a Madame
Madame la Donairiere de Kazinczy née de Bossányi
par Tállya à
Újhely Regmecz
Januáriusnak 10dikén, 1798.
Legkegyesebb Anya!
Hopf Fabrikáns Úr Decembernek 28dikán 150 f[ori]ntot tett az Asszonyom Anyám nevében számomra a’ Director kezénél, ’s én azt a’ mindenkori szokás szerint quietáltam, noha a’ pénz nem jut az én kezembe. Az illyes quietantziáknak legalább az a’ hasznok, hogy hírt vihetnek a’ felől hogy élek, minthogy azt leveleim által nem szabad bizonyítanom. – E’ szerint Brünnbe mindöszve ötszáz ötven forintot kaptam készpénzben, ’s Asszonyom Anyámnak anyai gondoskodásait ’s kegyességét annyival hűbb háládatossággal kell kell köszönnöm, mennyivel inkább érzem, hogy a’ hadi költség ’s a’ hazánkat ez idén ért csapások miatt ezen pénz öszveszerzése sokkal nehezebb volt mint akármikor egyébkor. – Imé édes Asszonyám, beléptem 39dik eszt[en]dejébe életemnek, és még is egészen úgy függök az Asszonyom Anyám anyai gondoskodásitól mint csecsemő gyermek koromban. Én vagyok az, a’ kitől Assz[onyom] Anyám minden gyermekei köztt leginkább és leghamarább várhatta az örvendeztetést, sőt a’ viszontsegédet, ’s én vagyok a’ ki ezek helyébe annyi keserűséget adott, a’ mennyit minden gyermekei egyetemben sem adtak. Még az az idő is, a’ midőn reményeim virítani kezdettek, egy hirtelen eltűnt hajnal volt. Eggy gonosz szél leverte virágimat minekelőtte gyümölccsé érhettek volna.
Édes Asszonyám! Nem kellene az én szívemnek teljességgel érzeni azt a’ szomorú igazságot, a’ mit kezem itt ír, ha az nem volna legforróbb kívánságom, hogy valaha fizethessem-le azt egy részben a’ mivel eggy illy példátlan Anyának tartozom. Most nem tehetek egyebet mint azt, hogy az Asszony Anyám kegyességeit valóságos háládatossággal fogadom, és hogy a’ külömben is tartozó tiszteleten felűl annyi hűséggel szeretem, a’ mennyit ez a’ kegyesség érdemel és kíván.
Karácsont, úgy hittem azt, Assz[onyom] Anyám Semjénben fogta tölteni, mind azért hogy Nagy Assz[onny]al legyen, mind pedig mivel Gyurit látni reménylette. Elképzelem mit szenvedett Asszonyám azt értvén-meg, a’ mit a’ várba szenvedtem: de a’ szenvedés édes mikor a’ bajt elmulva látjuk. Vidúljon fel édes Asszonyám; mostani állapotom felette szenvedhető.
Levelem tulsó oldalát egyébre készítvén hozzá fogok eggy alázatos kéréshez. Bízakodva teszem, mert Asszonyámhoz teszem – ’s még inkább bízakodva, mert annak teljesítését az Asszonyám’ nevében az Öcsém már megigérte, ámbár későbbre – minthogy én is későbbre kértem volt. – – Édes Asszonyám, a’ ki innen elszabadúl, az kantárpénzt fizet. Pénzt adni mindég bajos – most adni bajosabb mint másszor; akkor adni pedig, mikor majd elbocsátanak legbajosabb, mert akkor a’ pénz igen sokra kell. – Tetézze meg Asszonyom Anyám a’ reám tett sok költséget eggy átalaggal. Az Asszonyámnak nem kerűl annyiba mintha pengő pénzt adnék; – ennek pedig itt jobban esik. Ha igazak akarunk lenni, meg kell vallanunk, hogy sokféle kedvezései által az a’ viszont kedveskedést megérdemlette, ’s bizonyos vagyok benne, hogy ha Assz[onyom] Anyám ezen kérésemet teljesíteni méltóztatik, mind én, mind minden társaim nagy hasznát fogjuk érzeni.
Megigértem neki, hogy még Februariusban itt lessz; ’s esedezem Assz[onyom] Anyám előtt alázatosan, méltóztassék igéretemet valósággá tenni. Az Öcsémet pedig arra kérem; hogy a’ bort maga válassza-meg, hogy úgy ne járjak mint mikor János az 1790ben csinált átalagbol mutatót hozván a’ pinczéből, elrémített az ürmössel. Bár ez legyen utolsó költség fogságomra, mellyet annyival inkább hiszek is az óhajtás mellett, mivel a’ békesség megkötésekor szabadúlást hágy reményleni az Ő Felsége bíztatása.
Édes Öcsém! Gyilkos gondok riasztanak-fel sokszor álmomból, hogy András napja előtt két nappal Kassai barátom *) neve alatt útnak indított levelem válasz nélkül van mind ekkoráig. Sok oka lehet hallgatásodnak, ’s az okosság azt tanácsolja hogy várjam csendesen, talám Semjénbe késérted Asszonyámat – talám valamelly fontos történetnek véghez mentét várod hogy válaszod azt is adhassa tudtomra – – – de a’ szív mikor vár, nem tud hallgatni az okosság után. Siess megnyugtatni. Sürgető czédulámat gondolom vetted. Ne rettegj, nem írok én senkinek csak neked, ne hogy leveleim elfogattassanak. Oda azért írtam hogy érthessem két eszt[en]dő alatt mi munkák jöttek-ki – – Gr … Úr szabadságot ada reá hogy ide két adreszt tehessek, a’ melly alatt leveleid bátran jöhetnek hozzám. Imhol mind a’ kettő: à Monsieur Jean de Noé, Receveur de la Ville Brünn, abzugeben im städtischen Bräuhaus. – à Madame de Kőnig, née de Noé. Brünn, abzug[eben] im städtisch[en] Bräuhaus. ’S assecurál, hogy akár mikor és akár mennyit írsz, venni fogom. Magyarúl írj mindég, ’s az első a’ mit írsz az, hogy azon levelem, a’ melly eránt nyughatatlan vagyok, és a’ mellyben Beretőre, Lasztóczra, Bárczára és Jósa Antalhoz czédulácskák voltak, vetted é? – Szirmay Péter Nánival? – ’s mindent a’ mit méltónak ítélsz. – – Az átalag eránt az a’ kérésem volna 1) hogy te válaszd meg magad, hogy az ürmös ne legyen asszú helyett, sőt hogy vagy Újhelyi vagy Toronyi legyen, hogy midőn kedvezést keresek, haragot ne vonjak magamra, ’s legalább 1796dik eszt[en]d[ő]beli legyen, mert az éppen újjal baj lehet vagy itt vagy az úton. – 2 ) hogy azt Fried Úr indítsa-el valamely biztos Pozsonyi emberéhez, de midőn a’ bor a’ furmányosnak általadatik, vagy még elébb, te írj ide, hogy tudhassuk kinél fog letevődni Pozsonyban, ’s annak Gr. Úr írhasson az ide indítás eránt. A’ 30ad vám és szekeres ki fog itt fizettetni. Egyéberánt tartsatok mindent titokban ott, hogy senki se tudjon felőle semmit; ’s ne halasszd elindítását, hogy míg tart a’ föld’ fagya, elérkezhessen.
Ha melegebb lessz az idő, Viczay postán kap egy skatulyácskát, benne körtvély ágak lesznek óltani, ’s baraczk és virág ’s csemete magok. Az óltó gallyakat nagy gonddal óltassd el Regmeczen a’ kertbe. Szebb gyümölcsöt nem is képzelhetni, ’s megérdemli ezt a’ gondoskodást. Vigasztalhatatlan volnék, ha hasztalan volna küldésem. A’ baraczk igen szép és jó. Eggyiket Jancsival és Úzával ettem meg, ’s akarom hogy azt Fanny szurja-be egy virágcsuporba, ’s úgy vidd Regmeczre, megírván nekem, hogy Fanny szúrta-be. A’ megjegyzetteket pedig az anyja fogja elültetni, és az is Regmeczre megyen. A’ Fanny magvára egy F. az anyjáéra egy C. lessz téve, ’s kérlek el ne téveszd. A’ többit kérd Asszonyámat hogy Assz[onyá]m nyomja földbe. – Ha a’ csuprok Regmeczre érnek, a’ magokat a’ földdel markold-ki, ’s úgy ültessd el mindjárt oda, a’ hol nekik örökre szállani kell, az az a’ táblák’ széleibe, mert ha csuporba maradnának az első esztendőbe sem fognának jól nőni. – A’ Széphalmi ház előtt való két ákáczomra nagy gondod legyen, ’s írd meg ha élnek é? – Mondolát ültettél e? – András Bátyám Uram mint van? a’ Zemplényi borúlat oszlik é? mi újság? Miklós mint jött haza mit fog csinálni? Szolgál é a’ V[árme]gyénél? Dienes örűl é a’ küldött könyvnek? Susinak hány a’ gyermeke? Csercsi mit csinál? Imhol az én sok kérdésem. Az Asszonyám egésségére legyen fő gondod. Ennél féltőbb kincsünk nincs és nem lehet. Érjen akármelly veszély, csak Asszonyám éljen, csak Assz[onyá]m legyen egésséges! – A’ len a’ szilva? a’ két Nagy Asszk? – Miklós mondja meg Marie testvérünknek, hogy az öccse egy kis lyánytól mindeddig haszontalan várja a’ levelet, ’s bús nagyon miatta. De ezt el ne felejtsd első postával Miklósra bízni, mint sürgetőt. Miklós Jancsi miatt ezt megteszi. Irj Öcsém ha levelemet vetted é, ’s élj szerencsésen! –
E’ levélhez Kazinczy illy jegyzést tett:
*[A mondat a másoló megjegyzése.]
Levelem az Anyámhoz
Brünn 1798. Január 10d.
Nem vala szabad leveleznünk. Ezen levelem titkon mene-ki tömlöczömből. Idegen kéz csinála rá borítékot, ’s úgy ment Teschenbe à Mad. Kőnig, née Noé név alatt. Ott más borítékot csináltak rá ’s elküldék à Mad. Elise de Rozgonyi. – Ezen úton juta kezemhez kétszer válasz.
Johann v. Grünersperg Controlór.
felesége Catharina Noé.