Érdemem felett való Drága Kedves Asszonyom Anyám!
*[a megszólítás felett áthúzva:] Érsemlyén Jan 14d. 1795.
Vice Ispány Péchy Imre Úr tegnap előtt Pestről haza jött, s Levelét, melyben Asszonyom Anyámat Ferencz Bátyám eránt tudósítja, itten által küldöm. Dupplázza az Isten rajtunk a maga ostorát, mert szegény Miklós Öcsémet is ugyan az a fatum érte, a mely szegény Ferencz Bátyámat. Tegnap
*[a szó után áthúzva:] (Jan. 13d. 1795)
estve 5 óra tájban vette a Würtemberg Regementyebéli Váradon fekvő Kapitány a Fels[éges] Palatinus Parancsolatját a Miklós elfogattatása eránt. Én Miklóssal estve Gróff Sauernél voltam Gesellschaftban, oda jött vice Ispány Beöthy Ur, a ki szinte úgy mint a Kapitány parancsolatot vett eránta. A vice-Ispány még Sauernel semmit sem szóllott sem Miklósnak sem nekem, hanem a Gezelschaft eloszolván, mondja Miklósnak, hogy haza viszi, ne menjen gyalog. Haza érkezvén mondja hogy menjen fel véle Péchyhez. A mint fel mentek, már ott volt Péchynél a Kapitány. Ekkor megmondották Miklósnak a parancsolatot: ő arra azt mondotta, hogy engedelmeskedik, de ő ártatlan. Egész férfiui bátorsággal viselte magát Miklós. Mikor e történt, én akkor mentem fel Péchyhez. A Kapitány és a V[ice]Ispány nekem is megmutatták a parancsolatot. – A Kapitány igen becsületesen viselte magát, és maga is vígasztalta, bátorította Miklóst. Lementünk azután az én szobámba: A V[ice]Ispány a Miklós irásait, a mely ugyan mind holmi haszontalanságokból állott, által vette s le pecsételve a Kapitánynak által adta. Miklós az én párnazsákomban elvitte az ágynemüét; vitt 6 lepedőt, 7 inget, 4 lábra valót, 4 nyakravalót, 8. keszkenőt, magyar ruhát, kaputot, juhász bundát és 2. köpenyeget; én adtam neki 16 aranyat, magának is volt vagy 4 aranya; két pár csismát vitt, sipkát kalapot. A Tiszt megigérte, hogy az úton igen fog reá vigyázni, hogy valami baja ne legyen, mikor vissza jön Budáról, akkor tudósítani fog eránta. A Kapitány Quártélyán írt Miklós Asszonyámnak, s Levelét ide zárom. 12. órakor éjszaka vitték el szegényt Váradról a Kapitány’ Posta-kocsiján. Többet Váradról még eddig el nem vittek.
Édes Asszonyám! által látom én azt magam, hogy az ilyen szomorú eset asszonyámnak anyai szivét meghatja. De egész bizodalommal legyen Asszonyom Anyám mind a két Testvérem eránt. Esmerjük mind a kettőt olyannak, a kihez gonosz cselekedetnek véghez vitele nem fér. Ha valamit olyast tettek volna is, a mely talám helybe nem hagyódhatna, lehetetlen, hogy a kis hiba, nagy büntetéssel büntetődjön. Én részemről tökéletesen reménylem, hogy Asszonyom Anyám kevés idő alatt meg fog vígasztaltatni. Csak most bírja Asszonyom Anyám a csapást békeséges-türéssel. Én ma reggel mindjárt kijöttem ide Semjénbe V[ice]Ispány Beöthy urral, én azért, hogy N[agy] Asszonyámat vigasztaljam, a V[ice] Ispány pedig azért, hogy a mely irásai Miklósnak itten voltak, azokat által vegye. N[agy] asszonyám ezt az esetet is, éppen úgy vette, mint a Ferenczét, s én a mennyire csak lehetett vigásztaltam. Felmentem volna Regmeczre is Asszonyom Anyámhoz fiui kötelességemet teljesíteni, de V[ice]Ispány Péchy Úr javaslásából a jövő héten Budára akarok menni, hogy a mibe lehet a két Testvéremnek segitségére lehessek. Tudósítani fogom erántok Asszonyom Anyámat mindenkor. Magamat pedig Asszonyom Anyám anyai grátiáiban ajánlom s alázatos fiúi tisztelettel maradok
Drága Kedves Asszonyom Anyamnak
Ersemjén 14. Jan[uarii] 1795.
alázatos engedelmes fia
Dienes msk.
Venczel ne mulasson Regmeczen.