelem nem jön is hamar, áldásom mindennap Asszonyám körűl fog lebegni!

Péchy Imre Bátyám uramat tisztelem. Lehetetlen hogy eddig vagy maga, vagy valaki más Váradon, leveleket nem vettek vólna Pestről, és így jobban tudják hogy van a dolog. – A kocsit Hadnagy Ehrenstein Úr vissza viszi. A bundámat néki adtam, mert szüksége lesz reá hazamenőben, azért azt hadja nála Asszonyám. Ujabban ajánlom magamat, és kérem mindennapi áldását, és csendes anyai emlékezetét. –

Te, édes Susim, ha Asszonyám Semjénbe le nem jött, ezen levelemet azonnal küld fel Regmeczre. Idegennek pedig ne mutassd. Csókollak tégedet és mindnyájatokat. Adieu!

Chare Amice!

Literas suas d[atas] d[ie] 27. hujus rite percepi; mediante quarum me nomine etiam reliquorum Illustrium Amicor[um] ad sustanda cognatis vestris Spectabili Domino quippe Szulyovszky et Fr[ancisco] Kazinczy quovis officia, provocas. Priusquam Literas Tuas percepissem, jam ego junctim cum Spectabili Domino Gregorio Berzeviczy de sorte suorum D[omi]na[ti]o[n]um Spectabilium cum exoperato Indultu Magnifici Domini Consiliarii et Causarum Reg[alium] Directoris inquisivi. Comperimus suas D[ominationes] Sp[ecta]b[i]lis in claustro Franciscanorum ejusque Tractu superiori in singillario calefacto cubiculo hic Budae in fortalitio illocutos esse. Admitti eisdem, unde et qualem victum habere velint pro Jentaculo et Prandio. Titulo quo 4. Fercula applacidata sunt. Lectisternia secum allata fuisse referunt. Sp[ecta]b[i]lis Dominus Szulyovszky 60 f. et D[ominus] Kazinczy 110 fr. circiter secum tulerunt. Sp[ecta]b[i]lis D[omi]nus Berzeviczy obtulit unique sua servitia modo eidem nuncient, si quid habere velint. Ego vero omnem operam, et auxilium in sustentandis illis, quae licita et admissa fuerint a superioritate. Invigilamus solerter eorum necessitati. Albas vestes curant lavare ad latus eorum Ministri. Scribas quaeso missi, quis singillative eorum amicorum uno vel alio cibo vel potu magis delectet[ur] ut adtuimus hac in parte eisdem succurrere possimus. Ego hactenus plures necessitates eorum non cognovi. Pecunia suo tempore suas Dominationes Spectabiles deficere potest. Hoc subveniam dum cognovero et superioritas prout nec dubito admiserit. Ut aliquis vestrum huc veniat causa horum amicorum, nunc prorsus necessarium non est, et inutile, quia nec cum illis loqui licet, nec vero Dimissio eorum ante tempus impetranda sperari potest. Patientia ergo. Tantum et ego TE ac Vos quos revereor, humillime, rogo impensissime, ut Orphanis Szulyovszkyanis ac oeconomiae ipsius de meliori prospiciatis. Ut omni Posta Tibi relationes de conditione Amicorum horum faciam, est impossibile, quia me materia deficeret, sed scribam, si quos eos concernent, et intervenieunt mutatis circumstantis. Caeterum notifico Tibi, quod, quo Fama est, usque Epiphanias Examen Incaptivatorum definietur, et tunc devidetur res in sortem fors meliorem, quam sperare ut homines debemus. His vale.

Ego perenno

Tibi

Sincere addictimus

N(yisnánszky, Agens)

Budae, d[ie] 30. xb. [decembris] 1794

P[ost] S[criptum] Felix novi anni auspicium cum recursu plurium Tibi voveo.

Drága Kedves Asszonyám! Velem is az a szerencsétlenség történt, a mi Ferenczczel. Mind azáltal ne törődjön rajtam Asszonyám semmit, csak arra kérem. Én ártatlan vagyok, lehetetlen szenvednem, kevés idő múlva reménylem haza jöhetek. Asszonyámnak a keserűségét jól tudom, de ez örömmé fog változni; nékem ez is esik legnehezebben, hogy most miattam újabb bánatja van. – Kedves Testvéreimet mind, András, s Péter Bátyámékat tisztelem, csókolom. Ne töprönködjenek rajtam legkisebbet is, nem sokára magok között fognak látni. Reggel 4 óra tájban indulok Sturm nevü Hadnagy urral a Wirtemberg Regementjéből; a többi környülállásokat Dienes bátyám megírja. Én pedig anyai szeretetét továbbá is kikérem Asszonyom Anyámnak, a melly engemet véghetetlenűl boldogít. Várad d[ie] 13. Januar[ii] 1795.

igazán tisztelő fia

Míklós. s[aját] k[ezével] –

Józsit csókolom.

Érdemem felett való Drága Kedves Asszonyom Anyám!^*

Vice Ispány Péchy Imre Úr tegnap előtt Pestről haza jött, s Levelét, melyben Asszonyom Anyámat Ferencz Bátyám eránt tudósítja, itten által küldöm. Dupplázza az Isten rajtunk a maga ostorát, mert szegény Miklós Öcsémet is ugyan az a fatum érte, a mely szegény Ferencz Bátyámat. Tegnap^* estve 5 óra tájban vette a Würtemberg Regementyebéli Váradon fekvő Kapitány a Fels[éges] Palatinus Parancsolatját a Miklós elfogattatása eránt. Én Miklóssal estve Gróff Sauernél voltam Gesellschaftban, oda jött vice Ispány Beöthy Ur, a ki szinte úgy mint a Kapitány parancsolatot vett eránta. A vice-Ispány még Sauernel semmit sem szóllott sem Miklósnak sem nekem, hanem a Gezelschaft eloszolván, mondja Miklósnak, hogy haza viszi, ne menjen gyalog. Haza érkezvén mondja hogy menjen fel véle Péchyhez. A mint fel mentek, már ott volt Péchynél a Kapitány. Ekkor megmondották Miklósnak a parancsolatot: ő arra azt mondotta, hogy engedelmeskedik, de ő ártatlan. Egész férfiui bátorsággal viselte magát Miklós. Mikor e történt, én akkor mentem fel Péchyhez. A Kapitány és a V[ice]Ispány nekem is megmutatták a parancsolatot. – A Kapitány igen becsületesen viselte magát, és maga is vígasztalta, bátorította Miklóst. Lementünk azután az én szobámba: A V[ice]Ispány a Miklós irásait, a mely ugyan mind holmi haszontalanságokból állott, által vette s le pecsételve a Kapitánynak által adta. Miklós az én párnazsákomban elvitte az ágynemüét; vitt 6 lepedőt, 7 inget, 4 lábra valót, 4 nyakravalót, 8. keszkenőt, magyar ruhát, kaputot, juhász bundát és 2. köpenyeget; én adtam neki 16 aranyat, magának is volt vagy 4 aranya; két pár csismát vitt, sipkát kalapot. A Tiszt megigérte, hogy az úton igen fog reá vigyázni, hogy valami baja ne legyen, mikor vissza jön Budáról, akkor tudósítani fog eránta. A Kapitány Quártélyán írt Miklós Asszonyámnak, s Levelét ide zárom. 12. órakor éjszaka vitték el szegényt Váradról a Kapitány’ Posta-kocsiján. Többet Váradról még eddig el nem vittek.

Édes Asszonyám! által látom én azt magam, hogy az ilyen szomorú eset asszonyámnak anyai szivét meghatja. De egész bizodalommal legyen Asszonyom Anyám mind a két Testvérem eránt. Esmerjük mind a kettőt olyannak, a kihez gonosz cselekedetnek véghez vitele nem fér. Ha valamit olyast tettek volna is, a mely talám helybe nem hagyódhatna, lehetetlen, hogy a kis hiba, nagy büntetéssel büntetődjön. Én részemről tökéletesen reménylem, hogy Asszonyom Anyám kevés idő alatt meg fog vígasztaltatni. Csak most bírja Asszonyom Anyám a csapást békeséges-türéssel. Én ma reggel mindjárt kijöttem ide Semjénbe V[ice]Ispány Beöthy urral, én azért, hogy N[agy] Asszonyámat vigasztaljam, a V[ice] Ispány pedig azért, hogy a mely irásai Miklósnak itten voltak, azokat által vegye. N[agy] asszonyám ezt az esetet is, éppen úgy vette, mint a Ferenczét, s én a mennyire csak lehetett vigásztaltam. Felmentem volna Regmeczre is Asszonyom Anyámhoz fiui kötelességemet teljesíteni, de V[ice]Ispány Péchy Úr javaslásából a jövő héten Budára akarok menni, hogy a mibe lehet a két Testvéremnek segitségére lehessek. Tudósítani fogom erántok Asszonyom Anyámat mindenkor. Magamat pedig Asszonyom Anyám anyai grátiáiban ajánlom s alázatos fiúi tisztelettel maradok

Drága Kedves Asszonyom Anyamnak

Ersemjén 14. Jan[uarii] 1795.

alázatos engedelmes fia

Dienes msk.

Venczel ne mulasson Regmeczen.

Kazinczy Andráshoz.

Teljes bizodalommal való Drága

Kedves Uram Bátyám!

Szegény Miklós öcsémet is ugyan az a fatum érte a mely Ferencz bátyámat. Tegnap estve 5 órakor vette a Würtemberg regementjebeli Váradon fekvő kapitány a fels[éges] Palatinustol stafetaliter a parancsolatot, hogy Miklóst fogja el és küldje Budára. Mintegy 10 óra tájban teljesittetett ez a parancsolat, s 12 órakor éjtszaka elvitték. Én ma reggel mingyárt kijöttem ide, Semjénbe, hogy a Nagyanyámat iránta tudósitsam s egyszersmind vigasztaljam. Felmennék Regmeczre is, de a jövő héten Budára akarok menni, hogy ha lehet valamit könnyebitsek a két testvérem’ sorsán. Bátorkodom tehát Uram Bátyámat alázatosan kérni, méltoztassék mingyárt ezen levelem’ vételével Regmeczre általmenni s az ide rekesztett leveleket az Anyámnak általadni s szegényt a mostani szomoru állapotjában vigasztalni.

Én ajánlom magamat Uram Bátyám’ atyafiságos gratiáiba, s kivánom hogy az Ur Isten Uram Bátyámat ilyen kedvetlen esetektől oltalmazza.

A ki alázatos tisztelettel maradok

Az Urnak Uram Bátyámnak

ÉrSemjén, 14d. jan[uarii] 1795.

Kedves Néném Aszszony!^*

Azon szomoruságot melyet Nénem Asszony anyai szíve érez, én is abban a mértekben érezvén, a melyben Néném Asszony’ s gyermekei’ szoros s szíves atyafiságokat tapasztaltam, semmit örömest nem cselekszek mintha mostani szomorúságában Nénem Asszonynak valamely vigasztalást nyujthatok.

Pesten létemmel az Öcsém sorsáról értekeztem, sőt az Épületbe a melyben tartatnak magam elmentem; vele beszélni szabad nem levén, a Hadnagyot hozzá küldöttem, meg tudakozni ha nincsen-e valami szüksége; s arról bizonyos lehet Néném Asszony, hogy a szabadságon kivül minden egyéb élelmekre szükségei elegendőképen ki pótoltatnak, pénze vagyon, arra az esetre pedig ha valami szüksége esnék, szólottam Bátyám Bay Ferencz Urammal, hogy ne engedje meg szükülni. Azt maga Néném asszony elgondolhatja, hogy a dolgok titokban foly, annyit mind azon által lehet tudni, hogy nem mindnyájan egyenlő vétkesek, sőt ártatlanok is lehetnek, s talám vagynak is közöttök, a mint ezt a Körmendi Plebanus példája is bizonyítja, a ki szabadon elbocsáttatott. Tudván az Öcsémnek csendes erkölcsét, értelmességét, merem Néném asszonyt bíztatni, hogy az Öcsém lesz egyik azok között, a kinek ártatlanságát a Törvény és Ő Felsége meg fogja ismerni. Addig pedig viselje magát erősen Nénem Asszony, s kivánom is hogy az Isten adjon Néném Asszonynak dupla erőt a szomoruságoknak meggyőzésére. Ha nem tudnám, hogy az ilyen esetekben mindenkor ártatlanok is bele szoktak kevertetni, nem hogy Néném asszonyt tudnám vigasztalni, de magam is vigasztalhatatlan volnék. Főképp minekutána tegnap olyan szerencsétlen voltam, hogy a Felséges Herczeg Palatinustól egy Parancsolatot vevén, látom belőle, hogy az már elfogattattak közöl egyel szembe való állitás végett, Miklóst kivánja felküldeni, s már el is küldöttem, de szabadon és oly becsülettel a mint kivánni lehet. Ne szomorkodjék Néném Asszony mód nélkül, ne féltse egyiket is, mert rövid idő mulva két annyi lesz a’ Néném asszony’ öröme, mint a mostani szomorusága, a melynek szíves kivánása mellett Feleségemmel együtt Néném Asszony atyafi szeretetében ajánlott különös tisztelettel maradok

Kedves Néném Asszonynak

Várad 14 Jan[uarii] 1795.

Wohlgeborner, insonders Hochzuehrender

Herr Herr!

Auf Anverlangen des Herrn Andreas v. Kazinczy überschicke anmit den von ihrem Herrn Bruder mir übergebenen Wagen, welchen Sie zwar als Bruder zu verlangen alles Recht haben, und ich da ich nichts schriftliches von ihrem Bruder solchen behalten zu dürfen habe, gezwungen bin ausfolgen zu lassen, um mich nicht in einen verdrüßlichen Process zu verwickeln, und ich auf die letzt zum Dank meiner nur gar zu guten Behandlung gegen ihren Herrn Bruder in die grösste Verlegenheit mich setzen könnte, mich einer Gewaltthätigkeit bey Comitat angeklaget zu sehen. Nehmen sie also ihren Wagen zurück, ich will gar nichts dawieder einwenden, denn er gehört in ihr Haus, jedoch wundert mich es sehr, dass man mit dem Officier (der ihren Herrn Bruder, und der Mama ihren Herrn Sohn aus sein Dienstpflicht hat abführen müssen, u[nd] der den Franz von Kazinczy so menschlich behandelt hat) so indiscret behandelt, daß man ihm nicht einmahl diesen einfältigen Wagen (der ohne hin nichts mehr werth ist) beybelassen will, ja sogar hat Andreas v[on] Kazinszky, sogar wegen einfältigen zwey Balbirmessern eine Anfrage sich zu machen gewaget, als ob ein Kaiserl[icher] Officier sich so weit vergessen werde sich wegen so einer Kleinigkeit seine Ehre zu beflecken. Sie können sich in Ofen bey ihren H[errn] Bruder wegen allen erkundigen, und wenn ich was bey mir habe, so können sie ohne weiters ihre Anzeuge machen wie sie wollen ich stehe als Civilist und als Officier zu Diensten. Nun aber da ihnen so viel an diesen Wagen liegt so folget er anmit, jedoch da ich so wenig Dank vor meine Behandlung gegen ihren Herrn Bruder verdienet, und sie mich so behandlen, so mögen sie den Wagen behalten, jedoch mir erlauben zu denken was ich will, übrigens, wenn sie mir aber den Wagen nicht zukommen lassen, wenigstens mir die 5 F 18 xr. vor ausgelegte Reparatur erster Tagen überschicken, der ich nun die Ehre habe zu verharten als

Deroselben Terebesch den 15t Jäner 1795. Ergebenster Diener Ehrenstein m[anu] p[ropria] Oberlieut[enant]^*

Ez az Ulanus Tiszt Úr engem elfogott az anyám házánál Alsó Regmeczen 1794 Dec[ember] 14kén estve mint egy 7 órakor, s még akkor éjjel Újhelybe vitt által, hol Dec[ember] 15-dikén estig mulatánk a Barátszeri nagy fogadóban. Akkor megérkezett a kapitány Zsigárdy úr által (azon Ulanus Regementben szolgált ez is), Rákóczon elfogott Szulyovszky Menyhért, és a Jelasics gyalog Regementjebeli Kapitány Iványi Fekete Úr által Nagy Mihályban elfogott Tansics Ignácz, s azonnal indúlánk saját szekereinken tovább, s Budára December 19-dikén értünk-be.

Kazinczy Ferencz m[aga ] k[ezével]

Hochwohlgeborner Herr,

Herr Oberlieutinant,

die 5 Rf und 18 Xr, die Sie um die Reparatur des Wagens zu zahlen die Güte gehabt haben, hat der Bediente Ihnen überzugeben. Ich bitte Sie darüber eine Quittung zu schicken. Ich habe die Ehre mich zu empfehlen. – Regmecz, d[en] 16 Jänner 1795.

De Terebess.

A Monsieur Monsieur Joseph de Kazinczy a Regmecz.

Über 5 sage fünf Gulden 18 X Reinisch. welche ich von Titt. H[err] Joseph v[on] Gaszintzy in barem richtig empfangen zu haben amit bescheinige. Sign[atur] Terebesch, den 16 Jäner 1795.

Idest 5 Ft. 18 x.

Czegléd, Pénteken este 6 órakor d[ie] 16a Januar[ii] 795.

Drága kedves Asszonyám.

Váradról 13a hujus éjjel lett elindulásunk ólta, Hadnagy Sturm Úrnak 4 legénynyel való őrizete alatt ide jutottunk; minthogy pedig ma egész éjjel akarunk menni, holnap reggel már alkalmasint Pesten leszünk. Az engemet kisérő Tiszt Úr velem a legnagyobb emberiséggel, s becsülettel bánik. A mi pedig engemet illet, én egyébiránt elég vígan útazom, hanem az Asszonyám keserüségét képzelvén el, az szívemet igen meg keseríti. Mind az által legyen édes Asszonyám megnyugodva, mert én ártatlan vagyok. Teljes reménységben lehet Asszonyám, hogy ismét nem sokára anyai szivéhez szoríthat. Addig is pedig, míg számtalan anyai gratziáit, mellyekért örökké lekötelezve leszek, személyesen meghálálhatnám, ezen Levelem által kívánom kötelességemet teljesíteni. Már készen vannak a lovak, be kell levelemet rekeszteni, mellyet is hív testvéreimnek, rokonimnak, s barátimnak ezerszer való csókolásával cselekszek – Józsit kimondhatatlanul csókolom, Klárit, s Julist és Laczit. Én pedig az ő további szeretetöket is, az édes Asszonyáméval együtt kikérem.

Kazinczy Miklós.^*

Érdemem felett való stb.

Azóta mióta a kocsisom által Asszonyom Anyámat szegény Miklós iránt tudósitottam, itten semmi nevezetes nem történt. A budaiak felől sem hallunk semmit is, mert irni nem is mer senki, jönni pedig most a napokban senki sem jött onnan. Én mához egy hétre indulok Budára, s ottan ha lehet felőlök valamit tudni, Asszonyom Anyámat tudósitni el nem mulatom. Én Pesten leszek szállva Mitterpacher gombkötőnél; ha levelet méltoztatik Assz. Anyám irni, oda méltoztassék utasitani. Egyébiránt stb.

Várad, jan[uár] 19d. 1795.

A Miklós’ esküttsége csak ugy van a mint volt; s valamíg ki nem szabadul vagy dolga a K[irályi] Tábla által el nem végződik, senkit sem tesznek helyébe.

Józsi nekem minden postán irjon, ha egyebet nem, legalább azt hogy él.

Öcsém!^*

Én az Anyádnál voltam a ki most érkezett Semjenből. A nagy Asszony egésséges, az Anyád is, mostani környül állásihoz képest, türhető állapotban van. Dercsényiné nagyon meg apadott, a Gazdaságot a mint lehet folytatják; a tél igen erős, a takarmány kevés, azért a lovaid is Semjénben telelnek. Ha engedelmet kapsz, ha csak arrúl is tudósits, ha élsz-e, és ha élsz, egésségesen-e. Ezzel emlékezetedbe ajánlott vagyok Beretőn 19a Januar[ii] 1795.

Charissime Amice!

Si bene rexigerim, consors Tua est illa gratiosissima Domina Juliana Kazinczy, quae sub dato 12. curren[tis] mihi nomine suo et totius S[pectabilis] Familiae vestrae scripsit, ut in captivitatis amicis quantum licet subveniam et vos de circumstantiis eorundum informem. Tantum tibi referre possum fidedique, suas Dominationes sanas et incolumes esse. Calafacto cubili uti, et pro pecunia propria quidquid pro jentaculo, prandio, vel caena desiderant, iisdem exhiberi. Ego pariter juxta desiderium D[omi]nae Contexoralis TUAE, cui exosculor manus, facio officia amici Vino Tokaino eosdem provideo et aliis cum praescitu et consensu superioritatis eorum. Credas mihi nil deesse eisdem aliud quam quod a suis remoti exire non possint. Sitis ergo quieti. Pridie remisit mihi Spect[abilis] D[omi]nus Melchior^* Codices quos eidem supeditaveram. Substitui in vicem horum illos, quos D[ominus] Rosenfeld domo tulerat. Insinuavit mihi mox etiam pecunias datas iri ad me pro Sp[ecta]b[i]l[i] Domino Melchiore, sed nullas hucdum accepi. Nunciavi eisdem iteratis vicibus ut manderit mecum in supeditandis licitis. Dominus Melchior jam plane scripsit mihi d[ata] d[ie] 24. hujus, ut eidem toties quoties minus facundus ad me comparuerit, eidem vinum Tokainum mittam, misi ei jam quater, sed Affinis TUUS Franciscus illa confidentia non utitur erga me, et nisi eidem ex me solo mitto, nil desiderat, quod tamen pro legitimatione mei contra omnes ministras subsumptiones percuperem. Istis vale Ego perennus

Budae 26. Januar. 1795.

sincere addictimus

N(izsnyánszky)

Spectabilis stb.

Ego ab anno inde non alias, quam quae mihi heri cum uno Antalkone vini, pro quo Spect[abili] D[ominationi] V[est]rae et D[omi]nis cointeressatis suis, quos revereor, humillimas ago gratias, redditae sunt Spect[abilis] D[ominationis] V[est]rae Literae, vidi, respondere proinde poteram nihil. Caeterum quae Sp[ectabilis] D[ominatio] V[estrae] de hic existentibus D[ominis] Fratribus suis et amico M[elchiore] Sz(:ulyovszky) scire cupit, illa ego jam dudum D[omino] Spect[abili] Weisz perscripsi. Nunc mihi acclusas et D[omi]no Franc[isco] Kazinczy et D[omino] Melch[iori] Szulyovszky sonantes literas heri statim D[omino] M[a]g[ni]fico Cons[iliario] et Directori Caus[arum] Reg[alium] personalites resignavi, pro ulteriori promotione, una vero instructionem et indultum petii, an et in quibus liceret, quomodove necessitatibus infelicium horum subvenire. Tunc respondit sua Magnificentia: Eisdem in illis necessitatibus quam medio praepositorum sibi commissariorum ā me desideraverint, licite subveniri posse. Ego hactenus etiam regulas has observavi, et querentibus, Tokaino vino uno etiam heri subveni, una vero nunciavi, ut in omnibus licitis tantum se ad me convertant. – Quantum scio, omnes tres bene valent, quia et D[omi]nus Nicolaus K[azinczy] a d[ie] 23 praeter[is] hic est, in victuque nil eisdem deest, nam propriis sumptibus se intenent. Frequentiores relationes Sp[ectabilis] D[ominationis] V[estrae] hac in materia non dignetur a me exposcere; si quid circumstantiarium scitu necessarium occurreret, suo tempore notificabo. Ab amicis enim justa sunt petenda. Tam delicata vero materia prudentiam hominis facile superare posset, mihi vero infortunium attrehere. – His expertis gratiosissimis favoribus stb. – Budae, d[ie] 3. febr[uarius] 1795.

Servus humillimus

G[eorgius] Nisnyánszky

Tekintetes Asszony!

Igaz, hogy Kazinczy Ferencz úr irásinak megvizsgálása reám vagyon főképen bizva, de mi módon, hol, és kivel, nincsen meg határozva; minden órán várom a Felső parancsolatot eránta, mihent veszem ahoz alkalmaztatom magamat, hirével lesz azonnal a Tekintetes Asszonynak; azért méltóztasson nyugott szivvel lenni addigis, méglen hozzá láthatok a dologhoz, a ki illendő tisztelettel maradok

A Tekintetes Asszonynak

Igaz, tökélletes szolgája

Fáy Ágoston m[aga] s[aját] k[ezével]

Kassán 17. Febr[uarii] 1795.

Érdemem felett való stb.

Semjénben voltam. Nagy-Asszonyámat türhető frisességben találtam, fent van, nem fekszik. – Holnap én indulok Pestre; Nagy-Asszonyám adott az utra 300 fo[rint]ot, de minthogy a minapi utamban, magamnak elég pénzem nem levén, mástol kértem 30 aranyat, ezt most a 300 f[orin]tbol vissza kell adnom, és igy nekem nem sok marad. Azonban v[ice] ispán Péchy urat kértem hogy irjon N[agy] Asszonyámnak, hogy küldjenek utánam pénzt, mert ott bizonyosan szükségem lesz reá. Csak a prókátornak, ki szegényeket defendálni fogja, legalább 30 aranyat kell adni ilyen főbenjáró dologban. Már én mindaddig Pesten maradok, míg vége nem szakad a dolognak; a dolog’ foyamatjárol pedig Assz[ony] Anyámat tudósitni el nem mulasztom.

Egyébiránt stb.

Várad, 24d. febr[uarii] 1795.

Budán, febr[uár] 25-dikén, 1795.

Édes Asszonyám!

Méltóságos Consil[iarius] Director Urnak kegyességéből mind az Asszonyám levelét, mind az András Bátyám Uramét vala szerencsém venni, s most engedelmet nyervén a válaszlásra, minekutánna rövid és igen szelid betegeskedésemből csaknem egészen felgyógyúltam, sietek Asszonyámnak s Uram Bátyámnak kegyességeket megköszönni. – Az a bajom, a mellyet említék, szokott aranyér vólt; de mivel jókor vettem elejét, s az az orvos, a ki fogházunkba rendeltetett, mind igen értelmes, mind igen hív és szorgalmatos Gyógyító, ez idén nem kínzott-meg ugy, mint tavaly éppen illyenkor. Nem is feküdtem belé; de erőm nagyon elfogyott, mert 14 nap alatt alig ettem valamit. Már alkalmasint térek magamhoz, és úgy hiszem, kevés napok alatt egészen helyre fogok állani.

Egyéberánt nem azért mivel levelemet le nem pecsételve adom tovább, hanem a legszívesebb háladatosság érzéseivel, kénytelen vagyok azt mondani, hogy az a Kegyesség, a mellyel velem bánnak, minden reménységemet felyül haladta. Valóban ez dicsőségére vagyon Fejedelmünk uralkodásának, és mind azoknak, a kikre sorsunk bízva vagyon. Asszonyám anyai szívének elcsendesítésére ímé lerajzolom azt. – Az a szoba, a melly nékem rendeltetett, az alsó soron vagyon. Valaha két Franciskánus szerzetesnek szolgált lakásúl, mert két szoba volt; de a köz fal által vagyon törve, úgy hogy most már egy, és olly nagy, mint az én Regmeczi háló szobám kétszer. Két nagy és világos ablaka vagyon, s az elégségig fűjtetik mindennap két ízben. Tulajdon ágyamon hálok, és olly ebédet s vacsorát ehetem, a millyet főzetek, s valami enni valóra szükségem vagy kedvem van, hozathatok. Agens Nizsnyánszky tokaji borral tart. Író szerszámaim ugyan nincsenek: és ezt nagyon érzem, de ő Excellencziája Almásy Pál Úr bennünket könyvekkel tart, és egyébünnen is a szabados könyveket megkaphatjuk, melly magánosságunknak millyen enyhítésére van, könnyű elképzelni. Az Almásy Pál Excell[enciája] könyvei, mind német nyelven írt utazások; a’ Kapitány Kook Otahítai utjait végig olvastam, bejártam Ázsiának és Afrikának minden tartományait, s Spanyol-, Olasz- és Törökországot: de mivel már ezeket olvastam, Római Klassikusokért esedeztem, és így Horáczot, Virgilt, Youngnak az éjjeleit és egy deák Telemakhust kaptam. Ma Méltóságos Consiliarius Director Ur megengedé hogy újabbakat hozathassak, és így Szallusztot, Svetónt és Liviust fogok kerestetni. Nagyon bánom, hogy Homért és Plutarchust el nem hozám.

Csak ugyan Méltóságos Consiliarius Director Úrtól tudtam-meg azt is, még pedig csak ma, hogy Miklós Öcsém is szerencsétlen itt lenni. Sok esztendeje van, hogy úgy nem sírtam, mint ennek a hírnek hallására, noha úgy veszem mint igen nagy kegyességet méltóságos Consiliarius Director úrtól hogy ezt tudnom engedte. A Természet kötelei a legszentebb kötelek, ezt éreztette velem ez a sírás, és ezt minden Regmeczre és Semjénre való emlékezés. Higgye-el, édes Asszonyám, hogy Fejedelmünknek ennyi kegyességét tapasztalván, és érezvén hogy szerencsétlen bukásom a Királyi neheztelést érdemli, mindent, a mi mostani állapotomban nem kedves, elkészülve tudok szenvedni, mert a becsületes ember lelke nem fél jobban a büntetéstől, mint a mint a rosszat útálja: de mikor Regmecz és Semjén, Berető és Ruszka, az az, Asszonyám, Nagyasszonyám, András Bátyám uram, és egyéb testvéreimmel Klári Hugom, és a kis Csercsi jut eszembe, ollyankor egy csendes Könny csordúl ki szememből, s csak az vígasztal, hogy a Királyi Kegyelem azoknak a karoknak, a kik kiterjesztve várnak, nem sokára vissza ád; hogy azokat a könnyeket, a mellyek most érettem sírnak, felszáradva fogom láthatni. Minden mozdúlásom azon lessz akkor, hogy azt a bánatot, mellyet most okozok, a legháládatosbb örvendeztetéssel válthassam fel.

Egyéb enyhítések említése alatt elfelejtém mondani, hogy mindennap három ízben látok embert. Reggel az a Tiszt ur, a ki alatt vagyok, és a mosdani való vizet hozó katona cseléd jön hozzám, megtekinti ha nincs-e bajom, nincs-e valamire szükségem; – délben ugyan csak az a Tiszt úr, vagy a vele együtt szolgáló városi Kommissarius hozatja-be az ebédet, és estve levetkeztetéskor a vacsorát. Embert látni, velek beszéllni, illyen állapotban nem csak enyhűlés, hanem szerencse. Ez, és a könyv, s az álom, melly gyakorta Regmeczre viszen vissza, életemnek igen nagy gyönyörűsége.

Az a kis szerencsém hogy festeni tudok, s verseket írok, nagy gyönyörűségemre van most. Klopstocknak egy énekét, mellyet könyv nélkűl tudtam, lefordítám, úgy holmit Wielandból, s a szobám falán egy szép Pallás fej, egy Medúza és holmi egyéb van már. Szenvedésemet én tűröm, és nehezebb fájdalmat nem ismerek, mint annak elképzelése, hogy az enyémek szenvednek. Ajánlom magamat Asszonyámnak meg nem érdemlett kegyességeibe, Nagy Asszonyámat s András Bátyám uramat híven tisztelem, Klárit és Józsit csókolom s magamat emlékezetekbe ajánlom,

leghivebb legháladatosabb gyermeke

Drága Kedves Asszonyom Anyám!

Kimondhatatlan örömmel vettem tegnapi napon kedves Anyámnak hozzám írott Levelét. Hasonló örömmel írom ezt a Méltóságos Director Úrnak engedelméből, melly által Asszonyám felőlem bizonyos tudósitást vehet. – Asszonyámnak anyai szíve tudom eléggé meg van illetődve, annyival inkább, hogy a köznép itten való tartatásunk felől tökéletlen hírt terjesztett el. Kedves Asszonyámnak tehát, s Testvéreimnek, a kik sorsom felett nyughatatlanságban vannak, megnyugtatásokra írhatom, hogy itten egész becsülettel s tiszteségesen tartartom; reggel Fölöstökömöm, délben pedig négy tál ételem, két zsemlyém, s egy meszely borom vagyon. Szobám napjában kétszer fűl, tisztán tartatik, s majd minden nap kifüstölik. Könyvet is kapok olvasni, s minden szükségem kipótoltatik, úgy hogy semmiben rövidségem nincsen. E szerint látja, Kedves Asszonyám, hogy állapotunk egészen különbözik a közhírtől, s magát irántam meg nyugtathatja. – A mi egésségemet illeti, az oly jó hogy nem említem, hogy valaha jobb lett volna. Egy két nap fogfájást szenvedtem, s azt kihúzattam. Egyebiránt itt az időt olvasással, s fel s alá járkálással töltöm. – A Bátyám egéssége felől nem tudósíthatom Asszonyámat, mert arról magam sem tudok semmit; tartása pedig az enyémhez hasonló.

Itten magánosságomban nagyon megörvendeztető dolog az, hogy Kedves Asszonyám felől valamit tudhatok; annyival nagyobb pedig, hogy Levelét is vehettem. Testvéreim felől is örömest kivánnék valamit hallani, de minthogy felőlök Levelében emlékezetet nem tett Kedves Asszonyám, onnan azt húzom ki, hogy egésségesek, a mellyen igen örvendek. –

Már bérekesztem levelemet azon kérésemet megújítván, hogy irántam nyugott szívvel méltóztassék lenni Kedves Asszonyám. – Nagy Asszonyámat, András és Péter Bátyám uraimékat tisztelem, Testvéreimet, s Atyámfiaimat csókolom, s hitessék el magokkal, hogy az én Ő irántok való szeretetem határt nem ismér. Kedves Asszonyámat pedig további anyai szeretetében való megtartatásomért esedezem. A ki örökös tisztelettel maradok – Kedves Asszonyámnak

alázatos engedelmes fia Kazinczy Miklós m[aga] k[ezével]

A Budai várban, februáriusnak 26-dikán 1795.

Drága kedves Néném Asszony,

Reménylem, vette eddig Néném-Asszony az öcsém Dienes levelét. Ő tegnapelőtt ujra felindult Pestre, minthogy a szegény foglyoknak a dolga már a K[irályi] Tábla előtt foly. Miklós, a mint a kisérő tiszt mondja, a párnazsákot vissza akarta küldeni, de nem engedték meg, azt mondván, hogy hát az ágyneműt miben viszi haza. Ez jó jel; de különben is bizonyos lehet Néném-Asszony benne, hogy kevés idő mulva vigasztalást hall. Mikor jön Dienes haza nem tudhatom, mert ő nem jön el addig Pestről, mig vége nem lesz a dolgoknak. A feleségem Néném-Asszonyt csókolja, én pedig atyafi szives indulatiba ajánlott maradok

Várad, 27a febr[uarii] 1795.

Tekintetes Asszony!

Elérkezett már a Felsőség parancsolatja, melly abból áll, hogy Kazinczy Ferencz Úr irásai ide Kassára hozattassanak, s általam, és Királyi Fiskális Vinkler úr által itten vizsgáltassanak meg. Ehez képest küldöm Tiszti hivatalom szerént Szolgabiró Bárczay Ferencz Urat Esküttjével edgyütt, olly véggel, hogy a mint a Katona tiszt által az ő idejében el pecsételtettek a Ládák, s egyéb csomó levelek, mind azokat ugyan azon pecsétek alatt hiba s fogyatkozás nélkűl említett Szolgabiró Urnak, s vele együtt által menő megnevezett Fiscalis Úrnak által adni, s adattatni ne terheltessék a Tekintetes Asszony, hogy azonnal hozzám ide Kassára által szállíttathassanak, a ki úgy is mostani sűrű és nehéz tekintetű hivatalbeli bajaimra nézve nagy darab ideig Regmeczre tellyességgel által nem mehetnék. Mivel pedig én terhes környülállásimban is azon lészek, és lenni kivánok, hogy ezen Irásoknak megvizsgálásán Ferencz Úr processusának korábbi végére nézve is mennél előbb által essünk, egyszersmind pedig a Familiabeli, vagy nem a czélhoz tartozandó Levelek nálam ne tartóztassanak, vagy ne heverjenek, hanem a megtekintés után az illyetének vissza adattassanak, ezen okra való nézve ne terheltessék a Tekintetes Asszony az Ifju urat Józsefet egy úttal beküldeni, hogy a visszaadandókat mindjárt, és minden fogyatkozás nélkül kezéhez szolgáltatnunk s által adnunk lehessen. Ezeknek hivatalbeli jelentésem mellett illendő tisztelettel maradok A Tekintetes Asszonynak Igaz tökélletes szolgája Fáy Ágoston msk.

Kassán 3^ik Mart[ii] 1795.

Érdemem felett való stb.

– – – – – A testvéreim iránt annyit irhatok Assz[onyom] Anyámnak, hogy mind a ketten egésségesek. Az actio irántok már be van adva, a levata és a comparatio meglett. Prokátor Szabó Sárai Uram fogja őket defendálni. Azonban mikor lesz vége a processusnak, senki sem tudja; húzódik a miatt is, hogy a prokátoroknak most a terminus alatt egyéb civilis causákkal sok dolguk levén, a mint észreveszem, csak a jövő juristitium alatt akarnak a foglyok’ processusában dolgozni. A kir[ályi] Tábla a juristitium alatt is együtt marad. – Pest, mart[ii] 3d. 1795.

Édes Asszonyám!

Micsoda öröm boritott el bennünket mindnyájunkat a levelek’ vételével, le nem irhatom. A Ferenczében az a Bukás semmi sem egyéb hanem Fatum, melly most vele is történt.

Az irásoknak egy része már meg van nézve, az-az 4 fiók: tudniillik azon az oldalon lévő három, a hol a Contractusok voltak, és a középső; még ma van három nézni való, de a tegnapi 4 fiókokban mint egy gombostő, annyit sem találtak, nagy reménység van, hogy a többiben sem lesz legkisebb is. Én holnap az az Hétfőn bizonyosan otthon leszek, ha csak az uton nem kell rostokolnom valahol. Vászon van, de még nincs felmérve, mert magam mindég a V[ice]Ispány urnál voltam. Ajánlom magamat Graciájába. A leveleket csak magam viszem haza, mért még szükségem van rá itten.

Alázatos engedelmes Fija József m[aga] s[aját] k[ezével]

Kassa. 8. Mart[ii] 1795.

Édes Asszonyám!^*

Dienes Öcsémnek leveléből értem, hogy sorsunk’ könnyítése végett ismét Pestre jött. Asszonyámnak ezt az anyai kegyességet azzal a’ háladatossággal fogadom, a’ mellyet az érdemel. Mit tehet érettünk, nem tudom: de nékem nagy enyhűlet, sőt öröm, azt tudni hogy itt van, és érettünk fáradozik. Kértem levelem által, hogy mindennel tanácskozzon, mit tehetne itt és Bécsben; és a’ mit legjobbnak lát, vagy személyesen vagy Instantiák és levelek által, kövesse el. Ezt Asszonyámtól is alázatosan kérem, noha tudom, hogy azt kérésem nélkűl is el fogja követni. – A Processust még nem kaptam meg: de ha majd hozzám küldődik, Sárai Uramnak szabad lesz hozzám jönni ’s informátiót venni. Hozzája bízhatom, mert nevezetes ember, ámbár vele semmi ismeretségem nincsen: de Asszonyámnak a’ megnyugtatására ímé fogadom, hogy a’ Processusba egy betűt sem fog tenni hírem ’s akaratom nélkűl. – Csak azt ohajtanám, hogy Dienes öcsém akkor volna itt, mikor majd a’ Felséges válasz fog publikáltatni, (melly talám aprilisban megesik) hogy akkor szerencsém lehessen őtet láthatni.

Levelében Bátyám, Péchy Imre urnak halála felől tudósított, ’s azt tudakozta, hogy lovaimmal mit hagyok csinálni? – Minthogy a’ tél nagy volt, ’s a’ széna ’s abrak drága, azt lehet reményleni hogy jól elkelnek. Utólsó Kassán létemkor Molnár Antal úr Parnóról, ’s Bárczay Ferencz is, jelentették vevő szándékokat. Bárczay a’ pénzt májusban akarta le-tenni, de ővele úgy léphettem volna alkura, ha a’ maga fakójit eladhatta vólna elébb. József öcsém megpróbálhatná, ha lehetne-e vele alkura lépni; őtet megvonni nem óhajtom; de minekelőtte ólcson adódjanak-el, inkább megtartom. – Cselekedje Asszonyám velek a’ mit legjobbnak lát.

Az öcsémet még arra kérem, hogy múlván a’ föld’ fagya, azokat a’ fákat, a’ mellyeket elfogattatásom előtt a’ kert’ útjaira temettettem-el, ültettesse egy sorban valami olly helyre, a’ hol a’ főld már mívelve vólt; egy sorban azért hogy kiszabadúlván (a’ mit bizonyosan reménylhetünk) könnyen lehessen kiásattatnom, és másuvá ültettnem; – mívelt földbe pedig azért, mert az újonnan feltört főldbe a’ fa nehezebben ver gyökeret. Legjobb volna, ha oda ültettné, a’ hol a’ sambucus rubra mellett tavaly a’ virágok állottak. – Az ősszel űltetett eper mellett rhus toxicodendron is van eltemetve egy hellyt, azokat is el kell űltetni. – Viczaynak azt izenem, hogy míg a’ fák ki nem pattogzanak, eleagnus angustifoliából szurdaljon-le annyi jövéseket, hogy belőle nékem is adhasson. András Bátyám uramat pedig, a’ leghívebb háladatosság mellett tisztelvén, kérem, méltóztassék számomra meggyet óltattatni.

Parancsoljon Asszonyám Tímár János Gazdámnak, (ha megmaradt) hogy a’ vetésemre, kertemre jó gondot viseljen; a’ mint kijegyzettem, és a’ karókat már leveretni elkezdették, könnyű sövényt fonattasson (erre a’ gazt a’ patak szélén lévő ’s rétnek készített cserjében vágják; az öcsém kimutatja) ’s hogy a’ pinczémnek baja ne legyen, vigyázzon. Minden egyéb dolgaimat Asszonyámnak kegyességeibe ajánlom.

József öcsém tudósítson mindenekről; a’ szegény öreg Horváth Ferencz felgyógyúlt é? Köszöntöm szegényt, és kérem hogy a’ marhákra viseljen gondot. Úgy a’ gazdámat és Molnár Istvánt. Az utolsó reménylem megmaradt az Árendában. A’ kerűlő, a’ kit a’ Mikóháziak megkínzottak, nem hólt-e meg a’ sebekben? És hogy Deliné Asszon[y] Asszonyám körűl van-e mindég. Ezt óhajtom nagyon, mert úgy Asszonyám mind könnyebben szenvedi magánossága bánatját, mind nincsen segéd nélkűl, ha megbetegszik.

Az Öcsém activa adósságaimat szedegesse-be a’ hol lehet, és a’ passivákat, a’ hol leginkább szükség, fizetgesse. A’ Generális Gróf Wartensleben pénze is sokat forog eszemben. József öcsém tudósítson a’ Katona öcsém állapotja felől, és nevemben köszöntse. – – Ártatlan tudósításokat Méltóságos Consil[iarius] Director Úr bébocsát hozzám; nem szükség tehát hogy az Öcsém olly fösvény legyen az írásban, mint a’ minap volt.

Miklós Öcsémnek két boutellia tokaji bort, egy sódart, egy heringet és almát ’s sajtot kűldöttem négy nappal ez előtt, ’s hogy vette és egésséges, tudom. Méltós[ágos] Consil[iarius] Director Úr megengedte hogy neki egy levelet írjak; abban tanácsokat adtam neki, hogy magánosságát mint enyhítse. – – Ajánlom magamat Asszonyámnak anyai kegyességeibe, András Bátyám Uramat alázatosan tisztelem, és hogy háládatos tiszteletem felől meggyőződve légyen, kérem, az Öcsémet ’s a’ Húgomat férjével ’s gyermekeivel csókolom ’s maradok

Budán 11. Martius, 1795.

alázatos engedelmes gyermeke Ferencz m[aga] k[ezével]

Ha a’ Kir[ályi] neheztelés sokáig kivánja itt létemet, méltóztassék Asszonyám a’ franczia kék sipkámat felkűldeni; a’ sietésben csak a’ nankin sipkámat hoztam fel, ’s az már csupa piszok a’ fejem’ izzadásától. De az a’ sipkám valamivel bővebb legyen fejben mint a’ slafrokom darabjából való; ellenben a’ feje teteje szűkebb.

Érdemem felett való Draga Kedves Asszonyom Anyám!

A szegény testvéreim állapota felől most annyiban tudósithatom Assz[onyom] Anyámat hogy, a mint a Director mondja, Ferencz egésséges. Tőle még semmi levelet sem vettem. Miklóstol vettem levelet, a melyben írja hogy egésséges. Irja azt is, hogy lábravalót, nyakravalót, keszkenőket és nadrágot küldjek neki. Ezeket tehát holnap beviszem neki. Magához ugyan nem bocsátanak, de a kapitány a ki rájok vigyáz, át fogja neki adni. A Józsi’ levelét vettem melyben irja hogy Regmecz felé menjek; de, édes Asszonyám, még én magam sem tudom, meddig mulatok itt, mert úgy látom hogy az ittlétem szükséges. – Pest mart[ii] 11d. 1795.

Pest die 14. Martii 1795.

Érdemem felett való drága kedves Asszonyom-Anyám!

Ma reggel oda által lévén Budán a szegény Testvéreim fogházokba, által adták Ferencznek Aszonyom Anyámhoz szóló levelét, melyet épen a mai postán küldök. Én a testvéreimet nem láttam, mert hozzájok nem lehet menni, de arról csakugyan bizonyossá tehetem Asszonyom Anyámat, hogy mind a kettő egésséges. Miklósnak vittem 1 tuczet keszkenőt, nyakravalót, lábravalót, inget, törülköző kendőt, és egy nadrágot, pénze is van még valami 60 forintja. Ferencznek minthogy az a burkus pénze volt, a pedig itt nem kél 10 aranyat adtam aprólékos költségre. Egy szóval, édes Asszonyám, én mindent megveszek, a mivel csak sorsoknak könnyebbitésére tehetek. Asszonyom Anyámat pedig arra kérem hogy nyugtassa meg magát. Ajánlom magamat Asszonyom Anyám’ anyai grátiáiban s alázatos fiui tisztelettel maradok Drága Kedves Asszonyom Anyámnak –

A Józsi képe készen van Stundernél, és felette jól van találva, még jobban mint Ferencz; talán leviszem magammal Váradra, onnan hamarább megkaphatja Józsi. Én is lefestettem magamat Stundernél. Talán lesz valaki, a ki még akkor is, ha én a’ világon nem lennék, örömmel nézi képemet, és megmondja hogy ez emberséges ember volt.

Inclyta Universitas!

Siquidem Domini, Franciscus Kazinczy, Melchior Szulyovszky et Ignatius Tancsics ex capite atrocis criminis laesae Majestatis incaptivati criminali actione per Causarum Regalium Directorem conventi haberentur, ne pro casu subsecuturae nefors convictionis, usque litis determinuim, bona eorundem periculo distractionis exposita maneant: Inclytam Universitatem in sequelam Conclusi Tabularis solita cum officiositate requirendam esse duxi, quatenus bona antelatorum Dominorum tam mobilia quam et inmobilia in gremio et sub jurisdictione Universitatis Inclytae existentia, ad mentem Articulorum 7:1715. Art[icolorum] 56:1791. in concursu Fiscalis Cameralis per Causarum Regalium Directorem hunc in finem specialiter exmittendi, conscribi ac sequestrare curare non gravatim velit. Quaeis caeteroquin peculiari cum cultu maneo, Inclytae Universitatis

Pestini, die 17^a Martii 1795.

Érdemem felett való Drága kedves Asszonyom Anyám!

A szegény testvéreim mind a ketten egésségesek, csókolják Assz[onyom] Anyámnak kezeit. A dolgok még mind ez ideig sem vétetődött elő, sőt nem is lehet egészen meghatározni mikor fog, mert a defendens prokátorok még a hét elsőnek processusaival sem készűltek el. Most a felséges Curia eloszlott, hanem a kir[ályi] Tábla a jővő hónap’ 15dikén ismét össze fog gyűlni hogy a processu[su]kat, melyekkel addig a prókátorok elkészűlnek, revideálhassa. A Septemviratus is összejön aprilis’ 23d. Én tehát, minthogy hivatalom is hiv haza, és itt különben is most semmit sem tehetnék, holnap az öreg Szlávy urral haza megyek, de a jövő hónap’ közepe táján ismét feljövök Pestre. – Mind Ferencznek, mind Miklósnak küldöttem egynéhány darab könyvet, küldöttem azon kivül almát is. Egyébiránt most sem az ételben, sem a ruhában fogyatkozásuk nincs. – Pest, Mart[ii] 24d. 1795.

L[itte]rae Causarum Regalium Directoris ad me Francis[cum] Kazinczy

31. Mart[ii] 1795.

tt.

Detectum est quod in Comitatibus Szathmariensi et Bihariensi prout etiam Transylvania Cathecismi nunc etiam propagentur, et disseminentur. – Si possunt succurant Patriae – D[ominus] Gaspár accepitur copiam cathecismi? Quod scit Sp[ectabi]lis D[ominatio] V[est]ra de Cassoviensibus, aut Bihariensibus, et Transylvanis ubi Veselényi – – scio quod Patriae, et propriam sui conservationem cordi habeat. – Ideo in omnem casum ingenuam Confessionem praestolabor et sum addictimus

Nemeth

C[ausarum] R[egalium] D[irector]

Édes Öcsém!^*

Asszonyom Ángyomat, a kit alázatosan tisztelek, kérem, ezen parancsolatot ugy vegye, mint a Törvénynek valóságos következését, mert az 1715 Art[iculus] 7dik világosan ki van téve, hogy ha valaki illy törvénybe idéztetik, tehát a Jószága conscribáltassék; de ezen törvényes provisiónak semmi rosz következéséről nem lehet félni, kivált az Öcsém dolgában. Én mig bennem a vér mozogni fog, ki nem vonom magamat a miben szolgálatjára lehetek Asszonyom Ángyomnak. Kilenczedikén kezdődik Rákóczon a Szulyovszky Jószága’ Conscriptiója. Másokkal is tanácskozni kivánok; talán Pécsy Imre Uram is valami jó tanácsot adott Asszonyom Ángyomnak, ugy a Rákócz’ Consriptiója kezdete után mindjárt Regmeczre megyek. Fáyhoz nem szükséges menni; ha irna Fáy vagy más a Jószág’ Conscriptiója iránt, csak azt kell felelni, hogy parancsoltatik a Ferencz jószága Conscriptiója, neki pedig egynehány könyvénél privatuma semmie nincsen, tehát nincsen mit conscribálni; szóval bővebben. Az alatt is Asszonyom Ángyom csendesitse magát, mert az ártatlanság világosságra fog jönni. Boldog ünnepléseket kivánok s maradok – Édes Öcsém –

igaz attyafi szerető Báttyja

Kazinczy m[aga] s[aját] k[ezével]

Berető 5-dik Apr[ili] 1795.

Pestini 12. Aprilis 1795^*

------

Ea, quae de Szulyovszkio et socero meo sparguntur, sunt falsa; omnino, Szulyovszky confessus est omnia, quae scivit, sed ea tanta non sunt ut Judicis sententiam favorabilem exspectare non possit, quin imo bona speranda est indubie. Nunquam Leges Majestatis ita excussae fuerunt, ac nunc eas excussimus, Fiscus procul dubio ex claro intellectu eorum multum arbitrii amittet. Socer meus est parum gravatus, major fuit suspicio contra eum, quam res, itaque et is, et plures alii, proinde etiam frater Sp[ecta]bilis D[omi]nationis Vestrae optimum rerum suarum eventum consequi possunt. In omnem autem Casum, qui tam facile timeri non debet, subveniet procul dubio gratia principis, quos si primos quinque forte excipiamus, omnibus aliis promta parataque erit. Processus omnium jam in labore est. T[abu]la Reg[alia] 15. Apr[ilis] pro judicandis his causis considedebit; eousque omnes submissi debebunt, quae sunt jam levatae; sunt autem omnes levatae, praeter causas horum, qui posterioribus 4 Hebdomadis, capti, et nondum examinati sunt. Tabula Septemviralis pro revisione earundem Causarum conveniet 25. Apr[ilis]. Itaq[ue] usque medium Maii, si Processus Viennam submissi fuerint, Libertatem suam adipisci possunt. Ambrózy est mortuus nudius tertius; corpus illius extradatum est ad Xenodochium, ut inde condecenter sepeliatur. Nunc examina continuantur horum, qui recenter adducti sunt. Quos inter est Georgius Szlávy ordinarius Jud[ex nobi]lium Comitatus Bihariensis, duo advocati Rudnyinszki et Virág itidem ex Bihari, Comitatus Simeghiensis interposuit se in negotio horum captivorum, Szaladiensis petiit Diaetam, et audio quod alii etiam Comitatus velint semet apud suam Majestatem S[erenis]simam interponere. Cum sit Sua Majestas ad elargiendam Gratiam alioquin sponte sua promissa, sperari debet condecentem Co[mita]tuum interpositionem per Suam Ma[jesta]tem in condignam considerationem esse accipiendam. etc. etc.

Litterae per Jacobum Horváth 13 Apri[li] 1795.

Fratris Melchioris causa non nisi sub initium May referetur, et modice tardius in Septemviratu. Si itaq[ue] venire velis, potes, sed nonnisi dum in septemviratu in revisionem assummetur. Interim credo superfluum futurum esse; potius si necessum erit, Viennam dein ascendendum erit, dum sententia Viennam mittetur. De Fratre tamen Tuo bene speri, et mihi bene constat Principem erga illum bene animatum esse. etc. etc.

Kedves Öcsém Uram!

Nincs kétségem benne hogy szegény Ferencz’ jószágának conscriptioja végett már előre ki legyen főzve a planum, mely szerént a conscriptorok capacitáltatván visszatérjenek; a mennyiben mindazonáltal Kláritol ugy értettem, hogy a conscriptio’ alkalmatosságával a lovai ottan nem lennének, részemről helybe nem hagyván a dolgot, alkalmatosabbnak gondolnám azt, hogy a lovak nem csak oda haza legyenek, sőt bizvást conscribáltassanak, mert ezeknek ismertetések nagyobb, hogysem azt lehessen mondani, hogy nem az övé volnának; cserélte, árulta, kinálta nem egy de sokfelé, és mostani levelében is dispositiokat teszen felőlök. Eszerént még Galgóczinak tudtára levén azoknak állapotja, demenciálhatja jövendőre is, és akkor még szorosabb conscriptiokat okozhat. E mellett ha meggondolja az ember ezen conscriptionak a végét, két rendbeli okbol tétetik meg az, ugy mint: Isten őrizzen hogy valamiben hibásnak találtassék kedves Atyánkfia, azon esetre a reá tétetett költségeket meg kell tériteni; másodszor in casum Condemnationis, melyről nem is lehet gondolkozni, elveszítené a jószágát. Ezen utóbbi dologrol nem méltó szólani is, mert ettől félni sem lehet; hanem mi illeti az elsőt, hogy a költségek megtéritessenek, e felől el vagyok hitetve, hogy ha valamiben hibásnak találtatik, azt meg kell egy fillérig fizetni, akár conscribálnak neki valamit akár nem; következendőképen nincsen semmi ok reá az én itéletem szerént, miért kellene az ollyanokat, ugymint lovait, újabb és nem a régi könyveket, melyeknek lételek a correspondentiáibol is kisűl, és magában világosabb, hogy sem méltó volna benne fordítást tenni; azért ezekre való nézve én azt mondanám, hogy lovai conscribáltatván, egyszersmind a szolgabiró által becsültessenek meg; azután akármit lehet velek tetszések szerént cselekedni, és történhető esetre csak az ára fog felmaradni és jövendőre e fog előkérettetni, ha szükség leszen. Egyébiránt a Nagyasszonynak kezeit alázatosan csókolván, szivességébe rekesztve vagyok

Kedves Öcsém Uramnak

14d. April[i] 1795.

Érdemem felett való Drága Kedves Asszonyom Anyám!

A Gyűlésünket, mely a folyó hónap’ 13d. napján tartatott, elvégezvén, én utnak indultam s tegnap estve szerencsésen ide érkeztem. Debreczen felé jöttem, mert ott a régi lovaimat el akartam adni, de a lónak semmi ára nem levén, el nem adhattam. – Itt már addig mulatok, mig a dolognak egészen vége nem lesz, s ugy jöttem, hogy, ha szükséges lesz, Bécsbe is felmegyek. – A testvéreim, szegények, egésségesek. Az ő dolgok még fel nem vétetődött, mert még eddig csak az öt elsőnek a processusát revideálta a K[irályi] Tábla. A jövő héten talán a többit is sorba fogja revideálni. Ugy látszik, hogy két hét alatt egészen vége lesz itt a dolgoknak. Asszonyom Anyámat pedig ujra is alázatosan instálom, méltoztassék megnyugodott szivvel lenni, és az Isten’ gondviselésében bizni.

Ajánlom magamat Asszonyom Anyám’ anyai grátiaiba s alázatos fiui tisztelettel maradok

Drága Kedves Asszonyom Anyámnak

Pest, 24d. apr[ili]. 1795.

Édes Józsim,

Az itt való állapotok felől még most sem irhatok egyebet, hanem hogy a K[irályi] Tábla és a Septemviratus revideálja a processusokat és talán 10. nap alatt készen lesznek velek. Ferencz és Miklós egésséges. Tiszteli mind a kettő Assz[onyom] Anyámékat. Ferencznek elfogyván a pénze, 6 aranyat hagytam a tisztnél számára s megizentem neki, hogy ha többre van szüksége, adja tudtomra; de egyebet nem kivánt, hanem hogy könyveket küldjek neki. Rakásra veszi most is szegény a sok könyvet. Nyisnyánszky is hozatott számára valami könyvet, s annak az árát is kifizettem. Adja isten, hogy minél előbb örvendetes hirt irhassak.

Pest, 1^a May, 1795.

Szent Marjay Ferencz az atyjához Imréhez, midőn hóhér pallos által kelle vesznie, utolsó három napjaiban.

Budán 1795. Május 18. 19. 20-kán.

Kedves Uram Atyám!

Az én esetemet megértette Uram atyám már régen, ’s nem is kételkedem benne, hogy boldog kiszabadulásomért érttem nem kérte légyen a’ fels[éges] Istent, ki minket teremtett, és annak idejében kit kit maga szine elébe elhí, a’ mikor, és a’ melly módon ő sz[ent] felségének tetszik. Én pályámat immár elfutottam, ’s czélomhoz sietek. Egynehány óra mulva meghalok, ’s amidőn ezen végső levelemet olvasni fogja Uram atyám, már a’ főszerzőnek kebelébe lészek. Az én illyen véletlen kimulásomon Uram atyám sokat ne küszködjék, mert én azt, mint Istenemnek szent, és igaz rendelését nézem, ’s Uram atyám is azonképen tekintse. Végső kötelességemnek kedves Uram atyámhoz eleget akartam tenni, és ezen levelkével utoljára megszólitani Fő czélom ez által pedig az, hogy Uram atyámnak azon gondokért, mellyeket nevelésemre olly kegyesen fordított, illő hálákat adjak; azon keserüségekért pedig, mellyeket Uram atyám szivének néhai engedetlenségeimmel szerzettem, teljes bocsánatot kérek. Kedves Asszony anyámnak is kezeit csókolom, ’s hozzám mutatott anyai szeretetét ’s gondolkodását köszönöm. Kedves húgaimat, ugymint Teréziát, Juliánát, és Annát, és egyszersmind édes öcséimet, Józsefet, Imrét, és Laczit, igaz atyafiúi szeretettel ölelem, és csókolom. Bocsássák meg nekem ők is mind azt, valamivel valaha őket megbántottam. Én őket Uram atyámnak további kegyességébe ajánlom. Nevelje őket az isteni félelemben, a’ haza szeretetében, mellynek én szerencsés, vagy szerencsétlen áldozatja vagyok. Uram atyám ez által az Isten előtt eddig szerzett érdemeit az örökké való boldogságra tetézni fogja. Uram atyám, jó és példás atyám volt; hogy ezen véletlen esetemmel néműnéműképen megszomorítottam, annak Uram atyám teljességgel nem oka. Én magam hibáztam, és azért büntetésemet jó szivvel szenvedem. Ezt hozták magokkal az Istennek kitudhatatlan titkai, mellyekkel a’ mindenséget kormányozza. Én, mint ő sz[ent] Felségének több czéljaira való eszköze halok-meg; ebben tökéletesen megis nyugszom. Végtére Kedves Uram atyámnak, Assz[ony] anyámnak, ’s szeretett testvéreimnek az Istentől minden jókat kivánok, igaz bölcsességet, alázatosságot, a’ virtus vigasztalását, állhatatosságot, erősséget a’ jóban, minden rossztól isteni oltalmat, a’ mig e’ mulandó életben élni fognak, azután pedig boldog kimulást, és örök dicsőséget; mellyért is a’ Fels[éges] Istent feltisztult elmével kérni, és imádni fogom. Mind örökkön örökké, Amen. Légyen az Istennek szent akaratja.

halálra menő, de Istenben bizó fia Ferencz.^*

Meghala a’ hóhér pallosa által Budán 1795. Májusnak 20-kán, Gróf Sigray Jakab után, ’s előtte Laczkovics Jánosnak, Haynóczy Józsefnek, és Martinovics Ignácz Apáturnak.

Az atyja megengedé mindennek hogy a levélnek mását vegyék. Én ezt Bárczay Ferencz barátomtol irtam le.

Budae 4a May 1795.

Hujatum captivorum processus prout submittuntur Judicis per Tabulam Regiam in ordine dijudicantur et per Tabulam Septemviralem illico revidentur, per Tabulam Re[gali]am juxta publicatas sententias sequentes condemnati sunt; et quidem ad poenam Gladii et amissionem Bonorum Martinovics, Hajnóczi, Laczkovics, Comes Sigray Versegi expaulinus, Sz. Marjai, Versovszki et Szolarcsek; Typographus Landerer ad 10 annorum carceres, Juhasz expraemonstratensis ad 3. annorum, Hirgeist ad 5. atque Neumüller (Ujgyörgyi) aeque ad 5. simpliciter autem absoluti sunt 4. utpote Illyés, et Kopasz advocati, Szilla et Baranyai jurati.

In Tabul[a] Septemvirali quae a 27. April[is] considet, 5 processus sunt revisi, utpote Martinovics, Hajnóczy, Laczkovics Sz. Marjai et C. Sigray sententiam T[abulae] R[egiae] Poenam mortis et amissionem Bonorum dictantem approbare exstitit. Processus Szulyovszkyanus nondum est revisus, interim et illum ad poenam mortis condemnandum audio.

Siquidem nimis gravetur.

A momento illo, quo ad mortem condemnatis sententia publicata est, singulo eorum duplicata vigilia militaris ad cubile constitua habet[ur].

(talán Agens Nizsnyánszky)^*

Szeretett Öcsém!

Egyebet most neked nem irok, hanem hogy a szegény Ferencz Processusa a Királyi Táblán és a Septemviratuson terhesebben esett ki, mint a mint reménylettük. Holnap reggel megyek postán Bécsbe mellette grátiát instálni. – A Felséges Palatinusnál voltam, s méltóztatott közbenjárását meg igérni. A dolog’ kimeneteléről tudósitani foglak, addig Asszonyámnak semmit se szóljatok. – Miklós iránt talán 3 vagy 4 nap alatt örvendetesebb hirt irhatok. – András Bátyánk tegnap estve érkezett fel. Ma ő is volt a Palatinusnál. Elkövetünk mindent a mit lehet, többet nem irhatok. Adieu.

Dienes.

De Pest,

A Monsieur Monsieur Joseph de Kazinczy Notair de Comitat d’ Abauj a Regmecz

Érdemem felett való Drága Kedves Asszonyom Anyám!

Szegény Ferencz Bátyámnak sorsa a Felséges Királyi és Septemviralis Táblán szomorúbban és terhesebben esvén ki, mint a hogy reménylettük, fel jöttem ide Bécsbe András Bátyám Urammal, Szirmay Péterrel és az öreg Szlávy urral, hogy a szerencsétlenek mellett Ő Felsége előtt grátiáért esedezzünk. Pestről való eljövetelem előtt, voltam a Felséges Palatinusnál, s méltóztatott Ő Királyi Fő Herczegsége kegyesen megigérni, hogy Ő Felsége előtt szegény Ferencz mellett közben fog járni. Voltam Ő Excellenciájánál a Iudex Curiaenél is. Tegnap pedig András Bátyámmal, Szirmay Péterrel és az öreg Szlávyval Ő Felségénél voltunk audientián. Ő Felsége kegyes beszédéből bátorkodom vigasztalást igérni Asszonyom Anyámnak, az Úr Istennek könyörögvén, hogy az Ő Felsége’ kegyes szívét könyörületességre s kegyelemre hajtani méltóztassék. De a Processusok Budáról még fel nem küldődtek, s úgy látszik, hogy két vagy három hét bele telik, mig Instanciáinkra Resolutiót kaphatunk, melyről Asszonyom Anyámat tudósítani el nem mulatom. De alázatosan kérem Asszonyom Anyámat, méltóztassék az isteni gondviselésbe, és az ő Felsége kegyes szívébe bízni, s fájdalmit ugy mérsékleni, hogy a miatt Asszonyom Anyámnak egéssége ne szenvedjen.

A szegény Miklós sorsa örvendetesebben esett ki, mert a mint Szabó-Sáray uram’ Leveléből értem, ő a Felséges Királyi Tábla által ártatlannak találtatott és absolváltatott. Adja a Kegyelmes Úr Isten, hogy a Fels[éges] Septemviratus által is absolváltassék. Ha kiszabadul, elsőbben is Asszonyom Anyámnak fogja fiúi tiszteletét tenni, s erre az esetre meghagytam a rendelést Pesten, hogy mindjárt menjen Regmeczre. Arról pedig bizonyossá tevén Asszonyom Anyámat, hogy szegény Ferencz mellett, a mit csak lehet mindent elkövetünk. Magamat Asszonyom Anyám grátiáiban ajánlom s alázatos fiúi tisztelettel maradok – Drága Kedves Asszonyom Anyámnak

alázatos engedelmes fia

Dienes m[aga] k[ezével]

Idegen kéztől:^*

Vor zwey Tägen sind die geendigten Processen nach Wien geschickt worden, ein Kazinczy ist gestern los frey gelassen worden, der andere wird begnadigt, für Szulyovszky und ihn hat sich alles, Palatinus, Septemviral Tafel etc. verwendet, sie werden sicher frey, in 14 Tägen ist alles vorbey. Soba[l]d die Antwort zurück kommt werd’ ich ihnen schreiben.

De Vienne. – A Madame Madamela Donairière de Kazinczy née de Bossányi à Regmecz, par Bude, Erlau Tálya S[átor] A[lja] Újhely.

Érdemem felett való Drága Nagy Jó

Asszonyom Anyám!

Szerencsétlen történetem miatt megszomorodott Anyai szive kedves Asszonyom Anyámnak ezen levelem által, tudom, egy részben meg fog vigasztalódni. Ötödfél holnapokig tartó fogságom után előbbeni ohajtott szabadságomat ma délután visszakaptam. Örömmel jelentem ezt, mind azért hogy kedves Assz[onyom] Anyámnak terhes keserve ez által könnyíttetik, mind magamra nézve, hogy ennyi idő után régi szabadságom’ birtokában lehetek. Legyen kedves Assz[onyom] Anyám kedves Ferenczünk iránt is nyugodva; ő ugyan még bent van, de kisegíti az Isten őtet is.

Inspector Nagy urral holnapután indulok haza, s nem sokára leszen szerencsém kedves Assz[onyom] Anyámat személyesen tiszteltetni. Addig is kedves testvereimet forró szeretettel csókolván, Péter bátyám uramat tisztelvén, magamat tapasztalt Anyai grácziaiba ajánlom s alázatos tisztelettel maradok, Pest, Május 20d. 1795

Kedves Assz[onyom] Anyámnak

Józsi! Servus! –

Geliebter Bruder!

Sobald als ich den traurigen Ausgang deines Processes in Pesth vernahm, säumte ich nicht mit dem Oncle András (der eben auch in Pest angekommen ist) Seine Königliche Hoheit den Erzherzog Palatin um die gnädige Intercession bei Seiner Majestät anzuflehen. Seine Königliche Hoheit hatten die Gnade, mir dieses zu versprechen. – Hierauf bin ich mit dem Oncle hieher nach Wien heraufgereist, um S[ein]e Majestät unsern gnädigsten Kayser, auch persöhnlich anzuflehen. – Auf die in deinem Nahmen eingereichte Bittschrift habe ich zwar keine bestimmte Resolution noch bis itzt bekommen, doch giebt mir die allbekannte Mildthätigkeit unsers gütigen Monarchen Hoffnung zur Gnade. Dich bitte ich brüderlich, lasse deinen Muth nicht sinken. Bete zu Gott den allmächtigen, dass er das Herz unsers gütigen Kaysers, zu deiner Begnadigung lenke. – Gott erhalte und gebe Dich zurück, deinen betrübten Eltern, und deinem Bruder

Dionisius Kazinczy m[anu] p[ropria]

Édes Hugom!

Ezen holnapnak 20-dik napján, az öt elsők ugymint Martinovics, Hajnóczi, Laczkovics, Szent Marjai, és Sigray Budán méltó büntetéseket vették. A Vármegye Jurisdictiojának általadatattak, és Budán a vár alatt fejek vétetett. Ha ők nem lettek volna, ennyi sok ember veszedelembe nem keveredett volna. Ugyan az nap, a mint a pesti levelek bizonyítják, Miklós Öcsém is szabadon bocsátatott; irt neki Dienes, ha a levél még Pesten kapja, hogy jöjjön fel Bécsbe; innen magammal vinném Regmeczre. Ferenczről még semmi bizonyost nem irhatok, hanem minden szempillantásban váratatnak a Processusok, hogy fel fognak küldetetni. A Pesti levelek irják, hogy tegnap kellett volna nekiek Pestről, vagy inkább Budáról indúlni. Ha elérkeznek, újra audientiát fogok kérni és grátiát kódulni. Amint feljebb is irtam, bizonyost nem irhat az ember, de Ferenczről közönségesen beszélik hogy sok allevians circumstantiái legyenek, és így a gratia felől kétség sem lehet oly Kegyelmes Fejedelem alatt, a ki senkinek vérét kiontatni nem akarná s nem engedné, ha a közönséges Társaságnak bátorsága nem kényszerítené akaratja ellen. Kérlek kérjed asszonyom Ángyomot, hogy egészségére vigyázon, a dolog kimenetelét bízza a mindenhatóra és hitesse el magával, hogy sem én, sem az öcsém Dienes semmit el nem mulat a mi hasznára lehet Ferencznek. A környül állás ugy van, hogy ha későbben nem, de elébb tizedik Juniusnál innen el nem indúlhatok. A sógort s a kicsinyeket csókolom s maradok

Bátyád szolgád – Kazinczy m[aga] s[aját] k[ezével]

Bécs 23^a Mai 1795.

Tekintetes Asszony!

Kazinczy Ferencz Úr, mind életére, mind Jószágára nézve Grátiát nyert Ő Felségétől. Árestomban maradások a többekkel együtt meddig lesz? ez után nyujtandó Királyi Kegyelemtől függ: de jó reménység van felőle, hogy esztendőnél nem igen tart tovább, vagy tán addig sem. Ma publikáltatott az Eő Felsége Kegyelmes Resolutiója, és ezt mindjárt megirni a Tekintetes asszonynak kötelességemnek tartottam, a ki grátiájában ajánlott egész tisztelettel maradok A Tekintetes Asszonynak Pesth 1^a Juny 1795.

Igaz köteles szolgája Sáróy Szabó Samuel m[aga] s[aját] k[ezével]

Kiváltképen való Drága Asszonyom Ángyom,

Én még szombaton Bécsből irtam Assz[onyom] Ángyomnak, de mivel nem tudom ha vette-e, most stafetaliter akarom a dologrol voltaképen tudósitani addig is, mig személyesen mindent elbeszélhetek. Én az öcsémmel Dienessel kétszer voltam Felséges Urunknál audienczián, mert a dolog nem ugy volt mint nekünk oda haza festették. Hanem az utolsó audienczián ki sem engedte ő Felsége alázatos instáncziánkat mondani, azonnal felelt, hogy már olvasta a processusokat, és hogy meg nem hal, hanem a halálos sententiát árestommá fogja forditani, a resolutiót is már leküldötte. – Ma érkeztem ide. A resolutio publicáltatott, és tegnap kettőnek feje vétetett; az öcsémnek, Szulyovszkynak, Szlávy Jánosnak bizonytalan ideig árestom adódott; a magok viselete fogja meghatározni mikor fognak megszabadulni. Kimondhatatlan nagy örömmel vették a gratiát, méltán is, és majd kiugrottak bőrükből.^* – Én holnap megyek Palatinus ő h[erce]gségéhez, mivel nem tudatik, itt fognak-e maradni. Instálni fogom hogy itt maradjanak és hogy lehessen velek correspondeálni és szükségeiket pótolni. Semmit sem mulatunk el a mi hasznukra lehet. Többet postán fogok irni. Bécsben és itten is az én és szegény öcsém’ jó barátai kimondhatatlanul örülnek; nem győzi az ember az aggratulatiokat fogadni, mivel roszabbat vártak. – Magamat stb.

Pest, junius 4d. 1795.

Nagy reménységem van hogy nem sokkára kiszabadulnak.

Budán, Júniusnak 5dikén, 1795.^*

Édes Asszonyám!

Uram Bátyám András Úr, és az Öcsém megnyerték Méltóságos Cons[iliarius] Director Úrnak azt az engedelmét hogy hozzám jöhessenek, és ez előtt mintegy egy órával nálam voltak. Még nem csendesedett el az örömtől úgy annyira a’ vérem, hogy öszvezavarodott érzéseim szókat találjanak annak előadására, a’ mit látások bennem támasztott; de hiszen azt elképzelheti Asszonyám, ha én nem mondom is. Öröm, háladatosság, szégyen hogy nevünkre gyalázatot vontam, és valóságos sajnállása annak hogy ennyi bajt, gondot, fáradságot, sírást okoztam. Ezek voltak azok az indúlatok, a’ mellyek elborítottak.

’S kinek okoztam több és mélyebb keserűséget, mardosóbb gondot és aggódást, mint Asszonyámnak! – Engedjen meg miattok, édes Asszonyám, és most, minekutánna a’ Királyi Kegyelmesség mindent visszaadott, az egy szeplőtelen néven kivűl, örvendjen annak az életemnek, mellyet ezelőtt hat esztendővel a’ betegség, most egy szerencsétlen és meg nem gondolt lépésem vitt a’ sír’ széléig. – Az a’ rabság, mellyet fél esztendő ólta szenvedek, az a’ kincsér, mellyet ötven kilencz nap hordottam, okosabbá tett! és – jobbá is!

Minden vigasztalásom annak a’ gyalázatnak érzésében, a’ mellyet magamra, szüléimre, és egész házunkra vontam, az, hogy cselekedetem gonoszság nélkűl való, és hogy a’ barátságra való gondolatlan támaszkodás által esett csúf bukásom. Megcsaltak bennünket! De méltán szenvedek, bár csak megcsalattattam is; mert az illyetén csalattatás nincs vétek nélkűl.

Melly kegyességgel bántanak velünk Előljáróink, melly szeretetre ’s tiszteletre méltó emberekre bízattattunk, elbeszélhette Miklós Öcsém, a ki szerencsés vólt Kapitány Novák Úrban nem csak egy jó, hanem egy tudományok által cultivált derék és érzékeny szívű emberre is akadni. Kamerlauf Urat csak egyszer láttam. Az a’ jó öreg, mint szintén Kapitány Novák Úr is, különösen látszattak az öcsémet szeretni, és ez nékem nagy örömömre vólt. – Az én Gondviselőim Hadnagy Astleitner Úr, és Comiss[arius] Bescherer Uram. Az első egy két ízben sírt velem; az pedig nem kevés a’ nyomorúságot szenvedőknek; a’ második sokszor tőltötte vélem idejét, ’s nékem kedves könyveket szerzett öszve Ismerőseinél; mind kettejek pedig, még akkor is, midőn a’ halálos sententia ki vólt rám mondva, velem egész kéméléssel, emberiséggel, szánással bántak. Ennek a’ két jó embernek, és Kapitány Novák Úrnak, a’ ki ámbár más ház vagyon alatta, sok ízben eljött hozzám, kimondhatatlanúl sokat köszönök.

A Királyi Tábla a’ maga sentencziáját Májusnak 8dikán, a’ septemvirátus Májusnak 16kán, a’ megkegyelmező Királyi Levelet pedig Júniusnak első napján publicálta előttem. – A’ két elsőt csak egészen elfásodva hallottam, vagy hogy előre elláttam, hogy az Itélő Székeknek szorosan a’ Törvénynek szavai szerint kell itélniek, vagy hogy a’ Királyi Kegyelem mélységében erős hiedelmem vólt. De a’ Királyi Kegyelmet hozó levél elolvasása egy erős electrika succussiót csinált bennem, midőn 13. halálra itélt közzűl, kettőt csakugyan kidőlni láttam; ’s úgy vettem, mintha egy ágyú lövés, két embert seprett vólna el mellőlem. Mennyi háládatossággal tartozom tehát annak a’ Fejedelmemnek, a’ kinek kegyelme mind tulajdon orczáimról mind szüléiméről, testvéreiméről és egy olly nagy kegyességű Bátyáméról mint András Úr, letörlötte a’ sírás könnyeit, a’ ki időt engedett a’ gyalázat lemosására, ’s familiámnak vissza adta azt a’ jószágot, mellyet oktalan lépésem elveszte! – Nékem Májusnak 29-dik napja, midőn Ő Felsége subscribalta a’ kegyelemlevelet, örökké emlékezetes nap lesz!

Uram Bátyám és az Öcsém, úgy látszik, nagyon féltek attól hogy magánosságom egész organisatziómat öszvebontja. Minek előtte ide értem én sem féltem semmitől inkább, mint attól hogy elmém megháborodik. De túl vagyok rajta! A’ tél hosszú éjei elmúltak, könyveket kaptam az Öcsém, a P. Sterly és a’ Comiss[arius] Beschérer Uram barátsága által, ’s olly szerencsés vóltam, hogy a’ szomszéd Cellába, mellynek ajtaja az enyémhez csak három lépés, Páter Versegi van fogva, ’s ő a’ muzikális éneklés által, (mellynek zengése hozzám el hat, ha a’ szokat, a’ mellyeket énekel, nem értem is) gyakorta midőn a’ kesergés elborított, hirtelen felderít. Ő sokkal jobban énekel Hatvaninál, és így gyönyörüséggel hallgathatom. – Osztán, a’ mint mondottam feljebb, olly jó embereket látni mint Tisztjeink, mint az előbbi és újabb Stabs-chirurgusunk, (kiknek egyikével egy kedves félórát töltöttem egyszer, sokat beszélvén B. Splényi Gábor és Gáborné felől, kikkel egy időben lakott Olmützban,) szobámban naponkint 3 ízben látni embert, ’s ablakom előtt egy vártát, kivel ha szólani nem szabad is, magamat gyakorta azzal múlatom, hogy physionomiája egy vagy más ismerősömre emlékeztet – – ó mind ezek az elmét szűntelen munkába tartják!

A’ Kir[ályi] Tábla halálos sententiájának elolvasásakor mindjárt egy várta adatott szobámba, és ez éjjel nappal így tartott a’ kegyelemlevél’ elolvasásáig. Akkor sokat jutott az öreg Horvát Ferencz eszembe, midőn valaha ifjú korában a’ megvágott pofájú prusszus katonafoglyot strázsálta. Méltóztassék édes Asszonyám ezt a’ szegény jó öreget köszönteni, óhajtom és reménylem Kegyelmes Királyunk szívétől, hogy szerencsém lesz még megláthatnom.

József öcsém megirhatná hogy lovaim elvannak-e adva? Ki vette meg? Bárczay Ferencz megházasodott-e? Könyveimet az Eperjesi Compactor kézhez küldötte-e? Hány bivaly bornyúm van? és a’ szürkém Dodó csikójának nincs-e baja?

Testvéreimet véghetetlen szeretettel csókolom. Magamat Asszonyámnak anyai kegyességeibe ajánlom. Fájdalmaim közt a’ volt a’ legterhesebb, hogy miattam Asszonyám szenved, és a’ sírástól elszokott szemem csak akkor öntött könnyeket, midőn Regmec és Semjén jutott eszembe. – Az Isten, a’ ki e’ nagy veszélyből kegyelmesen kiragadott, vigyen minél elébb Asszonyámnak lábaihoz!

Ferencz m[aga] k[ezével]

Kiváltképpen való drága Asszonyom Ángyom!^*

Tegnap Bécsből érkezvén, a’ mint lehetett mindjárt irtam és stafétát expediáltam, azon hirtelenségben magam sem tudom ha valamit meg irni el nem felejtettem-e azért ma viszont irok.

Szombaton voltam utoljára audientian ő Felségénél; maga szájából hallottam hogy mondotta meg nem fog halni, hanem a’ halálos sententiát árestomra változtattam; a’ maga viseleti fogja a’ többit megkülönböztetni. Én ezen nagyon megváltoztam szinembe, mert azt reménylettem, hogy magammal fogom el hozhatni; észre vette a’ Felséges Császár és két lépést tett hozzám, mondván németűl örvendezzen hogy meg nem hal, midőn mind a’ két tábla halálra itélte.

Az öcsém midőn a’ Sententia Kimondatott nagyon sírt,^* de azután a’ jó reménység alatt csendesen várta a’ Felséges resolutiót, melly meg érkezvén és hetfün neki publicaltatván, nagy örömmel vette és most igen vigan vagyon. Mind hamisak voltak a’ tudósítások, mellyekből mi azt hoztuk oda haza ki, hogy az ő dolgok nem terhes, és csak valami gyanuságból fagattattak meg; de a’ két felséges Tábla sententiája mást bizonyít.

Ma szándékom a’ Felséges Palatinushoz menni, engedelmet fogok kérni, hogy vele szembe lehessek, leszen gondom, hogy minden szüksége ki potoltassék, és esedezni fogok, hogy az árestoma mennél lehetségesebb annál elszenvedőbb legyen. Vagyon reménységem a’ Felséges Palatinus nagy, ki nem irható kegyességében.

Miklós már akkor, midőn a Józsi levelét vettem, Váradra ment, de a mint Dienes öcsém beszéli, Regmeczre fog menni.

A holmit Dienes Miklósnak nem adta még átal, mert már akkor a’ Kir[ályi] Tábla által absolváltatva volt, s reménységünk volt, hogy a’ Septemvirálison is absolváltatik, melly reménységünk hála Istennek, meg nem csalt. Azt a’ holmit Dienes magával viszi, ugy is Miklósnak sem pénzre, sem azon holmira szüksége nem volt, levén szükséges ruhája.

Az Istenre kérem Asszonyom Angyomat, egésségére vigyázon, bízzék az Istenbe, a Felséges Urunk kegyelmességébe, melly vérontásban és emberek nyomorgatásában nem örvendez. Egész reménységem van, hogy az öcsém csendesen fogja magát viselni, mivel a’ Gratiának nagyon megörült és a’ maga megszabaditását az által siettetni fogja és reménylem kevés idő mulva megszabadul; csak az Istenért, legyen jó reménységben, és ne epeszsze magát; azzal neki nem használ, hanem mind neki, mind más gyermekeinek árt. Ezzel magamat atyafiságos grátiájában ajánlván maradok. – Kiváltképpen való Asszonyom Ángyómnak –

alázatos szolgája –

Kazinczy András m[aga] k[ezével]

Pest, 5d. jun[ii] 1795.

An meine Cousine Honorata Kazinczy.

Geliebte Cousine!

Theure Honorka!

Eben war dein – u[nd] nun auch mein verehrungswürdiger Vater mit meinem Bruder Dienes bey mir. – Theures geliebtes Weibchen, erlasse mir mein sonstiges Geschäft, das Trauren, in diesem mir feyerlichen Augenblick, u[nd] wische dir die Thränen ab, u[nd] freue dich mit mir! – O des glückl[ichen] Augenblicks, im Kerker! mit Schande bedeckt, einen so liebevollen Onkel zu sehen! so unerwartet! so ohne Hoffnung dieses Glückes theilhaftig zu werden! H[onorka]…! ganz fühle ich die Last, die über mich schwer liegt, fühle es mit dem Bewustseyn es verdient zu haben; fühle die Grösse der Schande, die ich über mich, meine Bluts- und Namensverwandten gezogen habe, u[nd] bin für mein Vergehen unendlich bestraft. Ich will eure Liebe, eure Achtung, u[nd] die Achtung der Welt wieder zu erlangen trachten, will trachten gut zu machen was ich jezt verdorben habe.

Du bist so gut, geliebte Cousine, meinem ewig verhrenden Onkel, unseren gemeinschaftlichen Vater für seine rastlose Verwendung, Mühe, Angst u[nd] Sorgen auch in meinem Namen zu danken. Ich that es selbst, aber thue es auch du; wir können es nicht zu oft. Welche Wohlthat des Glückes ist es einen Onkel mit diesem Herzen zu haben!

Empfehle mich den Gnaden deiner guten Mama, u[nd] küsse mir deinen braven Mann, u[nd] den Stephan. Mein Vergehen hatte sogar auf den Kurs des Stephans Einfluss, da ihn der Onkel wegen meinen Fall nach Pesth zu legen jezt unterliß. Ach des fatalen 29. Junii 1794! Ewig wird der Tag mir ein schwarzer Tag seyn. Doch er bessert mich u[nd] macht mich klüger.

Ich habe den Onkel manche Fragen wegen meine Verwandten gemacht, aber nichts besonderes vernommen. Das Haus zu Laßtócz glaubte ich vermehrt worden, allein noch soll es nicht seyn. Von dir, Theure, mache ich diese Frage gar nicht. Honorka, Honorka! Wo bin ich? wo rieth ich hin? U[nd] woher reißt mich die Gnade des mildesten Monarchen zurück !

Grüsse mir, wenn du zu Berető bist, deinen Onkel u[nd] Tante, die Frauen v[on] Szirmay und die Boronkay Gáspár u[nd] empfehle mich Ihnen allen zur gütigen Erinnerung! – Wir lebten manche seelige Stunden, theure H[onorka]…! u[nd] ihr habt es nicht von mir verdient daß ich euch diese Thränen gebe! – War es nicht das leztemahl da wir uns sahn, da sogar die Leute von deinem Papa, Gatten u[nd] Gästen Gesundheiten tranken? Da glaubte es keiner von euch, die ich damals so froh unterhielt, dass ihr über mich bitter weinen werdet. – Adieu, theure Honorka! Bete Gott um meine nicht spät erfolgende Erlösung. Ich umarme dich und deinen vortrefflichen, geliebten guten Gatten. Ofen, d[en] 5. Jun[i] 1795.

Spectabilis ac Perillustris Domine!

Domine mihi peculiariter colendissime!

Kazinczy Ferencz ur hogy ma avagy holnap Budárol a többekkel együtt elvitetődik, beszélik a tiszt urak; de nem mondják hová? Horváth Jakab ur küldötte volt tegnap hozzám Nisnyánszky ur’ czéduláját, melyben irja hogy tek[intetes] Kazinczy Ferencz ur kér tőle száz forintokat; de maga nem adhatván Horváth urtol akart kölcsön kérni; Horváth ur sem adhatván, hozzám küldötte. Én egynéhány nappal ezelőtt adtam ki Nagy-Kőrös városának a mi magamnak nem szükséges; nem levén ezért benne módom hogy adjak, igazitottam Mélt[óságos] Consil[iarius] Bernáth urhoz; reménylem hogy kicsinálták azt a pénzt. Ugy hallom hogy már most az Arestánsok hárman négyen is vannak egy szobában s különös kegyelmét tapasztalják mind a felséges fejedelemnek, mind a főh[erce]g palatinusnak. Ezeknek alázatos jelentése után, gratiae commendatus cum veneratione persevero

Pesth. die 16^a Juny 1795.

Dienes öcsém lassan lassan elbeszélte előttem, melly anyai aggódások köztt találta légyen Asszonyom Anyámat. – Higgye el azt nékem, édes Asszonyám, hogy azok, a miket tőle Asszonyámnak elbetegűlése felől hallottam, szerencsétlen esetemnek legkeservesebb büntetései közé tartoznak. Én ugyan tudtam azt külömben is, hogy az Asszonyám anyai szíve véghetetlenűl fogja érzeni a reám mért, de Ő Felségének természetes irgalma által elfordított csapást: de az a hír, hogy Asszonyám miattam fekvő beteggé lett, és hogy olly beteg volt, hogy Pesten és Budán, a mint Dienestől is, az öreg Szlávy úrtól is hallom, halálát is beszéllették, csak nem az ájulásig borzasztott-el. Ha Asszonyámat az anyai szív’ gyengesége megölte volna, bánatom nem lelt volna soha enyhűlést, és úgy néztem volna magamat, mint ezen iszonyú halálnak boldogtalan okát.

Kérem Asszonyámat anyai szivének szent érzéseire, a mi javunkra kérem Asszonyámat, vegyen vigasztalást, s ne szerencséltesse életét, melly mindnyájunknak olly becses, hasznos és szükséges, és a mellyért én ugyan, ha fellehetne cserélni, a magamét örömmel tenném-le. – Ismét sírok! most negyedszer fogságom ólta. Mert éntőlem megtagadta a sirás enyhitéseit a Természet, s ha csak a magam szenvedéseit kell szenvednem, egészen elfásulva szenvedek, s csak akkor hullat szemem könnyeket, mikor vagy a gyermeki, vagy a testvéri érzések egyvelednek kínjaim közé. – Az Isten elhozza nem sokára szenvedéseimnek végét. Ő Felsége bizony a mi kínzásunkban nem gyönyörködik: hanem a haza nyugodalmáért vigyázva büntet. S ez az érzés azt cselekszi, hogy a mennyire az emberiség engedi, nyugodt elmével várom kiszabadúlásomnak boldog óráját.

Uram Bátyámnak s az Öcsémnek elmenetelek ólta Szulyovszky urral egy szobában vagyok. Együtt lévén, egymást vigasztalgatván, együtt évén, nem lehet elképzelni mennyivel szerencsésebb állapotunk mint ezelőtt volt! s micsoda örömünkre válik mindkettőnknek atyánkfiairól, lakóhelyeinkről dolgainkról beszéllgetni. – Azólta tért meg mind kettőnknek egéssége, appetítusa, s nyugodt alvása.

Az öcsémnek Miklósnak egy házassági gondolatja van. A lyány szegény, de igen jó; és jó feleség, jó anya, jó házi gazdasszony lesz. A Születés és Connexio is tekintetet érdemel. Én véghetetlenűl örvendenék, ha fogságomban azt a hírt hallanám, hogy a két Öcsém megházasodott; és ha azt reménylhetném, hogy ha majd Ő Felségének Királyi Kegyelme, és a’ mi kedves Palatinusunk kegyessége lánczaim közzűl kiereszt, és haza bocsát, a két Öcsém karjain két szeretetre méltó menyecske szaladna megölelésemre. A pénz is jó, nagyon jó, kivált midőn nyolcz testvére van a házasulandónak: de nem látom által mért kellene mindnyájunknak csak azon törekedni hogy nagyok legyünk, mert az is lehet boldog a ki nem nagy.

Ajánlom magamat Asszonyom Anyámnak anyai kegyességeibe, Testvéreimet csókolom s maradok gyermeki hív tisztelettel Asszonyom Anyámnak

alázatos engedelmes gyermeke

Ferencz m[aga ]s[aját] k[ezével]

Ha jónak látja Asszonyám, és a lovak árra felette le nem szállott, nem bánnám ha az enyémek eladódnának: hiszen ha az Isten ki szabadít, szerezhetek mást; és nem többé czifrát.

A mai Posta egy levelemet vivé Regmeczre: de minthogy az a szokott úton indítatott-el, s kéntelen voltam Ötvös úr által megolvastatni, következésképpen olly szabadon mint egy gyermek óhajt az anyjához abban nem szólhattam: ámbár az Öcsém Asszonyom Anyámnak^* mindenféle állapotomról hírt vihet, s hogy sorsom felette megkönnyűlt elbeszéllheti: sietek magamat Asszonyom Anyámnak öleibe tanú és vizsgáló szemek nélkül vetni. – Ó hányszor óhajtottam azt eddig! Lehetetlen volt! Sőt azt is bajjal nyerhettem-meg, hogy leveleim megolvastassanak! Ez okozta hogy olly ritkán és olly rövídenn írtam.

Megyünk-e ki, vagy nem, nem tudom; sem azt nem ha Budán fogjuk-é tölteni rabságunkat. Bár csak az Öcsém vihetne ez eránt valami bizonyost Asszony Anyámnak. Én elfáradván reményleni, semmit nem reménylek többé, hanem a mennyire lehet elcsendesedve várom sorsomat. – A Király kegyelmes! ezzel vígasztal minden; ezzel mi magunkat; és mit is mondhatnánk egyebet? tapasztalván azt tulajdon példánkon.

Nem lehet senki olly fa, olly kő, közzűlünk, hogy irtóztató szerencsétlenségünk egész nagyságát ne érezze. Én bizony érzem; és miolta azt tudom, hogy az Asszonyom Anyámat melly közel rántotta a sírhoz, kettőztetve érzem. Azok, a mellyeket ez eránt a mai levelemben írtam, szívemből forrtak-fel. És mennyivel nevekedett ma szomorúságom s bánatom, midőn Dienes öcsémtől azt értettem, hogy a költség már 1600 ftra megyen. Dienes és Szulyovszky Úr a bizonyságom, mit szenvedek az ólta. Imé nem csak magam szenvedek szerencsétlen bukásom után, hanem Asszonyám is, és csaknem deranzsírozom a Házat. Ezt helyre ütni fő kötelességem légyen, ha az Isten Asszonyom Anyámnak vissza ád.

Mint von itt bennünket minden, Dienes öcsém alkalmasint lefestheti; én pedig egy megcsalatott reménységben, mellyre az ragadott, hogy erősen hittem kiindulásunkat a Hazábol, a szükséges költségeket még nyólcz aranynyal neveltem. Most már sajnállom, de későn. – Semmire sincs szükségem, s az öcsém ezüst kését hosszas tologatás után vettem-el; mert kanalat magam csináltattam.

Dienes beszélte hogy Asszonyom Anyám megneheztelt Laczira a levele miatt. Én csendes vérrel szenvedtem. Nem érti a dolgot, és elragadta a maga principiuminak heves szeretete. Lehetetlen hogy mérges szívvel mondotta volna. Én rá bizony nem haragszom, s kérem Asszonyom Anyámat, méltóztassék azt néki elfelejteni. Nem tudja mit cselekszik, s jót akart mondani.^*

Én hibáztam, és éppen nem pirúl-el kevélységem annak megvallásában hogy hibáztam: de vigasztalásomra szolgál hogy a barátság és a virtus érzései által elragadtatva hibáztam. Igy nékem könnyű volt hibázni, az ollyannak, mint Vitéz János, Horváth László, ’s egy hosszú hajú nagy ember, az ollyannak, mondom, lehetetlen. S nem lel-e Asszonyom Anyám ebben a gondolatban vígasztalást? mit akar inkább, azt-e, hogy illyen hibával az legyek a mi most, bár ennyi gyalázatot, bajt, költséget, fáradságot, sőt még betegséget okoztam is, vagy azt hogy ollyan légyek mint a megnevezett urak hiba, mocsok, szenvedés, és okozott költség nélkűl? Nem, édes Asszonyám! Asszonyám előtt nem idegen úgy annak érzése a mi Jó, Szép, és Igaz, hogy inkább illyen gyermeket óhajtson magának, mint egy ollyan megbukottat, mint én vagyok. – Mindazonáltal bukásomat nem szépítem, és Ő Felségének Királyi Kegyelmét, melly a megbocsátásra önként és természetesen hajlik, háládatosan magasztalom.

Nagy Asszonyámat alázatosan tisztelem. Ha én vétkesnek kiálthatnám magamat azon könyeknek fakasztások miatt, mellyeket Asszonyom Anyámék értem sírtak, átkoznám magamat: most azt hiszem, hogy Asszonyom Anyámék siratnak, szánnak, szeretnek. Az Isten vigasztalja Assz[onyom]. Anyámékat. Én erős hittel azt hiszem, hogy nem sokára otthon leszek.

Kiváltképen való Drága Asszonyom s Ángyom!

Én tegnap estve szerencsésen megérkeztem Váradrol. Dienes, Miklós egésségesek, Dienes Ferenczet jó egésségben s jó kedvben hagyta Budán; még el nem vitték őköt s reménység van hogy talám el sem viszik, hanem rövid idő alatt kiszabadúlnak. Rédey Lajosné Asszonyom későbben jött Budárol, az is egésségesen hagyta el, és beszéli, hogy közönségesen azt beszélik hogy kiszabadúlnak. Én mentem volna Assz[onyom] Ángyom tiszteletére, de nagyon sietek ezen munka-idején haza, másszorra tartom azon szerencsémet; az alatt is gratiájába ajánlott mély tisztelet mellett maradok stb.

Ujhely, julius 25d. 1795.

Édes Asszonyom Anyám!

Neheztelhetne Asszonyom Anyám, hogy, ámbár szabadon van hagyva a’ levélirás, olly ritkán veszi levelemet, holott Szuly[ovszky] Bátyám csaknem minden héten irdogál a’ magáéinak, ha, azt nem érzené hogy azért hallgatok, mert leveleinket minekelőtte elindíthatjuk, bé kelletik mutatnunk. Ez csaknem olly bosszúságunkra van, mint a millyetén édes enyhűletére volna boldogtalan állapotunknak, ha leveleinket bémutatás nélkűl lehetne postára tennünk. Mert mit írhatok így egyebet hanem hogy élek, beteg nem vagyok, és pénzem el nem fogyott? Mit mondhat egy szerencsétlen gyermek akkor az érette búsúló Anyának, mikor szavait talán ollyak vizsgálgatják, a’ kik előtt ismeretlenek ezek az indúlatok? Ez mentsen-ki hosszú hallgatásomért.

A’ más háznál ebben is keservesebb volt állapotom; ott, ha írni akartam is, nem adtak tentát ’s papirosat, ’s azzal állottak előmbe, hogy a’ M[é]lt[ósá]gos Úr felette haragszik ha hozzá leveleket visznek elolvasás végett. Ha tehát néha írtam is, rövidnek és üresnek kellett lenni a’ levélnek.

A Palatinus’ szerencsétlen halála olta elcsendesedett a’ hír a’ kimenetelünk felől, ’s már azt hittük hogy itt maradunk: most megint verik a’ készűlőt. Ez a’ bizonytalanság a’ mellyben Juniusnak 10dike ólta vagyunk, eggyike a’ legnagyobb gyötrelminknek; mert minden felébredésünkkor azt hisszük, hogy a’ jövő álmot Budán nem alszuk-ki, és mégis itt alszuk. Megyünk-e? ’s hová megyünk? ’s mikor megyünk? – nem tudjuk.

Páter Makknak az atyjafijai mintegy tíz nap előtt esedeztek a’ Fejedelemnél kibocsátása iránt. Az nem lessz! Ki kell mennie! de nem lessz sanyarú fogsága! ez vala a’ felelet. – Hogy fogsága nem lesz sanyarú, az nekünk is vigasztalás: de a’ fogság, fogság. El lenni rekesztve azoktól a kiket szeretünk, megfosztva lenni az életnek még átatlan örömeitől is, szerencsénket elakadva, eltemetve látni, házi állapotunkat nem csak nem gyarapodni, hanem naponként lejjebb lejjebb süllyedve látni – ezek felette kínos érzések.

Én a’ magam nyomorúságomat elkészűlt lélekkel szenvedem: de a’ házitársam^* bezzeg nem. Az övé a’ legkisebb lélek az egész háznál. Nem használ semmi bátorítás, vigasztalás. Egynehány nappal ezelőtt csaknem öszve háborodtunk. A Primáshoz akart folyamodni, még pedig úgy, hogy csak a’ Primáshoz, ne egyébhez is. Nehezen győzhettem, nehezen vihettem a’ dolgot arra, hogy várjuk be a’ József Herczeg leérkezését, akkor ehhez folyamodjunk. Talám elsütötte volna szándékát, de még akkor nap olly tudósítások érkeztek hozzánk, a’ mellyek szerint hasztalan lett volna ez a’ lépés.

Én nem gondolhatom azt, hogy felette sokáig tartattasson itt Ő Felsége, ’s talám hamarább érezteti velünk kegyelmét, mint gondoljuk. A’ mit magam tehetek, azt nem múlatom el megtenni. Ha elmúlik a’ 3 hónap a’ Kir[ályi] Kegyelem publikálása ólta, vagy ha majd a’ Hellytartó eljön, benyújtom az Instancziát. Ha akkorára, az az Szent István napjára András Bátyám Uram lejőne, úgy tartom, sokat fogna segíteni: de hogy Bécsbe menjen ismét, azt kérem, ne cselekedje. Mennyire megyen máris a’ reám tett költség. Ne engedje Asszonyám hogy még több tevődjék. A’ nélkül is reménylhetni a’ Királyi Kegyelmet, mert a’ Helytartónak ide érkezését illő lessz eggy illy szembetűnő kegyelemmel tündököltetni.

Beteg még ennél a’ háznál nem voltam, de félek a’ tűkörbe nézni, mert a’ szinem sárga, bőröm sorvad, szemem’ tájéka ráncosúl, ’s a’ hajamba’ annyi ősz van, hogy Évi fél nap sem tudná kiszedni. Alig ha Csercsit nem állítom neki ha kimegyek, mert elképzelem 8 hónap alatt mint nőtt.

Ebédem Szuly[ovszky]val egy tálból lévén, kénytelen vagyok felét fizetni, és így maga az ebéd kenyeren és boron kívűl, mellyet a’ Császár ád, 40 xr. mindennap. Szuly[ovszky] is annyit fizet, és így ketten napjába 80 xrt csak ebédre. Kávét még most sem iszom; de ha mindent öszve veszek, kivált a’ cselédeket, a’ kik úgy szívnak a’ mint magoknak tetszik, a’ mosást, szakállt, gyümölcsöt, – mindennapom 1 forintra tehetem. – Nem tudom ha írtam-e, Szabó Sáray uramtól, bizonytalan lévén indúlásunk iránt, 100 f[ori]ntot vettem fel. Még mintegy 70 forintom van, ’s nem lévén egyéb költségem a’ mondottaknál, ezzel ugyan annyi napig magamat be fogom érhetni. Aszalaira tekinteni irtóztatóság. Betegen hozták ide, egészen ki van aszva, csupa bőr és csont, sárga, kopasz. Olly dadogásra szoktatta magát, hogy kevés idő mulva Szirmay Ádámot is felűl fogja haladni. A’ dadogás, az examenten való rettegés, a’ betegség, melly a’ lelket is elgyengiti, azt cselekedték hogy őtet a’ Szentenczia csaknem bolondnak declarálja. – Szegénynek az állapotján örömest könnyítenék, de nem igen lehet. Pénze mintegy 50 F[orin]t van. Sokat kivánkozik Regmeczre, mert úgy falna a’ betegség után, mint a’ farkas. – Még ő is, ámbár beteg, csendesen viseli nyomorúságát; de nem bezzeg a’ Darvas Imre fijának Druszája.^* – Az én legkedvesebb társalkodásom Szlávy Jancsi volna, és őbelőle második Ferit csináltam magamnak; ’s két Prókátor, Verchofszky és Lukács. Az utóbbikat József öcsém a’ fejér farkastól ismeri, ’s tudja hogy jóltanult ifjú; a’ másiknak pedig még több tanúlása van. Csak egymással volna szabad lennünk; de ezt az édességét sem birjuk az életnek.

József öcsém nekem írhatna, ’s levelemet be nem pecsételvén, „à Monsieur de Novák, Capitaine du R[e]g[i]m[en]t de Samle Gyulay à Bude – au Casarme des prisonniers” adressirozhatná. Ebben arról várnék tudósítást leginkább, hogy Asszonyám igazán egésséges-e? és az én szerencsétlenségem mennyire ’s mennyi ideig tette volt beteggé? – Az Executzió Regmeczen mint ment véghez? – Feri megvette-e a’ lovamat? – a’ fenyőfák közzűl hány él, és a’ kajszín baraczk és zwergli körtvély megfogamzott-é? – Tiszta Ferencz vette-e a’ Bistét illető aktákat? –

Ha alkalmatosság lessz valamit kűldeni, kérem az öcsémet, kűldje le nekem:

1) A’ német Mahbethet; gyöngyszínű kék papirosba van broschírozva; igen kicsiny és vékony.

2) az Abel’ halálának 4dik könyvét az írásaim közzűl, és a’ Kónyi által fordított Ábel halálát in 8 – –

3) a Plutarchusomat 8. Tomusban; az Eperjesi könyvkötő eddig haza küldte, reménylem.

4) a’ szarvas bőr nadrágomat.

Levelében egészen ártatlan tudósitásokat írjon Asszonyám, Klári, Semjén ’s Berető felől. Horvát Fer[enc] a’ Tímár, Deliné, Molnár István, Rátkay ’s mások mint vannak; és minden egyéb illy apróságot. Az őszi ortásomnak tudom használt a’ nagy hideg ’s ideji eső. Millyen az aratás? lesz-e széna?

Com. Gy. Úrnak hogy megholt a’ fija tudom. Tisztelem egész házát, Lajos Bátyámat, és az ujvári Papot, ha arra jár az öcsém gyűlésre. – 10dik Julius óta csak a’ katonaság vigyáz reánk, akkor adott által a’ Director. Ajánlom magamat annyai kegyességeibe, ’s ohajtom hogy sok bánatját ugyanolly örömmé változtathassam.

Tekintetes jó Asszonyom!

Minden kérésem az Tekint[etes] Asszonyhoz csak az, hogy az ide zárt Levelet melyet Kedves Rab fiától, személyesen látván, hoztam, vegye jó neven tőllem. Ha tehetségem engedné nagyobb dolgokban is kész lennék szolgálatjára; az idő mindent meg igazít, azonban a minek meg kell lenni, meg lesz. Állapotjárol egyéb roszat nem irhatok, hanem hogy a Rabság az arany palotákban is keserves. Csókolja általam kezeit az Asszonynak s kéri, ne felejtkezzék el tovább is Édes Anya lenni. Parancsoljon az Asszony velem akármiben is a tehetségig meg nem szünöm Házának jó Barátja lenni. A Spisits Zala vármegyei Vice-Ispánnak le irott képe hol legyen, kérem, méltóztassék tudósitani, ha ott van-e? mivel azon ur kért hogy tudakoznám meg Ferencztől. Ő a képiróhoz igazitott, az holott nem találván többé vele szólanom nem lehetett. A környül állásokból azt lehetett végre ki hoznom, hogy akkor vittek el, mikor Ferenczet hozták Budára. El várom ez iránt tudósitását az Asszonynak ’s maradok Váradon 6. August[i] 1795.

alázatos szolgája

Rettegi Sigmond m[aga] s[aját] k[ezével]

Titulusom a levelen így legyen:

A Monsieur Monsieur Sigismund de Rettegi

par Grand Vardein a Homorogh.

Édes Asszonyom Anyám!

Az öcsém hamarább jött, mint gondoltam, hozzám búcsúzni. E miatt levelem rövidebb mint akartam irni. De kipótolom első postával. Addig köszönöm egész háladatossággal Asszonyom Anyámnak azt a kegyességét, hogy ide küldötte; így már most sokat tudok azok felől, a mellyeket Asszonyom Anyám és Regmecz felől tudni akartam, ő is tökélletes tudósítást viszen felőlem, és megnyugtathatja Asszonyom Anyámat egészen.

Az Executió’ historiájának örülök igen nagyon. Adja Isten hogy Asszonyom Anyámnak legalább ebben legyen öröme. Talám én irántam is kap vigasztalást Asszonyom Anyám. – A mi engemet illet, az Öcsém mai hírének, hogy Semsey Referendarius felőlem mit mondott, nagy flastrom sebemre. Reménylem hogy többekben is hasonló itéletet fogok tapasztalhatni, kivált ha Bécsben megfordulhatok.

Az öcsém Asszonyom Anyamtól egy általag tokajit fog kérni. Nem kell több; az elég; megmondhatja ő hová kell küldeni.

Csókolom kezeit Asszonyom Anyámnak a legforróbb gyermeki hűséggel és a legtökéletesebb háladatossággal, s magamat ajánlom további kegyességeibe. 29. Aug[usti] 1795.

Tekintetes Asszony,

Uri levelét a Tek[intetes] Asszonynak nagy tisztelettel vettem, a Tek[intetes] Kazinczy József uréval együtt. M[é]lt[ó]ságos Refendarius Lányi Ur’ utasitásábol elmentem M[él]t[ósá]gos Directorialis Consiliarius Semsey András urhoz eő Nagyságához, és a Tek[intetes] Asszony kesergését s kérését elmondottam. Ő Nagysága ugy informált, hogy Eő Felsége azt, ha a Tek[intetes] Asszony Tek[intetes] Kazinczy Ferencz Ur’ tartását magára vállalja, azt nem csak megengedi, hanem hogy rövid időn kegyelmes rendelés fog lenni az iránt, hogy a kiknek vagy magoktol vagy szüleiktől ezen fogságokban tartások kitelhetik, azokrol szüleik vagy magok viseljenek gondot. Ez iránt uri tetszését s parancsolatát a Tek[intetes] Asszonynak egész engedelemmel elvárom, hogy ahoz képest nyujthassak ő Felségéhez instancziát. A ki Istentől vigasztalást kivánván s magamat gratiaiba ajánlván, tartozó nagy tisztelettel maradok

Bécs, 24. July 1796.

Kiváltképen való Drága Asszonyom s Ángyom!

Pécsy Imre Urammal még Pesten voltam; beszélette hogy Tekintetes Bihar vármegye hármokért interponálja magát; itten is lesznek Urak a kik már magokat ajánlották, de még nincsen ideje; a’ Király még el nem jött. Leszen nekem fő gondom az alkalmatosságra. Maga Keze irása van nállam a melyben Quietálja a 200 Rf. nem akarom levélbe zárni; ha élek magam le viszem; bíztatnak az emberek, bár segitenének az Egek. Ezzel Gratiájában ajánlott állandó tisztelettel vagyok Az Asszonynak – Asszonyom Ángyomnak

alázatos szolgája

Kazinczy András. – Posony 8^a 9^bris [novembris] 1796.

Kiváltképen való drága Asszonyom s Ángyom!

A Palatinus Ő Herczegségének beadván az Instantiát, időt adtam Ő Herczegségének hogy szólhasson Császár Ő Felségével. Tegnap voltam Audientián a Felséges Császárnál, és Asszonyom Ángyom’ nevével benyujtottam az Instantiat; igen Kegyesen fogadott; szóval is esedeztem szegény Öcsém iránt; felelt: hogy nem reflectálhatja magát, hanem szólni fog a Directorral. Azonnal a Directorhoz mentem s mondottam mit mondott a Császár és hogy csak az ő opiniojától függ. Ha ő jó opiniót fog adni, tehát egész reménységem vagyon a megszabaduláshoz. Nagyon ajánlotta Kegyességét. – Voltam a Primásnál is, ő is bíztatott; – ma megyek a Cancelláriushoz, ámbár már egyszer voltam; semmit sem mulatok el, valamit csak tehetek. A Szulyovszky’ leányai kettő is itten vagyon, azok is tegnap voltak a Császárnál. Gróf Teleky Cancellariusnál is voltam, instaltam hogy a mit tehet segitsen szegényen ő is; készségét ajánlotta; további dolog-folyamatjáról tudósítani el nem mulatom; az alatt is atyafiságos uri grátiájában ajánlott, örökös tisztelet mellett maradok Az Asszonynak Asszonyom s Ángyomnak alázatos szolgája

Kazinczy András m[aga] s[aját] k[ezével] Pozsony, 23^a 9bris [novembris], 1796.

Kiváltképen való Drága Asszonyom s Ángyom!

Én az Instantiát beadván, utánna jártam hogy hol marad, hogy semmi hirét nem tudhatom; ugy osztán megtudtam, hogy ő Felsége Bécsbe küldötte azon Instantiákat mellyek ezen szerencsétlenségben levők felől adatattak. Különös a vélekedés, némelyek beszélik, hogy a békességig nem is lehet várni szabadulasokat; mások állítják, hogy a Diéta végivel Ki fognak szabadulni; adná a Teremtő. László Öcsém felől gondoskodtam, mindjárt, a Dieta eleivel szólottam Vay Dániel Urral, a ki is azonnal irt az Adjutansnak felőle és feleletet is vett tegnap, azt irta hogy egésséges. Rédey Ferencz ur, Horváth Sigmond, Gróff Károlyi és herczeg Eszterházy mennek az Armadához, Károly Herczeghez; a győzedelmeit köszöni az ország és több szerencsét ohajt. Kértem Rédey Ferencz urat hogy az öcsémet Ő Herczegségének commendálja, de kértem Herczeg Eszterházyt is és igen kegyesen ajánlotta. Mi, reménylem, 20-dik táján otthon fogunk lenni. Ezzel uri Gratiájában ajánlott, örökös tisztelet mellett maradtam –

Az Asszonynak – Asszonyom Ángyomnak

Pozsony 30. 9ber [november] 1796.

a Madame

Madame la Donairiere de Kazinczy née de Bossányi

par Tállya à

Újhely Regmecz

Januáriusnak 10dikén, 1798.

Legkegyesebb Anya!

Hopf Fabrikáns Úr Decembernek 28dikán 150 f[ori]ntot tett az Asszonyom Anyám nevében számomra a’ Director kezénél, ’s én azt a’ mindenkori szokás szerint quietáltam, noha a’ pénz nem jut az én kezembe. Az illyes quietantziáknak legalább az a’ hasznok, hogy hírt vihetnek a’ felől hogy élek, minthogy azt leveleim által nem szabad bizonyítanom. – E’ szerint Brünnbe mindöszve ötszáz ötven forintot kaptam készpénzben, ’s Asszonyom Anyámnak anyai gondoskodásait ’s kegyességét annyival hűbb háládatossággal kell kell köszönnöm, mennyivel inkább érzem, hogy a’ hadi költség ’s a’ hazánkat ez idén ért csapások miatt ezen pénz öszveszerzése sokkal nehezebb volt mint akármikor egyébkor. – Imé édes Asszonyám, beléptem 39dik eszt[en]dejébe életemnek, és még is egészen úgy függök az Asszonyom Anyám anyai gondoskodásitól mint csecsemő gyermek koromban. Én vagyok az, a’ kitől Assz[onyom] Anyám minden gyermekei köztt leginkább és leghamarább várhatta az örvendeztetést, sőt a’ viszontsegédet, ’s én vagyok a’ ki ezek helyébe annyi keserűséget adott, a’ mennyit minden gyermekei egyetemben sem adtak. Még az az idő is, a’ midőn reményeim virítani kezdettek, egy hirtelen eltűnt hajnal volt. Eggy gonosz szél leverte virágimat minekelőtte gyümölccsé érhettek volna.

Édes Asszonyám! Nem kellene az én szívemnek teljességgel érzeni azt a’ szomorú igazságot, a’ mit kezem itt ír, ha az nem volna legforróbb kívánságom, hogy valaha fizethessem-le azt egy részben a’ mivel eggy illy példátlan Anyának tartozom. Most nem tehetek egyebet mint azt, hogy az Asszony Anyám kegyességeit valóságos háládatossággal fogadom, és hogy a’ külömben is tartozó tiszteleten felűl annyi hűséggel szeretem, a’ mennyit ez a’ kegyesség érdemel és kíván.

Karácsont, úgy hittem azt, Assz[onyom] Anyám Semjénben fogta tölteni, mind azért hogy Nagy Assz[onny]al legyen, mind pedig mivel Gyurit látni reménylette. Elképzelem mit szenvedett Asszonyám azt értvén-meg, a’ mit a’ várba szenvedtem: de a’ szenvedés édes mikor a’ bajt elmulva látjuk. Vidúljon fel édes Asszonyám; mostani állapotom felette szenvedhető.

Levelem tulsó oldalát egyébre készítvén hozzá fogok eggy alázatos kéréshez. Bízakodva teszem, mert Asszonyámhoz teszem – ’s még inkább bízakodva, mert annak teljesítését az Asszonyám’ nevében az Öcsém már megigérte, ámbár későbbre – minthogy én is későbbre kértem volt. – – Édes Asszonyám, a’ ki innen elszabadúl, az kantárpénzt fizet. Pénzt adni mindég bajos – most adni bajosabb mint másszor; akkor adni pedig, mikor majd elbocsátanak legbajosabb, mert akkor a’ pénz igen sokra kell. – Tetézze meg Asszonyom Anyám a’ reám tett sok költséget eggy átalaggal. Az Asszonyámnak nem kerűl annyiba mintha pengő pénzt adnék; – ennek pedig itt jobban esik. Ha igazak akarunk lenni, meg kell vallanunk, hogy sokféle kedvezései által az a’ viszont kedveskedést megérdemlette, ’s bizonyos vagyok benne, hogy ha Assz[onyom] Anyám ezen kérésemet teljesíteni méltóztatik, mind én, mind minden társaim nagy hasznát fogjuk érzeni.

Megigértem neki, hogy még Februariusban itt lessz; ’s esedezem Assz[onyom] Anyám előtt alázatosan, méltóztassék igéretemet valósággá tenni. Az Öcsémet pedig arra kérem; hogy a’ bort maga válassza-meg, hogy úgy ne járjak mint mikor János az 1790ben csinált átalagbol mutatót hozván a’ pinczéből, elrémített az ürmössel. Bár ez legyen utolsó költség fogságomra, mellyet annyival inkább hiszek is az óhajtás mellett, mivel a’ békesség megkötésekor szabadúlást hágy reményleni az Ő Felsége bíztatása.

Édes Öcsém! Gyilkos gondok riasztanak-fel sokszor álmomból, hogy András napja előtt két nappal Kassai barátom *) neve alatt útnak indított levelem válasz nélkül van mind ekkoráig. Sok oka lehet hallgatásodnak, ’s az okosság azt tanácsolja hogy várjam csendesen, talám Semjénbe késérted Asszonyámat – talám valamelly fontos történetnek véghez mentét várod hogy válaszod azt is adhassa tudtomra – – – de a’ szív mikor vár, nem tud hallgatni az okosság után. Siess megnyugtatni. Sürgető czédulámat gondolom vetted. Ne rettegj, nem írok én senkinek csak neked, ne hogy leveleim elfogattassanak. Oda azért írtam hogy érthessem két eszt[en]dő alatt mi munkák jöttek-ki – – Gr … Úr szabadságot ada reá hogy ide két adreszt tehessek, a’ melly alatt leveleid bátran jöhetnek hozzám. Imhol mind a’ kettő: à Monsieur Jean de Noé, Receveur de la Ville Brünn, abzugeben im städtischen Bräuhaus. – à Madame de Kőnig, née de Noé. Brünn, abzug[eben] im städtisch[en] Bräuhaus. ’S assecurál, hogy akár mikor és akár mennyit írsz, venni fogom. Magyarúl írj mindég, ’s az első a’ mit írsz az, hogy azon levelem, a’ melly eránt nyughatatlan vagyok, és a’ mellyben Beretőre, Lasztóczra, Bárczára és Jósa Antalhoz czédulácskák voltak, vetted é? – Szirmay Péter Nánival? – ’s mindent a’ mit méltónak ítélsz. – – Az átalag eránt az a’ kérésem volna 1) hogy te válaszd meg magad, hogy az ürmös ne legyen asszú helyett, sőt hogy vagy Újhelyi vagy Toronyi legyen, hogy midőn kedvezést keresek, haragot ne vonjak magamra, ’s legalább 1796dik eszt[en]d[ő]beli legyen, mert az éppen újjal baj lehet vagy itt vagy az úton. – 2 ) hogy azt Fried Úr indítsa-el valamely biztos Pozsonyi emberéhez, de midőn a’ bor a’ furmányosnak általadatik, vagy még elébb, te írj ide, hogy tudhassuk kinél fog letevődni Pozsonyban, ’s annak Gr. Úr írhasson az ide indítás eránt. A’ 30ad vám és szekeres ki fog itt fizettetni. Egyéberánt tartsatok mindent titokban ott, hogy senki se tudjon felőle semmit; ’s ne halasszd elindítását, hogy míg tart a’ föld’ fagya, elérkezhessen.

Ha melegebb lessz az idő, Viczay postán kap egy skatulyácskát, benne körtvély ágak lesznek óltani, ’s baraczk és virág ’s csemete magok. Az óltó gallyakat nagy gonddal óltassd el Regmeczen a’ kertbe. Szebb gyümölcsöt nem is képzelhetni, ’s megérdemli ezt a’ gondoskodást. Vigasztalhatatlan volnék, ha hasztalan volna küldésem. A’ baraczk igen szép és jó. Eggyiket Jancsival és Úzával ettem meg, ’s akarom hogy azt Fanny szurja-be egy virágcsuporba, ’s úgy vidd Regmeczre, megírván nekem, hogy Fanny szúrta-be. A’ megjegyzetteket pedig az anyja fogja elültetni, és az is Regmeczre megyen. A’ Fanny magvára egy F. az anyjáéra egy C. lessz téve, ’s kérlek el ne téveszd. A’ többit kérd Asszonyámat hogy Assz[onyá]m nyomja földbe. – Ha a’ csuprok Regmeczre érnek, a’ magokat a’ földdel markold-ki, ’s úgy ültessd el mindjárt oda, a’ hol nekik örökre szállani kell, az az a’ táblák’ széleibe, mert ha csuporba maradnának az első esztendőbe sem fognának jól nőni. – A’ Széphalmi ház előtt való két ákáczomra nagy gondod legyen, ’s írd meg ha élnek é? – Mondolát ültettél e? – András Bátyám Uram mint van? a’ Zemplényi borúlat oszlik é? mi újság? Miklós mint jött haza mit fog csinálni? Szolgál é a’ V[árme]gyénél? Dienes örűl é a’ küldött könyvnek? Susinak hány a’ gyermeke? Csercsi mit csinál? Imhol az én sok kérdésem. Az Asszonyám egésségére legyen fő gondod. Ennél féltőbb kincsünk nincs és nem lehet. Érjen akármelly veszély, csak Asszonyám éljen, csak Assz[onyá]m legyen egésséges! – A’ len a’ szilva? a’ két Nagy Asszk? – Miklós mondja meg Marie testvérünknek, hogy az öccse egy kis lyánytól mindeddig haszontalan várja a’ levelet, ’s bús nagyon miatta. De ezt el ne felejtsd első postával Miklósra bízni, mint sürgetőt. Miklós Jancsi miatt ezt megteszi. Irj Öcsém ha levelemet vetted é, ’s élj szerencsésen! –

E’ levélhez Kazinczy illy jegyzést tett:^*

Levelem az Anyámhoz

Brünn 1798. Január 10d.

Nem vala szabad leveleznünk. Ezen levelem titkon mene-ki tömlöczömből. Idegen kéz csinála rá borítékot, ’s úgy ment Teschenbe à Mad. Kőnig, née Noé név alatt. Ott más borítékot csináltak rá ’s elküldék à Mad. Elise de Rozgonyi. – Ezen úton juta kezemhez kétszer válasz.

Johann v. Grünersperg Controlór.

felesége Catharina Noé.

Kedves Fiam édes Ferenczem

(vettem Kuffsteinban, Májusnak 22dik 1800.)

Én és a Testvéreid mindnyájan élünk, ugy András és Péter Bátyád.

Küldök 21. Butela Bort és 2 Butela eczetet.

Az Isten legyen veled Kedves gyermekem, szánjon meg mindnyájunkat. Sig[natur] a. Regmecz 27 febr[uarii] 1800.

Hat zsebbevalót is visznek.

P[ost] S[criptum] a költséget magadtól a mennyibe megengedik ne kiméld édesem, egésséged’ megtarthatása végett.

Budai és Brünni fogságunknak legalább az az öröme volt, hogy, ámbár el valánk tiltva a levélvételtől s irástól, a miéinknek életek felől az által tudhattunk valamit, hogy néha tőlök pénzt, Tokaji bort s ruhabelit kaptunk. De már tizenegyedik holnapját töltöttük Kufsteini fogságunknak, s még sem ismerénk ezt a vígasztalást. Könnyű képzelni, hogy az a szerencsétlen, a ki ezen az egy fonalon függ az élőkkel, mint viseli ezt a kínos elhagyattatást. Elébe terjesztettem a kapitánynak, Cservenka úrnak, kinek vigyázatjától függénk, hogy engedelmünk lévén arra, hogy pénzünket költsük, s az már vége felé közelítvén, szükség hogy szükségünket az oda-haza valóinkkal tudathassuk; azért vagy az Udvari Hadi Tanácsnak tégyen iránta jelentést, vagy írjon Liedemann Pesti kereskedőnek. Hosszas kérelmeim után végre Kapitány Cservenka reá állott kérésemre, s egy levelet tétetett-fel velem Martiusnak 10-kén a Kufstein városka Bírájának nevében Liedemannhoz, hogy ő a mi Rokonainknak adna hírt. Liedemann vette a levelet, s tudósította az Anyámat. Az Anyám csak ezen levélből tudta-meg, hogy Brünnből, tavaly Juniusnak 21dikén, hová vittek, s azonnal útnak indított pénzt is, s egy Verslag tokajit is, hat-e vagy tizenkét fejér zsebbelivel.

Májusnak 22-kén 1800-ban, estveli 7 óra tájban, nyílik a belső ajtóm kis fiókja, s Fő Profósz Grimmel beadja a vacsorámat. Ezzel, a fiókot nyitva hagyván, megfordúl, s azon közel két ölnyi diameterű oszlophoz megyen, mely a kerek formájú torony fedelét tartotta, s az asztalról felvesz egy Contó formára öszve hajtott papirosat, a másik kezébe pedig egy oly pakétocskát, mint midőn a könyvkötő egy in 8vo [octavo] munkát már össze-hajtogatott ugyan, de még együvé nem varrta az árkusait. Hálá Istennek! kiálték; végre tehát elérkezett! Azt hittem, hogy Grimmel Bährensnek a Klassikus Irók felől írt munkáját hozza, melyet még Septemberben kértem a kapitánytól. Mohon kaptam a könyv után: de Grimmel nem adta. Zu erst bitte dies da zu besehen, monda fagyos Höflichkeittal. Azt vélvén, hogy a papiros, melyet nyújt, a Könyváros’ Contója, ismét a könyv után nyúltam. Geben Sie mir nur das Buch, mondám; das Conto schenke ich Ihnen. – Nein! Nein! Besehen Sie zuerst dieses. Hogy annál hamarább szabadúljak tőle, elvettem a papirost, hogy úgy tegyek mintha a Contót megolvastam volna, jól tudván a tapasztalásból; hogy annak bémutatása csak arra való, hogy szép szerrel nyírhessenek; de fel sem bontottam, hanem csak félig megnyilva akartam megpillantani. De mint lettem oda, midőn Könyvárosi Contó helyett az Anyám irását láttam-meg! Egyszerre rogytam térdre, az égfelé emeltem-fel a levelet mint a misemondó az ostyát, s örvendvén hogy életben tudom az anyámat, bőgtem, nem sírtam. A Profósz megilletve nézte a scénát, s sokára megszóllalt. Én felköltem, szóllani akartam, de a gyermeki hűség elragadott másodszor is, s a nélkül hogy tudnám mit csinálok, az ágyamra dőltem öszve kolcsolt kezekkel, s úgy bőgtem, ordítottam, sírtam ismét. – Was machen Sie denn? die Gnädige Frau ihre Mutter, lebt ja; das ist ja ihre Schrift; wir haben sie lesen lassen; beruhigen Sie sich. – Szegény ember, ő nem képzelhette el hogy ez a véletlen meglátása az anyám’ irásának, micsoda elragadtatást szűlhet. – Örökké fogok ezen óramról emlékezni; fogságomnak legnevezetesb scénáji közzé tartozik az.

A Tokaj isteni itala a Cerberust is megszelidítheti. Talán Cservenka is megszelídűlt volna tőle. De a Kufsteini Cerberus vadabb természetű mint a Rhadamanthus’ Cservenkája.

A Contónak gondolt irás az Anyám’ levele volt; a könyvnek nézett pakétecske a hat zsebkendő.

Udvari Agens Bujanovics Károly levele Kazinczy Andráshoz^*

Magnifice Domine Consiliarie, etc.

Cursore extraordinario ad me datas solita cum devotione accepi Magnif[icae] D[omi]n[ationis] V[est]rae literas una cum quingentis flor[enis] in finem destinatum ceteroquin jam prius majori in parte conversis.^* Non dubito Magnif[icam] D[ominationem] V[est]ram jam e prioribus meis literis edoctam esse, D[omi]num Franciscum Kazinczy ex clementia Regia et b[eni]gna interpositione suae Serenitatis Regiae Palatini plenaria libertate donatum esse. Benigna haec Resolutio prius hodierno Consilio apud Exc[ellentem] Cancellariam relata est, sed jam ante plures dies Exc[ellentem] Consilium Aulae Bellicum pro ejusdem demissione ad suam competentiam ordines expedivit. Gratulor tantum passo et omnibus eidem qualitercunque junctis; exopto insuper condicitus, ut diu felix, memor tantae clementiae Regiae, pro incremente Aug[ustae] Aulae et commodo patriae vivat. Nec dubito, quin jam hactenus domi sit. Consilio autem M[a]g[ni]f[icio] D[ominatio] V[est]rae eidem prudenti adesse dignetur praeferenter in eo, neu[t] praeteritorum, seu bonorum, seu malorum, aliocubi mentionem faciat; quanto minus credat etiam talibus, qui se amicos esse fatebuntur; insuper sciat et illud, quod tales nunquam vigilem oculum evitaturi sint. In reliquo gratiis et pretiosissimis favoribus commendatus, jugi cum devotionis cultu manes. Viennae 26. Januar[is] 1801

humillimus servus

Carolus Bujanovics

(de Aggtelek)

Spectabilis etc.

Multum gaudeo quod Spect[abilis] D[ominatio] V[est]ra restituta pace quieta reddita sit. Nunc etiam nunciare possum quod ex parte Imperii pacis ratificatio facta sit, et modo eandem hic quoque proxime publicandam speremus.

Pro destinato mihi Antalkone vini anni 1800 pulvie gratias repono et Spect[abilem] D[ominationem] V[est]ram rogo, velit eundem Posonium ad D[ominum] Antonium Stainer, cujus hicce addressam subjungo, mittere et inviare.

Qualiter instantiae D[omi]nae Bossányi pro eliberatione filii sui cum spe boni succepsus promoveri posset, nuper uberius perscripsi; cum interim Spect[abilis] D[ominatio] V[est]ra exoptet, ut ego eam hic promoveam, hinc huic desiderio satisfacere, et seu S[anctae] Ma[jes]t[a]ti, seu Serenissimo Archiduci nacta opportuna occasione Instantiam bona aliqua methodo exhibere, omnemque operam ad obtinendam gratiam hanc impendere volo, fors nunc, ubi priores respectus cessant, scopum nostrum assequi poterimus.

Queis cum favoribus etc.

Viennae, 12a Martii 1801.

Obseq[uius] servus

S. A. Haslinger

Spect[abilis] ac Magnifice Domine etc.

Hoc momento uxor mea laetum illud nuncium a Commandante arcis Munkács obtinet, ex mandato S[anctae] Suae Ma[jes]t[a]tis indultum advenisse, ut proles soceri mei ad Munkács fine visitandi parentis ire possunt; mea uxor cras una cum sorore illae proficiscitur. Quod amoenum nuncium – praesaguem verosimile futurae eliberationis – eo fine Spect[abilis] D[ominationi] V[est]rae nunciare praesumo, ut si quid Spect[abilis] D[ominatio] V[est]ra ad Munkács Francisco nunciare dignabitur, mea uxor effectuare sibi honori ducit. Qui in reliquo aestimatissimis gratiis et favoribus commendatus, summo cum aestimio persevero

Rákóczini die 23a Martii 1801.

humillimus servus

Michael Szirmay

Édes Öcsém,

Az Agens irt levelet, de én azt nézem ki belőle hogy hideg vérrel van irva. Ujra irtam neki hogy sürgesse a dolgot, engem tudósítson. Szirmay Miska is irt, mind a két levelet általküldöm. Bizonyosnak mondják hogy kiszabadúlnak, de nem hiszem, hogy az a két halál ne hátráltassa egy kevéssé a szabadulásokat. Asszonyom Ángyom kezeit csókolom s maradok. Beretőn 27d. Mart[ii] 1801.

Kiváltképpen való Drága Nagy jó Asszonyom s Ángyóm!

Szirmay Mihályné Asszonyom^* most jött Munkácsrul; öt nap ottan mulatott és mindennap reggeli nyolcz órátúl estveli hét óráig az Atyjával volt, az Öcsémet Ferenczet is látta; egésséges, és most azon bizonyos reménység táplálván őket, hogy rövid idő mulva meg szabadulnak vigabbak. Én azonnal Agens Bujanovicsnak irtam, a ki Izdenczinél sokat tehet, hogy Asszonyom Ángyom’ nevében adjon be ő Felségének Instantiát szegény Öcsém kiszabadulása iránt, vagy legalább hogy kiszabadulásáig Asszonyom Ángyomnak és Testvéreinek hozzá menni, vele lenni meg engedtessék. Mihelyt Bujanovics Levelét veszem, azonnal Asszonyom Ángyomot tudósítani el nem mulatom; a ki az alatt is uri gratiajában ajánlott örökös tisztelettel maradok Az Asszonynak Asszonyom Ángyomnak.

Berető die 4 Apr[ili] 1801.

Édes Öcsém Józsi,

Minemű levelet vettem Bécsből Szirmay Miskátol, azt által küldöm. Én ugyan a Hegyaljára megyek, de még ma visszajövök; a levelet küldd vissza, leirhatod magad, communicálhatod Péchy V[ice] ispán Urammal is. Jó volna, ha Bihar vármegye is irna mellettek; én azon leszek, hogy a mi vármegyénk irjon. Asszonyom Ángyomnak kezeit csókolom s alázatosan kérem, hogy az Öcsémnek most 2000 vagy ha csak 1500 Ftot is adjon, ő mikor kivánni fogják, lefizeti azt. Holnap regvel beküldheted pecsét alatt. Ezzel szeretetedbe ajánlott maradok, Ujhely, 17d. Mai, 1801.

Munkácson 17-dik Junii 1801. Sietve.

(Munkácsi Prédikátor Budai Andrásnak.)

Édes Barátom!

Négy kendőt kezembe adott Kiesewetter Uram, s mondja hogy a Gazda 50 f[orin]tot hozott. Képzelem a szegény Anyám melly gondban lesz, látván hogy Szulyovszky elment, mi pedig itt vagyunk, a Polyfémus’ barlangjában. Vigasztalja az Úr az anyámat, ’s írja meg, hogy mi is várjuk a boldog órát. Szulyovszkyt itt is distingválták, mint mindég. Hiszen maga is szépen distingválta magát itt is, mint mindég. Én nem hihetem hogy a gondviselés olly irgalmatlan legyen irántunk, hogy bennünket szenvedtessen, holott az már szabadon jár, és űzi a maga dolgait. Ha mi van, adja az Úr Katinak, ő kezembe adja híven. A Gazda csak azt mondta eddig, hogy mindnyájan egésségesek és az nekem elég ugyan első tekintettel; de még többet ohajtok. – József öcsém nőtelen-e még is? Ha az, káromkodom. – A dajkám Brevákné hogy van? Mi hír a háznál? A cselédek élnek-e? Vegye kérdőre az Úr a Gazdát és írja papirosra a feleletet hogy nekem megküldhesse. Én nem vagyok rühes többé, daganatom egészen eloszlott, de mégsem vagyok egészen egésséges. Csak az Isten szabadítson. Ezt küldje az úr Regmeczre, és a gazdát most ne tartsa tovább, mert nincs mit irnom egyebet. Adieu.

Specification der Sachen, die dem Herrn von Kazincz von Hause hergeschickt wurden. Munkács d[en] 17. Juny 1801.^*

1 In Bankozetteln 50 Rfl.

2 4 Schnupftücher.

3 Vorhero ÷ d[en] 28 May 1801. erhalten 30 Rfl.

4 Lebkuchen und Leckereien.

Alles das erhalten. d[en] 17 Juny 1801.

a másik lap’ legalján e jegyzés:^*

1. Viertel Linsen, 1 4tel [Viertel] Erbsen, 1 4tel [Viertel] Hirschkascha auf dem Quartius des Herrn Predigers Buday in Ujhely, oder auf dem examen zu Patak abzulegen.

Édes Öcsém,

Minő örvendetes levelet vettem az Agenstól ezen a mai postán, in orig[inali] által küldöm. Küldd el Péternek is, hogy közölje Okolicsányival, de in originali visszavárom. Munkácsra kén menned, erre vennéd utadat. A szombati postával, reménylem, eljön a grationalis. Ezzel maradok Berettőn, die 24^a Juni 1801.

Consiliarius Kazinczy András irja az Öcsémnek Józsefnek, hogy Agens Bujanovicsnak vette levelét kiszabadúlásom iránt. Azt közli, de hogy József közölje Kazinczy Péterrel, Zemplénnek második vice-ispánjával, ez pedig Okolicsányi Jánossal, az első vice-ispánnal. – Főstrázsamester Fritsch és a profósz Kisewetter ezt az Agens’ levelét nekem junius’ 26d. foghelyembe behozák. Az vala hogy a császár eleresztésemet junius’ 18d. subscribálá. Junius’ 28d. a parancsolat is megérkezék, s én Laczkovics Lászlóval s Szmethánovics Károlylyal együtt eleresztetém. – Julius’ 1jén értem az Anyámhoz Regmeczre.

Édes Asszonyom Anyám,

A mai postával vett Consiliarius Tokodi Ur levelet Bécsből Referendarius Lányi urtol, a melyben irja, hogy ő felsége már kiadta a resolutiot, mely szerént szegény Ferencz bátyám kiszabadul. Ezt az örvendetes hirt én sietek Asszonyom Anyámnak tudtára adni. Jónak ítélném én, hogy Ferencz mind ő felségének, mind a f[elséges] Palatinusnak a kegyelmet megköszönje, sőt jó volna, ha a vármegyéknek is megköszönné az intercessiot.

Generalis Gróf Gyulay tegnap vette a Hof-Krieg-Rath’ rendelését, mely szerént Laczi a Klebek’ gyalog regementjéhez resolváltatott Obrist Lajdinantnak.

Cselekedje Asszonyám, hogy én is minél elébb láthassam Ferenczet.

Várad, 26^a Juny 1801.

§us Literarum Ill[ust]r[issi]mi D[omi]ni Lányi.

Ultra jam dimisirem Melchiorem Szulyovszky etiam Franciscus Kazinczy obtenta recenter Gratia, dimittetur e carceribus.

Spectabilis etc. Restituto libertati suo ex Gratia et Clementia Regia Domino Francisco Kazinczy, eos ab altiore Loco ordines accessi, ut quorsum semet idem Dominus Franciscus Kazinczy fine stabilis habitationis suo tempore contulerit, humillimam informationem meam quo prius submittum. Ex eo Spectabilem Dominationem Vestram officiose requirendam esse duxi, ut postquam memoratus Dominus Franciscus Kazinczy ad I[llustrem] Co[mi]t[a]tum Abaujvariensem venerit et locum stabilis habitationis defixerit me eatenus evalere non gravetur. Qui caeteroquin jugi at distincto cum Cultu persevero.

Spectabilis etc. Pestini 30 Junii 1801.

servus obsequentissimus

M[a]g[istratu]s Georgius Majláth

Causarum Regalium Director

Bizodalmas Fő-Szolgabiró Uram!

Az Causarum Regalium Director Consiliarius Majláth Úrnak, hozzám útasitott Levelét párban olly véggel accludálom Fő-Szolgabiró Uramnak, hogy azt Kazinczy Ferencz urral mennél elébb lehet személyesen közleni, és reá adandó válaszát nekem mennél elébb által küldeni ne terheltessék, hogy osztán én is az Director urat iránta tudósíthassam. A ki egyébiránt favoriba ajánlott maradok

Fő Szolgabiró urnak

A Méra 18. July 1801.

Levelem Udv[ari] Agens Bujanovicshoz

Er-Semlyén 1801. Jul[ius] 19d.

Sp[ecta]bilis et Perill[ustris] D[omi]ne Agens Aulice,

D[omi]ne humillime Colendissime.

Clementia Principis b[enig]nissimi libertati restitutus, dum me dulcibus vitae gaudiis, quibus tot annos (2387 napig) carui, tandem fieri posse laetor, gratissima mente recolo, hanc meam felicitatem gratioso patrocinio atque indefessis sollicitationibus Sp[ectabilis] D[ominationis] V[est]rae me debere. Utinam mihi contingat, ut sincerae gratitudinis et venerationis, ad quam haec Sp[ecta]b[i]lis D[pominationis] V[est]rae beneficia me ad extremum vitae spiritum obstrinxerunt, tale aliquod edere queam documentum, ut omnibus, qui collati hujus in me favoris testes sunt, appareat, me gratitudinem, quam profiteor, in intimo animo gerere. Deus opt[imus] max[imus] conservet charam Sp[ecta]b[ilis] D[ominationis] V[est]rae vitam in servitia b[eni]gniss[imi] mei Liberatoris, atque eorum felicitatem, qui in suis calamitatibus nullum potentius praesentiusque praesidium inveniunt, quam quo ego me ex tristissima vitae humanae conditione caeptum cerno.

Communicavit mecum venerandus patruus meus postremas Sp[ecta]b[ilis] D[ominationis] V[est]rae literas, in quibus mihi inter cetera suggerere jubetur consilium, ut bonorum non minus quam malorum praeteritorum oblitus, iniquorum insidias fugiam. Cavebo ego, ne unquam mihi aliquid excidat , quod me duplici clementia Suae Maj[estatis] S[erene]s[i]mae indignum clamet, atque id non ideo tantum cavebo, ne mihi novior indignatio regia praemetuenda sit; sed et ex sincero gratitudinis et devotionis sensu cavebo, utque ipsis meis inimicis si quos tanta mea Calamitas non flexisset, appareat, me citra malitiam scelerati illius dominis nexui irretitum fuisse (a’ gaz Martinovicsot értem, nem Hajnóczyt). De arcanis Judicii nulli ego mortalium quidquam aut dixi aut dicturus sum; sentio ego res has non debere evulgari; nec de longo calamitatum mearum serie in tono Concionatoris narrare consuevi. Si tamen suscitationibus eorum, quibus redditus sum, aliquid dem, id quidem nemo aequus mihi culpam verset,^* cum omnes, qui de meis aerumnis referentem me audiverunt, testes mihi esse oporteat, me benignitatem Principis, qui me meosque longe mitius quam alii plecti solent, plecti jussit, infucata cum gratitudine praedicare.

Collapsa mea valetudo non admittit, ut proredonata mihi et vita et libertate, exorandaque delictorum venia, pedibus Suae Maj[estati] S[erenis]s[i]mae advolutus, intemeratam erga Eandem fidelitatem jurem. Dignetur Sp[ecta]b[i]l[is] D[ominatio] V[est]ra hac in parte mihi adesse, et iis, quos Clementia Principis et propria merita throno proprius admoverunt, et qui in flectendo Suae Ma[jes]t[a]tis S[erenis]s[i]mae animo meos se patronos restati sunt, me, quod non hucdum comparuerum, excusare. Adero ut primum per valetudinem licuerit, neque enim est quidquam, quod magis anxius anhelem. Ceterum – – –

Májusban 1803. felmenék Bécsbe, ’s Tatán elragadtak a’ póstalovak, orromat, balkezem’ könyökét be és megtörték, inasomat megsántították, kocsimat összetörték, úgy hogy ennek megigazításáért hatvan frtot kelle fizetnem. Tört karral, és azt keszkenőben hordván nyakamban, felmenék Bécsbe, ’s bejelentém magamat Bujanovicsnál. – Amice, quare venisti? non est tempus, quo ad Suam Maj[estatem] admitti adhuc potes. Iam ego tibi scribam, quo veniendum est. – A’ derék ember azt hitte, hogy én megtiszteltetésnek fogom venni, hogy ő engem tézeget. – Meglátogata csakugyan a’ fogadóban a’ hattyúnál, a’ Carinthiai útczában, ’s papirosaimra jegyzé-fel, hogy ott volt. De a’ papirosokban nem talála semmi titkot.

Cras prandebunt apud me Sua Exc[ellentia] D[omi]n[us] Ignatius Almásy, D[omi]n[us] Referendarius Németh (a’ volt Causarum Regalium Director) et multi alii; sciscitabor an admitti possis. Sed fracto brachio non admitteris ad Audientiam. Játék minden dolgok. – Talán Izdenczy is ott evék; mert ez vala az ezek feje.

Spectalibis ac Perillustris D[omi]ne

mihi peculiariter colendissime!

Pretiosissimas ejusdem D[ominationis] V[est]rae d[atas] d[ie] 19. Julii nonnisi 10. lab[ente] accepi literas. Quodquid ad rem contuli, non mihi attribuo, ast supremo numini a quo accepi stimulum benefaciendi omnibus et nemini male: habuit praeterea Sp[ecta]b[i]l[is] D[ominatio] V[est]ra potentem Intermediatorem Dominum Illustrissimum Joannem Okolicsányi; accesserunt tandem patrocinia graviorum virorum, et Patrum Patriae, nec restat aliud, quam ut Sp[ecta]b[ilis] D[ominatio] V[est]ra omnino gratissimo, perennique homagialis devotionis gratitudine totum vitae suae tempus alma in pace transigat, occupet semet cultura illorum, quae ad primam necessitatem spectant. Lectione quippe talium librorum qui in vero obsequio magis obfirmabunt, et internam animi quietem procurabunt.

Uta autem Sp[ecta]b[i]lis D[ominatio] V[est]ra ascendat eo fine, quo Suae Ma[jes]t[a]ti S[erenis]s[i]mae pro tantis gratiis et Clementia condignas gratias agere possit, eadem ratio est in contrarium, quam jam Domino Spectabili Melchiori Szulyovszky perscripsi, et reipsa videtur mihi politicam obstare. Velit Spectabilis D[ominatio] V[est]ra semet tantisper patientare, veniet oportunum tempus ubi et hoc adimpleri poterit. Suadeo autem haec, quam sincerus amicus, et simul ex consilio majorum virorum. Si tamen Sp[ecta]b[i]lis D[ominatio] V[est]rae eo non obstante horsum ascendere velit, utique facile potest, cum irrestrictam libertatem obtinuerit. In reliquo gratiis et pretiosis favoribus commendatus singulari cum cultu maneo

Sp[ecta]b[ilis] D[ominationis] V[est]rae

Viennae, 14-a Aug[usti] 1801.

humillimus servus

Carolus Bujanovics m[anu] p[ropria]

Czím:

à Monsieur Monsieur François de Kazinczy, mon tres-chèr ami.

à Ér-Semjén.

Ujhely 9a 7bris [septembris] 1801.

Spectabilis ac Perillustris Domine Assessor

mihi singulariter colendisseme!

Hesterno die in via constitutus cum D[omino] Fratre Josepho insinuavi Eidem, quod submissae mihi fuissent Vienna ab Agente Sp[ecta]b[i]li D[ominationi] V[est]rae sonantes Litterae, a quo accepta invitatione, ut Easdem Postae Magistro saltem traderem, cum quotidie occasio ex Regmecz foret apud Eundem, id praestitique, nunc tamen erga postulatum Sp[ecta]b[i]lis D[ominationis] V[est]rae has advolvo, ac amicis, iisque praetiosissimis favoribus reclusus, distincto cum cultu maneo

Sp[ecta]b[i]lis D[ominationis] Vestrae

servus obsequentissimus

Joannes Okolicsányi m[anu] p[ropria]^*

Nevekedni kezdvén leányom, egy franczia nyelvű nevelőről gondoskodám, s másoknak tanácsára a Hernalsi leánynevelő-ház asszony-directorának írtam, hogy számomra válasszon egyet. – A Feleségemnek azon örömet akarám adni, hogy lássa meg még egyszer a Bécsi Salesiánák’ klastromát, hol 16 esztendős koráig s 9 esztendeig neveltetett, s anyjának felöltözött apácza két testvéreit; s így vele es Zseni leányommal hazulról april. 10d. megindúltam s 25d. Bécsben megérkeztem.

A két apácza meg vala kérve előre, hogy nékünk a klastrom szomszédjában szerezne szállást, mert feleségem minden üres idejét közttök akarja tölteni; s azok feleltek, hogy a szállás készen vár. Felérvén Bécsbe, megállánk a Klastrom előtt, s én beugrám, megrántám a csengettyűt, s kértem a rostalyuku bádog ablak megett űlőt, hogy hozzám a’ két gróf Rogendorff kisasszonynak egyikét vagy másikát hivatná-le. Az tudni akará nevemet. Sind sie das, lieber Vetter, mondá nekem a rostalyukú ablak mellől Stanislás, a mind két szemére vakká lett idősbb testvére a napamnak; und wo ist unsere Sophie? Sie werden bey uns logiert.

Nein, E[uer] Gnaden, felelék; ich bleibe von Sophie nicht einmal für die ein par Wochen, die wir hier zu verweilen gedenken, entfernt. Stanislas azt felelé, hogy a Klastromnak egy külső udvara is van, hol két uraságok tarthatnak szállást; az egyike ezeknek falun tölti a nyarat, s szobáji ingyen lesznek szolgálatunkra. A szekér tehát beálla.

Midőn másnap reggel még ágyban volnánk, frajczimerünk, egy német leány, be lép hozzánk, hogy valami asszonyság akar velünk szóllani. – Én ugymond Generális Gróf Büssyné vagyok, szül. Báró Luzsinszky, Győr tájékáról. Ti még nem gondoskodhatátok asztalotok felől, s férjem kér, ebédeljetek nálam. A generalisné ugyanazon udvaron tarta szállást.

A már ősz de még eleven Generalis franczia izlésü s könyüségü ember volt, a Generalisné vénnek lattszék mellette; ő szép soha nem volt. Ebéd után ők is a városba mentek, s gyalog. Sophie nénjeiért a klastromban maradt. Én késő tértem meg a theátrumból a lyányommal.

Midőn a Generalis haza tért kérdést teve, ha a háznál vagyunk-e; feleségestül együtt meglátogaták Sophiet, s kérték, vacsoráljon velek. Sophie felment.

Asszonyom, mondá Büssy, én ebéd után a Városba menék, s elbeszéllém, mely szép ismeretséget csináltam férjeddel, mint örvendek, hogy kedves és oktató társaságában tölthettem egy két órát, s elijedve hallám, hogy neki Catechismusa volt, hogy ő fogságot szenvede. Igen is, Generalis úr, felele Sophie, et il en est fier, ezt veté mellé, s csak később ezt, mert már most kiki tudja, hogy ártatlan volt. Szóljon Generalis úr vele, ha tetszik; ő nem pirúl szerencsétlensége felől szóllani.

Estve mindjárt Sophie nekem ezt elmondá, s én nevettem. A Policzeynak, mondám, gondja vagyon reám; de azt előre tudtam. A Generalis más nap is ebédre híva. Uram, mondám néki, a feleségem tudatá velem, hogy te tudósítva vagy szerencsétlenségem felől. Az nem engedé, hogy legkisebbet mondjak, s nehány ízben szavamba ugratott, hogy más tárgyra fordítson.

Nekem a világ’ dolgaira nem vala gondom; nekem nem a congressus kelle, hanem képek, kertek, theátrum. Bécsi mulatásomnak az az öröme is leve, hogy jelen leheték, midőn a Gőthe’ Iphigeniáját játszák. Velem lévén mindég Zseni és Fräulein Loyan, a császári lózsi alatt fogtam helyt, hogy jobb karom hozzá ére az alsó lózsi’ karfájához, s benn ott két csillagos úr űle, a Szent István’ keresztjével. Zseni csak magyarúl beszéllt, s nem érté mind a mi a szinen mondatott. A két úr le nem voná szemét a gyermekről, ki itt talpon álla székén, s jobbjával nyakamat ölelte körül. – Welche Sprache spricht doch das Kind? kérdé egyike a másikát. – Ma fille parle aucune antre langue que la hongraise, mondám nekik, magamat tisztelettel meghajtván. – Ah, la petite hongraise! la petite hongraise! mondá a két udvarnok. S fogadom, hogy akkor estve nem egyébről folya beszédek a vacsoránál.

A Polizeytól nem volt semmi bántásom, mert rá okot nem adtam, s a ki tiszta, nem retteg. De az ártatlanság nem menti-meg az embert a bajtól. – Harmad nappal az előtt hogy Bécsből elindúlúnk, a mint estve szállásomra értem, Sophie jelenti, hogy Gróf Armansperg holnap reggeli 9kor magához vár; vigyem hozzá papirosaimat. – Nem értetted jól izenetét, mondám; soha nem hallottam nevét. – Sophie kezembe adá komornyikja’ sorait.

Kelepczében vagyok, mondám, s egész éjjel nem hunytam be szemeimet. De szólljak-e Sophienak? Hát ha rettegésem haszontalan? – Elvégeztem, hogy nem szóllok.

Nyolcz órakor mondám neki: Kisérj-be a kapuig; a nap gyönyörű. A glaczin összecsókolám őtet és a gyermeket, s mentem.

Beérvén a komornyik sorai szerint az Urak-utczájába, s látván a házszámát, rá-ismerék a Liechtenstein Herczeg házára. Grof Armansperg itt? kérdém a portástól. Austriai? „Nem az, Bajor.” – Hála istennek, úgy rettegésem hasztalan volt.

Cselédjei csizmákat viasszozának a folyosón. – A gróf fenn van? Excellenz? – Nem az –

Egy fiatal, kövérke úr frakk nélkül, nyitott inggel, kinéze az ablakon. Gróf úr, mondám, én megjelentem parancsára. – A gróf megzavarva látszott.

Sie nehmen Copieen?

Was für Copieen?

Nun was Ihnen vorgelegt werden wird.

Nem értettem. – Uram, Gróf úr megtévedésben lesz; talán autographiai dolgokat ért a szón. Ha a darabokat még nem bírnám, igen is, kész leszek alkuba ereszkedni.

Mint én nem értettem a Grófot, úgy a Gróf nem engem. Most tehát néki-ereszkedék a magyarázatnak. – Ő egy nótát akar beadni a Congressusnak Királya nevében, s a Policzeyhoz külde egy szépíróért, s a Policzey neki engem neveze meg. Már harmadik ízben látja magát megcsalva; mert neki mutatja mind culturám, mind külsőm, hogy én nem arra vagyok teremtve, hogy kenyeremet másolással keressem.

Köszönöm a Gróf úr jó vélekedését, mondám neki; én valóban parancsát csak azért sem teljesíthetem, mert már holnap után visszatérek az én sehr geliebtes Vaterland-omba^*, Magyarországra. Gróf úr a Bécsi Policzey alacsonyságát nem értheti, nékem pedig azt magyaráznom nem szabad; de ohajtanám, hogy Gróf úr venné magának azt a fáradságot, s tudakozódnék, mi forog itt fenn, hogy ezt a nem tiszta mesterséget érthesse. Rólam kártétel nélkül pattan-le a tompa nyil.

Ezzel tőle elválék, s repültem feleségem s lyányom karjai közé, s elbeszéllém Sophienak, mért töltém álmatlanul az éjt.