Budán, Julius 29. 1795.
Édes Asszonyom Anyám!
Neheztelhetne Asszonyom Anyám, hogy, ámbár szabadon van hagyva a’ levélirás, olly ritkán veszi levelemet, holott Szuly[ovszky] Bátyám csaknem minden héten irdogál a’ magáéinak, ha, azt nem érzené hogy azért hallgatok, mert leveleinket minekelőtte elindíthatjuk, bé kelletik mutatnunk. Ez csaknem olly bosszúságunkra van, mint a millyetén édes enyhűletére volna boldogtalan állapotunknak, ha leveleinket bémutatás nélkűl lehetne postára tennünk. Mert mit írhatok így egyebet hanem hogy élek, beteg nem vagyok, és pénzem el nem fogyott? Mit mondhat egy szerencsétlen gyermek akkor az érette búsúló Anyának, mikor szavait talán ollyak vizsgálgatják, a’ kik előtt ismeretlenek ezek az indúlatok? Ez mentsen-ki hosszú hallgatásomért.
A’ más háznál ebben is keservesebb volt állapotom; ott, ha írni akartam is, nem adtak tentát ’s papirosat, ’s azzal állottak előmbe, hogy a’ M[é]lt[ósá]gos Úr felette haragszik ha hozzá leveleket visznek elolvasás végett. Ha tehát néha írtam is, rövidnek és üresnek kellett lenni a’ levélnek.
A Palatinus’ szerencsétlen halála olta elcsendesedett a’ hír a’ kimenetelünk felől, ’s már azt hittük hogy itt maradunk: most megint verik a’ készűlőt. Ez a’ bizonytalanság a’ mellyben Juniusnak 10dike ólta vagyunk, eggyike a’ legnagyobb gyötrelminknek; mert minden felébredésünkkor azt hisszük, hogy a’ jövő álmot Budán nem alszuk-ki, és mégis itt alszuk. Megyünk-e? ’s hová megyünk? ’s mikor megyünk? – nem tudjuk.
Páter Makknak az atyjafijai mintegy tíz nap előtt esedeztek a’ Fejedelemnél kibocsátása iránt. Az nem lessz! Ki kell mennie! de nem lessz sanyarú fogsága! ez vala a’ felelet. – Hogy fogsága nem lesz sanyarú, az nekünk is vigasztalás: de a’ fogság, fogság. El lenni rekesztve azoktól a kiket szeretünk, megfosztva lenni az életnek még átatlan örömeitől is, szerencsénket elakadva, eltemetve látni, házi állapotunkat nem csak nem gyarapodni, hanem naponként lejjebb lejjebb süllyedve látni – ezek felette kínos érzések.
Én a’ magam nyomorúságomat elkészűlt lélekkel szenvedem: de a’ házitársam
*[a szó előtt szövegből törölve, majd jegyzetben kiírva:] Szulyovszky Menyhért
bezzeg nem. Az övé a’ legkisebb lélek az egész háznál. Nem használ semmi bátorítás, vigasztalás. Egynehány nappal ezelőtt csaknem öszve háborodtunk. A Primáshoz akart folyamodni, még pedig úgy, hogy csak a’ Primáshoz, ne egyébhez is. Nehezen győzhettem, nehezen vihettem a’ dolgot arra, hogy várjuk be a’ József Herczeg leérkezését, akkor ehhez folyamodjunk. Talám elsütötte volna szándékát, de még akkor nap olly tudósítások érkeztek hozzánk, a’ mellyek szerint hasztalan lett volna ez a’ lépés.
Én nem gondolhatom azt, hogy felette sokáig tartattasson itt Ő Felsége, ’s talám hamarább érezteti velünk kegyelmét, mint gondoljuk. A’ mit magam tehetek, azt nem múlatom el megtenni. Ha elmúlik a’ 3 hónap a’ Kir[ályi] Kegyelem publikálása ólta, vagy ha majd a’ Hellytartó eljön, benyújtom az Instancziát. Ha akkorára, az az Szent István napjára András Bátyám Uram lejőne, úgy tartom, sokat fogna segíteni: de hogy Bécsbe menjen ismét, azt kérem, ne cselekedje. Mennyire megyen máris a’ reám tett költség. Ne engedje Asszonyám hogy még több tevődjék. A’ nélkül is reménylhetni a’ Királyi Kegyelmet, mert a’ Helytartónak ide érkezését illő lessz eggy illy szembetűnő kegyelemmel tündököltetni.
Beteg még ennél a’ háznál nem voltam, de félek a’ tűkörbe nézni, mert a’ szinem sárga, bőröm sorvad, szemem’ tájéka ráncosúl, ’s a’ hajamba’ annyi ősz van, hogy Évi fél nap sem tudná kiszedni. Alig ha Csercsit nem állítom neki ha kimegyek, mert elképzelem 8 hónap alatt mint nőtt.
Ebédem Szuly[ovszky]val egy tálból lévén, kénytelen vagyok felét fizetni, és így maga az ebéd kenyeren és boron kívűl, mellyet a’ Császár ád, 40 xr. mindennap. Szuly[ovszky] is annyit fizet, és így ketten napjába 80 xrt csak ebédre. Kávét még most sem iszom; de ha mindent öszve veszek, kivált a’ cselédeket, a’ kik úgy szívnak a’ mint magoknak tetszik, a’ mosást, szakállt, gyümölcsöt, – mindennapom 1 forintra tehetem. – Nem tudom ha írtam-e, Szabó Sáray uramtól, bizonytalan lévén indúlásunk iránt, 100 f[ori]ntot vettem fel. Még mintegy 70 forintom van, ’s nem lévén egyéb költségem a’ mondottaknál, ezzel ugyan annyi napig magamat be fogom érhetni. Aszalaira tekinteni irtóztatóság. Betegen hozták ide, egészen ki van aszva, csupa bőr és csont, sárga, kopasz. Olly dadogásra szoktatta magát, hogy kevés idő mulva Szirmay Ádámot is felűl fogja haladni. A’ dadogás, az examenten való rettegés, a’ betegség, melly a’ lelket is elgyengiti, azt cselekedték hogy őtet a’ Szentenczia csaknem bolondnak declarálja. – Szegénynek az állapotján örömest könnyítenék, de nem igen lehet. Pénze mintegy 50 F[orin]t van. Sokat kivánkozik Regmeczre, mert úgy falna a’ betegség után, mint a’ farkas. – Még ő is, ámbár beteg, csendesen viseli nyomorúságát; de nem bezzeg a’ Darvas Imre fijának Druszája.
*[a szó előtt a szövegből törölve, majd jegyzetben kiírva:] Szulyovszky
– Az én legkedvesebb társalkodásom Szlávy Jancsi volna, és őbelőle második Ferit csináltam magamnak; ’s két Prókátor, Verchofszky és Lukács. Az utóbbikat József öcsém a’ fejér farkastól ismeri, ’s tudja hogy jóltanult ifjú; a’ másiknak pedig még több tanúlása van. Csak egymással volna szabad lennünk; de ezt az édességét sem birjuk az életnek.
József öcsém nekem írhatna, ’s levelemet be nem pecsételvén, „à Monsieur de Novák, Capitaine du R[e]g[i]m[en]t de Samle Gyulay à Bude – au Casarme des prisonniers” adressirozhatná. Ebben arról várnék tudósítást leginkább, hogy Asszonyám igazán egésséges-e? és az én szerencsétlenségem mennyire ’s mennyi ideig tette volt beteggé? – Az Executzió Regmeczen mint ment véghez? – Feri megvette-e a’ lovamat? – a’ fenyőfák közzűl hány él, és a’ kajszín baraczk és zwergli körtvély megfogamzott-é? – Tiszta Ferencz vette-e a’ Bistét illető aktákat? –
Ha alkalmatosság lessz valamit kűldeni, kérem az öcsémet, kűldje le nekem:
1) A’ német Mahbethet; gyöngyszínű kék papirosba van broschírozva; igen kicsiny és vékony.
2) az Abel’ halálának 4dik könyvét az írásaim közzűl, és a’ Kónyi által fordított Ábel halálát in 8 – –
3) a Plutarchusomat 8. Tomusban; az Eperjesi könyvkötő eddig haza küldte, reménylem.
4) a’ szarvas bőr nadrágomat.
Levelében egészen ártatlan tudósitásokat írjon Asszonyám, Klári, Semjén ’s Berető felől. Horvát Fer[enc] a’ Tímár, Deliné, Molnár István, Rátkay ’s mások mint vannak; és minden egyéb illy apróságot. Az őszi ortásomnak tudom használt a’ nagy hideg ’s ideji eső. Millyen az aratás? lesz-e széna?
Com. Gy. Úrnak hogy megholt a’ fija tudom. Tisztelem egész házát, Lajos Bátyámat, és az ujvári Papot, ha arra jár az öcsém gyűlésre. – 10dik Julius óta csak a’ katonaság vigyáz reánk, akkor adott által a’ Director. Ajánlom magamat annyai kegyességeibe, ’s ohajtom hogy sok bánatját ugyanolly örömmé változtathassam.